Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-16 / 11. szám

|zäl_dségfiBÉb Metélöhagyma Hazánkban is közismert éve­lő, hideglürő és igénytelen nö­vény, többnyire csak a hajta­tott levelét fogyasztják I fű­szer). A helyenként sntdling néven emlegetett metéláhagy­­mát már az óegyiptomiak is is­merték. A feljegyzésekből tud­juk, hogy a piramisok építésén dolgozó rabszolgáknak naponta Я víuuzmamc DB! KÉRDÉS: Ä gyümölcsfák oltásával szem­zésével kapcsolatosan szeretnék feltenni néhány kérdést. A szemzés vagy az ékoltás az al­mafák átoltásának megfelelőbb módja, s mikor 'kell elvégezni az ékoltást, illetve a közvetlen fáról szedett szemekkel való szemzést? Melyik eljárás elő­nyösebb a kajszibaracknál, a hasíték- vagy héj alá oltás, Il­letve a szemzés? Melyiket mi­kor végezzük? Továbbá: a feb­ruári tennivalókban Írják, hogy ha megfeledkeztünk az oltó­vesszők megszedéséről, akkor közvetlenül szedett vesszőkkel lehet majd később átoltaní a fákat. Mikor? S végezetül: ná­lunk nem lehet kapni oltó­viaszt, mivel helyettesíthet­ném? V. J., K. Ch. VÁLASZUNK: Először is tisztázni szeret­ném, hogy a szemzés a nemes oltványok előállítására szolgál (augusztus-szeptember), ez a szaporítás leggyakrabban al­kalmazott és legegyszerűbb módja. Az oltás különféle mód-* kőtelező volt íjOröshagymát, fokhagymát és metélöhagymát fogyasztani, mivel már akkor is tudták, hogy ezek erősítik a szervezetet és megtisztítják a bélcsatornát az élősködőktől. A metélöhagyma nagy elő­nye, hogy télen is termelhető, nz idősebb tövek virágcserép­ben hajtathatók. Friss zöldje sok C-vitamint (100 grammban 50—100 milligrammot f, ribofla­­vint, karót int, továbbá nátriu­mot, meszel és kénes vegyiile­­leket tartalmaz. A metélőhagyma fogyasztása serkentőleg hat az emésztésre, anyagai csökkentik a vérnyo­mást. A népgyógyászatban gt­­lisztaüzöként is használatos. Mindig nyersen kell fogyasz­tani, apróra metélve. Ha nem is kimondottan a gyógyhatású miatt fogyasztjuk, akkor is ked­vezően hat a gyomorműködésre és javítja az étvágyat. Vala­mennyi olyan ételhez adható, amely elbírja a fokhagymái: saláták, hidegtálak, főtt burgo­nya, sült húshoz körítésnek, de vajas kenyérre szórva is ízletes. Dr. Nagy Géza rrrr Hasznos-e a kávézacc ? Egyik külföldi újságban ar­ról vitáztak az olvasók, hogy a kávéfözéskor visszamaradó zacc milyen hatással vun a talajra, illetve a növények fejlődésére. Többen állították, hogy a kávé­­zaccal dúsított talajban szeb­ben fejlődnek a növények. E- gyesek bizonygatták, hogy a zacc tulajdonképpen műtrágya gyanánt hat s közben a kof­feint nem tűrő kártevőket is elriasztja. Végezetül megkérdeztek egy szakerűbert Is, aki elvégezte a laboratóriumi elemzést, majd kijelentette: a kávézacc hasz­nálata népi árthat a növények­nek, de különösebb Jelentősége sincsen. (Zahrádkár) Szamóca és fehér mustár A fehér mustár (Sinapis alba) jó szolgálatot tehet a számé catermesztéknek. ugyanis — állítólag — kitűnően riasztja a szamóca kártevőit. A sorközükbe javasolják vetni; apró mag ja gyorsan csírázik, a növényzet rohamosan fejlődik és el­riasztja az ágyás közeléből a veszedelmes kártevőket. A mus tár fagyérzékeny, keményebb teleken kifogy. (Pravda) így könnyebb A nielszőolló kertészkedniük egyik legfontosabb .munkaesz­köze. Erősebb vesszők, ágak és egyéb növényi részek vágására használatos. Általában még a kb. 12 mm vastag ágakat is ol­lóval szokás eltávulilani, visz­­szavágni. Igen ám, de a ti Ilim­nél vastagabb vesszők rendsze­rint kicsúsznak az élek közül, ami igencsak megnehezíti a in unkát. Én úgy oldottam meg a prob­lémát, hogy a tániasztópengébe néhány bevágást készítettem. Az 1 mm es bevágást a fűrész élesítésére használatos, három­­élű (hároinszögletes I reszelő­vei könnyen elkészíthetjük, hi­szen a támasztópengét általá­ban nem edzzik. Ha kicsit ke­ményebb a támasztópenge és a reszelővei nem boldogulnánk, akkor a villanyköszörií kövé­nek élével lehet bevágást kö­szörülni a tániasztópengébe. Ez a megoldás lényegesen könnyebbé teszi a munkát, cso­dálom, hogy a metszőollól gyár­tó vállalat erre még nem jött rá. Studený ]. jai is számításba jöhetne; a fa­iskolai szaporításban, de csak némely gyümölcsöknél (pl. dió) vagy pótmegoldásként tavasz­­szal, ha az őszi szemzés nem járt sikerrel. No és persze a termő gyümölcsfák átoltásakor. Soraibói arra következtetek, hogy idősebb termő fők átoltá­­sát vette tervbe, tehát a szem­­zés eleve nem jöhet számítás­ba. Az ékoltás — pontosabban a.nyerges hasítékoltás vagy ja­vított liasítékoltás — akkor jö­het szóba, ha a kiszemelt fa törzsét 10—20 cm-rel a föld felett elfűrészeljük s itt végez­zük el az oltást. A gyakorlat­ban inkább a korona első ág­csoportjának ágait szokás visz­­szavágni és beoltani. Mivel ezek 1—3 cm átmérőjűek is le­hetnek, nem muszáj a leg­­drasztikusabb hasítékoltást al­kalmazni, megteszi a kecske­láb Vagy héj alá oltás is. A fáról-fára oltás lényege: az egyébként is nehezen tárol­ható oltóvesszőt (meggy, cse­resznye) csak akkor szedjük meg, amikor a hajtórügyek már láthatóan megduzzadtnk, s még ugyanazon a napon elvégezzük az oltást is. Ilyenkor általában egyszerű párosítást alkalma­zunk, többnyire március végén vagy áprilisban. A kajszinál rendes körülmé­nyek között a szemzést része­sítjük előnyben. Az oltóviasz arra szolgál, hogy segítségével lezárjuk a bekötött oltást (szemzést) és az összenövesztési e szánt ré­szek közül kiszorítsuk a vizet és a levegőt. A rafíia helyett újabban fóliacsíkot használunk kötözésre, s mivel ez aránylag jól szigetel, meg lehet kockáz­­tani az oltóviasz mellőzését. Én az oltóviaszt egy ideje inkább csak árnyékolás végett hasz­nálom, így ugyanis kevesebb a lecsapódás. Egyébként oltóviasz házilag is előállítható, hiszen az összetevőit ismerjük, de az elkészítés elég körülményes. Az oltóviasznak két változata ismeretes. Az egyik hidegen is folyékony, aa másik csak felme­legítés után válik folyékonnyá. A hidegben is folyékony oltó­viasz elkészítéséhez a követke­ző alapanyagokra van szükség: 600 gramm fenyőgyanta, 50 gramm fekete kátrány (szu­rok), 35 gramm jufaggyú, 40 gramm méhviasz, 70 gramm keményfa hamu, 5 gramm piros okker festék és 200 gramm szesz. Az oltóviasz készítésé­hez használt vas- vagy alumí­nium üstöt meleg vízbe állít­juk, majd nz üstben lassan fel­olvasztjuk a gyantát; a szurkot, a méhviaszt és a faggyút (rôz­ni nem kell). Az egészet alapo­san elkeverjük, majd beleszi­táljuk a fahamut és hozzáad­juk az okkert. Kicsit felmele­gítjük, de még forrás előtt az üstöt kiemeljük a vízfürdőből. A masszát lehűtjük kb. 40 C- fokosra és hozzákeverjük a szeszt (ettől lesz hideg állapot­ban is folyékony az oltóviasz). A kész oltóviaszt használatilag légmentesen záró edényben tá­roljuk. A boltokban vásárolható oltó­viasz csak felmelegítve válik folyékonnyá. Ennek elkészítésé­hez 765 gramm gyanta, 50 gramm szurok, 30 gramm fagy­­gyú, 50 gramm méhviasz, 100 gramm fahamu (kemény fából) és öt gramm piros okker fes­ték szükséges. Az alapanyago­kat lassú tűzön főzzük és a már említettek szerint kever­jük, adagoljuk. Végezetül még annyit: az ol­tóviasz parafinnal is helyette­síthető, főleg szőlőoltvány-ké­­szítéskor, de a facsemeték kéz­­benoltásos szaporításakor is hasznunkra lehet. Belucz János agrármérnök, a tudományok kandidátusa \ Kertésze M a ruta lan gyakorlati pél- N -» ti a igazolja, hogy jó L eredményt, kielégítő tel­jesítményt csakis az egészséges állatállománytól várhatunk. Baj, fertőzés könnyen előfordul, s ilyenkor a gyors és hozzáér­tő beavatkozás sok későbbi bonyodalomtól mentesíthet ben­nünket. Az állategészségügyben használatos gyógyszeripari ké­szítmények zömét olyan cso­magolásban is forgalmazzák, amelyek a háztáji állattartók részére is megfelelnek. Éppen ezért minden állattartónak gon­dolnia kellene a házipatika lét­rehozására. Persze, ha azt a­­karjuk, hogy az ilyen házipati­­ka megfeleljen a rendeltetésé­nek, az arra legalkalmasabb helyen kell tartani a gyógysze­reket. A nedvesség és a meleg a legtöbb ' gyógyszer hatását csökkenti vagy megsemmisíti, de esetenként a fény is árthat. Nagyon fontos, hogy a liázi­­patika tartalmát rendszeresen ellenőrizzük. Azokat a készít­ményeket, melyeknek lejárt a szavatossági ideje, feltétlenül ki kell selejtezni. A Itázipaliká ban ne tároljunk oda nem való tárgyakat vagy egyéb szereket. Ajánlatos a gyógyszerekről jegyzéket készíteni, s abban feltüntetni, hogy melyiket mi kor és milyen adagban lehel használni. Ha egyéb gondjaink közepette netán elfelejtenénk, hogy melyiket hogyan kell használni, így gyorsan tájéko­zódhatunk. Néha ugyanaz a gyógyszer injekció, tabletta, kenőcs, csep рек vagy spray formában is rendelkezésre áll, tehát mindig a legmegfelelőbbel választhat juk. Az egykor használt teák, főzetek, porok, lekvárok he lyett ma korszerű csomagolású készítmények állnak rendelke­zésre, könnyebb és pontosabb az adagolás, hatásosabban ke rül a gyógyszer a rendeltetési helyére. Az állatgyógyászatban is közkedveltek a spray készít mények, mivel egyszerűen' és gyorsan alkalmazhatók még a nehezen hozzáférhető helyek kezelésére is. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a régi és jói bevált készítményeket le kell becsülni. A gyakorlatban gyakran ta­pasztaljuk, hogy a tenyésztők­nek gondol okoz a porok és a folyadékok javasolt adagjának pontos kimérése. Ehhez jó tud ni, hogy a teáskanál tartalma 5 ml, az evőkanálé 15 ml, a vízben feloldott 2tl csepp gyógy­szer pedig nagyjából 1 ml. A porokból egy kiskanálba 2—4 gramm, az evőkanálba 6—Jll) gramm fér. Az állattartók házipatikája MIT TARTSUNK nálható még azokban kéznél egy két csomag Strep­­tonamidut vagy Tannofilt. Ku­tyáknál és macskáknál gyakori a székrekedés. Ennek kezelésé­re a humán gyógyászatból is­meretes Novopiiren vagy Sen­­nagran használható. Antibiotikumokat inkább ne tartsunk otthon. Használatuk indokoltságának eldöntése és adagolásuk is nagyobb szakér­telmet és körültekintést igé­nyel. Akkor is lugyiink követ­kezetesek, ha történetesen ál­latorvosi előírásra adagoljuk ezeket a készítményeket. Az utasítást — időben és adagra vonatkozóan egyaránt — szigo­rúan tartsuk be. Ugyanez vo­natkozik a baromfitenyésztők és a nyolászok által gyakran használt Sutfakombin folyadék­ra is (kokcidiózis). A nyiilásznk a tenyészállatok fiilrühösségét különféle eljárá­sokkal és szerekkel kezelik. Jó, ha mindig tartanak otthon a humán gyógyászaiban ismere­tes Skahicid készítményből, mert ha időben alkalmazzák, gyakran egy két kezelés is elégséges, a kezdődő baj meg­szüntetésére. , A fentiekben csupán a leg­gyakrabban használatos készít­ményekről tettünk említést. Ha a tenyésztő csupán egy állat­faj tartására szakosodik, az ál­talánosan használt gyógyszerek és egyéb készítmények javasait készlete is módosul. ' Dr. K ó r ó s i Rudolf A HÄZIP ATIKÄBAN ľ Elsősorban fertőtlenítőket, mert ezekre elég gyakran szük­ség lehet. A választék elég gazdag. A régebbiek közül megemlíthetjük a sebek tisztí­tására, fertőtlenítésére kiváló 3 százalékos hidrogénperoxid­­oldaloi. Hátránya, hogy idővel elbomlik, nem tárulható sokáig. Viszont az Ajatin akár öt évig is megőrzi jó hatását, azonkí­vül aránylag kis mennyiség (egy kiskanálnyi szer 11,5 liter vízhez) is elég belőle a nem túlságosan mély sebek vagy a kéz fertőtlenítésére. A felületi sérülések és a köldökzsinór fer­tőtlenítésére legjobb a Septo­­nex spray. Itt kell elmondani, hogy az Ajatin és a Septonex hatását esökkenti a szappan, ezért azt fertőtlenítés előtt ala posan le kell mosni. Az Akutól spray a már fertőtlenített ki­sebb sérülések takarására, lezá­rására alkalmas, a hagyomá­nyos kötszert pótolja. Sertéseknél, baromfinál, ga­lamboknál, kutyáknál~és macs­káknál elég gyakori az orsőfér­­gesség. A Helmirazin tabletta vagy por — az állatfajtól füg gően élősúly-kilogrammonként 0,15—0,45 gramm mennyiség­ben'— mellékhatás nélkül hasz­nálható meg azokban az ese­tekben is, ha a fertózüttségre csupán gyanakszunk. Az újabb Fenbion azokra az élősködőkre is hatásos, melyek a Helmira zinnak ellenállnak. A Fenbion könnyebben is adagolható: 1 kg élősúlyra 1 tabletta. Egy tab lettát a galambok is kaphat­nak, élősúlyuktól függetlenül. De jó szem előtt tartani, hogy sem a Helmirazin, sem pedig a Fenbion nem alkalmas a ku­tyák, macskák, juhok és vízi­baromfiak galandférgességének orvoslására. Ennek kezelésére a Taenifugin használatos, mely­ből az álaltfajtól függően 2—7 kg élősúlyra adható egy tab­letta. Külön fejezetben kell szólni a vitaminokról. A legfon to­­sabb vitamin készítményeket a gyógyszeripar ma már vízben jól oldódó alakban fogalmazza (Combinál A, AD2, ADs, D2, Ds, E, Ki). A madaraknál a D3 kom­binációk hatásosabbak. A D vi­tamin egyébként is külön fi­gyelmet érdemel, mivel ezt az állatok nem képesek hosszabb időre tartalékolni, viszont a ta­karmánnyal történő utánpótlás átalában elégtelen. Ezért rend­szeresen pótolni kell mestersé­ges úton, főleg a téli hónapok­ban. Hasmenés esetére tartsunk

Next

/
Thumbnails
Contents