Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-12-15 / 50. szám

* 14 SŽÁBÁD FÖLDMŰVES 1984. Secemfier iS. • HALÄSZAT • VADÄSZAT • HALÄSZAT • VADÄSZAT • HALÄSZAT • VADÄSZAT • HALÄSZAT • VADÄSZAT • HALÁSZAT • VADÁSZAT • HALÁSZAT • VADÁSZAT • A karácsonyi ponty lehalászása Ä Stupavai Állami Halgazdaság dolgozói számára az évvégi ünnepek közeledte jelenti a hagyományos mun­kacsúcsot. Minden évben októberben és novemberben kezdik meg a kará­csonyi halpiac ellátására a pontyok lehalászását. A nagyüzemi halgazda­sági termelésben is érvényes az úgy­nevezett zárt ciklusokban történő hal­tenyésztés, amely magában foglalja az előkészítéstől kezdődő időszakot egészen a lehalászásig. A pontyokról közismert, hogy általában a harma­dik évben érik el a fogyasztásra leg­alkalmasabb vágósúlyt, de ritkább esetekben két év alatt ts elérhetik az optimális súlyukat. Mindez első­sorban az éghajlati viszonyoktól, a levegő és a víz hőmérsékletétől függ a legnagyobb mértékben. A stupavaiak jelenleg 1400 hektá­ros területen elterülő halastavakban, illetve tárolókban levő halállomány­nyal gazdálkodnak. Jozef Máder mér­nök, a gazdaság áruértékesítési rész­legének vezetője tájékoztatott ben­nünket arról, hogy valamennyi ága­zat teljesítette a kitűzött feladato­kat, így idejében megtörtént a leha­lászás. az osztályozás, a tisztítás és az üzletek folyamatos ellátása sem jelent majd remélhetőleg gondot. A több mint hatvan állandó mun­kaviszonyú dolgozónak szükség ese­tén számos Idénymunkás is besegít a feladatok elvégzésébe. A lehalá­szás során is szinte megkétszerező­dik az itt dolgozók száma, mivel ez a munkafolyamat e segítség nélkül szinte el sem végezhető. Az Állami' Halgazdaságnak Szlovákia egész te­rületén vannak üzemei, s azok mun­káját a három kerületben \éiö köz­pontok irányítják. Nyugat-Szlovákiá­ban a tniloslavovi, Közép-Szlovákiá­­ban a Kláštor pod Zntevom-i, s a keleti országrészben pedig a micha­­lovcei központ végzi ezt a feladatot. A pontyok tenyésztésére főleg a stupa­vai, jakubovi, alekšincei, Kvetná-Bí­­na-i, trnavai, lévai (Levice), mošov­­cei, iňačovcet, hrhovt, kusíni, brzotí­­ni és a Kláštor pod Znievom-i gazda­ságok szakosodtak. Arra a kérdésünkre, hogy az idén mikor kezdték a karácsonyi ünnepi asztalon nélkülözhetetlen halfajták lehalászásét, Jozef Máder mérnök vá­laszolt: — Először október harmadikén a jakubovi kettes számú tó lehalászá­sával kezdtük a főidényt. A tizenhá­rom hektáros alapterületű halastóból több mint 15 tonna pontyot fogtak ki, s ez nagyon szép eredménynek szá­mít, mivel egy hektárnyi területre át­lagosan 1,1 tonna jutott. Ezt köve­tően a trnavai tónál kezdték el a fontos munkát. Legkésőbb a mícha­­lovcei járásban levő liiaéovcéban fognak neki a lehalászásnak. Ennek több oka van, egyrészt ez egy tel­jesen új központ, ahol még nincse­nek meg a szükséges feltételek, hiá­nyos a felszerelés, másrészt pedig az itt dolgozóknak még nincsen kellő tapasztalatuk. A jövőben ezt a kelet­­szlovákia gazdaságot fel szeretnénk teljesen szerelni, s biztosítjuk majd a korszerű nagyüzemi haltenyésztés nélkülözhetetlen feltételeit. Ennek ellenére is elmondhatjuk, hogy va­lamennyi tervmutatónkat teljesítet­tük. ■ Szlovákiában hány tonna ponyt kerül a karácsonyi piacra? — Összesen 1564 tonna, s ebből Szlovákia halgazdaságai 630 tonnát biztosítanak, s ez 118 tonnával több, mint a tavalyi mennyiség volt. A köz­kedvelt pontyon kívül még 110 tonna pisztrángot is leszállítottunk. A töb­bit a hagyományoknak megfelelően a dél-csehországi halgazdaságok biz­tosítják. A halak szállítását a Cseh­szlovák Autóközlekedési Vállalat bo­nyolítja le. Csehországból az Idén összesen 1600 tonna ponty került a szlovákiai fogyasztókhoz, a legtöbb persze az ünnepeket megelőzően. Re­méljük, hogy a keresletet ki tudjuk elégíteni, s minden család ünnepi asztalára jut karácsonyi halcsemege. Mi azonban nemcsak az ünnepnapo­kon, hanem azok után is azt szeret­nénk, hogyha elegendő élőhal lenne az üzletekben, mivel a halfogyasztás teljes mértékben megfelel a korsze­rű, egészséges táplálkozás szigorú követelfnényeinek. Elképzeléseinket eddig csak a, nagyobb városokban tudtuk megvalósítani. Míndannyiunk vágya és óhaja, hogy a kisebb váro­sok, a vidéki falvak és községek hal­hússal való folyamatos ellátását is mielőbb biztosítani tudjuk. Példás alapszervezet A palásti (Plášťovce) Mező nevet viselő vadásztársaság a lévai (Levice) járás egyik legjobban működő alapszdrvezetei közé tartozik. Kiss István vadgazda közel harminc éve tagja a szervezetnek. Ölömmel tájékoztatott az utóbbi években elért sikereikről. A közelmúltban például három garázst építettek fel, így a traktor és a pótkocsi is fedél alá került, amely nagy szolgálatokat tesz főleg a ta­karmánybetakarításnál, valamint az állatok téli ellátásánál. A Palicska­­díilőben két hektáros területen termesztenek lucernát és árpát a vad­állomány részére. Másfél hektáros területen évente kétszer kaszálják á füvet. A szervezet tagjai társadalmi munkában végzik fontos tevékenysé­güket. Természetesen a mezőgazdasági munkacsúcsok Idején és a faluszé­­pités során is mindig számíthatnak hathatós segítségükre. Az idén több mint ötezer óra ledolgozását vállalták társadalmi munkában, s kötele­zettségeiket példásan teljesítették. Várady Károly erdőmérnök, a szervezet elnöke, Huszák János titkár, Kiss István vadgazda és Szliacky Miklós nagy­szerűen irányítják a tagság tevékenységét. Svarc János vadőr sokéves odaadó munkájáért az idén dicsérő oklevelet vehetett át. Vadkílövési tervüket évente túlszárnyalják, ám nem nagyon dicseked­hetnek a nyúl- és fácánáilomány növelésével, mivel a fokozott vegyszere­zés nagy károkat okoz a vadállományban. Bíznak abban, hogy a közel­jövőben ezt a problémát is sikerül megoldaniuk. Nagy figyelmet szentel­nek az ifjú vadásznemzedék nevelésére, hogy egyre több fiatallal bővüljön a palásti szervezet tábora. Á jakubovi halastó lehalászása (A szerző felvétele) JOZEF SLUKA Kép és szöveg: BELÁNYI JÁNOS * • A MEZŐGAZDASÁG IDŐSZERŰ KÉRDÉSÉI • A MEZŐGAZDASÁG • A MEZŐGAZDASÁG IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI • A MEZŐGAZDASÁG • A MEZŐGAZDASÁG IDŐSZERŰ • A nyugat-szlovákiai kerületi párt­­bizottság a közelmúltban Nyit­­rón szemináriumot tartott a mezőgazdasági üzemek, a szolgáltatá­sok, az élelmiszeripari vállalatok és a középfokú irányító szervek vezetői számára. A rendezvényen — amelyen megjelent Július Varga a CSKP Köz­ponti Bizottságának osztályvezetője, Ivan Knotek a nyugat-szlovákiai ke­rületi pártbizottság titkára — az el­telt 35 esztendő folyamán szerzett tapasztalatokat értékelték. Figyelem­be véve a dolgozók szakmai felké­szültségét, a tudományos-műszaki haladás vívmányainak alkalmazását, abból a célból, hogy az elkövetkezen­dő időszakban a CSKP KB 8., és 11. plenáris üléséből eredő feladatokat a kerület feltételeire lebontva az ag­­ro-ipari komplexum keretében sike­resen teljesítsék. Ivan Knotek elvtárs beszámolójá­ban rámutatott, hogy a mezőgazda­ság szocialista átépítése messzeme­nő változásokat hozott a termelésben. Mi sem bizonyítja jobban a rohamos fejlődést, mint az elért eredmények. Közülük érdemes néhányat megemlí­teni. A 35 év alatt a mezőgazdasági bruttó termelés értéke 52 milliárdról 110 milliárd koronára növekedett. A gabonatermelés ötmillió tonnáról 12 millió tonnára nőtt, a hústermelés 3,5, a tejtermelés pedig a 2,5-szörösé­­re emelkedett, hogy csak a legfonto­sabbakat említsem. Az anyagi-műsza­ki alap fokozatos bővítésével a mun­katermelékenység is jelentős mérték­ben növekedett, a mezőgazdasági dol­gozók részaránya a népgazdaságban — Szlovákia viszonylatában — 60 százalékról 15 százalékra csökkent. A mezőgazdasági termelés fejlesz­tésében mindig is kiemelkedő helyet foglalt el a nyugat-szlovákiai kerü­let, amely Szlovákia mezőgazdasági össztermelésében 78,5 százalékos arányban részesedik. A kerület me­zőgazdasági üzemeiben termelik a hús 57 és a tej 48,5 százalékát. A nagyüzemi termelés dinamikus fejlő­dése a mezőgazdasági dolgozók anya­gi helyzetének messzemenő javulását erdményezte. A szövetkezeti dolgozók esetében ez 5,7-szeres növekedést je­lentett. Az eltelt időszak folyamán elért figyelemre méltó eredmények több­ezer mezőgazdasági dolgozó célrave­zető munkáját tükrözik — hangoz­tatta Knotek eivtárs. Rövid 35 év alatt alapvetően megváltozott az em­berek szociális, politikai, műveltségi és kulturális színvonala. Ebben a fo­lyamatban főleg a dolgozók szakkép­zettségének növelése tekintetében je­lentős szerepet töltött be az iskola­­rendszerünk. Ma a kerület agro-ipa­­ri komplexumában 175 ezer dolgozó tevékenykedik, ebből a mezőgazdasá­gi üzemekben a főiskolai végzettsé­gűek száma valamivel meghaladta a négyezret, a középiskolai végzettsé­gűek száma pedig a 12 szerhez köze­ledik. A fizikai dolgozók több mint 30 százaléka elérte a szükséges ké­pesítést. Az élelmiszeriparban e tekin­tetben még kedvezőbb a helyzet, mi­vel a mnnkások több mint 86 száza­lékának megvan a szakoklevele. Ért­hető, hogy az elért eredményeken a legnagyobb arányban a dolgozók ré­szesedtek, mivel ők a legkorszerűbb módszerek, technológiák hordozói és megvalósítói. Ahhoz, sem fér kétség, hogy napjainkban a tudományos-mű­szaki haladás az agro-ipari komple­xumban is az egyik legjelentősebb beiterjesítő tényezővé vált. Gyakorla­ti alkalmazásának egyedüli kezde­ményezője és alkalmazója ez ember. A tudomány termelőerővé való válá­sa a dolgozók műveltségén, szakkép­zettségén, erkölcsi és politikai fejlett­ségén keresztül megy végbe. Becslések szerint a termelés haté­konyságát 25 százalékos arányban a szakképzettség színvonala határozza meg. Ebből a szemszögből kiindulva ma sem csökken a fizikai dolgozók szakképzettsége kérdésének időszerű­sége. A CSKP XVI. kongresszusa elő­irányzata értelmében 1985-ig a szak­képzett dolgozók ötven százalékos részarányát kell elérni. A kerületben ezt a feladatot eredményesen telje­sítik. Az idei első félév végéig a me­zőgazdasági dolgozók 88 százaléka rendelkezett a szükséges szakképesí­téssel, harminc százalékuk a szak­oklevelet a munka melletti tanulás­sal szerezte meg. A pozitívumok mellett azonban lát­ni kell a hiányosságokat és a jelen­tős aránytalanságokat az egyes üze­mek és ágazatok között. A legtöbb szakképzett dolgozó — úgyszólván 92 százalék — a műszaki szolgáltatá­sok részlegein, a legkevesebb — 14,6 százalék — pedig a növénytermesz­tés szakaszán található. Az említett kérdésekkel kapcsolat­ban Knotek elvtárs kiemelte a dolgo­zók sokoldalú továbbképzésének szükségszerűségét, ami nem csupán az oktatási rendszer feladata. A ve­zetők nemcsak a termelési eredmé­nyekért, a gazdaságos anyag- és ener­giafelhasználásért felelősek, hanem elsősorban azért, hogyan irányítják a rájuk bízott munkacsoportokat. Ezen a téren jelentős tartalékok ta­pasztalhatók. Tudatosítanunk kell, bogy a tudományos-műszaki ismere­tek eredményes gyakorlati alkalma­zásának alapvető előfeltétele az em­berek sokoldalú felkészítése vala­mozgatóereje a mennyi termelési és irányítási szin­ten. Ezidáig sajnos több hiányosság tapasztalható a főiskolai végzettségű szakemberek, és a szaktanintézetek­ből kikerülő fiatalok elhelyezésében, a szükséges gyakorlati tapasztalatok megszerzésében, valamint a szociális és anyagi igényeik kielégítésében. Az utóbbi években a párt és álla­mi szervek fokozott erőfeszítése jó­voltából sikerült a kerületben elmé­lyíteni a tudomány és a gyakorlat közvetlen kapcsolatát, s ez számos pozitív eredményt vont mege után. A tudományos-műszaki ismeretek cél­szerű gyakorlati alkalmazása nagy­mértékben hozzájárult*a gabonafélék termelésében az 5,88 tonnás átlagho­zamok eléréséhez, a nagyüzemi len­­csetermelés kérdéseinek a megoldá­sához, a vágsellyei (Sala) kukorica­termelési rendszer keretében az 1— 1,2 tonnás hozamnüveléshez, a šenk­­vicei szövetkezetben a tehenenként! évi hatezer, a dunaszerdaheiyi (Du­najská Streda) járásban pedig a négy­ezer liter feletti átlagos tejtermelés­hez. A tárgyilagosság kedvéért azon­ban meg kell mondani azt is, hogy ezidáig korántsem használtuk ki a tudományos- és kutatóintézetek adta lehetőségeket. Megállapítható, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés, ennek eredményei ét módszerei nem kerül­tek be az irányítás mechanizmuséba, nem váltak a tevezés fő vezérvona­laivá, vagyis pontosabban fogalmazva a tudomány és a műszaki fejlesztés iránti érdeklődés nem vált korpa­ranccsá minden egyes mezőgazdasági üzemben. A párthatározatuk eredmé­nyes megvalósítása érdekében feltét­lenül javítani kell a kádermunkát, növelni kell a szakmai felkészülést, le kell rövidíteni a tudományos-mű­szaki ismeretek gyakorlatba való áramlásának időtartamát. A felsorolt tényezők feltételét képezik a mező­­gazdasági termelés belterjesítésének, hatékonyabbá tételének; az élelmi­szeriparban pedig a termékváltás fel­gyorsításának, a termékek minőségi javításának és a választék bővítésé­nek. A kulcsfontosságú feladatok közül, szaktudás amelyek a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági dolgozóira várnak a jövőben Knotek elvtárs a kővetkezők­re hívta fel a figyelmet. Elsősorban a termőterület maximális kihasználá­sára és a talajerő visszapótlására, illetve növelésére kell összpontosíta­ni a figyelmet. Az elemzések ugyanis arra utalnak, hogy csökkent a talaj szervesanyag-tartalma, de sok helyütt a nitrogén és kálium tartalom szél­sőséges szinten mozog. A talajtermő­képesség kérdéseinek mielőbbi meg­oldása mér azért is fontos, mert a szüntelenül csökkenő termőterület ellenére a kerületben legalább 2,5 millió tonna gabonát, X millió 700 ezer tonna cukorrépját, 200 ezer ton­na húst, 800 millió liter tejet kell ter­melni. Mindez a termelés szerkezeti változását, a megfelelő vetésforgó ki­alakítását, fokozott szervestrágyázást, s az öntözési lehetőségek maximális kihasználását igényli. Nem kevésbé fontos kérdéssé vált a takarmányter­melés belterjesítése. Fokozott figyel­met követel a cukorrépa-termesztés is ahol gyökeres változásra lesz szük­ség főleg a cukorhozam növelése és a jelenlegi tetemes veszteségek csök­kentése tekintetében. Több helyrehozni való akad a ta­lálmányok megvalósítása és széles körű alkalmazása tekintetében. Elő­térbe került a műszaki fejlesztés ész­szerűbb koordinálása, a vegyszerezés kérdésének környezetvédelmi szem­pontból is figyelembe vett megoldása. Mindezt összevetve egyértelművé vá­lik a növénytermesztés elsődleges fej­lesztésének szükségessége. Az állat­tenyésztés és az élelmiszeripar terü­letén is számtalan kérdés vár még megoldásra az őstermelők, a szol­gáltatások, valamint a tudományos­ég kutatóintézetek részéről egyaránt. A jövőben az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni az irányítás tökéletesített rendszerének, a gazda­sági szabályozóknak, a belüzemi ön­elszámolásnak. a tervezésnek, az anyagi érdekeltségnek és az oktatás­nak stb. A szemináriumon Július Varga elv­­társ is felszólalt, többek között rá­mutatott arra, hogy a mezőgazdasági termelés belterjesítésének folyamata elképzelhetetlen a tudományos-műsza­ki haladás empirikus eszközeinek al­kalmazása nélkül. A mezőgazdaság és a fejlesztés közötti összhang meg­teremtése azon múlik majd, hogy mi­ként sikerül az irányítás területén is kihasználni a tudomány vívmányait a termelés tervszerű fejlesztésére. Tu­datosítani kell, hogy a napjainkban még uralkodó konzervatív nézetekkel és elavult módszerekkel nem léphe­tünk előbbre sem a tudományos-mű­szaki haladásban, sem a fejlődésben, A mezőgazdaság helyzetét még bo­nyolultabbá teszi az a tény, hogy a termelés eredményességét jelentős — hatvan, hetven százalékos — arány­ban a népgazdaság többi ágazatainak fejlettségi szintje határozza meg. Az elkövetkezendő időszakban mó­dosítani kell majd a tudomány és s kutatás szerkezetén, valamint az irá­nyítás és a tervezés eddigi gyakorla­tán, mert ezen e téren nem értünk el az elvárásoknak megfelelő vált»* zást. A felsorolt prnhlémfik és az előt­tünk álló igényes feladatok — a jö­vőben ez energia- és az anyagi for­rások növelése nélkül kell majd meg­valósítanunk a fejlesztést — foko­zott követelményeket támasztanak a dolgozók szaktudásával, felkészültsé­gével, valamint a ‘tudomány legújabb vívmányainak befogadásával és alkal­mazásával szemben. KLAMARCSIK MARIA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents