Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-04 / 31. szám

földműves az szszK mezögazdasAgi Es Élelmezésügyi minisztériumának hetilapja 1984. augusztus 4. 31. szám XXXV. évfolyam Ага 1,— Kčs Közös érdek . s*£í « • •• -1.1 A legfontosabb és semmi mással nem pótolható termelőeszköznek, a termőföldnek a védelme, rendeltetés­szerű hasznosítása és a talaj termő­­képességének rendszeres fokozása va­lamennyiünk közös érdeke. Erre mind a XVI. pártkongresszuson, mind pedig a CSKP Központi Bizottságának 4. ülésén felhívták a figyelmet. A fent említett ténymegállapítást bizonyítja az is, amit Gustáv Husák elvtárs mondott a CSKP XVI. kongresszusán: „Védeni kell a szántóföld minden árját, nem szabad megengedni a pa­zarlást. ez az egész társadalom lét­érdeke". Köztudott, hogy hazánk azon orszá­gok közé tartozik, ahol egy lakosra számítva kevés mezőgazdasági, illet­ve szántóterület jut. Ez a szemesek­ből történő önellátás és az alapvető élelmiszerekből való fokozatos önel­látás elérése, valamint a lakosság létszámának növekedése szempontjá­ból nagy igényeket támaszt a mező­­gazdaság felelős tisztségviselőivel szemben, jelenleg hazánkban egy la­kosra számítva mindössze 0,45 hek­tár mezőgazdasági, ebből pedig 0,31 hektár szántóterület jut, ami szinte a legkevesebb Európában. Az élelmi­szerek magas szintű fogyasztása szempontjából a mezőgazdasági föld­terület nagyon kevés, hiszen 0,45 hek­tár területre számítva kell előállítani — egyénenként — 80 kiló húst, 112 liter tejet. 8 kiló vajat, 311 darab to­jást, 38 kiló cukrot, 71 kiló zöldsé­get. 48 kiló gyümölcsöt és még sorol­hatnánk tovább a mezőgazdasági ter­mékeket. Az említett szempontok figyelembe vételével nem engedhető meg. hogy megismétlődjön a hatodik ötéves tervidőszakban kialaknlt helyzet, a­­mikor a mezőgazdasági földterület nagysága 173 ezer hektárral csök­kent. A jelenlegi ötéves tervidőszak­ban már kedvezőbb a helyzet, hiszen például 1982-ben hazánkban a mező­gazdasági földterület mindössze 2300, ebből a szántóterület ezer hektárral csökkent, ami 1963 óta, a földterület alakulása elemzésének bevezetésétől a legkisebb csökkenés volt. A múlt évben ugyanakkor Szlovákiában már 568 hektárral nőtt a mezőgazdasági földterület, ami biztató. Természete­sen mindehhez a mezőgazdasági földterület védelméről szóló törvény következetes érvényesítése is hozzá­járult. Építkezési beruházásukra csak ak­kor szabadítanak fel mezőgazdasági földterületet, ha a beruházó saját költségein tesz termővé addig mező­gazdasági célokra kihasználatlan földterületet, 1:1 arányban. A szövet­ségi kormány 39 1984-es számú ren­deleté, amely 1984. április 26-tól van érvényben, tovább szigorítja a ter­mőföld művelés alóli kivonásának feltételeit. Az új rendelkezés értel­mében — a termőhelyi adottságoktól függően — a beruházónak egy hek­tár mezőgazdasági terület állandó jellegű felszabadításáért (az állandó rétek kivételével) 10 ezertől 5 millió 40 ezer koronáig terjedő pénzössze­get kell térítenie, az állandó rétek esetében fizetendő összeg nagysága 10 ezertől 720 ezer koronáig terjed. Az említett tarifák a lecsapolt föld­területek esetében 30, az öntözhető területek, a komló- és szőlőültetvé­nyek, valamint a gyümölcsösök és az intenzív zöldségtermelő terület ese­tében 100 százalékkal növekszenek. Bízunk abban, hogy a jövőben a mezőgazdasági földterület csökkené­sének megakadályozása, illetve foko­zatos növelése érdekében maguk a mezőgazdaságban dolgozók is többet tesznek majd. Természetesen ez a megállapítás a mezőgazdasági és élelmezésiigýi tárcára is vonatkozik. A termőföld védelme mellett nap­jaink egyik legégetőbb problémája a talaj termőképességének fokozása. Ez elsősorban annak a következmé­nye, hogy a mezőgazdasági üzentek­ben az utóbbi években nem fordítot­tak kellő figyelmet a talaj szerves­­trágyázásának. Főleg az istállótrágya kezelése, tárolása és felhasználása szakaszán merültek fel komoly prob­lémák, ugyanakkor a jövedelmező­ségre való alapos tekintet nélkül túl­méretezetté vált a műtrágyázás és a növényvédő szerek használata. Mind­ez elősegítette a talaj mikrobiális életének és ezáltal természetes ter­mőképességének leromlását. A talaj termőképessége fokozásá­nak szempontjából rendkívüli jelentő­sége van a talaj- és felszíni vizek lecsapolásának. a beruházásos és nem beruházásos jellegű talajjavításnak, valamint az egyik legfontosabb hel­­terjesítő tényezőnek, az öntözésnek. Hazánkban az említett beavatkozá­sukra évente jelentős pénzeszközöket fordítunk. A talaj termőképességének fokozá­sa érdekében sokat tehet a tudomá­nyos-kutató bázis is. Ezekkel a kér­désekkel behatóan foglalkoztak a CSKP Központi Bizottságának 8. és az SZLKP Központi Bizottságának ezt követő ülésén is. A határozatok ér­telmében a tudományos kutatásnak mindenekelőtt két problémakör meg­oldásához kell hozzájárulnia. Az egyik az élelmiszerekből való foko­zatos önellátás elérése a termőföld­ről való sokoldalú gondoskodás és a talaj termőképességének fokozása útján, a másik a növénytermesztés gyorsabb ütemű fejlesztéséhen rejlik. A népgazdaság, így a mezőgazda­ság belterjesitése során is szem előtt kell tartani azt, hogyan térülnek meg a befektetések. Ez a megállanítáŕ teljes mértékben vonatkozik a talaj­jal kapcsolatos beruházásokra is. A CSKP KB 8. ülése határozatának '— növelni kell a talaj termőképességét — csak akkor tehetünk eleget, ha a műtrágyák és a növényvédő szerek maximális mértékben hasznosulnak. A mezőgazdasági üzemekben végzett rendszeres elemzések eredményei azonban arra utalnak, hogy a talaj bioenergetikai potenciáljának növe­kedése niqcs összhangban a felhasz­nált műtrágyák értékével, tehát a száraz anyagban számított összter­més továbbra is stagnál. Ugyanakkor meg kell jegyezni azt is, hogy az előrejelzések szerint a jövőben nö­vekszik a műtrágyák felhasználása. A talaj termőképességének növelé­sével kapcsolatban olyan problémák­ról van szó, mint például a hidrogén ionok magas koncentrációja, az oxi­génhiány stb. A tudományos-kutató bázis munkatársainak feladata, hogy pontosan meghatározzák azokat a fel­tételeket, amelyek között a műtrá­gyákban levő ionok maximális mér­tékben felszabadulnak, s ezáltal a mezőgazdasági gyakorlatban növelni lehessen a műtrágyák kihasználási fokát. Hasonló problémák egyéb ta­lajjavító beruházások — a talaj- és felszíni vizek lecsapolása, az öntöző­­berendezések építése stb. — kihasz­nálásával kapcsolatban is előfordul­nak. BARA LÁSZLÓ A másodvetés nem másodkérdés Magas állami kitüntetés Nagy Sándornak, a nagymegyeri (Galovo) Agrokomplex Országos Mezőgazdasági Kiállítás Nový Dvor-i gazdasága vezetőjé­nek 60. születésnapja alkalmából a szocialista mezőgazdaság fejlesz­tése terén kifejtett sokéves elkötelezett politikai és gazdasági tevé­kenységéért a köztársasági elnök a Győzelmes Február Érdemren­det adományozta. A magas állami kitüntetést Nagy elvtársnak a múlt héten J á n janiknak, az SZLKP KB Elnöksége tagjának, a KB titkárának jelenlétében J á n J a n o v i c szlovák mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter nyújtotta át. Pártunk agrárpolitikája a növény­termesztés dinamikus fejlesztését szorgalmazza. A hozamok növelésé­nek egyik legcélravezetőbb módja a fővetésű növények termésátlagainak növelése a biológiai, a műszaki és a közgazdasági feltételek lehetőség sze­rinti összhangjának ä megteremtésé­vel. A tudományos-műszaki haladás vívmányainak gyakorlati alkalmazá­sával — a szakszerűen tervezett és megvalósított másodtermesztéssel — is jelentősen növelhető a területi ha­tékonyság. A megfelelő közgazdasági szemlélettel — a termelési költségek és a jövedelmezőség párhuzamba ál­lításával — a másodtermesztésnek a hozamnövelésen kívül agrobiológiai előnyei is vannak. A folyamatos te­rületfedés védi a termőtalajt, ugyan­akkor növeli a talaj humusztartalmát, s megakadályozza a talajok savanyo­­dását. \\\/// A másodtermesztés közgazdasági, agrotechnikai és termesztésbiológiai feltételeiről Veszprémi Imre agrármér­nökkel, a légi (Lehniee) Csehszlo­vák—NŐK Barátság Efsz növényter­mesztési főágazatvezetöjével beszél­gettünk. — Szövetkezetünk olyan szélsősé­ges termőhelyi adottságok között gazdálkodik, ahol a gabonafélék eredményes termesztésének feltételei adottak, ugyanez viszont már nem mondható el a kapás- és a takar­mánynövényekről. Ennek ellenére — elsősorban a másodvetéseknek kö­szönve — szövetkezetünk tömegta­­karmányokbói önellátó, sőt évente 10 százalékos tartalékalapot is létre­hozunk — a realitásokból kiindulva körvonalazza a másodtermesztés szük­ségszerűségét a gazdaság fiatal fő­­ágazatvezetője. A másodvetésű növények termesz­tése a fövetésű növényekhez viszo­nyítva nagyobb gyakorlati, szakmai és műszaki felkészülést igényel. A fövetésű növényekhez viszonyítva a másodvetésű növények hozama ég termésbiztonsága is jóval kisebb, a kockázatvállalás viszont nagynhh. Ezek a tényezők arra fivelmeztetnek, hogy a jövedelmező másodtermesz­téssel csak optimális agrotechnikai feltételek mellett lehet számolni, de nem elhanyagolható technológiai té­nyező az öntözés sem. További nagyon fontos agrotechni­kai követelmény, hogy az elővete­­mény betakarítása után azonnal vetni kell, nem szabad hagyni, hogy a tarló kiszáradjon. A gazdaságban ezért jól' bevált gyakorlat: a tárcsás talajelő­­készftés után vetögépek járnak. A ta­la jelőkész'tés során — a talaj és a szalma gondos laboratóriumi vizsgá­latát követően — vegyes hatóanyagú műtrágyát juttatnak ki, s ha a telté telek ügy kívánják, akkor kelesztő öntözést ts alkalmaznak. A gyomir­tást a gypmösszetétel és az utóvete­­mény figyelembevételével végzik, tapasztalataik szerint viszont nem minden esetben van erre szükség. A szuperkorai kukoricahibridek például olyan > gyorsan fejlődnek, hogy le­hagyják a gyomokat, ezért a vegysze­rezés elmaradhat. összegezve a gazdaságos másod­­termesztés feltételeit a következők­ben látják: Ш az elővetemény és annak termé­kei lehetőleg július elsn dekádjában X Veszprémi Imre agrármérnök Fotó: Tóth József kerüljenek le a másodvetés vetésterü­letéről; ■ я tápanyagellátás a rendelkezés­re álló rövid idő alatt biztosított le­gyen; ■ a természetes csapadékhiányt öntözéssel pótolni lehessen; Ш a hasznosítási célnak megfelelő fajta rendelkezésre álljon. \v\y// A másodnövények vetésszerkezeté­ben fontos helyet foglal el a tarló­­burgonya —" őszi újburgonya —, melyből tavaly 13 tonnás hektáron­kénti hozamot értek el. Idén a terme­lési költségek csökkentése érdekében az ültetőanyagot már maguk állították elő, melyet a kiültetés előtt csírázás­serkentő tápanyagoldatbe helyeztek. A termelés eredményességét az elér­hető közepes hozam mellett ebben az esetben is az előnyös, realizálható értékesítési ár határozza meg. A másodvetésű kukoricát zölden hasznosítják. Idén a FAO-200-as érés­csoportú Pioneer és Sanora hibride­ket vetették. E másodnövény fontos­ságát elsősorban a termőhelyi adott­ságokból eredő negatívumok növelik. Szárazság esetén ugyanis a főnövény­ként termesztett silókukorica száraz­anyag-tartalma növekszik, s ezzel egyidőben csökken a' nitrogéntartal­mú anyagok százaléka. A másodveté­sű kukoricát ezért zölden a silóku­koricával keverik, s így , növelik a szilázs beltartalmi értékét. Az intenzív szántóföldi fűfélék mellett bevált a köles másodtermesz­­tése is. Nem teljes érésben, hanem akkor takarítják be, amikor a legna­gyobb fehérjetömeget adja. A teljes növényzetet hasznosítva, szemcsézett takarmányt készítenek belőle. A másodtermesztés öntözéssel tel­jes biztonsággal tervezhető, de a nem öntözött területeken Is sikert hozhat. Л gazdaságosság és jövedelmezőség alapját ebben az esetben Is a gyor­saság jelenti. Közvetlenül az aratás után kell elvégezni a vetést, egy­részt azért, hogy a talaj ne marad­jon fedetlenül, másrrészt pedig azért, mert a következő növény gyors indí­tása a sikeres másodtermesztés alap­ja, hiszen minden napi késéssel — hektáronként — 80—100 kilogramm szárazanyag megtermelésének lehe­tőségét veszíthetjük el. Másodtermesztésnél tehát a gyor­saság, a takarékossággal együtt a gazdaságosságot is jelenti. Energiát és öntözővizet takaríthatunk meg, ha szántás nélküli, direkt vetési eljárást alkalmazunk. E célra legmegfelelőbb az IH nehéz tárcsa. Az utóbbiakat azért hangsúlyozzuk, mert a másod­termesztés a gazdaságok részéről egyben költségvállalást és kockáza­tot is jelent. Ennek szem előtt tartá­sával kell tehát eleget tenni a ter­mesztés technológiai előírásainak. A Légi Efsz benn szerzett tapaszta­latok különben is azt igazolják, hogy a befektetett költségek csak követ­kezetes és költségtakarékos munká­val térülnek vissza és kamatoznak. Megfelelő odafigyeléssel, a technoló­giai fegyelem betartásával a kétszer használt termőterületről két termés takarítható be. A másodtermesztés tehát nem lehet másodkérdés. CSIBA LÁSZLÓ ШШ8Н1ШЯЩ1Я®Я®ВКЯЯ1ГйЯ®®ЯШШШ11ЯМИ1И1!И811Ш111NoШ®!Г[Ш111в1И11||11!

Next

/
Thumbnails
Contents