Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-16 / 11. szám

I 1985. március 16. .SZABAD FÖLDMŰVES 13 Éléskamrává változik?! ívek óta gyakori vita tárgyát ké­pezi Szlovákia második legnagyobb síkterületének, a Kelet szlovákiai-sík­ságnak a kérdése. Ugyanis amíg Nyu­gat-Szlovákia síkterülete a vízszabá­lyozási és talajjavítási intézkedések nyomán az ország legproduktívabb mezőgazdasági körzetévé vált, addig a 200 ezer hektár kiterjedésű Kelet­­szlovákiai-síkság a tetemes vízrende­zési befektetések után sem hozta meg a vári eredményt. Pedig az eredeti elképzelések szerint ugyancsak pro­duktív mezőgazdasági területté kel­lett volna válnia. Azt a kérdést, hogy a síksággal kapcsolatos tervek miért nem váltak valóra, már sokan felve­tették. Ez foglalkoztatja az utóbbi években a Szlovák Tudományos Aka­démia Hidrológiai és Hidraulikai, va­lamint Ökológiai Intézetének munka­társait is. A síkság területének inten­zív mezőgazdasági termelésre alkal­massá tétele érdekében igen aprólé­kos geológiai, hidrológiai, meteoroló­giai, talajtani és ökológiai vizsgálato­kat indítottak a legmodernebb tudo­mányos módszerek, műszaki eszközök és a legkiválóbb szakemberek beve­tésével. Ahhoz, hogy legalább részbeni át­tekintést kapjunk a Kelet-szlovákiai­­síkság kérdéseinek rendezésével kap­csolatos bonyolult problémákról, a csak nagy nehézségek árán áthidal­ható nehézségekről. megpróbáljuk Ián Benetin professzornak, az SZTA Hidrológiai és Hidraulikai Intézete igazgatójának az ezzel a témakörrel kapcsolatos tájékoztatását tömören összefoglalni. A terület jellegét leginkább geo­morfológiai tulajdonságai, a folyók sűrű hálózata és a klíma határozzák meg. A terület felszínének szinte mi­nimális lejtése, az évenkénti 1—2 centiméteres neotektonikus süllyedé­se, a kontinentális éghajlata — a­­melyre a hőmérséklet hirtelen válto­zásai és a tenyészidő folyamán gya­kori erős záporok a jellemzők — kö­vetkeztében a síkság területének úgyszólván 57 százalékát réti és ön­téstalajok képezik. Olyan területekről van szó, ahol a rendszeresen Ismét­lődő árvizek és a kedvezőtlen vízel­­folyási adottságok következtében a talajok fejlődése víztúltelítettségi vi­szonyok között ment, s megy végbe. Ez törvényszerűen a kolloid anyag­részecskéknek az ülepedéséhez ve­zet, ami a termőképesség szempont­jából az igen kedvezőtlen adottságú gleyes talajok képződését eredménye­zi A gleyes réti és öntéstalajok 55 ezer hektárra — a síkság területének 28 százalékára — tehetők ki. Még az ötvenes években is a tava­szi, de esetenként a kiadós nyári zá­porok után bekövetkezett áradások évente hozzávetőlegesen 50 ezer hek­tárnyi területet árasztottak el. Ezért hazánk szocialista átépítésének idő­szakában az alapvető intézkedések között volt a síkság komplex árvíz­­rendezése. A nagy árvizek megféke­zésére tározók, védőgátak épültek, a folyók medrét pedig szabályozzták. Azóta azonban több hidroökológiai változás történt, főleg a szomszédos országok határmenti területén, ame­lyeknek következtében az akkoriban végzett vízszabályozási munkák ma már nem nyújtanak teljes biztonság­gal árvíz elleni védelmet. A javasolt megoldások között a védőgátak fel­emelése, a Bodrog medrének mélyíté­se, továbbá az árvízfelfogó tározóknak és a vízelvezető csatornáknak az épí­tése szerepel. Am a legfontosabb fel­adat egy olyan előrejelző módszernek a kidolgozása, amely 24 órás idő­szakra pontos képet adna az árhul­lám alakulásáról. A szakemberek eb­ben látják az árvíz elleni, nem beru­­házásos jellegű védelemnek a legha­tásosabb módját. A felsorolt problémák ellenére mindeddig sikerült megoldást találni a nagy árvizek levezetésére. A síkság térségében lényegesen komolyabb gondot okoz a csapadékokból szárma­zó fölösleges belvizeknek a levezeté­se, illetve a talajok vízgazdálkodásá­nak a szabályozása. Sajnos a hatva­nas években megkezdett hidromelio­­rációs rendszernek az építése befe­jezetlen maradt. Az eddigi tapaszta­latok egyértelműen utalnak arra, hogy a talajvíz szabályozására hiva­tott meliorációs létesítményeknek alapvető fogyatékossága a lecsapoló csatornák elégtelen vízlevezető ké­pessége és az alagcsőrendszer gyen­ge hatékonysága. Tudni kell azt is, hogy a talajok fizikális tulajdonságai és a terület mikrodomborzata fantasztikusan bo­nyolulttá teszi a síkság talajvíz-gaz­dálkodásának szabályozását. Alapjá­ban véve a síkság vízrendszerének alakulását a talaj fizikális tulajdon­ságai, a csapadékok nagysága és gya­korisága, valamint a belvizek moz­gása határozza meg. Különösen ked­vezőtlen a helyzet a kötött talajok esetében, melyek kolloidanyagaiban nagy a montmorillonit-tartalom. Ezek a kolloidok eső hatására megduzzad­nak, majd egy összefolyó réteggé ta­pasztják az átázot talajfelszínt. A ta­laj száradása közben pedig összehú­­zódnak. így csapadék esetén gyenge a talajok vízáteresztő, illetve leveze tő képessége, száraz időszakban pe dig cserepesednek. Az esővíz lefolyá sa szempontjából a mikrodomborzat nak Is jelentős a szerepe. A síkság területén aránylag gyakoriak a több száz inéter átmérőjű katlanszerű mé lyedések és elnyúló, árokszerű mély fekvésű területek, az úgynevezett depressziók. Az esővíz ezekben össze gyűlik, s mivel nincs lefolyásuk, illet ve összeköttetésük az altalajvízzel Az eddigi tapasztalaink egyértel miien igazolják, hogy a síkság vize nyős területeinek egyszintes alagcsö vezéssel végzett területi Iecsapoiása az ezt követő további talajjavítási munkák vérgrehajtása nélkül nem hozhatta meg a várt hatást. Főleg azért nem, mert a talaj' kedvezőtlen fizikai állapota miatt az esővíz na­gyon lassan szivárog át az alagcsö­­vekhez. Sokat rontott a helyzeten < nehéz talajművelő gépek á'tal oko zott altaiajtömörités is, amely rend­szerint az alagcsőrendszer felett kép ződött. A talajok kedvezőtlen adott­ságait még fokozza savanyú kémhatá­suk szüntelen növekedése. A felsoroltakból nyilvánvaló, hogy a lecsapoló rendszer hatásfokának javítása érdekében elsősorban fel kell gyorsítani a talajokban felhalmozódott vizek lefolyását a vízlevezető csator nákba. A másik oldalon viszont meg kell oldani az aszályos időszakokban bekövetkezett vízhiányt. Jelenleg síkság területén mindössze három­ezer hektáron üzemel öntözőberende­zés, többnyire kísérleti jelleggel. A megoldáshoz vezető első lépés a talaj hidrológiai folyamatainak pon­tos vizsgálata. Ezen dolgoznak jelen­leg a hidrológiai és hidraulikai inté zet munkatársai is. A részletes