Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-18 / 20. szám
Mogyoró 'A mogyoró a nyírfafélék családjába tartozó cserje. Gyógyászati célokra elsősorban a levele használatos, de felhasználható a zsenge hajtások kérge, illetve az érett termés is. A mogyoró levelét májustól augusztus végéig lehet gyűjteni. Vékony rétegben elterítve természetes eljárással vagy mesterséges hővel is szárítható. A drog akkor értékes, ha teljesen szagtalan, kissé fanyar ízű. Győgytulajdonságat közül az izzasztó és gyenge vizelethajtó hatás érdemel említést. A száraz levélből készült tea igen finom, bármikor pótolhatja a kínai vagy az orosz teát. A száraz levélből egy két evőkanálnyit kell leforrázni egy csésze vízzel. A tea kitűnő izzasztó a megfázásos betegségek ideiére, hatásos toroköblítö a torokfájás ellen, külsőleg pedig az aranyér és a bőrkiütések borogatására alkalmas. Teája a perifériás keringési zavarok esetén, a vérkeringés javítására is alkalmas. A mogyoró zsenge hallásainak, vékony ágainak kérge hasonlóképpen hasznosítható, de értékesítés céljából csak akkor érdemes gyűjteni, ha a felvásárló előzőleg ígéretet tett az átvételre. Egyébként a kéregből főzéssel kell teát készíteni, adagonként egy evőkanál száraz kérget és egy csésze vizet felhasználva. Mérgezéstől vagy egyéb káros mellékhatástól még tartós használat esetén sem kell tartani. Dr. Nagy Géza TANULJUNK / fCYMflSTOL f GYÜMÖLCSSZÖRP PASZTŐRÖZÉS NÉLKÜL A háziasszonyok többsége hallani sem akar a házi szörpkészítésről, mert az ismeretes receptek eléggé körülményes készítési folyamatról beszélnek. Hogy megkönnyítsem az asszonyok dolgát, elmondom, hogyan lehet pasztőrözés nélkül gyümölcsszörpöt készíteni. Eddig málnából, -szamócából, fekete és piros ribiszkéből készítettem így szörpöt, s mondhatom, hogy finom volt. A gyümölcsöt átválogatom, A fólia alatt mindig akad tennivaló Fotó: —bor szitára téve gyenge vízsugárral lemosom, majd lecsepegtetem és kézzel vagy zománcozott pohár segítségével jól összetöröm. Az apróbb ribiszkét kés nélküli húsdarálón legcélszerűbb átengedni. A 3 kg zúzott gyümölcshöz 2 liter vizet és 5—10 dkg citromsavat adok, majd az egészet 48 óráig állni hagyom. Persze, nem árt, ha néhányszor megkeverjük a masszát. Ennyi Idő alatt a cilromsav szépen kioldja a gyümölcsből a festékanyagot, tehát a szörp szép színt kap. További lúgozás nem tanácsos, mert kezdetét veheti az erjedés. Préselésre nincs szükség, elég, ha nagyobb lábasra feszített vászonda'rabon csöpögteljük ki a citromsó által kioldott gyümölcslét. Csöpögtetéskor ne erőltessük a sajtolást, mert ha rostanyagok is kerülnek a gyümölcslébe, nem tudjuk elejét venni az erjedésnek. Egyébként a citromsav kifogástalanul tartósítja a szörpöt. A kicsöpögtetett gyümölcsléhez literenként adjunk egy kiló cukrot. Amikor a cukor már elolvadt, a szörpöt szűrjük palackokba vagy kisebb demizsonba. Jól lezárt, hűvös helyen tartott palackokban a szörp évekig eltartható. Csépe Pál ■C«?ft.F@LDa ЩЩ A megváltó pirétrum A biológiai kertművelésben nagy probléma a káros rovarok elleni hatékony védekezés. A direkt, tehál a kártétel észlelése utáni védekezésre alkalmas hatékuny szerek közül szó volt már korábban a kvassziaforgácsról és a derriszgyükérról. Mindkettő kiválóan alkalmas levéltetvek, atkák és más rovarkártevők környezetkímélő visszaszorítására. Egyetlen hátrányuk vau csupán: trópusi eredetükből következően, ha zánkban nem szaporíthatok. Nem így a pirétrnin (Pyrethhrum), botanikai nevén a Chrysanthemum eynerariaefoliuni, közönséges nevén ruvarporvirág. A pirétrum a fészkesek (a Compusitae) családjába tartozó, kifejlett korában 5U—100 cm magas, évelő növény. Leveleit sűrűn borítják selyeniszorök, innen a neve is: cinerárialevelü. Szára felálló, egyszerű vagy elágazó, a szárak végén egyegy virágzattal. A száron a levelek gyéren helyezkednek el és felfelé haladva egyre kisebbednek, rövidebb nyelűek, kevésbé szabdaltak. A virágzat kb. 1 cm átmérőjű. Fészekpikkelyei halvány színűek, s a szélein 14—15 fehér nyelves virág van. A koronavirágai sárgák. Kertben szegélynek vagy pázsitfelületre csoportban ültetve üde, díszítő értékű. A rovarport a félig kinyílt virágok őrleményéből nyerjük. Egyike a legerősebb rovarmérgeknek, hatá sában még a nikotint is felülmúlja. A virágzat a hatóanya got 0,3—2 %-ban tartalmazza. A Pyrethrin I. anyag idegméreg, irodalmi adatok szerint — például 100 ppin oldatban (O.UOOl százalék) a csótányt is 10—20 perc alatt megöli. A természetes szerek körében ehhez hasonló mérgező hatást csak a nikotintól várhatunk, azonban veszélyessége miatt a kiskerti felhasználása szóba sem jöhet. Ezzel szemben a pirétrum az emberre, a melegvérű állatukra teljesen veszélytelen. Űjabban szintetikus úton is elő tudják állítani a hatóanyagot, a biokertmííveléssel foglalkozó nemzetközi szakirodalom azonban ezt egyértelműen elveti és a' valódi virágextraktumut tartja egyedül alkalmasnak a felhasználásra. A virágot félig nyílt állapotban, száraz időben naponta kell szedni, lehetőleg száraz, szellős, árnyas helyen, ponyvára kiterítve szárítani. A már kinyílt pirétrum virág hatóanyagtartalma lényegesen kisebb. Hosszú állás után szintén veszít hatóanyagából. A régen nagy becsben tartott szer az elmúlt évtizedek ben veszített jelentőségéből, hiszen a klórozott szénhidrogénok, majd a szerves fuszforsavészterek nagy tömegű, olcsó előállítása niellett elvesztette versenyképességét. Az utóbbiak a maga sabbrendű élőlényekre is igen veszedelmes mérgek, ezért a biológiai, ökológiai gazdálkodásban újra felfedezték a pi rétrumut. Svájcban, az NSZK- bau és Franciaországban például a levéltetű, a takácsatka. a földibolha, a lunihrágó her nyók ellelni küzdelmen kívül a szolőmoly ellen is sikerrel használják. A pirétrum házikertben nagyszerűen termeszthető. Igen igénytelen növény, ha már megtalálta a helyét. Legalkalma sahb száraz, kötött területre, amelynek mésztartalina is ked vező. Erősen trágyázott, koinposztos földbe nem való — hacsak dísznövényként nem —, a látszóleg szebb növekedés eile nére ugyanis a hatóanyag-tartalma csökken. Az állandó ned vességet nein tűri, annál inkább a tűző napot és a szárazságot. Magját közvetlenül érés után, vagy tavasszal április közepén vethetjük a már felmelegedett talajba. Csírázása nem egységes, hanem elhúzódó, ezért érdemesebb a palántákat előnevelni és tűzdelés után kiültetni. Legfontosabb munka a gyumlálás. A kis magoncokat természetesen gyakran öntözzük, hogy gyökérfejlödésüket elősegítsük. Virágul a második évtől kezdve hoz. A palántákat ősszel vagy kora tavasszal ültessük végső helyükre, 51)—üti cm térállásra. A várható termés 1П0 négyzetméterenként 30 kg nyers virág. Porozásra a learatott és niegszárított virágokat morzsoljuk szét porrá, mészkóliszltel. gipszporral keverve 1:3 arányban használhatjuk. A gipszporos keverék a burgonyabogár ellen különösen jó hatású. A virágporból szappanos uldal is készíthető, ezzel permetezhetünk. Másfél kiló pirétrumport esővízzel gyúrjunk péppé, majd 10 liter esővízzel