Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-28 / 30. szám

i 1984. július 28. .SZABAD FÖLDMŰVES, Az együttműködést szolgálja a JRAKTORAKADÉMIA“ X KG9T-tagországok közötti együtt­működés fejlesztésében fontos szere­pe van a gépiparnak. A Szovjetunió számos gyártásszakosítási és koope­rációs szerződés megvalósífásában vesz részt a gépipar területén. Pél­dául az úszóművek, a gépkocsik, a traktorok, a szerszámgépek, az atom­­eroművi, számítástechnikai és egyéb berendezések gyártásában. A leningrádi Kirov Gépgyárban már' évek óta sikeresen teljesítik a nagy teljesítményű traktorok kiviteli ter­vét a többi KGST-országba. Szinte valamennyi szocialista országban, a távoli Kubában is ismerik az itt gyár­tott K-700A és K-701 típusú traktoro­kat. jelenleg 6500 ilyen traktor üze­mei a szocialista országokban. A Ki­­rovecek népszerűsége évről évre nőtt. Ez arra késztette a gyár veze­tőségét, hogy Leningrád egyik elő­városában, Puskinóban oktatási köz­pontot létesítenek, ahol a külföldi szakemberek elsajátíthatják a Kiro­vec-traktorok műszaki kiszolgálását, üzemeltetését és javítását. Az elmúlt esztendőkben közel ötszáz szakem­ber jött ide tanfolyamra. A foglalko­zásokat a gyár mérnökei vezetik. Azok, akik itt végeztek tanfolya­mot, később hálásan emlegetik a „traktorakadémiát“, ahogy a külföldi gépészek félig tréfásan, félig komo­lyan az oktatási központot nevezik. A „traktorakadémiának“ is van egy leányvállalata, egy autóbuszokra sze­relt mozgó oktató osztály. A szüksé­ges berendezésekkel és szemléltető­eszközökkel felszerelt buss^k rend­szeresen mennek el a szocialista or­szágokba azokra a területekre, ahol a Kirovec-traktorok működnek. Nem­rég több ezer kilométert tettek meg az NDK, Magyarország és Csehszlo­vákia útjain. Három hónap alatt ezekben az országokban mintegy kétezer embert oktattak. —APN— A KGST és a világgazdaság ’Annak ellenére, hogy a KGST-tag­­országokban a világ lakosságának mindössze 10 százaléka él, a KGST Titkárságának adatai alapján a világ nemzeti jövedelméből'25, a mezőgaz­dasági termeléséből 20, az ipari ter­meléséből pedig 33 százalékos arány­ban részesednek. A KGST-országok­­ban az Ipari termelés terjedelme az utóbbi 35 év folyamán a 14-szeresére nőtt, és ma kétszer nagyobb, mint a Közös Piac országaiban. A KGST-tag­­államokban állítják elő a világ gép­ipari termelésének 34, villanyáram­­termelésének 21* acélgyártásának 32, cementgyártásának 22 százalékát, s innen származik a világ kőolajki­termelésének 24, földgázkitermelésé­nek 35 és szénbányászatának 32 szá­zaléka. A másodlagos nyersanyagok hasznosítása A Magyar Népköztársaságban a la­kosság évente 1,2 millió tonna hulla­dékvasat, 200 ezer tonna papírt, 60 ezer tonna nem fémes elemet, 25 ezer tonna textíliát és más hulladékot értékesít, amelyek hasznosítása a népgazdaság több mint 1 milliárd forint értékű megtakarítást eredmé­nyez. Magyarországon a másodlagos Az újító- és feltalálómozgalom fejlesztése Az NDK népgazdaságának az újítók és feltalálók munkája évente több milliárd márka értékű hasznot hoz. Ez a tevékenység a múlt évben a termelésben dolgozók közöl 2 milliót érintett, s az ebből származó társa­dalmi haszon értéke 5,3 miliárd már­ka volt. Ez az 1970-es év valóságá­nak kétszeresét jelenti. Az újítók és feltalálók igyekezete főleg a saját energiahordozók és nyersanyagok belterjes hasznosítására, fogyasztá­suk csökkentésére stb. irányul. Az ipar fejlesztése A világ tudományos-műszaki poten­ciáljának egyharmada a KGST-tagor­­szágokban található. A tudomány és a technika gyors ütemű fejlesztése ét a szocialista gazdasági integráció komplex programjának megvalósítása következtében a KGST-országokban új ipari ágazatokat hoztak létre. Pél­dául Bulgáriában a mikroelektroni­kát, Magyarországon a műszerek gyártását, az NDK-han a petrolkémiát, Lengyelországban az elektrotechni­kai ipart, Romániában a traktorgyár­tást, a Szovjetunióban a kozmikus berendezések és az atomerőművek berendezéseinek gyártását, hazánkban pedig az elektrotechnikai ipart és az automatizációs berendezések gyártá­sát fejlesztik. Az életkörnyezet védelme Magyarországon az ipar jelenlegi ötéves tervidőszakban 12 millió fo­rintot fordít az életkörnyezet védel­mére. Ennek 42 százalékát szenny­víztisztító, 40 százalékát pedig a le­vegőszennyeződés mérséklését szol­gáló berendezések építésére fordít­ják. Ugyancsak nagy gondot fordíta­nak az ipari hulladékok hasznosítá­sára és a zajártalom csökkentésére. A magyarországi ipari vállalatok és üzemek még a beruházási eszközök hiányára való tekintettel is többet fordítanak az életkörnyezet védelmé­re, mint az előző ötéves tervidőszak­ban. OL) NÖVEKVŐ TILTAKOZÁS AZ AMERIKAI KATONAI JELENLÉT ELLEN — A „heves tiltakozást“ inkább a „meleg fogadtatással“ helyettesítsél D. Agajev rajza A szovjet kormány emlékeztető­ben hivta fel az érintett álla­gok figyelmét annak lehetsé­ges következményeire, hogy a Nyu­gat-európai Unió az NSZK kormánya kérésére teloldotta a stratégiai célú bombázőrepUlőgépek és nagy ható­távolságú rakéták nyugat-németorszá­gi gyártására vonatkozó, nemzetközi szerződésekben rögzített tilalmat. A diplomáciai okmányt a közel­múltban nyújtotta át a Szovjetunió bonni nagykövete Genscher külügy­miniszternek. Hasonló tartalmú nyi­latkozatot jutatott el az Egyesült Ál­lamok, Anglia és Franciaország kor­mányaihoz, amelyek a Szovjetunióval együtt részesei a szövetséges hatal­mak által a német kérdés megoldá­sáról hozott döntéseknek és megál­lapodásoknak. Szovjet részről a kér­dés jelentőségére felhívták a Nyu­gat-európai Unió többi tagállama — Így Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg — figyelmét is. A tilalom feloldása következtében — hangzik a szovjet emlékeztetőben — a nemzetközi megállapodásokkal és döntésekkel ellentétben az NSZK lehetőséget kap arra, hogy saját ma­ga gyártson nagy hatótávolságú tá­madófegyvereket. Ezek a fegyverek nemcsak e szomszédos, hanem az NSZK határaitól távol eső országokat is fenyegetik. A dolog lényegén azok a bonni nyilatkozatok sem változtat-4 nak, amelyek kijelentik, hogy az NSZK egyelőre nem szándékozik élni a kialakult lehetőséggel. Ismeretes, hogy minden olyan esetben, amikor az NSZK elérte ilyen vagy olyan kor­látozás feloldását, akkor azt saját ka­tonai potenciálja növelésére használ­Szovjet emlékeztető ja fel, amely már így Is meghaladja az ésszerű szükségleteket A nyugatnémet kormány lépései ellentétesek azokkal a kijelentések­kel, amelyek szerint az NSZK kormá­nya elkötelezett a katonai enyhülés, a bizalom erősítése és a jószomszédi együttműködés bővítése mellett. Az NSZK kormánya jelenleg arra törek­szik, hogy az országot első csapás mérésére szolgáló fegyverek felvonü­­lási területévé tegye, s saját maga is támadó fegyverekre tegyen szert. Ez sehogy sem egyeztethető össze az NSZK hadseregének védelmi jellegé­ről szőlő kijelentésekkel. E politika nyomán joggal vetődik fel a kérdés: vajon mik az NSZK céljai? Az NSZK-t senki sem fenyegeti és senki sem támaszt területi követeléseket vele szemben. A nyugatnémet kormány nem tu­dott elfogadható magyarázatot adni a szovjet félnek arra a jogos kérdé­sére, miért akar az NSZK hadiipara nagy hatótávolságú rakétákat és tá­volsági bombázókat gyártani. Leg­alábbis ez derült ki abból a hivata­los állásfoglalásból, amelyet Vlagyi­mir Szemjonov szovjet nagykövetnek adtak át a nyugatnémet külügymi­nisztériumban, válaszként a Szovjet­unió aggályait kifejező levélre. —+— A közelmúltban a lengyel kormány nyilatkozatában mélységes aggodal­mának adott hangot a Nyugat-európai Uniónak azzal a döntésével kapcso­latban, amely megengedi, hogy az NSZK stratégiai bombázókat és nagy hatótávolságú rakétákat gyártson. Ez a döntés ellentétes a mai euró­pai rend alapjait képező jaltai és potsdami megállapodásokkal, amelyek azt voltak hivatva biztosítani, hogy német földről soha többé ne fenye­gethesse veszély a békét — emlékez­tet a dokumentum. Az NSZK ihletésére elfogadott dön­tés veszélyes lépést jelent a fegyver­kezési hajsza kiterjesztésének útján, s növeli a feszültséget — tette hozzá a lengyel dokumentum. —♦— Az Egyesült Államok szokásához híven védelmébe vette a Nyugat­európai Unió terveit, amelyek na­gyobb lehetőséget adnának az NSZK- nak korábban engedélyezett fegyve­rek gyártására. Ezt mi sem bizonylt­ja jobban, mint Manfred Wörner nyugatnémet hadügyminiszter és ame­rikai kollégája, Caspar Weinberger Washingtonban aláírt egyezménye. Ennek értelmében amerikai Patriot és francia—NSZK gyártmányú Roland légvédelmi fegyvereket állítanak fel az NSZK területén levő NATO-objek­­tumok védelmére. Az egyezmény aláírását közvetlenül megelőzően egyébként a washingtoni külügyminisztérium elutasította azt a szovjet jegyzéket, amely tiltakozott bizonyos támadó fegyverfajtáknak NSZK-beli gyártása ellen, mivel az ilyen eszközök előállítása ellentétes a második világháborút követően kö­tött nemzetközi megállapodásokkal. O. K. Felkelés a zsarnok ellen nyersanyagok gyűjtésének és kihasz­nálásának egyre nagyobb figyelmet szentelnek. Ezt bizonyitja az is, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszakban több mint 10 milliárd forintot fordí­tanak a meglevő gyűjtő- és tároló­helyek, valamint a feldolgozó kapa­citások korszerűsítésére. Ezenkilencszázharminckilenc szeptember elsején fa­siszta német csapatok törtek be Lengyelország terüle­tére. A lengyel seregek 193S. október ötödikéig hősiesen ellenálltak, de végül szétverték őket. Ezután a német csapatok által megszállt országot főkormányzóságra és az úgynevezett bekebelezett területekre osztották. A megszállás alatt az értelmiség üldözése és tervszerű pusztítása, az ellenzéki politikusok meggyilkolása és a zsidók tömeges megsemmisítése következtében 6 millió lengyel állampolgár vesztette életét. Varsót, az ország fővárosát majdnem teljesen megsemmisítették. Az egyes népgazdasági ágazatokban 40, több ágazatban pedig 60 százalékot is elérte az állam gazdasági potenciáljában okozott kár. A nemzet létét fenyegető veszély magától értetődően kiváltotta ás növelte a hazafiasságot. A második világ­háború frontjain kezdetben 400 ezer lengyel katona har­colt. A sorkatonaságon kívül a Lengyel Munkáspárt kezdeményezésére létrejött a partizán Népi Hadsereg is, a testvéri Szovjetunióban pedig a Tadeusz Kosz­­ciuszkóról elnevezett I. hadosztály, amely később a lengyel Népi Hadsereg I. hadseregévé fejlődött. Később a második világháború úgyszólván valamennyi frontján — Norvégiában, Franciaországban, Olaszországban, Afri­kában és a nyugati frontokon — is harcoltak lengyel A harmadik világ gondjai egyre súlyosabbak. Evek, évtizedek óta ugyanazokról a problémákról bál­iunk, és semmiben sem javul a hely­zet. A születésszabályozás terén siral­masak az eredmények. A harmadik világ országai túlságosan hittek saját propagandájuknak. Ezen a téren Kína példája gyakorlatilag is bizonyítja, hogy csak a kényszer segít. A har­madik világbeli országokban viszont ellenzik a családtervezési kényszert. Algéria már most sem tudja élelmez­ni népét, évi kétmillió tonna gabonát importál, s lakossága kétezerre meg­kétszereződik. Ugyanilyen tragikus a helyzet Egyiptomban is, ahol a szá­zad eleje óta a lakosság lélekszáma 4 millióról 40 millióra növekedett, s dinamikusan halad a 80 millió felé. Nem kevésbé tragikus a helyzet az egész forró égövi vidék, főleg az af­rikai trópusok elsivatagosodása miatt. Ezt a sivatagot teljes mértékben az ember Idézte elő. A Szahel térség, a Kenyai-fennnsík, Eszak-Uganda és Botswana száraz sztyeppés vidékein ugyanez a jelenség lépett fel: az ál­latállomány a sző szoros értelmében minden növényi eredetű táplálékot felfal, a földön viszont egyre keve­sebb növény terem. A fákat kivágták, a faanyagot felhasználták. A fű mara­dékát is elpusztítják, mert a dzsun­gelban tüzet gyújtanak s a tűz tovább terjed. Afrikának ezt a szörnyű ésa­­pását, hiába az ENSZ felhívása és a szép beszéd, egyetlen kormány sem tudja leküzdeni. A bennszülött föld­műves mindent eltüzel, ami eltüzel­hető: a szavanna növényzetét, a kak­tuszt, a dzsungelt. Ez így megy év­századok óta, csak most sokkal töb­ben teszik ezt. így a sivatag egyre nagyobb területeket hódit meg, illet­ve az ember „teremt“ egyre több si­vatagot. A becslések szerint húsz év alatt a Szahara több mint 800 ezer négy­zetkilométerrel nagyobbodott, s ez nagyabb, mint Frénciaország területe. A Szahara szívében, ahol napjaink­ban egyetlen fűszál sem nő, a régé­szek öt-hatezer éves emberi lakhely­re bukkantak. A barlangrajzok azt bizonyítják, hogy itt valamikor fo­lyókkal átszőtt gazdag vidék volt. Néhány évszázad alatt egy maroknyi nomád állattenyésztő — összesen ta­lán egymillió — felégette a dzsun­gelt, és sivataggá változtatta ezt az A harmadik Eurápa területénél nagyobb, hajdán termékeny földet. Ázsiában, Dél-Amerikában és Afri­kában az erdők pusztulnak leginkább. Míg a sivatagok területe alig száz év alatt kilenc százalékról huszonhárom százalékra nőtt, ezzel szemben a tró­pusi erdők területe a felére csökkent. E két adat sajnos törvényszerűen összefügg. Egyszerű példa: Elefánt­csontparton a hajdan 12 millió hek­tárnyi őserdőből napjainkban mind­össze négymillió hektár maradt. A súlyos következményre sajnos nem kellett sokáig várni. A letarolt vidékeken az úgynevezett száraz év­szak, amelyet ezelőtt, rövid, de sűrű esőzések szakítottak meg, napjaink­ban teljesen szárazzá vált, az esős évszak megrövidült, s törvényszerűen kevesebb a csapadék. Azokon a vidé­keken viszont, ahol még fellelhetők a nagy erdőségek, szinte naponta e$ik. Régóta ismeretes, hogy az erdő be­szívja a vizet, mint a szivacs, de nyomban el is párologtatja, így aztán ismét esik. A tudósok például kiszá­mították, hogy az Amazonas torko­latvidékén a csapadék fele az erdők párolgásának köszönhető Az erdő­­irtás természetszerűen nemcsak az erdő fölött változtatja meg a csapa­csapatok. Együttes létszámuk a világháború utolsó Idő­szakában már elérte a 600 ezret. A lengyel nemzet hősi ellenállását és hazaszeretetét 1944. augusztus 1-en kihasználta a londoni emigrációs kormány delegatúrája és a Honi Hadsereg főparancs­noksága. Anélkül, hogy terveiket a szovjet hadsereg­gel egyeztették volna, kirobbantották a varsói felkelést. Igyekezvén mindenáron megelőzni a Vörös Hadsereget, túl korai időpontot választottak ki a felkelésre, s ennek következtében a felkelők végzetesen elszigetelődtek az arcvonaltói. Varsó lakossága egyébként egy emberként szállt szembe a gyűlölt megszállókkal, s óriási veszte­ségei ellenére két hónapig támogatta a felkelőket. A fa­siszta megszállóknak végül sikerült vérbefojtaniuk a felkelést. A harcok során 250 ezer varsói lakos vesztette életét, a lakosság megmaradt részét a fasiszta meg­szállók kitelepítették, a várost pedig tervszerűen le­rombolták és kiégették, E hihetetlen váráldozatok elle­nére a londoni emigráns politikusok egyetlen céljukat sem tudták elérni. A varsói felkelés 40. évfordulóján az egész haladé világ méltán emlékezik a lengyel főváros hős lakossá­gára, s a „barna pestis", a fasizmus mártírjaira. (—nau) dékviszonyokat, hanem több száz ki­lométeres körzetben a bokros szavan­nákon és a sztyeppéken is. Az erdőirtás nyomán megint tovább terjed a sivatag, s talán ez is okoz­za a világszerte gyakran tapasztalt szélsőséges időjárást. Az ökológusok számtalanszor rámu­tattak már az erdőirtás veszélyeire, s az érdekelt országok kormányai mindig igazat adtak nekik. Ennek el­lenére az erdőirtás vígan folyik to­vább. Évente 700 ezer négyzetmér­­földnyi trópusi erdőt pusztítanak ki világviszonylatban. Ennek1 „köszönve“ ma már a Hima­lája környéke is a holdbéli tájat jut­tatja eszünkbe, ötven évvel ezelőtt ezt a hegyaljai tájat még pompás, üde zöld cédruserdők borították, melyek szépségét többek között Kipling is megírta. A monszunesők vize, ame­lyet már nem fognak meg az erdők, most patakokban ömlik a hegyek lej­tőin, s évente katasztrófáira árvizeket okoz Észak-Indiában. Az eső elmossa a lejtők utolsó talajmaradványait is, az iszapos esővíz pedig eltömi a nagy áldezatokkai épített duzzasztókat. Thaiföld északi részén az erdőmun­kások, a szénégetők, a föld nélküli parasztok és az egymással állandó harcban álló partizánok és kormány­csapatok olyan ütemben pusztítják az erdőt, hogy 1990-re egyetlen szál fa sem marad. Afrika nyugati partvidékén, ahol legnyilvánvalóbb a veszély, évente 1500 hektár erdőt irtanak ki önkénye­sen. A Reagan-féle kormányzat lázas fegyverkezésbe hajszolta a világot. Ez alól a harmadik világ néhány or­szága sem képez kivételt. Utóbbiak­ban ehhez járul még a természetes egyensúly felbontása, mely egyre irt­­káb katasztrófával fenyeget.-Cs.-'

Next

/
Thumbnails
Contents