Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-11-03 / 44. szám

1984. november 3. SZABAD FÖLDMŰVES RÁCZ OLIVÉR: li □nr ] VI □Ily VOLTUNK Ili // 0r ti (13.1 De a pedagógusnál nem kis — Michalovce — hangzót1 a Kolovrattal találkoztam elsó- készséges válasz, nek, hanem Soóváry kartárs­sal. öt is ismertem: gimnáziumi Akkor már kitört a röhögés, tanár volt. Egy kicsit megle- Még Kutna tanár úr is mosoly­pődtem, hogy ott találom. 9°lt. Finoman, de leplezetlenül. — Miért nem segít, kartárs ür? — kérdezte Soóváry tanár ür a fülemhez hajolva, szemre­hányóan, magyarul. — Ja szlo­vák — fordult vissza aztán Kutna tanár úrhoz makacsul. De Kutna tanár úr is megma­kacsolta magát: visszatért a magyar nyelvre, és a többi már simán ment. Soóváry tanár urat aztán tó két esztendeig nem láttam. S végül egy borongós téli na pon a városban, pontosan a dóm előtt ismét találkoztam vele. — Soóváry tanár ür! — kiál­tottam fel örömmel. — Bocsá­nat — Solnohradský, ha fól emlékszem... — helyesbítet­tem aztán gyorsan. De Soöváry-SolnohraAskij ta­nár ür mereven rendre utasí­tott. — Most Slatinsky a nevem — mondta szlovákul. — Áttelepül­tem. Most várom, hova külde­nek tanítani. Nagyon rosszul beszélek szlovákul? — Nagyon fól beszél szlová­kul — hazudtam magyarul. — Erezze jól magái nálunk. Mi újság odaát? — Rossz — suttogta Soóváry -Solnohradský-Slatinský tanár ür magyarul. — Nagyon rossz. Nyomor. Mondja — — kérdez­te, és felcsillant a szeme —, a Bata cipöbolt még ott van, ahol régen volt? — Batya — mondtam. — Bata. Nem Bata. Mindig bosszantott, már a háború előtt ts. ha valaki a ci­pők árán keresztül szemlélte a köztársaságot. „Nektek jó' — mondogatták a rokonaink. Ismerőseink, vala­hányszor nyáron ellátogattak a városba odaátról. — „Nektek jó. Bagóért vásárolhattok cipőt. Bata-clpőt.“ — Jó — mondta Soóváry-Sol­­nohradsktJ-Slatinskp ür türel­metlenül. — Ott van még, ahol volt? Csak tegnap érkeztünk. Még nem értünk rá tájékozód­ni. — Igen — mondtam —, ott van. De már nem Bata árusítja a Bafa-cipőket. Államosították. Nem figyelt rám. Bata-cipö. Elbúcsúztunk egymástól. Hideg volt, tél volt, megbor­zongtam. Megborzongatott ez a konok, kitartó, Bata-cipós Soó­­oáry-Solnohradskg-Slatinskg.,. Soha többé nem láttam. • v . (Később hallottam, hogy va­lahol vidékén kapott állást, ma­gyar tannyelvű iskolában, ter­mészetesen.) Hát ez volt. Csakhogy... csakhogy akkor, ott a behavazott téli erdőben, a hátam mögött a srác szaggatott zihálásával, kezdtek komoly gondjaim lenni. Nagyon korán beköszöntött abban az esztendőben a tél a hegyek közé; csuda gyorsan kezdett bealkonyodnt. És én, sajnos, nem tudtam, merre já­runk. Lopva, oldalvást a srácra pil­lantottam. Merev volt az arca és feszes. A bőr, a sovány kamaszbőre fe­szült a pofacsontjain. Sötét volt az arca. Sötét a sötétben. Tud­tam ezt a srácot valahol meg kell pihentetnem. De vajon hol lehetünk?. — Eljöttem jelentkezni — súgta a fülembe Soóváry kar­társ ür. — Gondolja, hogy fel­vesznek, kolléga ür? Még mielőtt válaszolhattam volna, már tessékeltek is befe­lé. Négyesével. — Maradjon mellettem, kol­léga ür. — Segítsen ha meg­akadnék — súgta a fülembe Soóváry kartárs úr. — Jól fel­készültem de ha mégis ... Odabent Kutna tanár úr várt bennünket, kis Kolovrattal meg két leányzóval. Megőrültünk egymásnak Kut­na tanár úrral. Tanított a gl­­minkben. Rendes tag volt. A Kormányzó Ür alatt a szlovák gimiben tanított, de nem so­káig. Idő előtt nyugdíjazták. Miután kiörvendeztük magun­kat egymás láttán, Kutna tanár úr Soóváry kartárs úrhoz for­dult: — A, maga Is ellőtt, kolléga úr? — kérdezte barátságosan, de aztán elkomolyodott. — At­tól tartok, hiába fáradt, kolléga úr: magyarokat — úgy értem, magyarországi magyarokat — mondta szemérmesen — nem nagyon alkalmazhatunk__Saj­nálom, kolléga ür — mondta magyarul. Soóváry kartárs úr kihúzta magát. — Ja nye^magyar, la szlovák — mondta szlovákul. Kutna tanár úr elbámult. — Na Jó — mondta aztán halkan —, na jó. — Zavartan felkapott egy kérdőívet, tanul­mányozni kezdte. A szemüvege alól lopva még egyszer szem- Ugyre vette Soóváry tanár urat, hogy lássa, nem tréfál-e. De Soóváry úr nem tréfált. Kutna >;tanár úr felsóhajtot. — Hát akkor-lássunk hozzá — mondta halkan. — A neve Soóváry Kálmán, ugyebár? — kérdezte magyarul. — Nye. Koloman Solnohrad­­skt) — mondta Soóváry tanár úr szlovákul. — De hiszen én Ismerem ma­gát. kolléga úr — fakadt kt Kutna tanár úr még nagyobb zavarban és változatlanul ma­gyarul. — Maga Soóváry kollé­ga. Evek óta Ismerem kolléga urat . ., De Soóváry kolléga úr nem lőtt zavarba. , 4 r-jTJ? S — Soóváry magyarizované mééno — mondta méltóságtel­jesen. szépen, ékes szittya kt­­ejtéssel fól megnyomta az é­­ket. — Ofyec magyarlzoval mééno. Ja szlovák. Ezt ts előre betanulta. Kutna tanár úr már nem cso­dálkozott tovább. Visszahelyezte a kérdőívet az asztalra, sorra vette a kérdése­ket. Soóváry kolléga úr élénkén figyelt. A jelentkezések akkor már három napja folytak; volt Ideje bemagolni a sorrendet és a válaszokat. Csakhogy Kutna tanár úr ez­­’ úttal eltévesztette a sorrendet. <— Hol született, kolléga úr? — kérdezte most már hivatalo­san. szlovák nyelven. — 12. В 1916 — hangzott a válasz rendületlenül. Némi kuncogás akadt, dt Kutna tanár úr most már élve­zettel folytatta. — Es mikor kolléga úr? >­­Mrdezte szlovákul. „Az erdőben úgy tájékozó­dunk ...“ ló, voltam én is kis­cserkész meg turista legek, de hiányzott Valenciáner gyógy­szerész úr!j meg minden. Iránytű, térkép. Iránytűm nem volt, a térkép­ről azt hittem, a fejemben van. De a lejemben egyelőre csak gondok és riadt, ijesztő gondo­latok kavarogtak. Mihez kezdjek a sráccal? — Az apám azóta biztosan belebolondult a dühébe — szó­lalt meg a srác váratlanul a hátam mögött. — Ha elkapja azt a rohadt leventeoktatót, elevenen megnyúzza. Meglepett, milyen józan és tárgyilagos a hangja. Annak el­lenére. amit mondott. Vagány srác. Tökéletesen rám bízta ma­gát. Rám. A srác pedig folytatta: — Az anyámnak meg már btzosan meghasadt a szíve ... Vacsorára mii kafolunk? Ehen pusztulok ebbe a rongy erdő­be ... Vagy megfagyunk. Vagy megesznek a farkasok, gondoltam dühösen. Azon kap­tam magam, hogy majdnem hangosan kimondtam: ebben az erdőben nincsenek farkasok ... Kezdek becsavarodni? — Lövünk valamit — mond­tam hangosan —, ne félj. Nyu­­lat. őzet, oroszlánt. Aztán ha­talmas tüzet rakunk, megsilt­­fük. Pecsenyéi sütünk. Van stukkerem, nem tudtad? Megmutattam neki a beľgdt. — Ezzel ejtfUk el a zsák­mányt. ne izgulj. De a srácot nem érdekelte a belga. — Maga mindig hülyéskedik — morogta rosszkedvűen. — Akkor Is hülyéskedni fog, ha elkapnak? De én még egyre a belgán törtem a fejem, jó kis stukker. Hat töltény a tárban, egy a csőben. Megnéztem. JÓ, de mihez kezdek vele? — Erre mért nem válaszol? Akkor is hülyéskedni fog, ha elkapnak? Engem kétszer kap­tak el. Harmadszor is elkaptak volna, ha Túröcszentmártonban az az asszony fel nem szed az utcán. Mi? Akkor is hülyésked­ni fog? — Akkor fogok csak igazán! Látod, nem ts lövünk oroszlánt. Eltesszük a stukkert arra az Időre, ha megpróbálnának el­kapni. Halomra lövöldözzük az egész bandát... De tényleg ml lesz, ha elkap­nak? Ha a partizánok kapnak el? Hát az nem lesz igazi elkopás — szót értünk. Panellal ts szót értettünk. JŐ. Es ha, tegyük fel, belebotlunk a frontba? Na várfunk csak!... Mond­tuk, hogy a ruszkik már áttör­tek valahol. Az oroszok. A szov­jetek. Akkor mt van? Akkor marad a régi szöveg. ,Kérem, én nem csináltam sem­mit... Tessék engem hazaen­gedni.“ Ja, ha maga nem csinált sem­mit, akkor maga most haza­megy... Iván loanovtcs, bo­csássanak ennek a fiatalember­nek egy lerepfárót a rendelke­zésére. De ne azt a régit, an­nak rossz a rugózása... Es mivan akkor, ha a tábort csendőrök kapnak el? Vagy a gárdisták? Az SS-ek? Jelzem, ezt felesleges kategó­riákba sorolni: tábori csend­őrök, gárdisták, SS-ek — egy­kutya. De igazán — ha ezek kapnak el, akkor mi van?. Akkor itt a belga. De csakugyan — minek is ez a stukker? A tábori csendőrök ritkán járnak egyesével. Az SS-gk is többedmagukkal szoktak por­­tyázni. Viszont a belga nem gépfegyver. Erre elfelejtett kioktatni Pa­vel. Meg az asszony. Mihez kezdjek a belgával egy SS rohamosztaggal szemben? Pufjantsam le a srácot, az­után csókoljam meg én is a stukker száját, hogy meg ne kínozhassanak? „A patkányok­nak nem szokták letépni a kör­­műket* — mondta Kriszta. En meglehetősen kényes vagyok a körmeimre, bevallom. JA kö­­römtiszütómat még a büntető­ben is sikerült megőriznem. Ügyeltem a körmeimre.) „Na ide figyeljen, karpaszo­­mántos! A tábori csendőröktől, meg az SS éktől óvakodjék, mint a pokoltüztö!.. . Azok ki­verik magábul aztat is, amirül még csak nem is álmodott so­ha. Bezony, karpaszomántos..." Marhaság. Belülem nincsen mit kiver­niük. őrmester úr. „Nem é? Még aztat ts kiverik magábul. amirül soha seitése se vót, karpaszomántos ...' Jó, de ott még nem tartunk. Egyelőre ott tartunk, hogy időközben teljesen besötétedett. Töksötét lett. ott, a téli erdőn. JDecemberben a legrövidebbek a nappalok, kisfiam ... Tudom, mama. Tanultuk a suliban. I A srác szemlátomást kezdett elanyátlanodni. Már a lihegését is alig hallotta. Megijedtem, hátraszóltam a sötétben: — öcsit... Sokára, nagyon sokára jött meg a halk, fáradt, elcsigázott válasz. — Mi van? Megnyugodtam. Egy fagyos fégrög megcsikordult a talpam alatt, megcsúsztam. Káromkod­tam egy sort, s ez jó ürügy volt arra, hogy megállják. — bekanyarodunk egy dara­bon. A hegy alatt, ez erdő alatt csak találunk valami csűrt vagy pajtát. Ott töltjük majd az egész éjszakát. Mi? A srác megszívta az orrát, köpött is egyet. — Maga a parancsnok — dünnyögte aztán egykedvűen. Ettől visszatért az önbizal­mam. — Helyes. Akkor ezennel ki-, nevezlek parancsnokhelyettes­sé, — zsebembe nyúltam, elő­halásztam az utolsó három szem aszalt szilvát. — Tessék. Ez a kinevezéssel jár. Gyerünk. A legelső ösvénnynél lekanya­­rodúnk. Húsz perc múltán találtunk ts valami ősvényt vagy vízmo­sást, mindenesetre lefelé tar­tott. A barátság hónapjának ünnepségeire készülünk (Folytatjuk) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 87. évfordulójának ünnepségei, amelyekkel hagyo­mányosan megkezdődik a cseh­szlovák-szovjet barátsági hó­nap. ismét alkalmat nyújtanak arra, hogy mélyenszántóan át­tekintsük azokat az összefüsgé­­seket. amelyek a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom örö­kével kapcsolatosak. Nem vé­letlen. hogy éppen a Nagy Ok­tóber évfordulójának ünnepsé­geivel kapcsolódik össze a csehszlovák—szovjet barátsági hónap, és a társadalom széles körű aktivitása; dolgozó né­pünk kinyilvánítja hazafias és internacionalista érzéseit, s fo­kozott igyekezettel járul hozzá a gazdasági feladatok túltelje­sítéséhez. A CSS7.BSZ a mostani idő­szakban a Nemzeti Front más szervezeteivel együtt, a párt­­szervek vezetésével elősegíti ennek az aktivitásnak a fejlő­dését és azt azokra az időszerű kérdésekre összpontosítja, ame­lyeket az évforduló ünnepsé­geivel és a csehszlovák—szov­jet barátsági hónap rendezvé­nyeivel összefüggésben elfoga­dott dokumentum tartalmaz. Minden igyekezetünket arra összpontosítjuk, hogy a rendez­vényeket következetesen, ide­jében és összehangoltan készít­sék elő. A csehszlovák—szov|et barát­sági hónnp folyamán a CSSZBSZ szervei és alapszervezetei az alábbi feladatokat végzik: A POLITIKAI NEVELŐ MUNKÁBAN: Ipari és mezőgazdasági üze­mekben, főiskolákon ás közép­iskolákban, középfokó szaktan­­intézetekben. más munkahelye­ken és a lakóhelyeken — beszélgetéseket és kérdés­felelet esteket rendeznek a bé­kés egymás mellett élésre irá­nyuló szovjet külpolitikáról, a Szovjetunió új békekezdemé­nyezéseiről; — beszélgetéseket szervez­nek a Szovjetunióban megala­kult I. csehszlovák hadtest tag­jaival. a Fasisztaellenes Harco­sok Szövetségének tagjaival a szovjet és a csehszlovák kato­nák közös harcáról, a Szovjet­uniónak a fasizmus leverésében és a Csehszlovák Köztársaság felszabadításában való döntő szerepéről; — találkozókat és beszélge­téseket szerveznek a szovjet középső hadseregcsoport kato­náival a Szovjetunió és a szov­jet hadsereg jelenlegi szerepé­ről a béke és a szocializmus megvédésében; — látogatásokat rendeznek, főképpen felnőttek és gyerme­kek kollektíváinak látogatását a nemzeti felszabadító küzde­lem, valamint a szovjet hadse­reg és a csehszlovák hadtest harcainak emlékezetes helyei­re; — beszélgetéseket szerveznek csehszlovák szakemberekkel és a CSSZSZK-ban dolgozó szovjet szakemberekkel a csehszlovák —szovjet gazdasági, főképpen pedig a tudományos-műszaki együttműködés jelen tőségéről és távlatairól. A KULTURÁLIS TÖMEGMUNKÄBAN — megszervezik a szovjet já­tékfilmek hagyományos feszti­váljait és szemléit, a filmek be­mutatói fölött védnökséget vál­lalnak és ezekkel kapcsolatban beszélgetéseket rendeznek; — megrendezik a rövid- é* dokumentumfilmek szemléit, gondoskodnak a diákotthonok­ban és az ifjúsági házakban a kiválasztntt szovjet filmek és csehszlovák tv-adások közös megtekintéséről; — megszervezik az olvasók konferenciáit a kiválasztott könyevkről: Solohov: Emberi .sors; Fortisev: Észak roman­tikusai; Granyin—Adamovics: Blokádnapló II; — a szovjet irodalommal kapcsolatos munka fejlesztésé­re használják ki az országos szovjet irodalmi napokat, hogy további javulást érjenek el a mai szovjet irodalmi alkotások propagálásában; — ünnepi szemléket, gyűlé­seket szerveznek a CSjSŽBSZ amatőr művészeti versenyei — a Puskin-emlékverseny, a Ba­­rátság Dallamai — résztvevői­nek fellépésével; előkészítik a szovjet barátaink életéről, a csehszlovák—szovjet barátság­ról szőlő képzőművészeti alko­tások kiállításait; a kiválasz­tott járásokban megrendezik a szovjet kultúra napjait; — igyekeznek elérni, hogy a csehszlovákiai hivatásos mű­vészegyüttesek a barátsági hó­napban műsorukba iktassák be kiváló orosz, főképpen pedig szovjet szerzők műveit. A MUNKA FS TÁRSADALMI aktivitásban A munka- és társadalmi akti­vitás fejlesztését a 7. ötéves terv feladatainak következetes teljesítésére, főképpen a mun­katermelékenység növelésére, az anyagköltségek csökkenté­sére, a tudományos-műszaki fej­lődés vívmányai gyakorlati al­kalmazásának meggyorsítására és я Nemzeti Front választási programjainak megvalósítására irányítsák Kiváltképpen nagy gondot fordítsanak a Szovjet­unió megrendeléseinek teljesí­tésére. A dnlgozők kezdeményezésé­ben a CSKP KB 10. ülésének határozataiból és a CSKP KB, a CSSZSZK NF KB meg a szö­vetségi kormány mozgósító — a csehszlovák nép nemzeti fel­szabadító harca betetőzése és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása 4П évfordulója alkalmából kiadott — felhívá­sából induljanak ki. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom B7. évfordulója és a csehszlovák—szovjet barátsá­gi hónap alkalmából a CSSZBSZ szervei és alapszervezetei részt vesznek a hagyományos ünnepi akciók megrendezésében; eze­ket az akciókat a CSKP, a Nem­zeti Front szervei és a nemzett bizottságok közösen szervezik. A csehszlovák—szovjet barát­sági hónap befejezése alkalmá­ból valamennyi kerületi és já­rási városban kulturális műsor­ral egybekapcsolt ünnepi gyű­léseket tartanak. (szb) Az ukrán kultúra svldníki szabadtéri múzeumában található helyreállított parasztházak egyike - belülről Fotö; CsTg

Next

/
Thumbnails
Contents