Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-04 / 31. szám
Í984. augusztus 4. .SZABAD FÖLDMŰVES 3 Eredményes félévi mérleg Az idei év első tele eredményes mérleggel zárult — tűnik ki a Szovjetunió Állami Statisztikai Hivatalának jelentéséből, amely megállapítja, hogy elsősorban a szovjet ipar teljesíti eredményesen idei igényes feladatait, és az ötéves tervvel összhangban fejlődik. Meggyorsult az ipari termelés növekedési üteme. A termelés féléves növekedése a tavalyi első féléves időszakhoz viszonyítva elérte a 16,8 milláird rubelt, vagyis a tervben feltételezetthez viszonyítva 0,7 százalékkal volt nagyobb. Pozitívum még a munka termelékenységének 4,2 százalékos emelkedése is, valamint az, hogy az átlagbéreknél gyorsabban nőtt. Az eddigi gazdasági eredmények jó feltételeket teremtenek a jelenlegi ötéves tervidőszak negyedik éve feladatainak teljesítéséhez, s azt bizonyítják, hogy eredményesen megvalósulnak a gazdaságfejlesztés belterjesítésének stratégiai előirányzatai. A szovjet ipar első félévi tervét 102 százalékra teljesítette, sajnos számos ágazat sok vállalata a fontos feladatok teljesítésében elmaradt. A szovjet mezőgazdaság dolgozói az első félévben idejében elvégezték a tavaszi munkákat, s előzetes adatok szerint a vetésterületek nagysága az idén elérte a 212,1 millió hektárt. Tavalyhoz képest nőtt az öntözött és lecsapolt földterületeken a szemes kukorica, a búza, a babfélék, a rizs, a takarmánynövények vetésterülete. Mindenképpen javult a mezőgazdasági növénykultúrák gondozása, rendben folyik a szénakaszálás és a takarmánybegyűjtés. Az állati termékek állami felvásárlását valamennyi kategóriában emelkedő irányzat jellemzi. Az SZKP Központi Bizottsága 1982 májusi ülésének határozataival összhangban tovább tökéletesedik a mezőgazdaság irányítása és a gazdasági mechanizmus az agaráripart komplexum ágazataiban, szilárdul a kolhoz- és szovhozgazdaság. Az agráripari komplexumban eszközölt beruházások a tavalyi első félévhez viszonyítva 22,4 milliárd rubellel nőttek, tisztán a mezőgazdaságban 18,4 milliárd rubellal voltak nagyobbak. Az év első felében a következőképpen alakult a népjólét: a munkások és alkalmazottak havi bére a népgazdaságban elérte a száznyolcvanöt rubelt, a tavaly első félévi száznyolcvanegy rubellal szemben. A kolhoztagok munkadíjazása nyolc százalékkal emelkedett. A lakosság a társadalmi alapokból szolgáltatások és kedvezmények formájában 67 milliárd rubel összeghez, vagyis 2,7 milliárd rubellal többhöz jutott, mint a múlt év első felében. * ELSŐK A KEZDEMÉNYEZÉSBEN A perugiai -ill. európai nukleáris leszerelési konvent záróülésén Luis Echeverría, volt mexikói elnök és Pietro Ingrao, az olasz KP államreformokkal foglalkozó központjának elnöke egyaránt azt hangsúlyozta, hogy az ilyen nagyszabású, fórumok értelmét a találkozás lehetőségén túl az adja, hogy közös gondolkodásra és cselekvésre készteti a résztvevőket. A több mint ezer, zömében fiatal küldöttől arra kértek választ, hogy miként folytatódjék a nyugat-európai békemozgalom munkája az amerikai atomrakéták telepítésének megkezdése és az erre adott kényszerű szovjet válaszintézkedések után. Az Igen aktív szovjet, lengyel, bolgár és magyar delegátusok felszólalásaikban azt emelték ki, hogy valamennyi konkrét javaslat, amely egyáltalán előterjeszthető a fegyverkezés korlátozására, megtalálható a Szovjetunió és a Varsói Szerződés kezdeményezéseiben a katonai kiadások befagyasztásától az erőszak elutasításáig, csak éppen ez idáig érdemi válasz nélkül maradt az Egyesült Államok és szövetségesei részéről. A találkozón az egyik legfontosabb érdemi kezdeményezés volt mintegy 50—60 szocialista és szociáldemokrata gondolkodású nyugatnémet, dán, angol, svéd és belga küldött felhívása, hogy Európa nyugati és keleti felében minél több település lépjen testvérvárosi kapcsolatba egymással, és közösen nyilvánítsák magukat atomfegyvermentes övezetnek. Ebben a javaslatban az az elképzelés is szerepelt, bogy az enyhülési' folyamat megújításában érdekelt békemozgalmak, személyek és csoportok egyaránt tartsanak megbeszélést teendőikről, és ezt a szemináriumot Magyarországon rendezzék. Varsóban a szejm ünnepi ülésen emlékezett meg a néphatalom megalakulásának 40.. évfordulójáról, melyen Wojciech Jaruzelski, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, miniszterelnök mondott beszédet. Kidomborította a negyven év alatt elért sikereket, megemlékezett a háború előtti Lengyelország elmaradottságáról. Az ország jelenével és jövőjével foglalkozva aláhúzta a szocialista demokrácia fejlesztésének szükségességét, amit a IX. pártkongresszus Is célul tűzött ki. Hangsúlyozta, hogy a júniusi tanácsi választásokon való tömeges részvétel újabb lépést jelentett a közmegegyezés útján. Az ország nemzetközi helyzetéről, külpolitikájáról szólva, a legfőbb állami érdeknek minősítette a szocialista közösséghez tartozást. Kiemelte, hogy az ország kül- és honvédelmi politikájának alapját a Szovjetunióval való megbonthatatlan szövetség és testvéri barátság képezi. Az ünnepi ülésen Nyikolaj Tyihonov szovjet miniszterelnök is felszólalt. A kiéleződött nemzetközi helyzetet érintve kiemelte, hogy a Varsói szerződés az építő jellegű békekezdeményezések hajtó motorja. Szólt az imperialista fegyverkezési politika ve-A néphatalom megingathatatlan szélyeiről, s kidomborította, hogy ezek az erők azért akarják a szocialista országokra erőltetni a fegyverkezési versenyt, hogy akadályozzák a szocialista építést. Az évforduló alkalmából a szejm amnesztiatörvény hagyott jóvá. Az amnesztiatörvény valamennyi olyan személyre vonatkozik, akiket politikai megfontolásokból elkövetett bűncselekmények miatt elítéltek, akik előzetes letartóztatásban vannak, vagy akik ellen ilyen eljárás folyik. Jelenleg Lengyelországban összesen 652 ilyen személy van őrizetben. Nem vonatkozik az amnesztia azokra, akiket hazaárulással, idegen hatalom javára folytatott hírszerzéssel vagy szabotázzsal vádolnak, illetve akik amiatt töltik szabadságvesztésüket. Amnesztiában részesülnek a köztörvényes elkövetők közül azok, akiknek szabadságvesztése a két évet nem haladja meg. A három évig terjedő szabadságvesztést megfelezik. Amnesztiát kapnak a szabálysértők is. Nem vonatkozik azonban a kegyelmi gyakorlat azokra, akik ittasan közlekedési balesetben halált vagy súlyos sérülést okoztak, valamint a korrupció és az üzérkedés miatt elítéltekre, illetve eljárás alatt állókra és visszaesőkre. A Lengyel Népköztársaság történetében tizenegyedik alkalommal életbe léptetett közkegyelmet kommentálva a kormány szóvivője kijelentette: ez a lépés a néphatalom erejét, a stabilizáció előrehaladását jelzi, bizonyítja a közmegegyezés elérésére való törekvést. Az amnesztia nem jelent politikai felmentést a szabadlábra kerülő KOR-vezetőknek, a Szolidaritás volt szélsőségeseinek vagy a KPN nevű jobboldali-nacionalista szervezet vezéreinek. Az amnesztia értelmében nem kerül állambíróság elé az 1980 előtti miniszterelnök és "helyettese sem, akik helytelen döntéseikkel és vezetési stílusukkal hozzájárultak a gazdasági-politikai válság kialakulásához. (Ügyükben az állambíróság amúgy sem hozhatott volna ítéletet, csupán megállapíthatta volna bűnösségüket.) Párizsi nyár "A nemzetközi életben nagy meglepetést okozott az utóbbi napokban a francia kormány kicserélése. Igazuk volt azoknak, akik forró politikai nyarat jósoltak a franciáknak. Sorra megérettek a megoldásra váró problémák, amelyeket az 1981-ben Mitterand köztársasági elnökkel egyidőben hatalomra került kormány nem tudott következetesen megoldani vagy rendezni. Nagyon sok probléma adódott abból, hogy a nyugati gazdasági közösséghez tartozó Franciaország gazdasági életére árnyat vetett a munkanélküliség emelkedése, aminek következtében gyakoribbakká váltak a dolgozók részéről válaszként indított sztrájkok, mint például az év elején a Talbot gyár üzemegységeiben. Az utóbbi időben a politikai légkört forrósító megoldatlan kérdések között szerepelt például az Iskolarendszer kérdése. Nem valamilyen újabb szekularizálásről volt szó, hanem arról, hogy a baloldali kormányzat nagyobb beleszólást kívánt az oktatási irányzat kérdéseibe, s ezért a magániskolákra, főként a felekezeti iskolákra jobban ki akarta terjeszteni az állami befolyást és felügyeletet. Az Iskolatörvény, továbbá a sajtótörvény sorsának alakulása parázs vitákat váltott ki. A kormány megpróbálta mérsékelni a jobbról támadó ellenzék hevességét a francia baloldali erőknek az Európa-parlamenti választásokon való kudarca után, de minduntalan kemény gátfalba ütközött. A nemzetgyűlés leszavazta az említett törvényjavaslatokat, melyek a szenátus elé kerültek, s amelyekben többséget élvez a jobboldal. Ez a szenátus népszavazást akart rendezni az iskolatörvényről, mivel hosszú obstrukciós vita után nyilván a jobboldali erők befolyásának növekedését akarta elérni. Heves vita támadt — a munkanélküliség visszaszorításának módja mellett — az ipar fejlesztéséről és korszerűsítéséről, a gazdaság szerkezeti módosításáról is. Szaporodtak a gazdasági bonyodalmak, s közben a jobboldal élezte támadását a baloldali kormány ellen, melynek túlélésében nem reménykedett. Ebben a nehéz helyzetben bátor lépést tett a szocialista Mitterand köztársasági elnök, aki menesztette Mauroy miniszterelnököt, akihez egyébként jó kapcsolatok fűzték, és helyére a hozzá még közelebb álló, inkább a szocialista baloldalt támogató Laurent Fabiust, volt ipari magisztert nevezte ki és bízta meg kormányalakítással. Fabius kormánya a rendcsinálásnak, az úgynevezett gazdasági szigornak a kormánya, s ebben a miniszterelnök az államfő elképzeléseit képviseli és követi. A franciaországi változásnak a /fonákja az, hogy a kormányzati szövetséget alkotó társpárt, a kommunisták kiléptek e szövetségből és nem voltak hajlandók tárcát vállalni az új kormányban. Természetesen nem arról van szó, mintha a kommunista párt feladta volna szövetségi politikáját, hanem az elnök 1981-ben meghirdetett programját akadályozó jobboldal támadásai miatt, nem hajlandó az együttműködés látszatát kelteni egy olyan szocialista kormánnyal, mely meglapul és háttérbe szorul az ellenséges erők támadásai elől. A párt hivatalos állásfoglalása az, hogy koalíción kívül támogatja a szocialisták helyesnek vélt elképzeléseit és védelmet nyújt nekik a jobboldali támadásokkal szemben. (-in) Újabb. A Szovjetunió újabb indítványt tett az Egyesült Államoknak, pontosítva a világűr militarízálásának megakadályozására vonatkozó tárgyalásokról előterjesztett korábbi javaslatát. Vlagyimir Lomejko, 'a szovjet külügyminisztérium sajtóosztálya vezetőjének első helyettese elmondotta, a Szovjetunió arra szólította fel az Egyesült Államokat, bogy hozzanak nyilvánosságra közös közleményt, amelyben egyértelműen leszögeznék: készek indítvány megkezdeni azokat a tárgyalásokat, amelyek célja a világűr militarizálásának megakadályozásáról szóló megállapodás kidolgozása és megkötése. A közleményben egyértelműen leszögeznék azt is, hogy hajlandók teljes mértékben lemondani a műholdelhárító rendszerekről, s beleegyezésüket adnák ahhoz, hogy a tárgyalások megkezdésének napjától kölcsönösen moratóriumot hirdetnek a kozmikus fegyverek kísérleteire és telepítésére. A Reagan-kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy meggyőzze a lakosságot Washington ürmilitarizálási törekvéseinek szükségességéről B. Jefimov rajza KÜLPOLITIKAI Az utóbbi napok felfigyeltető világpolitikai eseménye az amerikai Demokrata Párt San Francisco-i elnökjelöltválasztó konvenciója volt. Színesen ecsetelve, terjedelmes riportokkal körítve számolt be róla a világsajtó, elsősorban a szenzációt kereső nyugati polgári lapok. A Demokrata Párt országos választási gyűlése nemcsak a párt esélyes elnökjelöltjének személyét volt hivatott eldönteni, aki majd november 6-án harcba száll, hogy a jelenlegi elnöktől Ronald Reagantól elhódítsa a világ legnagyobb tőkés hatalmának vezetését. Már az amerikai előválasztások megmutatták, hogy nagy az elégedetlenség a jelenlegi elnök politikájával, noha Reagan mindennel próbálkozott, hogy kezdve színészi múltjának felelevenítésével népszerűvé tegye magát. Nem is lehetne cáfolni, hogy az amerikaiak bizonyos százalékarányának szemében Reagan bizonyos népszerűségnek örvend. Am ez eléggé kétes jelző. Az elnök a kemény kéz politikáját fitogtató gyakori beszédeivel, hidegháborús szólamaival megnyerheti azok szimpátiáját, akikben még él az egykori szuperbefolyásos Egyesült Államok nosztalgiája, akik csakúgy nem akarják tudomásul venni az idők változását, mint maga Ronald Reagan. Az elnök csakis olyan rétegek megkérdőjelezhető rokonszenvében bízhat, amelyek még nem vesztették el állásukat, átvészelték az előző kormányok felelőtlen politikája következtében kirobbant háborús konfliktusok tüzét, akiknek még hajlék maradt a fejük fölött, élvezhetnek bizonyos szociális vívmányokat, ám korántsem a fiatalokban, a jövőbeli amerikaiakban, akiket még csalóka illúziók sem kecsegtetnek. Mindenképpen rokonszenveznek az elnökkel és támogatják a hadiipari komplexummal kapcsolatban álló körök, azok, melyeknek az elnök programja további profitot hoz. Erre a következtetésre juthatunk eltűnődve a San Francisco-i politikai látványosságon., KOMMENTAR A Demokrata Párt a republikánusok mellett a másik nagy polgári párt, mely időnként váltakozva kezébe veszi a tőke kormányának kerekét. Mint a mostani konvenció is megmutatta, nem egységes a párt, és az amerikai társadalom bajainak és elvárásainak megoldására sem tud biztos receptet adni. Ügy is mondhatnánk, e párt nehészségei, labirintusai, melyekből keresi a kivezető utat, valamelyest az egész nagy Amerika problémáit tükrözik kisebb változatban. Mit bizonyított S.an Francisco? Azt, hogy az amerikai lakosság változásokon ment át. Azt nem árulta Megújulásra várva el, milyen mélyreható változásokat kívánnak, hiszen amerikai viszonylatban sokszor hozzászokhattunk a felületességhez és a látszathoz, mindenesetre új emberek, új arcokat kívánnak látni a választók, és személyeken keresztül várják a politikai változásokat. Erre engedett következtetni az előválasztások során Gary Hart szenátor meglepetésszerű feltűnése és előretörése. Am a nála politikailag tapasztaltabb és gyakorlottabb Walter Mondale jobban tudott a küldöttjelöltek táborára hatni. 0 sem kínált ugyan lényeges változásokat tartalmazó javaslatokat, ám a világbéke sorsát érintő szavai szíven ütnek. Így az amerikaiak tömegei, melyek ugyan elégedett egykedvűséggel vehették tudomsául, hogy az utóbbi időben bizonyos mértékben gazdaságilag javultak az Egyesült Államok pozíciói, minden pátosztól mentesen azt a kérdést helyezték előtérbe, hogy elkerüli-e a világ emberisége a pusztító nukleáris háború veszélyét, megküzd-e a háborús rémmel? Milyen távlatot kínált a Demokrata Párt, melynek jelöltje Walter Mondale személyében novemberben ki akarja Reagant ütni a nyeregből? Am mit ígér Mondale, Carter egykori alelnöke? Azt állítja pártja elfogadott programjáról, hogy nem tartalmazza a katonai kiadások csökkentését, amely úgymond „gyengítené biztonságunkat", s nem helyezi kilátásba az üzleti vállalkozások megadóztatását sem, mert az „gyengítené gazdaságunkat“. Mondale miután hasonló szavakat intézett a konzervatív tőkés körök megnyugtatására, szinte színpadiasán állást foglalt a reagani kozmikus védelmi rendszer kiépítése, a szociális juttatások leépítése ellen és túlköltekezéssel vádolta a republikánusokat. Nyilván magára is értette, hogy bárki kerüljön a Fehér Házba januárban, mindenképpen adóemeléssel és költségvetés-csökkentéssel kell kezdenie. Elnökké választása esetén első hivatali idejének végéig kétharmadával csökkentené a költségvetési hiányt és megígérte a kamatlábak csökkentését. A szovjet—amerikai viszony fontos kérdésével kapcsolatban a „mély nézeteltéréseket“ hangsúlyozta, de utalt arra is, hogy a két vezető nagyhatalom évente legalább egyszer tartson csúcstalálkozót, jómaga fegyverkorlátozási megállapodások kötését ígérte. Kijelentette, hogy tárgyalásokat kell folytatni a kölcsönös, ellenőrizhető nukleáris befagyasztásról, s kilátásba helyezte az űrfegyverrendszerek kifejlesztésének moratóriumát. Az új emberekre, új arcokra való megállapításunkat támasztja alá az is, hogy Mondale a munkás származású Geraldine Ferrero pedagógust és jogászt, olasz bevándorlók sarját választotta maga mellé alelnöknek, aki társadalmilag elkötelezett tevékenységet fejt ki és kapcsolatai vannak a munkásmozgalommal is. Az elnökjelölt első megnyilatkozásaiból természetesen hiányzik a Reagan követőire jellemző arogáns hangnem, de amit mondott, az kevés ahhoz, hogy az általa beígért „új realizmus" politikáját körvonalazza. LÜRINCZ LÁSZLÓ
