Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-11-03 / 44. szám

1984. november 3, SZABAD FÖLDMŰVES 3 A szovjet-amerikai kapcsolatokról Ä The Washington Post moszkvai tudósítói irodájának vezetője kéréssel fordult Konsztantyin Csernyenkóhoz, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kárához, válaszoljon a szovjet—ame­rikai kapcsolatokat érintő olyan kér­désekre, amelyek nemcsak lapjának olvasóit, hanem világszerte emberek millióit foglalkoztatják. • Reagan elnök azt mondta, hogy az Egyesült Államok kész a Szovjet­unióval felújítani a párbeszédet szá­mos tárgykörben, így a fegyverzetel­lenőrzésről is. Hogyan ítéli meg a Szovjetunió a Reagan elnök által ki­nyilvánított tárgyalási készséget — hangzott az első kérdés. — Már korábban is elhangzottak kijelentések az amerikai kormányzat tárgyalási készségéről — kezdte vá­laszát Csernyenko. — Azokat azonban egyetlen alkalommal sem kísérték olyan tények, amelyek azt mutatták volna, hogy tényleges igény volna Igazságos és kölcsönösen elfogadható alapon való megállapodásra kapcsola­taink akárcsak egyetlen kérdésében, mindenekelőtt a fegyverzetkorlátozás területén és a háborús veszély csök­kentésében. Az általunk előterjesztett konkrét javaslatok minden alkalommal válasz nélkül maradtak. Így volt ez például márciusban, amikor a másik félnek több javaslatot tettünk. Megállapodás elérése akárcsak néhányukban is reá­lis előrehaladást jelentett volna mind a szovjet—amerikai kapcsolatokban* mind a nemzetközi helyzet egészé­ben. A javaslatainkra adandó vála­szok elől azonban a másik fél egy­szerűen kitért. így volt ez júniusban Is, amikor indítványoztuk, hogy kös­sünk megállapodást a világűr milita­­rizálásának megelőzésére. Akkor vá­laszoltak ugyan, de hogyan. Megkí­sérelték megváltoztatni a tárgyalások tárgykörét; azt javasolták, hogy a nukleáris fegyverekre vonatkozó kér­déseket vitassunk meg, tehát olyano­kat, amelyekről korábban Genfben folytattunk tárgyalásokat, ám e tár­gyalásokat az Egyesült Államok szét­robbantotta. Washington nemcsak ki­tért az elől. hogy elhárítsa az új ame­rikai rakéták nyugat-európai elhelye­zésével emelt akadályokat, hanem még folytatja is rakétáinak telepíté­sét. Mi a helyzet a világűrrel? Ä fegy­verkezési versenynek a világűrből való kirekesztése helyett azt javasol­ták nekünk, hogy egy ilyen verseny szabályait dolgozzuk ki. Ez azonban lényegében magának az űrfegyverke­zést versenynek törvényesítését jelen­tené. Érthető módon mi ebbe nem egyezhetünk bele. A mi célunk a vi­lágűr tényleges békéjének biztosítása. Állhatatosan törekedni fogunk e cél elérésére. Nos, ezek a tények. Most pedig Reagan elnök önök ál­tal emlegetett nyilatkozatáról szól­nék. Ha az elnök által kinyilvánított készség a tárgyalásokra nem egysze­rűen taktikai lépés, akkor kijelentem, hogy a Szovjetunión egyáltalán nem múlik a dolog. A komoly és érdemi tárgyalásokra mindig is készen vol­tunk, s ezt nemegyszer ki is nyilvá­nítottuk. Készek vagyunk tárgyalásokat kez­deni azzal a céllal, hogy szerződést dolgozzunk ki és kössünk a világűr milítarlzálásának megakadályozására. Ez magába foglalná a műholdelhárító rendszerről való teljes lemondást és azt, hogy a tárgyalások napjától kezd­ve kölcsönös moratórium lépjen élet­be az űrfegyverkísérletekre és az űr­fegyverek rendszerbe állítására. Így fogalmazzuk meg javaslatainkat már elejétől kezdve. A válasz Washington­ra vár. Továbbra is érvényes az a szovjet javaslat, hogy az atomhatalmak fa­gyasszák be valamennyi- atomfegyve­rüket mennyiségi és minőségi érte­lemben egyaránt. A megállapodás eb­ben az értelemben azt jelentené, hogy kölcsönösen megszüntetnénk a nuk­leáris fegyvertár valamennyi össze­tevőjének felhalmozását, beleértve a hordozóeszközöket és az atomtölte­teket. Ezzel megállítanánk a nukleá­ris fegyverkezési versenyt. Mindez pe­dig döntő módon megkönnyítené a további megállapodásokat ezen fegy­verek csökkentéséről egészen majdani teljes megsemmisítésükig. Változat­lanul a Fehér Ház asztalán fekszik még egy további hivatalos javasla­tunk arról, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok állapodjék meg el­sőként atomfegyverzetük befagyasztá­sáról, ezzel mutatva példát más atom­hatalmaknak. Reális lehetőség van az atomfegy­­verkísérletek általános és teljes be­tiltásáról szóló szerződés kidolgozá­sának befejezésére. Ha nem lesznek ilyen kísérletek, ez azt jelenti, hogy nem fogják tökéletesíteni ezeket a fegyvereket, és akkor a nukleáris fegyverkezési verseny fékeződik. Az Egyesült Államok itt is tettekkel bizo­nyíthatja, hogy őszinték a nukleáris fegyverkezés megfékezéséről tett ki­jelentései. Bizonyíthatja akár azzal is, hogy ratifikálja a föld alatti atom­­robbantásokról szóló szovjet—ameri­kai megállapodásokat. Ezeket már 1974-ben és 1976-ban aláírták. Az Egyesült Államok éppen a ratifiká­lással bizonyíthat, nem pedig azzal, hogy — mint az amerikai fél javasol­ja — pártatlan megfigyelőket hívja­nak meg a robbantások ellenőrzésére. Vannak más lényeges kérdések is, a­­melyeket — feltételezem az elnök' jól ismer. Mindezek megoldást és érdemi erőfeszítéseket követelnek. Csupán szólamok maradnak a gyakorlati tet­tekkel alá nem támasztott kijelenté­sek a tárgyalási készségről. Feltételezem, hogy az általam mon­dottak választ adnak az ön kérdésére. # Széles körben elterjedt vélemény szerint nemrégiben a szovjet—ameri­kai kapcsolatok javulására való elő­relépés jelei mutatkoztak. Mi a véle­ménye arról és milyen távlatokat lát ön e kapcsolatok számára az elkövet­kező időszakban? Sajnos, egyelőre nincs alapja an« nak, hogy a szovjet—amerikai kap­csolatokban pozitív előrelépésről, mint tényről beszéljünk. Lehetséges-e az előrelépés? Erre egyértelműen azt válaszolom, hogy igen, lehetséges. Az általam említett problémák meg­oldása elősegítené ezt. Meggyőződésem, hogy a szovjet­­amerikai kapcsolatok építő szellemű fejlesztésének nincs ésszerű alterna­tívája. Mi természetesen nem hu­nyunk szemet afelett, hogy társadal­mi rendszerünk, világnézetünk külön­böző. De ha állandóan e két ország által viselt felelősségre gondolunk, ha a békét és nem a háborút célzó politikát akarunk folytatni, akkor ezek a különbségek nemcsak, hogy nem akadályozzák, hanem ellenkező­leg, szükségessé teszik a kölcsönös megértés kialakítását. Már szóltam róla, és szeretném is­mételten hangsúlyozni: mi jő viszonyt akarunk az Egyesült Államokkal, és a tapasztalat azt bizonyítja hogy ezek a kapcsolatok lehetnek jók. Ehhez feltétlenül szükséges mindkét fél köl­csönös akarata, hogy a kapcsolatok egyenjogú, kölcsönösen előnyös és a béke ügyét szolgáló alapokra épülje­nek — válaszolta Konsztantyin Cser­nyenko. 1 ,i ———---— ГТТП .............—hím ГГГПГГЩЩ' A múlt héten Moszkvában ülést tartott az SZKP Központi Bizottsá­ga. Konsztantyin Csernyenko főtitkár beszéde után áttekintették az országos élelmiszeralap folya­matos növelését célzó öntözéses gazdálkodás és az öntözött földek­­hasznosításának hosszú távú prog­ramját, melyről klyikolaj T y i h o­­n o v, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnöke tartott beszámolót. Nagyszabású program a szovjet mezőgazdaság fejlesztésére Konsztantyin Csernyenko beszédéből A Központi Bizottság ülésén mon­dott beszédében Konsztantyin Cser­nyenko bejelentette, hogy a Szovjet­unióban újabb széles körű intézkedé­seket kívánnak foganatosítani a me­zőgazdasági termelés fokozottabb bel­terjessé tételére és egy átfogó talaj­javítási program megvalósítására. A főtitkár emlékeztetett rá, hogy a köz­ponti bizottság két évvel ezelőtt hagy­ta jóvá a Szovjetunió élelmiszerprog­ramját, és ma már kimutatható, hogy az azóta eltelt időszak számottevő eredményeket hozott. 1983-ban a Szovjetunió történelmének eddigi leg­nagyobb mezőgazdasági termelését érte el. A mezőgazdasági dolgozók a mostani kedvezőtlen időjárási körül­mények között is arra törekszenek, hogy az idei eredmény ne legyen rosszabb a tavalyinál. Az már ma is bizonyos, hogy 1983 és 1984 összesí­tett mezőgazdasági termelése nagyobb lesz, mint a jelenlegi ötéves terv első két évében volt. A mezőgazdaság szá­mára azonban továbbra is kulcsfon­tosságú probléma a gabonatermelés állandó növelése. Ugyancsak kiemel­kedően fontos, hogy az állattenyész­tésben tapasztalható kedvező irányo­kat sikerüljön tovább folytatni s meg­induljon az ágazat tartós, gyors üte­mű fejlődése. A feladatot a mezőgaz­dasági termelés belterjessé tételével és a nagyüzemi módszerekre való át­álláséval leltet teljesíteni. A továb« biakban Konsztantyin Csernyenko szólt arról, hogy a szovjet mezőgaz­daság dolgozóinak a kétségtelen e­­eredmények ellenére sincs okuk az önelégültségre, mivel a mezőgazdasá­gi termelés még mindig elmarad a szükségletektől. Ez nyugtalanítja az SZKP Központi Bizottságát is. Üj, az eddiginél hatékonyabb módszerekre van szükség ahhoz, hogy a mezőgaz­daság a népgazdaság magasan fejlett ágává váljon. Az SZKP Központi Bi­zottsága ezért tartja szükségesnek egy széles körű talajjavítási program megvalósítását. Ogy tekinti ezt, mint a mezőgazdasági termelés további nö­velésének egyik döntő tényezőjét. A Szovjetunióban viszonylag rövid idő alatt a másfélszeresére kell nö­velni az öntözött és lecsapolt mező­­gazdasági területek nagyságát. Ezzel lehetővé válik az ilyen területekről származó termés megduplázása. Mind­ez végeredményben azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelés csaknem fele mentesül az időjárás hatásaitól. Létre kell hozni több, nagyüzemi ter­melést folytató és garantált termés­­eredményt nyújtó mezőgazdasági te­rületet is. Ehhez fel kell használni a legkorszerűbb automata gépeket. Ko­rábban a Szovjetunió még csak nem is gondolhatott ilyen jellegű felada­tok megoldására. Ma viszont megvan­nak rá a lehetőségei, biszen a szov­jet gépgyártás áttér a legkorszerűbb mezőgazdasági gépek és berendezé­sek gyártására — mutatott rá Kon­sztantyin Csernyenko. A továbbiak­ban arról szólt, hogy a beszédében is felvázolt nagyarányú talajjavítási programot elsősorban az ország déli területein valósítják meg, ahol meg­felelő termőföldek állnak rendelke­zésre, kedvező az éghajlat és az idő­járás, adott a szükséges munkaerő s mindez lehetővé teszi, hogy rövid időn belül a maximális eredményt érjék el. Ezzel párhuzamosan termé­szetesen folytatják a talajjavítást munkálatokat a Szovjetunió európai részének északi és észak-nyugati vi­zenyős területein is. Beszédében a pártfőtitkár más kér« désekre is kitért. Emlékeztetett rá, hogy az SZKP soron következő XXVII. kongresszusa a gyakorlati előkészítés időszakába lépett. A Politikai Bizott­ság különösen nagy figyelmet szentel jelenleg az újjászerkesztett pártprog­ram előkészítésének. Most dolgozzák ki az SZKP szervezeti szabályzatában végrehajtandó esetleges változtatá­sokra vonatkozó javaslatokat Is. A’ szervezeti szabályzatnak és az újjá' szerkesztett pártprogramnak egyaránt tükröznie kell a párt belső szerve« zeti életével, munkastílusával, mődsze* reivel szemben támasztott, az SZKP politikai irányvonalából fakadó ma« gas követelményeket. A kongresszus­ra való felkészülés időszakéban ki« dolgozzák az 1988—1990-es időszakra vonatkozó, valamint a távlati társa­dalmi-gazdasági tervoket is. Végezetül Csernyenko elvtárs megállapította, hogy a szovjet gazdaság Idei ered« ményei nem lesznek rosszak, javul« nak a minőségi mutatók, emelkedik a szovjet emberek életszínvonala. U- gyanakkor még több üzem, gazdaság, a népgazdaság sok ágazata lehetősé­geinél kevesebbet teljesít. Mindent meg kell tenni azért, hogy 1985, az ötéves terv zárőévének végéig, ezek a gazdaságok behozzák- lemaradásuk kát. Nyikolaj Tyihonov beszámolójából Tyihonov elvtárs beszámolót tartott az öntözéses gazdálkodás hoszsú tá­vú programjáról. Beszédében hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió agrárpo­litikája a párt gazdaságpolitikájának legfontosabb alkotóeleme. A jelenlegi agrárpolitika alapjait az SZKP 1965 tavaszán rakta le, s- azóta a koilekti­­vizált mezőgazdaságban a termelési alapok négy és félszeresére nőttek. A mezőgazdaság energiaellátottsága 3,6-szeresére emelkedett, maga a me­zőgazdaság közel négyszer annyi mű­trágyát kap, mint 1965-ben. Jelentős javulás következett be a mezőgazda­­sági dolgozók életkörülményeiben. Azok az intézkedések, amelyeket a mezőgazdasági munkaerő növelése érdekében tett, lehetővé tették a me­zőgazdaság éves átlagtermelésének jelentős fokozását. Ugyanakkor azon­ban a növekedés üteme ma még nem felel meg a szükségletek növekedésé­nek — mondotta Tyihonov, és utalt arra: a termelés jó része aszályos, illetve túlságosan csapadékos öveze­tekben folyik. A párt és a kormány vezetése a helyzet elemzését köve­tően nélkülözhetetlennek minősítette a talajjavítás további fejlesztésében a kiegészítő, nagyarányú intézkedések végrehajtását. Az elmúlt években ha­talmas, a talajjavítás céljait szolgáló beruházásokat hajtottak végre. Egye­bek között 118 víztározó épült, s re­konstruáltak, felépítettek illetve átad­tak számos csatornát. Az őntözöcsa­­tornák teljes hosszúsága ma 700 ezer kilométerre terjed ki, az öntözött, il­letve lecsaptolt földek területe az el­múlt közel húsz esztendőben 17 mil­lióról 33 millió hektárra növekedett. Éppen ezeken a földeken takarítják be a mezőgazdasági termelés 33 szá­zalékát. Tyihonov részletesen szólt a hosszú távú talajjavítási program megvalósí­tásához megoldandó problémákról. Ez a program, mint ismeretes, előír­ja, hogy 2000-ig 30—32 millió hektár­ra kell növelni az öntözött földek mennyiségét. A lecsapolt területeknek pedig az ezredfordulóra 19—21 mil­lió hektárt kell kitenniük. Ezen belül első szakaszként be kell fejezni aí északi folyók és tavak vizének a Vol­ga vízgyűjtő medencéjébe való, s né« hány szibériai folyó vizének az Ural, Nyugat-Szibéria, Közép-Azsia és Ka« zahsztán területeire történő átirányí« tását. Ez lehetővé teszi majd az érin« tett térségekre jellemző vízhiány problémájának megoldását. Tyihonov hangsúlyozta, hogy a program milliók erőfeszítését követeli meg. A talajja­vítás hatékonysága növelésének, a munkatermelékenység javításának, a víz és a talaj mind racionálisabb hasznosításának a legfontosabb té­nyezője a tudományos-műszaki fej« lesztés meggyorsítása, a kedvezd ta­pasztalatok minél gyorsabb elterjesz­tése. A miniszterelnök emlékeztetett rá, bogy az SZKP hatalmas tapaszta­latokat halmozott fel a gazdasági programok megvalósításában, s e ta­pasztalatok alapján Indul az ország egy újabb nagy program, a legna­gyobb értéket jelentő föld termőké­pességének növelése felé — hangoz« tatta Tyihonov. Az SZKP KB határozatából Ä hadiipari komplexum csapata (D. Agajev rajzaj 'A' napirendi kérdésről határozatot fogadtak el, mely emlékeztet rá, hogy ez SZKP agrárpolitikájában megkü­lönböztetett figyelmet szentel az egyenletes, magas szintű mezőgazda­­sági termelés biztosításának s e cél elérése szempontjából igen fontos eszköznek tekinti a talajjavítást. 1966 óta a talajjavitásnak alávetett terü­letek ndgysága a Szovjetunióban 17 millió hektárról 33 millió hektárra nőtt. Erről a területről származik je­lenleg a növénytermesztés termékei­nek egyharmada. A határozat ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a végrehajtott intézkedések még mindig nem bizto­sítják a földművelés és az állatte­nyésztés egyenletesen magas fejlődési ütemét. A mezőgazdaságnak még min­dig számottevő károdat okoznak az utóbbi időben különösen gyakorivá vált szárazságok. Ennek következté­ben jelentősen ingadozik a mezőgaz­dasági termelés mennyisége és ez fe­szültségeket okoz a lakosság ellátá­sában. Kihat az egész gazdaság hely­zetére. A talajjavítási munkák — je­lenlegi fejlettségi szintjük mellett — nem tudják teljes mértékben ellensú­lyozni az ország számos területén ta­pasztalható kedvezőtlen időjárás kö­vetkezményeit. Haladéktalan intézke­déseket kell tenni a vízgazdálkodási építkezések további tökéletesítésére és az ezzel kapcsolatos munkálatok minőségének javítására. A vízgazdál­kodási és talajjavitási minisztérium, a mezőgazdasági minisztérium, a zöld­ség- és gyümölcstermesztés! miniszté­rium, továbbá számos agráripari egyesülés lassan, kellő egyeztetés és megfelelő határozottság nélkül oldja meg az öntözéses gazdálkodás továb­bi fejlesztésének sok alapvető kérdé­sét, s megelégszik csupán a mennyi­ségi mutatókkal. Ezért olyan új nagy­szabású intézkedésekre van szükség, amelyek elősegíthetik, hogy egyenle­tesebbé váljon a mezőgazdasági ter­melés, szakadatlanul növekedjék a gabonafélék, a takarmány- és más nö­vények, valamint az állati termékek hozama. Ennek érdekében a Központi Bizottság jóváhagyta a talajjavításra és a feljavított talajú területek jobb kihasználására vonatkozó hosszú tá­vú, 2000-ig szóló, az ülésen Nyikolaj Tyihonov által ismertetett programot. Ez többek között előirányozza az öntözéses földművelés gyors ütemű fejlesztését az Észak-Kaukázusban, a Volga alsó folyása mentén, Ukrajná« ban és Moldáviában azzal a céllal, hogy kialakuljon egy hatalmas, ga« rantált terméshozamot biztosító terű« let. A program értelmében tovább folytatják az öntözőrendszerek építé­sét Kazahsztánban, a közép-ázsiai és a Kaukázusnn-túli köztársaságokban. Átfogó talajjavitási munkálatokat vé­geznek az Oroszországi Föderáció nem feketeföldű területein, Szibériá« ban, a Távol-Keleten, Ukrajna, Belo« russzia és a balti köztársaságok erdő« vidékein. A határozat a mezőgazda« sági termelés növelése érdekében elő« irányoz több széles körű kemizálási intézkedést is. Felhívja a figyelmet a mezőgazdasági célú beruházások ha« tékonyabb megvalósítására, a kivite­­lelezési határidők számottevő csök­kentésére. Nagy hangsúlyt helyez az élelmiszertermelés növelését szolgáló tudományos kutatások hatékonyabbá tételére, a mezőgazdaság gépellátott* ságúnak javítására.

Next

/
Thumbnails
Contents