felhígítva 3—4 óráig áztassuk. H0 liter esővízben oldjuk fel, és az oldat alapos fell^everés után hasznúiba tó. A kenőszappan (káliszappan) hosszabb állás után a hatóanyagot elbonthatja, ezért a permetlevet azonnal juttassuk .. ki. (Kertészet és Szőlészet) 1 ■k ügyfakadástól lombhullásig a szőlőben különböző hajtáskezelési műveleteket kell elvégezni, melyek segítségével befolyásolhatjuk a lombozat nagyságát és elhelyezkedését, a virágok termékenyülését, a bogyók növekedését és fejlődését, valamint a vesszők beérését. A tenyészidőben végzett hajtáskezelési beavatkozásokat együttesen a szőlő zöldmunkáinak nevezzük. A metszéshez hasonlóan, a zöldmunkák is közvetlen hatással vannak a szőlőtőke életfolyamataira, befolyásolják a termés mennyiségét és minőségét. Több zöldmunkát igényelnek a keskenysoros, karós művelésű szőlők, kevesebbet a széles sortávú, magas- és függönyművelések. Bizonyos zöldmunkákat azonban minden művelési módnál el kell végezni. A2 összes zöldmunkát teljesen elhagyni egyetlen művelési módnál sem szabad, mert az negatívan befolyásolná a termés mennyiségét és minőségét. A hajtásválogatás a metszés igen fontos kiegészítő művelete. A metszésnél vétett esetleges hibákat hujtásvalogatással még helyrehozhatjuk. Egyes helyeken ezért tavaszi metszésnek is nevezik. Főleg a fiatal, még alakítás alatt levő tőkéknél van nagy jelentősége. Hajtásválogatáskor eltávolítjuk a felesleges, nem termő, rossz helyen nőtt hajtásokat. Túlterhelés esetén vagy fiatal tőkéknél termőhajtásokat is eltávolíthatunk. Általában május második felében, a növekedés kezdetén végezzük, amikor a hajtások elérik a 15—20 cm es hosszúságot és a fürtök már jól láthatók. Eltávolítjuk a törzsön előtörő, valamint a tökenyakból és a gyökértürzsből nőtt hajtásokat is. Hajtásválogatással neveljük ki a törzset, a kordonkart, a 20—25 cm-es távolságra levő termőalapokat. Fej- és bak művelésnél hajtásválogatással távolítjuk el a tőke közepén nőtt hajtásokat. Különösen fontos a hajtásválogatás elvégzésé a sok hajtást hozó fajtáknál (Tramini, Olasz rizling, Sauvignon stb.). Általa a tőkék szellősebbé válnak, a megmaradt hajtások és fürtök szebben fejlődnek, s egyszerűbb, könnyebb a növényvédelem. A kötözésnek elsősorban a karós, alacsony művelésű szőlőknél van jelentősége, de kötözéssel biztosítjuk a hajtások megfelelő állását más művelési módoknál is. Az első kötözést hajtásválogatás után végezzük, amikor a hajtások elérik a 25 —30 cm es hosszúságot. A kötözést 30—35 cm-es lia jtásnövekedés után mindig megismételjük. Karós művelésnél a kötözést 3—5 ízben meg kell ismételni. Első kötözéskor a hajtásokat lazán fogjuk össze, majd a további kötözések alkalmával a hajtásokat mindig szorosabban kötjük a karóhoz. Ügyeljünk arra, hogy a leveleket és a fürtöket ne szorítsuk a hajtásokhoz Kádek G. felvétele sokat vágjuk vissza. Ezáltal megállítjuk vagy visszatartjuk a hajtások növekedését, elősegítjük a hajtások és a fürtök jobb beérését. A növekedés erejétől függően, júliusbanaugusztusban végezzük. Leg megfelelőbb a zsendülés kezde lén végzett csonkázás. A tűi korán végzett csonkázás csökkentheti a vesszők fagyállősá gát. Fiatat szőlők hajtásait le-A szőlő zöldmunkái vagy a támaszhoz. Huzaltámaszhoz 8 as kötéssel rögzítjük a hajtásokat. Páros huzalnál elég a hajtásokat a huzalpár közé igazítani. Kötözésre legmegfelelőbb a raffia, de használható juta vagy kenderfonál, kukoricacstihé stb. is. Hónaljazás. A hajtások növekedésével a levelek hónaljából ún. hónaljhajtások