Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-11-03 / 44. szám

1984. november 3.

SZABAD FÖLDMŰVES

RÁCZ OLIVÉR:

li

□nr

] VI

□Ily

VOLTUNK Ili

//

0r

ti

(13.1

De a pedagógusnál nem kis — Michalovce — hangzót1 a Kolovrattal találkoztam elsó- készséges válasz,

nek, hanem Soóváry kartárssal. öt is ismertem: gimnáziumi Akkor már kitört a röhögés, tanár volt. Egy kicsit megle- Még Kutna tanár úr is mosolypődtem, hogy ott találom. 9°lt. Finoman, de leplezetlenül.

— Miért nem segít, kartárs ür? — kérdezte Soóváry tanár ür a fülemhez hajolva, szemrehányóan, magyarul. — Ja szlovák — fordult vissza aztán Kutna tanár úrhoz makacsul.

De Kutna tanár úr is megmakacsolta magát: visszatért a magyar nyelvre, és a többi már simán ment.

Soóváry tanár urat aztán tó két esztendeig nem láttam.

S végül egy borongós téli na pon a városban, pontosan a dóm előtt ismét találkoztam vele.

— Soóváry tanár ür! — kiáltottam fel örömmel. — Bocsánat — Solnohradský, ha fól emlékszem... — helyesbítettem aztán gyorsan.

De Soöváry-SolnohraAskij tanár ür mereven rendre utasított.

— Most Slatinsky a nevem — mondta szlovákul. — Áttelepültem. Most várom, hova küldenek tanítani. Nagyon rosszul beszélek szlovákul?

— Nagyon fól beszél szlovákul — hazudtam magyarul. — Erezze jól magái nálunk. Mi újság odaát?

— Rossz — suttogta Soóváry -Solnohradský-Slatinský tanár ür magyarul. — Nagyon rossz. Nyomor. Mondja — — kérdezte, és felcsillant a szeme —, a Bata cipöbolt még ott van, ahol régen volt?

— Batya — mondtam. — Bata. Nem Bata.

Mindig bosszantott, már a

háború előtt ts. ha valaki a cipők árán keresztül szemlélte a köztársaságot.

„Nektek jó' — mondogatták a rokonaink. Ismerőseink, valahányszor nyáron ellátogattak a városba odaátról. — „Nektek jó. Bagóért vásárolhattok cipőt. Bata-clpőt.“

— Jó — mondta Soóváry-SolnohradsktJ-Slatinskp ür türelmetlenül. — Ott van még, ahol volt? Csak tegnap érkeztünk. Még nem értünk rá tájékozódni.

— Igen — mondtam —, ott van. De már nem Bata árusítja a Bafa-cipőket. Államosították.

Nem figyelt rám. Bata-cipö.

Elbúcsúztunk egymástól.

Hideg volt, tél volt, megborzongtam. Megborzongatott ez a konok, kitartó, Bata-cipós Soóoáry-Solnohradskg-Slatinskg.,.

Soha többé nem láttam.

• v .

(Később hallottam, hogy valahol vidékén kapott állást, magyar tannyelvű iskolában, természetesen.)

Hát ez volt.

Csakhogy... csakhogy akkor, ott a behavazott téli erdőben, a hátam mögött a srác szaggatott zihálásával, kezdtek komoly gondjaim lenni.

Nagyon korán beköszöntött abban az esztendőben a tél a hegyek közé; csuda gyorsan kezdett bealkonyodnt. És én, sajnos, nem tudtam, merre járunk.

Lopva, oldalvást a srácra pillantottam.

Merev volt az arca és feszes. A bőr, a sovány kamaszbőre feszült a pofacsontjain. Sötét volt az arca. Sötét a sötétben. Tudtam ezt a srácot valahol meg kell pihentetnem.

De vajon hol lehetünk?.

— Eljöttem jelentkezni — súgta a fülembe Soóváry kartárs ür. — Gondolja, hogy felvesznek, kolléga ür?

Még mielőtt válaszolhattam volna, már tessékeltek is befelé. Négyesével.

— Maradjon mellettem, kolléga ür. — Segítsen ha megakadnék — súgta a fülembe Soóváry kartárs úr. — Jól felkészültem de ha mégis ...

Odabent Kutna tanár úr várt bennünket, kis Kolovrattal meg két leányzóval.

Megőrültünk egymásnak Kutna tanár úrral. Tanított a glminkben. Rendes tag volt. A Kormányzó Ür alatt a szlovák gimiben tanított, de nem sokáig. Idő előtt nyugdíjazták.

Miután kiörvendeztük magunkat egymás láttán, Kutna tanár úr Soóváry kartárs úrhoz fordult:

— A, maga Is ellőtt, kolléga

úr? — kérdezte barátságosan, de aztán elkomolyodott. — Attól tartok, hiába fáradt, kolléga úr: magyarokat — úgy értem, magyarországi magyarokat — mondta szemérmesen — nem nagyon alkalmazhatunk__Sajnálom, kolléga ür — mondta magyarul.

Soóváry kartárs úr kihúzta magát.

— Ja nye^magyar, la szlovák

— mondta szlovákul.

Kutna tanár úr elbámult.

— Na Jó — mondta aztán halkan —, na jó. — Zavartan

felkapott egy kérdőívet, tanulmányozni kezdte. A szemüvege alól lopva még egyszer szem- Ugyre vette Soóváry tanár urat, hogy lássa, nem tréfál-e. De Soóváry úr nem tréfált.

Kutna >;tanár úr felsóhajtot.

— Hát akkor-lássunk hozzá

— mondta halkan. — A neve Soóváry Kálmán, ugyebár? — kérdezte magyarul.

— Nye. Koloman Solnohradskt) — mondta Soóváry tanár úr szlovákul.

— De hiszen én Ismerem magát. kolléga úr — fakadt kt Kutna tanár úr még nagyobb zavarban és változatlanul magyarul. — Maga Soóváry kolléga. Evek óta Ismerem kolléga urat . .,

De Soóváry kolléga úr nem lőtt zavarba. ,

4 r-jTJ? S

— Soóváry magyarizované mééno — mondta méltóságteljesen. szépen, ékes szittya ktejtéssel fól megnyomta az éket. — Ofyec magyarlzoval mééno. Ja szlovák.

Ezt ts előre betanulta.

Kutna tanár úr már nem csodálkozott tovább.

Visszahelyezte a kérdőívet az asztalra, sorra vette a kérdéseket. Soóváry kolléga úr élénkén figyelt. A jelentkezések akkor már három napja folytak; volt Ideje bemagolni a sorrendet és a válaszokat.

Csakhogy Kutna tanár úr ez’ úttal eltévesztette a sorrendet.

<— Hol született, kolléga úr? — kérdezte most már hivatalosan. szlovák nyelven.

— 12. В 1916 — hangzott a

válasz rendületlenül.

Némi kuncogás akadt, dt Kutna tanár úr most már élvezettel folytatta.

— Es mikor kolléga úr? >Mrdezte szlovákul.

„Az erdőben úgy tájékozódunk ...“ ló, voltam én is kiscserkész meg turista legek, de hiányzott Valenciáner gyógyszerész úr!j meg minden.

Iránytű, térkép.

Iránytűm nem volt, a térképről azt hittem, a fejemben van.

De a lejemben egyelőre csak gondok és riadt, ijesztő gondolatok kavarogtak.

Mihez kezdjek a sráccal?

— Az apám azóta biztosan belebolondult a dühébe — szólalt meg a srác váratlanul a hátam mögött. — Ha elkapja azt a rohadt leventeoktatót, elevenen megnyúzza.

Meglepett, milyen józan és tárgyilagos a hangja. Annak ellenére. amit mondott. Vagány srác. Tökéletesen rám bízta magát. Rám.

A srác pedig folytatta:

— Az anyámnak meg már btzosan meghasadt a szíve ... Vacsorára mii kafolunk? Ehen pusztulok ebbe a rongy erdőbe ... Vagy megfagyunk.

Vagy megesznek a farkasok, gondoltam dühösen. Azon kaptam magam, hogy majdnem hangosan kimondtam: ebben az erdőben nincsenek farkasok ... Kezdek becsavarodni?

— Lövünk valamit — mondtam hangosan —, ne félj. Nyulat. őzet, oroszlánt. Aztán hatalmas tüzet rakunk, megsiltfük. Pecsenyéi sütünk. Van stukkerem, nem tudtad?

Megmutattam neki a beľgdt.

— Ezzel ejtfUk el a zsákmányt. ne izgulj.

De a srácot nem érdekelte a belga.

— Maga mindig hülyéskedik

— morogta rosszkedvűen. — Akkor Is hülyéskedni fog, ha elkapnak?

De én még egyre a belgán törtem a fejem, jó kis stukker. Hat töltény a tárban, egy a csőben. Megnéztem.

JÓ, de mihez kezdek vele?

— Erre mért nem válaszol? Akkor is hülyéskedni fog, ha elkapnak? Engem kétszer kaptak el. Harmadszor is elkaptak volna, ha Túröcszentmártonban az az asszony fel nem szed az utcán. Mi? Akkor is hülyéskedni fog?

— Akkor fogok csak igazán! Látod, nem ts lövünk oroszlánt. Eltesszük a stukkert arra az Időre, ha megpróbálnának elkapni. Halomra lövöldözzük az egész bandát...

De tényleg ml lesz, ha elkapnak?

Ha a partizánok kapnak el? Hát az nem lesz igazi elkopás

— szót értünk. Panellal ts szót értettünk.

JŐ.

Es ha, tegyük fel, belebotlunk a frontba?

Na várfunk csak!... Mondtuk, hogy a ruszkik már áttörtek valahol. Az oroszok. A szovjetek. Akkor mt van?

Akkor marad a régi szöveg. ,Kérem, én nem csináltam semmit... Tessék engem hazaengedni.“

Ja, ha maga nem csinált semmit, akkor maga most hazamegy... Iván loanovtcs, bocsássanak ennek a fiatalembernek egy lerepfárót a rendelkezésére. De ne azt a régit, annak rossz a rugózása...

Es mivan akkor, ha a tábort csendőrök kapnak el?

Vagy a gárdisták? Az SS-ek? Jelzem, ezt felesleges kategóriákba sorolni: tábori csendőrök, gárdisták, SS-ek — egykutya.

De igazán — ha ezek kapnak el, akkor mi van?.

Akkor itt a belga.

De csakugyan — minek is ez a stukker?

A tábori csendőrök ritkán járnak egyesével. Az SS-gk is többedmagukkal szoktak portyázni. Viszont a belga nem gépfegyver.

Erre elfelejtett kioktatni Pavel. Meg az asszony.

Mihez kezdjek a belgával egy SS rohamosztaggal szemben?

Pufjantsam le a srácot, azután csókoljam meg én is a stukker száját, hogy meg ne kínozhassanak? „A patkányoknak nem szokták letépni a körműket* — mondta Kriszta. En meglehetősen kényes vagyok a körmeimre, bevallom. JA körömtiszütómat még a büntetőben is sikerült megőriznem. Ügyeltem a körmeimre.)

„Na ide figyeljen, karpaszomántos! A tábori csendőröktől, meg az SS éktől óvakodjék, mint a pokoltüztö!.. . Azok kiverik magábul aztat is, amirül még csak nem is álmodott soha. Bezony, karpaszomántos..."

Marhaság.

Belülem nincsen mit kiverniük. őrmester úr.

„Nem é? Még aztat ts kiverik magábul. amirül soha seitése se vót, karpaszomántos ...'

Jó, de ott még nem tartunk.

Egyelőre ott tartunk, hogy időközben teljesen besötétedett. Töksötét lett. ott, a téli erdőn.

JDecemberben a legrövidebbek a nappalok, kisfiam ... Tudom, mama. Tanultuk a suliban. I

A srác szemlátomást kezdett elanyátlanodni. Már a lihegését is alig hallotta.

Megijedtem, hátraszóltam a sötétben:

— öcsit...

Sokára, nagyon sokára jött meg a halk, fáradt, elcsigázott válasz.

— Mi van?

Megnyugodtam. Egy fagyos fégrög megcsikordult a talpam alatt, megcsúsztam. Káromkodtam egy sort, s ez jó ürügy volt arra, hogy megállják.

— bekanyarodunk egy darabon. A hegy alatt, ez erdő alatt csak találunk valami csűrt vagy pajtát. Ott töltjük majd az egész éjszakát. Mi?

A srác megszívta az orrát, köpött is egyet.

— Maga a parancsnok — dünnyögte aztán egykedvűen.

Ettől visszatért az önbizalmam.

— Helyes. Akkor ezennel ki-, nevezlek parancsnokhelyettessé, — zsebembe nyúltam, előhalásztam az utolsó három szem aszalt szilvát. — Tessék. Ez a kinevezéssel jár. Gyerünk. A legelső ösvénnynél lekanyarodúnk.

Húsz perc múltán találtunk ts valami ősvényt vagy vízmosást, mindenesetre lefelé tartott.

A barátság hónapjának

ünnepségeire készülünk

(Folytatjuk)

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 87. évfordulójának ünnepségei, amelyekkel hagyományosan megkezdődik a csehszlovák-szovjet barátsági hónap. ismét alkalmat nyújtanak arra, hogy mélyenszántóan áttekintsük azokat az összefüsgéseket. amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom örökével kapcsolatosak. Nem véletlen. hogy éppen a Nagy Október évfordulójának ünnepségeivel kapcsolódik össze a csehszlovák—szovjet barátsági hónap, és a társadalom széles körű aktivitása; dolgozó népünk kinyilvánítja hazafias és internacionalista érzéseit, s fokozott igyekezettel járul hozzá a gazdasági feladatok túlteljesítéséhez.

A CSS7.BSZ a mostani időszakban a Nemzeti Front más szervezeteivel együtt, a pártszervek vezetésével elősegíti ennek az aktivitásnak a fejlődését és azt azokra az időszerű kérdésekre összpontosítja, amelyeket az évforduló ünnepségeivel és a csehszlovák—szovjet barátsági hónap rendezvényeivel összefüggésben elfogadott dokumentum tartalmaz. Minden igyekezetünket arra összpontosítjuk, hogy a rendezvényeket következetesen, idejében és összehangoltan készítsék elő.

A csehszlovák—szov|et barátsági hónnp folyamán a CSSZBSZ szervei és alapszervezetei az alábbi feladatokat végzik:

A POLITIKAI NEVELŐ

MUNKÁBAN:

Ipari és mezőgazdasági üzemekben, főiskolákon ás középiskolákban, középfokó szaktanintézetekben. más munkahelyeken és a lakóhelyeken

— beszélgetéseket és kérdésfelelet esteket rendeznek a békés egymás mellett élésre irányuló szovjet külpolitikáról, a Szovjetunió új békekezdeményezéseiről;

— beszélgetéseket szerveznek a Szovjetunióban megalakult I. csehszlovák hadtest tagjaival. a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének tagjaival a szovjet és a csehszlovák katonák közös harcáról, a Szovjetuniónak a fasizmus leverésében és a Csehszlovák Köztársaság felszabadításában való döntő szerepéről;

— találkozókat és beszélgetéseket szerveznek a szovjet középső hadseregcsoport katonáival a Szovjetunió és a szovjet hadsereg jelenlegi szerepéről a béke és a szocializmus megvédésében;

— látogatásokat rendeznek, főképpen felnőttek és gyermekek kollektíváinak látogatását a nemzeti felszabadító küzdelem, valamint a szovjet hadsereg és a csehszlovák hadtest harcainak emlékezetes helyeire;

— beszélgetéseket szerveznek

csehszlovák szakemberekkel és a CSSZSZK-ban dolgozó szovjet szakemberekkel a csehszlovák —szovjet gazdasági, főképpen pedig a tudományos-műszaki együttműködés jelen tőségéről

és távlatairól.

A KULTURÁLIS

TÖMEGMUNKÄBAN

— megszervezik a szovjet játékfilmek hagyományos fesztiváljait és szemléit, a filmek bemutatói fölött védnökséget vállalnak és ezekkel kapcsolatban beszélgetéseket rendeznek;

— megrendezik a rövid- é* dokumentumfilmek szemléit, gondoskodnak a diákotthonokban és az ifjúsági házakban a kiválasztntt szovjet filmek és csehszlovák tv-adások közös megtekintéséről;

— megszervezik az olvasók konferenciáit a kiválasztott könyevkről: Solohov: Emberi .sors; Fortisev: Észak romantikusai; Granyin—Adamovics: Blokádnapló II;

— a szovjet irodalommal kapcsolatos munka fejlesztésére használják ki az országos szovjet irodalmi napokat, hogy további javulást érjenek el a mai szovjet irodalmi alkotások propagálásában;

— ünnepi szemléket, gyűléseket szerveznek a CSjSŽBSZ amatőr művészeti versenyei — a Puskin-emlékverseny, a Barátság Dallamai — résztvevőinek fellépésével; előkészítik a szovjet barátaink életéről, a csehszlovák—szovjet barátságról szőlő képzőművészeti alkotások kiállításait; a kiválasztott járásokban megrendezik a szovjet kultúra napjait;

— igyekeznek elérni, hogy a csehszlovákiai hivatásos művészegyüttesek a barátsági hónapban műsorukba iktassák be kiváló orosz, főképpen pedig szovjet szerzők műveit.

A MUNKA FS TÁRSADALMI

aktivitásban

A munka- és társadalmi aktivitás fejlesztését a 7. ötéves terv feladatainak következetes teljesítésére, főképpen a munkatermelékenység növelésére, az anyagköltségek csökkentésére, a tudományos-műszaki fejlődés vívmányai gyakorlati alkalmazásának meggyorsítására és я Nemzeti Front választási programjainak megvalósítására irányítsák Kiváltképpen nagy gondot fordítsanak a Szovjetunió megrendeléseinek teljesítésére.

A dnlgozők kezdeményezésében a CSKP KB 10. ülésének határozataiból és a CSKP KB, a CSSZSZK NF KB meg a szövetségi kormány mozgósító — a csehszlovák nép nemzeti felszabadító harca betetőzése és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása 4П évfordulója alkalmából kiadott — felhívásából induljanak ki.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom B7. évfordulója és a csehszlovák—szovjet barátsági hónap alkalmából a CSSZBSZ szervei és alapszervezetei részt vesznek a hagyományos ünnepi akciók megrendezésében; ezeket az akciókat a CSKP, a Nemzeti Front szervei és a nemzett bizottságok közösen szervezik.

A csehszlovák—szovjet barátsági hónap befejezése alkalmából valamennyi kerületi és járási városban kulturális műsorral egybekapcsolt ünnepi gyűléseket tartanak. (szb)

Az ukrán kultúra svldníki szabadtéri múzeumában található helyreállított parasztházak egyike - belülről Fotö; CsTg