Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-18 / 33. szám

Szabad FäUmú've az szszk mezőgazdasAgi és Élelmezésügyi minisztériumának hetilapja 1984. augusztus 18. 33. szám XXXV. évfolyam Ära 1,— Kčs Megismerni vágytam Nagy Sándort. Mégpedig azért, mert élőszóval kívántam megköszön­ni neki mindazt, .amit a mező­­gazdaság szocialista átszervezé­se óta tett. Miután megismer­tem, tapasztalnom kellett, hogy az attitűdjéből kiérezhető jó­fajta arányosság bonyolultabb valami az előre sejtettnél. Élet­útja. hasonlattal szólva, a boltívre emlékeztet, melynek vonalvezetése erősen elrajzolt­­nak hat a közönséges körív­hez képest, rejtett statikai ará­nyai mégis stabilak, különben összeroskadna a terhelés alatt. Beszéljük el röviden az éle­tét képletesség helyett egyenes értelemben, hogy végezetül új­ra szóba hozzuk azt a bizonyos boltívet, immáron a formáját megadó erők ismeretében, me­lyek bizonyságul szolgálnak arról, hogy e „mértani rajzo­lat“ vonalát nem valami játé­kos szeszély vagy ötlet húzta meg, hanem maga a történe­lem. í. Igen, mert valamennyi em­ber sorsa egy mikroszkopikus történelmi háttér. A nagyme­gyeri (Čalovo) Agrokomplex Országos Mezőgazdasági Kiállí­tás újmajori (Nový Dvor) gaz­daságának szolid irodahelyisé­gében beszélgettünk Nagy Sán­dorral, aki a közelmúltban múlt hatvan esztendős. A nyár dere­kának percei peregnek, s a zápor utáni napfény aranyozza be emlékező szavait. Van idő átgondolni, hogy mi adhatott erőt számára. Tengernyi, nehe­zen megfejthető igazságokat is mondhatna, joga és tehetsége egyaránt meg volna hozzá, de ő a homályos kitejzésmódot so­hasem szerette. Mintha törté­nelemkönyvet lapozgatna, úgy elevenedik meg előttem élet­útja, ma már messzinek tűnő tavasza. Halk szavakkal, apró gesztusokkal vezet végig élete sok-sok mérföldkővel jelölt bi­rodalmán. Kezei — a kék erek­kel szőtt karok — nem resz­ketnek, a dereka egyenes, ge­rincének tartása van, a pillan­tása lenyűgözően élénk. Szavai halkan csengenek, de világos gondolkodásról beszélnek, egy­fajta nagyon egészséges szem­léletről, amivel csak a nagyon tevékeny élet ajándékozza meg az embert. 2. Ä mai virágzó nagyüzem te­rületén majort gyermekként látta meg a napvilágot. A sze­génység homályába vezető vér­rel és vajúdással bélelt úton öt testvér követte. Képletesen szólva a nyers állati bőr finom szattyán állapotáig nem megy át több áztatáson, cserzésen, gyúráson, vakaráson, mint ő a majori gyermek. Akkor ugyanis I \ a béres gyermekétől nem vet­ték jó néven a műveltségre való törekvést. Rossz szemmel nézték ezt a parancsolok is. Akit olvasás közben leptek meg, azt az első világháború utáni években kommunistának tartották. A majorból Nagy Sándor sem emelkedhetett fel­sőbb szellemi körbe. Tehetsége sáraranyként ragadt meg a ma­jorok közti utak kátyújába. 19:i8-ban kiállt az alapiskolá­ból. Homályban látta meg a nap­világot, 0 nyomor pókhálójával teleszótt cselédszobában a csa­ládi leszek melege jelentette számára a gyermekkor táplálé­kul szolgáló gyökerét. — Most felnőtt ésszel vissza­gondolva, megannyiszor elámu­­lok, ha eszembe jut ez a gyer­mekkori fantasztikus erőkifej­tés, már-már megszállottságig menő szívósság, ahogyan bele­­görnyedtiink a munkába, szúr­­tu-k-emeltük a kemény nyelű villát, vágtuk földbe a kapát, emi pedig sokszor pengve visz­­szapattant a kőkemény talaj­ból. Akármilyen különösen is hangzik, de megszerettem a munkát, noha az gyötrelmet és szenvedést okozott. A szükség parancsára dolgoztunk persze, nem csupán jókedvből kínoztuk magunkat. Mindezt személyes példámból tudom — fogalmazza halk szavakkal a gürcölésbe belopott esztétikumot. 3. A felszabadulást követően, hazánk­ban az elsők kö­zött alakult meg a Nagymegyeri Álla­mi Gazdaság. A majori gyermek­ként fegyelmezett munkához szokott Nagy Sándor sze­rette a földet, a növényeket, az ál­latokat. Ezúttal viszont már olyan közösségbe vá­gyott, ahol képes­ségeit, tudását iga­zán ki tudja bon­takoztatni. Fiatal volt és tervező, ál­modozó, aki élet­­tapasztalatait a gyakorlatban akar­ta kamatoztatni. Az állami gazdaság dolgozójaként oda­adó munkával e­­gyengette a közös gazdálkodás felfelé ívelő rögös útját, s közben a városi nemzeti bizottság tanácstagjaként társadalmilag is aktivizálta magát. — Végtelen nagy örömöt je­lentett számomra, hogy a szo­cialista hazában, a szocializ­musért dolgozhattam. A béke és a szabadság gazdag tartal­ma feszült bennünk, és serken­tett cselekvésre, bár.olyan kö­zel volt még a háború vérziva­taros emléke, és annyira fél­tettük a nehezen szerzett sza­badságot. Bőség, egyenlőség — mélyen forradalmi sodrásuk volt e fogalmaknak, bár tartal­muk még csak hit lehetett. És ahogy mind közelebb lettek, annál jobban tűzbe hoztak ben­nünket. — hangsúlyozta az ün­neplőbe öltöztetett szavakat Nagy Sándor. Szavai nyomán a képzelet szárnyán szinte együtt izzadok az agyatlágyító melegben ka­szálókkal. kezemhez nő a lát­hatatlan nyolcágú villa, a répát ásó szívlapát, s megadóan haj­lítom derekamat a lovak von­tatta eke után. Mindez termé­szetesen csak utánérzés: a nagy pillanatok, a történelmet for­máló napok bizonyos idő után veszítenek jelentőségükből, az emlékezet néha visszaszürkiti őket. Számon van, és monda­nám beszélgetőpartneremnek: tisztelet az úton elöljáróknak, az újat bátran vállalóknak, a történelmet formálóknak. De hagyom . . . Hagyom, mert a szilárd pillérekre épülő boltív képzeletbeli téglái térben és időben tovább sodorják a tör­ténelem szőtte visszaemlékezés gondolatmenetét. 4. Teltek a napok. Vége lett a napnak, kezdődött egy másik, a közös munkát végzők ritmu­sával. Folyt az idő, mint a szem előtt hirtelen elrántott betűso­rok, Nagy Sándor életében a­zonban az Idő múlása ezúttal sem vesztette el igazi értelmét. 1952-ben a szakérettségi meg­szerzése után kinevezik a gaz­daság vezetőjévé, s rá két évre a párttagok sorába lép. — Mint a nagyüzemi mező­­gazdaság iránt elkötelezett ktiininunistát mindig az vezé­relt, hogy a pártos elvhűség megőrzője és táplálója a be­csületesen végzett munka, a közügy hozzáértő, önzetlen, be­csületes szolgálata. Ez követ­kezett és következik a párt po­litikájából, társadalmunk szo­cialista jellegéből, s ez a szo­cialista erkölcsiség egyik alap­­követelménye. Ezen utóbbiak tekintélye számomra minden­korra adottá váltak, minden nap megküzdöttem, s ma is új­ra és újra megküzdök érte, a párt politikájának, a nép javá­nak hozzáértő szolgálatával — szövi a szavakat pártos elkö­telezettséggel riportalanyunk. E szavak a múltban, szemé­lyére vonatkozóan ma is az ak­tív cselekvésben nyertek konk­rét formát, s gyakorlati kibon­takozást. 1957—1960-ig a nagy­megyeri járási pártbizuttság el­nökségi, 19B0 — 1976-ig pedig a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) pártbizottság plénumának tag­jaként bizonyította pártos helytállását. 1967-ben sikere­sen befejezte a mezőgazdasági institútot, s 1972-től napjainkig az SZLKP Központi Bizottságá­nak tagja. 5. — E kétezer hektáros gazda-, ság lett az én világom. Bele­feledkeztem a messze zúgó búzatáblákba, nyaranként hall­gatom a pacsirta énekét, ma­gamba zárom a láthatatlan fürjkakas pitypalattyolását, s orromban érzem a vadvirágok illatát. Ezek a béke igazi hang­jai, s a távolbanyúló táblák halványkékes zöldje a béke jele — a határjáró ember ro­­mantizmusával igyekszik kitér­ni a gazdaság rekorderedmé­nyei elől. 6. Az általa irányított gazdaság terméseredményeinek szemlél­tetéseképpen csak annyit: az idén gabonafélékből 7,4 tonnás hektáronkénti hozamot értek el, s a 700 darabot számláló tehénállomány évi átlagában pedig 5500 litert fejnek tehe­nenként. — A kollektív munka ered­ményei ezek. Számomra a föld minden tenyérnyi darabja intő, okító történelem. Mindezt a­­zért hangsúlyozom, mert a nagy feladatokat csak az em­beri tényezők kellő figyelembe vételével lehet megvalósítani, vagyis, ha a dolgozók érzik a megbecsülést, érzik, hogy szá­mítanak rájuk. Ez esetben sok­ra képesek, hirtelen kiderül, milyen sok energia, tettrekész­­ség lakozik bennük. Kimagasló eredményeink azzal magyaráz­hatók, hogy a mi gazdaságunk­ban jó a vezetők közötti, vala­mint a dolgozók és a vezetők közötti összhang, és ezzel pár­huzamosan emelkedik a szak­mai felkészültség, a szervezett­ség és az aktivitás. Ennek kö­szönve gazdaságunkban a ter­melés egyúttal a ráfordított munka mennyiségének és mi­nőségének kifejezője is. 7. A hasznos élet hitelére ala­pozott pilléreken ekként épült Nagy Sándor életútjának holt­íve, melynek tartós érvényű szilárdságát a Győzelmes Feb­ruár Érdemrend igazolja. CSIBA LÁSZLÓ Látogassa meg Nitrán az Agrokomplex 84 i / Országos Mezőgazdasági Kiállítást * • •*»*. 1984. augusztus 18-tól szeptember 2-ig \ Szilárd pillérekre épült a boltív

Next

/
Thumbnails
Contents