Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-23 / 12. szám

\ az szszK wezöcazdasAgi és ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK hetilapja 1985. március 23. * 12. szám * XXXVI. évfolyam ★ Ага í,— Кб* Pedagógusnapi Ma i* élénken él emlékezetemben gimnazistaéveim egyik elégtelen osztályzatának históriája. Tulajdonkép­pen nem történt semmi rendkívüli: elszórakoztam az előző nap délutánját, noha joggal számíthattam rá, hogy esélyt kapok a félév vége előtti javításra. A valószínű be is következett, s én igazán csúfosan szerepeltem. Amiért azonban ez az elégtelen mégis maradandóbb nyomot hagyott a többi osztályzatnál, az a tanárnő sze­mélyének köszönhető. Neki, ha (ehet. még az enyémnél is pirosabb volt az arca: személy szerinti sértésnek vet­te késziiletlenségemet. bosszantotta tudatlanságom, s mint az óra utáni szemrehányásainak znhatagából meg­érthettem, saját pedagógiai kudarcának könyvelte el fiaskómat. KI tudja megmondani, hogy mi minden játszódik le egy_e8y pedagógusban, miközben órát tart, feleltet vagy egyszerűen csak társalog az osztályával? Embere, azaz pedagógusa válogatja. Aki valóban hivatását gyakorol­ja a fekete tábla előtt, az sohasem képes könnyedén átlépni a nehézségeken, sőt a siker okait is elemzi. Ta­nulságainak összegezése nyomán állnak össze módszer­tani „fogásai“, rajzolódik ki róla a tanulók benyomása. Hosszú ideig szerencsés véletlennek tartottam, hogy jó tanáraim voltak. Ma már viszont határozottan tudom, hogy felkészült, lelkiismeretes pedagógusok keze alá kerültem. Nyilvánvalóan akadt ellenpélda is — az örök­kön mogorva tanító, a tudnivalókat verklimód ledaráló előadó — de az idők rostáján ők valamennyien kihullot­tak. s maradt a java — a minta, akikhez jó lenne ha­sonlítani. A betűvetésre oktató tanító néni savanyúcukorkával ösztönözte osztályát a szépírásra, s mi boldogan szopo­gattuk a „prémiumot“, ami akkoriben egyáltalán nem volt nevezhető mindennapos kegynek. Ugyanez a taní­tónő szinte ösztönösen irtózott a dobogótól. Csak a leg­szükségesebb pillanatokban állt a fából tákolt alkot­mányra. Nem ált a „kiemelkedésnek“ ezzel a lehető­ségével: közöttünk sétált, gyakran a padok szélére is letelepedett és úgy társalgott velünk. S, hogy mi mégis felnéztünk rá? Tudása, embersége és tisztessége ébresz­tette az elismerés ezen apró megnyilvánulását. Am a katedra manapság is — és alighanem még jó ideig — jelkép. A felelősségvállalás szimbóluma. Taní­tani és nevelni egyszerre nagyszerű kötelesség, ám a jelek egyértelműen arra utalnak, hogy a legutóbbi idő­ben mind többet vár el a társadalom, azaz várnak a szülők azoktól, akik az osztályok elé állnak. Sőt: gyak­ran túlságosan is sokat. Azt is megkívánják, hogy a szaktanár és az osztályfőnök az otthoni eligazító sza­vakat is pótolja. Márpedig erre sem mód. sem lehető­ség, ám szükség sincs. A szülők — ha mégoly kevéssé jártasak is a pedagógia tudományában — egy nevelési folyamat társalkotói, az eredmény tevékeny társai. Nem tehet tehát sem a kudarcokat, sem pedig a sikereket egyértelműen a pedagógusnak tudajdonitani. Bármilyen hízelgő is a bizonyítvány — vagy lesújtó a fiaskó — az előmenetel bű képet rajzol az együttműködésről: a szülő — akinek első helyét vitatni sem érdemes —, valamint a diák és a pedagógus összehangolt tevékenységéről. Valamennyiiiktól nagy erőkifejtést kíván az elfogadható végeredmény, s mindannyian megérdemlik a tiszteletet. Mihail Gorbacsov elvtárs az SZKP KB új főtitkára Moszkvában rendkívüli ülést tartott a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bizottsága. Az ülés résztvevői egy­perces néma csenddel adóztak az elhunyt Konsztantyin Cser­­nyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke emlékének. Az ülés többek között megállapította, hogy a kommunista pártot és az egész szovjet népet súlyos veszteség érte. A párt és az állam kiemelkedő egyénisége hunyt el, hazafi és inter­nacionalista. a kommunizmus eszméiért és a világ békéjéért vívott küzdelem következetes harcosa. Konszlantyin Csernyenko egész életét a lenini pártnak és a szovjet nép érdekeinek szentelte. Bárhová is állította a párt, szilárdan, és a rá jellemző önfeláldozással törekedett az SZKP politikájának megvalósítására. Knsztantyin Csernyenko nagymértékben hozzájárult a test­véri szocialista országokkal való sokoldalú együttműködés to­vábbfejlesztéséhez. a szocialista gazdasági integráció megvaló­sításához és a szocialista közösség pozícióinak megszilárdítá­sához. Az ülés megvitatta az SZXP KB új főtitkára megválasztásá­nak kérdését. A Politikai Bizottság megbízásából erről a kérdésről Andrej Grumiko, a Politikai Bizottság tagja mondott beszédet. Előter­jesztette a javaslatot, hogy az SZKP KB főtitkárává Mihail Gorbacsovot válasszák meg. Az ülés résztvevői ezután egyhangú'ag Mihail Gorbacsovot választották meg az SZKP Központi Bizottságának főtitkárává. Az ülésen ezután Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára mondott beszédet. bízatási időszaktól a tizenegyé­­dikig. Mihail Gorbacsov a kommu­nista párt és a szovjet állam kimagasló személyisége. A párt által reá bízott valamennyi tisztségben kezáeményezően, határozottsággal és a rá jel­lemző áldozatkészséggel dolgo­zik, tudását, gazdag tapasztala­tait és szervezőkészségét a párt politikájának megvalósítására jordltja, odaadóan szolgálja Lenin nagy művét és a dolgozó nép érdekeit. A kommunista pártért és a szovjet államért végzett mun­kájában szerzett érdemeiért Mihail Gorbacsovot három íz­ben tüntették ki a Lenin-rend­­del. az Októberi Forradalom Érdemrenddel, a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel, a Becsü­letrenddel és érmekkel. irányvonala változatlan Mihail Szergejevics Gorbacsov életrajza Persze, ha megérdemlik ... és éppen a gondolkodás­ra való nevelés az, amely gyakran igencsak hiányos. A jó pedagógusnak öröm látni a megnyilatkozó elméket, ám a diákjaitól nemritkán hall olyan sémákat, amelyek a szülői háztól származnak, s merőben ellentétesek az iskola gondolkodásra nevelő törekvéseivel. A gyermek ugyanis elhiszi a felnőtt szavát, tiszteli törekvéseiben a munkát, a teljesítményt, és a maga módján segíteni is igyekszik; nem szabad, mi több, felelőtlenség vissza­élni nyfit fogékonyságával. Építeni kell, s lehet is a jobbat akarásukra a katedra mellett állóknak éppúgy, mint a szülőknek, s nem elhanyagolható azoknak a tár­sadalmi és iskolai önkormányzati szerveknek a lehető­sége sem, amelyeket a diákság hívott életre. Ez utób­biak működése már eleve bizonyíték arra, hogy a fiata­lok a gondolkodás művészetébe betanulva okosan élnek a jogaikkal, s mindinkább eleget tesznek kötelezettsé­geiknek is. Az ógörög eredetű iskola szó azt jelenti: az öröm há­za. jogosan. Ha a gyermek érdeklődésből nyitogatja a tudás házának ajtaját, örömet érez. A közelgő pedagó­gusnap alkalmából mi mást is kívánhatnánk a pedagó­gusoknak és a nevelőknek mint azt, hogy az iskola ka­puján átlépve a diákok közül mind többen és mind többször érezzék ezt az örömet, s a katedra túlsó ol­dalán értsék meg a gyermeklelket. s óvó. bizalmas társ­ként szegődve adják nekik azt, ami voltaképpen ugyan­az; az ő terjedelmesebb és tartalmasabb felnőtt lelkű­ket. Hisz Ady szavait idézve: „A gyermek, a gyermek, ez a mi korunk legszebb dala... ő lett az emberiség új szerelme, bizalma, mindene .. • CSIBA LÁSZLÓ Mihail Gorbacsov Mihail Gorbacsov elvtárs, az SZKP KB főtitkára az SZKP Központi Bizottságának ütésén beszédében többek között a kö­vetkezőket mondota: „Mindnyájunkat,. egész pár­tunkat és országunkat súlyos veszteség érte. Meghalt Kon­sztantyin Usztyinovtcs Cser­nyenko, a hú leninista, az SZKP, a szovjet állam és a nemzetközi kommunista mozga­lom kimagasló személyisége, az érzékeny és kiváló szervező­­képességgel bíró ember. Az SZKP KB főtitkárénak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elftöksége elnökének tisztségé­ben minden erejét és tudását országunk gazdaságinak fej­lesztésére, a nép élet- és kul­turális színvonalának növelé­sére, a haza biztonságának sza­vatolására, a világbéke megőr­zésére és megszilárdítására for­dította. i A Jurij Vlagyimirovics Andro­pov és Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko aktív részvételével ■kidolgozott stratégiai irányvo­nal változatlan volt és az is marad. Ez az ország társadalmi és gazdasági fejlődése meg­elvtárs beszédéből megszilárdítása, a hazafiságra és az internacionalizmusra való nevelés — mindezzel lemérhet­jük ideológiai tevékenységünk eredményeit. A külpolitika terén irányvo­nalunk világos és következetes. Ez a béke és a haladás irány­vonala. A párt és az állam legtöbb feladata, hogy őrizze és sokol­dalúan erősítse testvéri barát­ságunkat legközelebbi harcos­társainkkal és szövetségeseink­kel — a nagy szocialista kö­zösség országaival. Ami a tőkés államokhoz fű­ződő viszonyt illeti, szeretném hangsúlyozni a következőket: következetesen a béke és a bé­kés egymás mellett élés lenini politikájához fogjuk magunkat tartani. Becsüljük az enyhülés ered­ményeit, amelyek a hetvenes években születtek, és készek vagyunk részt venni az álla­mok közötti békés, kölcsönösen előnyös együttműködés tovább­fejlesztésében az egyenlőség, a 3. oldálonj gyorsításának, a társadalmi élet valamennyi összetevője tökéle­tesítésének. az irányvonala. A termelés anyagi-műszaki bázi­sának megváltoztatásáról, a tár­sadalmi, de mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatok rendsze­rének tökéletesítéséről van szó. Magának az embernek a fejlő­déséről, életének és munkájá­nak. szellemi színvonalának minőségi javításáról. Döntő fordulatot kell elér­nünk az intenzív gazdaságfej­lesztés útjára való áttérés so­rán. Rövid időn belül előkelő pozíciót kell elérnünk a tudo­mányban és a technikában, s kötelesek vagyunk elérni a társadalmi munka termelékeny­­.ségének tekintetében a legma­gasabb nemzetközi színvonalat. Ahhoz, hogy ezt a feladatot a lehető legsikeresebben és a lehető legrövidebb időn belül teljesítsük, továbbra is tökéle­tesítenünk kel! a gazdasági mechanizmust és az irányítás egész rendszerét. Ezen az úton az optimális megoldások kere­sése során alkotó módon kell érvényesítenünk a szocialista gazdálkodás alapelvéit. Ez a gazdaság tervszerű fejlesztésé­nek következetes megvalósítá­sét, a szocialista tulajdonviszo­nyok megszilárdítását, az üze­mek jogainak bővítését, önálló­ságuk növelését, a munka vég­ső eredményeiben való érde­keltségük fokozását jelenti. Ez végeredményben azt jelenti, hogy az egész gazdasági fej­lődést az ember érdekeinek kell alárendelni. A párt következetesen fogja megvalósítani azt a szociális politikát, amelyet kidolgozott. Mindent az ember nevében és az ember jólétéért — ezt a programelvünket mind mélyebb és mind konkrétabb tartalom­mal kell megtölteni. A szocialista demokrácia el­mélyítése elválaszthatatlanul összekapcsolódik az emberek társadalmi tudatának fokozásá­val. A nevelő munka hatékony­sága abban mutatkozik meg, hogyan vesznek részt az embe­rek a nagy és a kis problémák megoldásában, hogyan dolgoz­nak és küzdenek a hiányossá­gok ellen. A szovjet emberek munka- és társadalmi aktivitá­sának növelése, a fegyelem (Folytatás l Mihail Szergejevics Gorbacsov 1931. március 2-án parasztosa­idban született a sztavropol­­szki határterület krasznogvar­­gyejszki kerületének Privonje falujában. Röviddel a Nagy Honvédő Háború után. 15 éves korában gépészként kezdett dolgozni egy gép- és traktorállomáson. 1952-ben lett az SZKP tagja. 1955-ben szerzett diplomát a moszkvai Lomonoszov Állami Egyetem jogi karán, s 1967-ben elvégezte a Sztavropolszki Me­zőgazdasági Intézetet és agro­­nómus-közgazdász minősítést szerzett. 1955-től dolgozott a Komszo­­molban és a pártban. A sztav­ropolszki határterületben a Komszomol sztavropolszki vá­rosi bizottságának első titkára, a határterület Komszomol-bi­­zotiság propaganda- és agitá­­ciós osztályának helyettes ve­zetője és később másod-, majd első titkára volt. 1962 márciusában lett a kol­hozok és szovhozok sitravro­­polszki területi-termelési igaz­gatóságának párt szervező je, s ugyanazon év decemberében ki­nevezték az SZKP határterületi bizottsága pártszerveinek osz­tályvezetőjévé. 1966 szeptemberében válasz­tották meg a sztavropolszki városi pártbizotság első titká­rává. 1968 augusztusától az SZKP sztavropolszki határterü­leti bizottságának másodtitkára volt, majd 1970 áprilisában a bizottság első titkárává vá­lasztották. Mihail Gorbacsov 1971-től tagja az SZKP Központi Bizott­ságának. A párt XXH., XXIV., XXV. és XXVI. kongresszusának küldötte volt. 1973-ban válasz­tották meg az SZKP KB titká­rává és 1979-ben az SZKP KB Politikai Bizottságának póttag­jává. 1980 októberében lett az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja. A Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának a nyolcadik megbízatási időszaktól a jelen­legi, tizenegyedikig a tagja a Szövetségi Tanács külügyi bi­zottságának elnöke és az Orosz Föderáció Legfelsőbb Tanácsá­nak képviselője a tizedik meg-

Next

/
Thumbnails
Contents