Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-15 / 37. szám
f 1 Földműves AZ SZSZK MEZÖGAZDASÄGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1984. szeptember 15. 37. szám XXXV. évfolyam Ага 1,— Kč« Millió hajszáléren Irta: Krocsány Dezső, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke : J ,.4.^-. .,Í;,L .... .нл.д... m . ív.. A ■ ■ iifv, Ä lakosság életszínvonalát, életkörülményeit — a foglalkoztatottsági és jövedelmi színvonal mellett — alapvetően mindennapi életének települési környezete, lakóhelyének infrastrukturális kiépítettsége, intézményhálózata és lakásviszonyai határozzák meg. A városban és falun lakók jövedelmi viszonyai ma lényegében azonosak, mégis köztudomású, hogy a falu ma még sok szempontból elmarad a város nyújtotta nagyobb kulturális, egészségügyi, kereskedelmi, szórakozási lehetőségektől, elsősorban a kedvezőtlenebb infrastrukturális viszonyok miatt. Az elmúlt évtizedben végbement gazdasági-társadalmi át-, alakulás a falvak régi arculatát is megváltoztatta. A falu mai társadalmi és gazdasági helyzetét alapvetően a mezőgazdaság szocialista átszervezése formálta ki. A falvak fejlődése nagy változást hozott a lakosság életében. Nem ritka az olyan család, ahol akad a mezőgazdaságban, az iparban, főleg építőiparban dolgozó vagy szellemi foglalkozású családtag is. A falusi értelmiség jelentős része tért vissza szülőfalujába, s szaktudásával, ismereteivel alkotó közreműködője a jelentkező termelési, kulturális, egészségügyi és igazgatási feladatok elvégzésének. A falvak társadalmi szerkezetében, a jövedelmi viszonyokban végbemenő változások nemcsak a statisztika tükrében, hanem a napi élő valóságban is szemmel követhetők. Ma már alig akad különbség a városi szinthez viszonyítva a falusi gyermekek, felnőttek öltözködésében, a lakosság berendezésében, a háztartások felszereltségében. A székhelyközségekben és a központi falvakban működő közös nemzeti bizottságok megszervezése előnyös változásokat hozott az aprófalvak lakóinak életében, hiszen az állampolgárok ügyeit így jobban felkészült apparátus intézi. A székhelyközségek és a közös nemzeti bitottságok szinte valamennyiéről elmondható, hogy előnyét érezzük ennek a közigazgatási összevonásnak a lakosság alapellátását szolgáló Intézményhálózat fejlesztésénél is. Az aprófalvak saját erőből nagyobb volumenű fejlesztéseket nem tudnának eszközölni a székhelyközségek vagy a központi falvak anyagi támogatása nélkül, jól bevált igazgatásiműködési formává vált a városkörnyéki falvak intézményrendszere is. E települések — önállóságok megtartása mellett — szoros társaflalmi. gazdasági, ellátási, munkaerő-foglalkoztatási, közlekedési kapcsolatban állnak az érintett várossal. A város ellátó, összehangoló tevékenysége, intézményhálózatának fejlesztése a vonzáskörzet népességének kulturális, egészségügyi, kommunális, kereskedelmi ellátási szintjének érezhető javulását is eredményezheti, amely egyformán előnyös a város és a városkörnyék népessége számára. A felsorakoztatott pozitívumok mellett olyan problémák is adódnak, amelyek felszámolása érdekében a CSKP Központi Bizottsága 6. ülésének határozatai értelmében a nemzeti bizottságok, a mezőgazdasági nagyüzemek és a Nemzeti Front helyi szervezetei illetékeseinek mindent el kell követniük. Az aprőfalvak néhányában ugyanis az a tapasztalat, hogy ezeket a településeket az értelmiség elhagyja, ami negatívan érezteti hatását a kulturális élet és a népművelés fejlesztése szemszögéből. Az sajnos nem minden esetben megoldás, hogy a központi községekben művelődési otthon működik. Az ilyen aprófalvakban a polgári bizottságok legnagyobb erőfeszítése ellenére is nehézségekbe ütközik a helyi községpolitikai élet kibontakoztatása. a kultúra és a népművelés fejtése, pedig ezek a települések sincsenek elsorvasztásra ítélve. Ezért meg kell találnunk a módját annak, hogy az értelmiség „kivonulása“ ne hagyjon űrt maga után. A felszabadulás óta a falusi értelmiség nagy részben kicserélődött. Létszámban ez a réteg megnőtt, és alapvető változás* az, hogy többsége paraszt és munkás származású. Igen kevés már az olyan falusi értelmiségi, aki a felszabadulás előtt is falun dolgozott. Közben megváltozott az értelmiségi emberek helyzete, munkája, a lakossághoz való kapcsolódásának jellege. Megtörtént a mezőgazdaság szocialista átalakulása. és végbement a falusi lakosság átrétegeződése. Manapság falvaink többségében nem mezőgazdasági dolgozók élnek. Viszont az ipari dolgozók majdnem fele falun él, bár nem ott dolgozik. Meghatározó tényező az is, hogy az értelmiség bizonyos százaléka — s ez a népművelőkre is érvényes — ingázik. Ilyen körülmények között kell megtalálniuk a nemzeti bizottságok illetékeseinek, a mezőgazdasági nagyüzemek vezetőinek, a népművelés és a kultúra szakembereinek, valamint a falusi értelmiségnek a megoldás kulcsát, hogy minél jobban teljesíthessék a körvonalazott problémakörből rájuk háruló feladatokat. A fentiekben hangsúlyozott feladat igényességét fokozza az a tény, hogy napjainkban gyakran hallunk panaszt a közömbösségre. Az kétségtelen, hogy akadnak közéletünk alakulása iránt teljességgel közömbös emberek. De ez az általánosítható „ítélet“ felelne meg a valóságnak? Nem inkább így mentegetjük önmagunk gyengéit, munkánk fogyatékosságait? Teljesebb igazság, hogy sokak sajátja a politikai és a kulturális érdeklődés; az átlagember ugyanis véleményt alkot a világ és korunk dolgairól. Az viszont lehetséges, hogy ez az érdeklődés nem a kívánalmak szerint alakul. Tehát e gond is tevékenységünk tükre: mutatja felvilágosító-nevelő munkánk réseit, azt, hogy az emberek közügyeink iránti érdeklődését, olykor korántsem elégítjük ki. Pedig ez rendkívül fontos kötelességünk, hiszen életünk értelme. hogy az emberékért, felemelkedésükért küzdjünk. Mint ahogyan a napjainkban — jogosan! — különösen sokat emlegetett gazdasági problémáink megoldása, a hatékonyabb termelés sem öncélú; ezek a törekvések is az építőt, a termelőt szolgálják; érte és hozzátartozóiért, közös boldogulásukért törekszünk javítani gazdasági munkánk eredményességét is. Természetes, hogy nemcsak saját emberi gyöngéink ösztönöznek bennünket e vizsgálatra, hanem igényes feladataink is. A párt Központi Bizottsága ülésein elfogadott programnyilatkozat kötelességünkké teszi: bővítsük anyagi javaink menynyiségét, folytassuk tovább közoktatásunk korszerűsítését, fejlesszük a szocialista kultúrát, gazdagítsuk a személyiséget! formáljuk sokrétűbbé; s mindezt a hatékony közösségi élet keretei között. Ez az igény, amelyet szép tartalommal tölt meg a szocialista brigádmozgalom jelszava is: Szocialista módon élni, dolgozni és tanulni! E jelszó részben már valóság, részben még csak célunk, amelyhez elérkezni igyekszünk. Tegyük ezt eredményesebben, több sikerrel — ez volt és ma is ugyanez