Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-23 / 8. szám

I 6 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. február 23. A járás szinte minden helységében működik valamilyen kultúrcsoport. Kettő a „fiatalok“ közül: a somorjai Napsugár gyermekszínjátszó-csoport a tavalyi Dunamenti Tavaszon, és a hodosi (Vydrany) citerazenekar (Gyökeres György és N. Kovács István felvételei) Eredményes időszakot Dunaszerdahelyen (Dunajská Stre­da) a GSEMADOK XXV. járási konfe­renciáján több mint kétszáz küldött képviselte a járás 66 helyi szerveze­tének közel tizennégyfezres tagságát. Ä konferencia — melyre a hagyo­mányokoz híven a városi nemzeti bi­zottság nagytermében került sor — Gyurcsík Józsefnek, a CSEMADOK jb elnökének megnyitó szavaival vette kezdetét. A járási pártbizottság, a Nemzeti Front jb és a járási nemzeti bizottság küldöttségét Magyarics Vin­ce, a járási pártbizottság vezető tit­kára, a CSEMADOK Központi Bizott­sága küldöttségét pedig Sidó Zoltán, a központi bizottság elnöke vezette. A járási bizottság beszámolóját — e három éves munka értékelését — Fél Miklós, a CSEMADOK járási bi­zottságának titkára terjesztette elő. A beszámolóból egyértelműen kitűnt, hogy a CSEMADOK alapszervezetek járásszerte derekasan hozzájárultak a lakosság kulturális igényeinek kielé­gítéséhez, az anyanyelvi' kultúra ápo­lásához és magasabb szintre emelésé­hez. Az utóbbi három évben tovább javult és erősödött a járás politikai és állami szerveivel, a ^emzeti Front tömegszervezeteivel, valamint az in­tézményekkel és üzemekkel való együttműködés, amely kedvező felté­teleket teremtett és teremt a CSEMA­DOK sokrétű tevékenysége számára az egész járásban. A jó együttműkö­dés eredményeképpen tovább nőtt a CSEMADOK társadalmi tekintélye, fokozódott a tagság aktivitása és el­mélyült a szövetséggel szembeni fe­lelősségérzete. A szervezeti élet területén beállt javulást elsősorban a három év alatt megtartott 1443 vezetőségi és 357 tagsági gyűlés megszervezése fémjel­zi. A tagsági gyűléseket leggyakrab­ban történelmi, társadalompolitikai,* kulturális, irodalmi, egészségügyi és jogi témájú előadásokkal kapcsolták össze a helyi szervezetek. A szervezeti élet területén végzett rendszeres munka pozitív hatással volt a taglétszám alakulására is. 1982-ben 587, 1983-ban 402 és 1984- ben — a. kulturális szövetségünk értékeltek gedettek, hiszen a járásban évente rendszeresen működő 5—b csoporttól sokkal több együttes létrehozására és fenntartására is adottak a feltételek. A kisszínpadi mozgalom terén csu­pán a nyárasdi (Topoľníky) Naiv Színpad és a hroboiíovúi Csiribiri ér­demel említést. Az utóbbi fejlődőké­pességét és színvonalát az 1984-es jókai;napokon elért II. helyezés bizo­nyítja legkézzelfoghatőbban. Az énekkari mozgalomban a duna­­szardehelyi Bartók Béla és a somor­jai HÍD vegyeskar „B“ kategóriás minősítést szerzett a nyugat-szlová­kiai kerületi versenyen. Ezenkívül aranykoszorús minősítést nyert a dióspatonyi (Orechová Potôň) BA­­RÄTSÄG kórus. Mindhárom együttes ott volt énekkaraink legmagasabb szintű versenyén, a galántai Kodály­­napokon. Ugyancsak a jobbak közé tartozik az ezüstkoszorús nagymegye­ri Bárdos Lajos vegyeskar. A kórusok mellett a járás közel tíz községében jól működő éneklőcsoportokat tar­tunk nyilván. A néptánc hagyományainak ápolá­sában a somorjai Csalló^dolgozott a legkövetkezetesebben, amit az 1984-es Zselizi Országos Népművészeti Fesz­tiválon elért II. helyezése igazolt. A dunaszerdahelyi Csallóközi Dal- és Táncegyüttes 1984-től a városi műve­lődési ház és a CSEMADOK-szervezet hatáskörébe került. Remélhetőleg e két fenntartó szerv oly kedvező fel­tételeket biztosit, amelyek lehetővé teszik az együttes régi hírnevéhez méltó magas színvonalú tevékenysé­gét a jövőben. A tartalmas beszámolót rendkívül gazdag — a járás kulturális életének minden területére kiterjedő — vita követte. A küldöttek , rendre beszá­moltak elért eredményeikről, gond­jaikról, problémáikról. A hozzászólá­sokból egyöntetűen a többet tenni akarás és a magas .fokú felelősség­­érzet csendült ki. Ezt tanúsítja pl. a dunaszerdahelyi városi szervezet el­nökének, Csóka Klárának a felszóla­lása is, aki közölte, hogy szerveze­tük а X. Dunamenti Tavasz színvona­lának emelése érdekében vállalja egy 20—25 tagú gyermekcsoport szál­lás- és élelmezési költségeinek fede­zését. Szilvássy József, a somorjai városi »szervezet elnöke, a CSEMADOK és a helyi Kék Duna Efsz közötti eredményes együttműködésről szólt. A szövetkezet 1985 január 1-től je­lentős anyagi eszközökkel járul hoz­zá a Csalló népművészeti együttes fenntartásához, tevékenységének biz­tosításához. Magyarics Vince elvtárs a járási pártbizottság nevében elismerését és köszönetét fejezte ki a CSEMADOK- tagságnak az értékelt időszakban vég­zett becsületes munkáért. Az 1984- ben elért sikerekhez a CSEMADOK is nagyban hozzájárult. Gabonafélékből 7 tonna feletti átlagtermést ért el a járás, ami a dolgozók magas fokú ( munkaerkölcsét és szocialista öntu­datát fémjelzi. E hét tonnás hektár­hozam legyen a CSEMADOK számára is a mérce a kulturális, népművelő, valamint az ifjúság körében végzett nevelő munkában egyaránt. Sidó Zoltán, a szövetség elnöke az összetartozás tudatának erősítéséről, az eszmei hatékonyság fokozásának fontosságáról szólt. A kulturális tevékenység anyagi fe­dezetének biztosításához a dunaszer­dahelyi Járásban több mezőgazdasági üzem példamutatóan járul hozzá. A CSEMADOK Központi Bizottságánák elnöksége a kuftürcsoportnak nyúj­tott önzetlen anyagi támogatásáért, a gyümölcsöző együttműködésért a CSEMADOK-emlékplakett aranyfoko­zatát adományozta a dunaszerdahelyi Dukla, a somorjai Kék Duna, a diós­patonyi Barátság, a nagymegyeri Bé­ke, a dercsikai Barátság, a várkonyi (Vrakúü), a hegyétei (Kútniky), va­lamint a Csilizköz egységes földmű­vesszövetkezeteknek. A vita után a járási konferencia jóváhagyta a még odaadőbb munkára serkentő határo­zatot, majd megválasztotta a 36 tagú járási és öttagú ellenőrző bizottságot. Az újonnan megválasztott plénum a konferenciát követő első ülésén a járási bizottság újraválasztotta elnö­kévé Gyurcsík Józsefet, titkárává pe­dig Fél Miklóst. Dr. Mag Gyula, a CSEMADOK Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának alelnöke A pártszervezetek tevékenysége és irányító-ellenőrző hatásköre általában egy adott üzem, in­tézmény vagy község határáig terjed. Ritkán előfordulhat, hogy egy párt­szervezet kénytelen egy intézmény és egyúttal egy község pártéletével, po­litikai irányításával foglalkozni. Sző­lőske (Viničky) csak pár száz lakost számláló község a Zempléni-hegység déli lejtőin, viszont itt működik a ke­let-szlovákiai kerület egyik legszín­vonalasabb mezőgazdasági szaktanín­­tézete, egyben egyik legeredménye­sebb középiskolája. Mind a község, mind az iskola életét és munkáját egy közös pártszervezet irányítja, a­­melynek Nagy Géza az elnöke, aki egyúttal az iskola diákotthonának fő­nevelője. Öt kérdeztük a pártmunka e sajátos formájáról: — Milyen a pártaiapszervezet tag­ságának összetétele? — jelenleg harminc tagunk van, akik közül 4 tanár, 2 nevelő, 7 szak­oktató és 10 további iskolai alkalma­zott van. A községből 7 tagunk van, akik mind nyugdíjasok, mert termé­szetesen a munkaviszonyban levő párttagok az üzemi alajjszervezetek tagjai. — Miként van képviseltetve a két irányított egység a vezetőségben? — Vezetőségünk héttagú, közülük hatan az iskola alkalmazottjai. Ezt az arányt mi megfelelőnek tartjuk, meri az a véleményünk, hogy első­sorban nekünk, fiatalabb kommunis­táknak kell vállalnunk a munka zö-Gyümölcsözi, egyiimiööés mét. Persze, néhány közülünk — jó­magam is — egyben a község lakosa is. — Hogyan biztosítják a tagság utánpótlását? — Itt egy fájó pontra tapintottunk, bár első pillantásra nem lehet okunk panaszra, hisz tagságunk átlagélet­­kora 45 év és az iskola alkalmazot­tainak 30 százaléka párttag, ami igen kedvező arány. Régebben viszont, amikor még az alapiskola 9 osztályos volt, megtehettük, hogy a 48 évüket betöltött tanulók közül néhány erre méltót felvegyünk párttagjelöltnek. Ma. amikor a harmadikosok 17 éve­sen végeznek, ez már nem lehetsé­ges Nem számolhatunk az érettségi­ző, negyedik évfolyam tanulóival sem, mert ezek már jog szerint a mező­­gazdasági üzemek dolgozói. így az egyedüli „utánpótlási forrást“ szá­munkra csak a saját fiatal alkalma­zottaink jelentik, amit jól ki is hasz­nálunk. — Beszéljünk először az iskola pártéletéröl. Mivel szokott foglalkoz­ni a vezetőség és a tagság? — Elsőrendű feladatunk a tanul­mányi eredmények figyelemmel kö­vetése és olyan határozatok megho­zatala, amelyek elősegítik a jobb eredmé.nyeket. Foglalkozunk az isko­la többi oktatási-nevelési gondjával is, valamint a dolgozóink részéről esetleg előbukkanó fegyelmi vétsé­gekkel. — Volt ilyen eset az utóbbi idő­ben? — Igen, úgy négyre emlékszem az elmúlt év folyamán. Szerencsére eze­ket megoldottuk a pártszervezet szintjén. . — Miként van megoldva a tagság politikai továbbképzése? — Mivel jelenleg tagjelöltünk nincs, ezért minden kommunista a pártok­tatás „Időszerű kérdések“ oktatási egységébe van besorolva. Megelége­déssel nyugtázhatom a pártoktatá­sunk magas színvonalát, amit nem utolsósorban annak is köszönhetünk, hogy saját képzett előadóink vannak, akik mind elvégezték a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemét. Segítsé­get nyújtunk az iskola SZISZ-alap­­szervezetének is a politikai oktatás területén, amiért személy szerint Mi­lan Behyiía pedagógiai igazgatóhe­lyettes a felelős, az iskolánkon igen sok tömegszervezet működik, s hogy eredményesen, azt bizonyítják a ver­senyeken elért eredmények és a ren­dezvényeink gyakorisága. Ezek mun­káját is mi irányíthatjuk. — Az előbb arról beszélgettünk, hogy nem megoldható a végzősük tagjelöltsége. Van-e lehetőségük, ér­tékelni vagy ajánlani valakit a jöven­dő munkahelye számára? — Ez is megoldatlan kérdés. Elvi­leg Ilyen jogunk lenne és a fiatalok érdekében szívesen élnénk is vele — ha az üzemek ezt igényelnékl De saj­nos ilyen kérelmeket nem kapunk, Így aztán hosszú hónapoknak, eset­leg éveknek kell eltelnie, hogy az erre alkalmas fiatalt felvegyék tag­jelöltnek, hiszen ismeretlenként, a „nulláról“ indul. — Miként tud együttműködni egy szakközépiskola és egy község párt­tagsága egy szervezet keretein belül? — Hasznosan, és a hasznot elsősor­ban a község látja. Szőlőske nem köz­ponti község, így nem fejleszthető, itt nincsenek jelentősebb üzemek, épp ezért a lakosság átlagéletkora elég magas. Az együttműködésünknek kö­szönheti a község, hogy sikerrel tel­jesíti a választási programot. Sokat tevékenykedünk a közhasznú munka, az agitáció és a propagáció terén a faluban, a hnb is anyagilag támogat­ja a közös sporttevékenységet. Ügy is mondhatom, hogy fiatalító hatással van ez az egység a pártéletben a falu javára. . Nagy Géza nyolc éve tölti be a pártelnöki tisztet. Huszonnégy év£ az iskola alkalmazottja és azóta tagja a vezetőségnek. Az általa irányított pártalapszervezetnek nem kis része van abban, hogy az iskola az élen­járók közé tartozik, a község pedig csinos, rendezett település benyomá­sát kelti az odalátogatóban. Bogoly János (A szerző felvétele) Mindenekről számot adok Az elmúlt év végén figye­lemre méltó helytörténeti munka jelent meg a Madách Kiadó gondozásában Zalabai Zsigmond tollából Mindenek­ről számot adok címmel. A szerző — bár nem tör­ténész — jó érzékkel és jel­készültén fogott e könyv megírásához. Jegyzetanyagot ugyan nem használ, mégis érezzük a könyv olvasása közben, hogy bár tényeket olvasunk, de mégsem puszta tényeket! A szerző pontosan eltalálta azt a hangot, a­­mellyel szülőfaluja — Ipoly­­pásztó (Pastovcej — múlt­ját a legbefogadhatóbban tárhatja az olvasók széles ■ tábora elé. Soha nem jár­tam Ipolypásztón, e könyv olvasása közben mégis úgy érzem, hogy ismerem min­den zugát, megelevenedik előttem az egész falu. A szerző képzeletében megfogja az olvasó kezét, hogy tisztelettudóan és ün­nepélyesen bevezesse ót fa­lujába, illetve ennek törté­netébe. Megismerteti az ol­vasót a ma mindössze hat­­száz lakost számláló Ipoly menti magyar falu Árpád­­kort történelmével, a falu mezővárossá emelkedésének folyamatával а XV. század­ban, a török kori megpró­báltatásokkal, a követő csá­szári német seregek általi megszállásával, a kurucok ipolypásztói táborozásával, a Rákóczi-szabadságharcot kft­vet 6 nagyarányú népmoz­gással, amelynek következ­tében e faluban is az ország különböző részeiről teleped­tek le emberek, a vallásküz­delmekkel, a nehéz jobbágy­sorssal, a szabadságharc éveivel, a jobbágyfelszabadí­tással és az azt követő ön­álló kisparaszti gazdálkodás­sal, a falu kultúrájának a századforduló körüli fejlő­désével, és emléket állít az első világháborúban elpusz­tult 38 ipolypásztói katoná­nak is. Könyvét az első vi­lágháborút követő társadal­mi változásokkal zárja, ame­lyek e falu lakóinak életé­ben is sorsfordulót jelentet­tek. Az egész könyvből érző­dik, hogy Zalabai szereti szülőföldjét, de azt is pon­tosan tudja, hogy miért sze­reti. Nemcsak a szülőföld szeretete, hanem a szülő­földdel szembeni felelősség is érződik a könyvben. A szerző elkötelezetten, álro­mantika nélkül emlékezik a szülőfalujában töltött két évtizedre is. Könyvét többek között a következő szavakkal ajánlja az olvasónak: „Múltismeret­ben: történelmi tápászkodá­­sokban, „önösszeszedések­­ben" megedződött mai ön­magunk életre hívását, az emberi-közösségi tartás és megtartás holnapi erkölcsé­nek istápolgatását kíséreli meg szolgálni e könyv". A könyvet gazdag fény­képanyag, a felhasznált iro­dalom és a források jegy­zéke, valamint az idegen, elavult és ritkább szavak jegyzéke és magyar-szlo­vák helységnévtár egészíti ki. Csak sajnálhatjuk, hogy más tájegységekből eddig még nem született hasonló tematikájú és színvonalú munka. Fehérváry Magda * I i megalakulásának jubileumi 35. évfor­dulójára meghirdetett tagtoborzást verseny eredményeképpen — 1165-el sikerült a taglétszámot növelni. így 1984 végére a járási szervezettség terén sikerült elérni a 14,35 százalé­kos arányt. Számos községben egé­szen kiemelkedő eredmények szület­tek a tagtoborozás terén. Az 1983-as évhez viszonyítva Tejfalun (Mliečno) 92, Dercsikán durová) 45, Alsójányo­­kon (Janiky) 44, Nagymagyaron ÍZla­­té Klasy) 44 és Tonkházán (Tonkon­ce) 41 százalékkal sikerült a taglét­számot növelni az elmúlt évben. A művelődési klubok szakaszán az eltelt három év alatt lényegében az előző évek színvonalat tudtuk tarta­ni. «A legeredményesebb tevékenysé­get e területen Nagymegyernn (Galo­vo), Dunaszerdahelyen, Vámnsfaluban (Horné Mýto), Somarján fšamorín) és Bakán értek el. A népi hagyományok és a forradal­mi múlt feltárása és közkinccsé tétele terén is derekas munkát végeztek a CSEMADOK tagjai. A rendkívüli oda­adással és lelkesedéssel elindított gyűjtő munka legújabb szép eredmé­nye a gabőíkovói tájház. amely a múlt év novemberében nyitotta meg kapuját a látogatók előtt. Az irodalom népszerűsítése, a könyv iránti szeretet elmélyítése, az olvasás, önképzés iránti Igény felkeltése és kielégítése érdekében helyi szerveze­teink Irodalmi emlékesteket, vetélke­dőket és író-olvasó találkozókat szer­veztek. Az elmúlt három évben 146 irodalom-népszerűsítő megmozdulásba került sor a járásban, melyek közül a legsikeresebbek az író-olvaső talál­kozók yoltak. A járás színjátszó és kisszínpadi mozgalmának Jó hírnevét a két kon­ferencia közötti időszakban elsősor­ban a nagymegyeri színjátszó cso­port fémjelezte. A megyeriek Maja­kovszkij: Poloska című komédiájával az 1983-as Jókai-napokon első helye­zést értek el és eredményesen szere­peltek a szlovák színjátszó csoportok Martinban megrendezett országos versenyén is. A színjátszó csoportok számával azonban nem lehetünk elé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents