Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-01 / 48. szám
14-SZABAD FÖLDMŰVES 1984. december 1. HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT HORGÁSZAT HORGÁSZÁT HORGÁSZÁT й cél: fljabb vizeket nyerni ’Ä Szlovákiai Horgászok Szövetségének érseké]vári (Nové Zámky) városi szervezete 1556 tagot számlál. Legutóbbi beszélgetésünk alkalmával Pones/. József titkár elmondta, hogy a szervezetet 24 tagú választmány, s 7 tagú elnökség irányítja. — Választmányi ülésünkön az eredményesebb munka érdekében határoztunk úgy, hogy a4 városi választmány mellett négy területi bizottságot létesítünk, melyekben arányosan oszlan, 4 meg s tagok. Egy ilyen bizottságot szakmailag képzett három fős vezetőség irányítja. Csupán egykét pélua: az első bizottság a kultúra, a -'sport és a propagácíó terén tevékenykedik, a második pedig a beruházásokért felelős. A laikus számára bonyolultnak és túlszervezettnek tűnő irányítás a titkár szerint, náluk annyira bevált, hogy részben ennek is köszönhetők eredményeik. Érvként hozott fel egy olyan tényt, melyet más szervezetek figyelmébe is ajánlhatunk: az említett négy bizottság egy-egy problémakörben már kidolgozott javaslatot terjeszt a váro-Ponesz József, titkár A szerző felvétele si választmány elé, bár a döntési jog az utóbb említett szervé, a feldolgozott problémakör felülvizsgálása viszont már nem igényel annyi időt a választmánytól. Ponesz József a továbbiakban nagy lelkesedéssel beszélt azokról a beruházásokról, melyek évről évre gazdaságosabbá teszik a körzet horgászait. Az invesztíciókról kapott kép akkor lesz teljes, ha az utolsó öt év beruházásairól az elért eredményekről esik szó: — 1979-ben, 1 millió 990 ezer koronás beruházási összeget kaptunk arra, hogy nyolc nevelőtavat hozzunk létre, az tvatótavakat viszont kitisztítsuk. A 12 dűbravi tó összesen 2,6 hektár területen fekszik, ami sejteti azt is, hogy ilyen mérvű munkákra nem elegendő az említett összeg. Jól szervezett társadalmi munkával viszont elértük azt, hogy a munkálatokat időben befejeztük. A társadalmi munka értéke 900 ezer korona volt. Tehát ennyivel nagyobb a dűbravi tavak beruházási értéke. Emellett járásunk területén elszórtan harmincnyolc hektáron vannak nevelőtavak. ■ Ez arra enged következtetni, hugy a haltelepítés vonalán komoly feladatok hárulnak szervezetükre. Ennek hogyan tudnak eleget tenni? — Városi szervezetünk eldicsekedhet azzal, hogy vizeinket saját nevelötavainkból látjuk el. Terveink szerint 144 ezer korona értékben kell elvégezni a halasitást, a valóság viszont 28 ezer koronát tesz ki. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a szaporításra szánt mennyiséget, amire már nincs szükségünk, a kerületi szervezeteknek adjuk át. ■ Amint arról értesültem a beruházások értéke tovább növekedett. — így van. Az idén fejeztük be a Tormás-patak tisztítását, amely Dolné Ohájtól Érsekújvárig terjed. így tagjaink nyolc hektárral nagyobb horgászterülettel rendelkeznek. Elkészültek a tervek a Nitra folyó Malomég mellúkszakaszának kitisztítására is. ■ Ha jól tudom, a dűbravi tavakban már folyamatos a halnevelés, a gazdasági épületek viszont még provizórikusak. — Annak érdekében, hogy a helyzeten javítsunk 1 millió 71J ezer korona befektetéssel gazdasági épületek és szolgálati lakás építésére kerül sor. Ha ez elkészül, akkor már bővíthetjük a fizetett alkalmazottak számát is, amire a gazdaságosabb termelés érdekében nagy szükség van. E- mellett a naszvadi [Nesvadyj út mellett található halastavakat is kiszélesítjük. Itt építjük ki a központi horgásztelepet; lesz itt egy épület, ahol a műszaki felszereléseket helyezzük majd el, a tó mellett pedig füves területet létesítünk, ahol a technikai versenyekre kerül majd sor. ■ Szervezetük üzemelteti a Nitra folyó mellett található Zúgó nevű halászcsárdát. Hírét hallottam annak is. hogy egy halászlak építését is megkezdték. — Igen, városunk mellett a „Kurcvajbánya“ szomszédságában épül társadalmi munkában, ahol -7 hektáros tó van. A tervek szerint ideköltözik majd a városi szervezetünk is. Itt rendezhetjük meg gyűléseinket. ■ Az irodában két oklevél is arról „árulkodik“, hogy tavaly a Nemzeti Front tömcgszervezeteinek szocialista versenyében a harmadik helyei foglalták el, a járási nemzeti bizottság szocialista versenyében pedig az elsők voltak. Az oklevelek arról tanúskodnak. hogy a szervezet tagjai kiváló eredményeket élnek el a társadalmi munkákban. — Korábbi vezetőségi és tagsági gyűléseinken nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy vajon miként is le hetne tagjainkat nagyobb társadalmi aktivitásra bírni. Az „alapállás“ az volt, hogy megértessük tagjainkkal: nem elegendő kiállni a horgászbottal a partra s várni a jőszerencsét, hanem tenni is kell vizeink tisztaságáért, a gazdag zsákmányért és a természetvédelemért. Tagjaink megértették kérésünket s a horgászengedély kiadásakor aláírják azt a vállalást, amely tagságának első évében 16, később pedig nyolc óra társadalmi munka ledolgozására kötelez. Ha a tag nem teljesiti kötelességét büntetést fizet, vagy megvonjuk tőle az engedélyét. A tó odaírni munkának nálunk hagyományai vannak. Az invesztíció felelős vezetője Szegheő Vilmos mérnök kötelességeit például szabadidejében végzi. De amint 6 is mondja: ennek a munkának van és lesz éreti gyümölcse. A jövő generációja bizonyára hálás lesz ezért az igyekezetért. ■ Manapság sok szó esik a környezetvédelemről. Milyen együttműködést folytatnak a Szlovák Természetvédők Szövetségének járási bizottságával és a járási nemzei bizottsággal? — Körzetünkben becsülete lett a horgászoknak. Méghozzá azáltal, hogy szívügyükké vált a természetvédelem. A természetvédők járási bizottságával gyümölcsöző együttműködést folytatunk. Például azzal, hogy biológiailag felélesztettük a Tormás patakot, közös célt szolgálunk. Mi sürgettük azt, hogy a Dolné Ohaj-i ipari üzem építse ki a tisztítóberendezését, s ne szennyezze a Žitva folyót. Célunkat elértük. A vizek tisztaságának megőrzése közös feladat. A járási párt és állami szervek támogatják törekvéseinket, ennek köszönhetően tudjuk befejezni azokat a beruházásokat, melyek gazdagabbá teszik környezetünket. ■ Eddig sok mindenről szó esett, ám nem beszéltünk még a horgászatról. A vizek szerelmesei tudják, hogy a járásban a sportborgászat magas szinten áll ... — Hosszas tényismertetés helyett felsorolnék néhány olyan momentumot, ami képet ad tevékenységünkről. Szervezetünkben négy sportmester van, akik közül ki kell emelnem Mészáros Györgyöt a Csehszlovák sporthorgász válogatott technikai edzőjét, s Mészáros Ottót, a bajnokcsapat edzőjét. A tagjaink számára évente három versenyt rendezünk. Az elsőt hazánk felszabadulásának tiszteletére május 9-én. Az Eugen Supala emlékversenyt már hagyományosan megrendezzük, ezzel is tisztelettel adózva a sporthorgászat meghonosítójának. A harmadik versenyt pedig a területi alapszervezetek rendezik meg tagjaik számára. A követendő érsekújvári példa arról tanúskodik, hogy a szervezettség az összefogás és a társadalmi munka iránti vonzódás mindig és mindenhol hatékonyan érezteti hatását. KALITA GABOR Oly halkan csobog a Latorca, mintha altatót dúdolna a fáknak mintha a lopakodó szélnek akarna bizalmas titkot súgni. Fotós kollégámmal állunk a parton. Nézzük a túloldali horgászokat, s azon tűnődünk: fogtak -e valamit? Aztán átsétálunk a lengöhíüon. Három gyerkőc fut el mögöttünk. Utánuk nézek, de ők eltűnnek mint a köd, csak a füzfabokor rebbenése mutatja, merre is vették útjukat. Fejem balra fordítva, a szemem tepv^lomtornyon akad meg. A szirénjalvi IPtruksaj tornyot látom, s jó hogy látom, mert még azt hinném, hogy a Latorcán túl nincs Fotó: Bogoly János semmi, mert oly valószínűtlen minden a déli nap felhők szűrte fényében. — Üveges János bácsit keressük, nem látták itt valahol? — kérdeztem a hozzánk legközelebb levő horgásztól. — Itt volt az öreg, az imént ment haza, ha megnyújtják a lépésüket, még utolérhetik — hangzik a válasz. Néhány perces séta után Üveges lános bácsi portáján vagyunk. Az öreget a gémesküt mellett találjuk, éppen a hálóját vizsgálja. — Kint voltam én! Csakhogy ezek már nem engednek szerszámot fogni! Az „ezek“, lánya és két unokája itt derülnek körülötte. A 90 éves szirénfálvi öreg halászi ebédelni jöttek hívni. — Képzelje el, reggel 7 órakor eljövünk, hát apám nincs sehol. Elszökött a Latorcára! Pedig mondtam neki, hogy szétvágom a hálóját, ha ki mer menni a vízre! Még odavész egyedül. „HÄNYAN is lehetnek?“ Üveges János bátyánk köpés mosollyal hallgatja lányát, aki maga is hatvanéves már. Milyen szép is lenne, ha az etfész család itt lenne most körülötte! Négy gyereke nőit. jel. Két lány és két fiú. Hogy az unokák, dédunokák hányán is lehetnek? Tizenkilenc az unoka és kilenc a dédunoka. — Éppen-a születésnapom volt, amikor fogtam pár főzet halat. Azóta is rendszeresen járok a vízhez. Mert a Latorca nélkül nem lehet élni... — Mikor let! halász jános bátyám? — Várjon csak, hogy is volt... Az első osztályba Íratott be anyám, amikor a cimborák elcsallak halászni. Hatéves lehettem akkor. — Később mivel foglalkozóit? — Volt egy par darab földünk. Szántottunk, vetettünk, de a termést sohasem tudtuk betakarítani, mindig elvitte a víz. A faluba be- és kijárni csak csónakkal lehetett. Nekem is volt mindig csónakom, de nemrég ellopták. A CSAPI HÍDNÄL — Mititlig csak a Latorcán halászati? — Legtöbbel. Víz volt itt mindenütt. Minden gödörben volt hal. A Latorca gyönyörű, gazdag folyó. Talán még most is az. Nemrég szabályozták, levágták a kanyarokat, bizony kevesebb lett erre a hal. Pedig micsoda pontyok, csukák, harcsák és süllők voltak itt! Az igpzi helyem a csapi hídnál volt... Margit lánya most segédriporternek csap jel: — Mondja csak el apám, milyen tanyája is volt magának Salamonnál? ^ ' Ж □E32 Favágás közben találtuk Fazekas Sándor nyugalmazott alezredest, aki a téli fütésrevalót hasogatta a tájba illő takaros portája előtt. Derűs jókedvében kifejtette, hogy az Erdő mellett nem ]ó lakni című népdal szövege ma más értelmezési kíván. Mert bizony a komáromi Holt-Vág vadregényes környezetében kikapcso lódást. sőt felüdülést jelent számára az ölfával való bajlódás. Mint mondta, parasztcsaládból származik és csak most, „öregkorára“ jutott ideje és módja a néhány tőke szőlejével, egypár gyümölcsfájával, nyúlállományával, valamint a kabátfalusi hobbikertjével, s benne a halastóval bíbelődni. — Minket főleg az utóbbi érdekel, megmutatná? — Szívesen. Amíg Kabátfaluig sétáltunk, meg-Fotó: Nagy István — Hál volt ott eqy kunyhóm. Kínt voltam én ott mindig. Velem volt két lehén, meg néhány birka. Életem legszebb napjait töltöttem ott. Halásztunk, meg főztük a halat a vendégeknek.-r Bs a nagy harcsa, apám? Az, amit még lánykoromban fogottI — Kétszáz kilós volt. jégzajláskor jött, jól megizzaszt olt. Sérvet is kaptam,'meg is operáltak. Hatan tettük föl a szekérre. KOI.OMPOL A TOKHAL — Bs a nagy tokhal? Azt is mondja el! — Az éjszaka jött. Húsz szemes véghorgom volt akkor a vízben, telerakva szeplenkeszeggel. Alszunk, hát egyszer csak megszólal a véges kolompja. Nagyot néztem, amikor a vágóhoroggal kivettem a harminc kilónyi halat. Egy tokhal kapta el a keszeget ... —Megvoltunk a halból mindig. Az ungvári és a csapi piacon árultuk, meg a kepésgazdákhak adtuk élelemén. A gyerekeimet felneveltem egy kis házacskát is építettem. Kimegyünk a kertbe. Afjéle kis „paradicsom“, mindent termő földdarab, ahol ebből is, abból is akad egy kevés, mintha bolt nem is lenne a világon. Kukorica, káposzta, paprika, tök, paradicsom, nagyon sok gyümölcsfa. — Ezeket a fákat mind én ültettem. Sokat már kivágtam, a helyébe újakat ülhettem. Elnézem a szikár öregembert, akin alig látszik a kora. Kilenc éve özvegy. Egyedül él de nem magányosan, mert a gyerekei, unokái és a dédunokái naponta meglátogatják. ló humorú, élénk észjárású. Ki is nevet, amikor a hosszú élet titkáról kérdezem. — Nincs itt titok. Keményen dolgoztam mindig. Bs vidáman. Nólás ember voltam, Danoltam, fütyültem. Rossz emberem sose volt. Bs hát a Latorca L.. Illés Bertalan tudtuk, hogy ennek előtte kihasználatlan mocsár és szeméttelep volt a kert helyén. A parcella fele részét kikotorta, a kitermelt földdel pedig feltöltöte a többit, így egycsapásra halastava, virág- és konyhakertje is lett. — A szépen gondozott szárazföldi kultúra és a tó összhatása szemet gyönyörködtető, de a két-két és fél árnyi vízfelületen biztosítható-e az oxigénellátás, a tápanyag körforgása, ebitől eredően az állat- és növényvilág fenntartása, fejlődése, s biológiai egyensúlya? — Bátran állíthatom, hogy igen. A nyári aszálykor sem süllyedt a vízszint másfél méter alá. Persze igénytelenebb halakat főleg pontyot, kárászt, keszeget, csíkot, apró fehérhalakat, valamint ragadozókat tenyésztek a természetes egyensúly fenntartása érdekében. Évente két-három mázsát szeretnék kifogni. Nem a haszonra gondolok, liánén) a hétvégi háióvetésre, alkalmi horgászásra, ami után a családomat, barátaimat, ismerőseimet egy-egy megtermett példánnyal megajándékozhatnám, s a vendégeimet' halínyencséggel megkínálhatnám . .. Az algásodást egyelőre fizikai úton tartom a kívánt szinten. Amennyiben a flóra túlburjánzana, úgy a jellegzetes ^növényevőkkel tartanám „kordában“, valamint amurt telepítenék. Halaim takarmányozásit a természet életritmusához igazítom, vegetációban bővebben, nyugalmi időszakban viszont „diétásán“ etetek. Kukorica-, árpa- és naprafogró darán élelmiszeripari hulladékon tartom hatalmát, Csiba Géza Halásztanya a mocsár help
