Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-10-27 / 43. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES 1984. október 27, MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZETI MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET A közelgő Méhészeti Hét alkal­mat nyújt ahhoz, hogy az ol­vasót megismertessük a mé­hészet területén elért eredményekkel. Alkalom nyílik azon feladatok részle­tes elemzésére, amelyeket a jövőben szeretnénk megvalósítani, s egyúttal értékeljük az eddig elért eredmé­nyeinket is. A Méhészeti Hét megnyi­tásakor elmondhatjuk, hogy szerve­zetünk munkáját minden területen az elkötelezettség jellemzi. Mindezt a Szlovákiai Méhészek Szövetsége IV. kongresszusán elhangzott beszámoló­ban is megállapítottuk. Szervezetünk már hagyományosan megrendezi a Méhészeti Hetet. A rendezvény szoro­san kapcsolódik a Nemzetközi Méhé­szeti Héthez, amelyet először az AP1MANDIA Nemzetközi Méhészeti Szövetség 1959-ben Rómában megtar­tott XVII. kongresszusán hirdetett meg. Célja az volt, hogy az emberi­ség megismerje a méhészek munká­ját, s a méz jelentőségét az egészség és táplálkozás szempontjából. Hang­súlyozta a világbéke megőrzésének, valamint az emberiség kielégítő élel­mezésének fontosságát. A Méhészeti Hét alapgondolatait teljes mértékben magáévá teszi az SZMSZ is. Az idei Méhészeti Hét al­kalmából lehetőség nyílik arra, hogy szervezetünk tagjai fokozott figyelmet szenteljenek a tömegpolitikai munká­nak, melynek fejlesztését teljes erőnk­ből támogatjuk. Elemeznünk kell a nemzetközi helyzetet, megkönnyítve ezzel az állampolgárok tájékozódását, s hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy mindenki a békéért harcoljon, hogy senki se értelmezze leegyszerűsítve és helytelenül a háború és a béke kérdését. Kötelességünk, hogy a szo­cialista hazaíiság és a proletár nem­zetköziség szellemében figyelmet szenteljünk tagságunk, mindenek­előtt a fiatal méhészek nevelésének. Idén emlékezünk népünk felszaba­dító harca betetőzésének, s a dicső szovjet hadsereg általi felszabadításá­nak 40. évfordulójára. A Szlovák Nem­zeti Felkelés és a cseh nép Májusi Méhészeti Hét ’84 Felkelése fontos határkövei nemze­teink újkori történelmének. Azok az eszmék, amelyekből megszületett szo­cialista jelenünk számunkra élő ha­gyatékot jelentenek. Ebből merítjük erűnket és elkötelezettségünket a szo­cializmus építéséhez hazánkban. Köz­társaságunk dinamikusan fejlődő ál­lam. Szilárd tagja a szocialista kö­zösségnek, a fejlődés és a béke híve. Szervezetünk tagjai között is van­nak olyanok, akik aktívan bekapcso­lódtak az ellenállási mozgalomba. Voltak olyanok is, akik ebben az egyenlőtlen harcban életüket vesztet­ték. Éppen ezért szervezetünknek az SZNF hagyatéka szellemében kell dolgoznia. Az idei Méhészeti Hetet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megünneplésével egyidöben tartjuk. Az októberi események gyökeresen megváltoztatták az emberiség fejlő­désének útját; új korszak kezdődött a kapitalizmusból a szocializmusba és a kommunizmusba való átmenet korszaka. A NOSZF és a Szovjetunió létrejötte hatással volt a cseh és a szlovák nemzet sorsának alakulására. A CSKP vezetése alatt hazánk dolgozó népe jelentős eredményeket ért el. Hazánk a Szovjetunióval együtt nagy­ban hozzájárult a szocialista államok közti kapcsolatok megerősítéséhez. A NOSZF hagyatékának elválaszthatat­­lan részét képezi a fejlett szocialista társadalom építésében végzett fele­lősségteljes munka. Az idén értékeljük az SZMSZ leg­utóbbi kongresszus óta eltelt egyéves időszak eredményeit. A kongresszus figyelmünket azokra az igényes és bonyolult feladatok teljesítésére irá­nyította, amelyeket a CSKP XVI. kong­resszusa és a CSKP KB 4. ülése hatá­rozott meg. Fejlett szocialista társa­dalmat építünk, amelyben az embe­rek igényei fokozatosan nőnek. Tár­sadalmunk igyekszik kielégíteni eze­ket. Ezen a téren az SZMSZ tagjait is igényes feladatok várják. A méhészet területén feladataink többségét siker­rel teljesítettük. Tagságunk munkájá­nak eredményeit az SZMSZ IV. kong­resszusán értékeltük. Gulla elvtárs, a SZLKP KB és a Nemzeti Front Szlovákiai Központi Bizottsága kül­döttségének vezetője beszámolójában pozitívan értékelte szervezetünk tevé­kenységét. A IV. kongresszus által meghatáro­zott célkitűzések igényesek, éppen ezért szükség van minden tag fele­lősségteljes munkájára. Feladatokat tűztünk ki: jobban ki kell használni a méhek beporzó tevékenységét, ja­vítani kell a méháilomány egészségi állapotát. Ugyanakkor javítani sze­retnénk a méhészeti termékek fel­­használását és a méhészeti eszközük gyártását. Foglalkoznunk kell a mé­hészek és a fiatal méhészgeneráció továbbképzésével, illetve képzésével. Javítjuk az SZMSZ alapszervezeteinek tevékenységét. A IV. kongresszuson kitűzött feladatokat a szövetség alap­szervezetei megvitatták évzáró tag­gyűléseiken. Az SZMSZ KB Elnöksége megtárgyalta az évzáró gyűlések na­pirendjén szereplő anyagokat, s meg­állapította. hogy az alapszervezetek tevékenysége javult. Megelégedéssel nyugtázta, hugy az alapszervezetek többségében a tanácskozást a tárgyi­lagosság és a bíráló igényesség jelle­mezte. A gyűlésen elfogadott javas­latok és észrevételek útmutatásul szol­gáltak a szövetség további tevékeny­ségéhez. Az évzáró gyűléseket követő Időszakban tagjaink és a járási állat­egészségügyi intézmények munkatár­sai nagy erőfeszítéseket tettek a méh­­egészségügy javítása érdekében. A szövetség Központi Bizottsága a tava­szi gondozáshoz Avartin nevű gyógy­szert adott ingyen a méhészeknek. Ezt a gyógyszert a Nitrai Mezőgazda­­sági Főiskola munkatársai állították elő. Alkalmazásával sikerült megaka­dályozni a Varroa atka további terje­dését. Ebből a tapasztalatból kiindul­va az idén ősszel is tervbe vettük a méháilomány Avartinnal történő ke­zelését. Az eredményt tagjainkból álló bizottságok értékelik állatorvosok irányításával. Az idén is előfordult, hogy az üz­letekben hiánycikknek számítottak egyes méhészeti eszközök. Az SZMSZ Központi Bizottsága nem szemléli kö­zömbösen ezt a helyzetet. Szüntelenül keresi e kedvezőtlen helyzet meg­szüntetésének módját. Az eddigi tár­gyalások eredményeként elemezni tudtuk a fogyatékosságok okait. Az SZMSZ KB által kezdeményezett to­vábbi tárgyalások — egyes termékek esetében azonnal, másoknál fokoza­tosan —' minden bizonnyal elősegítik a problémák orvoslását. A méhészet a mezőgazdasági terme­lés elválaszthatatlan része. Az SZMSZ KB az idén is szocialista versenyt hir­detett azzal a céllal, hogy a méhese­ket közelebb helyezzék a mezőgaz­dasági kultúrához. Idén az őszi repce virágzásakor kedvezőtlen időjárás uralkodott, s ez negatívan befolyá­solta a nektárgyűjtést, főleg a nyu­­gat-szlovákiai kerület déli területein. A IV. kongresszus többek között azt a feladatot tűzte ki, hogy 90 ezer méh­családot kell a növénykultúrák köze­lébe elhelyezni, ami az adott körül­mények között nehezen teljesíthető, ezért a szövetség Központi Bizottsá­gának decemberi 4. ülése felülbírálja a mai helyzetet és intézkedéseket hoz a helyzet javítása érdekében. A méh fő terméke a méz. Az ember ősidőktől fogva csupán a méz és a viasz miatt tartott méheket. A magas életszínvonalú országokban a méz a táplálkozás egyik fontos része. Ná­lunk viszont az egy főre jutó mézfo­gyasztás sokkal alacsonyabb. Eddigi becsléseink szerint az idei mézter­més sokkal alacsonyabb lesz mint a tavalyi volt. Mindez a kedvezőtlen időjárás következménye. Az idén is gondok merültek fel a méz szállítá­sakor használt csomagolóanyagokkal. Előfordult, hogy a mézet nem vásá­rolták fel a méhészektől, vagy vissza­adták azt. Ezért az eddiginél jobban kell ügyelnünk az átvett méz minő­ségére, hogy ezzel is elkerüljük az esetleges nézeteltéréseket. Az idén, amikor a SZISZ pionír­­szervezete megalakulásának 40. év­fordulóját ünnepelte, a mi szövetsé­günk is nagy figyelmet fordított az ifjúságra. A SZISZ pionírszervezetei­vel és a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságával kötött együttműködési szerződés lehetővé teszi, hogy erre jobb munkát fejtsünk ki a fiatal mé­hészek körében. A Szlovák Méhészek Szövetsége ar­ra neveli tagjait, hogy szenteljenek figyelmet a környezetvédelemnek is. Tagjaink társadalmi munkában fákat és bokrokat ültetnek, gondozzák a zöld területeket, s ezzel hozzájárul­nak környezetünk javításához. Összegezve elmondható, hogy tel­jesítettük a szövetség IV. kongresz­­szusán kitűzött feladatokat. Reméljük, hogy tagjaink az előttünk álló idő­szakban is lelkiismeretes kezdemé­nyező munkát fejtenek majd ki. Egy német méhész 3 családjától kétszeri Folbexkezelés után 1173, 2258 atka hullott el az idén. Az 1883—84. évi téli hulladékvizsgálat előzőleg negatív volt. Egy másik mé­hész 6 családját 1982 novemberében kétszer füstölte meg Folbex-s?:el. ösz­­szesen csak 3 atkát talált. 1973-ban kétszeri kezelés után 4284 atka hul­lott le. A téli varroa vizsgálat alapján való védekezés tehát nem tűnik meg­bízhatónak. A stuttgarti egyetem méhészeti in­tézetében 1982 márciusában észlelték először a varroa atkát, a téli hulla­dék átvizsgálásakor. Azóta végeznek kísérleteket a varróéval kapcsolat­ban. A későbbblek során arra a kö­vetkeztetésre jutottak,/hogy az atká­val való fertőzöttség dnegállapítására alkalmasabb a nyári mint a téli hul­ladék vizsgálata. Emellett a nyári vizsgálatnak az az előnye is megvan, hogy az atka megtalálása esetén a méhész azonnal megkezdheti a véde­kezést. A nyári hulladékvizsgálat igen egy­szerűen végrehajtható. Az NSZK-ban vizsgáló rácsot használnak erre a célra (persze a fehér papír is meg­teszi), amely 4—10 napig van bent a családnál. A talált atkák számát a napok számával elosztva megkapjuk az egy napra eső természetes atka­elhullást, ami egyenes arányban áll a Hasítás fertőzöttségével. Az elhullott atkák átlagosan mint­egy 70 %-a fehér stádiumú. Ezek ak­kor lépnek fel, mikor az atka a Ha­sításban elszaporodik és a fertőzött Hasítás kikel. Megfordítva: amíg a fe­hér stádiumú atkák nagy részarány­ban képviseltetik magukat a hulla­dékban, addig a fertőzött család ren­delkezik Hasítással. Ebből pedig az következik, hogy a természetes atka­­elhullás csak olyan családoknál rep­rezentálja a fertőzöttség fokát, ahol Hasítás van. Tehát télen vagy anyát­lan családnál a hulladék vizsgálatá­ból ne vonjunk le messzemenő követ­keztetéseket. Viszont a helyes nyárt hulladékvizsgálatból megbecsüljük a család atkával való fertőzöttségének mértékét. Az intézet munkatársai megállapí­tották, hogy a naponta természetes rodni, a telelő méheken élőskődnek. Az átlagos számok mögött nagy kü­lönbségek húzódnak meg. így pl. az évi átlagos maximum októberben 33 volt, ez egyik családnál napi 120, másiknál csak napi 2—3 atkát jelen­tett. A különbségek a' családok kü­lönböző fejlettségével magyarázhatók. Az egy Hókon levő családoknál az októberi maximum napi 10, a 2 fióko­soknál 33, a 3 fiókosoknál 60 lehul­lott atka volt. Erősebb családban az Harc a várnával - külföldön módon elhullott atkák számát 12B- szal szorozva a családban levő atkák számát, plusz-mínusz 300 eltéréssel megkapjuk. A nyári hulladékvizsgálat alapján lehetőség nyílik arra, hogy kontro­lálni tudjuk a fertőzés lefolyását és arra Is, hogy a füstöléses kezelés si­kerességét ellenőrizzük. Segítségével időben és differenciáltan végezhetjük a kezeléseket, csak annyi gyógyszert fölhasználva, amennyi föltétlenül szükséges. A kutatók végigkísérték az atka­­fertőzöttség kifejlődését 35 családdal egy egész éven át. A természetes at­kaelhullás 1983 áprilisában napi 0,1— 0,2 volt. Ez e szám október végéig meredeken emelkedett, július elején átlagosan napi 10, szeptemberben na­pi 20, októberben pedig naponta több mint 30 atka hullott le. November közepén már csak átlagosan napi 1 atkát találtak. A novemberi csök­kenés nem jelenti a fertőzöttség csök­kenését, de mivel ilyenkor már nincs Hasítás, az atkák nem tudnak szapo­atka Is erősebben fejlődik. Az NSZK-ban is foglalkoznak a hangyasav gyógyszerként való föl­­használásával. Az eredményeik egy­előre nagyon szélsőségesek. Egyik esetben 16 napon keresztül használt hangyasav párologtató 4519 atkát pusztított el. Más esetben egy család­nál, ahol a természetes atkaelhullás napi 4 volt, a hangyasavkezelés ered­ményeképpen csak 15 atka hullott le. Füstöléssel az elpusztult atkák száma várhatóan mintegy 500 lett volna. (Az ADIZ nyugatnémet méhészlap cikke alapján) • ■ • A varroával fertőzött méhcsaládok elpusztulása csak akkor kerülhető el, ha a méhészek kivétel nélkül, követ­kezetesen mindent megtesznek a var­roa ellen. Ennek érdekében: 1. Minden családot el kell látni az aljdeszkára helyezhető betéttel, amit 3 milliméter lyukbőségű hálószövet­lel kell borítani. Ez megakadályozza az újbóli fertőzést, illetve a varroa rezisztenseé válását. 2. Fiasításmentes időszakban és nyáron a mürajkészítés idején hatá­sos gyógyszert kell fölhasználni. 3. A méhészeket már télen el kell látni minden szükséges anyaggal, és eszközzel, hogy a tavaszi és nyári hó­napokban ezekre ne legyen gond. A cikk éves tervet ajánl a varroa­­tózis leküzdésére. ■ Augusztus—szeptember: Maradék méz kipörgetése, téli fészek kialakí­tása, etetés. ■ Október: egy engedélyezett szer­rel való kezelés, aljdeszkára a háló­szövet betét behelyezése, a még meg­levő Hasítás kivágása. ■ November: a betét fedelének le­vétele. ■ Február—március: a tisztító ki­repülés estéjén lehet először gyógy­szeres kezelést adni, melegvizes ita­tás. ■ Március—április: a juharvirág­zás kezdetekor a fészekbe hereiépet teszünk, amit közvetlenül befedés után kivágunk. ■ Április—május: az első építtető keretek behelyezése. A fedett herefia­­sítást azonnal kivágni, a nyitottat csa­ládban hagyni, vagy más családhoz rakni. ■ Május: a második építtető keret a méztérbe. Herefiasítást lefedetni, és utána kivágatni. Ezt a módszert a hereűzésig lehet folytatni. ■ június—július: akácpörgetés után minden második családnál a fiaslépeket elvenni, és a családokat gyógyszerrel kezelni. Ily módon csök­ken a fiatal repülő méhek száma és ezzel a varroa „átvitel“ lehetősége. ■ Július—augusztus: elő kell segí­teni, nagy figyelmet kell szentelni a virágpor ellátásra. (Az NDK méhészeti hetilapjának cikke alapján) A méliek öldöklésé saját családjukban Lehet már húsz éve is, amikor egy ismerősöm elmondta, hogy* méhésze­tében érdekes méhpusztulást tapasz­talt. Egy közvetlenül rajzás előtt levő méhcsaládjának a ki járója előtt sok, kb. 1,5 kg-nyi méhhullára lett figyel-i mes. Mivel sem mérgezésre, sem rab­­lásra utaló nyomokat nem talált, a pusztulást nem tudta megmagyarázni. Arra gyanakodott leginkább, hogy á rendellenes pusztulás a rajzással füg­gött össze valamiképpen, amely tér­­mészetesen el is maradt. Sötér Kálmán említ hasonlót a „Méh és világa“ című könyvében (1985. évi első kötet 980. 1.). Leírása szerint azonban nászrepülésről visz­­szatérő anyák családjaiban történhet ilyen zűrzavar, amikor az anyát is csomába zárják a méhek. Mint közli: „Néha azonban hevesebb jelenetek fejlődnek ki: a 'felingerült méhek, mintha csak meghasonlottak volna, összekapnak és egymást Is gyikolnt kezdik, és ha valamely családnál, — melyről tudjuk, hogy anyja éppen nászkirándulását tartja —, délután 2—5 óra között nagyobb nyugtalan­ságot, öldöklést vennénk észre, rög­tön belvízsgálatot tartunk, többnyire a felzendült méhek által ily csomóba zárva fogjuk az anyát élve vagy hol­tan találni.“ A későbbiek során magam is meg* figyeltem hasonlót. Többször találtam kisebb-nagyobb csomóba kapaszko­dott méheket, mindig fiatal anyás családban, amelyek közt“ gyakran anya sem volt. Lehet, hogy az kevés­sel előbb kiszabadult a gomolyból. Az ilyen anya nélküli méhcsomót szétoszlatva nem Is egyszer néhány méhhullát találtam. Azt Is megfigyel­tem, hogy ilyen új anyás családban némelyik lépen egyszerre több helyen elszórtan csak 3—5 méh kapaszko­dott össze egymást támadva. Rende­sen az ilyen családban akár ott kelt, akár beadott fiatal anya volt, az ha­marosan eltűnt vagy leváltották. Az Idén födött anyabölcsőket mé­hek nélkül zárkáztam és más csalá­dokhoz adtam be keltetésre. Egyik Ilyen rakodókaptáram előtt, amikor az anyák keltek, a kijárónál elszór­tan 150—200 méhhullát találtam. Gyengébb mérgezésre vagy kisebb rablásra gyanakodtam, de az anyák kelésének ellenőrzésekor észrevettem, hogy a zárkás keretek szomszédos lápéin egymást támadó kisebb méh­­csomók vannak. A méhpusztulás nem is folytatódott a kikelt anyák elvéte­le után. A család fészkét is ellen­őriztem, az előző évi piros jelzésű anya zavartalanul petézett, rendelle­nességnek a kaptár előtti hullákon kívül nem volt nyoma. Két hét múlva a következő sorozat anyabölcső kel­tetésekor ismét kapott ez a család is bölcsöt. Az anyák kelése idején újra feltűntek a méhek öldöklésének nyo­maként a hullák a kaptár előtt. A1 méhveszteség most sem volt nagyobb, mint előző alkalommal. Ogy látszik, az ilyen természetű öl­döklések oka, hogy egyes méhek át­véve az új „királynő“ anyatermékét, a család többi tagjainak idegenné válnak. Tehát áz ilyen családok mé­­heinek az új anyával való kapcsolata még nem egységes. —M—-

Next

/
Thumbnails
Contents