Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-16 / 11. szám
|zäl_dségfiBÉb Metélöhagyma Hazánkban is közismert évelő, hideglürő és igénytelen növény, többnyire csak a hajtatott levelét fogyasztják I fűszer). A helyenként sntdling néven emlegetett metéláhagymát már az óegyiptomiak is ismerték. A feljegyzésekből tudjuk, hogy a piramisok építésén dolgozó rabszolgáknak naponta Я víuuzmamc DB! KÉRDÉS: Ä gyümölcsfák oltásával szemzésével kapcsolatosan szeretnék feltenni néhány kérdést. A szemzés vagy az ékoltás az almafák átoltásának megfelelőbb módja, s mikor 'kell elvégezni az ékoltást, illetve a közvetlen fáról szedett szemekkel való szemzést? Melyik eljárás előnyösebb a kajszibaracknál, a hasíték- vagy héj alá oltás, Illetve a szemzés? Melyiket mikor végezzük? Továbbá: a februári tennivalókban Írják, hogy ha megfeledkeztünk az oltóvesszők megszedéséről, akkor közvetlenül szedett vesszőkkel lehet majd később átoltaní a fákat. Mikor? S végezetül: nálunk nem lehet kapni oltóviaszt, mivel helyettesíthetném? V. J., K. Ch. VÁLASZUNK: Először is tisztázni szeretném, hogy a szemzés a nemes oltványok előállítására szolgál (augusztus-szeptember), ez a szaporítás leggyakrabban alkalmazott és legegyszerűbb módja. Az oltás különféle mód-* kőtelező volt íjOröshagymát, fokhagymát és metélöhagymát fogyasztani, mivel már akkor is tudták, hogy ezek erősítik a szervezetet és megtisztítják a bélcsatornát az élősködőktől. A metélöhagyma nagy előnye, hogy télen is termelhető, nz idősebb tövek virágcserépben hajtathatók. Friss zöldje sok C-vitamint (100 grammban 50—100 milligrammot f, riboflavint, karót int, továbbá nátriumot, meszel és kénes vegyiileleket tartalmaz. A metélőhagyma fogyasztása serkentőleg hat az emésztésre, anyagai csökkentik a vérnyomást. A népgyógyászatban gtlisztaüzöként is használatos. Mindig nyersen kell fogyasztani, apróra metélve. Ha nem is kimondottan a gyógyhatású miatt fogyasztjuk, akkor is kedvezően hat a gyomorműködésre és javítja az étvágyat. Valamennyi olyan ételhez adható, amely elbírja a fokhagymái: saláták, hidegtálak, főtt burgonya, sült húshoz körítésnek, de vajas kenyérre szórva is ízletes. Dr. Nagy Géza rrrr Hasznos-e a kávézacc ? Egyik külföldi újságban arról vitáztak az olvasók, hogy a kávéfözéskor visszamaradó zacc milyen hatással vun a talajra, illetve a növények fejlődésére. Többen állították, hogy a kávézaccal dúsított talajban szebben fejlődnek a növények. E- gyesek bizonygatták, hogy a zacc tulajdonképpen műtrágya gyanánt hat s közben a koffeint nem tűrő kártevőket is elriasztja. Végezetül megkérdeztek egy szakerűbert Is, aki elvégezte a laboratóriumi elemzést, majd kijelentette: a kávézacc használata népi árthat a növényeknek, de különösebb Jelentősége sincsen. (Zahrádkár) Szamóca és fehér mustár A fehér mustár (Sinapis alba) jó szolgálatot tehet a számé catermesztéknek. ugyanis — állítólag — kitűnően riasztja a szamóca kártevőit. A sorközükbe javasolják vetni; apró mag ja gyorsan csírázik, a növényzet rohamosan fejlődik és elriasztja az ágyás közeléből a veszedelmes kártevőket. A mus tár fagyérzékeny, keményebb teleken kifogy. (Pravda) így könnyebb A nielszőolló kertészkedniük egyik legfontosabb .munkaeszköze. Erősebb vesszők, ágak és egyéb növényi részek vágására használatos. Általában még a kb. 12 mm vastag ágakat is ollóval szokás eltávulilani, viszszavágni. Igen ám, de a ti Ilimnél vastagabb vesszők rendszerint kicsúsznak az élek közül, ami igencsak megnehezíti a in unkát. Én úgy oldottam meg a problémát, hogy a tániasztópengébe néhány bevágást készítettem. Az 1 mm es bevágást a fűrész élesítésére használatos, háromélű (hároinszögletes I reszelővei könnyen elkészíthetjük, hiszen a támasztópengét általában nem edzzik. Ha kicsit keményebb a támasztópenge és a reszelővei nem boldogulnánk, akkor a villanyköszörií kövének élével lehet bevágást köszörülni a tániasztópengébe. Ez a megoldás lényegesen könnyebbé teszi a munkát, csodálom, hogy a metszőollól gyártó vállalat erre még nem jött rá. Studený ]. jai is számításba jöhetne; a faiskolai szaporításban, de csak némely gyümölcsöknél (pl. dió) vagy pótmegoldásként tavaszszal, ha az őszi szemzés nem járt sikerrel. No és persze a termő gyümölcsfák átoltásakor. Soraibói arra következtetek, hogy idősebb termő fők átoltását vette tervbe, tehát a szemzés eleve nem jöhet számításba. Az ékoltás — pontosabban a.nyerges hasítékoltás vagy javított liasítékoltás — akkor jöhet szóba, ha a kiszemelt fa törzsét 10—20 cm-rel a föld felett elfűrészeljük s itt végezzük el az oltást. A gyakorlatban inkább a korona első ágcsoportjának ágait szokás viszszavágni és beoltani. Mivel ezek 1—3 cm átmérőjűek is lehetnek, nem muszáj a legdrasztikusabb hasítékoltást alkalmazni, megteszi a kecskeláb Vagy héj alá oltás is. A fáról-fára oltás lényege: az egyébként is nehezen tárolható oltóvesszőt (meggy, cseresznye) csak akkor szedjük meg, amikor a hajtórügyek már láthatóan megduzzadtnk, s még ugyanazon a napon elvégezzük az oltást is. Ilyenkor általában egyszerű párosítást alkalmazunk, többnyire március végén vagy áprilisban. A kajszinál rendes körülmények között a szemzést részesítjük előnyben. Az oltóviasz arra szolgál, hogy segítségével lezárjuk a bekötött oltást (szemzést) és az összenövesztési e szánt részek közül kiszorítsuk a vizet és a levegőt. A rafíia helyett újabban fóliacsíkot használunk kötözésre, s mivel ez aránylag jól szigetel, meg lehet kockáztani az oltóviasz mellőzését. Én az oltóviaszt egy ideje inkább csak árnyékolás végett használom, így ugyanis kevesebb a lecsapódás. Egyébként oltóviasz házilag is előállítható, hiszen az összetevőit ismerjük, de az elkészítés elég körülményes. Az oltóviasznak két változata ismeretes. Az egyik hidegen is folyékony, aa másik csak felmelegítés után válik folyékonnyá. A hidegben is folyékony oltóviasz elkészítéséhez a következő alapanyagokra van szükség: 600 gramm fenyőgyanta, 50 gramm fekete kátrány (szurok), 35 gramm jufaggyú, 40 gramm méhviasz, 70 gramm keményfa hamu, 5 gramm piros okker festék és 200 gramm szesz. Az oltóviasz készítéséhez használt vas- vagy alumínium üstöt meleg vízbe állítjuk, majd nz üstben lassan felolvasztjuk a gyantát; a szurkot, a méhviaszt és a faggyút (rôzni nem kell). Az egészet alaposan elkeverjük, majd beleszitáljuk a fahamut és hozzáadjuk az okkert. Kicsit felmelegítjük, de még forrás előtt az üstöt kiemeljük a vízfürdőből. A masszát lehűtjük kb. 40 C- fokosra és hozzákeverjük a szeszt (ettől lesz hideg állapotban is folyékony az oltóviasz). A kész oltóviaszt használatilag légmentesen záró edényben tároljuk. A boltokban vásárolható oltóviasz csak felmelegítve válik folyékonnyá. Ennek elkészítéséhez 765 gramm gyanta, 50 gramm szurok, 30 gramm fagygyú, 50 gramm méhviasz, 100 gramm fahamu (kemény fából) és öt gramm piros okker festék szükséges. Az alapanyagokat lassú tűzön főzzük és a már említettek szerint keverjük, adagoljuk. Végezetül még annyit: az oltóviasz parafinnal is helyettesíthető, főleg szőlőoltvány-készítéskor, de a facsemeték kézbenoltásos szaporításakor is hasznunkra lehet. Belucz János agrármérnök, a tudományok kandidátusa \ Kertésze M a ruta lan gyakorlati pél- N -» ti a igazolja, hogy jó L eredményt, kielégítő teljesítményt csakis az egészséges állatállománytól várhatunk. Baj, fertőzés könnyen előfordul, s ilyenkor a gyors és hozzáértő beavatkozás sok későbbi bonyodalomtól mentesíthet bennünket. Az állategészségügyben használatos gyógyszeripari készítmények zömét olyan csomagolásban is forgalmazzák, amelyek a háztáji állattartók részére is megfelelnek. Éppen ezért minden állattartónak gondolnia kellene a házipatika létrehozására. Persze, ha azt akarjuk, hogy az ilyen házipatika megfeleljen a rendeltetésének, az arra legalkalmasabb helyen kell tartani a gyógyszereket. A nedvesség és a meleg a legtöbb ' gyógyszer hatását csökkenti vagy megsemmisíti, de esetenként a fény is árthat. Nagyon fontos, hogy a liázipatika tartalmát rendszeresen ellenőrizzük. Azokat a készítményeket, melyeknek lejárt a szavatossági ideje, feltétlenül ki kell selejtezni. A Itázipaliká ban ne tároljunk oda nem való tárgyakat vagy egyéb szereket. Ajánlatos a gyógyszerekről jegyzéket készíteni, s abban feltüntetni, hogy melyiket mi kor és milyen adagban lehel használni. Ha egyéb gondjaink közepette netán elfelejtenénk, hogy melyiket hogyan kell használni, így gyorsan tájékozódhatunk. Néha ugyanaz a gyógyszer injekció, tabletta, kenőcs, csep рек vagy spray formában is rendelkezésre áll, tehát mindig a legmegfelelőbbel választhat juk. Az egykor használt teák, főzetek, porok, lekvárok he lyett ma korszerű csomagolású készítmények állnak rendelkezésre, könnyebb és pontosabb az adagolás, hatásosabban ke rül a gyógyszer a rendeltetési helyére. Az állatgyógyászatban is közkedveltek a spray készít mények, mivel egyszerűen' és gyorsan alkalmazhatók még a nehezen hozzáférhető helyek kezelésére is. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a régi és jói bevált készítményeket le kell becsülni. A gyakorlatban gyakran tapasztaljuk, hogy a tenyésztőknek gondol okoz a porok és a folyadékok javasolt adagjának pontos kimérése. Ehhez jó tud ni, hogy a teáskanál tartalma 5 ml, az evőkanálé 15 ml, a vízben feloldott 2tl csepp gyógyszer pedig nagyjából 1 ml. A porokból egy kiskanálba 2—4 gramm, az evőkanálba 6—Jll) gramm fér. Az állattartók házipatikája MIT TARTSUNK nálható még azokban kéznél egy két csomag Streptonamidut vagy Tannofilt. Kutyáknál és macskáknál gyakori a székrekedés. Ennek kezelésére a humán gyógyászatból ismeretes Novopiiren vagy Sennagran használható. Antibiotikumokat inkább ne tartsunk otthon. Használatuk indokoltságának eldöntése és adagolásuk is nagyobb szakértelmet és körültekintést igényel. Akkor is lugyiink következetesek, ha történetesen állatorvosi előírásra adagoljuk ezeket a készítményeket. Az utasítást — időben és adagra vonatkozóan egyaránt — szigorúan tartsuk be. Ugyanez vonatkozik a baromfitenyésztők és a nyolászok által gyakran használt Sutfakombin folyadékra is (kokcidiózis). A nyiilásznk a tenyészállatok fiilrühösségét különféle eljárásokkal és szerekkel kezelik. Jó, ha mindig tartanak otthon a humán gyógyászaiban ismeretes Skahicid készítményből, mert ha időben alkalmazzák, gyakran egy két kezelés is elégséges, a kezdődő baj megszüntetésére. , A fentiekben csupán a leggyakrabban használatos készítményekről tettünk említést. Ha a tenyésztő csupán egy állatfaj tartására szakosodik, az általánosan használt gyógyszerek és egyéb készítmények javasait készlete is módosul. ' Dr. K ó r ó s i Rudolf A HÄZIP ATIKÄBAN ľ Elsősorban fertőtlenítőket, mert ezekre elég gyakran szükség lehet. A választék elég gazdag. A régebbiek közül megemlíthetjük a sebek tisztítására, fertőtlenítésére kiváló 3 százalékos hidrogénperoxidoldaloi. Hátránya, hogy idővel elbomlik, nem tárulható sokáig. Viszont az Ajatin akár öt évig is megőrzi jó hatását, azonkívül aránylag kis mennyiség (egy kiskanálnyi szer 11,5 liter vízhez) is elég belőle a nem túlságosan mély sebek vagy a kéz fertőtlenítésére. A felületi sérülések és a köldökzsinór fertőtlenítésére legjobb a Septonex spray. Itt kell elmondani, hogy az Ajatin és a Septonex hatását esökkenti a szappan, ezért azt fertőtlenítés előtt ala posan le kell mosni. Az Akutól spray a már fertőtlenített kisebb sérülések takarására, lezárására alkalmas, a hagyományos kötszert pótolja. Sertéseknél, baromfinál, galamboknál, kutyáknál~és macskáknál elég gyakori az orsőférgesség. A Helmirazin tabletta vagy por — az állatfajtól füg gően élősúly-kilogrammonként 0,15—0,45 gramm mennyiségben'— mellékhatás nélkül használható meg azokban az esetekben is, ha a fertózüttségre csupán gyanakszunk. Az újabb Fenbion azokra az élősködőkre is hatásos, melyek a Helmira zinnak ellenállnak. A Fenbion könnyebben is adagolható: 1 kg élősúlyra 1 tabletta. Egy tab lettát a galambok is kaphatnak, élősúlyuktól függetlenül. De jó szem előtt tartani, hogy sem a Helmirazin, sem pedig a Fenbion nem alkalmas a kutyák, macskák, juhok és vízibaromfiak galandférgességének orvoslására. Ennek kezelésére a Taenifugin használatos, melyből az álaltfajtól függően 2—7 kg élősúlyra adható egy tabletta. Külön fejezetben kell szólni a vitaminokról. A legfon tosabb vitamin készítményeket a gyógyszeripar ma már vízben jól oldódó alakban fogalmazza (Combinál A, AD2, ADs, D2, Ds, E, Ki). A madaraknál a D3 kombinációk hatásosabbak. A D vitamin egyébként is külön figyelmet érdemel, mivel ezt az állatok nem képesek hosszabb időre tartalékolni, viszont a takarmánnyal történő utánpótlás átalában elégtelen. Ezért rendszeresen pótolni kell mesterséges úton, főleg a téli hónapokban. Hasmenés esetére tartsunk
