Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-22 / 25. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. Június 22, örvendetes tény, hogy mind több szövetkezetben, állami gazdaságban ismerik tel a környezet csinosításának és védelmének a jelentőségét. Éppen ezért nagy gondot fordítanak a gazdasági udvarokon, telepeken felgyülemlett, kiöregedett (és kiselejtezett) gépek, ócskavasak elszállítására, a szennyező anyagok eltávolítására, a már hasznavehetetlen szalmakazlak megsemmisítésére. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Nagykürtösi (Veľký Krtlg) Járási Bizottsága megkülönböztetett figyelmet fordít az ezirányú tevékenységre. Szocialista verseny formájában serkenti a szövetkezeteket (a szocialista brigádokat, munkaközösségeket, egyéneket) a munkakörnyezet javítására, szépítésére. A verseny keretében méltó helyet kap a szociális és egészségügyi létesítmények, bölcsődék, óvodák, üzemi konyhák építése, vörös sarkok, ifjúsági klubok, sportpályák, játszóterek létesítése, a Nemzeti Front választási programtervéből eredő feladatok teljesítése. Ugyanakkor a verseny feltételeként azt is figyelembe veszik, hogy a szövetkezetek mit tesznek a gazdasági udvarok szépítése (fák, díszcserjék ültetése, zöldsávok, virágágyások létesítése), járdák, utak építése érdekében. Például a közös gazdaságok az idén, hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére vállalt ezirányú kötelezettségeiket már jobbára teljesítették. Főleg a szocialista brigádok, élenjáró munkaközösségek tagjai tudatosították, mekkora jelentőséggel bír a munkakörnyezet rendbentartása, csinosítása, a dolgozók gondolkodásmódjának formálása, feladatteljesítése szempontjából. A SZFSZ által meghirdetett múlt évi környezetszépítési versenyben a Daéov Lom-i Efsz került az első helyre, 5000 korona jutalommal. Kétezer korona jutalomban részesült a Zsélyi (Želovce) Efsz állattenyésztő munkaközössége, a Daéov Lom-i gépjavítók 1500, az ipolybalogi (Balog nad Ipľom) gépjavítók viszont 1000 koronát kaptak jutalmul. Az idei verseny értékelése még korai lenne, ám anynyi már biztos, hogy az ipolybalogi, ipolynyéki (Vinica), a lukanényei (Nenince) és más szövetkezetekben is valóban odafigyelnek a telepek rendjére, tisztaságára, a munkakörnyezet javítására, a biztonságos munkavégzés előfeltételeinek a megteremtésére. Ezt bizonyítják a tavaszi nagytakarítás után megszépült telepek, gazdasági udvarok, a sok színben pompázó virágágyások. Bodzsár Gyula Kommunistához méltóan. Csernák Ernő 1959-től tagja a tárnád! (Farná) szövetkezetnek. Először az építőcsoport segédmunkásaként dolgozott, majd a hajtási jogosítvány megszerzése után, 1961-ben lett traktoros. Ekkor ült először kombájnra, s azóta nyaranta kombájnol, segítve nemcsak a szövetkezetében a gabonatermés mielőbbi betakarítását, hanem hazánk más tájainak mezőgazdasági üzemeiben is. — Ernő régi szakemberünk, megbízható, közkedvelt és becsületes, példamutató. Megérdemelten kapta A kiváló munkáért állami kitüntetést — vélekedik róla Virágh Sándor, a szövetkezet személyzeti osztályvezetője. — Az új gépek kipróbálását, üzembe helyezését is reá hízzuk. A szóban levő már 1978-ban tárcakitüntetést kap a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól. Ekkor úgy véli, további szakismeret-bővítéssel még nagyobb hasznára lehetne a közösségnek. Elhatározását tett követi: 1979-ben az Ipolysági (Šahy) Mezőgazdasági Szakközépiskolában gépkezelői mesterlevelet kap, hogy képesített szakmunkásként még felkészültebben munkálkodhasson. A farnadi gazdasági udvarban, trágyaszállítás közben találok rá, s beszélgetek el vele. Elmondja: — Átéltem azt az időszakot, amikor a közös gazdaságunk gépparkja bizony eléggé hiányos volt. Számos nyáron arattam (a ma már csak emlékeim közt számon tartott) ŽM típusjelű kombájnnal, melyet félóránként pihentetni kellett, s kilószámra nyeltük rajta a port... Később már korszerűbb kombájnnal jártam az országot. Arattam a Hradec Králové-1, a Mladá Boleslav-i járásban, s Szlovákiában Žiar nad Hronom környékén, valamint Kelet-Szlovákiában Is. — Az idősebb, tapasztalt szakember miként néz a mai fiatalokra, kollégáira? — Megmondhatom: sok köztük az igyekvő, tanulékony, akik valóban mesterei szakmájuknak. De akadnak olyanok is, akik bizony felületesek, s a jó tanácsot sem igen fogadják el... Véleményem: bennünk, a mi fiatalabb korunkban, több volt a természetes lelkesedés, aminek nem szabadna hiányzania a mai fiatalokból sem. Ez szerintem abból ered, hogy mi semmit sem kaptunk készen, a legkisebb sikerért is keményen kellett megküzdenünk. — Ügy hallottam, hogy a társadalmi munkából is jócskán kiveszi a részét? — Korábban, tizenegy éven át a falusi sportélet fellendítésén fáradoztam, különböző tisztségeket töltöttem be. Mivel nem vagyok családos ember, több idő jutott az efféle tevékenységre. Az összevont (falusi és üzemi) pártszervezet tagja vagyok. Nemcsak pártfeladatnak, kötelességemnek is tartottam, hogy részt vállaljak a mozgalmi-társadalmi munkából. S ezzel is követendő példát mutassak, mint kommunista. — A közös gazdaság miként honorálja a kiváló munkát? — Egy gépkezelőre, köztudott, hogy sok munka hárul. Ez kifejezésre jut a nyújtott műszakok, a szombat-vasárnapi dologvégzésekben is. Ezt a szövetkezet a megszabott keretek között honorálja. Ezenkívül jutalomüdülésre, társasutazásra is sor kerülhet ily módon. Ezek némelyikén már én is résztvettem: Jártam Bolgáriában, többször Magyarországon, s néhányszor hazai üdülésen. Szükség esetén mód van gyógyfürdői kezelésre is. Beszélgetésünket követően a telep elnéptelenedett, hazamentek az itt dolgozók. Csernák Ernő még maradt, mondván: megmossa a Liaz típusjelű tehergépkocsit (a traktor aznap „kölcsönben“ volt nála), hogy másnap hajnalban, távoli útra indulhasson... I—Ka) Mindent az emberért Az SZFSZ Lévai (Levice) Járási Bizottsága a közelmúltban a járás földművesei hozzájárulásával értékelte a Nemzeti Front választási programjának teljesítését, ami egyben szerves részét képezi a mezőgazdasági üzemek szociális, társadalmi programjának is. A választási programban és a szövetség munkafeladataiban foglalt célok főleg a munka- és életkörnyezet javítását, a dolgozókról való sokoldalú gondoskodást irányozzák elő. Mivel a szövetkezeti dolgozókat napjainkban fokozottabb szellemifizikai megterhelés éri, ezért korántsem mindegy, hogy milyen környezetben, milyen körülmények között végzik munkájukat, milyen a gondoskodás ez anyákról, mennyire biztosított a dolgozók étkeztetése, egészségügyi ellátása, s milyenek a pihenésüket és kikapcsolódásukat szolgáló lehetőségek. Éppen ezért az alábbiakban néhány adat segítségével próbáljuk összefoglalni azt, hogy a járás efsz-eiben mit tettek és tesznek az emberért, illetve milyen a róla való gondoskodás. A dolgozók számára kialakított feltételekről Jozef Horeöny, a járási bizottság politikai dolgozója tájékoztatott. Szavaiból kitűnt, hogy a járás huszonhat efsz-ében nagy figyelmet szentelnek a dolgozókról való sokoldalú gondoskodásnak. Akadnak példás közös gazdaságok, ahol a szociális és kulturális alap pénzeszközeit a célnak megfelelően, ésszerűen használják fel. A beszélgetés során kiderült az is, hogy az SZFSZ Lévai Járási Bizottságának illetékes dolgozói szorosan együttműködnek a szociális bizottságokkal és a többi állandó és választott bizottsággal. A járási bizottság, különösen az utóbbi években sokat tett azért, hogy a hatáskörébe tartozó mezőgazdasági üzemekben minimálisra csökkenjen a fizikai munka, megszűnjenek a kedvezőtlen munkakörülmények. Jelentős előrelépést jelentett, hogy a járásban megoldották a dolgozó anyák gyermekelhelyezési és gondozási problémáit, azáltal, hogy a bölcsődékben, . óvodákban és a napközi otthonokban szakképzett óvónők, illetve pedagógusok gondoskodnak a gyermekekről. Ä legtöbb édesanya él is ezzel a lehetőséggel. Ez azért lehetséges, mert az efsz-ek anyagilag támogatják e szóban levő intézmények építését, korszerűsítését. Legtöbb helyen a gyermekintézmények megfelelő színvonalúak és befogadóképességűek. Jelenleg harmincöt olyan óvoda üzemel, amelyek a nemzeti bizottságok és a szövetkezetek közös összefogásával épültek és korszerűsödtek. A nagymérvű összefogás eredménye, hogy 112 férőhely a szövetkezeti dolgozók gyermekeit illeti meg. A napközi otthonnal ellátott iskolákban a gyermekek a tanítás után felügyelet mellett kedvükre játszhatnak, szórakozhatnak. A nyári szünidőben közülük sokan bel- és külföldi pionírtáborokban üdülnek kéhhárom hétig. A továbbiakban azt is megtudtam, hogy a szociális bizottságok nemcsak a gyermekekről, hanem azok szüleiről és nagyszüleiről is megfelelően gondoskodnak. A szövetkezeti tagok különféle bel- és külföldi kirándulásokon, gyógykezeléseken vesznek részt. A pihenni vágyók pedig a járás üdülőközpontjaiban tölthetik szabadságukat. A gyógyulni vágyók és a gyógykezelést igénylők ingyenes beutalót kapnak, s gyönyörű környezet ben pihenhetnek, nyerhetik vissza egészségüket. A SZFSZ Lévai Járási Bizottsága által szervezett hazai kirándulásokon, társas utazásokon kívül évente mintegy négyszázhúszan utaznak külföldre, főképpen a szocialista országokba. Külön említést érdemel, hogy a járási bizottság által irányított efszekben fokozott gondot fordítanak a nyugdíjasok szociális ellátására, üdültetésére, étkeztetésére, gyógykezelésére. Ezen a téren szép eredményeket érnek el a sárói (Šarovce), a győrödi (Veľký Ďúr), a fegyvemeki (Zbrojníky) és a lekéri (Cajknv) szövetkezetekben, ahol évente megszervezik a nyugdíjasok kirándulását, üdültetését, в az arra rászorulók megfelelő gyógykezelésben részesülnek. Emellett nem feledkeznek meg a nyugdíjba vonulók búcsúztatásáról sem. Az alacsony nyugdíjjáradékot élvező tagok anyagi helyzetét nyugdíjpótlékkal segítik. De vajon milyen a dolgozók egészségvédelméről való gondoskodás, ami napjainkban szükségszerű feladattá vált? Bár sok helyütt nem rendelkeznek egészségügyi központtal, ennek ellenére megfelelő színvonalú a dolgozók egészségvédelme, a munkabalesetek megelőzése. 'A dolgozók a körzeti orvoshoz járnak — a részükre megszabott időben. Az állattenyésztésben és a veszélyes munkahelyeken dolgozók évente egyszer kötelező orvosi ellenőrzésen vesznek részt. A dolgozók élnek is ezzel a lehetőséggel: tavaly 4415-en, az idén pedig 9239-en vettek részt különböző kivizsgálásokon. A szociális alapból bőven jut a közétkeztetési költségek fedezésére is. A járás huszonhat efsz-e közül huszonháromban az üzemi étkezde egész évbn üzemel, ahol 4472 ebéd fogy el naponta. Egy ebéd a szövetkezeti tagnak hat koronába kerül. Ehhez az értékhez a szövetkezet még négy koronával járul hozzá. Munkacsúcsok idején a helyszínre szállítják az ebédet. A nyugdíjasok (ha igénylik) régi munkahelyükön kosztolhatnak. Igen jól megoldották az üzemi étkeztetést például a bátovcei és az ipolyszakállasi (Ipeľský Sokolec) szövetkezetekben. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak a lakáshelyzet és a szociális ellátottság javítására is. Az eddigi tapasztalatok, a követendő példák tanúsítják, hogy azokban a gazdaságokban, ahol megkülönböztetett figyelmet fordítanak a dolgozók szociális igényeinek a kielégítésére, ott a dolgozók kezdeményezése sem marad el. A rendezett gazdasági udvarok, az aszfaltozott utak, a betonjárdák, a virágágyásokkal övezett műhelyek, üzemi óvodák és a szociális épületek mind a dolgozó ember érdekeit szolgálják. A dolgozókkal és az általuk végzett munkával szemben támasztott igények napról napra nagyobbak. ezért az emberről — mint a termelés legfontosabb tényezőjéről — való sokoldalú gondoskodás szinte szükségszerűvé vált. NAGY TERÉZ Hát nem nagy boldogság ez?! Két évvel ezelőtt, 50. születésnapja alkalmából a Mezőgazdaság és az élelmezésügy kiváló dolgozója kitüntetést, nem sokkal később a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságától az ezüst-, az idei májusi taggyűlésen pedig Ferencei Anna, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) jnb alelnökének, a nőszövetség járási aktivistájának kezéből az SZNSZ aranyérmét vehette át áldozatkész, sok-Rend, tisztaság, környezetszépítés éves munkássága méltó elismeréseként. Kisléghy Mária jelenlegi munkahelyén már két évtizede dolgozik — 19 tehenet gondoz és fej. A jelsorolt kitüntetések munkásélete gazdagságát fémjelzik. Ez év szeptemberében nyugállományba vonul, de ha egészsége, munkabírása engedi, tovább szeretne dolgozni. Mint köztiszteletnek örvendő egyén, 1971-től a Munka Érdemrenddel kitüntetett légi (Lehntce) Csehszlovák—NDK Barátság Efsz vezetőségi tagja, s már 10 éve ugyancsak vezetőségi tagja a szövetkezet üzemi pártszervezetének, s jelenleg is az efsz szociális bizottságának az elnöke. Beszélgetünk. Sándor fia a légi Stavivá sofőrje, Mariska néni unokáját tartja a karján, beszélni tanítja. A szobában könyvek jelzik: a család szeret olvasni. Az asztalon fehér terítő, a virágvázában friss, illatos orgona. Mariska néni szögletes mozdulattal húzza maga alá a széket, korát meghazudtoló fiatalsággal. Őszbe játszó haja tiszteletet parancsol. Emlékezik. Hallgatom szabatos, ízes paraszti logikával átszőtt mondatait: — 1952-ben végeztem az esti tagozatú középiskolát. Lúcst (LúS na Ostrove) származású vagyok. A februári győzelem után kezdtem dolgozni az ottani állami gazdaság telepvezetőiéként, később pedig ugyanott bérelszámolóként. Aztán megismerkedtem életem párjával. Légre költöztünk, jöttek a gyerekek, én a háztartást vezetem, neveltem két fiam és Kati lányomat. Az utóbbi most a Dunaszerdahelyl Egészségügyi Szakközépiskolába jár. Aztán fejő és állatgondozó lettem — és az vagyok még ma is. 1970-ben felvettek a kommunista párt tagjelöltjeinek a sorába, amit nagy megtiszteltetésnek tartottam. Pártfeladatul a nőszövetség helyi szervezetének a védnökségét kaptam. Akkor 32 volt, most 132 a szervezet taglétszáma. A járásban elsőként nálunk indult meg a Kis Családi Iskola, melynek keretében hasznos és tartalmas előadásokat tartottunk a nők részére. Elnézem széles, kidolgozott tenyerét, amellyel a gyolcsfehér terítő nemlétező ráncait simítgatja. Hullámzónak belőle a szavak. Okoson, mint ahogy egész éleiében dolgozott. — Szeretem a mozgalmi munkát. Még ma is a vezetőség tagfa vagyok, segítek szervezni, megnyerni egy-egy asszonyt a hasznos ügynek. Ha munkám nem akadályoz meg benne, minden gyűlésen ott vagyok. Hallgatnak a szavamra. — S szabadidefében mit csinál? —' kérdem Mariska nénitől. — Ö, szabadidő? — sóhajt —, hiszen látja, olyan vagyok, mint körhintában a főtengely. Mosok, főzök, játszom, tanítgatom Sándor fiam leányait. Meg oívasok. Az olvasás gyógyít. Könnyűvé, tisztábban látóvá tesz. Néha összejön a család, ilyenkor tizenegyen üljük körül az asztalt. Hát nem nagy boldogság ez?! Szeretem a munkatársaimat. Büszke vagyok arra, hogy közös gazdaságunk megkapta a Munka Érdemrendet. Akkor sírtam örömömben, nem szégyellem bevallani. Búcsúzóul kezét nyújtja. Kikísér. 'Ä szürke betonjárdát eső mossa. Egy dolgos, gazdaságát, faluját szerető nő csukja be mögöttem a kaput. További jó munkát, Mariska nénit Szitás! Ferenc
