Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-06 / 14. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. április B. A lépi Kamera és a Nevelek Kamarája t együttes éléséről ■ AZ ÜLÉSEN RÉSZT VETT GUSTAV HUSAR ELVTÄRS ■ BESZÄMOLÖ A SZÖVETSÉGI KORMÁNY PROGRAMJÁNAK TELJESÍTÉSÉRŐL К ÄTFOGÖ VITA ■ ÜJ TÖRVÉNYT HAGYTAK JÖVA ■ A múlt hét elején tanácskozott a Szövet­ségi Gyűlés két kamarájának 16. együttes ülése. A CSSZSZK legfelsőbb törvényhozó és népképviseleti testületé ülésén a fő napi­rendi pont a szövetségi kormány program­­nyilatkozatának teljesítéséről szóló beszá­moló megvitatása volt. Az ülést Alois Indra, a CSKP KB Elnök­ségének tagja, a Szövetségi Gyűlés elnöke nyitotta meg. A képviselők nevében üdvö­zölte Gustáv Husákot, a CSKP KB főtitkárát, köztársasági elnököt. A parlament tanács­kozásán megjelent Ľubomír Štrougal szövet­ségi miniszterelnök, s a CSKP KB Elnöksé­gének további tagjai. A szövetségi kormány programjának tel­jesítéséről szóló beszámolót Ľubomír Štrou­gal elvtárs terjesztette elő. amelyet kivona­tosan közlünk. A kedvező fejlődés blzonvfiia, hogy iHdves úton járui Mint minden évben, a Szö­vetségi Gyűlés Népi Kamarájá­nak és Nemzetek Kamarájának együttes ülése most Is megvi­tatta, elbírálta és értékelte, hogyan sikerült a műit évben, a korábbi évekre támaszkodva elérni azokat a célokat, ame­lyeket a kormány a CSKP XVI. kongresszusának határozatai alapján társadalmunk tovább­fejlesztése terén az élet min­den szférájában kitűzött. Közeledik május, amikor meg­emlékezünk Csehszlovákia népe nemzeti felszabadító harca be­­tetőződésének és hazánk szov­jet hadsereg általi felszabadí­tásának 40. évfordulójáról. A győzelem napja, amelyről rövidesen megemlékezünk, egy­úttal a náci Németország és a militarista Japán vereségének napja. Ennek során az egész világ elgondolkodik a második világháború égető tanúságtéte­léről, az 50 millió halott me­­mentójáról és azon borzalmas pusztulás következményeiről, amelyet a huszadik század leg­nagyobb gonoszságával, a fa­sizmussal vívott harc követelt. A jaltai és a potsdami egyez­ményben kodifikált győzelem negyven évvel ezelőtt megfele­lő feltételeket teremtett a világ Igazságosabb elrendezéséhez, a nemzeti felszabadító mozgalom sikeres kibontakozásához a le- Igázott országokban egészen a gyarmati rendszer teljes össze­omlásáig. A nemzetközi imperializmus azonban nem adta fel az erő és a konfrontáció politikáját, a katonai fölény megszerzésére tett törekvéseket, még a nyolc­vanas években sem. Ezzel a cél­lal a fegyverkezés új hullámát kezdeményezte a földön, a vi­zeken és a levegőben, új fegy­verrendszereket állított hadrend­be a NATO egyes nyugat-euró­pai tagállamainak területén. Egyidejűleg azonban egy percre sem hagytuk abba fő célunk követését, azt, hogy vég­leg kizárjuk a háborút az em­beriség történelméből, és meg­őrizzük a békét. Ez a szellem hatja át a Varsói Szerződés po­litikai tanácskozó testületének prágai nyilatkozatában fuglalt békekezdeményezéseket, s a Szovjetunió vezetőinek az el­múlt időszakban előterjesztett javaslatait, valamint a Stock­holmban, Bécsben és az ENSZ- közgyűlés ülésszakain tett ja­vaslatokat. Csehszlovákia szavakkal és tettekkel egyaránt jelen van a jelentős béketárgyalások több­ségén. Ezeken közérthető és elfogadható célokat követünk: mindenekelőtt a békére, a le­szerelésre — főleg a nukleáris leszerelésre — és az együttmű­ködésre törekszünk, amely az enyhülés folyamatát reálissá teszi. Országunk internacionalista felelősségét a szocializmus és a béke ügye iránt, a nukleáris katasztrófa elhárításáért a CSKP KB főtitkára, köztársasági el­nökünk valamennyiünk nevében fgy fejezte ki: „Csehszlovákia továbbra is hozzájárul ahhoz, hogy szilárduljon politikai, gaz­dasági és védelmi erőnk“. A Szovjetunióval és a többi testvér! országgal együtt töre­kedni fogunk a békére, a lesze­relésre és az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élésére, amely ko­runk politikájának egyedüli ésszerű alternatívája. • • • A szövetségi kormány fő fi­gyelmét népgazdaságunk haté­kony és dinamikus fejlesztésére fordította és fordítja. Azon stra­tégiai irányvonal megvalósítá­sára törekedtünk, amelyet szo­ciális és gazdasági téren Cseh­szlovákia Kommunista Pártjá­nak XVI. kongresszusa tűzött ki. A tőkés országok válsága és a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsulása következtében jelentősen kiéleződött a kon­kurencia, elsősorban a feldol­gozó Ipar termékeinek világ­piacán. Az ötéves tervidőszak elmúlt négy évének összesített ered­ményei alátámasztják, hogy a választolt eljárás helyes volt, és meghozta gyümölcsét. Egy­­ótfal szemléltetően tanúskod­nak népgazdaságunk lehetősé­geiről és azon képességéről, hogy eleget tud tenni a minő­ségileg új feladatoknak. A múlt évben értük el a nemzeti jövedelem legnagyobb növekedését. Terjedelme csak­nem 543 milliárd korona volt, ami azt jelenti, hogy az ötéves tervidőszak elmúlt négy évében a nemzeti jövedelem 7,5 száza­lékkal nőtt. Az idei terv meg­teremti a reális feltételeket ahhoz, hogy elérjük a nemzett jövedelemnek a hetedik ötéves tervben kitűzött növekedését. Céljainkkal összhangban si­került csökkenteni adósságain­kat konvertibilis valutában. Tel­jesen reális, hogy 1985 végéig a nem szocialista országokkal szembeni kötelezettségeinknek eleget teszünk. És ami a szo­cialista országokat illeti, velük az egész ötéves tervidőszakban kiegyensúlyozott devtzakapcso­­latokat tartunk fenn. A külső gazdasági egyensúly helyreállításához és belső meg­szilárdításához kétségtelenül az is hozzájárult, bogy viszonylag sikeresen érjük el a mezőgazda­ság és az élelmiszeripar terü­letén kitűzött céljainkat. A köz­élelmezés lényegében saját me­zőgazdasági termelésünk ügye lett. A növénytermelés kiemelt fejlesztése egyebek között le­hetővé tette a takarmányok és a fehérjék behozatalának mi­nimalizálását, így az elmúlt ötéves tervidőszakhoz képest ez a behozatal lényegesen csökkent. Mindez hosszú távon ható tényezők következménye, amelyek elősegítik a növény­­termelés és az állattenyésztés hatékony növelését, s fokozzák a dolgozók teljesítményeit és kezdeményezését, akik életüket egybekapcsolják a szocialista mezőgazdasági termelés fejlő­désével. Ez egyúttal annak a teljes támogatásnak az eredmé­nye, amelyben a mezőgazdaság jntenzifikálásának folyamatát részesítjük és akarjuk részesí­teni a jövőben is. A társadalmi termelés anyag­­igényessége csökkenő irányza­tú. A múlt évben például 0,7 százalékkal csökkent. De hozzá kell tenni, hogy a tervben na­gyobb csökkenésre számítot­tunk. A gazdaságosság növelé­sének, a* anyagi Igényesség csökkentésének követelményét gyakran csak az iparral szem­ben támasztjuk. Ezzel azonban nagyon leegyszerűsítenénk a dolgokat. Minden ráfordítás nagyfokú hasznosításának követelménye általános, minden ágazatra, a termelő és a nem termelő szfé­rára egyaránt vonatkozik, s el­választhatatlanul összefügg a termelés minőségével és hasz­nosságával. Ebből a szemszög­ből kell értékelni a mezőgazda­ság, az építőipar, a közlekedés, sőt a szolgáltatások, a lakás­­gazdálkodás, az oktatás, az egészségügy és az államigazga­tás eredményeit. • •• Az eddigi irányzatok megvál­tozása átfogó tárgyi és rend­szerszerű intézkedések végre­hajtását követeli meg. Az ín­­tenzifikálás követelményei arra ösztönöznek bennünket, hogy sokkal nagyobb figyelmet for­dítsunk az olyan fontos kérdés­re, mint az állóeszközök — az épületek, gépek és berendezé­sek — felhasználása. Az ösztönző tényezők szere­pének növelésére, az anyagi ér­dekeltség fokozására kifejtett törekvésünket össze kell kap csolnunk azzal, hogy szigorúb­ban ellenőrizzük a munkaráfor­dítást, szilárdítsuk a fegyelmet és a rendet. A fegyelem megszilárdítása és a felelősség fokozása telje­sen konkrét feladat. A megol­dás egyedüli módja az egész Irányítási rendszer javítása, a jobb szervezettségtől kezdve egészen a szigorú felelősségre­­vonásig. Az irányítás gyenge pontjai ugyanúgy, mint az előttünk ál­ló időszak céljai és feladatai megkövetelik, hogy az irányí­tási rendszer tökéletesítését állandó rendszeres folyamatnak tekintsük, de ugyanakkor a feladatokat nagyabb bátorság­gal, határozottsággal és igé nyességgel hajtsuk végre. Ugyanilyen fontosnak tartjuk a CSKP KB Elnökségének, a kormánynak és a Szakszerveze­tek Központi Tanácsának a bri­gádszerű munkaszervezés és javadalmazás tökéletesítésére, valamint « munkakollektívák­nak a népgazdaságban betöltött szerepük megszilárdítására ho­zott intézkedéseit. • • • A CSKP XVI. kongresszusá­nak határozata szellemében a Nemzeti Front Központi Bizott­ságával és a köztársaságok kormányaival együttműködve megteremtettük a feltételeket a szocialista demokrácia további fejlődéséhez, ahhoz, hogy az állampolgárok még nagyobb mértékben kapcsolódjanak be a közügyek intézésébe, a köz­ségek, városok, járások és ke­rületek irányításába és igaz­gatásába. Ezzel kapcsolatban ki kell emelnünk a nemzeti bizottsá­gok szervező munkáját, az üze­mek és a Nemzeti Front szer­vezeteinek hozzájárulását, az állampolgárok társadalmi mun­káját, megértését és kezdemé­nyezését. Értékelnünk kell mindezt, mivel lehetővé tette a tartós értékek megteremtését, az emberek életkörülményeinek Javítását. Nincs szó Ris érté­kekről, 1984-ben a Z-akciók be­ruházási részében 4,3 milliárd korona érték született. így pél­dául 150 óvodát építettek 10 ezer gyermek számára, 20 alap­iskolát, 34 egészségügyi köz1 pontot, 28 szociális létesít­ményt. 730 km vízvezetéket, 200 kilométer csatornát, 287 üzletet és szolgáltató létesít­ményt és számos más olyan lé­tesítményt, amely a községek és városok lakosságát szolgálja. • • • Ügy gondolom, hogy ki keli emelni a tömegtájékoztató esz­közök, az újságok, a televízió és a rádió dolgozóinak jó mun­káját is. Rendkívül fontos sze­repük van kommunista pártunk, a Nemzeti Front és a kormány politikájának megvalósításában. Köszönet illeti mindazokat, akik áldozatosan, kitartóan hoz­zájárultak az idei tél okozta nehézségek és károk elhárításá­hoz. A kormány nagyra értékeli azoknak a munkakollektívák­­nak a kezdeményezését és tö­rekvését, amelyek rendkívüli műszakokban pótolják a terme­lésben a kieséseket és maximá­lisan hozzájárulnak az idei fel­adatok teljesítéséhez és túltel­jesítéséhez. Egyúttal kifejezem azt a meggyőződésemet, hogy kölcsö­nös együttműködésünk az idén is, a 7. ötéves tervidőszak utol­só évében is eredményes lesz, és közös erőfeszítéseink ered­ményei a legfontosabb terüle­ten, népünk elégedett életében, gyönyörű hazánk, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság to­vábbi felvirágoztatásában nyil­vánulnak meg. • • • A beszámoló fölötti vitában — többek között — Zdenek Češka képviselő a Szövetségi Gyűlés ellenőrző és kezdemé­nyező szerepét elemezte a kor­mányprogram gazdasági és szo­ciálpolitikai célkitűzéseinek megvalósítása során. Jaroslav Brabec képviselő a tervszerű népgazdaság-irányítási rendszer Javításának kérdésével foglal­kozva kifejtette, hogy ez nem korlátozódhat csupán a komp­­plex intézkedésekre. Anton Blažej képviselő a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi tagállamával való gazdasági és tudományos­­•műszaki együttműködés jelen­tőségét méltatta népgazdasá­gunk fejlődése szempontjából. A gabonafélékből történő ön­ellátás fokozatos elérésének és az élelmiszergyártásnak a kér­désiéivel foglalkozott Dana Kan­­círová képviselő. František Brabenec képviselő a dolgozók munkakezdeménye­zésének és a brigádmozgalom nak a jelentőségét hangsúlyoz­ta a tervfeladatok teljesítésé­ben. A szövetségi miniszterelnök zárszava után a képviselők egyhangúlag jóváhagyták a Szövetségi Gyűlésnek a kor­mány beszámolójával kapcsola­tos határozatát. A két kamara képviselői ez­után Miroslav Bod'a szövetségi szociális és munkaügyi minisz­ter Indoklása és az előadók [Otto Trefný és Irena Horečná képviselők) jelentése alapján egyhangúlag jóváhagyták az építőiparban a szolgálati pótlék bevezetéséről szóló törvényja­vaslatot. Ugyancsak egyhangú­lag hagyták jóvá a kormány javaslatait a genfi Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1983. évi 69. ülésén elfogadott s a cseh­szlovák kormány állásfoglalá­sával kiegészített megállapodá­sokat és jegyzőkönyveket. A Szövetségi Gyűlés ezután bírákat mentett fel, illetve ne­vezett ki, majd a képviselők jó­váhagyólag tudomásul vették a Szövetségi Gyűlés és a két ka mara elnökségének, valamint a kamarák, állandó bizottságainak a parlament utolsó ülése óta végzett munkájáról szóló jelen­tést. Az И és а lassai Kormányprogram A Szlovák Nemzeti Felkelés és a Kassai Kormányrogram egyenes, közvetlen kapcsolat­ban van egymással. Ez abból a közismert tényből is nyilván­való, hogy a Felkelés volt a nemzeti és demokratikus forra­dalom kezdete Csehszlovákiá­ban, amelynek tartalma testet öltött a csehek és szlovákok Nemzeti Frontja kormányának első programjában, amelyet 1945. április 5 én Kassán (Koši­ce) hirdettek meg. Az ünnepé­lyes aktus színhelye alapján kapta a nevét is. A Kassai Kormányprogram összesen tizenhat rendelkezést tartalmazott. Mindegyiket tet­tekkel kellett megtölteni úgy. hogy összességükben kiinduló pontjai legyenek a népi de­mokratikus rendszer felépítésé­nek Csehszlovákiában, kifejez zék a nemzeti és demokratikus forradalom programjának tel­jesítését, amely a Felkelésben kezdődött. A kommunisták a nemzeti felszabadítási harc időszakában összpontosított figyelmet szen­teltek a nép valamennyi de­mokratikus erőiből állá széles körű antifasiszta frontja meg­teremtésének. A fasizmus elle­ni harc lefolyása megerősítet­te, hogy a kommunisták eleget tettek ennek a feladatnak. A kommunisták vezette Nemzeti Front, a munkások, a földmű­vesek, a dolgozó értelmiség és a burzsoázia nemzeti felszaba­dítási harcban részt vett részé­nek tömbje bevált. Ezt a ta­pasztalatot vette figyelembe a Kassai Kormányprogram azon rendelkezése, amely kimondja, hogy az új kormány — a Mün­chen előtti praktikáktól elté­rően — a csehek és a szlová­kok Nemzeti Frontjának kor­mánya lesz, kifejezve a két nemzet demokratikus rétegei­nek antifasiszta egységét. E kormány programjában vezető helyen szerepelt a nemzetek felszabadításáért harcoló szov­jet hadsereg sokoldalú támoga­tása. A békés építés biztosítá­sa során a kormánynak már az első hónapokban gondoskodnia kellett a népgazdaság helyre­állításáról. Főleg Szlovákiában volt súlyos a helyzet, amit az új kormány — amelyben első ízben kaptak helyet kommu­nisták is — tudatosított, és rögtön a felszabadulás után megtette az első intézkedése­ket. Mindez, amit a cseh és a szlovák nemzet a második vi­lágháborúban átélt, amit az SZNF konkrétan felvetett, ge­rincét képezte a Kassai Kor­mányprogramnak. Már harma­dik részében meghatározta a kormány az új hadsereg szere pét, miközben a Szovjetunióban megalakult 1. csehszlovák had­test és a Felkelés tapasztalatai­ból indult ki. Rögzftette a had­sereg népi jellegét, egységét a néppel és annak vágyaival, a­­mely a közös célért vállvetve harcolt különböző nemzetiségű partizánok ezreivel,. A Kassai Kormányprogram természetesen megszabta, hogy az új hadse­reg bázisát az 1. csehszlovák hadtest, a Felkelés és a parti­zánosztagok tagjai képezzék. A kormány politikájának új irányvonalát kifejezésre juttat­ta az új külpolitikai orientáció is. Azokból az érdemekből in­dult ki, amelyeket a Szovjet­unió szerzett a fasizmus alől való felszabadításkor, a Cseh­szlovák Köztársaság felújítása kor, valamint a Felkelésnek nyújtott széles körű anyagi és erölcsi támogatás által. A Szov­jetunióhoz való orientáció szé­lesebb összefüggésben abból a felismerésből indult ki, hogy a Szovjetunió a legnehezebb időkben is Csehszlovákia leg­jobb barátja volt és oltalmazta népünk nemzeti és állami érde­kelt. A Felkelés eredményei és a köztársaság teljes felszaba­dítása előtt szerzett tapasztala­tok nagy hozzájárulást jelen­tettek az első kormányprogram megalkotásához. Segítettek a kommunisták azon követelésé­nek megvalósításában — a bur­zsoáziával szemben —, hogy a községekben és a járásokban megalakítsák a nemzeti bizott­ságokat mint a népi közigazga­tás szerveit. A CSKP képviselői maradék­talanul latba vetették tekinté­lyüket, amelyet mint a nemzeti felszabadító harc vezető pártja szereztek azért, hogy elismer­jék a szlovák nemzet önállósá­gát és a nemzeti szervek léte­zését, az egyenlőség elve alap­ján rendezzék a csehek és a szlovákok viszonyát. A kor­mányprogram hatodik fejezete tükrözte a kormány állásfogla­lását a szlovák kérdésben: étie­mért a szlovák nemzet tétét, a nemzeti szerveket is, meghatá­rozza az egyenlőség elvét az­zal, hogy Szlovákia alkotmány­jogi helyzetének kérdéseiben alkotmányos ígéretet tett, hogy ebben a szellemben fognak a felszabadulás után tárgyalni. A Kassai Kormányprogram intézkedései gazdasági terüle­ten abbéi a mély népi meggyő­ződésből indultak ki, amely a nemzeti felszabadító harc idő­szakában nyilvánult meg — fel kell számolni annak a politi­kának szociális-gazdasági okait és feltételeit, amely a múltban a német fasiszta agresszió tá­masza volt. Ennek alapján a felszabadulás után továbbra is építeni lehetett a nép antifa­siszta és demokratikus egysé­gére, amely a fasizmus elleni harcban jött létre és megnyil­vánult a nyílt fegyveres harc­ban a Felkelés alatt. Nincs szándékunkban gépie­sen felsorolni a Felkelés és a Kassai Kormányprogram össze­függéseit. Szeretnénk viszont meggyőzően bizonyítani, hogy ez a kormányprogram összefog­lalta népünk nemzeti felszaba­dító harcában és a Felkelésben szerzett tapasztalatait a kultú­ra területén is. Felvetette a kultúra következetes demokra­tizálásának követelményét. Az első lépés még a Felkelés ide­jén megtörtént, amikor az SZNT elrendelte az iskolák államosí­tását. A szovjet hadsereg és az 1. csehszlovák hadtest katonái 1944. október 6-tál fokozatosan felszabadították az egész köz­társaságot. A felszabadított vá­rosok és falvak népe új életet kezdett, megismerkedett az el­ső kormány programjával, en­nek alapján ledöntött mindent, ami elavult, ami évszázadokon át a nemzeti és szociális elnyo­más eszköze volt, ami ellen a Felkelésben is harcolt. A Kassai Kormányprogram elvei képezték az alapot az 1945-ös év után megalakult kormányok programja számára is. Ezekben a kormányokban egyre erősebb volt a kommu­nisták pozíciója, ami szavatol­ta, hogy a program megvalósul. A burzsoázia eltávolodása a kötelezettségektől, tehát a kor­mányprogramok feladataitól, a reakciós burzsoázia kormány­ban betöltött pozícióinak fel­számolásával ért véget. Február után a munkásosztály megvéd­te az SZNF hagyatékát, elin­dult a szocialista Csehszlovákia felépítése útján. —cs—

Next

/
Thumbnails
Contents