Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-04 / 31. szám

1984. augusztus 4. SZABAD FÖLDMŰVES 11 nem késő г жг * лж s лт : \ 4 eredményként könyvelhető el, hogy Kassán 38, a Szepességben 15, Bratl­­slavában 11, Nyitra környékén 7,5, Žiar nad Hronom Iparterületén pedig 1 százalékkal sikerült csökkenteni a szennyeződést. Ezt elsősorban a me- 5- chanikus és elektromos pernyeelvá- 1- lasztő és eltávolító rendszerek, a kü­­p lönböző tisztító berendezések hatás­­■i fokának a növelésével sikerült elér­­) ni. Az említett területekkel ellentét­­a ben növekedett a szennyezettség i- koncentráltsága az Abó-Ärvában és i- Jelšava környékén, к Figyelemre méltó, hogy a nagyobb n városokban, főleg az úgynevezett má­- sodlagos szennyezettség foka növe­- kedett, s ez a közlekedés, valamint- a rendszertelen várostisztítás szám­­r Iájára írható. A legutóbbi adatok sze­­e rint hazánkban a kipufogó gázok át- I, lagosan 15 százalékkal növelik a le­­a vegő szennyezettségét. Szlovákia fő­- városában, Bratislavában pe,dig a- légszennyeződés több mint 20 száza­­;, lékát alkotja a közlekedésből szár­- mázó füst és por. A vízvédelem hatékonyságának nö­­t velőse érdekében jelentős költségrá­- fordítással újabb víztisztító telepeket helyeztek üzembe. Elsősorban a Ru­- žomberokban, Zilinán, Smolenicén, Vranovban, Dunaszerdahelyen (Du­najská Streda) és Tőketerebesen (Trebišov) létesített tisztító állomá­sok segítették az elmúlt évi felada­tok jobb teljesítését. A környezetvédelmi bizottság, hoz­zájárulása nélkül ma már nem épít­hetők újabb üzemek, megfelelő óv­intézkedések hiányában. Sajnos, a lakásépítési programban több kivétel is akad, a városok és községek ve­zetői többnyire csak a beruházások­ból megmaradt összeget fordítják a szennyvíztisztító berendezések létesí­tésére. Így több lakótelepen a köz­művesítés csak részlegesen tekinthe­tő megoldottnak, mivel a tisztító te­lepek üzembe helyezées több évet vá­rat magára. A mezőgazdasági terület védelme napjaink egyik időszerű feladata. A szigorú rendeleteknek és a követke­zetesebb ellenőrzéseknek köszönhe­tően tavaly a mezőgazdasági terület 568 hektárral növekedett. A lecsapo­­lási munkákat több mint 17 ezer hek­táron végezték el, és közel 13 ezer hektáros területen lehetővé tették a rendszeres öntözést. A hulladékhasznosításban ugyan az ’ átlagosnál jobb részeredmények szü- 1 lettek — például az üveggyűjtésben —, ám számottevő javulás nem ész­lelhető. Továbbra Is, fejtörést okoz a másodlagos nyersanyagok és a nagy menyiségü hulladék tárolása, a fel­­használást a korszerű műszaki bázis hiánya késlelteti. Az ipari ágazatok közül egyedül a gépipari tárcának sikerült javulást elérnie, főleg a Slov­­chéxnia termelési-gazdasági egység üzemeinek és vállalatainak köszön­hetően. A 7. ötéves tervidőszak környezet­­védelmi tervezete igényes feladato­kat tűzött ki, ám azok nem megold­­hatatlanok. Az eddigi felmérések rá­mutattak a legnagyobb hiányossá­gokra, azok orvoslására adottak a lehetőségek. Az intézkedések rend­szeres ellenőrzésével — szükség ese­tén a bírságok és a különböző szank­ciók lehetőségeivel is élve — arra . kell törekedni, hogy hazánkban a környezetvédelem ne az elméleti fej­tegetések tudományává, hanem in­kább gyakorlati ágazattá váljék. BARDOS GYULA (Fotó: —ita—) A fogyasztó erdekeiieii Ä Tudományos-Műszaki Fejlesztési és Beruházási Tanács Szlovákiai Bi­zottsága az illetékes minisztériumok­kal és a kerületi nemzeti bizottsá­gokkal közösen rendszeresen ellen­őrzi és értékeli a környezetvédelmi intézkedések betartását és hatékony­ságát. Az SZSZK kormánya a 7. öt­éves tervidőszakra 75 főbb intézke­dést foganatosított. A tavalyi 1983-as évben a tervek szerint 14 központi feladatot kellett volna megoldani, ebből azonban csak 11 valósult meg. A további három feladat teljesítése folyamatban van. A környezetvédel­mi tevékenység főbb területei a kö­vetkezők: ez élet- és a munkakör­nyezet feltételeinek alakítása; a le­vegőtisztaság védelme, illetve a to­vábbi szennyeződések megakadályo­zása; a zajártalom elleni harc; a környezeti vízvédelem, valamint a korszerű hulladékhasznosítás. Tavaly ugyan nem sikerült a kitű­zött feladatokat maradéktalanul tel­jesíteni, az előbbi Időszakhoz viszo­nyítva a környezetvédelem terén még­is jobb eredmé­nyek születtek. Mindez annak tud­ható be, hogy egy­részt az 1982-es év végén, másrészt pedig a tavalyi év­ben a legszennye­zettebb területeken több környezetvé­delmi szempontból jelentős beruházást sikerült befejezni, így több ipari üzemben és válla­latnál korszerűsí­tették az elavult és a környezetre veszélyes üzem­­részlegeket, több víztisztító állomást helyeztek üzembe. Sokat segített, hogy a legsűrűb­ben lakott és egy­ben a legszennye­­zetebb iparvidéke­ken, a minisztériumok a nemzeti bi­zottságokkal és az érintett üzemek vezetőségével együttműködve kidol­gozták a helyi környezetvédelmi fel­adatokat, s azok teljesítését szigo­rúan ellenőrzik. Ä városok és a községek lakásépí­tési tervét az esetek többségében a környezetvédelmi bizottság Is jóvá­hagyja. Az elmúlt évben a negyven­ezer új lakás átadásával Szlovákiá­ban javult a lakáshelyzet. A legna­gyobb gondot azonban továbbra is az jelenti, hogy a lakások építésével nincs összhangban a szolgáltatási há­lózat fejlesztése. Sok esetben csak a lakásátadást követő években kerül sor az üzlethálózat bővítésére, a par­kok és a zöldövezet létrehozására. A felbontott utcák, a tátongó gödrök ma sem javítják a környezetvédelmi összhatást. Az új betonrengetegekben szinte csak elvétve találunk egy-két facsemetét, s annak a léte is ki van téve a természetrongálók szeszélyei­nek. A zöldövezet hiányát főleg a fia­tal nemzedék tagjai érzik meg leg­inkább, ment a fák, a bokrok és a növények nem fogják fel a port és a különböző szennyeződéseket. Ezért nem Is csodálkozhatunk, különösen a városi gyermekeknél oly gyakori krónikus légzőút-megbetegedéseken. A munkakörnyezet javítása érdeké­ben a beruházási költségek egymil­­liárd koronás növekedésével szép eredményeket értek el a nyitrai (Nitra) Plastikában, a kassai (Košice) Nehézgépipari Müveknél, valamint a Vajáni (Vojany) Hőerőműnél. Több­nyire a műszaki berendezések felújí­tásával, illetve a káros vegyi anyagok csökkentésével jutottak számottevően előre. Ha azonban a statisztikai ada­tok másik oldalát tekintjük, koránt­sem lehetünk elégedettek, mivel Szlo­vákiában még jelenleg is 230 ezer dolgozó végzi munkáját egészségre káros, veszélyeztetett környezetben. Sok helyen még problémát okoz a technológiai eljárások és az egész­ségügyi szabályok rendszeres betar­tása, s meg kell jegyeznünk azt is, hogy több üzemben maguk a dolgo­zók saját nemtörődömségükkel, a vé­dősisak, a szemüveg, vagy pedig a kesztyű használatát megtagadva ár­tanak