Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-27 / 17. szám

1985. április 27«

.SZABAD FÖLDMŰVES

/I f“1 tavaszán Európa legnagyobb £. • . ‘ öröme és legsúlyosabb

gondja a béke. Negyven év valósága a történelemben (és öt dátum példája ebben az írásbaji) újra és újra Ismétli majd ezt a mondatot. Azon a háborús tavaszon még pusztulnak az emberek, még sokasodnak a romok, még kering a csodafegyver legendája, még él Hitler, de a náci Németország már elveszett. Goebbels még Nagy Frigyes porosz király történeteivel próbál lelket önteni reményvesztett vezérébe, Hitler még arról szónokol, hogy a szovjet hadsereg támadását „Berlin falai alatt fogják vérbe fojtani“, de a fasizmus bukása már csak napok kérdése. Május 8-án éjjel Németország feltétel nélkül kapitulál. Európa másnap a béke első napjára ébred.

Az antifasiszta koalíció — mindaddig, amíg számára a kérdések kérdése a közös ellenség szétzúzása, hivatásának teljesítése, a háború megnyerése — többé-kevésbé félre tudja tenni saját belső ellentéteit. A győzelem új kérdéseket hoz, új döntéseket követel. A nyugati hatalmakat aggasztja a Szovjetunió megnövekedett ereje, presztízse, népszerűsége, az ellenállási mozgalomban nagy szerepet játszó kommunista pártok megsokszorozódott politikai befolyása, a társadalmi átalakulás tömeges igénye Európa országaiban. Május 6-án, amikor már mindenki a győzelem napjára készül, a brit miniszterelnök üzenetet küld az amerikai elnöknek, és hangsúlyozza, hogy „a leghatározottabban át kell gondolnunk a Szovjettél kapcsolatos álláspontunkat, világosan leszögezve, miben vagyunk hajlandók engedni és miben nem“.

A győztes hatalmak vezetői július I 7-én találkoznak Potsdamban. Tizenhat napos konferenciájuk eredménye: Európa legújabb kori története. A Gectlienhof kastélyban hozott határozatok követelik a fasizmus maradványainak felszámolását, a volt fasiszta országok demokratizálását, a háborús bűnösök felelősségre vonását. Elhatározzák Németország négy zónára osztását és szövetséges megszállását, elfogadják, hogy a lengyel—német határ az Odera és a Neisse folyók vonala legyen. Potsdamban kemény viták folynak, olyan érdekek csapnak össze, amelyek egyeztetéséhez már nem elegendő az elmúlt évek közös harca és az elmúlt hónapok közös győzelme. A tét — és ezt minden résztvevő tudja — a jövő Európája. Churchill is ismeri az amerikai külügyminisztérium egyik jelentését, mely szerint „az európaiak többsége úgy tekint a Vörös Hadseregre, mint

Európa négy évtizede

felszabadítójára. Még Nyugaton is azt vallják, hogy elsősorban a Vörös Hadseregnek köszönhető az európai tengelyhatalmak szétzúzásai“. A brit politikus ezért is ellenzi — az amerikai és a brit vezérkarhoz küldött üzeneteiben — a nyugati szövetségesek leszerelési politikáját, és úgy véli, előadódhat olyan helyzet, amikor a hadsereget a Szovjetunió ellen kell bevetni.

A potsdami konferencia kezdetének napján, onnan sok ezer kilométerre, olyan dolog történik, amely azóta Is alapjában befolyásolja a világ sorsát, július 17-én titkos távirat tudatja a Cecilienhof kastélyban az amerikai elnökkel, hogy a „kisbabák megszülettek“. Truman ebből tudja meg, hogy az új mexikói sivatagban felrobbant az első amerikai atombomba. Még egy hónap sem telik majd el, és a világ örökre megtanulja egy japán város, Hirosima nevét.

«

tavaszára Európa politikai térképe megváltozik. A fegyverek békéjének és a szavak háborújának évtizede a régi szövetségesekből új ellenfeleket, egyes régi ellenségekből szövetségest csinált. A szocializmus Európában már nem egy ország, hanem rendszer. Az egykori antifasiszta koalíció nyugati tagjai a fő ellenségnek a tíz év előtti szövetségest, a Szovjetuniót tartják. A legyőzött Németország nincs többé, helyébe két új, társadalmi rendszerében különböző, politikájában szemben állő német állam, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság lépett. A Szovjetunió 1955 januárjában kinyilvánítja, hogy megszűnt a hadiállapot Németországgal. Két hónappal később Magyarország és Németország között is megszűnik a hadiállapot. Békeszerződés nem születik.

p

Világossá válik, hogy a két német állam léte politikai, társadalmi, gazdasági valóság: a Szovjetunió az egykori keleti zónában megszünteti a megszállás) rendszer maradványait és diplomáciai kapcsolatra lép mindkét német állammal. A nyugati hatalmak néhány hónappal korábban elismerik a Német Szövetségi Köztársaság szuverenitását, az NDK elismerésére még hosszú évekig nem hajlandók. Az NSZK elismerése pontosan tíz évvel követi Németország kapitulációját. Ugyanezen a napon az NSZK a NATO tagjává is válik. A szocia-Játék a tűzzel

Veszélyes módszerekkel próbál mostanában népszerűséget szerezni a francia Jobboldal és szélsőjobboldal. Azt igyekszik ugyanis a munkássággal elhitetni, hogy a válságnak, a tartós és nagyarányú munkanélküliségnek, minden gazdasági és szociális gondnak a Franciaországban dolgozó vendégmunkások az okai. A létbizonytalanság, a kenyér féltése, ha nem ébresztették rá a munkásosztályt e baj igazi, társadalmi igazságtalanságokból eredő okaira, mindig is kedvező talaj volt a fajgyűlölet számára. A jobboldal valószínűleg mját hatalma számára „készíti a talajt", s úgy véli, a cél szentesíti az eszközt. De e veszélyes hangulatkeltő propaganda következtében szaporodnak a színes bőrűek elleni merényletek. A lapok szerint az utóbbi tíz évben 120 algélista országok létrehozzák a Varsói Szerződést; Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia és a Szovjetunió közös védelmi csoportját. (Jugoszlávia képviselője nincs ott Varsóban. De két hét sem telik el, és a legmagasabb rangú szovjet vezetők Belgrádba érkeznek. Hruscsov és Tito találkozója megnyitja az utat az ellentétek rendezése előtt.) A Varsói Szerződésnek még íbben az évben tagja lesz az NDK is. Albánia később kiválik a szerződésből.

Ugyanebben az esztendőben, amikor mindkét német állam jogilag is önállóvá válik, az NSZK-ban Európa békéjét fenyegető, biztonságát roncsoló új elmélet születik: az úgynevezett Hallstein-doktrina. Ennek lényege az, hogy az NSZK elutasítja az NDK önálló állami létét, igényt tart valamennyi német egyedüli képviseletére, és megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat mindazon országokkal, amelyek elismerik az NDK-t. A Hallstein-doktrína papíron 17 évig marad érvényben, nehezítve és veszélyeztelve a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését.

Oj feszültségek nélkül, példaadó módon rendeződik még ugyanebben az esztendőben egy másik súlyos probléma Európa közepén: május 15-én a nagyhatalmak külügyminiszterei aláírják az osztrák államszerződést. Ausztriában megszűnik a megszállás, az ország szuverén egyenjogú állam, azzal a kikötéssel, hogy semmiféle olyan lépést nem tehet, amely elősegítené a „Németországgal való politikai vagy gazdasági egyesülést“. Az osztrák Nemzeti Tanács elfogadja az ország örökös semlegességéről szóló alkotmánytörvényt, amely rögzíti, hogy Ausztria semmiféle katonai szövetségbe sem lép be, és nem engedélyezi területén katonai támaszpontok felállítását.

ЛЛЛ ^'tavasza Európában nem bő- SÍjOt-j've,kedik nevezetes dátuv mokban, de nem szűkölködik jelentős változásokban. Európa „hozzászokott“ a békéhez, de egyre inkább tudja azt Is, hogy a világ feszültségei Európát Is fenyegethetik. A húsz éve, a mexikói sivatagban „megszületett kisbabák“ Igencsak felcseperedtek, a nukleáris veszély a

mindennapok politikájának része lett. Igaz, másfél éve érvényben van már az egyezmény a légkörben, a kozmikus térségben és a víz alatt folytatott atomfegyver-kísérletek betiltásáról; igaz, folyik már a nukleáris fegyverek terjesztésének megszüntetéséről intézkedő „atomstop'-szerződés előkészítése, de igaz az is, hogy a világ olyan fegyverekkel él együtt, amelyekhez képest még a hirosimai bomba is „kisbaba“.

Az év januárjában meghal Winston Churchill, az angol politikus, aki a brit birodalmi érdekekért képes volt szövetséget kötni a Szovjetunióval a háború idején, és meghirdetni fultonl beszédében a hidegháborút a Szovjetunió ellen a győzelem után. Temetésén már olyan nyugati politikusok vesznek részt, akik egyre inkább kénytelenek tudomásul venni, hogy a világ legégetőbb kérdéseire csak a Szovjetunióval együtt kereshetik a választ. Az egymást követő amerikai elnökök Leonyid Brezsnyevvel, az egyenrangú nagyhatalommá nőtt Szovjetunió első emberével tárgyalnak.a legfontosabbról, a háború és béke kérdéséről.

Európa még mindig hordozza nehéz háborús örökségét. Az NSZK-ban a parlamenti többség a fasizmus idején elkövetett bűntettek elévülést idejének meghosszabbítása mellett foglal ugyan állást, de az ország kancellárja, Ludwig Erhard nyilvánosan is elutasítja az Odera—Neísse-határt, azaz megkérdőjelezi a háború utáni Európa határait. A fasiszta bűnösök auschwitzi perében botrányosan enyhe ítéleteket hoznak. Már a szociáldemokraták vezetője, de még ellenzéki politikus az a Willy Brandt, aki néhány év múlva, már kancellárként, meghirdeti és megvalósítja az „új keleti politikát“ rendezi kapcsolatait a szocialista országokkal, köztük a másik német állammal, az NDK-val Is.

tavaszán Európa ünnepelni ; - készül. A diplomaták még vitatkoznak, új és új tervezetek készülnek, szövegek módosulnak, még javában folyik az előkészítés, de már látszik, már bízni lehet benne, hogy a szocialista országok kezdeményezésére megindult, majd hat évig tartó szívős munka eredményes lesz. így is történik, és így is lesz a 75-ös esztendő Helsinki éve. Július 30 án a finn fővárosban 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada legmagasabb szinrlalt öltek meg Franciaországban. Ai algériai kormány nyugtalanságát jejezté ki az algériaiak franciaországi helyzete miatt.

Rendkívül aggasztó ez a szemlélet, s az, hogy így fellángolt a fajgyűlölet. Hiszen nem csupán a vendégmunkásokról van szó — és a gazdasági Indoklás csak ürügy. Ezt bizonyítja az is, hogy egy párizsi moziban,' amelyben az Eichmann-perről készített filmet vetítették, pokolgép robbant. Az is sovány vigasz, hogy azok, akiknek emlékezetében még frissen él De Gaulle fasisztaellenes partizánharca, az az ellenállás, amelyhez negyven évvel ezelőtt az ország legjobbjai csatlakoztak, most tüntettek a fajgyűlölet ellen.

A „felejtsük el“ hamujával igencsak jól behintették a fasizmus parazsát, s nem vették észre, hogy bármikor fellobbanhat. Hatalomra török és kalandorok kezében pusztító veszedelemmé válhat, ha időben el nem fojtják.

Még egy trükk: rakétaálcázis

Kukrinylkszl rajza

Vajon hogyan „Erik a gyümölcs?. .. És nyár elteltével azzal is számolni kell e majd, hogy „Késik a szüret?“ Ilyen és ehhez hasonló módon nem véletlenül idézték az elmúlt hetekben és hónapokban Steinbeck műveinek címét, ha az amerikai farmerek gondjai kerültek szóba. Nem véletlenül, hiszen a tönk szélén álló, ma még munkáltatóként gazdálkodó farmerek előtt, ha a jövőt látogatják, bizonyára felrémlik a munka után vándorló mezőgazdasági bérmunkások — Steinbeck hőseinek — kiszolgáltatottsága. Az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának hivatalos jelentése is beismeri, hogy az úgynevezett családi farmok egyharmada idén kétségtelenül pénzügyi válságba kerül, és csaknem 15 százalékuk tönkremegy.

Ezek az adatok valószínűleg nem tükrözik teljes egészében az USA ban tapasztalható farmerválság jelenlegi helyzetét. A Reagan-kormányzat mezőgazdasági politikája ugyanis érezhetően sújtja az amerikai farmercsaládok többségét. Ezek az adatok mégis mást bizonyitanak, mint azok, amelyeket Reagan elnök ismertetett, aki a közelmúltban megvétózta a farmereknek nyújtandó rendkívüli hiteleket kilátásba helyező tervezetet. Reagan szerint a farmercsaládoknak csak nem egészen 4 százaléka szorul rá az azonnali segélyekre.

Miért sújtja a termelőt válság egy olyan országban, ahol a mezőgazdaság gépesítése kimagaslóan fejlett, a gazdálkodás módszerei jók, s amely nemcsak saját lakosságát tudja ellátni magas szinten mezőgazdasági termékekkel, hanem hatalmas mennyiségben exportál gabonát, állati termékeket, s ezek mellett óriási készleteket tud felhalmozni? Az okok éppen a korszerűségben kereshetők. A hetvenes óvekben a mezőgazdasági termékek iránti kereslet jelentősen megnőtt, az árak kedvezően alakultak, s a farmerek igyekeztek minél gyorsabban fejleszteni gazdaságukat.

Jelentős beruházásokat hajtottak végre, és ehhez nagy összegű hiteleket vettek fel. A farmok gazdálkodása amúgy is jórészt a hiteleken alapul: tavasszal a kis vidéki bankok általában biztosították a mezőgazdasági munkák megkezdéséhez szükséges hiteleket, ezeket azután év végén, az eladott termények árából lehetett viszafizetni. A hiteligény nagy volt, a gazdaságok egy része kétségkívül

„Rosszhiszemű

kölcsönzők”

erején felül költekezett, hogy végre tudja hajtani a korszerűsítést.

A nyolcvanas évekre azonban a helyzet gyorsan megváltozott. A termelési költségek meredeken emelkedtek: a gépektől a növényvédő szerekig minden jelentősen többe kerül ma a farmer számára, mint tíz évvel korábban. Ugyanakkor a mezőgazdasági árak süllyedni kezdtek. Ilyen körülmények között kellett hozzávetőlegesen otmilliárd dollár hiteltartozást visszafizetniük és ugyanakkor as új beruházási hiteleket felvenniük, amikor a Reagan-kormány bejelentette, hogy nemcsak a jelenlegi helyzet átmeneti megoldásában nem akar érdemlegesen segíteni, hanem általában át akarja szervezni a mezőgazdaság támogatását; öt év alatt a felére kívánja csökkenteni az ártámogatásokat, a garantált felvásárlási rendszerre fordított összegeket.1 A mezőgazdaságot teljesen a piaci kereslet kínálat alapján akarja alakítani, a mezőgazdasági hitelgaranciák eddigi rendszerét pedig fel akarja számolni. A kongresszus elé terjesztett, az 1986-os pénzügyi évre szóló költségvetés szerint több mint ti*

tfl delegációinak részvételével meg* kezdődik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróülése.

Már nem különleges szenzáció, hanem az elfogadott európai realitások része, hogy ott ül az NDK és az NSZK küldöttsége Is. Az okmány, amelyet a tanácskozás elfogad, a különböző társadalmi berendezkedésű, más ideológiát valló, változatos politikai keretek között élő országok együttélésének szabályzata. A három „kosár“ — a biztonság alapelvei, a gazdaság, a tudomány, a kultúra együttműködési lehetőségei; az emberi jogok védelme — olyan évtizedes programot tartalmaz, egy olyan Európa lehetőségét, amely békében és biztonságban él. A program alapelve a felismerés: a háború elkerülése közös érdek, közös lehetőség, közös felelősség.

Ш tavaszán Európa a fašizmu» feletti győzelem, a második világháború befejezésének napját békében ünnepelheti. Csakhogy az ünnepi készülődés hírei között nyugtalanítóak és felháborodást keltőek is vannak. Hogy például Nagy-Britanniában hivatalos ünnepségekre nem kerül majd sor, csupán hálaadó misékkel emlékeznek meg az évfordulóról. Mintha az Isteni gondviselésnek köszönhetően és nem a szovjet nép óriási harcának, emberáldozatainak árán jött volna el a szabadság. De történelmi visszapillantó tükrünk már 1945-ben is mutatott arra utaló képet, hogy a kapitalista nagyhatalmak számára kényelmetlen volt a szocialista Szovjetunió éppen ebból eredő népszerűsége. Az Egyesült Államokban a tiltakozások hullámát indította el Ronald Reagan elnöknek az a döntése, hogy a május elsejére tervezett NSZK-beli látogatásakor az elesett náci katonák sírját keresi fel, nem pedig a szövetséges országok katonáinak valamelyik temetőjét, s nem hajlandó ellátogatni egyetlen egykori náci koncentrációs táborba sem. Európa — s a haladó emberiség — békét akar, de nem ilyesfajta „megbékélés“ árán. A fasiszta bűntettekkel szemben semmiféle „elnöki nagyvonalúságának nincs helye. Nem kell ahhoz politikai szakértőnek lenni, csupán józanul és tisztességesen gondolkodó embernek, hogy egészen egyértelműen tudja és érezze mindenki, akinek kedves az élet és a béke, hogy most, a második világháború befejezésének negyvenedik évfordulóján azokra kell kegyelettel emlékezni, akik mérhetetlen áldozatok árán megszabadítottak bennünket a „barna pestistől“, a pusztító fasizmustól. Ügy látszik, újra vannak, akik ezt szívesen elfelejtik.

százalékkal csökkentik a farmerek támogatására fordított összeget.

A becslések szerint a 2,3 millió családi farmból az idei gazdasági év kezdetén több százezer volt a fizetésképtelen. Az északi középső farmövezetben két éven belül pedig a farmok mintegy negyven százaléka csődbe jut, Iowa államban a 113 ezer családi farm közül 17 ezret az árverés veszélye fenyeget. A téli és a kora tavaszi hónapokban ezért tiltakoztak, tüntettek a farmerek tízezrei.

Hirtelen súlyosra fordult helyzetükért ugyanis az állam pénzgazdálkodását teszik felelőssé. Ha az állam megnehezíti világpiaci versenyképességüket a magasan tartott dollár árfolyammal, a magas kamatlábakkal, akkor, szerintük, köteles segíteni azokon, akik önhibájukon kívül károsodtak. A tiltakozások hatására a kormány végül is vállalt bizonyos hitelgaranciákat a bankoknál eladósodott farmerek részére, s erre a célra 650 millió dollárt biztosított. De — nem mondott le a támogatás csökkentését előirányzá terveiről. David Stockmann, Reagan költségvetési igazgatója rosszhiszemű kölcsönzőknek nevezte a farmereket, ás az egyik kongresszusi bizottság előt.1 azt fejtegette, hogy a többi adófizetőt nem szabad až ilyesfajta emberek támogatásával terhelni. Block mezőgazdasági miniszter szerint pedig csak a piaci törvények érvényesftésével lehet megfelelően átalakítani az amerikai mezőgazdaságot, s ha ennek lesznek vétlen áldozatai is, más megoldás nincs.

Nyilvánvaló, hogy ha a költségvetés egyik tételét sokszorosára emelik, akkor a másik tételből le kell faragni. A fegyverkezésre szánt összegeket növelik azok a milliók, amelyekkel a farmerek támogatását csökkentik. Más megoldás nincs — érvelnek. A „vétlen áldozatnak“ szánt farmerek ilyen körülmények között — hogy stílusosak legyünk és a Steinbeck címeknél maradjunk, — az elkövetkező hónapokat ezek szerint nagyon valószínű, hogy úgy fogják emlegetni: „Rosszkedvűnk tele“...-h-V