Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-08 / 49. szám
14-SZABAD FÖLDMŰVES 1984. december 8. MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET Látogatóban egy tapasztalt méhésznél. Äz utóbbi években országszerte sok szó esik az ázsiai nagy méhatkáról. A méhész szakemberek komoly harcot folytatnak a Varroa kártétele ellen. A közelmúltban Géczi András bési (Besa) méhészt azzal a céllal kerestük fel, hogy megtudjuk tőle, az Ung-vidéken pusztít-e még az ázsiai nagy atka? — Amikor 1965- ben a Bukaresti Méhészeti Világkongresszuson szóba került az ázsiai nagyatka, jómagam sem hittem, hogy ez a kis parazita ilyen mérhetetlen pusztítást tud végezni a megfertőzött méhcsaládoknál. Később egy szovjet biológus professzor ismerősöm felhívta a figyelmemet az atkák rohamos terjedésére. Az 1969-es évben a Szovjetunióban 55 ezer méhcsaládot pusztítottak el az atkák. Nekem némi szerencsém volt, mert a külföldi szakfolyóiratok és szakkönyvek tanulmányozásával idejében megismerkedtem e problémakörrel. Rájöttem, hogy az atkákkal szemben komplex módon kell védekezni. Amikor környékünkön is megjelentek, azt tapasztaltam, hogy főleg ott okoztak nagy kárt, ahol az őszi beteleltetést cukorral végezték. Ugyanis a cukor Ph értéke 7 és ezért vonzza az atkákat, valamint elősegíti fejlődésüket. Továbbá megállapítottam azt Is, hogy az atkák váladékában «an egy fajta vírus, amely a második évben jelentkezik a méhekben, s ez ellen csakis antibiotikummal lehet hatékonyan védekezni. ■ Az atka milyen károkat okoz? Az atkának roppant kifinomult érzéke van. Peterakáskor megvárja míg az álcák 4—5 naposak'lesznek és akkor rejtőzik az álca alá, mégpedig úgy, hogy még nagyítóval sem lehet könnyen észrevenni. Sokan azt tartják, hogy nem szeretik a világosságot, a napfényt. Tapasztalatom szerint ez az állítás nem igaz, mert a kereten is többször találtam szabadon mozgó atkát. Az viszont igaz, hogy legszívesebben a fiasítást gondozó fiatal méhek társaságát keresi és ezeket választja ki vérszfVásra, ezek útján tud legjobban bejutni az álcákhoz is. * ■ Önhöz gyakran járnak a méhészek tapasztalatszerzés céljából, még Nyugat-Szlovákiából is. Az egyik csoport tagjainak azt mondta, hogy a fertőzés nagyobb részben a herék útján történik. — Ez így igaz. A herék még harminc kilométerre is elrepülnek. A fertőzés elsősorban a herék útján történik, mert a peterakás • céljából az atka ezt a ftasftást keresi elsősorban. A kikelt herék nagyobb távolságra elkóborolnak és az idegen családok ts szívesen befogadják azokat. Ugyancsak fertőznek a fiatal méhek, „Fontos, hogy a rostaszövet propolisztól mentes legyen“ melyek tisztuló kirepüléskor könnyen eltájolódnak, esetenként egy-egy idegen család is befogadja azokat. Az atkafertőzést a kóborlő rajok is előidézhetik és nem utolsósorban az atkáktól legyengült családokat látogató méhek, az úgynevezett idegen rablók. ■ Hogyan ismerhető fel az atka jelenléte? — Az atka felismerése nem okozhat gondot egy gyakorló méhésznek. De fontos, hogy a méhész keresse, kutassa méhészetében az atkát. A méhegészségügyl felelősök végezzenek lelkiismeretes vizsgálatokat, elsősorban a herefiasitást figyeljék, vagy végezzenek szúrópróbaszerű Varescenses kezelést. Ha a méhész megállapította az atkafertőzést, az illetékes állategészségügyi szakembernek ezt azonnal jelentse. Közben sürgősen meg kell kezdeni az atka gyérítését. Ez elsősorban kora tavaszra és az őszi időszakra szorítkozzék. A tavaszi kezelést csak akkor szabad kezdeni, amikor a hőmérséklet plusz 12—14 C-fok körül alakul. A magam részéről Is ezt cselekedtem; illetve azonnal munkához láttam, amikor a téU fészek felbomlott és a méhek valamennyi betelt kereten mozogtak. Gyakorlatból tudom, hogy az atkák peterakás miatt nem jönnek le korán a méhekről. Ez abból adódik, hogy az atka nem mindig csak a fürt közepében van, és amikor a fürtváltozás megtörténik, úgy az atka is hol kívülre, hol belülre kerül. A korai fiasításban elpusztult bábot még eddig nem találtam. É Elmondaná, hogyan végzi a füstölést? — Elöljáróban talán annyit,, hogy három Méhészeti Világkongresszuson vettem részt. Tagja vagyok a Nemzetközi Méhészeti- Tudományos Társaságnak. Nagyon sok folyóiratot és szakkönyvet járatok, vásárolok, melyek tanulmányozásával sikerült egy védekezést eljárást kidolgoznom. A füstölőcsíkot saját magam készítem. ■ Ezek szerint az atka gyérítésének megvannak a hatásos eszközei? — Igen. Ez a Varrescens csík és vele párhuzamosan a herefiasítás növelése. A füstölést megelőző napon előkészítem a családokat. A legfontosabb, hogy a rostaszövet propolisztól mentes legyen. A rostaszövetre aztán berakom az általam készített pléhtetős dobozokat (ezt megfelelő nagyságú konzervdoboz is pótolhatja) és ruhadarabbal letakarom. A takarást az Időjárásnak megfelelően változtatom. Másnap reggel (akinek alkalmasabb este, mikor a méhek járása megszűnik) lezárom a röpnyílásokat. A füstölés gyorsítása érdekében a Varesceris-csíkokat hosszirányban összehajtom (nem Z- alakban) így minden csík teljesen elég. A meggyújtott csíkot a doboz alá helyezve jól letakarom, hogy a keletkező gázok ne a kaptártető alá, hanem a méhek közé jussanak. A családokat egy óráig zárva tartom Elő■ készítéskor a kaptárfenék aljára fehér papírt, vagy fóliát helyezek. Másnap, ha a papírt kiveszem, a lehullott atkák számából meg tudom állapítani a fertőzést, illetve annak nagyságát. Tavasszal, amikor a családok járása megélénkül, fűzről hordják a virágport. A megfelelő népességű családoknak alkalmat adok herefiasításra, ez lehet építtetőkeret, vagy az etetőkeret be nem épített alsó része. Ezt a fészek mellé helyezem, melyet a családok rövid Idő alatt herével kiépítenek, az anya szinte minden heresejtet bepetéz, s ezzel az atkákat odacsalogatom, Tavasszal az akácvirágzás előtt háromszor füstölök. Amikor a herefiasítás 18—20 napos, a keretekből kifaragok, ugyanakkor sejtnyító villával kiemelek a helyéről néhány herebubot. Ennek alapján szintén meg tudom állapítani a fértőzöttség fokát. A további füstölést a fertőzöttség mértéke szerint mérem. Az akác mézelése alatt nem szabad füstölni, hogy a méz ne szennyeződjék. A pergetés után, amennyiben szükségét látom, valamennyi családot kétszer lefüstöiöm. Amikor a röpnyílást kinyitom a le-/ füstölés után, általában a méhek nagy tömegben nem özönlenek ki a kaptárból, hanem egy kissé bágyadtak, ám rövid idő alatt megélénkülnek. El kell azonban mondani, hogy a méhek nem szívesen veszik a füstölést. Tudvalévő, a méhek semmiféle füstöt nem szeretnek, így a Varescens-füstölést sem. Figyelembe kell venni a család népességét. A bő népességű családnál menekülő teret nyitok. Fontosnak tartom, • hogy a családnak legyen nyitott méze. Azt tapasztaltam, hogy az általam készített Varescens-füstölésnek az anyák nem esnek áldozatul, sőt még az akácnyílás alatt beporzóit új anyák sem, amikor a pergetés után befüstöltem. ■ Az őszi kezelés különbözik a tavaszitól? — Az őszi kezelés annyiban különbözik a tavaszitól, hogy ha a szeptember elején kezelt családoknál a fenékmintában több atkát találunk, akkor még több kezelés szükséges. A Hasítás megszűntével valamennyi családot feltétlen le kell füstölni. A leírt művelet alapján az atkák számát olyan minimálisra kell leszorítani, amely nem veszélyezteti a család állapotát. ■ Mikor találkozott először az atkával? — Pontosan emlékszem rá, hogy a vidékünkön 1980-ban már pusztított. A saját méhállományomban 1981-ben találtam először atkát. Az egyik kaptárban rendellenességet tapasztaltam. Lefüstöltem és másnap már jártak a méhek. Utána két család kivételével valamennyit' leüstöltem. A kísérletre meghagyott két család természetesen elpusztult. Én 1980-ban már füstöltem, pontosan nem emlékszem, hogy hányszor, az Idén azonban tízszer füstöltem a méheimet. ■ Milyen jelenség előzi meg az atkával fertőzött méhcsaládok pusztulását. — Leggyakrabban ezt megelőzően a méhek a kaptárak előtt szinte nem találják helyüket. Ezeknek többsége hibás szárnyú, szemmel látható, hogy csenevészek. Ha külsőleg nem Is mutatnak rendellenességet, mégis erőtlenek, nem képesek a kirepülés után visszatérni a kaptárba. Így lassan a családok elnéptelenednek. A másik jelenség amikor a családok népesek, az akác virágzását kihasználják és nem tapasztalható látszólag rendellenesség. Ez az állapot egész szeptemberig tarthat. A családok készülnek a telelőre, bőséges a méz — kiterjed a Hasítás — és szinte azonos időben kivonulnak a kaptárból, otthagyják a mézet, fiasítást, legtöbbször az anyát is és gyülekeznek. A méhész ilyenkor már szinte tehetetlen. Tapasztaltam olyan esetet Is, hogy a családok népesen kiteleltek, január végén, február elején azonban felbontották a téli fürtöt, s a hideg miatt lehullva az egész család elpusztult. Géczi András elmondta azt Is, hogy a 70-es évek végén az egyik gyűlé-* sen már felhívta a figyelmet az atkák pusztító hatására, azonban nem nagyon hallgattak szavára. Am amikor 1981-ben az Ung-vidéken az 1600 méhcsaládból mindössze 400 máradt meg, már igazat adtak neki. Nagyon sok méhésznek kipusztult az állománya. Géczi András megmentette saját és több társa méhállományát. Négy évvel ezelőtt 150 családja volt, jelenleg 170 családja van. A szúrópróbák azt Igazolják, hogy még mindig található atka. A leírtak alapján elvégzett gyógyszeres kezeléssel és a herefiasítás megsemmisítésével megmenthetők a családok. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a méhész a jól kezelt családokat figyelmen kívül hagyja. Minden kezelésnél vizsgálni kell az atka jelenlétét. Ez elsősorban azért fontos, mert ha marad némi atka a családban, a számuk könnyen elszaporodhat. Az Ung-vidéken ezer család méhet tartanak nyilván. Géczi András bácsi javaslata szerint olyan rendeletre volna szükség,, amely előírná, hogy az ország valamennyi méhcsaládját, legalább egy ízben a Varescens-csíkkal kezeljék és vegyenek fenékmintát. Ezzel elérhetnénk,- hogy a méhészetek fértőzöttségét országosan felmérnénk. Azért is szükség volna erre, hogy a kevésbé fertőzött méháltományt meg lehessen menteni. Ne akkor kapkodjunk, amikor már a családok megmentése lehetetlen! Az atka jelenléte nem korlátozódik egy-egy körzetre, vagy éppen járásra, kerületre és ezt figyelembe keli venni. Befejezésül szeretném még elmondani, hogy Géczi András bácsi az utóbbi négy év átlagában családonként 42 kiló mézet értékesített. A méz Ph értéke családonként 4,2—4,4 között volt, ami világviszonylatban Is nagyon jó minőségűnek mondható. A Varroa-atkával szemben sikerült győznie, amit az utolsó négy év kitartó munkájának köszönhet ILLÉS BERTALAN Az abarai erdőben az első számú tanyáján száz családot tart Igenviik-e a mehek a takarást? о Odahaza húsz tartalék családja van Bogoly János felvételei Nem megrögzött babona a méhek téli takarása. A méhek melegkedvelő állatok. Természetszerű élettevékenységük 10 és 38 C-fok között zajlik. 10 C-fok alatt képtelenek repülni és 7 C-fok alatt hamarosan mozdulatlanná dermednek. Családban viszont figyelemre méltó magasan tartják a hőmérsékletet. Ha van Hasítás a fészekben, minden méh termosztátként viselkedik. Mihelyt itt 35 C-fok alá csökkenne a hőmérséklet, a méhek torában bekapcsol a fűtés, míg el nem érik a kívánt hőmérsékletet. A téli fürtben nem lévén fiasítás, a méhek torának hőmérséklete 20 és 36 C-fok között ingadozik, és ez független a környezettől, s általánosan 29 C-fokon áll meg. A fürtön belül, korukra való tekintet nélkül összekeveredve, időnként ide-oda vándorolva* és táplálkozva termelik a méhek a hőt. Ha van elég élelmük, a külső hőmérséklettől függetleníteni tudják magukat. A meleget hosszú ideig, akár izommozgás nélkül is termelik. Fürtbe akkor tömörülnek, amikor 14 C-fok alá süllyed a hőmérséklet. Amikor alakul a fürt, a lépek alján, n kaptár elején helyezkedik el. A tél folyamán fölfelé és hátra húzódik, pl. kétfiókos kaptárban tavaszra a második fiókban találjuk a fürtöt. Össze! a fürt 100—200 tagja előre kilóg a keretléceken, mint „léputcaösszekötők“. Ezek később a felső léceknél látszanak ki. E léputca-összekötők hidegebb időben szorosan zárnak, enyhébb időben szellőzőnyílást is hagynak, ahol egy-egy méh még mellőző szárnymozgást is végez. A kaptárban, a fürtön kívül igen hideg is uralkodhat. Pl. —26 C-fokos külső hőmérséklet esetén mértek a fürttől 2,5 cm távolságban —8 C-fokot. Vagyis a méhek csak az általuk elfoglalt teret fűtik, ezen túl megszűnik számukra a világ. Mégis, miért a sok méhészgondda! végzett takaró munka? Századunk elején azt hitték, csak vastag takaró alatt bírják ki a telet a méhek. S mintegy ötven-hatvan év alatt csitultak el ezek a vélemények. Ma már az az igazság járja, hogy a méheket télen nem a fagyhalál, hanem az éhhalál fenyegeti. Továbbá a méhek legjobb takarója maga a méhcsalád. Azaz nem az a legfőbb gond, hogy hogyan és hol, hanem milyen családokat telelünk be. Mi mégis takarunk ősszel. De nem a hideg, hanem a szél és a szélsőséges hőingadozás ellen. Ezt kivédi a felső takarás és az oldaltakarók. Túlzott összehúzódás után, enyhe téli napokon, oszlani kezd a fürt, növekszik az energiahiány, ha eléri a belső hőmérséklet a 33—34 C-fokot, elkezdődik a Hasítás, fordul az idő, ismét szorosra húzódik a fürt, teher lesz a fiasitás. Mindezen „hőtágulásos-öszszehúzódásos“ folyamainkban fölöslegesen fogy az élelem. Elsősorban tehát a téli fogyasztás mérsékléséért1 takarunk, másodsorban a tavaszi fejlődés kedvéért, mert akkor lesz szükség igazán a család {ütőképességének megfelelő térre, amelyet akkor már késő beállítani. (M) HIRDETÉS Értesítjük a tisztelt méhésztársakat, hogy a beküldött viaszból megrendelésre 10,— koronáért — somolyból pedig kilónként 12,— koronáért jó minőségű műlépet készítünk, s azt kívánatra fertőtlenítjük. A’ műlépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink kívánják foszforral feljavítjuk, hogy a méhek egészségesen szaporodjanak. A viaszt és a sonkolyt, s a megrendelést az alábbi címre küldjék: Výrobňa medzistienok 991 96 2 e i o v c •
