Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-25 / 21. szám
A szőlőfajták gyors elszaporításának egyszerű, eredményesen alkalmazott módja a zöldoltás. Lehetővé teszi az új, Ígéretes fajták gyors elszaporítását, hiszen a zöldoltással szaporított tőkék az oltást követő évben már termést is adnak. Mivel a zöldoltást a tenyészidő folyamán végezzük, a nemes rész Jól összeforr az alannyal, ezért a tőkék tartósak, hosszú életűek lesznek. A módszer előnye, hogy az oltócsapokat nem kell tavaszig tárolni, mivel az oltóhajtást közvetlenül oltás előtt szedjük meg. A zöldoltás legelterjedtebb éslegbeváltabb módja a hasltékoltás fékezés). Az időjárástól és a hajtás fejlettségétől függően, általában május közepétől Június közepéig végezhető. Leggyakrabban a nemes tőkék között előforduló alanyvesíszők beoltására használják. Alkalmazható azonban alanyfajtával telepített szőlők beoltására is. Ebben ez esetben a telepítést követő évben végezzük a zöldoltást. A megeredt zöldoltvónyokat őszezel vagy a következő év tavaszán ledöntik vagy bujtják. Lehet a tőkéket nevelni bujtás vagy dö.ntés nélkül ts, ebben az esetben azonban az oltást a kívánt tőrzsmagasságban szükséges elvégezni. Oltás előtt az alanyt megfelelően kell gondozni. A tenyészidő kezdetén el kell végezni a hajtásválogatást, majd a meghagyott hajtások rendszeres kötözését és hőnaljazását. Oltás idejére az alanyhajtások elérik a 100—120 cm-es hoszszúságot. Az alanyhajtás felső A szőlő zöldoltása 8 megfelelőbb a közvetlen oltás előtt megszedett oltóhajtás. Az oltóhajtás lehetőleg kacsos szárcsomójú legyen, s mindig legyen rajta egy- vagy kétleveles hónaljhajtás. Közvetlenül oltás előtt az alanytőkéről tőben eltávolítjuk (lemesszük) a felesleges hajtásokat. Csak azokat a hajtásokat hagyjuk meg, amelyeket beoltunk (tőkénként 2—3 hajtás). Ezeket a hajtásokat a kívánt magasságban — a szárcsomó felett 2—5 cm-es csonk meghagyásával — visszavágjuk. A szárcsomóról eltávolítjuk a rügyet, a levelet a levélnyéllel együtt, a hónaljhajtást és a kacsot. Ezután az alanyhajtás csonkját éles késsel vagy zsilettpengével behasítjuk a bélrekeszig (csomóig)' a háti-hasi oldalak irányába, ügyeljünk arra, hogy a bélrekeszt ne sértsük meg. Aztán az alanynál kissé vastagabb, de a beoltandó szárcsomóval azonos vastagságú oltóhajtást választunk, amelyről egyrügyes csapot vágunk, a tetején 3—5 cm-es csonkot hagyva. Az oltócsap levelét kis levélnyél meghagyásával eltávolítjuk, a levélnyél tövénél levő 1—2 leveles hónaljhajtást azonban érintetlenül hagyjuk. Az oltóhajtás alsó csonkján, szintén a háti-hasi oldalak irányában, 2—3 cm hosszú éket vágunk, majd az oltóhajtást beoltjuk az alany hasítékába addig, amíg a hasíték sarkában egy kis lé kibuggyan. A metszlapoknak simáknak kell lenniük, ezért mindig éles késsel dolgozzunk. Az összeillesztés után az oltás helyét gumi- vagy PVC-szalaggal, esetleg pamutfonállal alulról felfelé, majd felülről lefelé haladva kötjük körül úgy, hogy a kötözőanyag szélei fedjék egymást, s ezáltal megakadályozzuk a nagymérvű kipárolgást, Napsütés, kipárolgás ellen az oltást parafinba márthatjuk, esetleg összesodort szőlőlevelet akaszthatunk rá árnyékolás céljából. Kipárolgás ellen jól véd az oltásra húzott PVC zacskó is, melynek egyik sarkát — a légcsere biztosítása céljából — ollóval lenyírjuk., Az oltás rögzítésére az említett kötözőanyagokon kívül kiválóan alkalmas az alanyhajtás lehasított csonkjára húzott PVC hüvely (csövecske) is. A' PVC hüvely a hasított részre könnyen rátolható legyen, a csomóra azonban szorosan simuljon. A kész oltványokat a karóhoz költjük. Egy alanytőkén a nagyobb biztonság érdekében 2—3 zöldoltást készítünk. Zöldoltásra legalkalmasabb a meleg, szélcsendes idő. Az oltás eredményessége 7— 10 nap múlva ellenőrizhető. Sikertelenség esetén az oltást megismételjük az első oltási hely alatti szárcsomón. A megeredt oltáson az oltócsapon levő hónaljhajtás erősen növekedni kezd. Őszig elérheti az 1—2 m-es hosszúságot is, s a legtöbb esetben jól beérik. A jobb beérést augusztus végi csonkázással elősegíthetjük. Szeptember elejéig az oltványokat rendszeresen védjük a peronoszpóra, a lisztharmat és az atkák kártétele ellen. Az oltás megeredése után a pamutkötést fellazítjuk, majd később eltávolítjuk. A gumi vagy műanyag szalagot a következő évben metszéskor, a PVC hüvelyt 6— 8 hét múlva éles késsel távolijuk el. A nemes részt kötözzük, az alany fattyú- és hónaljhajtásait rendszeresen távolítsuk el. A nagyobb biztonság érdekében, télre az oltás helyét csavarjuk be újságpapírral vagy hajlítsuk le és fedjük be. A következő évben megkezdhetjük a tőke alakítását. KORPÁS ANDRÄS agrármérnök Vxzmenynyiség, Sövényvédőszer-szükséglet grammban, cm3-ben, ha a töménység litar 0,05% 0,08% 0,1% 0,15% 0,2% 0,3% 0,4% 0,5% 0,6% 0,75% 1% 1,5% 3% 1 0,5 0,8 1 1,5 2 3 4 5 6 7,5 10 15 30 2 1 1,6 2 3 4 6 8 10 12 15 20 30 60 3 1,5 2,4 3 4,5 6 9 12 15 18 22,5 30 45 90 5 2,5 4 5 7,5 10 15 20 25 30 37,5 50 75 150 3.0 5 8 10 15 20 30 40 50 60 75 100 150 300 12 6 9,6 12 18 24 36 48 60 72 90 120 180 360 14 i 7 11,2 14 21 28 42 56 70 84 105 140 210 420 15 7,5 12 15 22,5 30 45 60 75 90 112,5 150 225 450 18 9 14,4 18 27 36 54 72 90 108 135 180 270 540 20 10 16 20 30 40 60 80 100 120 150 200 300 600 25 12,5 20 25 37,5 50 75 100 125 150 187,5 250 375 750 50 25 40 50 75 100 150 200 250 300 375 500 750 1500 100 50 80 100 150 200 300 400 500 600 750 LOO.O 1500 '3000 MértéJcszámxtáss 10 cm.3ss 1 cl 10 g «1 dkg 100 No3= 1 dl 1000 -em3* 1 liter 100 g » 10 akg 1000 g ss 1 kg Természeti viszonyaink közepette évente 170— 200 napon át tartósított takarmányt etetünk állatainkkal. Ä takarmányok tartósításának legősibb és legtermészetesebb módja a napfény segítségével történő szárítás. A jó minőségű széna az állatállomány egészségi állapotának megőrzése és megszilárdítása szempontjából nélkülözhetetlen. A nyulak, a kecskék és a juhok téli takarmányozása széna nélkül szinte elképzelhetetlen. A háztáji állattartók számára a természetes szárítás a legegyszerűbb, és legkönnyebben megvalósítható tartósítási eljárás. Igaz, sok kézi munkát igényel és a természeti viszonyok is befolyásolják, viszont az eljárás nem igényei különösebb gépi ellátottságot vagy műszaki felszereltséget, speciális tárolókat. A takarmányok szárításos tartósítására azok a napok felelnek meg a leginkább, amikor egyáltalán nem esik, vagy legfeljebb 0,3 mm csapadék hull, s közben a nap nagyobb részében (minimum 60 százalék) a napfényes időszak uralkodik. Arra is gondolni kell, hogy a kaszálást megelőző napon lehetőleg ne hulljon 2 mm-nél több csapadék. A szénakészítéshez legalább három kedvező időjárású napra van szüksé-4 A réti növényzet takarmányértékét