törekvésünk lényege. Kulturális ismereteink minősége, szellemi érdeklődésünk arányossága és mélysége nem csupán magánügy. Ez utóbbi kritérium a székhelyközségekre, a központi községekre és az aprófalvakra egyaránt érvényes. A műveltség, illetve a kultúra ugyanis egyénekben konkretizálódó társadalmi vagyon. Ki nem iktatható része a társadalmi forradalomnak, s nincs értelme azon meditálni, hogyan fejlesszük a tudományt és a technikát, ha nem tisztázzuk, hogy milyen legyen a szocialista ember. A gazdaság önmagSban mint eszköz nem jelent világnézeti és erkölcsi kategóriát, a kultúra és a műveltség viszont millió hajszáléren táplálja a termelést. Az aprófalvak, de a központi községek kulturális életének is nem éppen szívderítő tapasztalataiból, s az ember szocialista tudatformálásának zökkenőiből kiindulva, nyomós okunk van emlékeztetni rá, hogy a szellemi kultúra sorsa, állapota a gazdasággal foglalkozó vezető számára sem lehet közömbös. Ezt nyomatékosan hangsúlyozom, mert a kitétel hatványozottan érvényes a nemzeti bizottságok tisztségviselőire és dolgozóira *„ A gazdaságfejlesztés és a kultúra elválaszthatatlan egymástól. Mindkettőt egyforma felelősséggel, türelemmel és hozzáértéssel kell tervezni, irányítani, s hatékonyan megvalósítani. Ez alól nincs kibúvó. A kultúráltság, a műveltség, a szellemi érdeklődés nélkül nem létezhet a fejlett szocialista társadalom, éppen azért, mert önérzetes emberi rendeltetése van. A Nové' Ľubovňa-i Virágzás Efsz Szlovákia azon 4 mezőgazdasági nagyüzeme közé tartozik, melyek gyógynövénytermesztéssel foglalkoznak. Felvételünk a 18 hektáron termesztett kamilla géppel történő betakarítását ábrázolja. Fotó: CSTK KÉT MUNKACSÚCS KÖZÖTT A Csallóközudvarnoki (Dvorníky na Ostrove) Efsz tagjai ezen a nyáron fölöttébb jókedvűen / ünnepelték az új kenyeret. Tehették, hiszen minden okuk meg volt az örömre. A gazdaság történetében első ízben értek el hét tonnát meghaladó hektárhnzamat, s összességében 510 tonna gabonájuk termett terven felüt, fia jövőre legalább hat tonnát elérnek, máris teljesítették a gabonaprogramot, illetve a huszonkét szlovákiai élüzem felhívására válaszként tett ígéretüket. ÉS AZ ŐSZ? Az alig kilencszáz hektáros szövetkezet eddigi eredményei alapján a gyengébb gazdaságok sorát gyarapítja. Vitathatatlan tény, hogy a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban nem könnyű élvonalba kerülni, viszont azt sem hallgathatjuk el, hogy ennek a szövetkezetnek minden lehetősége megvan az erősebb derékhadhoz való felzárkózásra. Néhány eredmény már jelzi, hogy a helyi vezetés igyekszik, élni a lehetőséggel. Horváth Sándor második éve áll elnökként a szövetkezet élén. Nemrég afelől faggattuk, mennyire lesz tartós a közös tagjainak kenyérünnepi örömé? — Meggyőződésem, hogy az év végéig feltétlenül kitart — válaszolta vendéglátónk. — Mindént megtettünk és megteszünk annak érdekében, hogy az őszi eredményeinkért se kelljen szégyenkeznünk. — Lehetne kicsit részletesebben? 