Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-15 / 24. szám
198S. június 15, SZABAD FÖLDMŰVES. 11 A csallóközi „tenger“ Az árvíz következményei Víz öntötte el a gazdasági udvarokat A Csallóköz a Danának — s egyúttal Európának — legnagyobb folyami szigete, hossza 98, legnagyobb szélessége pedig 26 kilométer. A régi Csallóköz, talajviszonyainál fogva távolról sem volt az a paradicsom, amelynek később a legenda megtette, amikor Mátyás király aranykertjének nevezték. A rengeteg vízfolyás, ártér, láp és mocsár egészében véve barátságtalan, nehezen járható, az emberi munkát alig viszonzó őstájjá tette. A vadvizek rendszeresen elöntötték a kevésbé kiemelkedő részeket, kiölve a termést, kilúgozva a termőréteget, megsemmisítve a fáradságos munka eredményeit, s amellett állandóan aggodalomban tartva a lakosságot. Az itt élű emberek igyekeztek az árvizek ellen védekezni. A Duna pusztításainak megakadályozására védőgátakat kezdtek építeni. A csallóközi árvédekezés első okiratos említése 1388-ból való. Átfogó és korszerű árvéde'tezési módszerre és egyben a Duna szabályozására azonban csak a múlt század végén került sor, ekkor egységes főmeder közé szorították a Dunát. A szabályozás azonban nem volt tökéletes. A part- és gátszakadás ugyan megszűnt, a hordaléklerakódás azonban újból megindult. A partszaggatások és árvizek megakadályozására épített védogátakat döngölt földből, laza szerkezetű altalaj fölé építették, ennek következtében a tartós nagyvizek esetén az erős átszivárgás következtében gyakori volt a gátszakadás. Ez történt 1985-ben is, amikor június 17-én Csicsónál (Cifiov) a Duna átszakította a védőgátat és elöntötte Alsó-Csallóköz egész területét. Mintegy 61 ezer hektár került víz alá. Az ezerkilencszázhatvanötös árvízkatasztrófának nincs párja Csallóköz történelmében. Normális körülmények között a Duna vízállása Kontáromnál (Komárno) 300—310 centiméter. Tizenhárom nap alat (április másodikén) e Duna szintje elérte az 582 centimétert. Április tizenhetedikén a vízállás 358 centiméterre csökkent, de a folyó már nem tért vissza a medrébe. Április harmincadikáig a Duna szintje emelkedett és elérte az 530 centiméteres magasságot, majd május hatodikéig 68 centimétert süllyedt. Május huszonötödikén 673 centiméteres vízmagasságot mértek ... csak három számot kell köznyelvre fordítani: 500 centiméteres vízállás — éberségi állapot; 550 centiméteres vízállás — készültség; 620 centiméteres .vízállás — veszélyállapot. A továbi hat nap alatt a víz szintje 571 centiméterre csökkent. Két nappal később, június elsején, a Duna szintje újból áradni kezdett és elérte a 688 centimétert. Június kilencedikén azonban újabb árhullám érkezett... riadóztatás: veszélyállapot! A folyók mentén az elemek minden oldalról támadásba lendültek. A folyók egészen a gátkoronáig telítődtek vízzel. Közben kíméletlenül esett az eső. Június tizenkettedikén Komáromnál 674 centiméteres vízállást mértek, a kikötőben leállt a munka, a Dunán megszűnt a hajózás. Vasárnap, június tizenharmadikán, további 29 centiméterrel nőtt a Duna vízszintje. Minden épkézláb ember talpon volt. A párt és állami közigazgatás tisztségviselői a legveszélyesebb szakaszokon a védelmi munkát szervezték. Hétfőn, június tizennegyedikén a Duna vízállása elérte a 746 centimétert, június tizennegyedikén és tizenötödikén a honvédelmi miniszter parancsa értelmében a veszélyeztetett területre vezényelték a hadsereg számos alakulatát. Nem volt pihenés sem embernek. sem gépnek. Mérhetetlenül súlyos napok voltak ezek. Nem szabadott meghátrálni az árhullámok előtt, az előrejelzések ugyanis szerda estére, illetve csütörtök reggelre jelezték a Duna tetőzését. S ekkor még csak hétfő volt. Csak hétfő. Másnap, június tizenötödikén 792 centiméteres vízállást mértek a Dunán. Reggel. kevéssel kilenc óra után Pat község mellett meglazult a gát. A zavaros vizű hatalmas folyam nyolcvan méternyi hosszúságban áttépte a gátat. Június 17-én a Duna vízállása elérte a tetőpontot. Komárom mellett 801 centiméteres vízállást mértek: ez 47 centiméterrel volt magasabb az ötvennégyes szomorúan emlékezetes maximumnál. Délelőtt tizenegy óra tájban sürgős telefonjelentés érkezett Komáromba: Csicsótól feljebb, Kulcsod mellett, körülbelül nyolcvan méter hosszúságban gátat szakított a Duna. Ezerkilencszázhatvanöt június tizenhetedikén, az elemi csapás elleni emberfeletti erőt igénylő harc nyolcvankilencedik napján került sor erre a tragikus következményű eseményre. A szakítás helyén azonnal megjelent a hadsereg és ide összpontosították a szükséges műszaki felszerelések zömét. Az evakuálásban és a mentési munkálatoknál a katonai gépjárművek és a járás rendelkezésére álló gépjármüvein és a vasúton kívül már ezekben az első napokban 456 tehergépkocsi, 91 autóbusz és 36 autóbágger segített a kerület minden tájáról. Délután fél kettőkor négy autóbusz fut be az egyik faluba. Ezekbe kellene beszállniuk a felszólítottaknak. A falut azonban még most sem akarja elhagyni senki. Egyik-másik asszony sír, nem tudja mitévő legyen. A férfiak unszolják az asszonyokat, hogy csomagoljanak, ők is segítenek. A csomagok nem nagyok, csak a legszükségesebbet viszik magukkal az asszonyok és gyerekek. — Bácsi, mi az a gátszakadás? — kérdi egy nyolc év körüli fiú. Soká tart a gyülekező. Csak szürkületkor teltek meg az autóbuszok. Ekkor már itt van a falu minden lakosa. A kocsivezetők sürgetik az indulást, búcsúzkodnak a családtagok, rokonok, ismerősök. — Fiaim, csak el ne hagyjáták egymást — mondta könnyes szemmel egy nagymama lányainak és unokáinak, ő meg a másik autóbuszba megy, neki ott jutott hely. Felzúgnak a motorok, elindulnak az autóbuszok. Csend ül a falura, a férfiak szótlanul néznek egymásra. A Csicsó felöl áramló víz hétfőn délután 3 órakor áttörte a község körül épített nyúlgátat és kedden reggel elérte Ekecs (Окой) község alsó részét. Kedden délután kettőkor elrendelték és megkezdték Ekecs azonnali kiürítését. A betegeket és az öregeket már vasárnap este elszállították. Az egyik buzgár üregébe 600 homokzsákot dobtak, de a feneketlen buzgár-toroknak ez meg se kotytyant. Aztán körülkerítették. Se szeri, se száma itt a buzgároknak, de a homokzsákoknak sem, melyek tízezer számra néhol egymás felett tízes sorban erősítik a gátat. Doborgaz (Dobrohost) lakossága és az itt-tartózkodó katonák a Bratislavából érkezett szakemberek vezetése mellett szüntelen munkával tömik a zsákokat és szilárdítják a gátat. Negyvenhárom családot költöztettek ki Somorján (Šamorín) a veszélyeztetett területről a város magasabban fekvő épületeibe. Minden bizonnyal még 40 családot kell kiköltöztetni az említett helyről. A somorjai határban mintegy 200 hektár van víz alatt. A hadsereg alakulatai nagy erőfeszítéssel mentik a Geller és Csicsó között Kécs pusztáról a csicsói szövetkezet állatállományát. Ez a puszta egy ma gasabb szigetet képez a víztengerben, ahol több mint 400 szarvasmarha, 900 sertés és több száz baromfi vár megmentéire. A hősieknek (Gabííkovo) pontosan 12 kilométeres szakaszon kell helytállniuk. Jelentős segítséget kapnak a csehszlovák néphadsereg itt-tartózkodő, mintegy 230 főnyi alakulatától. A Duna-szakaszon állandóan 100—120 ember teljesít szolgálatot. A buzgárok elfojtására eddig több mint 20 000 homokzsákot és mintegy 400 köbméter terméskövet használtak fel. A csicsói gáttörésnél kiömlő víz már több községet, falut körülzárt, elérte már Patast (Pastuchy) is. Az előretörő víz most Bőst fenyegeti. Egy idős ember visszaemlékezése: — Már jött a víz. fent voltam a padláson, a feljáró lépcsőjét nyalták a hullámok. Nyugodt voltam. Csak nem jön utánam, gondoltam. Nem is mentem el. A szomszédok is — mindenki. Egy lámpást akasztottam a gerendára, aztán csak hallgattam, hogy nem pattognak-e a cserepek. Semmi baj nem volt még, csak éjféltájt. Akkor hallottam, hogy lent zúg a víz, a tető meg sóhajtozott. Nemsokára kidőlt az első fal, a házvége. Reggelre már semmi nem volt a házamból. A lábam beszorult egy gerenda alá. Ott zúgott, kavargott körülöttem a Duna. Aztán kötelet ensztett le hozzám egy katona a helikopterből. Egy nő volt a pilóta. A nevét nem tudom, soktól kérdeztem már azóta, de senki nem tudta. 0 mentett ki a veszélyből. A sajtóiroda jelentése szerint a víz в Komáromi járásban 21 községet és 6 tanyát, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás területén pedig 15 községet és 3 tanyát elöntött. Összesen 130 791 hektár került víz alá. További 55 347 hektárt árasztott el a talajvíz. A veszélyeztetett területekről 53 093 személyt kellett elköltöztetni. Az előzetes felmérések alapján az árvíz sújtotta területeken 2620 ház teljesen elpusztult és 4977 súlyosan megrongálódott. Az Új Szó 1965. június 23-án közölte: — A Csicsó és Pat melletti gát átszakadása következtében a hektárok tízezre áll víz alatt a komáromi és a dunaszerdahelyi járásban. A víz 48 falut teljesen vagy részben elöntött, ezenkívül Komáromot, Párkányt és Nagymegyert is veszélyezteti. Az árvíz következtében megszakadt a közúti és vasúti közlekedés Dunaszerdahely és Komárom, valamint Érsekújvár és Komárom között. A Csicsó melletti átszakadáson átüinlik a víz a Medve, Szap, Csiliz, Nyárad, Patas, Ekecs, Szilas. Megyercs, Apácaszakállas, Nemesócsa, Csallőközaranyos községek közötti területre; és Pat mellett a Komárom keleti szegélye, Dunamocs és Úgyalla déli szegélye közötti háromszögbe. A kár tetemes, s jelenleg még nem lehet összegszerűen megállapítani. Mindnyájan hálával tartozunk a Duna menti községek lakosainak, akik éjjel-nappal őrzik, erősítik a gátakat és szembeszállnak az árral. A Dunából kiömlő víz a szakemberek véleménye szerint 18 méter mélyen kimosta a talajt. Szerdára virradó éjszaka a víz elérte a gútai IKolárovo) védelmi gátat is. Az alig két nap alatt készített gátszakasz nem sokáig bírta a víz nyomását és a hajnali órákban Feketehát környékén gátszakadás történt. Ezzel öszszeomlottak a Gúta megmentését szorgalmazó elképzelések, elrendelték a falu kitelepítését. Az esti órákban megszakadt az összeköttetés a Komárom—Gúta útszakaszon. Gépkocsival már nem lehet bejutni Komáromba. Szakemberek számításai szerint a területet háromnegyed milliárd köbméter víz borítja. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a-Szlovák Nemzeti Tanácsnak és a Szlovák Szakszervezeti Tanácsnak a felhívása: — Nagyra becsüljük azokat a földműveseket, a többi dolgozót, a néphadseregünk katonáit, akik minden erejük latba vetésével küzdenek az elemekkel. Nagyra értékeljük a lakosság támogatását és megértését azokban a városokban és falvakban, ahol elvtársi segítséget nyújtva elszállásolták az elárasztott területekről kiköltöztetett polgártársainkat. Azzal a felhívással fordulunk a falun lakó munkásokhoz, s alkalmazottakhoz, hogy munkaidő után és szabadságuk idején segítsenek földműveseinknek a takarmánynövények betakarításásában és elszállításában. Azzal a felhívással fordulunk az ifjúsághoz. hogy nyári aktivitása keretében összpontosítsa tevékenységét Szlovákia-szerte, de különösen az árvízsújtotta területeken a mezőgazdaság megsegítésére! Kétségbeesésre nincs ok. Aki látta azt a hősies küzdelmet és összefogást, hogyan tette meg minden emberileg lehetőt az egész ország, hogy egyetlen élet se vesszen kárba, s milyen óriási erőfeszítést lettek katonáink, valamint a szovjet és magyar hadsereg alakulatai, az azt is tudja, hogy a társadalom gondoskodása nemcsak a veszély nehéz óráiban övezi a kárvallottakat, hanem az újjáépítés, az élet újra megindítása idején is. A szlovákiai árvízvédelmi bizottság július 7-i tájékoztatása szerint a csicsói gát elzárása után hozzáfogtak a gát emeléséhez és tömítéséhez. A gát elzárása lényegében megszüntette a további áradást. A Csallóköz felső részében levő dunai gátakról már eltávolítják a homokzsákokat. A készenléti állapot azonban még mindig fennáll. A Csallóköz magasabb fekvésű helyeiről már lassanként eltűnik a talajvíz. A Duna csehszlovákiai szakaszán mindenütt apad. Az egész ország az árvízsújtotta területek felé nyújtja segítő kezét. Az emberek segítő készsége és szolidaritása enyhíti a csapást. Az egészségügyi dolgozók, vöröskeresztes csoportok szervezett hada készíti elő a hazatérők útját. Szakemberek járják a falvakat, fertőtlenítenek, égetik az elhullott állatokat. A traktor pótkocsijára új munkakedvvel kapaszkodnak fel az asszonyok, ami megmaradt, menteni kell a mezőn is ... A hazatérő lakosok hálásan emlegetik azokat, akik otthont, életet és szeretetet nyújtottak nekik a valóban nehéz napokban. A víz visszahúzódását követően azonnal elkezdődött a munka (ČSTK-íelvételek) a víz, de az ember akaratát, keménységét, jövőbe vetett hitét, azt nem tudta megtörni. Az ember beírta magát az árvízkrónikába, mint a hősiesség és az újjászületés döntő tényezőjét. Összeállította: PRESINSZKY LAJOS, a fel bari (Horný Bar) Csallóköz Efsz üzemi pártszervezetének elnöke A Nemzetgyűlés 1965. november 12-i ülésén megvitatta a kormány beszámolóját a dél-szlovákiai árvíz okozta károk helyreállítását célzó munkálatokról. Az addig foganatosított intézkedések részleges elemzése alapján megállapította, hogy az elemi katasztrófa következményeinek kiküszöbölése s az árvíz sújtotta terület újjáépítése jól halad. Közös erővel sikerült addig is sokat tenni annak érdekében, hogy az árvíz sújtotta területen viszsatérjen az élet a rendes kerékvágásba. Az árvíz, amely kemény próbának vetette alá az ember, kipróbálta népünk egységességét, összefogását, hősiességét és emberi arculatát. Házakat döntött, hidakat sodort el KÉT ÉVTIZEDE TÖRTÉNT