fel mérések nyomán a vízlevezető csator­nák átfolyási kapacitásának bővítésé vei, a szekundárts lecsapoló csatornák kiépítésével, az eredeti alagcsőháló zat korszerűsítésével, valamint az ön­tözőberendezések építésével számol­nak. Fontos feladat lesz a talaj szer­kezetének javítása ás termőképessé gének növeiése, amely szerves része lesz a meliorációs munkáknak. Ide tartozik a meszezés, a fokozott istái lőtrágyázás, az altalajlazítás és az ésszerű vetésforgó, valamint az adott­ságoknak legmegfelelőbb növénykul­túrák kiválasztása. Több évtizedre szőlő egyetemes munkáról van szó amely csakis az illetékes tudományos intézmények, a mezőgazdaságot irá­nyító szervek a mezőgazdasági üze­mek közös összefogásával és jó össz­munkájával valósíthatja meg azt a vágyat, hogy a Kelet-szlovákiai-síkság Szlovákia második éléskamrája le­gyen. KLAMARCSIK MÄRIA ■ ШИИ*МИМ»М«М**М1ШВЭВ1ШвВМЯВММ1|«1ВМММИМвПЧ**«Ш*РИП*-в«*аМИИВ*ПНВв‘: a bizakodásra 3 millió 18 ezer koronával teljesítet­ték túl a tervet, s hogy az előző évi­hez viszonyítva 5,2 százalékos növe­kedést értek el. A tervfeladatokat mind a növénytermelési, mind pedig az állattenyésztési szakágazat teljesí­tette. Ugyanakkor a tervezett terme­lési költségekből egy százalékot ta­karítottak meg. A szövetkezet nyere­sége elérte a 9 millió koronát, 17.5 százalékkkai többet a tervezettnél, s 1 millió 622 ezer koronával több az előző évi nyereségnél. Az 1983. évi valósághoz viszonyítva 1 millió 506 ezer koronával volt több a javadal­mazási alap, s a múlt évben munka­bérekre 14 millió 526 ezer koronát fizettek ki. A számok igazolják azt az állítást, hogy jó gazdasági évet — az előzőek­nél sokkal jobbat — zárt a szövetke­zet. Pedig a tavaszi fagyok, majd a hosszan tartó szárazság itt is tetemes károkat okozott. Csupán a szemes ku­korica, a cukorrépa és a szőlő ter­méskiesése 3 millió 973 ezer koroná­val csökkentette a termelési értéket. Azt, hogy mégis teljesítették és né­mileg túl is teljesítették a tervezett irányszámot, az elsősorban azzal ma­gyarázható. hogy ahol a lehetőség adott volt, vagyis a károkozó objek­tív tényezők hatása csak kevésbé ér­vényesült, ott (erven felüli jövedelem­gyarapító termelési eredményeket ér­tek el. Másrészt azért, mert számol­tak azzal, hogy a saját hibájukon kí­vül valami nem úgy sikerül majd, ahogyan elképzelték és így hiányt takaró termékeket is termesztettek. Ahol a lehetőségek adottak voltak, szorgalmas munkával, leleményes hozzáállással és a technológiai fegye­lem betartásával maximális termelési eredmények elérésére törekedtek, így volt ez a búza és a tavaszi árpa esetében, melyekből 6,2 tonnás bek tárhozamot értek el. Továbbá a lucer­namag termesztésében, amelyből 0,45 tonnás hektárhozammal, 3 millió 230 ezer koronával teljesítették túl a ter­melési tervet. Jé termést adott az öt­venhárom , hektáron termelt vörös­hagyma is. Hektáronként 22.64 ton­nát, 11,4 tonnával többet, mint az előző esztendőben. A vöröshagy­ma azonban nemcsak nagy ter­mést, hanem bosszúságot is okozott. Persze, a bosszúságot nem is annyira a hagyma, hanem a Zelenina okozta. Az ezer tonnányi termésből csupán 600 tonnát vásárolt fel. kétszáz ton­nával kevesebbet, mint amennyire szerződéses kötelezettséget