az egészségüknek. Az üdülésre, pihenésre és kirándu­lásokra alkalmas területen végre si­került megakadályozni az egyre ha­talmasabb hétvégi üdülőházak mér­téktelen gyarapodását. A sokéves helytelen gyakorlat következtében azonban a vízpartokon és az erdő­széleken olyan zsúfoltság keletke­zett, hogy ezek a területek elveszí­tették korábbi szépségüket és vará­zsukat, s a káros civilizációs ártal­mak nyomait viselik magukon. A tu­ristautak Jelzéseinél már lasgan job­ban eligazít bennünket a kijelölt uta­kat szegélyezői hulladéksáv, amely mutatja, hogy napjaink turistái mi­lyen hatalmas mennyiségű élelemmel vágnak neki a hétvégi (állítólag fo­gyó) túrának. Egyrészt örülünk an­nak, amikor újabb területeket nyit­nak meg a nagyközönség számára, másrészt pedig bosszankodunk azon, hogy rövid idő alatt újabb hektár értékes erdő értéktelenedik pl és a fák között rejtett szeméttelep kelet­kezik. A levegőtisztaság védelmét szol­gáló tevékenység alapvető feladata a légszennyeződés csökkentése, külö­nösen a lakóházakkal sűrűn beépí­tett területeken. Tavaly a helyzet ezen a téren az 1980-as évhez viszo­nyítva kedvezően alakult. Jelentős Az utóbbi években több ország­ban, többek között az NDK-ban is, új szervezési és gyártási lehe­tőségeket próbáltak ki a gyakor­latban. A nagyobb áruházakban, élelmiszeripari központokban kü­lön sütödéket létesítettek, amelyek közvetlenül friss pék- és cukrász­süteménnyel látják el az áruházak élelmiszerrészlegeit. Az említett üzentek termelési kapacitása az áruházak forgalmának megfelelő, naponta 15—30 ezer vásárló ellá­tására alkalmas. Az áruházak saját sütödéi meg­oldották az egyik leggyakoribb problémát, az akadozó ellátást, amely bizony sok gondot okozott a szakembereknek. Az új módszer­rel sikerült a gyártás és a for­galmazás közötti időt a legrövi­debbre csökkenteni. A termékeket a szükségnek megfelelő mennyi­ségben tudják elkészíteni, s rövid időn belül a vásárlók, illetve a fo­gyasztók igényeinek is eleget tud­nak tenni. Az áruházi sütödék előnye, hogy gyorsan, jó minőségű terméket képesek készíteni, s a szállítás kiküszöbölésével nagy mennyiségű üzemanyag megtaka­rítható. A fogyasztók is örömmel fogadják az ötletet, mivel egy he­lyen megtalálják az ízletes cuk­rász- és péksüteményeket. Az NDK-beli Potsdamban és Lip­csében például három áruháznak van saját sütödéje, Karl-Marx- Stadt-ban pedig cukrászati termé­keket állítanak elő. A szerzett ta­pasztalatok ugyan azt mutatják, hogy jelenleg még az áruházi sü­tödék munkatermelékenysége a kisebb fokú gépesítés miatt nem éri el az ipari pékségekét, a fo­lyamatos friss áruellátás azonban ellensúlyozza mindezt. A friss ter­mékekkel való ellátás jelentősen csökkenti a veszteséget, s így gazdaságosabb, mint a hagyomá­nyos szállitásos módszer. A sütő­iparban a veszteség többnyire a gyártás és a forgalmazás közötti viszonylag hosszú időszak szám­lájára írható, mivel a péksütemé­nyek és a különböző cukrászati termékek rövid idő alatt elveszí­tik frisseségüket, s így elértékte­lenednek. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a sütőiparban kész termékről csak abban az esetben beszélhetünk, ha az áru a kereskedelmi hálózatba kerül, s a vásárlók közvetlenül megkaphat­ják az üzletekben. Szlovákia nagyüzemi pékségei a sütőipari termékek 86 százalékát állítják elő. Az 55 nagyüzem na­ponta hozzávetőlegesen 730 ezer darab másfélkilós kenyeret és mintegy hatmillió darab péksüte­ményt készít. Mivel a nagyüzemi termelésben főleg a sorozatgyár­tás dominál, nagy szerep jut a tudományos-műszaki fejlesztésnek, a gépek és gépsorok korszerűsí­tésének. A gyártmányszakositás, valamint a keresletre való rugal­mas reagálás alapvetően megha­tározza a sütőipar fejlődését. A termelés koncentrációjának növe­lésével egyre nagyobb feladat há­rul a kutató munkára, hogy az előállítás után a termékek huza­mosabb ideig megtartsák minősé­güket, frisseségüket, fogyasztha­­tóságukat. A nagyüzemi pékségek 16 ezer üzletet látnak el termékeikkel na­ponta. Ennek a következménye, hogy a nagyobb távolság miatt tovább tart a késztermékek szál­lítása. Ha mindehhez hozzászá­mítjuk azt is, hogy több üzletbe naponta kétszer, vagy pedig há­romszor is árut szállítanak, valós képet kapunk arról, milyen nehéz feladatot oldaifak meg a péksé­gek dolgozói. Egyes termékek gyártásánál szükségszerűvé vált az elősütés, így elsődleges feladat az adalék­anyagok optimálizálása, hogy az áru tovább megőrizze frisseségét. Igaz, hogy a mélyhütéses mód­szerek alkalmazásával már eddig is szép eredmények születtek, mindez azonban nem jelenthet végleges megoldást. Az utóbbi években a városi ét helyi nemzeti bizottságok kezde­ményezésével több helyen felújí­tották a kisebb teljesítményű pékségeket, vagy pedig újakat építettek. Az első összegezések eredménye, valamint a lakosság elégedettsége arra utal, hogy ez a megoldás hozzájárulhat a váro­sok és községek ellátásának javí­tásához, csak élni kell a kínálko­zó lehetőségekkel. Érdemes volna fontolóra venni, hogy az NDK városainak példáját követve, nem próbálkozhatnánk-e meg mi is hasonló megoldást ta­lálni. A Prior, valamint a Jednota korszerű áruházainak, bevásárló­­központjainak a vezetői bizonyára nem utasítanák el az említett ja­vaslatot, mivel az új módszer — az áruházi sütödék létesítése — enyhítené az egyik legnagyobb gondjukat: az élelmiszeri termé­kekkel való folyamatos ellátás akadozását. A tárgyalt új megol­dás az illetékeseknek bizonyára többletmunkát jelentene, a fo­gyasztóknak azonban nagy szol­gálatot tenne. i 6LADOVNIK JÓZSEF Vásári helyzetkép Immár huszonkllencedszer ren­dezték meg a Szepesség szí­vében, a tátraaljl tájegység gazdasági-kulturális központjában az iglói (Spišská Nová Ves) vásárt, a­­mely a legnagyobbak közé tartozik Kelet-Szlovákiában. A július 7—15-ig tartó rendezvénysorozat az idén is fontos szerepet töltött be a város és környéke lakói életében. Évről évre tízezrek jönnek el a harmincezres városba, hogy megtekintsék a legkü­lönfélébb fogyasztási cikkeket gyártó üzemek könnyűipari termékeinek gazdag, országos választékát, és ked­vükre vásároljanak, szórakozzanak, valamint ismerkedjenek a történelmi múlt nevezetességeivel, dokumentu­maival. Az idelátogatók esztétikai érzékének formálásában Is jelentős szerepet tölt be a vásár. A CSKP XVI. kongresszusának ha­tározata hangsúlyozza: a lakosság magasabb szintű igényelnek a kielé­gítését folyamatosan kell biztosítani. Az iglói kiállítás alkalmat-teremtett a célszerű, praktikus, előnyös és olcsó áruk népszerűsítésére, a tervezők és gyártó cégek megmérettetésére, s a­­mi talán a legfontosabb, a gyártó (kereskedelem) és a látogató (fo­gyasztó) közvetlen kapcsolatba ke­rült egymással. Az idei vásárral egybekötött kiál­lítás — amelyet 'az SZNF 40. évfor­dulójának jegyében rendeztek — há­rom fő tartalmi részre tagolódott. 'A’ bemutató tárlatot és az eladó-szolgá­latot kulturális rendezvénysorozat egészítette ki. Komoly- és könnyűze­nei koncertek, népi előadóművészek műsora, jeles folklórcsoportok — mint a' Šarišen, a Cačina, a Vagonár és a Magura — fellépései mellett sportvetélkedőket, valamint nagysi­kerű divatbemutatókat szerveztek. A legifjabb közönséget, a gyermekeket bűvészek, artisták és mutatványosok szórakoztatták. A kilencnapos ünnep­ségsorozat idején változatos progra­mot kínált a városi színház, a mozi, megsokszorozódott a múzeumok láto­gatottsága. A legtöbb üzlet, a taka­rékpénztár és a posta a munkaszü­neti napokon Is a vásárlóközönség rendelkezésére állt. Á gazdag tárlatnak az alapiskola sportcsarnoka és tanterme adott he­lyet. A temérdek árucikk könnyen áttekinthető elrendezésben, Iparmű­vészeti háttérrel volt látható. A ha­zai bútoripar termékeivel átfogó ké­pet nyújtott a korszerű lakáskultúrá­ból. A Kassai (Košice) Bútorgyár három új típusú hálószobabútorral jelentkezett, az egyik ostravai cég közkedvelt lakberendezési tárgyakkal okozott kellemes meglepetést, az eperjesiek (Prešov) a konyha és gyermekszoba berendezéséhez kínál­tak tetszetős bútorokat. A Partizán­­skei, Rozsnyói (Rožňava), Lőcsei (Le­voča), Znojmói és Frýdek Místek-i Bútorgyár, illetve feldolgozó üzemei Is ízléses kiegészítő termékekkel je­lentkeztek. A žilinai Drevona kerti üdülők építéséhez kínált előregyár­tott elemekből alapanyagot. A Ko­máromi (Komárno) Járási Szolgálta­tó Vállalat előszobák berendezéséhez ajánlott több megoldást. Tapéták, festékek, lakástextíliák, világítótes­tek, dísztárgyak, háztartási eszközök, ruházati cikkek, sportfelszerelések, és még sok száz egyéb, lakókörnye­zetünkhöz tartozó felszerelést, hasz­nálati eszközt ismerhettek és vásá­rolhattak meg a látogatók. Az ország különböző tájairól közel száz gyártó vállalat küldte el termé­keit a bemutatóra. A rendezvénysorozat utolsó három napján a város főutcája benépesült sátoros árusokkal, akik — a keleti bazárok hangulatát idézve — kínál­ták portékáikat: élelmiszert, ruházati cikket, Iparművészeti tárgyakat. A nyüzsgő emberáradat megtöltötte ai utcákat, tereket, az egész várost. Igló egy hétig a vásár hangulatában élt. x Valaki megkérdezhetné, miért ép­pen ebben a városban rendezik a nagyszabású kiállítást, a népszerű vásárt? A választ Ján Cérnák, az országos seregszemle szervező bizottságának igazgatója így fogalmazta meg: — Azért, mert Igló egyrészt a gyö­nyörű Szlovák Paradicsom kapuja, másrészt mert forgalmi csomópont, ipari központ és iskolaváros. Mind­ezekért sokan látogatják, s mert a tizenhat szepesi város közül a leg­több történelmi hagyományokkal ren­delkezik Ehhez még csatolom a saját ta­pasztalataimat: Igló a díszparkok, ligetek, a kellemes meglepetések és az udvarias kiszolgálás városa. Kitűnő fekvésének és bányászatá­nak köszönve évezredek óta ismert, oklevélben pedig először 1268-ban említik. A virágzó települést a tatá­rok elpusztították, de IV. Béla újra benépesítette bányászokkal, iparo­sokkal. Ojabb fellendülését annak köszönhette, hogy a vasútvonal egyik fontos állomása lett. A felszabadulás után iparilag továbbfejlődött, s nagy léptekkel halad a szocialista fejlődés útján. Korcsmáros László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents