Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-04 / 18. szám

1985. május 4. .SZABAD FÖLDMŰVES 3 ~w~ Az SZKP Központi Bizottságának üléséről A KM partkongresszus előkészítésének partltíadatai Moszkvában április 23-án ülést tartott a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága, amelyen jóváhagyták az SZKP XXVII. kongresszu­sának összehívását 1986. február 26-ra. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára az ülésen beszámolót tartott az SZKP soron következő feladatairól. Beszédét az alábbiakban kivonatosan közöljük. Ä kongresszusig hátralévő kilenc hónap alatt sokoldalúan kell elemez­nünk és reálisan kell értékelnünk azokat az eredményeket, amelyeket a XXVI. pártkongresszus óta értünk el és meg kell határoznunk további fej­lődésünk távlatait, valamint bel- és külpolitikánk feladatait. Országunk jelentős sikereket ért el a társadalmi élet minden területén. Az új rendszer előnyeire támaszkod­va történelmileg rövid idő alatt a gazdasági és társadalmi haladás csú­csaira ért. A Szovjetunió jelenleg ha­talmas és sokoldalúan fejlett gazda­sággal, magasan képzett munkáská­derekkel, szakemberekkel és tudósok­kal rendelkezik. A termelés, a tudo­mány és a technika fejlődésének számos területén szilárdan tartjuk első helyünket a világban. Mélyreha­tó változások álltak be a társadalmi életben is. A történelemben először vált a dolgozó ember saját országá­nak gazdájává, sorsának alakítójává. A munkához és a munkáért járó ju­talomhoz való jog biztosítása, a tár­sadalom gondoskodása az emberről megszületésétől egészen öregkoráig, a szellemi kultúrához való hozzájutás széles körű lehetőségei, az egyén méltóságának és jogainak tisztelet­ben tartása, a dolgozók mind széle­sebb körű bevonása az irányításba — mindez a szocialista életmód tartós értékeihez és elválaszthatatlan voná­saihoz tartozik. Ёрр ezek jelentik a politikai stabilitás, a társadalmi opti­mizmus és a jövő iránti bizalom leg­­fontosabbb forrását. A szovjet embe­rek joggal büszkék erre. Azonban az élet, annak dinamikája további módo­sításokat ás változtatásokat követel, s megköveteli a társadalom új, a szó legszélesebb értelmében vett minősé­gi szintjének elérését. Ez pedig első­sorban a tudományos-műszaki inno­váció és a munkatermelékenység igen magas világszínvonalának az elérése. Ide tartozik a társadalmi viszonyok, mindenekelőtt a gazdasági viszonyok tökéletesítése. Ugyancsak ide sorol­hatók az emberek életének anyagi és szellemi feltételeiben végrehajtandó változások, a politikai és társadalmi intézmények egész rendszerének ak­tivizálása, a szocialista demokrácia és a népi önigazgatás elmélyítése. A szovjet társadalom fejlődése döntő mértékben a gazdaság, minőségi vál­tozásaitól, 'az intenzív fejlesztésre való átállástól, a hatékonyság sokol­dalú növelésétől függ. Ёрр ebből a szempontból kell értékelni a népgaz­daság helyzetét, illetve meghatározni a jövő feladatait. Tudatában kell lennünk és alapo­san elemeznünk kell a helyzetet, és le kell vonnunk a legmesszebbmenő tanulságokat. Az ország sorsa és a szocializmus helyzete a jelenlegi vi­lágban jelentős mértékben attól függ, miként cselekszünk a jövőben. Széles körben kell kihasználnunk a tudomá­­mányos-műszaki forradalom eredmé­nyeit, a szocialista gazdálkodás for­máit összhangba kell hoznunk a mai feltételekkel és szükségletekkel, s lé­nyegesen meg kell gyorsítanunk a szociális és gazdasági előrehaladást. Növelni kell a konkrét személyek felelősségét, ezen belül jogi felelős­ségét is, valamennyi anyagi érték gazdaságos és helyes kihasználásáért. Megfelelő rendet kell bevezetni min­den üzemben, minden építkezésen, minden kolhozban és szovhozban, minden szervezetben. Semmilyen ész­szerű gazdálkodásról és a gazdaság hatékonyabbá tételéről e nélkül egy­általában nem lehet szó. A népgazda­ság intenzívebbé tételének és a meg­szerzett potenciál jobb kihasználásá­nak legfőbb stratégiai eszközeként a párt elsősorban a tudományos-műsza­ki haladás lényeges meggyorsítására helyezi a hangsúlyt. Folyamatban van a szociális prog­ram gondos kidolgozása, amelyet a párt а XXVII. kongresszuson terjeszt elő. Vannak azonban halaszthatatlan feladatok, amelyek különleges figyel­met igényelnek. Ez elsősorban az élelmiszerprogram megvalósítására vonatkozik. Az utóbbi években pozi­tív változások történtek a mezőgaz­daság fejlődésében és némileg javult a lakosság élelmiszer-ellátása. Azon­ban még távolról sem olyan, mint amilyennek lennie kellene. A kolho­zoknak, szovhozoknak és a feldolgozó üzemeknek lehetőségük van az élel­miszeripari termékek előállításának a jelentős növelésére. Csak helyesen kell bánni ezekkel a lehetőségekkel és hatékonyan ki kell őket használni. Néhányszor találkozunk olyan irá­nyú törekvésekkel, hogy a helyi szer­vek a lakosság élelmiszerrel való el­látása, de mindenekelőtt a takarmá­nyok biztosítása terén felmerülő gon­dokat a központi szervekre próbálják áthárítani. Ez a gyakorlat elfogadha­tatlan. A feladat az, hogy a kolho­zokban és a szovhoznkban egyaránt, de még az állampolgárok háztáji.gaz­daságaiban és a vállalatok mellék­üzemágaiban is jobban kihasználjuk az élelmiszer-termelés növelésére kí­nálkozó tartalékokat. Intenzívebbé kell tenni a munkát az élelmiszer­program teljesítése érdekében, és az agráripari komplexumhoz tartozó fel­dolgozó ágazatok fejlesztését célzó fontos intézkedésekkel kell ezt ki­egészíteni annak érdekében, hogy a hozzá tartozó üzemek szorosabban együttműködjenek a kolhozokkal és a szovhozokkal. Sokat kell még tenni a iparcikkek és szolgáltatások iránti kereslet tel­jesebb kielégítése érdekében, az igé­nyelt árucikkeket kell forgalmazni, biztosítani a piac telítettségét, javíta­ni kell a minőséget, a termelt áruk választékának bővítését, rugalmasabb árrendszert kell alkalmazni és javíta­ni a kereskedelem kultúráltságán. E feladatok megoldását célozza a köz­szükségleti cikkek termelésének és a szolgáltatások fejlesztésének átfogó programja. Ez előirányozza a kiváló minőségű ruházati és cipőipari ter­mékek, korszerű napi közszükségleti cikkek gyártásának a lényeges növe­lését, valamint a kulturális szükség­letek jobb kielégítését és a szolgálta­tások legkülönfélébb fajtáinak a fej­lesztését. Rendkívüli figyelemmel kell követ­nünk az emberrel, munkájával, anya­gi helyzetével és pihenésével össze­függő dolgokat. Ez számunkra kulcs­­fontosságú politikai kérdés.* Ma már nem elegendő csak igyek­vőén dolgozni, jóllehet, olykor még ez is hiányzik. Egyre nagyobb jelen­tőséggel bírnak olyan tulajdonságok, mint az illotékesség, az új dolgok iránti fogékonyság, a kezdeményező­készség, a bátorság és a készség a felelősség vállalására, a feladatok meghatározásának képessége és az, hogy ezeket következetesen megvaló­sítsuk. Közvetlenül a fasizmus fölött ara­tott győzelem 40. évfordulója előtt állnnk. A kommunista párt és a szov­jet kormány annak tudatában, hogy a győzelemért a szovjet nép és az antifasiszta koalíció államainak más nemzetei hihetetlenül nagy árat fizet­tek, újra és újra visszatérve az em­beriséget sújtó tragédiához, külpoli­tikájának értelmét abban látja, hogy megakadályozza a hasonló szörnyű­ség megismétlődését, s főleg a nuk­leáris katasztrófa kirobbanását. A Szovjetunió és pártunk mindig hű volt és hű marad a fasizmust le­győző nemzetek halhatatlan hősies­ségének fényes emlékéhez. A Szovjetunió újra és újra kinyilat­koztatja, hogy szilárdan a béke és a békés együttélés lenini irányvonalá­hoz fogja tartani magát. Ez társadal­mi rendszerünkből, erkölcsünkből és világnézetünkből ered. Síkraszállunk az egyenjogú, korrekt, a civilizált áí- Iamközi kapcsolatokért, amelyek a nemzetközi jogi normák tényleges tiszteletben tartásán alapulnak. Telje­sen világosnak kell lennie: az állam­közi kapcsolatokat csakis akkor sike­rül a normális együttműködés síkjára vezetni, ha az imperializmus lemond arról, hogy a két társadalmi rendszer közötti történelmi konfliktust katonai eszközökkel próbálja megoldani. A békés jövőért vívott harcban 1» győzhetetlen erőt jelent az összetör“ rótt szocialista közösség, annak gaz­dasági és védelmi ereje, a nemzet­közi téren érvényesülő akcióegysége. A testvéri szocialista országok rend­kívül fontos történelmi vívmánya volt az agresszív NATO tömb államaival való katonai-stratégiai egyensúly el­érése. A béke érdekében ezt a pari­tást minden eszközzel óvni kell. Meg­bízhatóan fékezi ugyanis az imperia­lizmus agresszív vágyait. Az emberiség ma hatalmas békés potenciállal és sokoldalú tapasztala­tokkal rendelkezik, s elegendő törté­nelmi és szociális áttekintése van ahhoz, hogy megértse, hová vezethet az agresszió politikája. Ez a felisme­rés mind nagyobb mértékben egyesíti a békee.rőket, aktivizálja a háború­­ellenes és atomfegyver-ellenes moz­galmakat és mozgósítja a haladó és demokratikus erőket a háborús ve­szély elleni harcra. Meggyőződésünk, hogy a világhá­borút el lehet hárítani. A tapasztala­tok azonban azt mutatják, hogy a bé­ke megőrzéséért és az egyetemes biz­tonság szavatolásáért vívott haro nem könnyű, és mind újabb erőfeszí­téseket kíván. A nemzetközi helyzet az imperializmus hibájából továbbra is aggasztó és veszélyes. Ezért a helyzetért — s ezt meg kell mondani nyíltan — mindenekelőtt az Egyesült Államokat terheli a felelősség. Wa­shington továbbra is ösztönzi a lázas fegyverkezést és szabotálja a leszere­lést. ami jól ismert a nemzetek kö­zössége előtt. A Varsói Szerződés legfelsőbb párt­ós állami vezetőivel március közepén folytatott véleménycsere feljogosít bennünket arra, hogy biztonsággal állítsuk, véleményünk megegyezik abban: a Varsói Szerződés Szerveze­tének továbbra is — amíg a NATO létezik — fontos szerepet kell játsza­ni a szocializmus európai és egyete­mes pozícióinak védelmében, s a szervezet a nukleáris háború elhárí­tásának és a nemzetközi biztonság megszilárdításának megbízható esz­köze kell hogy legyen. imiMiii HiminmmtminiiiiiiitiMiimiHimimi Most, amikor a fasizmus felett aratott győzelem, szabad­ságunk és békénk születésének 40. évfordulóját ünne­peljük, megemlékezésre szólít az ehhez kapcsolódó ju­bileum: a Varsói Szerződés megalakulásának 30. évfordulója. Korunk két fontos mérföldköve 1945. május 9-e és 1955. má­jus 14-e; mindkét esemény azt a nagy utat tükrözi, amelyet a testvéri szocialista országok népei megtettek a szocializ­mus építésében és védelmében. „Jelképes, hogy a győzelem 40. évfordulóját követően a Varsói Szerződés 30. évfordulójára emlékezünk. E két ese­mény között szerves összefüggés van. A szovjet nép és a fegyveres erők az SZKP vezetésével megvédték a szocialista haza szabadságát, függetlenségét és ily módon az októberi forradalom hagyatékát is. A fasizmus veresége mély társadal­mi, gazdasági és politikai változásokat vetített előre egész sor európai országban, mindenekelőtt az említett államokban a szocialista társadalmi rend megalapozását. Más szóval, a szocializmus túllépte egyetlen ország határát és megkezdő­dött a szocialista világrendszer kialakulásának folyamata.“ (Viktor Kulikov marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi minisz­tere első helyettesének, a Varsói Szerződés tagállamai egye­sített fegyveres erői főparancsnokának az APN-nek adott interjújából.) A szocialista világrendszer nehéz helyzetben formálódott és szilárdult meg. Az imperializmus a háború után elvesztette korábbi hatalmát, azonban távolról sem tett le a szocializmus erő útján történő megsemmisítéséről. Intenzív előkészületeket kezdett az újabb háborúra, ezúttal már az egész szocialista közösség ellen, Ez a Veszély főleg 1949-ben növekedett meg. Az Egyesült Államok ugyanis létrehozta az imperialista orszá­gok katonai tömbjét, a NATO-t. Az észak-atlanti tömbnek 1949-ben tizenkét tőkés ország lett a tagja. 