1 — Azzal kezdeném, ami a leginkább fáj. Ebben a gazdaságban hosszú éveken át baj volt a cukorrépával. Nem is tudom, emlékszik-e még itt valaki, hogy a szövetkezet mikor teljesítette utoljára a répatermelési feladatát. Sajnos az évek során kialakult egy, nézet, hogy itt egyszerűen nem lehet cukorrépát termelni. Nos, az idén alighanem porrá zúzzuk ezt a nézetet. A növényzet szép, a hektáronkénti 85 ezer darabos egyedszám ígéretes. És nem tettünk semmi különöset, csak amit az agrotechnika megkövetel. A talajt már ősszel alaposan előkészítettük, tavasszal csak fogasolni meg vetni kellett. k'ézzeL kapáltunk, ritkítottunk, háromszor saraboltunK és kétszer öntöztünk. A Felmérések Szerint a tervezett hozamot biztosan elérjük. —■ Ezzed párhuzamosan a takarmánygondjaik is enyhülnek. — Természetesen, hiszen ahol több a répa, ott a takarmányalapra is több nyersanyag jut. Előzetes számítások szerint az idén háromszor annyi leveles répafejet nyerünk, mint e’mennyit tavaly tartalékolhattunk. És persze répaszeletből is több lesz. Ennek már csak azért Is örülünk, mart szeretnénk annyi szílázst készíteni, hogy egész évre elegendő tar-talékunk legyen. A tavalyt szilázsunk augusztus végén fogyott el, és ez a tejtermelésben igencsak éreztette hatását. Eddig mintegy 36 ezer liter tejet adtunk el terven felül s még .ma is több mint tizenhárom liter tejet fejünk egy tehéntől. — A járási kimutatás szerint komoly állatállományuk van. Hogyan győzik ezt a terhet? — Az állatsűrűség valóban nagy. Száz hektárra számítva 132 szarvasmarhát, s ebből csaknem 34 .tehenet tartunk. A teher komoly, de egyelőre nem haladja meg az erőnket. A folyamatos ellátás érdekében 120 hektár lucernát, 130 hektár silókukoricát, 60 hektár tarlónövényt, valamint őszi és tavaszi keverékeket termesztüfik. A lucernát háromszor kaszáltuk s egy kaszálást még remélünk. Persze .rendszeresen locsoljuk a növényzetet. A lucerna átlaghozama tavaly 12 tonna volt, a tervezett 10 tonnát az idén is elérjük. — Az idén sokan'aggódnak a kukorica miatt. Itt milyenek a kilátások? — Röviden szólva biztatóak. Tavaly 6,5 tonnás átlaghozamnak örülhettünk, ennyiben az idén is kiegyeznénk. Annál is inkább, mert az Iparszerű termelési módszer előnyeiben bízva, papírra mertük tenni a korábban hagyományos módszerrel elért valóságot. — Nagyjából három hét késésben vagyunk... — Tudom, de ez még nem ok a pánikra. Én bízom benne, hogy a kukorica igenis beérik, és megadja, amit várunk tőle. — Milyen sorsot szántak a kórőnak? — Természetesen betakarítjuk és feletetjük. Tavaly 400 tonna kukoricaszárat szilázsoltunk le, ezen az őszön sem fogjuk beszántani a kórót. A takarmány az állatoknak való, a földnek inkább szerves trágyát adunk. Ügy intéztük, hogy egy-egy parcella négyévenként feltétlenül kap istállőtrágyát. Még akkor is, ha történetesen gabonát vetünk bele. — Jó, hogy említi a gabonát. Mennyit vetnek ősszel? — Kétszázötven hektár őszi búzánk lesz. A' korábbi tapasztalatok, meg a laboratóriumi talajelemzések eredményeinek birtokában végezzük a fajtaigényeket kielégítő tápanyagpútlást. A remélt jövő nyári sikert a Danúbia és a Vala fajtákra alapozzuk, de a biztonság kedvéért egyéb fajtákat (Košútka, Viginta, SU-6300) is vetünk. A helyi adottságokból kiindulva úgy tervezzük, hogy legkésőbb október 10-ig befejezzük a vetést. Ha a követelményeknek megfelelően a magágyat két-három hétig pihentetni akarjuk, akkor nagyon következetesen kell megszerveznünk a munkát, ‘mert a terület nagyobb részén silókukorica, Illetve tarlónövények után kerül földbe a büza. És a silókombájnok még csak a napokban Indultak. Igaz, három géppel dolgozunk, de így is eltart a betakarítás két hétig. Vagyis a kombájnok után azonnal szántani kell, hogy pihenhessen, megülepedhessen a talaj. Csakis így alapozhatjuk meg a jövő nyári örömöt. Kádek Gábor
