Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-16 / 11. szám

12

.SZABAD FÖLDMŰVES

1985. március 10.

A becsületes manka meghozta gyümölcsét

'Az elmúlt évek adatai a tőketerebesi (Trebišov) Járás mezőgazdasági üzemeinek döntő többségében a munkatermelékenység tervszerű, folyamatos növekedéséről tanúskodnak. Ez annak az eredménye, hogy az utóbbi években megerősödött a mezőgazdaság anyagi-műszakialapja, s a gazdaságok vezetői és dolgozói is megtanultak jobban gazdálkodni. Ésszerűbben használták ki a földterületet, s jobban fontolják meg, mire fordítják anyagi eszközeiket. A termelékenység növekedéséhez a tudományos-műszaki haladás vívmányainak gyors alkalmazása is hozzájárult.

Ä leleszi (Leles) szövetkezet vezetőivel arról beszélgettem, hogy milyen eredménnyel zárták az elmúlt évet, és milyen célokkal Indulnak a

7. ötéves terv utolsó évében; mit tesznek a mezőgazdaság fejlesztési programjának megvalósításáért.

— Engem 1981-ben választottak meg a szövetkezet elnökévé — mondotta Juhász Lajos agrármérnök. — Abban az időben a szövetkezet háza táján nem a legjobban mentek a dolgok, hiszen az évet 10 millió 626 ezer korona veszteséggel zártuk. A helyzet javítására fejlesztési tervet dolgoztunk ki. Kádercserére is sor került, s nagy gondot fordítottunk a vezetők és dolgozók közötti jó kapcsolat és kölcsönös bizalom kiépítésére.

% Milyen eredménnyel sikerül a fejlesztési tervüket teljesíteni?

— Négy év alat a növénytermesztés szakaszán 7 millió 243 ezer koronával, az állattenyésztésben pedig 3 millió 794 ezer koronával növeltük a termelést. A bruttó mezőgazdasági termelést több mint 11 millió koronával, az árutermelést pedig 9 millió koronával növeltük. Az elmúlt évet kiegyensúlyozott gazdasági eredménynyel zártuk. Az idei évet Jól megalapoztuk, s reményünk van rá, hogy a 7. ötéves tervet maradéktalanul teljesítjük.

# Az állattenyésztés szakaszán szembetűnőbb a fejlődés, hogyan sikerült kilábalniuk? — érdeklődtem Konsmáros Györgytől, az állattenyésztést főágazatvezetőtől.

— Az előző évek igazolták, hogy elegendő mennyiségű és jó minőségű takarmány nélkül nem lehet megfelelő eredményeket elérni. 1983-ig nehézségeink voltak a takarmányalap megteremtésével. Vásárolnunk kellett a takarmányt, sőt még a szalmát is. Így ugyancsak megnövekedtek a termelési költségek. Nem csoda, hogy

1982-ben tehenenkéntl évi átlagban mindössze 2200 literes tejtermelést, anyakocánként pedig 13,5 darabos malacszaporulatot értünk el. De gyenge volt a napi súlygyarapodás a sertés- és marhahlzlalásban egyaránt. A fejlesztési program keretében a takarmányalap javítása első helyen szerepelt. Így 1983-tól kezdve teljes mértékben biztosítottuk a kellő takarmánykészletet

& A takarmányalap javítása az állatok termelékenységében is megmutatkozott?

— Jelenleg 1960 szarvasmarhát, ebből 500 a tehén, 2450 darab sertést, s egy forgóban 55 ezer baromfit tartunk. Tavaly tehenenként 3159 literes évi tejtermelési átlagot értünk el. Anyakocánként 17,4 malacot választottunk el. A közellátásnak 1 millió 338 ezer liter tejet és 759 tonna húst adtunk. A marhahizlalásban gyengébb volt a felhízás, azonban a sertéshlzlalásban elértük a tervezett napi 0,53 kilós súlygyarapodást. Szeretném kiemelni Világi Ferencet és Varga Viktort, akik 500 hízósertést gondoznak, s tavaly 0,55 kilogrammos átlagos napi súlygyarapodást értek el. Egy kiló húst 3,89 kiló abraktakarmányból állítottak elő. Szarvas Gyula és felesége kocánként 18,2 darabos, Karosi József pedig 18,1 darabos malacszaporulatot ért el. A tehenészetből említést érdemel Völgyi Mihály és Völgyi Margit a tehenenként! évi átlagban elért 3493, Fedor Miklós és felesége a 3476, Hegedűs Sánlor és felesége a 3355, Kuli István és felesége pedig a 3352 literes fejési átlaggal.

Latrán László agrármérnök, növénytermesztési főágazatvezető elmondotta, hogy a növénytermesztés szakaszán sokat tettek a feladatok teljesítéséért.

ф Űrülnek-e a sikernek? — érdeklődtem.

— Természetesen a hozamnövekedés mindenképpen örömnek és sikernek számít, ám a reális értékelésnél a viszonyítás kiindulópontjáról sem szabad megfeledkezni. Tavaly nagy gondot fordítottunk a talaj termőképességének javítására. Nem kevesebb mint 680 hektáron végeztünk meszezést, 530 hektáron istállótrágyázást és 250 hektáron altalajlazítást.. Nagy

gondot fordítottunk a takarmányalap megteremtésére. Annyi tömegtakarmányt termeltünk, hogy 109 tonnát eladhattunk.

— Persze szólnóm kell a hiányosságokról is. A rétek első kaszálásából nem tudtunk jó minőségű szénát készíteni. Igaz, a második kaszálásból már annyi szénát készítettünk, hogy az újig kitart. A szemes kukorica még közepes termést sem adott. Rossz volt a vegyszeres gyomirtás és a sikertelenséget elősegítete a foghíjas kelés is. Bár a napraforgótermesztésben az 1,48 tonnás hektárhozammal kerületi méretben az elsők voltunk, elég nagy területről nem tudtuk begyűjteni a termést. Étkezési babot tavaly 200 hektáron termesztettünk. Sajnos a vetés eléggé eltolódott, a betakarításnál 40 százalékos volt a veszteség. Annak ellenőre, hogy három korszerű dohányszárítónk van, mégis járási méretben a legrosszabb minőségű árut szállítottuk. Ilyen értelemben beszélhetnék a gyümölcsről és a szőlőről is. Am a dinnye hektáronként több mint 40 ezer korona tiszta nyereséget eredményezett. Végeredményben azonban a növénytermesztésben a tervezett 2,4 millió korona nyereség helyett 4,7 millió korona nyereséget értünk el.

Stofko László, a műszaki szolgáltatások főágazatvezetője elmondotta, tavaly 216 tonna takarmánylisztet készítettek, 60 tonnával többet a tervezettnél. A jó eredményekhez a gépesítők is jelentősen hozzájárultak. A traktorosok közül a legjobb teljesítményt Loksa Miklós, Katkó Rudolf és Tóth Sándor érte el. Az üzemanyagfogyasztás terén Kadét Arpád érdemel dicséretet. A gépkocsivezetők közül a legjobb teljesítményt Dajka Géza, Ferencz József és Kuru Vilmos érte el.

— Az elmúlt év sikeres volt — mondotta Juhász Lajos —, ha az eddigiekhez hasonlítjuk. De ha eredményeinket a lehetőségeinkhez mérjük, többet is elérhettünk volna, örvendetes, hogy jelentős szemléletváltozásnak voltunk tanút, mind a vezetők, mind a dolgozók körében. Ahhoz viszont, hogy az egyre növekvő feladatoknak eleget tegyünk, tovább kell szilárdítani a munkafegyelmet. Szabad teret kell biztosítanunk a szocialista munkaversenynek és a brigádmozgalomnak.

— Az idén jobban ki akarjuk használni adottságainkat — summázott Kocsmáros György. — A bőséges takarmányalap biztosításával lehetővé válik, hogy termelésünk az elvárt mértékben növekedjen. Hozzálátunk az új, 700 férőhelyes tehénistálló feltöltéséhez. Az idén kétszáz darabbal növeljük a szarvasmarha-állományun-Az idén

a baromfihizlalás kerül előtérbe

Fotó:

Bogoly János

kát, ezen belül száz darabbal a tehénállományt. A baromfitenyésztésben radikális intézkedéseket hajtunk végre. Megszüntettük a keltetőt, melyre évente több mint 4 millió koronát ráfizettünk, inkább a baromfihizlalást részesítjük előnyben. A baromfihústermelést a tavalyi 240 tonnáról 570 tonnára növeljük. A felszabadult régi istállókat modern borjúneveldékké alakítjuk át.

— Nagyon fontos tényező a természeti adottságok és a bicrtógiaf anyag jobb kihasználása — mondotta Latrán László. — Itt elsősorban a bőven termő növényfajták és hibridek gyors elterjesztésére gondolok. A legnagyobb problémát szövetkezetünknek az étkezési bab termesztése okozza. Ezért jobban oda kell hatnunk a munkaszervezésre és az agrotechnikai fegyelemre.

— Nagyon fontosak ez energiagazdálkodás terén kitűzött feladataink — magyarázta Stofko László. — Ezeknek lényege, hogy tovább kell csökkenteni az üzemanyag-fogyasztást, Ä téli gépjavítás minőségével lényegesen csökkenteni lehet az alkatrészfogyasztást. így több ezer koronát takaríthatunk meg.

ILLÉS BERTALAN

A három község határára kiterjedő kéméndl (Kamenín) Garamvölgye Efsz tagsága az egyesítés óta egyetlen gazdasági évet sem zárt olyan Jó eredménnyel, mint a tavalyit. A jónak minősített termelési és gazdaságfejlesztési eredmények persze még nem közelítik meg az élvonalbeli mezőgazdasági üzemek eredményeit, de egyértelműen jelzik, hogy ez a gazdaság, amely főleg a hetvenes évek második felében nem tudott lépést tartani az erőteljesen kibontakozó termelés- és gazdaságfejlesztési versenyben, s még a hetedik ötéves tervidőszak első két évében is hullámvölgyben volt, kezd felzárkózni az érsekújvári (Nové Zámky) Járás közepes színvonalú mezőgazdasági üzemei közé.

A gyorsított ütemű fejlődést bizonyító tények sokasága kedvező hatással volt a zárszámadó közgyűlés hangulatára, szinte érzékelni lehetett a még jobb, gazdagabb jövő elérhetőségében való bizakodást. Amikor Bertók János, a káder- és személyzeti ügyek előadója a megnyitó beszédében utalt arra, hogy ez alkalommal a szövetkezet tagsága nagyszerű eredményeket hozó gazdasági évet zárhat, felcsillantak a szemek, s én úgy éreztem, hogy ez a mindjobban összefogó szövetkezeti közösség ma már meg van győződve arról, hogy a jövőben — a megváltozott, megjavult termelésfejlesztési feltételek birtokában — mindjobban egyyenértékű versenytársra lehet a termelésfejlesztésben élen járó mezőgazdasági üzemek dolgozóinak.

KEDVEZŐTLEN ELŐFELTÉTELEK

A szövetkezet megfiatalított vezetőségének — a hetedik ötéves tervidőszak első éveiben — nagyon mély pontról kellett kimozdítania a gazdaság .„megrekedt szekerét“. A viszonylag kevés, korszerűtlen és elhasználódott erőgép és egyéb munkaeszköz végett a szántóföldi munkák jelentős részét csak külső segítséggel — általában agrotechnikai határidő után — tudták elvégezni.

Feltételezhetően a szőlészetet — melynek területe megközelíti a száz hektárt — is azért honosították meg, mert az a gazdaságok döntő többségében rendkívül jó jövedelemforrásnak bizonyult. Itt azonban — az említett időszakban — a szőlészet olyan állapotban volt, hogy csupán 4,5—5 tonnás hektárhozemot nyújtott.

Elavult, szinte használhatatlan állapotban volt a körülbelül hatszáz hektáron kiépített öntözőberendezés, tehát az öntözéses gazdálkodás előnyeit csak minimálisan lehetett kihasználni.

Az állattenyésztési telepek, illetve az istállók többsége korszerűtlen és elhanyagolt volt. Felújításuk és korszerűsítésük akkoriban szóba sem jöhetett, egyrészt azért, mert a szövetkezet szűkében volt anyagi eszközöknek, másrészt pedig azért, mert nem volt komolyabb munkák elvégzésére képes építő csoportja. A szarvasmarha-állomány tervszerű fejlesztését, illetve növelését lehetetlenné tette a férőhelyhiány, s olyan eset is előfordult, hogy a nyári legeltetésre átadott növendék állatokat a téli időszakra képtelenek voltak a partnergazdaságoktól átvenni, illetve viszszavásárolni.

Ezeknek a fogyatékosságoknak az ismeretében nem lehet csodálkozni azon sem, hogy a hetvenes években mindössze egyetlen esetben teljesítették a tiszta jövedelem tervét. Mindez arra utal, hogy ez a szövetkezet az említett időszakban nagyon szegény volt. Márpedig a szegény gazdaságban nem érzik jól magukat az emberek. tgy volt ez Kéménden is. A szerény kereseti lehetőség miatt, no meg amiatt, hogy nem láttak határozott törekvéseket a termelésfejlesztés jobb lehetőségeinek a megteremtésére, sokan „faképnél hagyták“ a szövetkezetét. Kevés volt például a traktoros és az építészeti szakemberek sem kötődtek a szövetkezethez. Így aztán a kialakult kedvezőtlen légkör a munkaerkölcs veszélyes csökkenéséhez vezetett, ami tovább rontotta a szövetkezet válságos helyzetét.

1 A FELZÁRKÓZÁS ÜTJAN

A szövetkezet megfiatalított vezetősége — a helyzet alapos elemzése és a termelésfejlesztési feltételek, illetve lehetőségek összegezése nyomán — arra a következtetésre jutott, hogy elsődleges feladat a termelésfejlesztés műszaki feltételeinek a megteremtése, illetve a géppark felújítása, korszerűsítése és a követelmények arányában való növelése. Persze, ezzel szinte egyidőben hozzá kellett látni az állattenyésztési termelőhelyek felújításához, bizonyos fokú korszerűsítéséhez, gazdasági épületek, korszerű takarmánytárolók valamint trágyatelepek létesítéséhez. Mindez megkövetelte a gazdálkodás jövedelmezőségének lényeges fokozását.

E célból már 1952-ben megkezdték a szőlőültetvények felújítását, másrészt a különböző munkafolyamatok gondosabb és szakszerűbb módszereinek meghonosításával. Ezeknek a határozott intézkedéseknek a következtében 1983-ban 10 tonnás hektárhozamot, vagyis az előző évi hozamok száz százalékos növekedését érték el. S bár a múlt esztendőben a tavaszi fagykár miatt csak 7,09 tonnás hektárhozamot értek el, mégis az utóbbi két évben elsősorban a szőlészetből származó jövedelem képezte a gépesítés fejlesztésének, valamint az egyéb beruházások anyagi bázisát. Persze, a beruházások anyagi bázisának tervszerű kialakításánál kedvező hatással voltak azok az intézkedések is, amelyek a szántóföldi növénytermelés szerkezeti változásához, a kevésbé jövedelmező növénykultúráknak a termelésből való kivonásához, a nagy haszonnal termelhető növények

— mint például a lucernamag, napraforgó, vöröshagyma stb. — vetésterületének a bővítéséhez vezettek.

A BERUHAZASOS FEJLESZTÉSRE ALAPOZVA

A műszaki fejlesztés három évvel ezelőtt körvonalazott koncepciójának teljesítéséhez az említett intézkedések nyomán létrejöttek az anyagi előfeltételek. Csak a múlt esztendőben 4 millió 667 ezer koronát fordított a szövetkezet gépek vásárlására. A gabonafélék termesztésében megoldódott a talajelőkészítés, a vetés, a növényápolás és a betakarítás teljes gépesítése, s megvannak a szükséges munkagépek a négyszáz hektáron termelt évelő takarmánynövények kaszálásához és betakarításához is. Ugyanígy rendelkezik a szövetkezet a szerves trágya szállításához, rakodás- és elszóráshoz szükséges műszaki eszközökkel. Azok teljesítőképességének optimális kihasználásával évente a szántó területének huszonöt százalékát képes korszerű módszerekkel trágyázni. i

Az ésszerű gépesítés hatására javultak az állattenyésztési dolgozók munkafeltételei is. Rakodó bágerek, takarmányos kocsik, silómaró gépek stb. könnyítik az emberek munkáját.

Az építkezési beruházások a múlt esztendőben elsősorban a takarmányok tápértékének megóvását szolgáló tárolóhelyek — így például egy nagyméretű szénátároló, valamint ötezer köbméter szilázs befogadására alkalmas két korszerű falközi silógödör — építésére irányultak. S mivel a gyümölcstermelést távlatilag is az egyik legjobb jövedelemforrásnak tekintik, már a múlt évben megkezdték egy százhúsz hektáros gyümölcsös telepítését. Ggy hírlik, hogy meggyet, valamint őszi- és kajsziba-Van ok

rackot akarnak e területen termelni.

A termelésfejlesztés műszaki feltételeinek megteremtésére irányuló törekvések, valamint a belüzemi önelszámolás rendszerének 1982-ben történt meghonosítása, majd a helyi sajátosságokhoz igazodó céltudatos fejlesztése, ami a termelőegységek bizonyos fokú stabilizálásához és az anyagi érdekeltség elvének következetesebb respektálásához is vezetett, kedvezően hatott a szövetkezeti tagok többsége kezdeményezésének a kibontakozására, s a munkaerkölcs és a technológiai fegyelem szilárdulására. Ma már a szövetkezeten kívül állók is más szemmel nézik a gazdaságot. Megfordult, megváltozott a helyzet. Most nem a dolgozók „kitárolása“ a jellemző, hanem az új dolgozók tömeges jelentkezése. Csupán a múlt évben 59 új munkaerővel szaporodott az állandó dolgozók száma, kiknek a tagsági viszonyát a mostani zárszámadó közgyűlés szentesítette.

MCLT ÉVI MÉRLEGELÉS

A zárszámadó közgyűlésen elhangzott három beszámoló — Tóth Kurucz András agrármérnök elnöki, Kocsis Imrének, az ellenőrző bizottság elnökének, valamint Retkes János közgazdasági mérnök, üzemgazdász beszámolója nyomán a szövetkezet dolgozói részletesen megismerkedhettek a múlt évi termelési és gazdaságfejlesztési eredményekkel, az eredmények alakulására kedvezően, avagy kedvezőtlenül ható objektív és szubjektív tényezőkkel, valamint a hetedik ötéves tervidőszak utolsó évére előirányzott termelési és gazdaságfejlesztési tervfeladatokkal.

Örömei vették tudomásul, hogy a közös gazdaságuk tavaly 56 millió 299 ezer korona értékű bruttó mezőgazdasági termelést ért el; hogy