Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-02 / 9. szám
A vöröshagyma trágyázása lyág^taftágÉi zöldségflJlb Kétéves vagy évelő zöldségnövény, őshazája a Földközi-tenger partvidéke. A leves ízesítőnek használt, hengeres hagyma kevés allil-szülj időt tartalmaz. Már az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak is termesztették. Például az ógörögök meg a zsidók gyógynövényként becsülték, elsősorban kelések és gennyes zázódások gyógyítására használták, de a légcsőhurutot meg a hangszálak gyulladását Is kezelték vele. SőtI A feljegyzések szerint még a kígyómarást is gyógyították vele, mint ellenméreggel. Néró császár a póré kisajtolt levét fogyasztotta, hogy jobb hangja legyen. Mi adja a póréhagyma gyógyhatásút? Mindenekelőtt a mintegy 0,6 százalékos kéntartalom, a kénes illóolaj, a C-vttamtn, a pektin, a különféle cukrok, no meg a nyálkaanyagok. A népgyógyászat ma is elterjedted használja, főleg gennyes pattanások, kelések borogatására, de vizelethajtó hatása is ismeretes. Dr. Nagy Géza # A vöröshagymát elvből nem termesztjük frissen istállutrógyázntt talajon. Könnyű talajokon a két éve, másutt a három éve istállútrágyázutl területeken kap helyet. A vöröshagyma nem túl igé nyes zöldségnövény. Nitrogénből keveset, káliumból és foszforból is csak közepes adagokat kíván, viszont kénre és rézre igényesebb, mint a többi zöldségféle. A hagymafélék, tehát a vöröshagyma is érzékeny a közvetlen műtrágyázásra. Ebből következik, hogy célravezetőbb a vetés előtti tartaléktrágyázás. Ha mégis a tenyészidöbeni táp anyagpótlás mellett döntünk, akkor a szükséges műtrágyaféléket többszöri kisebb adagban juttassuk ki (főleg a nitrogént). A nitrogéntartalmú műtrágyák közül ültetés előtt négy zctméterenként 10 gramm mészammónsalétronuit (I,AV), esetleg ainmóniuinszulfátot adagolhatunk. Az clsavanyodásra hajlamos talajokon ammonium szulfátot nem tanácsos használni, hiszen a vöröshagyma közismerten érzékeny a savanyú kémhatásra. Mivel a vöröshagymánál nem áll fenn a veszély, hogy a levél- és gyökérzöldségekhez ha sonlóan felhalmozza az egészségre káros nitrátokat, a mész a 111 mén sálé trom fejtrágyaként is hasznosítható. Négy héttel vetés vagy 14 nappal ültetés után négyzetméterenként ltl gramm LAV műtrágyát adhatunk, s négy héttel később ugyanilyen adaggal fejtrágyázhatunk. Egy hónappal betakarítás előtt már nem ajánlatos nitrogéonel trágyázni, mert romlik a termés minősége és eltarthatósága. A foszfnrtartalniú műtrágyák közül legjobb a szuperfoszfát. Négyzetméterenkénti adagja 40 gramm lehet. )ó tudni, hogy a foszfor kedvezően hat a hagyma egészségi állapotára. A vöröshagyma esetében különös ügyeimet érdemel a káliumigény kielégítése, ugyanis ez a tápelem fontos szerepet játszik a termés minőségi tu lajdnnságainak — olsösnrban a cukortartalom és az íz — kialakulásában. A hagyma érzékeny a klórra, tehát kizárólag káliumszulfáttal trágyázható ( négyzetméterenként 25 gramm ). Ez a műtrágya azért is kiváló, mert a káliumon kívül a hagyma számára szükséges ként is biztosítja. Végezetül mindehhez még annyit, hogy a vöröshagyma tápanyagigén yenek kielégítésére legmegfelelőbb az Aliin néven forgalmazott, speciális kombinált műtrágya. (Zab rád kár 84 3) A későbbi tenyésztői sikereket a csibeneveléssel lehet és kell megalapozni. A helytelenül nevelt, fejletlen, beteges állatoktól nem várhatunk jó eredményt. Az egyik legfontosabb tényező, u tenyészcélnak leginkább megfelelő fajta beszerzése és a naposcsibék szakszerű elhelyezése. A csibenevelőnek kijelölt helyiséget még a csirkék megérkezése előtt jól ki kell fűteni, hogy a padlótól 150 cm-es magasságban mért hőmérséklet 20—22 C-fok közötti legyen. Az ellenkező mérés idején intenzíven szellőztessünk, de tartsuk bekapcsolva a műanyát, Illetve az infravörös lámpát is. Később a csirkék viselkedéséből következtethetünk az uralkodó hőmérséklet megfelelőségére. Ha a csibék a hőforrás közelében tartózkodnak, minden bizonynyal fáznak. Viszont ha szétszélednek a rendelkezésükre álló területen, akkor jól állítoltuk be a fűtést. A nevelőt tartsuk tisztán s gondoljunk a ragadozók behatolásának megakadályozására is. Alomnak a faforgács vagy a száruz, 3—4 cm hosszúságúra szecskázott búzaszalmn a legmegfelelőbb. Kielégítő természetes fényforrás esetén a szálláshely megvilágításáról is gondoskodni kell. MIKOR, HOGYAN ETESSÜNK? A vásárolt csirkéket nem kell azonnal éleséggel traktálni, elég, ha 30—35 óra múlva kezdjük kínálgatni őket. Amikor felfigyelünk arra, hogy a csirkék kibújnak a míianya alól és csipegetni kezdik a közelükben található tárgyakat, elérkezett az első etetés Ideje. Az első 5 napon csibetáppal, ennek hiányában zúzott vagy durvára darált búzával, árpával, kukoricával, esetleg árpa gyönggyel (zabpehely) kínáljuk a csirkéket. Ehhez az ötödik naptól apróra vágott zöldet vagy finomra reszelt sárgarépát (murok) keverhetünk. A második naptól kezdve, külön edényben finomszemcsés mészkövet, griffet, apró kavicsot ts tegyünk az állatok elé. Ha nem találnak rá az eleségre, a takarmányt szórjuk deszkára és ujjunkkal a deszkát kopogtatva, csalogassuk a csirkéket az eleséghez. Nem árt, ha néhány csirkét megfogunk s a csőrüket belemártjuk az itató vizébe vagy benedvesitjük fölözött tejjel. Az első napokban 6—7 alkalommal, a hatodik naptól napi öt ízben etessünk, mégpedig gabonadarából készített, apróra vágott zöldeleséggel, reszelt sárgarépával, túróval vagy főtt tojással kiegészített, morzsalékos lágyeleséggel. A keverékből egyszerre csak annyit adjunk, amennyit 10 perc alatt felcsipegetnek a csirkék. Az esetleges‘maradékot mindig távolítsuk el, mert ráunnak az állatok a keverékre. Egészségügyi szempontból helytelen, ha mindjárt kezdettől kizárólag fehérjedús élésé get etetünk, A második héten is csak kevés fehérjetartalmú keveréket adagoljunk s arra kimondottan ügyeljünk, hogy a táp még véletlenül se legyen két hónaposnál öregebb. A 10. nap elteltével naponta kétszer-liáromszor kell lágyeleséget adnunk a csirkéknek. Legjobb, ha a keveréket reggel nedvesítve, azután szárazun, majd ismét -nedvesített formában kínáljuk. A csirkék általában szívesen fogyasztják a lágyeleséget, de néha hasmenést kapnak tőle. Ilyenkor a lágyeleséget meg kell vonni az állatoktól és a napi adag fehérjetartalmát is csökkenteni kell. Legjobb, ha kicsit koplnltatjuk az állatokat, majd durvára daráit szemeseket adagolunk. Néhányan esküsznek rá, hogy a főtt rizs etetése nagyon előnyös. Tévednek. Először ts a rizs kevés hasznos tápanyagot baromfidrága. HA NEM KAPUNK TÄPOT... Az iparilag előállított keveréktakarmányok használata előnyös, de beszerzésük többnyire problémába ütközik. Ha nem kapunk tápot, próbáljunk házilag előállítani hasonló belturtalmi értékű keveréket. Ha módunkban áll, szerezzünk be némi vágóhídi (vér, hús), tejipari (író, savó, sovány tej) és sörgyári mellékterméket (malátacsíra). Ezeknek a másodlagos takarmányoknak az etetése rendszerint kifizetődő. A kétkoronás tej drága ugyan, de hasznára van az állománynak. Negyven-ötven csirkének háromhetes korig naponta egy litert kell vennünk a lágyeleség elkészítéséhez. A házi keverék 50 százalék búzadarából, 20 százalék kukoricadarából, 10—10 százalék árpa-, borsóvagy olujosdarából készüljön. Az itatás is fontos. Ha nincs átfolyós itatási lehetőség,-az Katókban naponta legalább háromszor cseréljük ki a vizet. Az ivóvízbe hetenként két alkalommal tegyünk egy kevés rézgálicot. Ne feledkezzünk meg a liomckfürdöről sem. Ez akkor jó igazán, ha a homok 20 százalék faliamul Is tartalmaz. K. Molnár Ferenc tartalmaz, eledelnek azonkívül túlságosan 1985. március Ne hanyagoljuk el a lemosó permetezést Az utóbbi két évben több olyan kártevő is kárus mértékben elszaporodott, amelyekről már azt hittük, hogy az intenzív növényvédő leniben részesített gyümölcsfákat nem veszélyeztetik. E kártevők közöl elsősorban a lombosfa fehérmulyra, a ka liforniai pújzstetüre és a szil va-pajzstelüre szerelném felhívni a kerlészkedűk figyelmét. A lombosfa-fehérmoly kártétele nagyon feltűnő volt (kb. 1 cm nagyságú aknák a gyümölcs fák leveleiben), viszont a két pajzstetu faj feltűnés nélkül szaporodott tovább. A kaliforniai pajzstetü a házikertekben főleg a ribiszkén és az almafákon, a szilva pajzstetü a csonthéjasokon és a bogyós gyümölcsüeken található. A bn győsnkkal kapcsolatban még meg kell jegyeznünk, hogy a kaliforniai pajzstetü fennmaradását éppen ezek a növények biztosítják, mert vegyszeres kezelésükre a kertészkedők általában nem fordítanak figyelmet. Pedig a kaliforniai pajzs tetű a karantén kártevők közé tortuzik, és ellene a védekezés kötelező. A leghatásosabb beavatkozás a téli lemosó perme tezés, amit ősztől tavaszig — a gyümölcsfák lombtalan állapotában — végezhetünk el. Két jól bevált készítmény közül választhatunk. Az egyik a Nitrosan 25, a másik az Arbo rol M. Az első csak dinifruortokrezolt (DNOK), az utóbbi ezen kívül még fensunt és ásványi olajat is tartalmaz. A fensonnak és az olajnak köszönhető, hogy az Arborol a telelő takácsalka tojásokat is jó hatásfokkal pusztítja. Tehát a megfelelő készítmény megválasztásában e szempontok figyelembevételével kell dönteni. A Nitrosant 1, az Arborott pedig 2 százalékos töménységben használjuk, de amennyiben fáinkon kaliforniai pajzstetü! is észlelünk, akkor a töménységet mindkét esetben 2 százalékkal növeljük. A téli permetezés a felsorolt kártevők küzül csak a pajzs tetvek ellen nyújt jó ered inényt. A lombosra -fehérmoly esetében csak azokat a telető bábokat éri permellé, amelyek a fán találhatók (lásd lapunk tavalyi 50. számát). Persze az említett készítmények a pajzstetveken kívül még sok más kártevőt (levéltetvek, almain vélbolha, a kis és nagy téli araszoló tojásai, sodrómolyok, gyümölcsmolyok és a többi pajzstetűfaj lárvái) elpusztítanak, de természetesen csak azok a tojásuk, illetve lárvák pusztulnak el, melyeket közvet lenül éri a per mellé. Ha valamilyen oknál fogva nem tudjuk elvégezni a téli lemosó permetezést, még mindig van egy lehetőségünk. Ugyanis kapható rügyfakadáskori permetezésre szánt készítmény, az Oleoekamet, melyet 1 százalékos töménységben használunk. Ez a szer megbízhatóan irtja a gyümölcsfákon telelő valamennyi kártevőt, beleértve a gyümölcsfa lakácsatka tojásait is. Előnye, hogy helyettesíti a téli lemosó permetezést, viszont hátránya, hogy csak közvetlenül rügyfakadáskor használható. Ha ebben az időszakban esős vagy szeles időjárás uralkodik, vagy más oknál fogva a kertészkedő nem tudja elvégezni a permetezést, akkor a fák tél végi vagy kora tavaszi lemosó permetezés nélkül — feltételezhetően jelentős fertőzüttséggel — kezdik az idényt. A fentiekből kiindulva, kertészkedőinknek azt tanácsoljuk, ha csak tehetik, végezzék el a szokásos téli lemusó permetezést, az Oleoekamet használatát csak amolyan pótmegoldásnak ütemezzék be. Végezetül még annyit: a lemosó permetezést lehetőleg szélcsendben és mindenkor fagypont feletti hőmérsékleten végezzük, s a fákat minden oldalról alaposan mossuk le ügy, hogy a szó szoros értelmében csöpögjön róluk a permedé. Maflák György agrármérnök Az ivararány is fontos A nyúltenyésztők gyakran felteszik a kérdést, milyen a helyes ■ ivararány, hány nőstényt lehet tartani egy egy baknyúlra számítva? A tapasztalatok eltérőek, így a tenyésztői vélemények is megoszlanak. Sokan azt tartják, egy jó bak többet ér tíz rossznál. Ez igaz, de vajon milyen a jó bak? Mindenekelőtt akkor beszélünk jó apaállatról, ha az rendelkezik a fajta valamennyi jellegzetes vonásával, s pároztatáskor aktív, de nem erőszakos, nem tépi és nem iiarapja a nőstényt. A láthatatlan tulajdonságok közül főleg a jó átörökítő képesség fontos. Ezt természetesen csak az utódok képességeinek értékelésekor lehet megállapítani, ezért is nagyon fontos a kiválasztás. Ugyanis a bak döntő szerepet játszik az állomány javításában vagy leromlásában. Az ivararány meghatározását több tényező befolyásolja. Ezek közül első helyen a tenyészcél szerepel. Ha kizárólag saját célra szaporítunk, akkor egy bakra több nőstényt számíthatunk, hiszen nein célunk, hogy csoportos Halasra állítsuk be a nőstényeket. Ellenben ha nagyobb számú vágóállat nevelésére szakosodunk, akkor arra törekszünk, hogy több anya egyszerre fialjon és az egykorú növendékeket egyszerre értékesíthessük. Vagyis ilyenkor rövid idő alatt több anyát kell pároztatni, tehát több bakra van szükségünk. Minden esetben számolni kell azzal, hogy a bak gyakori igénybevétele, rövid időn belüli gyakori pároztatása az alomszám csökkenéséhez, esetleg a nőstények meddőségéhez vezethet. Megfigyelésem szerint úgy még jó eredmény érhető el, ha három egymást követő napon naponta két két anyát fedeztetünk, de ezt követően legalább két napig pihentetni kell a bukót. A baknyulat egyéves kortól négyéves korig tartjuk tenyésztésben. Az idősebb baR már csak kivételes esetekben alkalmas továbbtenyésztésre, mivel rendszerint elnehezedik és a kezdeményező készsége is alább hagy. Viszonyaink között 5—6 nőstényt érdemes tartani egv bakhoz. A nagy testű fajták esetében kevesebb, a kis testüek esetében valamivel több nőstényt számíthatunk, de bélnél többet semmi esetre. A baknyúl ivarzási készségét komolyan befolyásolja a takarmányozás és az elhelyezés. Legalább egy héttel a pároztatást idény előtt növeljük az abrakadagot (zab és árpa, esetleg csíráztatva). A baknyulat külön ketrecben tartsuk, lehetőség szerint minimum három méterre a többi ketrectől, s pároztatáskor a nőstényt tegyük a bakhoz. Ha a nőstény nem veszt fel a bakot, 12 óra múlva újra próbát tehetünk a pároztatásra. 1 Balázs Ferenc
