Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-11 / 32. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1984. augusztus 1Ĺ melőkörzetekben helyezkedik el, és az elért gazdasági eredmény elsősorban a termelékenységen múlik. Említést érdemel, hogy a termelést mód gyökeres megváltoztatása szorosan kihat az életkörnyezetre, s ennek szennyeződését okozhatja. Az állatok gyakori áttelepítése és egyedi gondozásuk megszüntetése a közösszpontosítás esetén az elhullás elérheti a 24 százalékot is. Az állatoknak több üzemből való összevonása esetén az istálló környezetében különböző mikróbák halmozódnak fel, s kedvező feltételeket teremtenek a fertőző betegségek kialakulásához. Gyakorlati tapasztalatok arra utalnak, hogy a betelepítés előtti diagnosztikai nehézségek miatt a külső és belső tényezők által előidézett szubklinikai és idült megbetegedések különösen veszélyesek. A tényezők közül a trágya eltávolítás! módja fontos helyen szerepel, mert a környezet kórokozó mikroszervezetekkel való megfertőzését eredményezheti. Továbbá a talaj fizikai és kémiai tulajdonságainak megváltoztatásához is vezethet, s a nitrogén tartalmú anyagoknak és a foszfornak, valamint az utóbbi származékainak felhalmozódását, továbbá a kórokozó baktériumok ellenálló törzseinek fellépését okozhatja. A vizsgált esetekben hígtrágyatermelésről van szó, a fent említettek azonban erre is teljes mértékben vonatkoztathatók. Ezen felül a kérdés mielőbbi megoldása több okból is nagyon fontos. Az almozás nélküli tartásmódhoz — műszaki szempontból — megfelelő vízforrás biztosítása szükséges a trágya 1:10—15 arányban való hígításához. A trágyalé hasznosítására a növénytermesztés szakaszán speciális vetésforgó kimunkálása szükséges. A trágyalé huzamosabb ideig tartó és nagy adagokban történő kijuttatása esetében a kétszeresére növekszik a talaj tömörítése és a mélyszántás 18—20 centiméterrel megapad, ami végső soron a termőképesség csökkenése és a költségek növekedése révén a gazdasági eredményekben is megnyilvánul. Ha a hígtrágyát tartósan alkalmazzuk a növényzet összetétele is változik a gyomnövények javára. A hígtrágya szennyezheti az altalajvizeket, ezáltal a növényekben nitrátok halmozódnak fel, s a nyers állapotban való fogyasztásuk az emberre és az állatra nézve egyaránt káros lehet. A világviszonylatban nagy visszhangot keltő szovjet kísérletek szerint a nitrátokkal szennyezett ivóvízben nitrozaninok keletkeznek, amelyek még nyommennyiségben is karciogén hatásúak. Több országban közvétlen összefüggést mutattak ki az ivóvíz nitrittartalma és a rákmegbetegedések előfordulási gyakorisága között. A kísérleti eredmények alapján maximális adagként növényzettel fedett területre hektáronként 50 tonna, porhanyított talajfelületre pedig 40 tonna hígtrágya kijuttatását javasolják. Ä gyakorlatban viszont nehéz ezt megvalósítani. Ugyanis ha ezer darab állat összpontosításával számolunk — darabonként minimálisan 55 liter trágyalé termelésével —, akkor naponta 55—82,5 tonna hígtrágyáié termelésével kell számolnunk. Ez pedig sík területen legalább egykét hektár szabad területet igényel, ami az üzemek többségének nem áll rendelkezésére, s így az alkalmazott hígtrágyaadag lényegesen nagyobb. Esetleg a fölösleget ellenőrizhetetlen területekre juttatják, tekintet nélkül az említett tényezőkre. Végezetül elmondhatjuk, hogy az állatok nagyfokú összpontosítása leismert „mikrobizmushoz“ vezethet. Ez a jelenség olyan feltételek összességének kialakulását jelenti, amelyek lehetővé teszik a mikroorganizmusoknak az adott környezetbe való behatolását és fennmaradását, valamint az állat szervezetében való fejlődését és szaporodását. A mikroflóra összetétele idővel megváltozhat olyan mértékben, hogy a kórokozók bizonyos körülmények között fertőzést válthatnak ki. Az állatok kitelepítése utáni fertőtlenítés esetén is egyes kórokozók megmaradnak, metartják fertőzőképességüket'. Mivel a betegség domináló tünetei nem nyilvánulnak meg, elmarad a tömeges kezelés, viszont az állatok elhullása növekszik. Felméréseink szerint nagyfokú hetővé tette az állattenyésztésben — a kistermeléshez viszonyítva — a pozitív, forradalmi változások megvalósítását, de az adott lehetőségek maximális kiaknázása több komoly probléma mielőbbi megoldását teszi szükségessé. Andrássy Sándor agrármérnök, a légi (Lehnice) szövetkezet elnöke és Emil Ivánig agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a Nitral Mezőgazdasági Főiskola munkatársa A tudományos-műszaki haladás vívmányainak alkalmazása és a termelési eszközök összpontosítása, továbbá a munkamegosztás, az újratermelési folyamat nyitottsága és a vertikális kapcsolatok kiépítése révén olyan eszközt jelent napjainkban, melynek segítségével a mezőgazdasági termelés, s ezen belül az állattenyésztés egyes ágazatainak potenciális lehetőségei hatványozhatok. Megállapítható, hogy az állattenyésztés belterjesítési folyamatában, főleg a szarvasmarha-tenyésztés szakaszán a legnagyobb előrehaladást a marhahizlalasban értük el. Ezen ágazatban a jövedelmezőség mértéke a gazdasági szabályozók hatására az 1980-as évhez viszonyítva 365 százalékkal nőtt, s lehetővé tette az egy lóra való növekedését. A húsfogyaszdetíleg tervezett 76,1 kilóról 80,5 kilóra való növekedését .A húsfogyasztás fokozatos növekedése természetes velejárója az életszínvonal emelkedésének, s szorosan összefügg a termelés hatékonyságának növelésével. Korántsem állíthatjuk azonban, hogy a szarvasmarha-hizlalás népgazdasági szempontból teljesen problémamentes, annak ellenére, hogy a hízómarhák rövid élettartama, a környezeti körülményekkel szembeni igénytelensége, és bonyolult emésztőszervi rendszere lehetővé teszi a nagyfokú gépesítés és automatizálás bevezetését. Ezzel kapcsolatban a marhahústermelés gazdasági kérdéseinek tekintetében — a termelés összpontosításának és szakosításának hatására — a termelők két döntő jelentőségű tényezőre, mégpedig az önköltségek, főleg az anyagi költségek csökkentésére, valamint a munkatermelékenység növelésére irányítják figyelmüket, A szarvasmarha-hizlalás körzetesítése a kukorica- és a répatermelő körzetekben kiküszöböli a termelés szóródását, lehetővé teszi a hízóállatok biológiai adottságainak teljes mértékű kiaknázását, a kevésbé értékes takarmányfélék hasznosítását, valamint a biológiai és kémiai eljárások segítségével a teljes értékű takarmányfehérjék előállításét, minimális költségekkel. Hitelesített adatok igazolják, hogy a kukorica- és, répatermelő körzetekben egy hektárnyi területről egy-öt darab hízómarha takarmányszükséglete biztosítható 50 kilótól 550 kiló élősúlyig. A hizlalás hatékonyságának és. a marhahústermelés távlati megoldásának szempontjából különösen fontos tényezőként emelkedik ki a kérődzőknek az a tulajdonsága, hogy teljes értékű takarmányként fogyaszthatják a monogasztrikus állatok számára emészthetetlen, vagy csupán korlátozott mennyiségben emészthető takarmányokat, amelyek az utóbbi esetben hulladéknak számítanak. E lehetőség függvényében nemcsak a „hulladék“ értelmezése módosul a „nem megfelelő helyen alkalmazott takarmányforrás“ fogalmává, hanem jelentős- mértékben érinti a vetésszerkezet összetételét, a nagy asszimilációs képességű és nagy zöldtömeget adó takarmánynövények termesztését, kihat az állattenyésztés szerkezetére, valamint az egyes ágazatok közgazdasági vonatkozású kérdéseire. Ha a marhahizlalásban teljes mértékben kihasználják a tömegtakarmányokat, melyeket erőtakarmányokkal egészítenek ki, akkor a szakosított telepnek a talajhoz való kötöttsége minimális, és a farm melletti területet is be lehet vonni a szakosított vetésforgóba. A munkatermelékenység növelése a marhahizlalásban is úgy, mint az állattenyésztés egyéb ágazataiban az Istállók magasfokú gépesítésének, a megfelelő technológiának és munkaszervezésnek, valamint az állatok élettani folyamata figyelembevételének a függvénye. Bár — mint említettük — a hízómarhák igénytelenek a környezetre, élettartamuk is rövid, mégsem vonhatók ki a biológiai körforgásból. A gyakorlati eredmények Igazolják, hogy az állatok összpontosításának fokozásával nő azon tényezők száma, amelyek nemcsak az ágastabilitását, valamint az egész ágazat jövedelmezőségét, megkülönböztetett figyelmet szentelünk ennek a kérdésnek. Az elemzés eredményei valamennyi vizsgált esetben arra utalnak, hogy éppen ezen a téren rejlenek a legnagyobb tartalékok, a takarmánypogácsák készítésétől kezdve, egészen a takarmánykiosztó gépsorok üzembiztonságáig. A jelenlegi energetikai helyzetből kiindulva úgy véljük, hogy a szárított takarmányokra alapozott takarmányozási technológia nincs összhangban az elért termelőképességgel, főleg ma, amikor a rendelkezésre álló gépi eszközök segítségével a takarmányok természetes állapotban is szállíthatók. A takarmányozási költségek a gépi berendezések üzembiztonságával is szorosan összefüggnek. Így például a takarmányozási gépsor' egy napi kiesése — a javításra fordított költségek mellett — az egyes gyomormikroorganizmusok pusztulásához vezetett, aminek következtében leállt a cellulóz lebontásának folyamata. A gyomor zések üzembiztonsága. Az emésztés élettani ismeretei arra utalnak, hogy a tej emészthetősége ennek hőmérsékletétől függ. A 37 C-fokra felmelegített tej a iépben 3—4 perc alat összemegy, s ez optimálisnak mondható. Ez a folyamat a 35 fokos tej esetében 5 percig, a 30 fokosnál 8 percig, a 25 fokosnál 12 percig, a 20 fokosnál 34 percig, a«15 fokos tejnél pedig 346 percig tart. Tehát a tej optimális emésztéséhez 37 C-fok hőmérsékletű tej szükséges. A 25 foknál alacsonyabb hőmérsékletű tejet nem emészti meg a szervezet, ami hasmenéseket, és az ezzel járó dehidratációt valamint gyomor- és bélgyulladást okoz, de gyakran elhulláshoz is vezethet. Minden esetben csökkenti a termelőképességet. A nagy kapacitású marhahizlaldák építésekor az elvont mezőgazdasági terület nagysága is figyelmet érdemel. Természetesen nem ellenezzük az új'építkezéseket, csupán az újszerű, lakótelepek építési módjához hasonló lehetőségekre szeretnénk felhívni a figyelmet, miszerint a szükséges terület többszintes építkezésekkel nyerhető. A CSKP Központi Bizottsága 13. plenáris ülésén többek között hangsúlyozták a mezőgazdasági terület védelmének és a talaj termőképessége javításának fontosságát. Statisztikai adatok szerint a 6. ötéves terv időszakában csak a nyugat-szlovákiai kerületben 7253 hektárral csökkent a mezőgazdasági terület, ami 60 ezer ember élelmezését biztosító terület veszteségét jelenti. Említést érdemel, hogy a többszintes Istállók építése a sertéstenyésztésben elterjedtebb, azonban bizonyos tapasztalatokra ezzel az építkezési móddal hazánkban is szert tettek, például a lévai f Levice) Járásbelí Oroszkai (Pohronský Ruskov) Közös Mezőgazdasági Vállalat háromezer férőhelyes, négyemeletes marhahizlaldájában. szarvasmarha- hizlalás zat közgazdasági vonatkozású kérdéseit befolyásolják, hanem kihatnak a mezőgazdasági terület csökkenésére, a talaj termőképességére, a környezetvédelemre, az állat- és a humán egészségügyre. Az összpontosítás fokának helytelen felmérése, a nem megfelelő technológia és munkaszervezés negatív hatással jár, amely nemcsak, hogy semmivé teszi az összpontosítás előnyeit, hanem csökkenti a termelés hatékonyságát is. A marhahlzlalás optimális összpontosítása csakis minden egyes eset komplex módon történő elemzése és egyedi megítélése alapján állapítható meg. A nagy kapacitású marhahizlaldák optimális összpontosításának a megállapítására végzett felmérések során az egy takarmányozási napra és az egy kiló súlygyarapodásra vonatkozó önköltségek szerkezetéből indultunk ki, figyelembe véve ennek leggyengébb elemeit. Az elemzésből kiderült, hogy az önköltségek legjelentősebb hányadát az 56—82,2 százalék között Ingadozó anyagi költségek tették ki. Ezen belül a legnagyobb tételt (47,77 —73,72 %) a takarmányozási költségek képezték. Mivel ez a tétel jelentős mértékben befolyásolja a termelés nagyságát, a termékek árát, az Istállóférőhelyek és a műszaki felszerelés kihasználását, a bérezést, az állatgondozók szociális helyzetét és Andrássy Sándor agrármérnök Fotó: Tóth József mikroblális tevékenységének felújításához 24—36 órával az etetés után került sor, ami annyit jelent, hogy fiziológiai szempontból ennyivel hoszszabbodik meg az egy napi koplaltatás, ami a napi súlygyarapodásban is érzékelhetően visszatükröződik. A tejitatás szakaszában hasonló jelentőséggel bír a melegítő berende-Vizsgálataink során összehasonlítottuk az oroszkaí négyszintes marhahizlaldát, a Haldovkai Közös Mezőgazdasági Vállalat (Dolný Kubln-i járás) 4248 férőhelyes egyszintes hizlaldájával. Mindkét hizlalda almozás nélküli, a takarmányozás pedig Laktavittal, TŠK keveréktakarmánnyal és tetszés szerinti mennyiségben szárított szemcsézett takarmánnyal történik. A termelés és az egyes munkafolyamatok szervezése is hasonló. Csupán a takarmányozási gépsor műszaki megoldása különbözik. Egyelőre csupán előzetes eredmények állnak rendelkezésünkre, melyekből helyszűke miatt csak néhányat ragadunk ki: az egy férőhelyre számított beépített terület az egyszintes istálló esetében 10,53, az emeletesnél pedig mindössze 1,80 négyzetmétert tett ki; az üzemeltetéshez szükséges dolgozók száma az első esetben 40, ebből 14 közvetlenül a termelésben, a másik esetben 24, ebből a termelésben 8 volt; Hladovkán 0,598, Oroszkán pedig 0,761 kilő napi súlygyarapodási átlagot értek el; az egy kiló súlygyarapodásra fordított költségek az első esetben elérték a 33,40, a másikban pedig a 23,60 koronát. Sajnos megfelelő mennyiségű meghatározó adat hiányában az összehasonlításból nem vonhatók le egyértelmű következtetések. Már azért sem, mert a két üzem különböző ter-V