Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-14 / 28. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES. 1984. július 14. HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT • A horgászturista számára Lengyelország a korlátlan lehetőségek hazája. Tekintsük át az országot délről észak télé haladva. A DÉLI ORSZÁGRÉSZ elsősorban a folyók hegyi szakaszait foglalja magába, ahol a hazai fajtákból a sebes pisztrángot és pénzes pért találjuk, a telepítettek közül pedig a szivárványos pisztrángot és a pataki szaiblingot. A nagyobb folyókban, mint a Dunajec, a Poprád, a San vagy a Raba, elég magasra húzódik a márna, a vésettajkú paduc, a ragadozó őn és a fejes domolykó. Az első két említett folyóban él a Duna folyamterületéről telepített dunai galóca, amely nagyszerűen akklimatizálódott, a lengyel csúcs meghaladja a 15 kilót. Ezek a folyók halban gazdagok, de horgászatuk nehéz feladat. A horgásznak jól el kell sajátítania a mozgásigényes módszereket: a műlegyezést és a pergetést. Előnyük, hogy a partról gyakorolhatók, vagy magas csizmával a vízbe belépve, s nem kell hozzá sem csónak sem horgászpad. AZ ORSZÁG KÖZEPE a nyugati rész kivételéivel a folyók hazája, de Itt sok tó is található. 'A legvonzóbbak a keleti rész' folyói: a Narew, a Bieborza, a Bug és azok mellékfolyói. A békés halak közül a veres szárnyú koncér é$ a dév.érkeszeg van többségben, de találunk itt más alföldi halfajtákat, köztük pontyot is. Érdemes rriegjegyezni, hogy szép márnát (6.5 kg, 85 cm) fogtak 1980-ban a Visztulában Varsó közepén. A ragadozók közül előfordul a harcsa is, a Visztulában Varsónál gyakran horogra akadnak 40 kiló fölötti példányok is. Horgászás Lengyelországban A folyókon az országnak ebben a részében általában könnyűek a horgászás feltételei, a víz többnyire elérhető a partról vagy a kisebb gátakról. A pergetés és az úszós horgászás mellett fenekeinek is, főként nehéz ólommal, gyakran éjszaka is. Sporthorgászok a ragadozók fogására nehéz njűcsalival pergetnek. Egyedül a ragadozó önt fogják a kisebb szélhajtó küszhöz hasonló műcsalival a felszínen pergetve. E terület közép-nyugati részében, Konin környékén az erőmüvek melegvizű tórendszere falálható. A tavakban és sok csatornában nagy amurok ÍMS§ ’йЗг'Т s»foghatók, a jelenlegi csúcs Lengyelországban 22,4 kiló. Lengyelország középső részén nagyon sok szennyezett szakaszt találunk. Egyesek, mint például a Ner, teljesen halott, másutt — a Visztula egyes szakaszain — elsősorban a települések alatt fogott halak rossz ízük miatt nem fogyaszthatok. Ennek ellenére a vizek többségükben tiszták és halasak. AZ ÉSZAKI TERÜLET a tavak vidéke. A legnépszerűbbek a Mazuri tavak. Itt találjuk a legtöbb üdülőhelyet és csónakkölcsönzőt, de a legtöbb embert is, különösen a szabadságolások időszakában. Horgászás szempontjából a legkedvezőbbek a nyugati tavak (Pomorski tavak). Itt könnyebben találunk csendesebb helyet. Horgászhatunk elsősorban csukára, sügérre, angolnára, s természetesen az alföldi fajtájú halakra, mint dévérkeszegre, veres szárnyú koncárra, compóra és másra. A horgászáshoz itt feltétlenül szükséges a csónak, a horgászállások rendszerint foglaltak. Ezt a sávot a tavak jellemzik, de sok folyó is található erre. Egyesek, különösen a nyugati részen hegyi jellegűek, pisztráng és pénzes pér található bennük. Ezen a vidéken érték el a lengyel csúcsokat is: a legnagyobb sebespisztráng 4,42 kiló, míg a pénzes pér 1,35 kiló. A Balti-tengerbe torkolló folyókban elég gyakori a lazacpisztráng, azaz a pisztráng vándoriajtája. A tengerben nő, és az ikrázáshoz — akárcsak a lazac — a folyóba úszik. Külsőleg nem sokban — inkább a növésben és bátorságban — különbözik a lazactól, ezért hétköznapiasan lazacnak hívják. A BALTI-TENGER Lengyelország legészakibb horgászterülete. A tengerparton a partvédő művekről, a stégekről, sőt a strandról is horgásznak. Zsákmányuk az édesvízi halakból a veresszárnyú koncár, sügér, süllő, csuka; a tengeriek közül a lepényhal és kisebb tőkehalak. A kétlakiak közül az angolna mellett meg "kell említeni a szivárványos pisztrángot. Néhány évvel ezelőtt megkezdődött a Balti-tenger melletti folyókban a telepítésük. Kiderült, hogy nagyszerűen nőnek, s egyre gyakrabban kerülnek ,horogra öt és annál több kilós példányok. A legfogósabb a kukac és a többi állati csali. Rendszerint nehéz felszereléssel és a víz hullámzására nem érzékeny készséggel horgásznak. A JOGI ELŐFELTÉTELEK attól függnek, ki kezeli az adott vizet. Valamennyi folyó és duzzasztó jelentős része a Lengyel Horgászati Szövetség (PZW) kezelésében van. Az érvényes* elv: mindenki hozzáférhessen a vizekhez. Az engedélyeket a PZW járási hivatalaiban (ezek minden vajdaságban, megyében működnek) árusítják. A PZW hatáskörébe tartozik Fotá: Ján Dubeft több kisebb gyűjtőtározó, többségűk intenzíven halasított. Ezekben pótdí] fizetésével lehet horgászni. E gyűjtők többsége Sziléziában található. Szinte valamennyi tó az állami halgazdaságok kezelésében van. A fele pótdíjjal Igénybe vehető, a befizetés a PZW hivatalaiban történik. A többi tő horgászatánál a pótdíjat az illetékes halgazdaságban kell befizetni. A tengeri horgászati engedélyt a tengeri hivatalok árusítják. A díjak nagysága gyakran változik, a PZW vizein mintegy 500 zloty egy hónapra, 1000 zloty egész idényre, míg a halgazdaságok vizein a díj magasabb, a tengeren pedig alacsonyabb. Aki Lengyelországban horgászni kíván, jó, ha megismerkedik a tilalmakkal, korlátozásokkal, a kifogható napi mennyiségekkel, a megengedett módszerekkel. Ezek az információk a szabályzatban szerepelnék, s idegen nyelvén is hozzáférhetők a PZW irodáiban. —MH.— Ф VADÁSZAT Ф VADASZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT • Május derekán, amikor az őzvadászat évadja kezdődik, nem ritkaság, hogy a búza térdig ér a természetjárónak. Az erdőben pedig szépen zöidellnek a fák, a bokrok és buja az aljnövényzet — a vadász nem kis bosszúságára. Most megállók egy kicsit, nehogy ellenvetésbe keveredjek! Természetesen a tavasznak mi is örülünk, hiszen megkezdődnek a hajnali cserkészések, s az esti lesek sorozata. Létezik-e vadász, aki ennek ne örvendezne? És mégis: tavasszal sopánkodunk, töprengünk, komoran pásztázzuk távcsövünkkel széltében-hosszában a szépen szárbaszökkent búzát. De gondoljunk csak bele, ha történetesen nem sikerül meglőni a kiszemelt bakot még májusban, ami bizony nem sok idő, júniusban ez sokkalta nehezebb produkció! Hiszen ekkorra már kötésig ér a vetés, a baknak legfeljebb az agancsvége kandikál ki belőle. Az erdőben sem könnyebb a helyzet. Bezzeg ott is elburjánzott a növényzet. Gyakran hajításnyira sem látunk a dús vágásokban, a szálasokban pedig akadályozza a biztos lövést az aljnövényzet. Előfordulnak esetek, amikor az őz fejét látjuk — ám lapockájából egy tenyérnyit sem! Máskor meg az oldalát mutatja, de mit érünk vele, ha nem látjuk az agancsát; végül lövés nélkül megy el a keresett vad. ( joggal merül fel tehát at kérdés: nem kelléne előbbre hozni az őzvadászat kezdetét? Nem lenne előnyösebb a május elsejei dátum? Hiszen az idős és középkorú bakok már áprilisban lefent aganccsal parádéznak, ezt nem egyszef megfigyeltem. Persze a korai kezdés mellett megint csak szól: pro és kontra. Ez kétségtelen! Mert kopott kabátos, éppen szőrét vedlő bakot zsákmányolni nem a legszebb látvány, még sportszerűnek sem mondható — érvelhetnek snkan. Erről saját magam is meggyőződhettem. Nem dicsekvésnek szánom. de én már lőttem ilyen „korai“ bakot, természetesen nem idehaza, hanem messze idegenben. Lőttem bizony, nemcsak silány agancsúakat, hanem hatalmas, rendkívüli méretű bakot is. Mégis úgy érzem: nem az igazi, de nem ám! Valahogy ezek az őzek túl szürkék, kopottak, a hozzájuk tapadó emlékek szegények. Maradjunk mi csak a május 16-i dátumnál! Mert igaza van annak, aki azt vallja, hogy a vörös csuhős őzbakra érdemes cserkészni. Így igaz. Az őzhívásról Mennyivel más a zöld cserjetengerből előbukkanó őz látványa. Végre ott áll a kiszemelt — nem számít, bogy a tizedik cserkészésre, de ott van. Következhet a jól irányított lövés, amire oly régen sóvárogtunk. És ha a vadászszerencse is úgy akarja, végre valahára bakunk mellé térdelhetünk, amiért becsülettel megdolgoztunk. Am, mit tesz a vadász, ha történetesen nem kedvez a szerencse?! Ha eltérítette a lövedéket például egy ágacska. Gondolni is rossz ilyesmire. Bizony, kezdődhet minden elölről; megcsappant reményekkel kutathatsz újból a bakod után. Esetleg — ebben az idényben — már bottal ütheted a nyomát. Hegyes-erdős területeken még nehezebb a helyzet. Nem szerettem soha nagyokat mondani, pápább lenni a pápánál, mégis úgy gondolom: nincs minden veszve. Főleg akkor nincs, ha a vadász tarsolyában vannak csaisípok, jól behangolt őzsípok! A különféle falevéllel utánzott hívásokban nem hiszek. Máresak azért sem, mert az ilyen „leveles“ próbálkozó legfeljebb két hangot csikarhat ki a bükkfalevélből. Ez meg kevés ... Először tisztázzuk a kérdést, hányféle hangot imitálhatunk üzekedéskor. Leggyakrabban az őzsnta vágyakozó hangját utánozzák, esetlég gidahangot. De ezenkívül még hátra van a „panaszhang“ és a „vészsirám“. Most pedig vegyük sorjába hogy a felsorolt hangokat az őz mikor hallatja. •» Az őzsuta vágyakozó hangját akkor hallatja, amikor elkezdődött az őzek násza, a rigyetés. Tehát üzekedő hanggal csalogatja magához a közelben és távolban levő bakot. Egy-egy strófa három-négy hangból áll — ez rövid, sipító hang — a strófák közötti szünetek nem haladhatják túl a két-három percet. Az egyszerűség kedvéért leírom a hagyományosnak tartott - képletet: „Pie - pie - pie — pie - pie - pie“: a kis kötőjel kb. két másodpercnyi idő, a nagy kb. két perc. Itt meg kell jegyeznünk, hogy az üzekedést mindig a fiatal suták kezdik el. s néhány nap elteltével folytatják csak az idősebbek. A fiatal suta hangja pedig mindig magasabb az idős sutáénál. Az egyes hangok végén az „e“ szinte visszhangként cseng. Ellenben az idősebb suta hangja néhány tónussal mélyebb: az Az őzbak korának meghatározása (balról-jobb- 1 ra) egy éves őzbak; 3—4 éves őzbak; öreg őzbak „e“ tisztán hallatszik. Tehát hibát követ e) az, aki az őzbivás első napjaiban, illetve első periódusában mély hangol sípol! Mert az őzbak jól tudja, mikor udvaroljon a fiatalnak és mikor az idősnek. Egyes területeken, ahol rossz az ivararány, amikor jóval több őzsuta van a kelleténél — a hivóhanggal nem sokra megyünk. Tudniillik a bakok üzekedéskor „foglaltak“, s az őzbakot ritkán sikerül elcsalni sutájától. A következő hang a „gidasírás“. A gidasírás — mint ahogy. a szóból is kitűnik — a kis őzgida panaszus sírása. Üzekedési időben gyakran látni a területen magányos gidát vagy gidákat. Ilyenkor az özniama néha kisebb rövidebb ideig elhagyja csemetéit, s a bak társaságának szenteli idejét. A gidának persze hiányzik az anyja, ezért magányában gyakran felfelsír. Ez hát a gidasírás, amire ai őzsuta — ha közelben tartózkodik — — azonnal reagál, ezzel magával csalva a bakot is. Az elmondottakból világosan kiderül, miért fontos ezt a hangot ismerni. Azonban meg kell jegyeznem, hogy a gidahang sem vezet minden esetben eredményre. A magányos, vagy éppen párját kereső bakot a gidahang nem érdekli. A következő nagyon fontos hang: az úgynevezett „panaszhang“. Az őzsuta ezt akkor hallatja, amikor a felhevült „gavallérja“ túl gorombán ostromolja. Az őzbak ezekre a hangokra — főleg középkorú és öreg bakok — nagyon hevesen reagálnak, eltekintve attól, sutája mellett van vagy sem. Ez azzal magyarázható, hogy az őzbak goromba, . kötekedő természetű. Panaszhangot hallva tüstént a hangforráshoz igyekszik. Ha ott valóban vetélytársat talál, úgy azonnal nekiniegy az ellenfélnek, s ilyenkor heves küzdelmek folynak. Egyértelmű tehát, miért fontos a vadásznak őzhíváskor a panaszhangot ismerni. Sajnos a hazai szaküzletekben csak nagyon ritkán lehqt panaszhangú sípot venni. Sok időbe telük, de érdemes megszerezni. Tapasztalatból ajánlhatom az osztrák gyártmányú Faulhaber-sípokat. A síp műanyagból készül, nyoniócsavarral van ellátva, mert dupla hangot ad. Az utolsó hátramaradt hang a „vészsirám“. Nagyjából megegyezik az előző hanggal, csak abban különbözik, hogy még messzebbre száll kb. fiOO méterre is elhallatszik. sőt szélcsendben még messzebre. A vészsirám is külön sípot igényel. Én a következő jól bevált strófát alkalmazóin: 1—2 másodperces közökkel hangonként kettes, hármas, négyes sorozatokat imitálok harmincnegyven másodperces megszakításokkal, ezt négyszer-ötször megismétlem. Ha ennyi ideig nem jön őz a hívásra a további próbálkozás felesleges. A hívást mindig ott végezzük, ahol az őz tartózkodik, s ha már elkezdődött az üzekedés. Az üzekedési idő legbiztosabb jele, ha kergetőző őzpárt látunk vagy magányos gidákat. Szlovákiában az üzekedés általában július derekára és augusztus második hetére esik. Az csak természetes, hogy az üzekedési idő előtt hfvni tilos! Korai próbálkozással további esélyeinket rontjuk. Az üzekedési Idő legutolsó periódusában azonban érhetünk el jó eredményeket. De vigyázzunk! Mert ha befejeződött, akkor szintén felesleges a sípolás. A sípok tökéletesek, és élethü hangot adnak. Fals, fémeshangú síppal hivni felesleges időpocsékolás! Kezdő vadászoknak nem ajánlatos őzet hívni, s a hebehurgya embernek sem. Mert a sípra beugró őzbak néha egészen hevesen reagál, s nincs sok idő az agancs elbírálására. Ilyen esetekben pedig, csak a rutin és tapasztalat segít. Olyan vadász, aki nem tud úrrá lenni idegein, ne próbálkozzon az őzhívással! Inkább válassza a cserkészést vagy a lesvadászatot. A nyári záporok, a zsebben levő piszok is könnyen megtréfálhatja a vadászt. Elég egy parányi porszem vagy vízcsepp, és kész a baj! Ugyani* a víz, a por nagyban megváltoztathatják a síp hangját, amit csak szétszedéssel, újrahangolással lehet helyrehozni. Ezért a sípjainkat száraz, pormentes tokban hordjuk. Dióhéjban elmondtam azt, amit a Vadásznak az özhívásról tudnia kell. Persze, írásokból és szakkönyvekből tökéletesen megtanulni, elsajátítani a hívást lehetetlen. Ehhez nagy tapasztalat szükséges. Az élethü hangokat csak is az őzjárta területen tanulhatjuk meg. Esetleg vegyünk leckét idősebb, tapasztaltabb vadásztársunktől, aki tökéletesen kezeli a csalisípjait. De talán nem körmöltem hiába, alkalmasint csak felkeltettem néhány vadász figyelmét. Ütravalóul néhány morzsát is adtam... Ha pedig valóban Így van, akkor megérte a fáradozást. BOHÄCS LÄSZL0 / \