vállait. Tehát négyszáz tonna vöröshagyma még mindig ott van a szövetkezedéi, s mivel megfagyott — mert a szövet­kezet nem volt felkészülve a téli raktározásra és nem is köteles át­venni a felvásárló szervezet felada­tait —, Így valószínűleg a használha­tatlan vöröshagyma a szövetkezetnél is marad. Sajnos még mindig baj van a kereskedelemmel, úgy tűnik, hogy ez a kereskedelmi vállalat még min­dig büntetlenül okozhat tetemes ká­rokat a termelőknek. A HIBÄK FELTÄRÄSA NYOMÄN VÄRHATÖ JAVULÁS Az állattenyésztési ágazat is telje­sítette, s néhány százalékkal túl is szárnyalta a termelési tervét. Számot­tevő lemaradás az árutermelésben nem volt. Az állattenyésztésben azon­ban sok „szépséghiba“ van. Ezekről a hibákról a zárszámadó közgyűlésen nyíltan beszéltek és a hibák kiküszö­bölése céljábúl hatékony intézkedé­seket szorgalmaztak. , Például a tejtermelésben indokolat­lanul nagyok a különbségek az egyes részlegek küzütt. Míg például a ké­­méndi részlegen egyedenkénti évi át­lagban 3411, addig Kicsinden (Malá nad Hronom) csak 2996, Kőhídgyar­­maton (Kamenný Most) pedig mind­össze 2277 literes fejási átlagot értek el. Az előző évihez viszonyítva romlott az értékesített tej minősége is, 20.5 százaléka a harmadik minőségű osz­tályba volt sorolva. Állítólag előfor­dult az is, hogy egyes fejők vízzel gyarapították a tej mennyiségét. Az említett okok miatt a szövetkezetét 718 ezer korona károsodás érte. S ez bizony eléggé komoly összeg, tehát joggal váltotta ki a vezető dolgozók és a lelkiismeretes munkát végző szövetkezeti „sorkatonák“ felháboro­dását. Feltételezhető, hogy a kilátás­ba helyezett intézkedések az idén ki­zárják ezen nem kívánatos eset meg­ismétlődésének lehetőségét. A hústermeléssel kapcsolatosan az intenzitás fokozásának szükségességé­vel foglalkoztak sokat. Ez időszerű is, mert a súlygyarapodás mind a sertés-, mind a szarvasmarba-hizlal­­dában elég alacsony, s ennek a ked­vezőtlen hatását nem semlegesíti az sem, ha a termelési és áruforgalma­­zási tervüket folyamatosan teljesítik. Hiszen aki extenzív módszerekkel ter­mel, az mindig drágán termel. A jövő szempontjából persze bizta­tó körülmény, hogy az állattenyész­tési ágazatban előfordult fogyatékos­ságokat nyíltan (eltárták, s hogy ki­alakulóban vannak és részben már helyes irányba is hatnak azok az intézkedések, amelyek az említett fo­gyatékosságok végérvényes kiküszö­bölését szorgalmazzák. A közgyűlés elé terjesztett és jó­váhagyott tervjavaslat, valamint a ki­látásba helyezett szervezeti és fegye­­lemszigorfté intézkedések, de nem kevésbé a szövetkezeti tagok szem­mel látható lelkesedése is arra enged következtetni, hogy a gazdaság fejlő­dése a jövőben töretlen, az eddiginél még látványosabb, gyorsabb ütemű lesz. Pathú Károly A Bátkai Állami Gazdaságnak közel nyolcszáz alkalmazottja van. Ebből a fügéi (Figa) részlegen a sertéshiz­laldában dolgozó hetvenöt ember tel­jesítménye biztosítja a gazdaság nye­reségének java részét. Tavaly például 2550 tonna értékesítésre kerülő húsból 2068 tonnát tett ki a sertés­hús. A korszerű sertéstelepen 31 mil­lió kurona áruforgalom mellett kö­zel tízmillió korona tiszta nyeresé­get terveztek, a valóságban viszont több mint 12 milliót értek el. Ha a gazdaság nem rendelkezne ezzel a 15 ezer darabot számláló sertésállo­mánnyal, akkor minden bizonnyal rá­fizetéssel zárták volna az elmúlt esztendőket. Érdemes tehát alapo­sabban megismerkedni ezzel a jöve­delmező üzemággal. A telepen 1973-ban kezdték el az építkezést, három évvel később már félig üzemelt a nagyhiz­lalda. Az utolsó istálló­kat tavalyelőtt adták át, ezzel befejeződött a több milliós beruházás. Az önálló gazdasági rész­leg vezetésével MVDr. Harmac Ottót bízták meg, hat évvel ezelőtt. Tavaly a hizlaldában 54,1 dekás átlagos napi súlygyarapodást értek el. Egy kiló húst 3,7 kilo­gramm erőtakarmányból és 14 koronás önköltség- ' gél állítottak elő. A tej­üzem melléktermékeinek és a tömegtakarmányok felhasználásával évi át­lagban 450—490 tonna erotakarmányt takaríta­nak meg. A vásárolt te­­nyészkocákkal és koca­süldőkkel felfrissített ál­lományban a tenyésztési­­hízlalási folyamatot tíz darab tenyészkan, mint­egy ezer tenyészkoca és több mint nyolcezer da­rab hízóállomány bizto­sítja. A 105—110 kilo­grammos vágósúlyt elérő hústípusú állatok értéke­sítése egész esztendőn át folyamatosan történik. Egy anyakocá­tól 18,41 malacot választottak el. Így mintegy húszezer malacot állítanak elő. Az utóbbi időszakban 300—400 ton­nával csökkent az erőtakarmány mennyisége. A hiány pótlására az utóetetést vezették be. Miben rejlik ez a takarmányozási programjuk? Április közepétől július végéig a farmhoz közeli parcellákon termesz­tett lucernát takarmányozzák. A 15— 20 centiméteres magasságot elérő nö­vényzetet kaszálógéppel vágják le. A zsenge és friss lucerna cellulóztar­talma csekély, ezért könnyen emészt­hető. Az állatok jé) hasznosítják. Ez­által 120 tonna szemes takarmány takarítható meg. Júliustól szeptembe­rig az anyakocákkal naponta három­ezer liternyi — 90 tonna táppal egyenértékű — savanyú tejet és savót takarmányoznak. Az utolsó negyed­évben takarmányrépa kerül a napi adagba. Tavaly próbálkoztak első íz­ben a takarmányrépa termesztésével. Ot hektáron több mint száz tonnás átlaghozamot értek el. Naponta 15— 20 tonnát etettek fel a hízókkal és az anyakocákkal, friss állapotban. A ta­karmányrépa etetése száz tonna erő­takarmány megtakarítását eredmé­nyezte. Január elejétől — napi fél­­egy kilő adagban — szemcsutka-zúza­­lékot etetnek a hízósertésekkel. A nedves kukorica betakarítási és táro­lási módszerrel tavaly első ízben öt­száz tonna szemes kukoricát tartósí­tottak. A póttakarmányok a szoptatás Ide­je alatt az anyakocák kondíciójának a fenntartásában ts jelentős szerepet töltenek be. Ennek köszönhetően le­rövidítették a fedeztetés! Időközöket, ; így tavaly 2,24-re növekedett az el­ések száma. Továbbá javult az erő­takarmányok biológiai hasznosítása, 5s az sem elhanyagolható tény, hogy 3 póttakarmányozásra felhasznált tö­­negtakarmányok jelentéktelen ener­giaráfordítással előállítliatók. A sertéstelepen az AGRA és a BIOS típusú istállókban kétféle tartástech­­íológiát alkalmaznak. Az utóbbiban — i kedvezőbb mikroklíma és a termé­szetes megvilágítás miatt — sokkal ’azdaságosabb a termelés, az elhullás ),5 százalékkal alacsonyabb, s egy­­;gy kocától több malacot választanak” il. Két állatorvos tart állandó ügyele­­et a telepen. A termelés menetére légy zootechnikus ügyel fel, két mű­­izakban. A felmerülő hibákra azon­gádot a nyolc legtapasztaltabb állat­­gondozó tömöríti. A másik brigád negyvennégy tagú és bronzérmes. Tagjai technikusok, karbantartók, traktorosok, kőművesek. Tettrekész, a mindennapi problémákhoz alkal­mazkodó emberek. Szombaton és vasárnap egésznapos a szolgálat. A munkakezdés Idejét az autóbuszok menetrendjéhez igazítot­­ták, a hazaszállítást pedig egy fűt­hető AVIA-kocsival biztosítják Télen meleg lábbelit és védőöltözéket kap­nak a dolgozók. A szociális helyisé­gek jól felszereltek. Tavaly áttértek a brigádszerű mun­kaszervezés és jutalmazás módszeré­re. Minden munkaközösség részére kellő mértékben ösztönző prémium­­rendszert dolgoztak ki. A plusz juta­lékot a tervezett feladatok túlteljesí­tésének arányában határozzák meg, s elérheti az évi alapbér tizenöt szá­zalékát. A délutáni műszakokra — óránként — két koronát, a szomba­ton és vasárnap végzett munkáért pe­dig a napi alapbér ötven százaléká­nak megfelelő pótlékot kapnak. A ne­gyedévenként kiértékelt és a gazda­sági eredményekkel összevetett egyé­ni teljesítményre kiszámolt jutaléknak hatvan százalékát kapják meg a dol­gozók év közben. A különbözeiéi az év végén — a tervfeladatok teljesíté­sének kiértékelése után — vehetik át. Ez az összeg, személyenként eléri a 4—5 ezer koronát, s így a többi jut­tatással együtt egy-egy dolgozói évi átlagbére eléri a 32—48 ezer koronát. A sertéshizlalda egyetlen nagy problémája a hígtrágya hasznosítása, mivel nincs elegendő tároléhelyök. A meglévő két tartályhoz még leg­alább kilencet kellene építeni, és ak­kor egy negyedévi hígtrágya-mennyi­ség tárolására nyílna lehetőség. A gazdasági részleg jövőbeni tervei közé tartozik a telep úthálózatának a felújítása. A nedves etetésre való fokozatos áttéréssel is számolnak. Az idén 2010 tonna sertéshús érté­kesítésével számolnak. A tavalyinál ezerrel több, összesen 19 800 malacot kell elválasztaniuk. Tovább növelik a napi súlygyarapodási átlagot, s a múlt év valóságához viszonyítva hét szá­zalékkal csökkentik az erőtakarmány­fogyasztást. Ebből kitűnik, hogy az idei tervfeladatok a termelés jövedel­mezőségének megőrzése érdekében, még körültekintőbb szervezéssel, újabb ötletekkel és a takarmányozás módszerének továbbfejlesztésével tel­jesíthetők. KORCSMÄROS LÄSZLÜ Az idén tovább akarjak növelni a malac­szaporulatot Fotó: Archív 1 nal odafigyelnek és sebtében klkü- i szöbölik azokat. A gondozók közül- évente tizen továbbképző tanfolyam- mon vesznek részt. A többiekkel p&<- dig évenként átísmételtetik a legfon-. I tosabb tenyésztési-gondozási tudniva-' i lókat. A szakértelemmel végzett állat­- gondozás és állategészségügyi szol­­• gálát hatását jól érzékelteti néhány ■ példa: míg 1976-ban az ötezres hízó­- állományból 430, addig 1984-ben ki­­t lencezerből mindössze 253 darab pusztult el; 1976-ban a szopésmalacok i nyolc, 1984-ben pedig — a megdup­lázódott állományból — mindössze 1,9 százalék hullott el. Két szocialista brigád tevékenyke-' ■ dik a telepen. Az egyik, az ezüst fo­­kozatot elérő brigádnak Kovács Bar­nabás zootechnikus a vezetője. A bri­­GazÉséwsalsfi a iieniiiiiii

Next

/
Thumbnails
Contents