1952-ben Görög­országot és Törökországot is bekapcsolták a katonai blokkba. 1954-ben pedig Párizsban egyezményeket írtak alá a Német Szövetségi Köztársaság bevonásáról a katonai.paktumba. 1954 decemberében a NATO tanácsa arról is határozatot hozott, hogy a tömb atomfegyverekkel szereli fel fegyveres erőit. A Szovjetunió 1954. november 29—30-ra valamennyi euró­pai állam és az Egyesült Államok kormányát értekezletre hív­ta meg Moszkvába az európai béke és biztonság közös sza­vatolására. A tőkés országok képviselői azonban nem mentek el a tanácskozásra.- A szocialista országok a kollektív védelem és saját bizton­ságuk érdekében kénytelenek voltak egyesített erejüket szem­beállítani a NATO-val. Nyolc szocialista ország, ábécé sorrend­ben az Albán Népköztársaság, Bulgária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársa­ság, Románia és a Szovjetunió 1955. május 14-én Varsóban aláírta a béke és a szocializmus ügyének védelmét szolgáló barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szer­ződést. Húszéves időtartamra kötötték, de mivel a részt vevő felek a szerződés lejárta előtt egy esztendővel nem kívánták a felmondását, tíz esztendővel automatikusan meghosszabbo­dott az érvénye. (Az Albán Népköztársaság kormánya 1968- ban egyoldalú döntéssel kilépett a szövetségből.) A nyolc európai szocialista ország által aláírt Varsói Szer­ződés — jellege, céljai és feladatai tekintetében — alapvetően különbözik a NATO-tól és más hasonló katonai-politikai cso­portosulásoktól: kifejezetten védelmi jellegű szervezet, nem törekszik katonai fölényre. Már az alapító okmány kimondta: „1. cikk. A szerződő felek kötelezik magukat arra, hogy... nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erővel való fe­nyegetéstől vagy annak alkalmazásától, és nemzetközi vitáikat békés eszközökkel, oly módon oldják meg, hogy ne veszé­lyeztessék a nemzetközi békét és biztonságot. 2. cikk, ... egyben arra fognak törekedni, hogy más, olyan államokkal való megegyezés alapján, amelyek hajlandók ebben együttműködni, hatékony intézkedéseket foganatosítsanak a fegyverzet általános csökkentésére és az atom- és hidrogén­fegyver. valamint a tömegpusztító fegyverek egyéb fajtáinak betiltására. 8. cikk. A szerződő felek kijelentik, hogy az egymás kö­zötti gazdasági és kulturális kapcsolatok továbbfejlesztése és erősítése érdekében a barátság és az együttműködés szel-A Varsói Szerződés a béke erős bástyája lemében fognak eljárni, kölcsönösen tiszteletben tartva füg­getlenségüknek, állami szuverenitásuknak és az egymás bel­­ügyeibe való be nem avatkozásnak az elvét. 11. cikk. A jelen szerződés húsz évig marad érvényben. A szerződés a következő tíz évre is érvényben marad azon szerződő felek között, amelyek ezen időszak lejárta előtt egy évvel nem nyilvánítják ki a szerződés felmondására irányuló kívánságukat. Ha az európai kollektív biztonsági rendszer létrejön, és ebből a célból általános európai kollektív bizton­sági szerződést kötnek — amire a szerződő felek állandóan törekedni fognak —, a jelen szerződés az általános európai szerződés hatályba lépésének napján érvényét veszti.“ A szövetség politikai vezető testületé 1958. május 24-i moszkvai ülésén arra is Javaslatot tett — s javaslatát azóta többször is megismételte, sajnos, mindmáig eredménytelenül —, hogy a Varsói Szerződés és az észak-atlanti tömb tagálla­mat kössenek egymással meg nem támadási szerződést. A Varsói Szerződés kezdettől fogva nemcsak a védelmi, hanem a politikai együttműködés szervezete, s nemzetközi tevékenységében ez a meghatározó. A politikai funkciók fon­tosságát bizonyítja a szervezet felépítése is. Legfőbb szerve a Politikai Tanácsadó Testület, amelyben a tagállamokat a legfelsőbb párt- és állami vezetők képviselik. A folyamatos irányítás az Állandó Bizottság és az Egyesített Titkárság fel­adata. A Varsói Szerződés katonai szerveinek felépítését