törnek elő. Ezek eltávolítását hónaljazásnak nevezzük. A hónaljazást rendszeresen, általában kötözéskor végezzük. Főleg a szaporításra szánt vessző nevelésénél van jelentősége, ilyenkor feltétlenül el kell végezni. A hónaljhajtásokat tőben kicsíphetjük, jobb azonban 1—2 levél felett visszacsípni azokat. Az 1—2 levélre visszacsípett hónaljhajtások ugyanis növelik a tőke lombfelületét, illetve 20—40 százalékkal a lombfelület teljesítőképességét. Csonkázás (tetejezés). Csonkázáskor a karót vagy egyéb támberendezést túlnövő hajtáhetőleg ne csonkázzuk, mivel a gyökérzet és a hajtások növekedése szoros összefüggésben van. A nagy lombfelületű, fiatal tőkék erős gyökérzetet fejlesztenek. A termőszőlők hajtásainak csonkázását általában a 12—15. levél fölött végezzük. A termőhajtásuk bekurtitása. Néhány nappal virágzás előtt vagy közvetlenül virágzáskor végzett zöldmunka. A termőhajtások hegyét — a legfelső fürt fölött 5—6 levelet hagyva —visszacsípjük. Ezzel a hajtások növekedését 8—10 napra megállítjuk, a képződő tápanyagok viszont elősegítik a virágzat fejlődését és termékenyülését. Némely művelési módnál (Vertiko, emeletes kordonművelés stb.) a termöhajtások bekurtítását feltétlenül el kell végezni, mert ez a technológiai folyamat tartozéka. A lelevelezésnek főleg a há- Zikertekben van jelentősége, elsősorban a sűrű lombú, rothadásra érzékeny szőlőfajtáknál. A fürtöket takaró, árnyékoló leveleket távolítjuk el az érés idején. A jobb megvilágítottság elősegíti a fürtök érését és színeződését. Túl sok levél eltávolítása azonban kedvezőtlenül befolyásolja a szőlő cukortartalmát, ezért általában csak a sérült vagy a talajtól szennyezett alsó leveleket távolítjuk el. Gyíírűzés. A szebb (pl. kiállításra szánt) fürtök elérése érdekében főleg a csemege-" szőlő termesztésben használatos, kisüzemi eljárás. Közvetlenül virágzás után a hajtások zöld kérgét a fürt alatt éles késsel körbe bevágjuk Vagy dróttal átkötjük. Termőcsapokat vagy szálvesszőket is gyűrűzhetünk. A bevágás következtében keletkezett tápanyagtorlódás elősegíti a fürtök szebb fejlődését. Egy tőkén azonban csak néhány hajtást szabad gyűrűzni, nehogy a tőkék legyengüljenek. A gyűrűzött veszszők a következő évi metszésnél nem használhatók fel termővesszőként. A bogyóritkitás (cizellálás) házikertekben és üvegházi csemegeszőlő termesztésben használatos művelet. Általában a jól termékenyülő, sűrű fürtű fajtáknál alkalmazzák. Virágzás után a borsszemnyi bogyók közül egyenletes elosztásban anynyit távolítanak el, hogy a megmaradó bogyók torzulás nélkül, jól kifejlődhessenek, s lazán álljanak. Bogyóritkítás után a fürtön az átlagosnál nagyobb bogyók fejlődnek. Az elágazó, hosszú fürtű csemegeszőlő-fajtáknál a bogyók egyenletes növekedését és fejlődését azzal is elősegíthetjük, hogy a fürtkocsány főtengelyét virágzás után visszacsípjük az első főelágazásra. Pótbeporzás. A fiziológiailag (élettanilag) nővirágú szőlőfajtáknál (Génuai zamatos, Madeleine angevine, Halhólyag, Chasselas Napoleon, stb.) használatos kisüzemi eljárás. A jobb termékenyülés érdekében hímnős fajtákról gyűjtött virágport viszünk át a nővirágú fürtökre. Fürtritkítás. A sok fürtöt hozó fajtáknál (pl. Mathiász ]ánosné muskotály) alkalmazható. Abban az esetben végezzük, ha a tőkén nagyobb számú fürt alakul ki, mint amennyi iioim málisan ki tud fejlődni. A felesleges fürtöket részben hajtásválogatással, részben fürtritkítással távolítjuk el. A fürtritkítást virágzás után végezzük. Korpás András agrármérnök