Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-04 / 31. szám
9 / 1984. augusztus 4. SZABAD FÖLDMŰVES 7 (Gondolatok a falusi kultúra fejlesztésének problémáiról) A falusi kultúráról beszélni napjainkban minőségileg mást jelent, mint akár csak néhány évvel ezelőtt. A falusi életforma dinamikus változásának lehetünk szemtanúi, ami az anyagi javak gyarapodásában, az emberek tudatának formálódásában, kulturális igényeik növekedésében egyaránt megnyilvánul A kérdést azonban egy másik oldalról is megközelíthetjük. Nevezetesen: régen elmúltak már azok az idők, amikor néhány lelkes, tettrekész ember önzetlen munkája elegendő hajtóerő volt egy-egy község kulturális életében. Lelkes szervezőkre természetesen ma is szükség van, de a valóban érdemi szintű kultúrmunkához elsősorban — pénz kell. Szabatosabban fogalmazva: a napjaink igényeinek megfelelő színvonalú kulturális tevékenység már amatőr szinten sem képzelhető el kellő anyagi háttér nélkül. Fejlesztését, és általában a jövőjét tehát óhatatlanul ebben a megvilágításban kel) vizsgálnunk, ami természetesen még nem jelenti a kultúra teljes „elanyagiasndását", vagy a már említett, lelkes szervezők és irányítók szerepének lekicsinylését. Első példaként vizsgáljuk meg a talán legelterjedtebb, leginkább hozzáférhető kulturális intézmények, a könyvtárak helyzetét. Szlovákiáhan valamivel több mint ezerszáz falusi népkönyvtár működik, de csaknem hatszáznak az állománya nem éri el az ötezer kötetet, sőt kétszázegynéhányé még az ezret sem. Az ilyen könyvtárak szerepe gyakorlatilag néhány, a legtöbbször olcsó műfajú „könyvsiker“ kínálatában merül ki. és — főleg a szakirodalom területén — képtelenek kelégfteni a növekvő számú falusi értelmiség, a tanulóifjúság, vagy akár a kertészkedésselkisállattenyésztéssel foglalkozók igényeit. Nem nehéz belátni a probléma anyagi hátterét, amit sajnos olyan elszomorító adattal illusztrálhatunk, hogy Szlovákiában tavaly a könyvtárak számára könyvvásárlásra biztosított állami költségvetés egy lakosra átszámítva 4,B3 korona volt; amellett ez az összeg 1982-höz képest (5,00 korona) csökkenő tendenciát mutat... Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a falusi könyvtárak közel kétharmada küldetéséhez méltatlan környezetben kénytelen működni, nemegyszer düledező. nedves, fűthetetlen helyiségekben. Az ilyen állapotok orvoslása egyedül a megfelelő pénzeszközök segítségével lehetséges. Egy másik példa: Szlovákiában több mint 12 ezer amatőr művészegyüttest tartanak nyilván, melyek túlnyomó részét falusi műkedvelők alkotják. Sajnálatos tény. hogy egyre gyakrabban hallani évek. sőt évtizedek óta sikeresen működő, szép hagyományokkal rendelkező csoportok feloszlásáról. Az önként kínálkozó magyarázat — időhiány, más irányú elfoglaltság, generációs problémák — már a felszínes elemzés nyomán sem állja meg a helyét. A mozgalom vonzereje nem csökkent, sőt inkább növekedett. mint ezt az egyre népszerűbbé váló országos versenyek bizonyítják; elsősorban a fiatalnk érdeklődése nőtt meg egy számukra lassan már történelmet jelentő kor népszokásai. dal- és tánckuMúráje iránt. Emellett a nyilvános szerenlés mindig nagy vonzerőt jelentett, azt a fajla, szórakozásnak is nevezhető közös munkát, amelyért sokan hajlandók voltak feláldozni szabadidejük egy részét, s nincs ez másként ma sem. Ha viszont egy ilyen falusi csoport magasabbra kívánja emelni a mércét, s önmaga szórakoztatásán kívül valóban érdemben szeretne valamit tenni amatőr kultúrmnzgalmunk ügyéért, megfelelő anyagi háttér nélkül erre kevés esélye van. Nyilvánvaló, hogy ilyen összefüggésben nem magáról a — legtöbbször különböző foglalkozású, eltérő szociális helyzetű egyénekből összeverhuválódott — csoportról van szó, hanem az őket támogató, működésüket biztosító szervezetekről, intézményekről. Azokról, amelyek hajlandók magukra vállalni heti két-három próba alkalmából a helyiség fűtését, világítását, a kosztümök, hangszerek, díszletek és egyéb kellékek megvásárlását, a vendégfellépések utazási költségeit és még számtalan egyéb kiadást. amely az együttes érdemi szintű munkájához elkerülhetetlnen. Az általános tapasztalat viszont azt mutatja, hogy ezen a téren nem éppen szívderítő a helyzet. Nemegyszer országos sikert elért csoportok vezetőitől is azt kpll hallanunk, hogy az anyagi témogHtás minimális, ruháikat maguk varrják, a helyiségért a próbákhoz könyörögniük kell, az autóbuszért nemkülönben ... Ilyen körülmények között nincs mit csodálkozni azon. ha sok helyen inkább szép csendesen abbahagyják a munkát, s a falu „kulturális élete“ legfeljebb egy-két szilaj táncmulatságra redukálódik. No meg természetesen a mindenütt jelenlévő televíziós papucskultúrára. A falusi művelődési házak esetében sem kevésbé markánsan ütközik ki az anyagiaktól való függőség. Kezdjük azonban azzal, ami kétségkívül örömre ad okot: a hetedik ötéves tervben Szlovákia falvaiban összesen 3B4 művelődési ház épült, illetve van épülőben. Szinte kivétel nélkül korszerű, minden igényt kielégítő kultúrközpontokrél van szó. amelyek télnyomé többsége a lakosság és a helyi egységes földművesszövetkezet hatékony hozzájárulásával. Z akció keretében épült. Az ünnepélyes átadással járó öröm azonban gyorsan befelhősödik: rövidesen kiderül, hogy az intézmény működtetéséhez nincs elég pénz, nincs mi- I bői fizetni az alkalmazottakat, korlátozni kell a fűtést, a világítást. .. Az általános takarékossági intézkedéseken kívül még egy nemkívánatos jelenséggel állunk itt szemben. Nevezetesen azzal, hogy a kulturális célokra szánt pénzösszeg kerületi, de főleg járási szinten történő elosztása szinte megdöbbentően egyenetlen — talán mondanunk sem kell, hogy elsősorban a falvak rovására. Tavaly például volt olyan járás — nevezetesen a michalovcei —, amelyben a kulturális alapra szánt ÉVI juttatás átlag 1000 (egyezerl) korona volt községenként, miközben a járás 102 községe közül 57-nek az éves költségvetésében ilyen tétel végképp nem szerepelt! Ilyen körülmények között kulturális fejlesztésről, a kultúra ápolásáról beszélni nem lehet egyéb üres szólamnál, amely a legelemibb reális alapokat is nélkülözi. A problémák tehát Ismertek, de az is nyilvánvaló, hogy puszta konstatálásuk édeskevés a megoldáshoz. Szemléletváltozásra, és ebből eredően mélyreható és átfogó intézkedésekre van szükség. Tudatosítani, hogy a kultúra, mint a társadalmi felépítmény része, rendkívül fontos szerepet tölt be annak fejlődésében, ahhoz viszont, hogy önmagát fejleszteni tudja, megfelelő anyagi fedezetre van szüksége. Hogy ne mindig ott húzzuk meg először a képzeletbeli nadrégszf jat, ahol az közvetlenül nem fáj ugyan, hosszabb távon azonban helyrehozhatatlan deformációt okozhat. A szocialista embertípussal szemben támasztott követelmények sorában az első helyen áll a sokoldalúság ás a harmonikus fejlődés; ez pedig a kor igényeivel lépést tartó kulturális lehetőségek biztosítása nélkül elképzelhetetlen. VASS GYULA Balázs Béla Költő, elbeszélő és filmesztéta, a Nyugat nemzedékének jelentős képviselője. Száz évvel ezelőtt, 1884. augusztus 4-én született Szegeden. Középiskolai tanulmányait Szegeden és Lőcsén végezte, majd ösztöndíjjal Berlinben tanult tovább. Itt Irta első verseit, ame- Ivek a Holnap című antológiában jelentek meg, s amelyeken még erősen érződik a klaszszlkus német filozófia hatása Tanulmányai befejeztével tanár, majd újságíró lesz. KÖ2^ ben megpróbálkozik szinte minden műfajjal: tanulmányokat, verseket, színműveket, elbeszéléseket ír. Első igazán figyelemreméltó műve a Doktor Szélpál Margit című színmű, amelyben a kor modern nőtfpusának problémáit elemzi. A darab legnagyobb értékét a gördülékeny, csiszolt nyel, vezetű dialógusok képviselik. Ebben az Időben jelent meg első verseskötete is, A vándor énekel címmel. A versek mögül, modorosságuk és stiláris bizonytalanságuk ellenére Is átsejlik az Igazi tehetség űtkeresése. Ekkor már a Nyugat törzsgárdájáboz tartozik, s Írói hírnevét nagyban megerősíti talán legszebb, elégikus hangú elbeszélése, melynek elme A’ Logody utcáról, a tavaszról és a messzeségről. Az első világháború alatt a szerb fronton harcolt; élményeit a Lélek a háborúban című kötetben foglalta össze. Ezt követően írta meg a Fából faragott királyfi című versét, amelyet egy korábbi verséhez (A kékszakállú herceg vára) hasonlóan szintén Bartók Béla zenésltett meg. A forradalmat és a Tanácsköztársaságot az első pillanattól lelkesen üdvözölte, több közélett funkciót vállalt. Bukása után Bécsbe emigrált; Itt adta ki a Férfiének című verseskötetét, amelyben elkötelezetten hitet tesz a proletariátus ügye mellett. Ekkor kezdett filmesztétikával foglalkozni, ésí bár német nyelvű Írásai magyarul csak jóval későbben jelentek meg. mégis úttörőnek számit a magyar nyelvű filmkritikában. A fasizmus fenyegető réme elől Moszkvába menekült, ahol rövidesen a Filmakadémia tanára lesz. Megrázó erejű versekben ítélte el a fasizmus barbárságát. 1945-ben tért vissza Budapestre, ahol rövidesen megjelent verseinek első gyűjteményes kiadása, Az én utam címmel Kossuth-díjjal tüntették ki, a Színművészeti Főiskola tanára lett, és megírta a nagy sikerű Valahol Európában című film forgatókönyvét. Utolsó műveinek egyike a Cinka Panna című játékos ballada, amelyet Kodály Zoltán zenésltett meg. 1949. május 17-én halt meg Budapesten. (vess) Vakáció van... Az iskolapadból kiszabadult gyermeksereget a nyár ezernyi öröme várja .,A CSEMADOK vágfarkasdi (VlCany) helyi szervezete kitűnően sikerült júniálissal búcsúztatta az esztendő első felét. A helyi sportpálya lelátóin összegyűlt a község apraja-nagyja, hogy megtekintse a gazdag programot amelyben olyan neves csoportok léptek fel, mint a kosúti (Košúty) nm éneklócsoport, a tešedíkovói és a sládkoviéovói citerazenekar, vagy az ugyancsak sládkoviöovöí Új Hajtás táncegyüttes. Az ünnepség második részében táncdalénekesek mutatkoztak be'a CLUB ’84 együttes közreműködésével, majd hajnalig tartó táncmulatság következett. Balogh Irén Idén immár tizenkettedszer rendezte meg a CSEMADOK szálkái (Salka) helyi szervezete a hagyományos népművészeti találkozót az Ipoly parti szabadtéri színpadon A szép számban összegyűlt közönség soraiban ott volt Őszi Irma, a CSEMADOK Érsekújvári {Nové Zámky) Járási Bizottságának titkára. Szentes László hnb-elnök, és Petrányi József, a község önkéntes határőreinek parancsnoka. A műsorban — amely a „Hűek maradunk az SZNF hagyományaihoz“ jelszó jegyében zajlott — régi ismerősként lépett fel az udvardi IDvnry nad Žitavon) és a itúrovéi tánccsnport. majd az ebedi lObid) citerazenekar és a szőgyéni (Svod(n) éneklőcsoport következett. A hazai folklőrcsoport taglal hangulatos összeállításban mutatták be a kenderfeldolgozás lassan feledésbe merülő hajdani módszereit, ezt követően pedig a MATE.SZ művészei léptek a színpadra. Az estet itt is hajnalig tartó táncmulatság zárta, amelyhez a zenét a már jól ismert komáromi {Komárno) PARADOX együttes szogáltatta. Sukel Rozália Sokan ismerik őt személyesen, úgy is mint néprajzkutatőt, úgy is mint néphagyományokat őrző, éltető és szerető embert. Egyszóval úgy, mint lelkes kultúrapártolót. Jókai Mária foglalkozása pedagógus. A gfmesi (Jelenec) alapiskolában tanít, az alsó tagozaton. A kicsikkel való foglalkozás nem könnyű munka, gyakran csintalankodnak, de szótfogadók ts tudnak lenni, különö sen ha a tanulás helyett énekelhetnek, táncolhatnak. Beszélgetésünk közben az is kiderült, hogy Jókai Mária sok egyéb elfoglaltsága mellett gyermekfolklórcsoportot vezet az említett iskolában, immár közel húsz éve. Nem is eredménytelenül. Ma már a csoport több díj elismerő oklevél birtokosa és ami még enné) Is lényegesebb, hogy a Villő — ez a csoport neve — nemcsak hazai, hanem küföldön Is öregbítette a zoboraljl község hírnevét. Amikor a Vtllő születésének körülményeiről érdeklődtem, Jókai Mária egyszerűen azt válaszolta, hogy munka közben fedezte fel azt a kincset, amelynek létezését odakerülésekor nem is sejtette De nemcsak az egyedülálló. párját ritkító népviselet volt méltó ч figyelemre, hanem a vidék gazdag népdulkincse Is. amit maga Kodály Zoltán is megcsodált. Az Idős Közeleg a húszéves emberek, főképpen az asszonyok ra gaszkodtak a hagyományokhoz, sok szép dalt ismertek és szívesen énekeltek és táncoltak. Jókai Mária kezdettől fogva velük együtt énekelt, táncolt, később kutatott, gyűjtött, szervezett és tanított. A népszokásokból, -hagyományokból csakhamar összegyűjtött égy csokorra valót. Fel dolgozta, dramatizálta, majd a gye rekekkel betaníttatta. A munka nem volt nehéz, mert a gyerekek között sokan voltak olyanok, akik sok népdalt, népszokást Ismertek szüleiktől, nagyszüleiktől. Nemcsak gyorsan megtanulták ezeket a játékokat, de variálták is, új elemekkel gazdagították, ami mlndennnél jobban jelzi, hogy a gyerekek valóban élvezik azt, amit csinálnak. — Mire tanítja a gyerekeket? — Különböző gyermekjátékokra és egyéb népszokásokra. Itt a Zobor alatt például egészen másféle farsangi, húsvéti, tavaszi szokások voltak, mint másutt. Űgv gondoltam, kár lenne ezeket átengedni я feledésnek, a szép népviseleteket a norlláson őrizni, amikor össze lehet'gyűjteni, hadd lássa mindenki, milyen értékeket ho-Jókai Mária Fotó; —ita— évforduló zott létre az egyszerű ember. Különösen érdekesnek tartottam az alkalmi népszokásokat, mint például a virágvasárnapi villózés, balázsolás, vagy pünkösdölés. Most Is felidézzük őket, gyönyörködünk bennük. Hetente kétszer, háromszor, sőt ha a helyzet úgy kívánta, négyszer is próbáltunk. Hétfőn a kicsikkel,, pénteken a nagyokkal. Olyan szépen haladtunk előre, hogy csakhamar felléphettünk. Először helyben, a kü lönböző ünnepségeken. A fellépéshez a ruhákat a szülőkkel együtt varrtuk. A Villő gyermékfolklórcsoport első műsorát 1965-ben tekinthették meg a falu lakói. Szereplésüknek nagy volt a sikere, visszhangja. Csakhamar hí: riik terjedt a környéken is, s még ugyanebben az évben részt vettek a gyermekfolklórcsoportok járási versenyén. Az elismerés még komolyabb, színvonalasabb munkára ösztönözte a szereplőket és vezetőjüket. — Dicsekvés nélkül elmondhatom, hogy tettünk már valamit és eredményeink is vannak. 1974-tól minden évben részt veszünk a Zselizi (Želiezovce 1 Országos Népművészeti Fesztiválon, ahol kétszer első és kétszer második helyezést értünk el, Ezek a sikerek és örömök tovább éltettek, újabb munkára, kitartásra serkentettek bennünket. A Villő már régen felzárkózott az élenjáró csoportok közé, és sajátos hangulatú, színes műsorokkal gazdagítják gyermektáncmozgalmunkat. Kimunkált műsorukkal az 1977-es tren- Cfnt, majd az 1979-es prešovi országos versenyen is sikerrel szerepeltek. Az eredmények azt bizonyítják, hogy eddigi szorgalmuk, kitartásuk, munkájuk eredményekben gazdag volt. Bár az évek során a gárda tagjai természetesen sokszor cserélődtek, a lényeg, hogy a Villő folklórcsoport a mai napig működik, hogv a mai gyerekek folytatják azt, amit elődeik húsz évvel ezelőtt elkezdtek. A gfmesi Vtllő gyermekfolklórcsoport az idei zselizi országos seregszemlén is fellépett, ahol színvonalas előadással örvendeztette meg a nézőket. Ez a gyerekek lelkesedésén kívül elsősorban Jókai Mária áldozatkész, kitartó munkáját dicséri. Azt hiszem, joggal bízhatunk abban, hogy ezek a gyerekek neki köszönhetően felnőttként is tovább őrzik majd a Zobor-vidék gazdag néphagyományait Is népszokásait. NAGY TERÉZ Йш шш %Mwéhép? lm ШтЦ й тжмймШвймш. йШШжжжУ
