Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-23 / 12. szám
1985. március 23. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Együtt, Ä kisgérest (Malý Horeš), húszegynéhány éves Géresi Zoltánt kérdezem meg elsőként: Mit tart szülőfaluja legnagyobb változásának? — Azelőtt négy-öt, sőt ennél Is több család élt egy-egy udvarban, az úgynevezett hosszú házakban. Ezek egy része már eltűnt, de van még belő-Nagyidai Balázsné, hnb elnök lük mutatóban ... Amiről az Ifjú Géresi nem beszélt: Kisgéresen és környékén a múlt század végén egyre fokozódott az éhség. A belőle kivezető utat többen abban látták, hogy tenegerentúlra vándoroltak, ott keresve jobb megélhetési lehetőséget. Aki meg maradt, az haszonbérlőként, vagy az aprócska földjén gürcölt, nyomorgott tovább, évtizedeken át. A fiatal, elsőként megszólított Géresi sovány megnyilatkozását a 90 év körüli kovács István egészíti ki: — Főleg a tősgyökeres, sok ágra bomló nemzetségek (Kovács, Géresi, Bácskái, Dócs, Berta stb.) esetében többször előfordult, hogy ugyanazon házban, ugyanazon telken éltek a szülők és a már külön gazdálkodó, házas gyermekeik is. Szabó Erzsébet, a hnb alkalmazottja újságolja, hogy az utóbbi három évben 14 házhelyet mértek ki, melynek a felét már beépítették, a többire meg az idén kerül majd sor. — Kisgéresi viszonylatban sok ez, vagy kevés? — érdeklődöm Nagyidat Balázsnétól, a hnb-elnöktől. Talányosán válaszol, aztán magyaráz: egymásért — Igen is, meg nem is... A felszabadulás évében 296 lakása volt a falunak, s jelenleg már 424-et tartunk nyilván. Négy kisebb utca épült 73 lakással. Az Oncsa-utcában, akkor 16 ház volt, ma meg már 140-re tehető. Természetesen a régi házak többsége átépült, megújhodott. Az, hogy a falu lélekszáma négy évtizeddel ezelőtt 1300 volt, s jelenleg csak százzal több, ez sok mindennel magyarázható... Ez kitűnik az alábbiakból. A klsgéresiek a felszabadulás után hozzáláttak sorsuk kovácsolásához. Az 50-es évek elején szövetkezetét alakítottak, közösen művelve a földet. A fiatalok tanulni mentek a közép- és főiskolákra. Természetesen, a közép- és főiskolai végzettségű egyéneket a falu nem tudta foglalkoztatni. Az orvosok, mérnökök, pedagógusok stb. másutt kerestek megélhetési lehetőséget, ott, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk. — Ha mondjuk, kőműves, vagy más szakember megy el tőlünk, több lesz a fizetése, szabadideje, mint a szövetkezetben. "jut ideje dolga végeztével más munkára is... — jegyezte meg kissé szomorkásán a hnb-elnök. — Itt, helyben csak a szövetkezet van. Sokan dolgoznak a vasútnál, a bútorgyárban. Klrályhelmec (Kráľovský Chlmec) elszippantja a szakembereket. javult a buszközlekedés: viszik, hozzák a dolgozókat. Míg nyolc-tíz évvel ezelőtt is kukoricát, burgonyát termeltek a családok a háztájiban, ma már a fóliás zöldségtermesztés dívik, mely jobban kifizetődő, jövedelmezőbb. Csupán a múlt évben 125 tonna zöldséget értékesítettek a kistermelők a Zeleninál keresztül, s emellett még a piacon is értékesült jónéhány tonnányi. Ojra a hnb-elnöké a szó: — Az az igazság, hogy szűkös a pénzalapunk. Nem futja mindenre. Ezért igényeljük a költségvetés koronáit kiegészítő társadalmi munkát. Ily módon épült fel a kultúrház, a hnb-épület, az üzlet, a vendéglő, a sportpálya az öltözővel, létesült az ifjúsági park stb. Az alapiskola tatarozásához is ilyképpen járult hozzá a lakosság. Együtt, egymásért! Kölcsönhatásban fejlődik itt minden! Csakis egyetérthetünk Nagyidai Balázsnéval, a község főkormányosával, aki azt szeretné, ha Kisgéres megfakult, régi fénye ismét tündökölne, fíajnos, a szövetkezetek egyesítésével mindez a múlté. — Noha menyecskeként kerültem a faluba, de emlékszem, hogy mily sokan jöttek ide látogatóba, amire az Itteni emberek nagyon büszkék voltak. Ogy tűnik, végre kilábalunk ebből a hullámvölgyből... Erősödik a szövetkezet. Ennek örülünk, hiszen a község életképessége is ettől függ... Hozzátehetjük: mástól is függ — a közellátás, a szolgáltatások milyenségétől, minőségétől. — Mit hiányol a hnb-elnök, mely kívánság, óhaj tulajdonképpen a lakosságéval egyenlő? — Az 1—4 osztályos alapiskolában 56 gyerek tanításáról, neveléséről gondoskodnak a tanítók. A kétosztályos, 60 férőhelyes óvodát a szövetkezet üzemelteti. Ez mind jő! Am az egyosztályos gyermek-napközibe még egy tanerőre lenne szükség. A kultúrházhoz egy üzemi konyhát és egy öltözőt szeretnénk építeni. Rendszeresen járnak hozzánk a Thália színház művészei. Am magunk is tartunk rendezvényeket: például a legutóbb „Tartalmat az életnek!“ címmel rendeztünk nyugdíjas-találkozót, 240 résztvevővel.. A jelenlevők nagyon jól érezték magukat. Szeretnénk felújítani a tűzoltószertárt, bővíteni a villany- és hangszóró-hálózatot, két kilométernyi utat és járdát építeni. Végre tető alá hozni ,egy vásárlóközpontot. Megépíteni a vízvezeték-hálózatot, hogy az Ivóvlzprobléma mihamarabb megoldódjék. A klsgéresiek tervezik egy ravatalozó felépítését, a temető körülkerítését, s a szolgáltatások továbbfejlesztése Is sürgető követelmény. A lakosság az SZNF 40. évfordulója tiszteletére vállalt 759 ezer korona értékű kötelezettségeit 1 millió 410 ezer koronára teljesítette. A hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére vállalt 831 ezer korona értékű kötelezettségeit is bizonyára teljesíti, sőt túlszárnyalja. A hnb, annak tanácsa, S a lakosság mindent elkövet annak érdekében, hogy a szülő- és lakóhely vonzóvá, csinossá váljék. ILLÉS BERTALAN A nyugdíjas-találkozó résztvevői Éjszaka a telepen IH — Megyünk — rikkantják —, jó éjszakát! — Nektek, de nem nekem. — Látod, csipkelődnek, pedig tudják jól, az éjjeliőr nem alhat éjszaka. Pista bácsi gondosan-pontosan bejegyzi: ki, mikor hagyta el a telepet, munkahelyét. — Rendnek muszáj lennie! — dörmögi, miközben órájára pillant és könyvel szorgalmasan. Zajos asszonycsapat siet el az ablak előtt, fejükre kanyarított bérlíner-kendőjük alól csak a szemük világít. Az őr kiáll az ajtó elé. — Asszonyok — szól rájuk —, ne menjetek el, hisz nemsokára úgyis vissza kell jönnötök. Itt meg, mindannyiunknak gyorsabban telne az éjszaka. — Ej, ej, Pista otthon legyél ilyen bátor, ne a más portáján — torkolja le egy termetes asszonyság, s kacagva kerékpárjára pattan. Behúzódunk a szobányi helyiségbe. Duruzsol a kályha. Lassan elcsendesedik a telep. Kakas István nyolc éve éjjeliőr. Szövetkezeti alapító tag. Esztendőkön át gyalogmunkásként dolgozott, majd 8 évig traktoros volt. Súlyos gyomorműtété után azonban már nem ülhetett többé vasparipája nyergébe. Azóta nem végez, nem végezhet nehéz, megerőltető fizikai munkát. Így lett éjjeliőr. Kereken öt éven át minden éjszaka dolgozott, három éve azonban, amióta nyugdíjas, váltótársa is akadt. Este hat óra. Korosabb, nagy darab ember baktat az országúton. Kesztyűs kezében nyűtt aktatáskát szorongat. A közös telepe felé igyekszik. Az Ipolybalogi (Balog nad Iplom) Efsz egyik éjjeliőre. Pappné Mézes Ilona, a nappali váltótársa, már várja, volt munkája épp elég, menne haza, ráfér egy kis pihenés. Kakas István kihámozza magát bélelt kabátjából, megszokott, esztendők során begyakorlott mozdulatokkal elfoglalja helyét az egyik széken, érdeklődik, történt-e valami említésre méltó a nap folyamán: egyszóval — átveszi az ügyeletet. Pappné meg öltözik, vet még pár lapát szenet a tűzre, aztán elköszön. Leoltjuk a villanyt. — így jobban szemmel tudom tartani a porta előtti Jövést-menést — mondja Pista bácsi —, s előbb észre veszem azt is, aki „rosszban sántikál“. Igaz, a nyolc esztendő alatt, mióta éjjeliőrként dolgozem, mindössze egy alkalommal kellett figyelmeztetnem valakit. Láttam, degeszre tömött táskával igyekszik elosonni a fülke előtt. Utána iramodtam, rászóltam: „Az állatok takarmányát nem lopkodhatja szét senki, még te sem. Azonnal fordulj vissza a rakománnyal, mert különben jelentem az elnöknek az esetet.* Mondanom sem kell, szót fogadott az Illető. Az etetők, fejőgulyások hazafelé tartanak. Megmegkocogtatják az ablakot. Szól a telefon, műtrágya érkeztét jelzi (A szerző felvétele) — Bizony — meséli — az első hetekben, hónapokban az éjszakai szolgálat után nem tudtam otthon aludni. Nem találtam a helyemet. Aztán megszoktam, szervezetem átállt a nappali szunyókálásra. Kakas István 64 esztendős. Haszonállatok, gépek, épületek, gépjárművek őrzése van a gondjaira bízva. Több millió korona értékre ügyel. Mindjárt kilenc óra. Elemózsíás táskájából ennivalót halász elő, nekilát a vacsorának. A csapon kútvízzel tölti csatos üvegét, abból kortyol étkezés után. Néma a telefon, nem egyszer azonban, főleg szombaton, meg vasárnaponként, többször csörög esténként. Ilyenkor rendszerint az Ipolysági (Šahy) vasútállomásról, műtrágya érkeztét jelzi, s Pista bácsinak kell mozgósítania az ügyeletes dolgozót, aki tovább intézkedik. Fél tíz múlt, bebugyoláljuk magunkat, első ellenőrző kőrútunkra indulunk. Minden ólba, istállóba bekuk kantunk. Itt-ott Kakas István villát ragad, friss almot szór az állatok alá. Aztán vísszatrappolunk a portára. Éjszakánként a rendőrök is bekukkantanak hozzá. Ha havazik, Pista bácsi utat söpör-lapátol az irodákhoz, a gazdasági épületek irányába. Kutyája nincs, egyedül járja az ösvényeket. Ellések idején negyedóránként elmegy a vajúdó állatot megnézni. S ha szükséges, riasztja az állatorvost. Hidegben is körüljárja éjszakánként három ízben a telepet. Másodszor éjfél után, harmadszor pedig hajnaltájt. — Megölne a tétlenség — jegyzi meg, miközben körülüljük az izzó kályhát —, kell a munka, nem húztam el magam a dologtól soha. Nyáron — mereng maga elé — kiülök a porta elé a padra, s nézem a csillagokat, hallgatom az éjszaka neszeit. Még el-el is beszélgetek a langyos szellővel, ráköszönök egy-egy hullócsillagra. Még senki nem kapott alváson. Fél kettő körül jár az Idő. A szemem majd leragad az álmosságtól. — Ilyentájt legnehezebb a virrasztás — ismeri el az éjjeliőr —, s reggelig már csak vánszorognak a percek. Elbóbiskoltam, zajra eszmélek. „Ne ijedj meg — nyugtat —, csupán a bejárati kovácsoltvas-kapu reteszével incselkedik a szél.“ Miután hazamegy, alszik délig. Aztán meg, tesz-vesz a ház körül, a portán mindig akad munka, télen, nyáron egyaránt. Ha meg behúzódik a szobába, maga elé terít! a Szabad Földművest, s végigolvassa, átböngészi kedvenc lapját. Kakas István nyolc éve tartó éjszakai munkája alatt egyetlen betörés, lopás vagy tűzeset sem fordult elő. Hat óra, jön a nappali őr. Nyugodt, csendes éjszakánk volt, indulunk hazafelé ... ZOLCZER LÄSZLÖ Röpke beszélgetésre kértem fel Nagy László agrármérnököt, a Padány— bögellői (Padáü—Bohelov) szövetkezet növénytermesztési főágazatvezetőjét. Szóljon arról, mennyire felkészülten várják a szigorú telet követő tavaszt, s hogyan teremtik meg a bő termés elérésének a legfőbb előfeltételeit. A rokonszenves fiatal mezőgazdasági szakember készségesen tájékoztatott: — A vetőmag, műtrágya helyben. A múlt évihez hasonló a műtrágya-ellátásunk. Gépeink, gépi- és szállítóeszközeink műszaki állapota kielégítőnek mondható. Jól felkészítettük a lavaszvárás felkészülten dolgozóinkat a tavaszi munkavégzésre, úgyhogy tudják, kikre, milyen feladatok teljesítése hárul s mikorra kell azt elvégezni. Mindezt á tavaszi munkák • ütemterve tartalmazza, úgymond névre, csoportra szólóan. Ami a vetést illeti, árpából 90, takarmányborsóból 30, cukorrépából pedig 90 hektáron kell elvégeznünk. Várjuk a tavasznyílást, az időjárás kedvezőre fordulását, a többi aztán a mi dolgunk ... A továbbiakban még hozzá-1 fűzte a főágazatvezető, hogy a kora tavasziak vetésével csaknem párhuzamosan hozzáfognak az őszi vetések (búza, rozs, káposztarepce stb.) ápolásához, majd a tavaszi vetésű növények kelés utáni mechanikus és vegyszeres ápolására, gyommentesítésére is sor kerül. Különös figyelmet fordítanak az idén a cukorrépára. — A cukorgyáriak kétszer is vettek talajmintát. A talajelemzés tapasztalatai szerint végezzük majd a tápanyagpótlást. Két tábla esetében nem ajánlanak egyáltalán nitrogéntartalmú műtrágyát. Szóba kerül a répa cukortartalom szerinti átvétele és nemkülönben az öntözés kérdése. Megtudom, hogy tavaly 13,5 százalékos volt a répájuk cukortartalma. Öntözésre a múlt évben nem volt lehetőségük. Mindamellet a tavaszi-nyári öntözés mellett „törtek lándzsát“, s az őszi öntözést a minimálisra akarják csökkenteni. Tekintettel arra, hogy a cukorrépa jelentős takarmányalap-kiegészítő is, nemcsak a cukor a leglényegesebb. — Fajta-kérdés? — Próbálkoztunk mi már többféle fajtával, ám a répa cukortartalma csak nem lett több, bőségesebb. Nemrég részt vettem egy cukorrépa-termesztési értekezleten, ahol elhangzott, hogy a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) járás nem a legideálisabb terület a cukorrépa-termesztésre ... Természetesen, az ilyen kijelentés megalapozottságát a gyakorlatnak kell alátámasztania. Gondjuk: a szántónak csupán a 25 százaléka használható fel takarmánytermesztésre. így azután a termésfokozó tényezők teljesebb hasznosítása jut előtérbe. Tavaly -például 155 hektáron termesztettek lucernát, s szénára számítva, 11,7 tonnányit takarítottak be hektáronként. A lucernaterület kétharmadát ötször kaszálták. Emellett még egyéves takarmánynövényt 104 hektáron, s élnek a másodvetés-adta lehetőségekkel is, mert a szarvasmarhából 104 jut 100 hektár mezőgazdasági területre (ebből 33 a tehén!). Mondani sem kell, ez az állománysűrűség meghaladja az átlagot. Élnek a másik nagyon jelentős termésfokozó tényezővel a szerves trágyázással is. Ehhez a két központi trágyatelep is lehetőséget ad, ahol a trágyalé az istállótrágya tápértékét gazdagítja. —kov—•