és működését a védelmi szükségletek határozzák meg. Ügy, aho­gyan azt Viktor Kulikov marsall mondotta: „Az emberiség nemegyszer volt tanúja annak, hogy a Var­sói Szerződés tagállamai határozott, közös akcióikkal meg­hiúsították azokat az imperialista törekvéseket, hogy a né­peket egy újabb háborúba rántsák bele. Meggyőződésem, jog­gal állíthatjuk, a Varsói Szerződés 30 éves . tevékenységének legfőbb eredménye az, hogy sikerült megőrizni a békét és megakadályozni az imperialistákat egy újabb háború elindí­tásában. A baráti szocialista országok törekvéseinek köszön­hetően megszakadt az eddigi tragikus ciklus, amelyben vi­lágháborút rövid békés időszak, majd ismét világháború kö­vetett. A Varsói Szerződés tagállamai most minden tőlük tel­hetőt megtettek azért, hogy ez a ciklus soha többé ne ismét­lődhessen meg.“ A szocialista országok gazdasági súlyának és politikai te­kintélyének növekedése, a Varsói Szerződés védelmi erejének mennyiségi és minőségi fejlődése az 1960-as évek elejétől jelentős változást hozott a nemzetközi helyzetben. Kialakult és megszilárdult a globális katonai egyensúly. Ennek döntő szerepe volt abban, hogy reálisabb, az adott erőviszonyokkal jobban számoló irányvonal került előtérbe az Egyesült Álla­mokban és a NATO más tagállamaiban. Lassan és fokozatosan kibontakozott a két világrendszer közötti sokoldalú párbe­széd időszaka, amelyet ma röviden enyhülésnek nevezünk. A nemzetközi kapcsolatok megújulásának folyamatában mind­végig a szocialista országok játszottak kezdeményező szere­pet. A Varsói Szerződés és a Szovjetunió békepolitikája vál­tozatlan volt, s újabb javaslataikkal lényegében korábbi in­dítványokra támaszkodtak. A helsinki egyezmény aláírása után azonban az enyhü­lés folyamata megtorpant. Ennek fő oka az volt, hogy a veze­tő imperialista hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok kormányzata, úgy ítélték meg, hogy érdekeiknek kevésbé felel meg az egyenlő biztonságon alapuló párbeszéd, mint az eről­tetett fegyverkezés politikája. A kialakult kapcsolatrendsze­rek beszűkülését az USA minden korábbi méreteket meghala­dó fegyverkezése követte. A NATO vezetése és az Egyesült Államok kormányzata új doktrínája értelmében azóta nyíltan az erőfölény megszerzésére törekszik, új tömegpusztító fegy­vereket dolgoz ki és állít rendszerbe. A gyorsuló fegyverke­zési hajsza megállítására újabb szocialista kezdeményezések születtek. Nemzetközi tárgyalási fórumokon, a katonai kér­déseket megvitató eszmecseréken a szocialista országok a . nemzetközi feszültségek csökkentését, a nemzetközi bizton­ság erősítését célzó egyezmények megkötését Szorgalmazzák. Ez jutott kifejezésre az SZKP XXVI. kongresszusának hatá­rozataiban, a legfelsőbb szovjet vezetők nyilatkozataiban, a Varsói Szerződés tagországainak közös javaslataiban. Főleg a Varsói Szerződés 1983 januárjában közzétett prágai Politi­kai Nyilatkozatában, a szocialista országok legfelsőbb párt­ós állami vezetőinek 1983 júniusában Moszkvában megtartott találkozójáról kiadott nyilatkozatában, a KGST múlt évi leg­felsőbb szintű tanácskozásáról kiadott dokumentumban. A varsói Szerződés a szocialista országok akcióegységét, sokoldalú együttműködését, valamint az imperializmus agresz­­szív tervei elleni védelmet, a béke és nemzetközi biztonság megőrzését szavatolta és szavatolja. A nemzetközi feszültség kiéleződése, á szocialista országoknak, az egész civilizáció­nak az atomháború veszélyétől való megvédésének szüksé­gessége a testvéri szocialista országok további politikai, gaz­dasági és katonai tömörülését, együttműködésük megerősítését követeli meg. Az imperializmus agresszív politikája sikeres megakadályozásának legfontosabb feltétele: mindegyik szo­cialista ország politikai és gazdasági megerősítése, az egész közösség elválaszthatatlan kapcsolatának megszilárdítása. I« IMI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents