Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-10-27 / 43. szám

Miért dugul el a kézi gyümölcsprés? ' " Mm-, ы Nemrég hozzájutottam egy Xuttí Fruti kézi gyümölcsprés­­hr-z s igazán nagy volt az örö­­*Mm. Másnap azonnal kipró­­bSltam, de nem sok örömöm tellett benne. Talán három­négy pohár földiszedret még csak ledarált és kipréselt vala­hogy, de aztán egyszerűen el­­tömődött. Kénytelen voltam szétszedni, kitisztítani, csak úgy folytathattam a munkát. Persze rövidesen Ismét eldugult. A kézi gyümölcsprés egysze­rű alapelven működik: a csiga (1) forgás közben bizonyos mennyiségű gyümölcsöt szállít az egyre szűkülő térbe, s ezzel összenyomja, kisajtolja a gyü­mölcsöt. A kisajtolt lé oldalt elfolyik, a gyümölcshús és az apró magvak pedig a szabályo­zó csavarral (3) zárható nyílá­son (2) távoznak a gépből. Illet­ve csak távoznának, mert a csi­ga szükségesnél rövldebbre ké­szült, tehát nem ér el a kive­zető nyílásig, következésképpen a kipréselt anyagot nem juttat­ja el egészen a kivezető nyílás­ba. így a kisajtolt gyümölcshús {héj, magvak) többnyire meg; szorul a nyílásszabályozó csa­var előtt s a prés előbb utóbb eldugul. . A hibát felismerve, hozzálát­tam a kézi gyümölcsprés töké­letesítéséhez. Így oldottam meg a problémát: a csigát megfele­lő alátétek beiktatásával előbb­re toltam úgy, hogy a vége 0,5—1 mm-re megközelítette a nyílásszabályozó csavart (2. áb­ra). A csiga elé helyezett alátét (2. ábra, 4) esetemben 5—7 mm vastag lehet, egyéb méretei a gép, illetve a csiga méreteiből következnek. Legjobb műanyag­ból (vinidur, teflon, plexiüveg) készíteni, hogy benne a csiga könnyen forogjon. Ajánlatos több vékonyabb alátétet készí­teni s azokat szükség szerinti számban felhelyezni. Továbbá — ha már hozzáfog­tunk — érdemes a nyílásszabá­­lyozó csavart is kezelésbe ven­ni. Ha legömbölyítjük a végét, fokozhatjuk a folyamatos sza­bályozó képességét, tehát köny­­nyebben elejét vehetjük a ki­sajtolt anyag megrekedésének, a gyümölcsprés sok kellemet­lenséget okozó eldugulásának. Tapasztalatom szerint, az Így átalakított kézi préssel a lében szegényebb, az átlagosnál több magot tartalmazó gyümölcsök (pl. csipkebogyó) Is folyama­tosan és gond nélkül feldolgoz­­hatók. Košík E., Záhradkár 10/84 A paradicsom me­legkedvelő növény, árnyékos helyre nem való. Jelentős fényigényére utal, hogy az idén ké­sőn és eléggé von­tatottan érett. A most sárguló bo­gyókat az ablak­ban utóérlelhetjük, a zöldekből sava­nyúságot, illetve gyümölcsízt készít­hetünk Fotó: —bor Mit termeszthetünk a iák alatt? Zöldségnövényeink túlnyomó többsége kimondottan fény­igényes, tehát árnyékban ter­mesztve a szokásosnál lassab­ban fejlődik, kevesebb és rosszabb minőségű termést hoz. Persze vannak olyan növényeink is, amelyek jól tű­rik a félárnyékos helyeket és az igényeknek megfelelően mó­dosított agrotechnikával esetleg a közepes koronát nevelő gyü­mölcsfák alatt is elfogadható eredménnyel termeszthetők. A kertészkedők többsége — főleg a kerttelepi kiskertek tu­lajdonosai — rendszerint már az első évben sok gyümölcsfát telepít s amíg a csemeték fává cseperednek, a sorközöket zöld­ségtermesztéssel hasznosítják. Igen ám, de amikor a fák már elterebélyesednek és jelentősen beárnyékolják a területet, a kertészkedők hirtelenjében rá­döbbennek. hogy nem maradt elég helyük a szükséges zöld­ségfélék megtermeléséhez. A makacsabbak természetesen a fák alá is vetnek zöldséget, de ez általában kudarccal jár; a növények felnyurgulnak, ke­vés és apró termést hoznak, néha nem érnek be, máskor ki sem fejlődnek tökéletesen. Sajnos, de igaz, hogy felár­­nyákban vagy teljesen beárnyé­kolt területen nem lehet meleg­­kedvelő növényféléket (papri­ka, paradicsom, uborka, tök, dinnye, tojásgyűmölcs) termesz­teni. Ilyen termőhelyen a gyö­­kérzöldségek (sárgarépa, petre­zselyem, pasztinák, zeller) sem érzik jól magukat, sőt, a ká­posztafélék is jóval kevesebbet teremnek és rosszabbul fejlőd­nek. A sorközök, illetve a fák ál­tal beárnyékolt területek hasz­nosítására törekedve, olyan nö­vényféléket kell választanunk, amelyek túlnyomó részt a fák tenyésznyugalmi időszakában fejlődnek, amikor a fákon még vagy már nincs árnyékot vető lomb. A fák alatt például siker­rel termeszthetünk őszi fok­hagymát. Ha szeptember végén vagy októberben ültetjük és szakszerűen ápoljuk, júniusban már felszedhetjük. Igaz. vala­mivel szerényebb lesz a hozam és az eltarthatóság sem lesz kiváló (az utóbbin a sósvizes tartósítással segíthetünk), vi­szont a család igényeit kielé­gíthetjük és felszabadíthatunk egy darabka földet más növé­nyek részére a napsütötte ré­szeken. A módszer alkalmazá­sakor ne feledjük, hogy árnyé­kos helyen ritkábbra kell ül­tetni a fokhagymát. A fák alatt zöldhagymát is termeszthetünk. Az ültetőanya­got ősszel kell elduggatni s a termést kora tavasszal haszno­síthatjuk. Téli eltartásra ár­nyékban vöröshagymát nem le­het termelni. A fák közötti félárnyékos területeken őszispenótot ter­meszthetünk. A vetést úgy kell időzíteni, hogy a növényzet a fagyok beálltáig jól megerősöd­jön és károsodás nélkül átte­leljen. Persze a hulló falombot össze kell gyűjteni, mert alatta télen kipusztulna a növényzet. A spenótot tavasszal korán be­takaríthatjuk (április), amikor a fák még nem vetnek árnyé­kot. A tenyészidóben a hüvelyei­ért vetett bokorbabot termeszt­hetünk a fák alatt. A szokásos­nál ritkábbra (30X30 cm) kell vetni, gyakrabban kell kapálni (talajszellőztetés, gyomirtás, védekezés a gombabetegségek ellen), a bokrokat többször fel kell töltögetni (a felnyúló nö­vényzet könnyebben megdől). S amit a felvetett kérdés kapcsán még feltétlenül hang­súlyozni kell: ha zöldséget ter­melünk a fák alatt vagy azok közvetlen közelében, akkor kü­lönösen nagy gondot kell for­­dítaoi a gyümölcsfák szaksze­rű és környezetkímélő vegy­szeres kezelésére. Legjobb, ha permetezés előtt letakarjuk a zöldséget és a takaróanyagot csak a permedé felszáradésa után távolítjuk el. Az adott vegyszer használati utasításá­ban feltüntetett élelmezés­egészségügyi várakozási időt minden esetben szigorúan be kell tartani, még akkor is, ha permetezés előtt történetesen letakartuk a növényzetet. Hogy félreértés ne essék, a feltünte­tett várakozási idő nemcsak az emberre, az állatokra is vonat­kozik (pl. lucerna). K u b á č e к О., mérnök KEVESEBB ÁRU, KEVESEBB GOND?! 3 Két járás egy-egy kertba­rát-szervezetének tevé­­, kenységéről, hogyanjá­ról, mikéntjéről, eredményeiről és problémáiról szólunk az alábbiakban, afféle mérlegvo­násként, hiszen az év tíz hó­napját már magunk mögött hagyjuk. Csúzon (Dubník) az érsekúj­­vári (Nové Zámky) járás 2400 lakosú községében 1968-ban ti­zenheten alakítottak kertbarát­szervezetet. Hol jobb, hol gyön­gébb eredményekkel zárták az éveket. A taglétszám azóta százra gyarapodott, s az utóbbi években egyre ritkább a tagfel­vétel. Mivel magyarázható ez a tény? Legfőképpen azzal, hogy a nem szervezett kertbarátok azt tapasztalják: boldogulnak a szervezet nélkül is. No meg hallják a szervezetbeliektől, milyen gondok emésztik, gyöt­rik a másfél évtizednyi múltat közösen maguk mögött hagyó­­kat. Bár ezek a gondok szerve­zetten jobban elviselhetők, a problémák mégiscsak köny­­nyebben megoldhatók, s a ki­szolgáltatottság sem olyan mér­vű, az áruértékesítést illetően. — Tudja, előfordul, főleg az olyan években, amikor bőséges a termés, hogy az átvevő szer­vek sok kifogással élnek; ezt azért nem veszik át, azt azért. S ha a termelő mindezt látja, hogy fáradozása hiábavaló — az áruja nem kell — hát ez bi­zony a kedvét szegi. Megmaka­csolja magát, és nem termel olyan zöldségfélét vagy gyü­mölcsöt, ami a szemétdombra kerül, vagy jobbik esetben a háziállatok dúskálnak benne, — mondja a jó szakember hí­rében álló Pánisz László, a kertbarát-szervezet titkára, a Vörös Lobogó Efsz dinnyése. Az előbbi problémafejtegetés­sel ellentétben az idén minden a visszájára fordult. A kedve­zőtlen időjárás „jóvoltából“ bármennyi árut átvett volna a felvásárló szerv. A valóságban viszont kevesebb termett. Ép­penséggel erről a termelő nem tehet. Mégis, mi ebben a visszás? Az, hogy a felvásárló — a szer­ződő fél — kérdőre vonta a szervezeteket: a tagok hová tették, hol értékesítették -az árut? Holott, ha csak egy ki­csikét Is értenének a mező­­í*Bzdaságlioz, tudniuk kelle­ne: a melegkedvelő növények­re (uborka, dinnye stb.) na­gyon rossz volt az idei évjárat. 6! A termelést illetően mire orientál a tagság? — ugratom ki a nyulat a bokorbői. — Mit is termelünk? Elrak­­nivaló uborkát, ipari paradicso­mot, vöröshagymát, feferont és szilvát, összesen 96 tonnányi áru termelésére és értékesíté­sére szólt a szerződésünk, s Jó ha 70 százalékra teljesítjük. Az Ipari paradicsom termesztésére nem vonatkoznak a szerződéses A kora esti szürkületben készült felvételen ez talán kevésbé kötelezettségek. érzékelhető, de Hagyó István kertjében valóban egészséges a Aztán elújságolta a kertbe- Jonatán almafa és igencsak gazdagon terem rát-titkár, hogy az Érsekújvár! Fotó: —bor Konzervgyár az epertermesztést szorgalmazza. Hajlanak Is erre a csúziak, jó és köve+endő pél­daként áll előttük Nyitra (Nit­ra) környéke, ahol hagyomá­nyai vannak az epertermesztés­nek. S ha a helyzet úgy kíván­ja: a tél folyamán fel Is kere­kednek egynéháhyan, szert té­ve hasznosítható tapasztalatok­ra. Hatezer palántát (tövet) már beszerzett a szervezet, mégpedig a Senga-Sengána faj­tából. 9 @ Egyéb vetőmag- és ültető­anyag-beszerzési gondjaik van­nak-e? — A Kertészeti Szolgáltatás, valamint a szövetségünk járási bizottsága gondoskodik arról, hogy apassza, vagy teljesen megszüntesse beszerzési gond­jainkat. így azután télidőben a szakismeret-gyarapításra, ta­pasztalatcserére összpontosít­hatjuk figyelmünket, mellyel az eddigieknél többet kell tö­rődnünk. EZt nemcsak a szer­vezett élet élénkítése, hanem a saját jől felfogott érdekünk is megköveteli. Csakis egyetérthetünk Pánisz Lászlóval, a ke.rtbarát-szervezet titkárával, hiszen a tudás és a szakértelem a siker anyja! Ezt jól tudják az élenjáró kertba­rátok: Holecz János, Michacs István, Prokopec László, Garai Imre és mások. S természete­sen, tájékoztatóm, aki mini­­üvegházában szegfűt is ter­meszt. Messze -földre, Kubába készült ottjártamkor, hogy vi­lágviszonylatban is eredményes dinnyetermesztésük tapasztala­tait átadhassa. A nemesócsai (Zemianska Ul­­őa) kertbarát-szervezet csupán néhány éves múltra tekint visz­­sza. 1980-ban, félszáz taggal alakult, s jelenleg másfél-száz a taglétszám. Mondhatná erre a kedves olvasó: a taglétszám se nem oszt, se nem szoroz. Az eredmény a lényeg! Amikor viszont Kovács elv­társnak, a hnb-tltkárának fel­tettük a kérdést, hogy társadal­mi szempontból melyik szabad­idő-szervezetet tartja jobbnak, a kertbarátokét, vagy a kisál­lattenyésztőkét, lokálpatriotiz­mustól mentesen az előbbi felé hajlott. A kiskertészek által rendezett kiállítások és a tevé­keny társadalmi .munka — mellyel a községfejlesztéshez és a környezetszépítéshez is hozzájárulnak — gazdasági és erkölcsi szempontból nagy ér­téket képvisel. Ifjabb Nagy Imre, a kertba­rát-szervezet elnöke két év óta tölti be ezt a tisztséget. Szavai azt példázzák, hogy afféle „vil­lámhárító“, mivel a tagság mindenért a vezetőséget szidja­­szapulja, ha netán probléma van az áruértékesítéssel és a beszerzéssel. Ugyanakkor a já­rási szervek elvárásainak Is eleget kell tenni. • Ф Önök mit termesztenek a kisebb-nagyobb kezecskékben? — Ott kezdem, hogy a ker­tek egyre kisebbek. Nagyobbra már nem nagyon futja a szű­kös háztelkekből. Node, azért ítt-ott még akad bőven tér, le­hetőség, amit Igyekszünk jól hasznosítani. Tagságunk jobbá­ra paprikát, paradicsomot, borkát, korai fejessalátát, fok­­.agymát, s kis mértékben ma­joránnát termeszt. Gyümölcsből a barack, körte és a szőlő do­minál. • Mennyi árn előállítására és értékesítésére szélt az idei szerződésük? — Fél tonna híján százra! Persze, a szerződéses kötele­zettségeink teljesítésében, • ha nem is számottevően, de bele­szólt a kedvezőtlen időjárás. Szeptember végéig csak 84,8 százalékra tettünk eleget szer­ződéses kötelezettségeinknek. Fagykár érte a karalábénkat, így azután a szerződött hat tonnából csupán 2,8 tonnányit tudtunk átadni a felvásárló szerveknek. Eredményeink ked­vezőtlen alakulását némiképp befolyásolta az Is, hogy a re­tek-, a karalábé-, és a saláta­vetőmag nem volt olyan jó mi­nőségű, mint amilyent vártunk. Végre, szeretnénk már túladni a fokhagymánkon (mintegy öt tonnányi a szerződött), de az átvételi értesítés mindmáig nem érkezett meg. A járási át­vevő szervek nem sok jóval kecsegtetnek, mpndván: nincs iránta kereslet. Am ezzel mi nem érhetjük be! Az átvétel október 20-ig szólt... Gyér remény: a határidő (ottjártunkkor) még nem járt le, néhány nap alatt is történ­het csoda, ha egyáltalán törté­nik. Ellenkező esetben kenyér­­.törésre kerülhet sor. Щ A majoránnát is említette. — Igen. jó, ha néhány mázsa összejön. Ezen a téren még nem rendelkezünk megfelelő tapasztalattal. Ml a tervünk ez­zel kapcsolatban? A majorán­na termesztése népgazdasági érdek, ezért a tél folyamán minden igyekezetünk arra irá­nyul, hogy szakismereteinket gyarapíthassuk. Ha a helyzet úgy kívánja, felkeresünk olyan kertbarát-szervezetet is, ahol van mit tanulni. # Mit tart elengedhetetlenül fontosnak ahhoz, hogy előbbre jussanak? — A szervezeti élet élénkíté­sét, a nevelő-tudatformáló mun­ka hatékonyabbá tételét, a hely­telen, téves nézetek felszámo­lását. Vagyis, a tagok nagy többségének meg kell értenie:— azt, és olyan arányban kell ter­meszteni, amennyire és amire kereslet van. A tagságunknak mintegy fele fiatal, harminc éven aluli. Remélhetőleg meg­értik, hogy a termelés egyolda­lúsága zsákutcába vezet. Jó vo­nás viszont az, hogy a tagok nagy többsége a nevét adja az áruhoz, szavatolva ezzel a mi­nőséget is. Mindeddig nem is érkezett panasz, ami megnyug­tató. Ebben követendő példát mutatnak a legjobbak: Nagy Ferenc. Szabó Miklós. Laki Vin­ce, Illés Dénes. Both Frigyes és a többiek. N. KOVÁCS ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents