Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-23 / 8. szám
12 •SZABAD FÖLDMŰVES 1983. február 23, A termelési rendszerek jól vizsgáztak A rendezvény vendégel között volt Ignác Jenák, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára [balról a negyedik) és Ivan Knotek, a kerületi pártbizottság titkára (balról a harmadik) Vágsellyén (Šaľa) a közelmúltban kerületi méretű kukoricatermelési konferenciát tartottak. Ezen a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeinek, járási irányító szerveinek, a műszaki és biológiai szolgáltató vállalatok, valamint a tudományos és kutatóintézetek képviselői a kerület kukoricatermelésének múlt évi eredményeit, tapasztalatait, problémáit, az ágazat továbbfejlődésének lehetőségeit és az idei tervfeladatait vitatták meg. A rendezvényen jelen voltak a kerület párt- és állami szerveinek képviselői, többek között Ignác Janák, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára és Ivan Knotek, a kerületi pártbizottság titkára. Jaromír A 1 g a y e r, a kerületi mezőgazdasági igazgatóság vezetője a főbeszámolóban méltányolta a kerület mezőgazdasági dolgozóinak igyekezetét és helytállását, melynek jóvoltából tavaly kerületi átlagban túlteljesítették a mezőgazdasági termelésben előirányzott tervmutatókat. Ami annyit jelent, hogy a mezőgazdasági termelés értéke meghaladta a 22 milliárd koronát, a tiszta nyereségé pedig elérte a 2.7 milliárdot. Az eredmények kedvező alakulásához nagymértékben hozzájárult az is, hogy szemesekből 245 ezer tonnával többet termeltek a tervezettnél. Az igazgató rámutatott arra, hogy a szemesek termelésében kiemelkedő helyet foglal el a szemes kukorica. Termelési volumenjének alakulása döntő mértékben befolyásolja a gabonaprogram megvalósításának eredményességét. Felbecsülhetetlen népgazdasági jelentőségére utal önmagában véve az a tény is, hogy a keveréktakarmányok gyártásához Szlovákia viszonylatában 300—350 ezer, távlatilag periig 500 ezer tonna szemes kukorica szükséges. E néhány szám is világosan érzékelteti, miért is fontos megkülönböztetett figyelmet szentelni a kukoricatermesztésnek, főleg a nyugat-szlovákiai kerületben, amely Szlovákia szemes kukorica termelésében kilencven százalékos arányban részesedik. A kerület knkoricatermelésének színvonala országos viszonylatban is érzékelhetően kihathat a szemesekből való önellátottság kérdésének a megoldásához. Nem véletlen, hogy a kukoricatermelés kérdésével a legfelsőbb pártós állami szervek is behatóan foglalkoztak. Az SZSZK kormányának elnöksége által jóváhagyott kukoricatermelési program nagyon igényes feladat elé állította a mezőgazdasági üzemeket akkor, amikor célul tűzte ki, hogy 1980-ig a szemes kukorica vetésterületét 130 ezer hektárra, össztermelését 903 ezer tonnára, hektárhozamát pedig hat tonnára kell növelni. Sajnos a programba foglaltakat objektív, de több esetben szubjektív okok miatt nem sikerült teljes egészében megvalósítani. Bár a kívánt termőterületet elérték — tavaly közel 134 ezer hektárról takarították be a szemes kukoricát — a kukorica hektárhozamaiban évjáratonként, s főleg az egyes járások és mezőgazdasági üzemek között óriási szóródások tapasztalhatók. Tavaly például az átlaghozamok 2,24 Jaromír Algayer, a kerületi mezőgazdasági igazgatóság vezetője adta elő a főbeszámolót Fotó: Pavol Kaőák tonnától 8,20 tonnáig terjedő határok között váltakoztak. múlt évi terv a mezőgazdasági üzemek számára 663 ezer 885 tonna szemtermést és 5,75 tonnás átlaghozam elérését irányozta elő. A valóságban mindössze 86,9 százalékban tettek eleget e feladatnak, s kerületi átlagban a hozam — a vetőmagtermesztés nélkül — 5,13 tonna volt hektáronként. A szemes kukorica termelésében előirányzott tervfeladatát mindössze két járás, mégpedig a galántai (Galanta) és a topofčanyi teljesítette. A kerület 221 szövetkezete és állami gazdasága közül a tervet csupán 62 üzemben, vagyis a gazdaságok 27,8 százalékában teljesítették. A legnagyobb arányban a galántai járásban, ahol a gazdaságoknak mintegy 68,4 százaléka tett eleget kötelezettségének. Ami a termés nagyságát illeti, a trnavai, a galántai és a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás járt az élen az elért — fenti sorrendben — 5,92, 5,81, illetve 5,79 tonnás átlaghozammal. A leggyengébb, 4,56 tonnás hektárhozamot az érsekújvári (Nové Zámky) és a lévai (Levice) járásban könyvelték el. Az elemzésből kiderült, hogy a ma még nagyon is kiegyensúlyozatlan és egyelőre kevés termésbiztonsággal szolgáló szemeskukorica-termelésnek objektív okai közül elsősorban a nagy teljesítményű gépeknek, a komplett gépsoroknak és az egyes fontos növényvédő szereknek a hiánya emelhető ki. Vagyis a foghíjas anyagi-műszaki ellátásnak. A tárgyilagosság kedvéért azonban nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy több mezőgazdasági üzemben nem sajátították el a termelési technológiát, illetve nem tettek eleget a munka- és a technológiai fegyelemnek. Igaz, tavaly az időjárási viszonyok sem kedveztek a szemes kukorica termesztésének, mégis a nehéz körülmények között csúcseredmények születtek, amelyek a termelésben rejlő óriási lehetőségeket igazolták, feltéve, ha maradéktalanul biztosítják a termesztési technológia által előírt követelményeket. A élenjárók közül feltétlenül említést érdemel az Agrokomplex nagymegyeri (Galovo) üzeme az elért 8,20 tonnás hektárhozammal. A hét tonnás átlagtermést meghaladó 13 mezőgazdasági üzem között szerepelt a trebaticei, az ostrovi, a nádszegi (Trstice), a nagymegyeri, a lúcsi (Lúč na Ostrove) és a zsigárdi (Žiharec) szövetkezet. Dicséret illeti azonban azt a 36 gazdaságot is, ahol a kukoricatermelésben meghaladták a hat tonnás átlagot. Aránylag kedvező eredménynek minősíthető, hogy a mezőgazdasági üzemek mintegy 54,4 százalékában öt tonnát meghaladó átlagtermést értek el. A jövőben azonban elvárjuk, hogy a mezőgazdasági üzemek 70 százaléka érje el az öt tonna fölötti, egynegyede pedig a hat tonnát meghaladó átlagtermést. Sajnos, tavaly 21 mezőgazdasági üzemben a hektárhozamok négy tonna alatt alakultak, s az üzemek 9,5 százaléka nem érte el a 3,5 tonnát sem. Sőt, akadtak olyanok is, mint például a betűnyi (Chotín), a szántói (Santovka) és a muzslai (Muíla) szövetkezet, valamint a Stúrovói Állami Gazdaság, ahol 2,50 tonnánál kisebb hektárhozamot értek el. Ezekben, de a többi átlagon aluli eredményeket felmutató mezőgazdasági üzemekben is feltétlenül felül kell vizsgálni a szemes kukorica termesztésének helyzetét. Változtatni kell az irányításon, a munkaszervezésen, de mindenekelőtt fokozott figyelmet kell szentelni a technológiai fegyelem megszilárdításának, a megfelelő hibridek kiválasztásának és az összes hatékony belterjesítő tényező kihasználásának, többek között az öntözésnek, a terület istállótrágyázásának stb. Az eddigi tapasztalatok minden kétséget kizáróan arra utalnak, hogy a kukoricatermelés belterjesítéséhez és stabilizálásához a legkedvezőbb feltételek a termelési rendszerek alkalmazásával teremthetők meg. Tavaly a termelési rendszerekben a szemes kukoricát összesen 65 ezer 593 hektáron termesztettük. A legjobb eredményt a Vágsellyei—Bábolnai IKR rendszerben érték el. E rendszer keretében 28 ezer 394 hektárnyi területről hektáronkénti átlagban 6,16 tonna kukoricát takarítottak be, azaz 1,05 tonnával többet a kerületi átlagnál. Az IKR alkalmazásában a dunaszerdahelyi taggazdaságok jártak az élen áz elért 7,41 tonnás átlaggal. A galántaiak 6,37, a komáromiak pedig 5,64 tonnás termésátlaggal dicsekedhettek. A kiváló anyagi-műszaki ellátással párosuló rendszerbe foglalt termelési technológia előnyeiről legjobban a zsigárdi. a nádszegi, a nagymegyeri és a tešeriíkovói szövetkezet, valamint a Dunatőkési (Dunajský Klatov) Állami Gazdaság példája tanúskodik, ahol az IKR rendszerben termesztett kukorica hektáronkénti átlaga meghaladta a nyolc tonnát. Ott viszont, ahol nem tartották be a termelési rendszer szabályait, például a Búcsi (Búé), a Bátorkeszi (Vojnice) és a Manai Efsz-ben, a hozamok mindössze 3,57—4,55 tonna között ingadoztak. A BKR rendszerben 10 ezer 788 hektáron termesztették a kukoricát, 5,46 tonnás hektárhozammal. Ennek keretében a hat tonnát meghaladó hozammal a somorjai (Samorín), az ekecsi (Окой), a nagymagyari (Zlaté Klasy), a sárói (Šárovce) és a légi (Lehnice) szövetkezet járt az élen. Az ugyancsak magyarorszvgi KITE termelési rendszert csupán egy gazdaságban, a Szőgyéni (Svodín) Efszben alkalmazták 1230 hektáron. Erről a területről 5,84 tonnás hektárhozamot takarítottak be. A hazai Vágsellyei PPK termelési rendszer keretében 8596 hektárról átlagban 4,79 tonnát, az Ostrovi PPK rendszerben pedig 10 ezer 307 hektár átlagában 5,31 tonnát takarítottak be. Gondolom, a felsorolt számok önmagukért beszélnek. Ezért az Idén a kukoricatermelési rendszer alkalmazását 94 ezer 770 hektárra bővítjük. Ebből az IKR 38 ezer 500, a BKR 17 ezer 500, a KITE ötezer, az ostrovi PPK 25 ezer, a Nitrai Agrokomplex PPK rendszer pedig 4900 hektárt foglal el. A rendszerekkel szembeni elvárások az IKR esetében a 6,5 tonnás, a BKR és a KITE keretében a 8,25 tonnás, a hazai PPK rendszerekben pedig a hat tonnás terméshozam elérése. Tudatosítani kell azonban, hogy a rendszer önmagában véve hem csodaszer, s az elvárt eredmények csakis az alkotó és kezdeményező jellegű alkalmazásával, valamint az agrotechnika és a technológiai fegyelem szigorú betartásával érhető el. A módosított kukoricatermelési programból az idei évre nézve is igen igényes feladatok várnak a mezőgazdasági üzemekre és a szolgáltató váltatokra egyaránt. Összesen 107 ezer 500 hektár vetésterületet irányoz elő a terv. Erről a területről 610 ezer tonna szemes kukoricát kell termelni, 5,67 tonnás hektárhozammal. A fő követelmények között a kiváló minőségű vetőmag, a megfelelő fajtaválaszték, a tökéletes — a talajnedvesség maximális megóvására irányuló — talajelőkészítés, a határidőben, gyors — 10 nap alatt — és kiváló minőségben elvégzett vetés, az egyedszám betartása, ott, ahol lehet, az öntözés maximális kihasználása szerepel kiemelt helyen. A múlt évek gyakorlatától eltérően a szilázsolásnak szánt kukoricát is a szemes kukorisához hasonló sortávolságban kell vetni, s csak a betakarítás előtti időszakbőn dönteni a hasznosítás módjáról. Tudatosítani kell végre, hogy a helytelen gyakorlat következtében számottevően kevesebb szemes kukorica került a magtárakba. Persze a kukoricaprogram sikeres megvalósításához a növénynemesítőknek, a magtermelőknek, de főleg a gép- és a vegyiparnak is hatékonyabban hozzá kell járulni. KLAMARCSIK MARIÄ Az emberi tényezőre ANagykaposi (Veiké Kapušany) Magtermesztő Állami Gazdaság az utóbbi években a töketerebesi (Trebišov) járásban talán a leglátványosabb eredményeket vallhatta magáénak az állattenyésztés fejlesztése terén. E megállapítás szó szerint értelmezhető, mert ez a szakágazat az állatállomány bővítése révén vonta magára a szakemberek figyelmét, és vívta' ki magának az elismerést. Károlyi Gyula, állattenyésztési főágazatvezető örömmel újságolta, hogy a gazdaságnak jelenleg 1510 szarvasmarhája van, melyből 515 a tehén. Száz hektár mezőgazdasági területre számítva 108 szarvasmarhát, ebből 37 tehenet tartanak. Ilyen nagy állatsürflséggel járási méretben egyetlen gazdaság sem rendelkezik. Évről évre folyamatos fejlődés tapasztalható a termelési, tenyésztési eredmények terén. A múlt évben például négy százalékkal volt nagyobb az ellési arányszám, mint az előző esztendőben, és ez arány, elérte a 94 százalékot. A gazdaság tehenészete is viszonylag jó eredménnyel zárta a múlt évet, ami a tejtermelést és egyéb lényeges tenyésztési mutatókat illeti. Azért hangsúlyozom, hogy csak viszonylag, mert jelenleg naponta a tehenektől mindössze 5 liter tejet fejnek. Am ez az eredmény a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 130 százalékos növekedési Indexet jelent. A tárgyilagosság kedvéért azonban meg kell említeni, hogy a legeltetési idényben 13,5 literes volt a napi fejési átlaguk. A meglévő termelőkapacitás ezek szerint nagyobb, mint a pillanatnyi teljesítmény. \ A gondozói gárda — az ágazatvezető véleménye szerint — az átlagosnál magasabb szakmai szinttel rendelkezik. A belső rendtartással, a tisztasággal, a munkafegyelemmel nem szokott nagyobb baj lenni. Még az igényesebb téli istállózás folyamán sem. Ez pedig jő pont, a munkaközösség javára. A három gazdasági udvaron összesen 13 istállóban vannak az állatok elhelyezve. Az istállók elavultak, csupán egyben van trágyahordó berendezés. A vajkőci telepen a négyszáz Károlyi Gyula állattenyésztési főágazatvezető férőhelyes tehénistálló sok. gondot okoz mind a gondozóknak, mind a vezetőknek, mert a pléh szerkezetű istálló hideg és huzatos. Az emberek háromszoros erőfeszítéssel végzik a teendőiket. A mátyóci udvarban az istállók a mezőgazdaság szocialista átépítésének idejéből valók, ám a termelés feltételei aránylag jók, ami megmutatkozik az elért eredményekben is. A Kocsis Sándor vezette hattagú szocialista brigád tavaly tehenenként! évi átlagban 3767 literes tejtermelést ért el. Egyébként ezen a tehenészeti telepen 3640 literes volt az átlaghozam. Az egyéni versenyben Csáty László feleségével tehenenként! évi átlagban 4112, Vajnel László 3928, Filip László pedig 3853 literes tejtermelést ért el. A gazdaság viszonylatában tavaly a tejtermelés átlaga 3301 liter volt egyedenként. A tervezett 1 millió 300 ezer literrel szemben 1 millió 523 ezer liter tejet értékesítettek. Egy hektár mezőgazdasági területre számítva 1185 liter tejet termeltek és 1083 litert értékesítettek, ami valóban szép eredménynek számít. Mindehhez le nem szántották a „pótlegelőt“. Kitermelésére 24 deka erőtakarmányt használtak fel, 4 dekával kevesebbet a tervezettnél. Egy liter tejet 3,41 korona költséggel állították elő és 4,17 koronáért értékesítettek, vagyis literenként 76 fillér volt a tiszta nyereség. Az emberi tényező mellett azonban sok más egyébre Is ki kell terjedni a vezetők figyelmének. Ide kívánkozik elsősorban a takarmányalap helyzete. A tervezett takarmányalapot sikerült biztosítani. A tervnek megfelelően 5000 tonna szilázst készítettek. Igaz, a tervezett 800 tonna széna helyett csupán 600 tonnát biztosítottak, a hiányt azonban szalmával igyekeznek pótolni, mégpedig úgy, hogy az előkészítésre, szecskázásra, ízesítésre különös gondot fordítanak. A takarmányhiány mérséklését elősegítette az Is, hogy a hosszú ősz jóvoltából megnyújthatták a legeltetési Idényt, s még november közepén Is javában „sepregettek“ a szarvasalapozva marhák a mezőn, a silókukorica-tarlókon. Természetesen, amíg az ekék el nem szántották a „pótlegelíjt“. Kihasználták a szakaszos legeltetés e.lőnyét, sőt az őszi legeltetés bővítésére tarlókeveréket vetettek. A legplóiket mée az ősz folyamán Is önCsáty László versenygyőztes Fotó: Bogoly János tűzték, ami annyit jelent, hogy még novemberben Is biztosítani tudták a legeltetést. A jövőben egy központi takarmánykészítőt szándékoznak építeni, így akarnak javítani *a takarmányozáson. A nedvdús takarmányfélékből a mérleg nem tüntet fel hiányt. .Megoldatlan viszont a pillangós takarmánynövények termesztésének bőyltése a szántóföldi vetésforgókban. Azok pedig Igen hálás növények lennének, nemcsak a takarmányalap javítása, hanem a talajok tápanyaggazdálkodása szempontjából le, Ismervén a vöröshere és lucerna nitrogénkötő szerepét. Jelenleg a pillangósokat a szántóterület 11 százalékán termesztik, ami 113 hektár. Ilyen jelentős állománnyal rendelkező gazdaság esetében ez valóban kevés. Legalább 18 százalékra lenne szükség. Tavaly a pillangósokból 1800 tonna jó minőségű szenázst készítettek. A legelő mindössze 192 hektárt tesz ki. Nem tudja teljes egészében eltartani a nagy állatállományt. Tavaly például 300 növendék állatot az abarai (Oborin) szövetkezettel kooperálva, az ottani legelőn tartották, így mindkét fél jól járt. Az is nyom majd valamit a latban, hogy egy ötszáz férőhelyes hízómarha-istállót építenek, és a felszabadult Istállók esetleges korszerűsítésével javíthatják a tartási feltételeket. Az idei év feladatai között szerepel a 3500 literes évi tejtermelési átlag elérése, de a 98 százalékos ellési .arány elérését sem tartják lehetetlennek, így szavatolhatják az állomány rendszeres felújítását, zárt állatforgóban. A takarmánykészlet biztosítása érdekében előforduló hiányosságokat is rövidesen ki lehet majd küszöbölni, hiszen egy takarmánypogácsázót szándékoznak építeni. Károlyi Gyula szerint a múlt évi mutatók alapján az eddigi legeredményesebb termelési évet zárták az állattenyésztés szakaszán. És a jelek szerint megvan minden remény arra, hogy az idén tovább növelik a tejtermelést, mindez jelzi a szakágazat életében bekövetkezett pozitív fordulatot. Illés Bertalan
