Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-06 / 14. szám
á Vizsgázik egy falu — Sitiikor a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Kassai (Košice) Járási éízottságátöl községünk feladatul kapta a spartakiádra való felkészülést, a falusi pártalapszervezet ezzel kapcsolatos gyűlésén a következő megjegyzés hangzott el: „Komoly próbatétel előtt állunk. Olyan vizsga ez, amelyen be kell bizonyítanunk: képesek vagyunk mozgósítani az embereket.“ Első lépésként megalakítottuk a spartakiád szervező bizottságát, amely kiosztotta a feladatokat. így lassan beindult a gépezet ... Stanislav Gerenda — akinek szavait a fentiekben idéztem — az említett bizottság elnöke, a helyi alapiskola igazgatója A tornatanár és fia, Péter otthon is készülnek személyes becsület- a spartakiádra beli ügyének tartotta, hogy a gépezet valóban beinduljon. Ennek „mozgatásába“ később sok segítő is betársult. (A szerző felvétele) — Így van, s talán bele sem mertünk volna fogni, ha nem lennének meg hozzá a feltételeink. Én a szaktanintézet tornatanára vagyok, az iskolában minden támogatást megkapok annak érdekében, hogy a vállalt feladatot teljesíthessem. Például az általam vezetett férficsoport az iskoközségének Csécsnek (Ceöejovce) a la tornatermében gyakorol, így helysportélete? Erre a helyi sportszerve- problémáink nincsenek. ALAP: A JŐ SPORTSZELLEM Lássuk előbb azonban, hogy általában milyen a kassal járás egyik nagyzet elnöke Jozef Cerno ad választ, aki egyben a spartakiádot szervező bizottságnak is tagja. — Néhány intézménnyel kezdem, amelyekben a sportnak jő hagyományai vannak. Ilyen például a helyi középfokú mezőgazdasági szaktanin tézet, ahol Dringus testnevelő tanár irányításával élénk sportélet folyik. Ez az iskola jól felszerelt tornateremmel rendelkezik, melyet 'természetesen nemcsak az iskola diákjai használnak ki. A szlovák nyelvű alapiskolában — ahol én igazgatóhelyettes vagyok —, vagy a modern óvodában szintén nagy gondot fordítunk a mozgáskultúra fejlesztésére, s magára a sportra. ф Milyen szakosztályok működnek a sportszervezetben? — Labdarúgásban van egy kölyökcsapatunk, egy ifjúsági és egy járási második osztályban szereplő felnőtt csapatunk. Ez utóbbi játékosai közül többen a helyi szövetkezet dolgozói. A gazdaság erejéhez mérten támogatja alapszervezetünket. A futball mellett turisztikai és asztalitenisz szakosztály l's működik, s a jövőben remélhetőleg az atlétikai is beindul. Most folyik ugyanis a sportpálya korszerűsítése, melyet atlétikai pályával egészítünk ki, ezenkívül épül már a fedett sportcsarnok Is. £ Térjünk át a spartakiádra: hány számot tanulnak? — Mindjárt az elején négy gyakorlat betanulását bfztánk ránk, ám egy falusi szervezet lemondta a férfi felnőttszám gyakorlását. így ezt is — ötödikként — mi vállaltuk. % A sorrend? — Kezdjük talán a legkisebbekkel. A szülők és gyermekek közös gyakorlatát Dudásné Vanser Zsuzsa és Németh Agnes óvónők tanítják, harminckét szülő-gyermek pár részvételével. Az alapiskolában egy negyven tagú csport készül a fellépésre. A nők csoportját Mmhalková tornatanár vezeti. A szaktanintézet spartakiádcsoportját Knnkolová. a férfiakét Dringus tornatanár vezeti. Ezeknek a csoportoknak több fellépésre is módjuk lesz. hiszen az országos találkozó élőit körzeti, járási és kerületi bemutatókra is sor kerül. AZ EGÉSZ CSALÄD GYAKOROL Ä faluban bárkivel is beszéltem a spartakiáddal kapcsolatban, Dringus tornatanár nevét senki sem hagyta említés nélkül. Voltak olyan vélemények is, melyek szerint egyszerűen ő a lelke, a mozgató rúgója az egész felkészülésnek. Vele otthonában, nemrég felépült új családi házában beszélgettem: ф Azt hiszem, hogy — főleg a pedagógusi munka mellett — nem kevés plusz munkát jelent a spartakiád gyakorlatok betanítása... Q Amint tudomásom van róla, a férfi-gyakorlat komoly fizikai erőnlétet, kellő mozgáskultúrát igényel. — Aki elhanyagolja a mozgást, hosszú ideig nem sportolt, az bizony nemigen birkózik meg vele. Sokszor ismétlődik az „emberemelés“, a szaltó, a csukló- és Vállizmok így állandóan terhelve vannak. Nehéz, de nagyon szép gyakorlat ez. ф A szövetkezetben említették, hogy a tizenegy tagú csapat tagjai közül heten szövetkezeti dolgozók, hárman szintén kapcsolatban állnak a mezőgazdasággal. Galko Béla mo torszerelő a műhelyben elárulta, hogy amióta gyakorolják a spartaktád-szánmt. hat kilót fogyott__ — Amellett, hogy a tagok többsége mezőgazdasági dolgozó, aktív sportolók is. Mivel sportszervezetünk titkáTi funkcióját is betöltőm, jól ismerem a fiúkat, sőt mindannyian a barátaim. Ez nagy segítségünkre van a gyakorlásban. Pelegrin Albert gépjavító például hosszú évekig focizott, méghozzá abban az időben, amikor még „kerületit“ játszottunk. Pelegrin Gyuia gépjavító szintén futballozik. Üveges Sándor nemcsak velünk tornázik, de a szülők és gyerekek számában is szerepel, de megemlíthetném Kapi lány Péter nevét is. aki csoportunk „másodedzője“. Bimbó Miklóst, a szövetkezet autóbuszának sofőrjét sem szabad kihagynom, hiszen nemcsak velünk gyakorol, de a körzeti és járási bemutatókra is ő visz bennünket. — De rólad is beszéljünk ám — szól közbe a feleség, a férje felé ..Intve, aki szerényen elhallgatott. — Férjem nemcsak vezetője, de aktív tagja is a férficsoportnak, emellett ötéves kisfiúnkkal Péterrel becsületesen gyakorolják együtt a szülő-gyerek számot. Közben egy játékautóval a kezében Peti is beszaladt a szobába, s nyomban kommentálta is apja szavait: — Bácsi, én már alig várom, hogy apuval felléphessünk a spartakiádon! — Ha már Mária kiegészítette az én „csínytevéseimet“, hadd árulkodjak én is — folytatta a családfő. — Bár jelenleg a második gyereket várjuk, a feleségem — aki tanítónő — még most is -segít az idősebb diákók felkészítésében. így elmondhatjuk, hogy a család minden tagja igyekszik hozzájárulni abhoz, hogy a bemutatkozásunk sikeres legyen. Korántsem voltak tehát túlzóak Filipovský Štefannak, a CSSZTSZ járási bizottsága titkárának szavai, amelyeket előzetes tájékoztatásul mondott el: olyan jó sportszeilem mint Csécsen, kevés faluban van. Véleményéhez kommentárnak ennyi azt hiszem, bőven elégséges. Kalita Gábor Mint miden márciusban, úgy az idén is az előtérbe került a tavasz első hónapjában a könyv, hiszen hazánkban évtizedek óta március egyben a könyv hónapja is. Könyvtárak, iskolák, kulturális intézmények és társadalmi szervezetek egyaránt aktív tevékenységet fejtenek ki a könyv iránti érdeklődés felkeltése, az olvasás fontosságának kihangsúlyozása érdekében. A sok szép könyv népszerűsítésén kívül könyvvitákat, irodalmi vetélkedőket, könyvkiállításokat és író-olvasó találkozókat szerveznek szerte az országban. Így volt ez márciusban a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban Is, ahol a járási könyvtár, a helyi népkönyvtárak. iskolák, társadalmi szervezetek és kulturális intézmények közös összefogásával 22 könyvvitát, 4 irodalmi vetélkedőt, 16 író-olvasó találkozót, 28 mesedélutánt, 49 könyvkiállítást és 17 könyvismertető hangos híradót szerveztek a könyv lelkes népszerűsítői. A rendezvények iránti érdeklődés fényesen bizonyítja, hogy nagy becsülete van a könyvnek a járás lakossága körében. A sok-sok érdekes és hasznos rendezvény közül a leghatásosabbak és legvonzóbbak az író-olvasó találkozók voltak. A hónap folyamán a következő írók és költők fordultak meg a járásban, s találkoztak olvasóikkal: Rácz Olivér, Dobos László, Balta György, Ordódy Katalin, Marta Pod hradská. Kenusul László, Simkő Tibor. Tóth László, Tóth Elemér. Zalabai Zsigmond, Dénes György, Duba Gyula és Kulcsár Ferenc. A könyvhónap egyik kiemelkedően szép és hasznos megmozdulására 1985. máricus 11-én került sor a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Ház kiállító helyiségében. A járási könyvtár és a Madách Könyvkiadó közös szervezésében „Csak a könyv kapcsol múltat a jövőbe“ jelszó jegyében 450 könyvet bemutató reprezentatív kiállítást nyitottak meg ezen a napon. Az ízlésesen elrendezett polcokon a már ismert kiadványokon kívül számos könyvújdonséggal is megismerkedhettek a látogatók. A megnyitó ünnepségen a járás, a város és a Madách Könyvkiadó képviselőin kívül részt vettek az Űj Szó munkatársai, a kiállítás fölött védnökséget- vállaló helyi Dukla Efsz, valamint a kulturális intézmények és társadalmi szervezetek küldöttei. Ünnepi beszédet rengeteg magyar diák tanult. 1933 és 1550 között Sylvester János és Vietor Jeromos közreműködésével 250 magyar, vagy magyár vonatkoztatású könyv jelent meg, természetesen latin nyelven. Az első magyar szöveget is tartalmazó könyv 1527-ben jelent meg, amelyben Illemben tudnivalókat tettek közzé. Megtudhattuk továbbá,hogy Sylvester János írta .az első magyar nyelvtankönyvet. Heltai Gáspár Erdélyben, Huszár Gál pedig Debrecenben alapított nyomdát. Az 1560- ban alapított debreceni nyomda az egyetlen ebből az időből, amely még most is üzemképes. Szóba került topábbá, hogy a reformácó és ellenreformácó mily nagymértékben járult hozzá a nyelv pallérozásához, hogy lakosra 10 könyv Jut, ami elismerésre méltó átlag. A harmadik nagyszerű megmozdulásra a Dunaszerdahely melletti Egyházkarcsán (Kostolné Krafiany) került sor, ahol az olvasók Zalabai Zsigmonddal találkoztak a Mindenekről számot adok című könyve megjelenése kapcsán. A találkozón, amelyet —a község vezetőinek aktív támogatásával — a helyi CSEMADOK-alapszervezet rendezett, 45-en vettek részt. A sikeres találkozó szervezéséből Csemez Erzsébet, Gódány László, Székács László és Gódány Elemér vállalt oroszlánrészt. A találkozó kezdetén a Csemez Erzsébet tanítónő vezetésével kitűnően felkészült SZISZ-tagok adtak átfogó Ä könyvszeretet' A „Csak a könyv kapcsol múltat a jövőbe“ című kiállításon Duba Gyula mondta a megnyitó beszédet 1830-ban jelent meg az I. magyar lexikon 12 kötetben, majd az előadó összefoglalta a legújabb kori magyarországi könyvkiadás történetét. Eszerint a felszabadulás utáni első könyv Vas Zoltán Tizenhat év fegyház című műve volt. Ettől az időszaktól kezdve — hangsúlyozta az előadó — valóban л гашу Kiuu cMjeiiKK egyin iiius£ius vtíiiuegtj. zuiu гепмн; Pásztor Lajos, a járási pártbizottság ideológiai osztályának dolgozója és Duba Gyula érdemes művész, a Madách Kiadó főszerkesztője mondott. Mindketten kihangsúlyozták a könyvnek szocialista társadalmunkban betöltött pótolhatatlan szerepét. A kiállított könyvújdonságok megtekintése után Duba Gyula és Kulcsár Ferenc legújabb könyveit dedikálta a szép számban megjelent érdeklődők számára. A könyvhónap másik tartalmas és kiemelkedően magas színvonalú rendezvényére március 12-én került sor a CSEMADOK Dunaszerdalielyí Városi Szervezete Fábry Zoltán művelődési klubja rendezésében. A klubest vendége Zöld Ferenc, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója volt, aki „Szemelvények a magyar könyv történetéből“ címmel tartott előadást. A hetven hallgató számos könyvtörténeti érdekességgel ismerkedhetett meg. megtudhatta, hogy Mátyás király uralkodása idején jelentek meg az első könyvek, a kézzel frt űn. „kódexek“ Magyarországon. Buda csakhamar a könyvnyomtatás területén is Európa jelentős — a rangsorban 5. helyen álló — városává vált. E rangját a török megszállás idején elvesztette, s a 16. században a magyar könyvnyomtatás fellegvárává Krakkó vált, ahol igazi tartalommal telítődött meg a „Legyen a könyv mindenkié“ jelszó. Ezt egy rövidke kimutatással támasztotta alá, mely szerint 1938-ban 500 kötet könyvet adtak ki, 1964-ben már 3600 kötet 40 millió, s 1984-ben 7600 könyvet 103 millió példányszámban, vagyis jelenleg Magyarországon egy képet az író eddigi életútjáról, megjelent műveiről. Ezt követően Zalabai Zsigomnd vallott nagyon őszintén írói hivatásáról, valamint arról, milyen ösztönzés hatására fogott bele szülőfaluja történetének megírásába. A' szerző könyvét Irodalmi szociográfiának tartja, amely hitelességen alapuló adatok felsorakoztatásával vezeti végig az olvasót Ipolypásztó (Pastovce) történetén a legrégibb írásos emléktől 1938-ig. Az író meleg hangú vallomása után közvetlen beszélgetésre került sor, amelyből egyértelműen kiérződött, hogy valamennyi jelenlévő figyelmesen elolvasta a könyvet. Többen szóltak arról, hogy a könyv olvasásakor teljesen ismerőssé vált számukra Ipolypásztó ,a benne élő emberekkel. Nekem személyesen a Medves hegység félkör alakú ölelő krajai között • meghúzódó — gyermekkori örömeimet híven őrző — szülőfalum képét is gyakran felidézte a beszélgetés, így Zalabai szülőföld-szeretete bennem is ezt az érzést erősítette. Ezért hasznos és tanulságos olvasmány e falutörténetet bemutató könyv, s ezért várjuk érdeklődéssel a folytatását is. E néhány — a járás könyvhónapi rendezvényeiből kiragadott — mozzanat is híven szemlélteti a dunaszerdahelyi járás dolgozóinak könyvszeretetét. Örömteli érzés látni, hogy egyre több ember érzi, érti és tudatosítja a „Legjobb barát a könyv“ jelszó igazát, s egyre gyakrabban telítődik igazi tartalommal a bölcs mondás: „Mindent, ami bennem szép, a könyvnek köszönhetem“. Dr. Mag Gyula Ugyanezen a kiállításon Kulcsár Ferenc és Duba Gyula dedikált Fotó: Fogas Ferenc (2J, Dušan Majda (1). SZABAD FÖLDMŰVES. 1985. április 8. >
