Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-01 / 48. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1984. Эесетбег í. A cél: Növekvő társadalmi aktivitás, jobb tanulmányi eredmények ž Tanácskozott '^sssJ a SZISZ VI. főiskolai kongresszusa November 9—10-én tartották meg Bratislava ban, .a Kultúra és Pihenés Parkjában a SZISZ VI. országos főiskolai konferenciáját. Az eseményt az egyes főiskolákon, illetve önálló fakultásokon megrendezett konferenciák előzték meg. s az országos konferencia egyik alapeive az volt, hogy valamennyi fakultás SZISZ-alapszervezete legalább egy küldöttel képviselje magát. Rajtuk kívül összesei) 25 küldött vett részt a konferencián a katonai és rendőrségi főiskolák képviseletében, további tizen pedig a külföldi főiskolákon, egyetemeken tanuló csehszlovák diákok képviseletében jelentek meg. Velük együtt öszszesen 330 volt a konferencián részt vevő küldöttek száma. T A VI. országos konferencián a Szocialista Ifjúsági Szövetség legfelsőbb szerveit egyebek között Hana Pazderová, a SZISZ KB titkára, a SZISZ országos főiskolai választmányának elnöke. Vasil Mohorita, a SZISZ Csehországi Központi Bizottságának titkára, a cseh főiskolai választmány elnöke és Juraj Janošovský, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának titkára, a szövetség szlovákiai főiskolai, választmányának elnöke képviselte. A konferencián részt vett a CSKP, illetve a Nemzeti Front Központi Bizottságának küldöttsége is, melyet Jindŕich Poledňík, a CSKP KB titkára vezetett. A párt- és állami szervek képviselőin kívül a konferencia résztvevői üdvözölhették még a vendéglátó városi pártszervezetek képviselőit, illetve több főiskola rektorát is. Ä kétnapos konferencián elhangzottak jelentőségét elsősorban is az a tény adja meg, hogy a főiskolások tábora Csehszlovákiában évente mintegy 135 ezerre tehető. Egy részük már középiskolás évei során belép a Szocialista Ifjúsági Szövetségbe, a fennmaradottak további hányada főiskolai tanulmányai alatt válik a szövetség tagjává. Nem volt véletlen az sem, hogy az esemény színhelyéül éppen Bratislavát választották; az ország második legnagyobb „diákvárosáról“ van sző, amelynek egyetemein és főiskoláin közel ötezer hallgató szerez évente diplomát. Ami magát a konferenciát illeti, napirendjén elősorban a főiskolás SZISZ-tagok eszmei-politikai és szakmai fejlődésének időszerű kérdései szerepeltek, melyek elemzésénél meszszemenően figyelembe vették a tagáliomöny több szempontból is specifikus helyzetét. így szükségszerűvé vált, hogy az említett problémakört elsősorban a tagok tanulmányi eredményeinek tükrében vizsgálják, s a továbblépés elsődleges feltételeként a küldöttek döntő többsége szintén ezt jelölte meg. Az idén szeptembertől életbe lépett új ösztöndíjrendszer is hathatósabban kívánja szorgalmazni a tanulmányi eredmények javulását, azáltal, hogy az eddigi 2.0 helyett 1,8-as tanulmányi átlag lett az előmeneteli ösztöndíj juttatásának alsó határa. Természetesen a küldöttek is tudatában voltak, hogy sem eszmei-politikai és szakmai fejlődésük, sem általában a főiskolai alapszerveztek tevékenysége nem szűkíthető le csupán az előmenetel problémájára. Nagyon sok beszámoló és még több hozzászólás érin IÁ te például a főiskolai hallgatók önálló tudományos-szakmai tevékenységének területét. Többségükben megegyeztek abban, hogy bár a mozgalom immár országszerte szilárd bázissal rendelkezik, Javítanivaló is akad még bőven. Még ma is nemegyszer ütközik tanárok vagy más érdekeltek meg nem értésébe a hallgatók — szaktantárgyukon belüli — önálló tudományos kutató munkára való törekvése; nem mindig bocsátják a rendelkezésükre az ehhez szükséges eszközöket, berendezéseket, s gyakori az „elsősorban a vizsgáidra készülj“ stílusú elutasítás. Óhatatlan következménye mindennek, hogy az említett „szilárd bázist“ elsősorban a rendszgresség jelenti, a tömegesség terén viszont annál több a kívánnivaló. Bizonyítja ezt az is, hogy a tavalyi iskolaévben mindössze 26 fakultás hallgatói kapcsolódtak be a mozgalomba. Örvendetes tényként könyvelhették el viszont a főiskolai hallgatók nyári munkaaktivitásának növekedését. Az idén nyáron péfdául 18 százalékkal több főiskolás kapcsolódott be szünideje alatt elsősorban az idényjellegű mezőgazdasági munkákba, mint tavaly, de az iparban kisegítők száma is jelentősen meghaladta a tavalyi mennyiséget. Fontos napirendi pont volt a főiskolai hallgatók szociális problémáinak taglalása is. A beszámolókból és a hozzászólásokból kitűnt,, hogy ezen a téren Brnóban a legkritikusabb a helyzet; a diákotthonok férőhelyeinek száma messze elmarad az igényektől, s színvonaluk is sok esetben komoly kívánnivalókat hagy maga utáni elsősorban a lakáskultúra, az étkeztetés és az egészségügyi ellátás terén. Sokkal jobb — országos viszonylatban is a legkedvezőbb — a helyzet Prágában, és kielégítőnek nevezhető Bratislavában. (Ez utóbbiról a vendéglátók még elmondták, hogy egyetemein és főiskoláin jelenleg 23 és fél ezer diák tanul.) A küldöttek megvitatták még a. főiskolák kulturális és sportéletével kapcsolatos kérdéseket, a honvédelmi nevelés és felkészülés különböző módozatait, a ' nemzetközi ifjúsági kapcsolatokat és a belső szövetségi élet több problémáit. Valamennyi beszámolót élénk és termékeny vita követett, melyek sommázataként a küldöttek leszögezték, hogy a konferencia — melyre a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójának, illetve hazánk felszabadulása közelgő szintén 40. évfordulójának jegyében került sor — elérte célját, és határozatai tovább , erősítik majd a főiskolás fiatalok társadalmi aktivitásút. VASS GYULA Képzőművészek bemutatkozása A Štúrnvói Vá rosi Művelődési' Ház kebelében tevékenykedő szakkörök sorába nemrég — egészen pontosan 1984 januárjában — sorakozott fel a képzőművészek köre. Vezetője Gerstner István1 festőművész, s tagságát korban és foglalkozásban esetenként igen eltérő képzőművészek alkotják. Első nyilvános bemutatkozásuk a közelmúltban, november végén volt. amikoris két héten keresztül tekinthette meg a klub tagjainak alkotásait a város művészetpártoló lakossága. Ebből az alkalomból röviden bemutatunk néhányat a kör tagjai közül. A harminchárom éves Budács Sándor — „civilben“ röntgenlaboráns — elsősorban grafikával képviselte magát a közös kiállításon. Rajzai ugyan szubjektív élményeiből táplálkoznak, de taz általános érvényű epizódok ki: hangsúlyozása, valamint a kifejezési eszközölt egyértelműsége mégis közérthetővé teszi azokat Psenák Erzsébet már hosszabb ideje a saját művészi útját járta, mielőtt a klub tagja lett volna. A közös munka tisztábbá tette látásmódját, találékonyabbá vált a témaválasztást illetően, s kifejezésmódja társai hatásának eredményeképpen várhatóan még tökéletesedni fog, Peter Skala a csoport legerősebb művészegvéniségei közé tartozik, viszont a kifejezőeszközök, illetve a technika terén halaszthatatlan választás előtt áll: festészet, grafika, pasztell vagy más technika? Művészi meglátásai ugyanis rendkívül tiszták és egyértelműek, realizálásukban azonban — éppen a fentebb elmondottak miatt — sok a bizonytalanság. Láhik János neve már ismerősen csenghet a képzőművészetet kedvelők számára. A városban, sőt a járásban is több kiállítása volt már, ami pedig a csoportban betöltött szerepét illeti, ötleteivel, s nem utolsósorban szervezőkészségével ő az egyik „húzóember“. Munkásságát illetően sókan tudják, hogy legfőbb erőssége a tájképfestészet. Egészen más kritériumok alapján kell szólnunk Simányi Lajos munkáiról, legyenek azok rajzok vagy olajfestmények. Az idős mester munkássága országszerte elismert, s keze alól több ma már szintén nevet szerzett képzőművész került ki, amikor a Nitrái Pedagógiai Fakultáson képzőművészetet tanított. Persze ezzel együtt nincs szó semmiféle rivalizálásról. netán érték-rangsorolásról a felsorolt művészek között. A kiállítás sem ezt a célt szolgálta, hanem mindenekelőtt azt hivatott demonstrálni, milyen lehetőségeket biztosít társadalmunk az egyén képességeinek sokoldalú kibontakoztatása terén, a kiállítók szempontjából pedig a lelkesedést, az ügyszeretetei, a szép terjesztésének vágyát tükrözte elsősorban. A kiállított mintegy ötven alkotás ajóta továbbvándorolt Štúrovóból, át a Duna túlsó partjára. December elejétől ugyanis — csereakció keretében —, Esztergomban kerülnek kiállításra. —er A štúrovói kiállítás megnyitóján 4 Antalová e.lvtársnó, a városi nemzeti bizottság dolgozója matatta be a művészeket (Németh László felvétele) Szanyi Mária etnográfus a az idősebbek véleményét Matuškovo eredete, a ■ volt falucska „születési“ dátuma szép időbeni távolságot sejtet: 1138. Egy oklevélben ekkor tesznek róla először említést, a helyiség neve akkoriban — Villa Toscum. A közelmúlt meghatározó jellegű dátuma az 1971-es év. Ekkor csatolják Gaiántához, (Galanta), s röviddel utána a műemlékvédelmi hivatal megkezdi az ittlévő házak felmérését: etnikailag „legizgalmasabb“, egyben legrégibb épületének az a házikó tűnt, melynek homlokdeszkájára a következőket írták: Panyik Ferencné építette 1847-ben. A vályogfalú, fehérre meszelt ház ollólábas, szeleme- § nes tetőszerkezetét - nád fedi. Az épület homlokrésze különleges megöl- й dású, a fedett utt cai tornácra néz az „elsőszoba“ egyotlen utcai ablaka. Itt helyezték el a pincelejáratot, és a kamrát. Az épület többi része — szoba-konyha-szoba — már hasonlatos a korábban itt épült parasztházakéhoz, ám a konyha alaprajza különleges, két részből áll: a pitvarból amely tulajdonképpen a mai elsőszoba szerepét töltötte be, és a kéményaljából, ahol a tűzhely és a tűzpadok helyezkednek el. A nyílt láng füstjét a kandallószerűen kiképzett konyhai tetőszerkezet „szippantotta el“. A kémény-alját a pitvarból nem a szokásos, pillérekre helyezett boltív választja el, hanem a mestergerenda. A feltárások értékes leletként tüntették fel a következőket: a szobai mennyezetgerendázat belső oldalát apró rózsák díszítik, mely dekorációt mindjárt a ház felépülte után készítették el. Az épület központi műemlékvédelmi felmérések zárójelentésében ez a véleményezés szerepelt: A műemlékileg védett épület állagának helyreállítása szükségszerű! Habár évekkel később, de a műemlékvédelmi szervek mégiscsak tatarozták az épületet. Új nádborítás került a tetőre, konzerválták a ház fagerendáit, így az épület felújított állapotban a városi nemzeti bizottság tulajdonába került. Ezután felmerült a kérdés: milyen funkciót is töltsön majd be az új épület? A józan ész azt diktálta, hogy az ilyen ritkaságszámba menő épület múzeumi célokat kell hogy betöltsön. Megszületett a döntés és a felújított épületet átadták a járási honismereti múzeumnak. Ennek etnográfusa, Szanyi Mária így számolt be az utóbb történtekről: s — Amikor megkaptuk az épületet, komoly feladat állt előttünk: hogyan, mivel rendezzük be. Ugyanis Sellyén (Sala) már van egy ilyen falumúzeumunk, amelyet etnikailag az ezen a vidéken használatos népi tárgyakkal, eszközökkel rendeztünk be. Aztán hosszas töprengés után megszületett a döntés: az egyik szobát a matúákovói, a másikat a tótkomlós! néphagyományok szerint rendezzük be. Ez a döntés abból a meggondolásból eredt, hogy itt ezen a vidéken két nemzetiség él egymás mellett, melyek kultúrájában sok a hasonlatosság. Habár az etnológusok a tárgyakat összegyűjtötték, ezzel a munkálatok még nem fejeződtek,, be: „szót kapház bereivdezéseknr kikérte Látogatóban Ugye szép a matúskovői falumúzeum? (A szerző felv.) tak“ a múzeum konzerva torai: — A mi célunk az, hogy egy ilyen épületben olyan tárgyakat állítsunk ki, melyek eredeti, régen használatban lévő eszközökből tevődnek össze. Itt lép fel a probléma: elég-e az, ha a szóban forgó kopottas tárgyat csupán megtisztítjuk és konzerváljuk, vagy felújítással, a hiányzó részek pótlásával hozzuk rendbe? Ilyen eset itt is előfordult: például sokat vitáztunk azon, hogy a tótkomlósi szoba székeinek ornamentumait fessük-e újra, vagy csak tisztítsuk meg. Végül is aztán a tisztítás mellett döntöttünk. így a látogató olyan — 1895- ben készült — székeket nézhet meg, melyek festése eredeti. Martin Duchoű konzervátor szavait azzal szükséges kiegészíteni, hogy a múzeumban lévő tárgyakat valóban úgy konzerválták, hogy azok megjelenési formája eredetiségről tanúskodik. A matúskovői előszoba két egymás után állított ágya mellett a sarokpad képezi a főbűtorzatot. Felette falióra, a gerendás mennyezeten függőlámpa. A „kasznyin“ eredeti használati tárgyak, mellette a cslzmahúző, a falakon képek. Mivel az utcára csak egy ablak van tájolva, különleges a bútorok elrendezése. A falak körül helyezték el őket, a szoba közepe üresen maradt. A ház lelke a pitvaros konyha. Idős matúškovóiak elbeszélése szerint az itt található,tárgyakból nem volt sok, de ám az ittlévők mindegyikének funkciója volt. A négyzet alakú kenyérpirító, a sótörő famozsár, a köpiilő, a paradicsompasszíroző mindmind impozáns tartozéka volt a régmúlt idők konyhájának. Egyetlen díszítő eleme a mestergefenda, melyen eredeti festett tányérok, csuprok függenek. A tótkomlósi szoba díszességével, cifra virágmintáival tűnik ki. Falai fehérek, közvetlen a mennyezetgerenda alatt tenyérnyi virágmintázat húzódik végig. Annak idején a párnák száma információhordozóként szolgált, ugyanis minél több volt a párna, annál gazdagabb volt a menyecske. A világoskék színű karos fapad, a gazdagon festett székek, a „kasznyicska“, a módosabb tótkomlósi gazda tisztaszobájának berendezésére volt jellemző. A néprajzos véleménye szerint ezek a berendezési tárgyak a Békés megyei és a tótkomlósi asztalosbűtorok darabjaiból álltak össze egy egész szoba berendezésévé. Hogy a berendezési tárgyak helyének meghatározásakor mennyire nem maradt magára az etnográfus, erről ottjártamkor magam is Meggyőződhettem. Habár már megnyílt a múzeum, ennek ellenére néhány ,idős néni most is átballagott a „szomszédba“, hogy Marikának tanácsot adjon ... Szavaikat az etnográfus a ház berendezésekor is figyelembe velte, kikérte véleményüket, hiszen ők annak idején hasonló lakóházban és berendezések között éltek. A matúskovói falumúzeum minden hozzáértő látogatója annak a véleményének adott hangot, hogy mind a felújítási munkálatok, mind a berendezés etnikai tisztasága magas színvonalat képvisel. így az idelátogatók új ismeretekkel, a népművészet iránti tiszteiét érzésével gazdagodhatnak majd. KALITA GÄBOR