gyakran a nitrogéntartalmú műtrágyák vagy a trágyáié túladagolása is csökkenti. Ilyenkor a széna száraz anyagában túl sok nitrát halmozódik fel és ez károsan hat az állati szervezetre. A folyékony gazdasági trágyák mértéktelen adagolása növelheti a takarmányok káliumtartalmát is, ami rendszerint rontja a végső soron komoly veszteségekhez vezethet. A fűféléket kalászolás elején vagy közben célszerű levágni, a lucernát és a hereféléket virágzás kezdetén kaszáljuk. A termékenyebb körzetekben néha korábban kell levágni a növényzetet (megdőlést veszély), ami bizonyos veszteséggel és minőségromlással jár. lem mindegy, hogyan készül a széna günk, hiszen ahhoz, hogy a 15 százalékos tárolási nedvességtartalmat elérjük, 1 tonna szénából körülbelül 3,25 tonna vizet kell elpárologtatnunk. Sőtl Ha túl zsenge takarmányt szárítunk, akkor még ennél is többet. A széna minőségét a felhasznált takarmányféleség, a kaszálás időpontja, a betakarítás és tartósítás folyamán keletkező veszteségek határozzák meg. Az emészthető nitrogéntartalmú anyagok mennyisége alapján a lucerna- és a hereszéna a legértékesebb. A herefüves keverékekből vagy a tiszta füvekből készült szénában már lényegesen kevesebb emészthető" nitrogénes anyag található. Viszont a réti széna különféle füveket és aromatikus növényeket is tartalmaz, ezért kiváló dietetikus hatással jeleskedik. A valóban jó réti szénát az állatok is kedvelik és rendszerint lényegesen többet fogyasztanak belőle, mint a tiszta lucerna- vagy hereszénából. Persze, egyes körzetekben a füves területeken sok értéktelen vagy éppen mérgező gyomnövény található, ami természetesen csökkenti a réti széna értékét. Takarmányozási szempontból legértékesebbek a lóromok, a boglárkák, az aszatok, a zsurlók, a kutyatej és a kikerics. széna ízét, de sok esetben az állatok egészségét is veszélyeztetheti. A forgalmas közutak közelében termesztett takarmáyok olykor nagy mennyiségben tartalmaznak mérgező hatású ólmot. Ez, éppúgy, mint a nitrát, az állati termékeket fogyasztó ember egészségére is károsan hat. A kaszálás időpontja döntően befolyásolja a nyert széna mennyiségét és minőségét. Különösen érvényes ez az első kaszálásra, hiszen ez adja az össztermésnek mintegy 60—70 százalékát. Kései betakarítással ugyan több, de gyengébb minőségű takarmányt nyerünk. A későn .kaszált növényzet a kívánatosnál több rostot és egyre kevesebb emészthető, nitrogéntartalmú anyagot tartalmaz. S ami még ennél is károsabb, az idő előrehaladtával mintegy 50 —75 százalékkal csökken a takarmányban előforduló betakarotin mennyisége. Ezzel szemben az idejekorán elvégzett betakarítással ugyan valamivel kevesebb eleségliez jutunk, de lényegesen jobb lesz a minőség, tehát nem kell majd annyi erőtakarmányt etetnünk. Azzal persze számolni kell, hogy a túl zsenge takarmány jóval több nedvességet tartalmaz, tehát a szárítás időtartama lényegesen megnyúlik, s ez A hozam nagyságát és a nyert széna niinőségét a szárítás és a betakarítás folyamán keletkező veszteségek is komolyan befolyásolják. A beltartalmi értéket a kilégzés, a ktlúgozódás, a mikroorganizmusok tevékenysége, illetve a legértékesebb részecskék lemorzsolódása csökkenti. Kilégzési veszteségre a frissén levágott takarmánynál kerül sor. A lekaszált növényzet körülbelül 80 százalék nedvességet tartalmaz. A kilégzés akkor szűnik meg, amikor a víztartalom 45—60 százalékra csökken és a növények elhalnak. Ebből következik, hogy a fonnyadási folyamatot ajánlatos lerövidíteni. Ebben a lekaszált növényzet tökéletes elterítése és gyakori forgatása lehet segítségünkre. A hasznos szerves anyagok vesztesége az első 24 órában 2—6 százalék között változik. Kílúgozódási veszteségekre akkor kerül sor, ha több csapadék hull, mint amennyit a száradó növényzet képes magába szívni. Itt ismét a könynyen oldódó, tehát könnyen emészthető anyagokat veszítjük el (nitrogéntartalmú anyagok, cukrok, vitaminok). A veszteség annál nagyobb, minél szárazabb volt a széna és minél tovább tart az esőzés. A mikroorganizmusok a már Szúnyog Imre elsősorban kertészkedéssel tölti szabadidejét, de a esalád szükségleteinek kielégítésére nyulakat is tart és szaporít Fotó: —bor teljesen elhalt, de még aránylag sok nedvességet tartalmazó növényzetet károsítják, elbontva a cukrokat és a nitrogéntartalmú anyagokat. A száradó növényzetben fokozatosan csökken, majd teljesen megszűnik a mikroorganizmusok kártétele, de ha a széna megázik, á mikroorganizmusok ismét „munkához látnak“. Jelenlétük azért is káros, mert az állatok számára mérgező anyagokat tartalmaznak, amelyek gyakran még az állati termékekben Is megtalálhatók. A lemorzsolódási (pergési) veszteség főleg akkor nagy, ha éjszakára nem rakjuk boglyába a megfonnyadt szénát. Az esti gyűjtéssel és reggeli terítéssel egyébként az esetleges átnedvesedéstől és a kilúgózástól is megóvhatjuk a takarmányt. A legnagyobb veszteségekre az utószárítás folyamán kerül sor (lemorzsolódás, kilúgozó-! dás, mikroorganizmusok tevékenysége). Ennek úgy vehetjük elejét, hogy a száradó takarmányt 55—60 százalékos nedvességtartalom elérésekor állványokra vagy ágas oszlopokra rakjuk. Különösen fontos ez a lucerna és a herefélék eseteben, ahol a korábban száradó levélzet letöredezése komoly mennyiségi és minőségi veszteséghez vezethet. Mindent egybevetve, az alkalmazott módszertől és az uralkodó időjárástól függően, a szárítás folyamán a takarmányok tápanyagtartalma 20—* 50 százalékkal csökken. A gyakorlat igazolja, hogy a kistenyésztők ugyan sokat fáradoznak a téli eleség előteremtésén, azonban gyakran csaknem teljesen értéktelen szénán tartják állataikat a téli és a kora tavaszi hónapokban. Tehát jó lesz megtanulni, hogyan lehet és kell jó minőségű szénát készíteni. (A Chováte! nyomán) X. ггтазга A szőlő zöldoltása: A — műanyag szalaggal, В — PVC hüvely segítségével. az oltásra, amikor az oltáshely i magasságában már nem túl ] zsenge, de nem is fás, kellő i rugalmasságú, ujjaink közt meg- ; szorítva a nyomásnak kissé en- i ged, s a metszeten a bél- i szövet színe alig üt el a haj- , tás többi részétől, a bélszövet : határán azonban már halványan kivehető a vékony, fehér : gyűrű. Nagy melegben zöldol- I tásra alkalmasabb a kissé ke- i ményebb hajtás, hűvös időben ; a zsengébb hajtás ad jobb i eredményt. Az oltóhajtás lehetőleg friss legyen, felhasználásig állítsuk vízbe vagy csa- . varjuk nedves rongyba. Legharmadába oltunk. Ha szomszédos tőkéket is pótolni akarunk, akkor magasabban kell oltani, hogy a döntést majd el tudjuk végezni. Minden esetben azonban meg kell várni az alany és az oltőhajtás megfelelő kifejlődésének Idejét, ami függ a fajtától, de az Időjárástól is. Az alany és a nemes hajtás akkor a legalkalmasabb
