Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-09 / 10. szám
Ä nagy befogadóképességű marhahizlaldákban az állatok összpontosításának növelése nem befolyásolta közvetlenül a jövedelmezőséget, de aránytalanul növelte az egy állatgondozóra jutó hízóállatok számát. Igaz, hogy až egy állatgondozóra tervezett 400 hízőmarhát nem értük el. Ám reálisnak a rácspadlós tartású istállóban az egy állatgondozóra bízott 2S0 hízómarhát tekintjük. Az eddigi kötött tartású istállókhsz viszonyítva ez az állatgondozás normájának 5—6 szoros, az almozott istállókban pedig a 4—6-szoros növekedését jelenti. A rácspadlós tartásmód hátránya a nagy mennyiségű hígtrágya termelése, valamint a nagyobb megbetegedési és eihullási százalék. A takarékos almozású tartásmódé a jövő, mert jó minőségű szalmás trágya termelését teszi lehetővé. Ugyanakkor a munkafolyamatokat úgy kell szervezni, hogy az emberi munka termelékenysége növekedjék, s korlátozzuk az állatgondozással és takarmányozással járó zavaró hatásokat. A hízómarhák esetében az összpontosítás mértékét és az egyes technológiai folyamatok előnyösségét vagy hátrányait a gazdasági eredmények nem igazolták egyértelműen, habár általánosságban elmondhatjuk, hogy az állatok összpontosításának növelésével párhuzamosan növekedni fog a takarmányok, a hígtrágya és a trágya -szállítási távolsága is. Ebből a szemszögből — az adott termelési körzettől függően — az 500— 1000 férőhelyes hizlalótelepek mutatkoznak a legelőnyösebbeknek. A tagolt terepű, kedvezőtlenebb termelési adottságú körzetekben, főként a burgonyatermelő körzetekben, jobb, ha az összpontosítás mértékének alsó határát alkalmazzuk. Az állatgondozók normáját is a technológiára és az összpontosítás mértékére való tekintettel határozzuk meg. A nagy befogadóképességű tehénistállókban elért eredményeket a takarmányozáson kívül elsősorban a szarvasmarha hasznosítási módja befolyásolja, továbbá a termelési körzet, és kisebb mértékben az alkalmazott technológia. A kukoricatermelési és a hegyvidéki körzetek nagy befogadóképességű tehénistállóiban elért termelőképesség közötti különbség tehenenként! átlagban eléri az évi 389 litert, ugyanakkor a hegyvidéki körzetekben minden liter kifejt tej előállítására 50 grammal több erőtakarmányt használnak föl. A nagy befogadóképességű istállókban tartott fekete tarka lapály szarvasmarha 768 literrel nagyobb termelőképességű volt a cseh tarka marhánál. Nem tapasztaltuk, hogy az összpontosítás kedvezőtlenül befolyásolná a már elért termelőképességet. A növekvő mértékű összpontosítás viszont növeli a kiselejtezett tehenek százalékát, csökkenti a kapacitások kihasználásának mértékét, s ez hátrányosan befolyásolja az egy liter tejre átszámított önköltségek alakulását. A nagy befogadóképességű, 300—900 férőhelyes tehénistállókban — a szarvasmarha többi csoportjával ellentétben — az állatgondozói norma a növekvő összpontosítás következtében nem növekedett. Igaz, hogy az állatgondozókra bízott tehenek száma a kisebb istállókban alkalmazott kötött tartásmódlioz viszonyítva a kétszeresére nőtt, de nem érte el a kívánt mutatókat, vagyis az egy állatgondozóra előirányzott 40 tehenet. A nagytenyészetekben Is számolnunk kell — elsősorban a borjú- és üszőnevelésben, valamint a tehéntartásban — az állatgondozók lelkiismeretes munkájával. Enélkül nem születik egyetlen egészséges borjú és nem nevelődik fel egyetlen jó tehén sem. Az állatgondozók munkanormáját növelő progreszszív technológiai rendszerek bevezetésekor a tetienek selejtezési százaléka tetemesén növekszik — 10 százalékkal meghaladja a kötött tehéntartás selejtezési százalékát —. ezt azonban csak részben írhatjuk az új technológia rovására, mivel az emberi tényezó a döntő. Az egy állatgondozóra bízott tehenek számát az alkalmazott technológiától függően kell meghatározni. Kötött tarlásmód esetén egy állatgondozóra 22—25 tehenet, kötetlen tartású istálló esetén pedig kb. 35 tehenet kell számítani. A gazdasági elemzés eredményeiből kitűnik, hogy a nagy befogadóképességű tehénistállóknak csupán a 36,5 százaléka mutat ki a költségeket 5 százalékkal meghaladó jövedelmezőséget. ~A nagy befogadóképességű tehénistállók önköltségei — tekintettel az elégtelen jövedelmezőségre, a tehenek túlzott mértékű selejtezésére és a beruházási alappal szembeni nagyobb igényességére — magasabbak, mint a hagyományos istállókban. A tapasztalatok szerint a nagy befogadóképességű tehénistállókban a tejelő fajták nagyobb részarányát örökítő keresztezetteket a legérdemesebb tartani, mivel ezek alkalmazkodnak legkönnyebben az új technológiához és a tejet is a legkisebb költségekkel termelik. A gazdasági elemzésekből kitűnik, hogy az 506 nál több férőhelyes tehénistállókban az egy liter tejre átszámított termelési költségek B,2í-*«,52 koronával meghaladják a kisebb befogadóképességű istállókban termelt tej termelési költségeit. A termelési költségek és az elért nyereség összevetéséből a leghatékonyabbnak az 500 férőhelyen aluli tehénistállók mutatkoznak. A szAV-Uásl távolságokra és a legelők kihasználási lehetőségeire való tekintettel az összpontosítás mértékében a termelési körzetek között bizonyos különbséget kell tennünk. A hegyvidéki körzeteibe* a 300 tehenet befogadó istállókat tekinthetjük a legmegfelelőbbeknek. Ä kedvezőbb répa- és kukoricatermelő körzetekben viszont a tehenek 500 darabon felüli összpontosítása Is hatékony lehet. A hatékonyságot az is csökkenti, ha a nagy kapacitású tehénistállókban a 900 férőhely több mint 30 százalékát fajtatiszta, tehát nem megfelelő fajtákkal telepítik be. A nagy befogadóképességű szarvasmarha-istállókban a munkatermelékenység növekedett. Ugyanakkor ezekben az istállókban nem érték el a szükséges termelékenységet, ami megmutatkozik a gazdasági hatékonyság mértékében is. Az összpontosítás növelésével párhuzamosan aránytalanul növekszenek az önköltségek. A termelési költségek döntő részét a ta* karmányköltségek (45 százaléktól 72 százalékig) képezik, ezért a hatékonyság növelésének lehetőségét a takarmányok gazdaságosabb kihasználásában, valamint a többi költségek és értékleírások csökkentésében kell keresnünk. A termelőképességet nagy mértékben az emberi tényező is befolyásolja. Ezért reálisabban kell meghatározni a 8. ötéves tervidőszakra előirányzott nagy béfogadóképességű szarvasmarha istálfók állatgondozói munkanormáit. Az összpontosítás optimális mértékét a termelési körzetre és az alkalmazott technológiára való tekintettel egyénileg úgy kell meghatározni, hogy a takarmány, alomanyag és trágya szállítási távolsága átlagban ne haladja meg a 3,5 km-es körzetet. A hígtrágya ésszerű hasznosítása most, és a jövőben is nagyon komoly problémát jelent. Ezért a jövőben nyomást kell gyakorolni olyan technológia kidolgozására, amely takarékos almozással egybekötött istáilótrágya-termelést biztosít. Tekintettel a szarvasmarha-istállók nagy beruházási költségeire, a beruházási eszközöket elsősorban a létező istállók korszerűsítésére és átépítésére kell fordítani. Az új épületek tervezésekor meg kell teremteni a feltételeket — a szarvasmarha nagy termelőképességének eléréséhez szükséges követelmények biztosítása mellett — a beruházási költségek csökkentéséhez. A szarvasmarha-tartással kapcsolatos munkafolyamatok gépesítése nemcsak a munkatermelékenységet, hanem az állatok egészségi állapotát és termelőképességét is befolyásolja. Másodlagosan kihat a növénytermelés üzemmenetére, a takarmányokkal való gazdálkodásra, a szerves trágya hasznosítására. A felsorolt tényezők mindegyike igen fontos, és ezzel a technológiai gépsorok megválasztásakor számolni kell. A szarvasmarha tartás számára gyártott gépi eszközök rendszere széles körű lehetőségeket kínál a technológiai gépsorok megválasztására. Ezen a téren is érvényesül az automatizálás, az elektrotechnika, az ipari televízió stb. Az élőmnnkát a szarvasmarha minden csoportjában fokozatosan tárgyiasult munkával helyettesítik. A szarvasmarha-tartásban szükséges munkaműveletek az egyes állatcsoportok esetében alig különböznék és a következőképpen csoportosíthatók: I. A TEHENÉSZET FŐBB MUNKAMŰVELETE! 1. termőhelyről 1. a tömegtakarmányok 2. silógödörből rakodása 3. szenázstoronyból 4, szénapajtábői______ 2. szállítás a takarmány- 1. magajáró szállítókeverő üzembe eszközökkel 1. Takarmá-__________________________2. szállítókkal_________ ii) ozás 3 takarmánykeverés 1. központi takarmánykeverő üzemből 2. istálló melletti ____________________________takarmánykeverőből 4. adagolás 1. erőtakarmányok ___^__ee_^___i_>i>i<i><i^^ömegtakarmányok_^ 5. etetővályúba valő 1. mobil takarmányoző szállítás kocsik 2. szállítókkal 1. kötött tartású 1. körben futó kaparóistállóből lánccal 2. rövid rácspadlő segítségével________ 2. Trágya- 2. rácspadlós' 1, vízsugárral kihordás istállóból 2. trágyakltolő lapáttal 3. mélyalmos 1. tolőlemezes talajístáílőből egyengetővei 2. rakodógéppel 1 2 3 1. álláson 1. fejősajtárokba 2. vezetékes fejő___________________________berendezéssel________ 3. Fejés 2. álláson kívül 1. halszálka elrendezésű fejőházban 2. körkörös elrendezésű fejőházban II. A BORJÜNEVELÉS FONTOSABB MUNKAMŰVELETEI 1 a tejtáplálás Időszakában 1. önltatóval 2. kézből itatás 1. Takarmá- 2. szilárd növényi takarnyozás mányok etetésének Időszakában 1. mobil adagoló 2 szállítók segítségével 2. Trágyakihordás 1. mélyalmos istálló 2. rácspadlós Istálló HL AZ ÜSZÖNEVELÉS LEGFONTOSABB MUNKAMŰVELETEI 1. nyári 1. Takarmá-1. legelő 2. kiegészítő abraktakarmányozás nyozás 2. téli 1. mobil etetőberendezés 2. szállítóval 1. nyáron 1. legelőrendezéssel 2. Trágya- 2. télen kihordás 1. mélyalom 2. rácspadló IV. A SZARVASMARHA HIZLALÁS LEGFONTOSABB MUNKAMŰVELETEI 1. Takarmá- 1. mobil takarmánynyozás adagolókkal 2. szállítókkal 2. Trágya- 1. mélyalmozás kihordás 2. rácspadlós Istálló V. UTÚMUNKAMÜVELETEK 3. DOZN-50 D jelű etetővályú felett haladó táras takarmányszállítő 1 db 4. ZJ-15 jelű abraktakarmány-tárolő 1 db 5. TON-75 jelű szállítócsiga az abrakkeverék szállítására 1 db 6. HA-160 jelű hidraulikus aggregét 1 db B. Fejő gépsor 1. tejvezetékes fejőautomata — DZ-100 R 1 db — ZD-2-020 — ZD-2-021 — ZD-2-030 2. tejhűtőtartály — T-100.3 (Topoz) 2 db — Packo j(Strojobal) 1 db 3. hőkicserélő — T-827 (Topoz) 1 db — ZK-8-017 (STS Brno) 1 db C. Trágyakihordő gépsor 1. SH-75 jelű trágyakltolő lapát 1 db 2. DM-92 R jelű ferde trágyafelhordó 1 db K—96 ÉS K—98 TÍPUSÜ ÄTHAJTÖS TEHÉNISTÁLLÖK A. Takarmányoző gépsor 1. önflrítő takarmány kocsi — WP-35 2 db — NVKS-3 — ZP-1-100 2. ZJ-15 jelű abrakkeverék-tároló 1 db 3. TDV-75 jelű szállítócsiga 1 db 4. HPJ-2 jelű mozgó abraktakarmány-adagoló 1 db B. Fejő gépsor 1. tejvezetékes fejőautomata — DZ-100 R 1 db — ZD-2-020 — ZD-2-021 — ZD-2-030 1. Tejkezelés 1. tisztítás 2. hűtés és tárolás 1. szilárd ürülék 1. mezei trágyatelep 2. Trágya-2. komposzttelep kezelés 2. híg ürülék 1. rácspadlő 2. ürítőtér A szarvasmarha-tenyésztésben tartósan jő eredményeket elérő mezőgazdasági üzemek a legfontosabb teendők és az utóműveletek elvégzésére az alábbi gépsorokat használják: a lekaszált takarmány rakodására silókombájnt vagy rendfelszedő rakodót; a silóvermekből a szilázs rakodását zúzóval ellátott homlokrakodóval végzik; a silótoronyból a szilázst felső vagy alsó elhelyezésű silókiszedő berendezéssel, a szénapajtákból a szénát portáldarukkal szedik ki. Hosszabb távú anyagszállításra rendszerint módosított gépkocsikat vagy traktorpótkocsikat használnak. Kisebb távolságokra az anyagot (a szenázs toronyból vagy takarmánytározóból ) szállítószalaggal vagy szállítócsigával továbbítják. A takarmánykeverőkben a tömegtakarmányok keverésére keverőszerkezettel ellátott téglalap alakú tartályokat használnak. Az abraktakarmányok adagolását automatikus adagoló géppel végzik. A tömegtakarmányokat takarmánykocsikról közvetlenül az etetővályúba adagolják, vagy különféle szállítókról, adagoló berendezés segítségével. A takarmány etetővályúba való szállítására takarmánykocsikat használnak, vagy horizontális mozgóvályü használata esetén speciális lakarmányadagoló pótkocsikat alkalmaznak. Az ürüléket kötött tartású istálló esetén trágyakihordő lapáttal távolftfák el. Rövid rostos állású kötött istálló esetén az istállótrágyát nyíl alakú lapátokkal takarítják ki. A rácspadlós állásokról az ürüléket öblítéssel, vagy pedig nyíl alakú lapátok segítségével távolítják el. A mélyalmos istálló esetén a kitrágyázásra tolőlemezes traktort vagy rakodót használnak. A tehénálláson a fejest egyrészt fejősajtárnkba. másrészt teivezetékbe végzik. A tehénálláson kívüli fejésre az M 632 jelű halszálka elrendezésű fejőházat, vagy az M 070 jelű (tandem) típusú fejőállásokkal rende'kezú. esetleg az M 690—17 és M 690—40 jelű keralakú fejőházakat alkalmazzák. Az egyes ístállőtípusok számára alkalmas gépsorok: 2. tejhűtőtartályok — T-ipO.3 (Topoz) 2 db — Packo (Strojoball 1 db 3. hőkicserélő — T-827 1 db — ZK-8-017 1 db C. Trágyakihordó gépsor 1. SH-75 jelű trágyakitoló lapát 1 db 2. DM-92 R jelű sorde trágyo felhordó 1 db A NAGY KAPACITÁSŰ TEHENÉSZETI TELEPEM ELLETÖISTÄLLÖJA Ä teremlőistállókon kívül álló önálló elletőlstá!lóról van sző. Rendszerint a megfelelő számú tehenet befogadó istállók mellett építik. Ez egy almozott áthajtós Istálló. Az elletőlsTállő műszaki felszerelése az Istállö nagyságától, építészeti és alap* területi megoldásától függ. Az alkalmazott technológiák csak* nem mindenben azonosak az almozott termelő Istállókban használatos technológiákkal. A. Takarmányoző gépsor 1. önürítő takarmánykocsi — WP-3-5 — NVKS-3 2. HPJ-2 jelű szállítható abraktakarmány-adagolő B. Fejő gépsor 1. tejvezetékes fejőautomata — DZ-100 R — ZD-2-030 2. tejhűtőtartályok — ZD-6-016 — ZD-6-014 / 3. hőkicserélő — ZK-8-017 C. Trágyakihordó gépsor 1. SH-75 jelű kaparóláncos trágvakibordó 2. összekötő szállító és SMP-1 K, vagy DM-92 R jelű trágya* felhordó. D. Az istállózás üzemi tartozékai 1. BZS ielfi oldalkorlát az ellető box számára 2. rögzítőberendezések K—96 ÉS K—98 TlPUSŰ ZÁRT ISTÁLLÓK NBKI — TÖMEGTAKARMÁNYKEVERfl ŰZFM — TP 172 A. Takarmányoző gépsor 3 1- DOP-650 jelű ferde szállítószalag 2. DIP-650 jelű tartalék szállítószalag 1000—2000 dárab szarvasmarha számára több istálló mellé tervezik, mint önálló épületet. 1 db PS 1000/180 jelű keverőcsigás szállító 1 db 1 db 2. terelős szállítószalag — T-gépsor a Z NDK 1*51