Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-05 / 1. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1985. Január 5. 14 ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZETI MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET Я MÉHÉSZET Я MÉHÉSZET Ш т A méhcsaládokról moldovai anvanevelő gyenge в család, legjobb feloszlatni. Ha népes, és tartalék-anyánk is van, akkor a kaptárt eltávolítjuk a helyéről, és tartalék-anyás családot teszünk arra a helyre (leszűkített röpnyílással). Az álanyás családot pedig méhesünktől távol kirázzuk (papírra vagy erre alkalmas lepedőre). A kijáró méhek rögtön visszaszállnak régi helyükre, aho) azonban egy másik családot találnak a kaptárban — és kénytelenek bekérezkedni. Az anyává hizlalt dolgozó méhek, mivel elnehezedtek és elszoktak a repüléstől, a kizárás helyén maradnak. Ha nincs kölyökcsaládunk, akkor a méheket szintén lerázzuk (a méhestől ugyancsak távol), és visszatesszük a helyére a kaptárt. A méhek visszalépőinek, de az álanya nem tér viszsza. Az árván maradt családot pedig másnap anyásítjuk. Ha egyesíteni akarjuk egy másik családdal, a verekedés és kölcsönös öldöklődés elkerülése érdekében, az egyesített családok kereteit egy rend újságpapírral elválasztjuk. De megfelel erre a cél-* csend honol a kaptáraknái (Bogoly János felvétele) ra egy üres lép is, amelynek két oldalát gyenge szörppel meghintjük. Mindkét család méhei a szörpös keretnek a hozzájuk közel eső oldalát lepik meg, és munka közben átveszik egymás illatát. Ha az álanyás család helyére más családot helyezünk azzal a céllal, hogy a kettőt egyesítjük, ajánlatos az álanyás család feletetése a kizárás előtt, mivel a mézzel megrakott méheket az „őrség“ szívesebben befogadja, és az agresszivitás mindkét fél részéről csökken. Az álanyás család kirázása mikor történjen? Tavasszal — megfelelő időben — a legalkalmasabb erre a déli 2 óra, nyáron és őszszel pedig a délután (5 óra körül). Az álanya által bepetézett kereteket egy másik családhoz adjuk be, hogy a méhek takarítsák ki a sejteket. Ä már fedett Hasítást sem szükséges felfedni: a méhek amúgy is kihordják. (FDN) Hirdetés Értesítjük a tisztelt méhésztársakat, hogy a beküldött viaszból megrendelésre 10,— koronáért — sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért jó minőségű műlépet készítünk, s azt kívánatra fertőtlenítjük. A mülépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink kívánják foszforral feljavítjuk, hogy a méhek egészségesen szaporodjanak. A viaszt és a sonkolyt, s a megrendelést az alábbi címre küldjék: Výrobňa medzistienok 991 08 Ž e 1 o v c e Telefon: 938-52 házi módszerrel Jelenleg ugyan látszólagos csend övezi a méheseket, s a méhészeknek nincs annyi dolguk, mint más időszakban, mégsem várhatják tétlenül a tavasz érkezését. A hosszú hideg téli napokon a méhészkedőknek jó alkalmuk nyílik arra, hogy elvégezzék a nélkülözhetetlen kellékek és segédeszközök karbantartását, elkészítsék vagy elkészíttessék a következő időszakra a műlépet, s nem utolsósorban a szakirodalom ismereteinek elsajátítására. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a műiépkészító üzemek a megrendeléseket időrendi sorrendben készítik el a beküldött viaszból, vagy pedig a sonkolyból a szükséges mennyiségű műlépet. A tapasztalt és a méhekről rendszeresen gondoskodó méhészek esetében az ilyen nem történhet meg. ők általában az egész méhészeti idény alatt viaszolvasztót használnak, s így nyerik a keretekből vagy a deformálódott szűzlépekből a viaszt. A sötét vagy pedig fekete lép esetében nem ajánlatos a viaszolvasztó használata, mivel a viasz ötven-hatvan százaléka visszamarad, s így nem hasznosítható. Ezeket legjobb hogyha feldolgozásra vagy pedig cserébe elküldjük a feldolgozó üzemeknek. A lépfeldolgozás legmegfelelőbb házi módszere a párnlogtatós eljárás. Használatakor a következőképpen járunk el: a kiselejtezett keretekből kivágjuk a lépet, kis darabokra törjük és legalább huszonnégy óráig esővízben vagy pedig patakvízben áztatva állni hagyjuk. A vízben a sötét színűek feloldódnak, és világosabbakká válnak, ezért ajánlatos a párologtatóba helyezés előtt még egyszer bő vízzel alaposan leöblíteni azokat. A lépet először egy megtisztított fadarabon jól megtapossuk, hogy víz ne maradjon rajta. A párologtatóba a A méhészeti szaküzletekben tanáccsál is szolgálnak Fotó: (Krajčovič) méhészeti szaküzletekhen kapható lenzacskóba helyezve rakjuk, hegy a préseléskor tiszta viaszt kapjunk. A párologtató két rétegből, egy külsőből és egy felsőből áll, melybe a vizet öntjük. Melegítéssel pára, gőz keletkezik, amely átjárja a lépet. így jé minőségű, tiszta viaszt nyerhetünk. A viasz hozzávetőlegesen 87 Celsius fokon olvad. Mikor a párologtatóból kezd kifolyni a viasz, préseléssel gyorsítjuk a folyamatot. Az erre szolgáló préscsavart behúzzuk, majd újra kiengedjük, s ezt körülbelül tiz perc után újra megismételjük. Mindezt addig kell folytatnunk, míg a párologtatóból folyik a viasz. Az említett módszer azonban eléggé időigényes. Ezért azok a méhészek, akiknek nagyobb méhállományuk van nagyobb főzőedényekben vagy katlanokban olvasztják ki a viaszt, s azt zománcozott, illetve alumíniumedénnyel merik ki és csak a maradékot préselik. Ezzel az eljárással jelentősen nő a munka hatékonysága, és egyúttal időt takaríthatunk meg. A Tornáik professzor valamint kollektívája szerkesztésében megjelent Méhészet (Vfielárství) című könyvben azt olvashatjuk, hogy a világosbarna lép hetvenhat, a sötétbarna hatvan-EflV Ezen a vidéken a tavasz és a nyár a miénkhez hasonló, az ősz kissé hosszabb és melegebb. A tél kedvezőbb itt, mert nem olyan hideg, s a fagyos napok száma is kevesebb. Moldovában 15 méhészeti nagyüzem van. Amelyikben mi jártunk, ahhoz összesen 16 ezer család tartozott. Az egész állományt 90 méhész kezeli, technikus és 1 állatorvos ellenőrzi. Egy-egy méhész 150—200 méhcsaládot kezel. Ez a gazdaság elsősorban méhanyákat nevel, ez évi tervük 26 ezer anya. Másodsorban méhpempőt termelnek. Természetesen nem elhanyagolható a pörgetett méz értéke sem. A méhlegelö elég gazdag. A hatalmas kiterjedésű gyümölcsösökön kívül szép akácerdőket és napraforgótáblákat láttunk. A gyümölcsösökből adódó hordás kedvez a családok fejlődésének. Az akác virágzása, akárcsak nálunk, május végén, június elején van. Meleg időben családonként 20— 25 kg'gyarapodást érnek el. A napraforgón eléghető hordás 15—20 kg. Útközben dohánytábla mellé vándorolt méheskocsis és kaptáras méhészeteket láttunk. A kapott tájékoztatás szerint novemberig számíthatnak némi nektár és virágpor hordásra. A bemutatott anyanyevelő telep a főútvonal mellett egy akácerdőben húzódott. Megközelítését köves bekötőút biztosította. Egy méhész a telepen lakik. A méhcsaládok meglepetésünkre a 'éli pillanatelvétel i méhesben (Fotó: Dedinský) telepen Hunorhoz közelálló keretméretfl 22 keretes fekvő kaptárakban voltak. Közülük nem Is egy kétanyás volt. Az állomány egy része ausztriai származású krajnai fajta, más része olasz volt. Mindkét fajtából neveltek Itt anyákat. Néhány keretben kevés Hasítás volt a bőséges mézkoszorűk alatt. Itt Is, akárcsak annak Idején Baskiriában láttam, feltűnően szép volt a lépkészlet. Minden kaptárban a fészek mellett egy párologtató műanyag flakonban maró hatású vegyszert tartottak, a Varroa ellen. A telepen a nevelés álcás módszerrel folyik, anyátlan dajkacsaládokban. A kaptárban keltetett anyák ez évben fehérrel jelölve kerültek a pároztatőkba. Azok népességét a petéző anya elvétele után újra anyásították. Látogatásunkkor természetesen már nem üzemeltek a< tenyész- és dajkaosaládok. A nagy kaptárak szomszédságában azonban egy tisztáson állványokon még számos pároztatá volt. Ezekben a négy részre osztott hosszú ládikákban egy-egy anyának négy kis keret jutott. A megnézett családocskákban éppen petézni kezdő és még párzatlan ^nyák voltak. Az utolsó sorozat lehetett ez, amelyet valószínűleg már csak a látogatók kedvéért Indítottak. A törzscsaládok felett a tetőtérbe helyezték a téli takarót, a 8—8 cm vastag, kaptárméretre szabott, zsákhuzatos gyapotpaplant. »-APN— kettő a feketés színű pedig negyvenkilenc százalék viaszt tartalmaz. Házi módszerrel, párologtató vagy pedig, főzőedény segítségével a világosbarna színűből hozzávetőlegesen hetvennyolc, a sötélbernábél hetvenegy, a feketés színűből pedig hatvanhét százalékot nyerhetünk. A maradék csakis speciális, ón. kivonásos eljárás útján hasznosítható. Az így nyert viasz azonban műiép készítésére nem alkalmas, és a kivonás viszonylag magas költsége miatt a mülépkészítő üzemek nem alkalmazzák az emlftett módszert. A fenn idézett adatok szerint egy kilogramm világosbarna színűből körülbelül hatvan, a sötétbarnából negyvennégy, a feketésből pedig harmincöt dekagramm nyerhető. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy esetünkben virágportól mentes, tiszta alapanyagról volt szó. Tapasztalataim alapján meggyőződtem arról, hogy a feketés színűből átlagosan csak harminc, a sötétbarnásból harmincöt dekagrammot nyertem. s ez megközelítően harmincöt százaléknak felel meg. A világosbarnából nem küldtem a mülépkészítő üzemeknek, ezért ilyen jellegű feljegyzéseim nincsenek. Négy évvel ezelőtt azonban ágy döntöttem, hogy saját párologtatót vásárolok és házi módszerrel nyerem majd a viaszt. Minden méhésznek figyelembe kell vennie és mérlegelnie szükséges, hogy mekkora befektetés számára a legkifizetődőbb. Nézetem szerint a húsz, vagy kevesebb családdal rendelkezők számára a párologtató megvásárlása nem kifizetődő, mivel a bevétel nem fedezi a kiadásokat. Különösen az olyan méhészeknek nem ajánlatos a párologtam megvétele, akik csak munka mellett, kedvtelésből méhészkednek. A világosbarna és a sötétbarna alapanyag viasztartalma között viszonylag nagy különbségek jelentkezhetnek, melyek elérhetik a tizenhat százalékot, a sötétbarna és в fekete közötti különbségek pedig a tíz-tizenegy százalékot. Ezért fontos, hogy mielőtt a feldolgozó üzembe küldik szállítmányukat, minőség (szín) szerint osztályozzák. Természetesen a tisztaságra Is fokozottan ügyelni kell. Az osztályozás és az alapos megtisztítás elhanyagolása a méhész számára jelentős anyagi veszteséget jelent. A legelőnyösebb az volna, hogyha minden méhész viaszolvasztóval rendelkezne, ahol a keretből nyerhetné az egész évben szükséges viaszmenynyiséget. A méhésztársakkal történd beszélgetések és véleménycserék eredményeként elmondhatom, hogy szinte valamennyiünknek más-más véleménye volt a viasznyerés házi módszeres alkalmazásáról, valamint a feldolgozó üzemekkel valö együttműködésről. Ezért úgy döntöttem, hogy a lap olvasóival közlöm ezen a téren szerzett tapasztalataimat. PAVEL SILNt A méhcsalád leike: az anya. Az szaporít és ő tartja fenn a család egyensúlyát. Minden méhcsaládban rendszerint csak egy anya tevékenykedik. Nem nehéz felismernünk: színe világos, a potroha megnyúlt, lábai hosszúak és rendszerint sárga színűek. Amíg az anya a családban van, normálisan zajlik a méhek élete. Különböző okok miatt azonban a család elárvulhat: bepárzáskor elvész, kezeléskor megsérül az anya, ha pedig idős — kimerül. Miről ismerjük fel az anyátlan csa'ládot? Gyanút kelthet a család legyengülése, a herék állandó dédelgetése. Az anyátlan család nyugtalan: a méhek céltalanul szaladgálnak a röpdeszkán, a család zúg, kaptárbontáskor pedig síró hangot ad. Ilyen esetekben a családot mielőbb át kell vizsgálni. Mit tapasztalunk? Nyílt Hasítást nem találunk az árva családnál, vagy ha van, anyabölcsőt húztak rá. Ha a fészekben olyan lépeket veszünk észre, amelyeknek sejtjeiben pete is van — indokolt a tüzetesebb vizsgálat. Ha a peték nem a sejtek közepén vannak, ha két vagy ennél több pete van egy sejtben, ha a munkásméhek sejtjeit a méhek kezdik megélj душ peieso pos — akkor a e s luejiqqezssoq fedett Hasítás púanyás. Ha átvizsgálás után nem tudunk dönteni a család állapota felől, akkor egy másik családtól friss fiasításos keretet tegyünk a fészekbe. Amennyiben anyátlan a család, 1—2 nap alatt anyabölcsőket húz. Mi a teendő ilyenkor? Anyásítás — vagy egyesítés. Ha az árván maradt család népes, a tartalék anyákból új anyát kap. Az anyásítást többféleképpen oldhatjuk meg. Az anyát Már viszonylagos zárkázzuk, a zárkát pedig szoktatőra állítjuk, (hogy a méhek ne tudják kiereszteni), és így adjuk be a családnak. A rostaszöveteken át a méhek táplálni tudják az anyát, de nem férnek hozzád tehát nem tudják leölní. A méhek így érintkeznek vele, és megszokják. Miután meggyőződtünk arról, hogy a beadott anyát etetik, a zárkát kirágásra alkalmassá teszük. Azaz: a kijáróra darabka műlépet ragasztunk. Ezt a méhek kirágják, és az anyát kiszabadítják. Beadható az anya zárka nélkül is: besétáltatjuk a röpnyíláson át, vagy — miután mézben megfürösztőttük — a keretek közé engedjük. A siker minden esetben a család hangulatától függ. Kisebb a sikertelenség! százalék, ha egy-két keret méhvel tesszük be az anyát az árva családba, mivel az így adott anyának már megvan az „udvara“ és a kísérete. Az álanyás családok anyásitása, az anya elfogadtatása már jobban próbára teszi a tapasztalt méhészt is. Ha NEMZETKÖZI MÉHÉSZETI KONGRESSZUS Az idei esztendő méhészeti szempontból jelentős eseményére 1985. október 10—16 között kerül sor a felkelő Nap országában, pontosabban Nagoyában. A résztvevők augusztus elsejéig jelentkezhetnek. Az előadásokat márciusig angol vagy francia nyelven a római címre kell küldeni. A kongresszus fő témája: A mézelő méh szerepe a társadalomban és annak védelme. Az egyes munkabizottságok a méhészeti termékek minőségi szabványaival, az Indiai méh biológiájával, a különböző méhbetegségekkel, a méhek megporzásánek gazdasági hasznával, a méhészeti eszközök és kezelési módok fejlesztésével, a méhes akupunktúrával, a méhméreg és a pempő hatásával, a 'fejlődő országok méhészeti problémáival, a trópusi méhlegelők kérdéskörével és más időszerű kérdésekkel foglalkoznak majd behatóbban. —M—
