Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-28 / 30. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1984. július 28. ШШЯШШШЙШ íiek* ШШ ' ттлшШВШШШШ ' Rugalmas szemléltetes, időszerű tájékoztatás Csóka László Józan Erzsi Kevés univerzálisabb téma akad, mint a sport; ehhez úgyszólván mindenki ért. Falun és városon egyaránt napokig beszédtéma egyegy izgalmas futballmérkőzés, a nemzetközi vagy világversenyekről nem is beszélve: az Ilyenek egyszerűen közügynek számítanak. Főleg akkor, ha egy-egy jelentősebb sportesemény valamilyen módon kötődik szűkebb pátriánkhoz; az ilyesmi még azt is lázba hozza egy kissé, aki a sportközvetítések kezdetekor legtöbbször a tévékészülék csatornaváltó gombja után nyúl. Ilyenkor egyszerűen illik odafigyelni, végigizgulni a mérkőzést, legyen szó — hogy túl messzire ne menjek — akár a DAC izgalmas versenyfutásáról az I. ligába való bekerülésért, akár a csodákat művelő nyárasdi (Topoíníky) kézilabdázó lányok évek óta tartó küzdelméről az országos bajnoki címért. Nem róluk lesz szó az alábbiakban, a példákat mégis tudatosan említettem- A két csallóközi gárda vitathatatlanul az •országos élmezőnyhöz tartozik; az utóbbi ráadásul azt is elmondhatja magáról, hogy valóban karnyújtásnyira állt csupán sportágában az ország legjobb csapata büszke címének elnyeréséhez. Ami azonban nekik nem sikerült — sikerült egy másik csapatnak, mondhatni a „szomszédvárból“. Kissé szabatosabban, de még mindent el nem árulva: néhány héttel ezelőtt, egészen pontosan június 14-én egy bizonyos sportágban az országos bajnoki cím a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás egy kétezernégyszáz lakost számláló falujába vándorolt. S ha már az imént azt állítottam, hogy nálunk a sporthoz mindenki ért, tessék, kedves sportbarátok — lehet tippelnil Hogy kissé megkönnyítsük a dolgukat, engedünk mi is a titokzatoskodásból. Hogy az említett — a szó szoros értelmében országos — sportsikertől nem visszhangzik falu és város, annak egyszerűen az az oka, hogy a-legkisebbek által művelt sport mindmáig a közérdeklődés és a hírközlő szervek nyilvánosságának perifériáján áll. A versenyek — még a magasabb szintűek is — amolyan „házi jellegűek", s ha netán egy-egy alapiskola sportélete megfeked a kötelező testnevelés szintjén, v akkor sem dől össze a világ. Pedig ezek a nyolc-tizennégy éves gyerekek, éppen az életkori adottságaik folytán talán még lelkesebben — és főleg önzetlenebbül — tudják magukat átadni a sport nemes szenvedélyének, a versenyek izgalmának, s ugyanúgy, vagy még jobban tudnak ürülni a sikernek, mint a világszerte ismert sportcsillagok. Az említett országos első helyet éppen ilyen apróságok harcolták ki, a gyermekek rátermettség! versenyének öt versenyszámból (60 és 1500 méteres síkfutás, rúdmászás, távolugrás, krikettlabda-dobás) álló országos döntőjében. S most már valóban ülő elárulnunk azt is, hogy kikről van szó: a dióspatonyi (Orechová Potőií) magyar tannyelvű alapiskola ötödik osztályos tanulóiról. bjémeth Ödön testnevelés szakos pedagógusé, a siker fő kovácsáé a szó: — Hogy őszinte legyek, tisztes helytállással számoltunk, node hogy elsők legyünk . . Elég volt végiglapozni a döntőbe került Iskolák listáját, hogy úgy érezzük: nagy siker lenne bekerülnünk az első tíz közé. A „hazai környezet“ előnye ugyan a miénk volt — a döntőt Dunaszerdahelyen rendezték —, de ne felejtsük el, hogy a versenybe alapszinten több mint 110 ezer ötödikes tanuló kapcsolódott be — az ország ötödikeseinek csaknem a fele! A mi csapatunk negyvennégy tagú volt, gyakorlatilag valamennyi ötödikesünket bene, veztük. A gyerekek persze győzni akartak, mint minden gyerek a világon, de arra ők is legfeljebb csak álmukbap mertek gondolni, hogy valóban legyőzhetik mondjuk egy ismert cseh- vagy morvaországi nagyváros iskolájának csapatát. Aztán jött a verseny, és én láttam rajtuk: most már teljesen mindegy, milyen nagynevű az ellenfél. Rájöttek, hogy gyorsabban fel tudnak kúszni a pózna tetejére, meg tudják őket előzni a „hatvanon“, s a győzelem le-Mórocz Attila hetősége ekkor már számukra is reális formát öltött. Következett az értékelés, valamennyi tanuló teljesítményét összegezték az egyes versenyszámokban, kiszámították az átlagot, és kiderült: a mi csapatunk lett áz első ... — Név szerint kik? Azt hiszem, megérdemlik, hogy konkrétan is megemlítsük őket... — Nem könnyű dolog, mert negyvennégy nevet mégsem sorolhatok fel. Talán a valóban legjobbakat: Józan Erzsit, Elek Tímeát, Csóka Lacit, Sidó^Zsuzsit és Mórocz Attilát említeném. S hadd tegyem még hozzá, hogy a hatodikosok csapata sem vallott szégyent: a tizen egyedik helyet szerezték meg. — Az ilyen sikerek nemigen jönnek csak úgy maguktól; mi áll mögöttük? Kétségtelenül kissé „szájbarágó“ kérdés volt, amelyre a jelen esetben ráadásul nehéz volt a szerénytelenség látszata nélkül válaszolni. Németh Ödön is érzi ezt, mert a fejét vakargatva, bizonytalanul kézdi: — Hát . .. mindig is azon voltunk, hogy jó sportélet legyen az iskolán. Igaz, a feltételeink is jók erre: tágas tornatermünk, kitűnően felszerelt atlétikai pályáink vannak. Alföldi László igazgató szintén lelkes sportbarát, de hatékonyan támogat bennünket a szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság ts, Tóth Zoltán mérnökkel, illetve Lelkes Vincével az élen. Bármire van szükségünk, nyugodtan fordulhatunk hozzájuk, és jó az együttműködésünk a CSSZTSZ Belkovics László vezette helyi szervezetével is. Várakozó tekintetemből látta, hogy mégsem térhet ki a konkrétumok elől: — Tudom, az eredményekre kíváncsi... Nos, akkor azzal kezdem, hogy nem először nyertünk országos bajnokságot a gyermekek rátermettségi versenyében.. Tizenhárom évvel ezelőtt, 1971-ben már egyszer sikerült, méghozzá egyéni és csapatversenyben egyaránt. Természetes, hogy most is, ugyan úgy, mint akkor, keményen meg kellett dolgozni a sikerért. Az alapot azviskolal testnevelési órák és a sportköri foglalkozások jelentik, de csupán ennyi édeskevés lenne ahhoz, hogy akár a kerületi döntőig eljussunk. A versenysorozat ideje alatt — és természetesen előtte Sidó Zsuzsa (A szerző felvételei) Is — napi néhány „plusz órát“ foglalkozom a gyerekekkel, akik lelkesedését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy emellett még „otthonra“ is vállalnak némi edzésadagot! Azt sem hagyhatom azonban említés nélkül, hogy jő „évjárat“ ez a mostani: erős, szívós, egészséges gyerekek. — Ha már itt tartunk, milyen egyéb eredmények fémjelzik az iskula sportéletét? — Fociban — mi mással is kezdhetném — az idei pionírligában járási bajnokságot nyertünk, kézilabdázóink pedig a járási második és a kerületi negyedik helyezést mondhatják a magukénak. A rátermettségi jelvényszerző verseny kerületi fordulójában hatodikosaink — Gálffy Béla, Lukács Erzsi és társaik — aranyérmet szereztek. A pionírok járási négytusájának különböző versenyszámaiban Szalay Diana hetedikes és Horváth Ibolya nyolcadikos tanulónk személyében két ezüstérmesünk van, csapatban pedig a 4. helyen végeztünk. Külön szólnék a Nagymegyerenn (Galovo) megrendezett Felszabadulási Futóversenyen elért eredményeinkről. Tanulóink részvétele 9Ó százalékos volt, és Ledeezky Attila, Kardos Iván, Puha Veronika, Nagy Károly, Sidó Mária, Kovacsics Jancsi, Csiha Angéla, valamint Lukács Erzsi révén 8 kategóriában hoztuk el az első díjat. ... Ilyen eredményék, ponto-. sabban ilyen színvonalú munka áll tehát amögött, hogy az iskolaév utolsó napjaiban, június 26-án országos jelentőségű ünnepségre kerülhetett sor a dióspatonyi alapiskolában. Lelkes Vince hnb-elnök ünnepi beszéde után Alföldi László iskolaigazgató a díszemelvénybez szólította Németh Ödön pedagógust és Pongrácz Krisztina csapatkapitányt. A győzelmi serleget dr. Ernest Denietrovič, a CSSZTSZ KB aielnöke adta át, aki egyben tolmácsolta a győzteseknek Antonín Himl, a CSSZTSZ KB elnöke gratulációját ts. Az ünnepségen jelen volt Vára-4 di Pál, az SZLKP járási bizottságának titkára, Horváth Ferenc, a jnb aielnöke, Jirí Popelka, a CSSZTSZ KB illetékes osztályának vezetője, valamint több országos sportláp képviselője. Velük együtt mi is csak azt mondhatjuk a dióspatonyi alapiskola ötödikes — bocsánat, már hatodikos! — tanulóinak: gratulálunk! VASS GYULA Érsekújváron (Nové Zámky) az SZLKP ]B ideológiai osztálya a járási Nemzeti Bizottság kulturális osztályával és a Járási Népművelési Intézettel közösen értékelte a kultúra, a népművelés és a tömegpolitikai munka feladatainak teljesítését. A szemléltető agitáció és a gazdasági propaganda járási versenyének eredményhirdetésekor megállapították, hogy emelkedett azok tartalmi és esztétikai színvonala. A szövetkezeti klubok kategóriájában az első helyezést a szímől (Zemné) Haladás Efsz védnöksége alatt működő klub szerezte meg. Illés Imre klubvezetőt arról faggatom, milyen jellegű s mennyi munkavégzés áll a siker mögött: — Ezgrkilencszáznyolcvantöl töltöm be e tisztséget, azt megelőzően a szövetkezet munkavédelmi felelőseként és klubvezetőként dolgoztam. Bizony nehéz volt a kettőt együtt csinálni .,. Amióta csupán egy munkaszakaszon kell helytállnom, felelősségteljesebben végezhetem, s úgy érzem, végzem is a munkám. Mindezt talán e verseny is bizonyítja ... — Tulajdonképpen a klubok agitációs és propaganda téren kifejtett tevékenységét értékelték. Ez hosszúlejáratú, kétéves verseny volt. Értékeléskor figyeJembe vették a községi hangos híradó adásait, a klub s a községi agitációs táblák aktualitását, a jelszavak időszerűségét, a példás dolgozók galériájának vezetését. Az ellenőrzések elég gyakoriak voltak, az egész versenyídőszak alatt érződött a járási szervek komoly, felelősségteljes hozzáállása. — A járásban 17 szövetkezeti klub tevékenykedik. Feltehetően a klubvezetők máshol is végzik — ha talán nem is ilyen színvonalon — a felsorolt tevékenységformákat. A sziinoi klubvezető vezette-e be valamilyen rendkívüli újdonságnak számító munkamódszereket? — Nem mondhatnám. Az előírásokat végeztem — felelősséggel, odaadással. A munkára fordított idő nem számított, egyedül a minőség volt a mérvadó. Gondolom, Aratási híradót máshol is készítenek. Én 5—6 számot is összeállítok a két hét alatt. Az a cél, hogy a sokszorosított anyag minél frissebb legyen Ebben a munkáméban kiváló segítőtársra találtam Zanharidesz Györgynek, az andődi (Andovce) szövetkezeti klub vezetőjének személyében. Egyébként a második helyezést ő szerezte meg, a harmadikon pedig Köbölkút (Gbelce) végzett! Az Aratási Híradó közkedvelt, 80—90 példányban készítjük valamennyi számát. Az utóbbi Időbeni már ősszel is készítünk ilyen gyorsjelentéseket az őszi munkálatok menetéről. — A tömegszervezetek menynyire segítenek be a klubvezető munkájába? — Gyakran szervezek előadásokat az egészségügy, a nevelés, a családi élet, az ateista nevelés témaköreiből, a dohányzás és az alkohol káros hatásáról; külön sorozatot indítottunk a cigány származású lakosság részére. Az előadót én biztosítom, a tömegszervezetek — elsősorban a Nőszövetség és a Vöröskereszt helyi szervezetei — pedig a hallgatóságot. Az utóbbi Időben a CSEMADOK helyi szervezetei Is nagyban aktivizálódott: nemcsak a hallgatóságot, de az előadókat ts ők biztosítják rendezvényeikre. Ugyanis a szövetkezeti klub és a CSEMADOK helyi szervezete közös egyezménye alapján jött létre a Jedlik Ányos Közművelődési Klub, amely őszre újabb előadássorozattal kedveskedik majd a fiataloknak, idősebbeknek egyaránt. Illés Imre végezetül megemlíti, hogy a népművelő dolgozók járási aktívaülésén elhangzott: az elkövetkező időszakban a szemléltető agitáció a világbékéért folytatott küzdelemre, társadalmunk védelmi képességének megszilárdítására és gaz:.dasági erejének fejlesztésére irányuljon. A továbbiakban ő is e szellemben akar tevékenykedni. PÉNZES ISTVÁN ,. T' S., -ЩШГ Honvédelmi és sportnap (^0£ A galántai (Galanta) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság hatékonyan hozzájárul ahhoz, hogy a járás mezőgazdasági üzemeiben a dolgozók honvédelmi nevelése kellő színvonalú legyen. Bizonyíték erre az a jól sikerült honvédelmi és sportnap Is, melyen a jmi Igazgatójának vándorserlegéért versenyeztek a háromtagú csoportok. A versenyt, amelyen összesen húsz férfi és tizenöt női csapat Indult, a negyedi (Neded) sportpályán rendezték meg. A háromtagú csapatok terepfutásban (férfiak: 5000, nők: 3000 méter), a gázálarc használatában, gránátdobásban, céllövésben és elsősegélynyújtásban mérték össze tudásukat. A szép számban összegyűlt közönség először a férfiak versenyét kísérte figyelemmel. Nagy küzdelem után a győzelmet végül Is a vágfarkasdi (Vlöany) Haladás Efsz ésapata szerezte meg. A második helyen a Tešedíkovói Efsz csapata végzett, a harmadik díj pedig a nádszegi (Trstice) Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz csapatának jutott. A nők versenye is színvonalas küzdelmet hozott, amelyből az ábrahámi (Abrahám) Dudvág Efsz csapata került ki győztesen. A második helyet a galántai Agrostav Közös Mezőgazdasági Vállalat csapata szerezte meg, és harmadik helyével itt is „érmes“ lett a vágfarkasdi szövetkezet csapata. A honvédelmi sportverseny megrendezéséért köszönet jár Felső László mérnöknek, a jml honvédelmi bizottsága elnökének és Érsek Milan titkárnak. Köszönet jár a segédrendezőknek: a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége, a Csehszlovák Vöröskereszt, illetve a Honvédelmi Szövetség járási bizottságainak is. A honvédelmi spbrtversenyek már szervesen hozzátartoznak a mezőgazdasági üzemek életéhez. Elmondhatjuk, hogy e versenyek színvonala évről évre javul, és ez egyértelműen hozzájárul a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak honvédelmi felkészültségéhez. — szp— Akt a Galántával (Galantaj szomszédos Vágsellyén (Salai jár, érdemes jelkeresnie a városka központjában található tájházat. A szépen rendbehozott nyeregtetős, z súpfedeles ház 1979-től áll a látogatók rendelkezésére, akiknek Pintér Sándorné ad szakszerű magyarázatot a látottakhoz. Tőle tudom, hogy a ház „sövényjalú", ami azt jelenti, hogy a jüggőleges gerendavázat vesszővel fonták körül, majd sárral körültapasztották. A pitvaros házban első és hátsó szoba, konyha és kamra van. Hátul hozzá van még építve az Istálló és a szerszámoskamra is. A konyhában ma is azok az edények lógnak a falakon, amelyeket az egykori lakók használtak, és itt van a bábos kemence is. A berendezés általában eredeti; legszebb darabjai a festett házi oltár, a szétnyitható pad és a faragott gyermekjátékok. Érdemes megnézni a fészerben található gazdasági szerszámokat ts — manapság már csak elvétve látni közülük néhányat az idősebb embereknél. A ház leggyakoribb látogatói közé tartoznak az óvodás' és az alapiskolás gyerekek; számukra szüleik, nagyszüleik mesél elevenednek meg ebben a romantikus környezetben. A döngölt anyag talajú helyiségek az elmúlt évtizedek illatát lehelik. Egy kicsit talán már megfakultak az eredeti szőttesek, megkoptak a bútorok, de sajátos szépségükből semmit sem vesztettek — sőt, így talán még vonzóbbak a mai szem számára. Az udvaron levő gémesküt és az apró ablakokban virító muskátli jól illik a ház sajátos hangulatához. Ojra csak azt tudom mondani: aki erre jár, ne mulassza el megtekinteni ezt az elődeink életét kagylóként őrző kis műemléket, amely a Galántai Járási Honismereti Múzeum példás gondozása alatt áll. BALOGH KLÄRA Fotó: —vass-
