Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-10-27 / 43. szám

1984. október 27. SZABAD FÖLDMŰVES PÄLYÄZAT • PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT # PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT A Munka Érdemrend viselői Tóth Imre, a Határfalvai (Hraničná na Hornáde) Efsz elnöke jövőre lesz hatvanéves. Annak idején ott volt a kenylieci (Kechnec) szövetkezet meg­alakításánál, s azt elenyésző kivétel­lel — amikor a Nagyidat f Veľká Ida) Etsz-ben dolgozott — 35 éven át, napjainkig kalauzolta. Fején egyre kevesebb, mind fehérebb a haja, csak­nem évtizedeken át tagja a járási pártbizottságnak, az üzemi pártszer­vezet vezetőségé­nek tagja, harminc éven át a hnb kép­viselője és tíz évig volt képviselője a Tanácsnak. Mint mondotta, akkor még tapasz­talatlan és fiatal, 24 éves volt, nagy akarattal végezte a munkáját, meg­győződéssel és derűlátóan hitt ^b­­ban, hogy pártunk IX. kongresszusá­nak határozatai helyesek, a falu szo­cialista átépítését végre kell hajtani, ez az egyedüli járható út a szocializ­mus felépítéséhez. A mezőgazdaság szocialista átépítése elsősorban a párttagokra hárult, akik szervezték a kis- és középparasztokat, a földnél­külieket, a volt kommenclósokat. Ne­héz, kitartó munkára volt szükség, nagy változásokra került sor az em­berek szemléletében. Akkoriban nem volt semmi gyakor­lati tapasztalat, ezért a párt határo­zatai voltak a követendők, azok az elvek, amelyeket a Szovjetunióban a kolhozok és szovhozok alapításánál alkalmazlak. A járási pártbizottságra támaszkodtak, amellyel napi kapcso­latban voltak. Bíztak a munkásosz­tály segítségében, hiszen az szerve­zettebb volt. A párt vezetőségének összejövetelein tanácskozásaik a késő éjszakai órákba nyúltak, keresték a legjobb megoldást e komoly, Igazsá­gos feladat megvalósításához, hogy v^gül is e harcból győztesen kerül­jenek ki. Aztán már jöttek a tettek, amikor 1949. szeptemberében megalakították az előkészítő bizottságot, amely a szövetkezet megalakítása mellett a gépi szövetkezet létrehozását is szor­galmazta, amit a szomszédos Migléc (Milhosf) községgel közösen meg is alakítottak. Azok, akik 1954-ben a parcellázásnál földhöz jutottak, vala­mennyien tagjai lettek a gépi szövet­kezetnek. Közben megalakultak a gép- és traktorállomások is, amelyek hathatós segítséget nyújtottak a mun­kák elvégzéséhez. Az 1949—1950-es évek hivatalos ok­mányai tanúsítják, hogy az előkészítő bizottság már 1950 januárjában telje­sítette feladatát, és 37 taggal meg­alakította az efsz I. típusát. A volt cselédek és földnélkülíek szövetkez­tek s használatba vették az egyházi és úrbéri területeket is. Megalakult a szövetkezet vezetősége és az ellen­őrző bizottság. Valamennyien párt­tagok voltak. A vezetőségben kaptak helyet Szemkó György elnök, Tóth Imre alelnök (a jelenlegi elnök), Sándor József, Dvorčák János és Csa­­bala András tagok, Harakszin György és Droppa Béla póttagok. Az ellenőr­ző bizottság tagjai Rybár Gyula, Ta­kács József és Gróf Mihály, póttagjai pedig Császár Imre és Skovrán Mária voltak. Kár, hogy az említetteknek már a fele nem él s Tóth Imre kivé­telével a többiek már a nyugdíjasok közé tartoznak. Tisztesség becsületes, bátor úttörő munkájukért. A kenyheci szövetkezet 210 hektár mezőgazdasági területtel kezdte, ám az egyházi és úrbéri földekre nem <€€€€» j Szlovák Nemzeti tudtak összpontosítani sem élő, sem holt leltárt, tehát a kezdeti nehézsé­gek szaporodtak. Aztán további 280 hektár olyan területhez jutott a szö­vetkezet, melynek tulajdonosat Ma­gyarországon éltek. A kis szövetke­zet üzemeltetése mellett égető fon­tosságú volt agitálni azért, hogy min­den kis- és középparaszt lépjen be a szövetkezetbe. Részbeni sikerek után 1951 tavaszán hét gazda kivételével mindenki a szövetkezetbe lépett, utá­na ősszel összpontosították a jószá­got. a gazdasági felszerelést. Persze Istállók nem voltak, így a volt gaz­dák nagyobb istállóiban több helyen helyezték el az állatokat. Imre bácsi jól emlékszik még arra, hogy a lovak hat, a szarvasmarha 12, a sertések pedig három helyen voltak az istál­lókban, a raktározási lehetőségek pe­dig tíz helyen voltak biztosítva. El­képzelni is nehéz, hogy egy szövet­kezet 31 helyen gondoskodjon az élő és holt vagyonáról. Am akkor ez így volt, s a szükség törvényt bontott. Ekkor a szövetkezetnek már 112 tagja, 720 hektár földterülete, 18 pár lova teljes mezőgazdasági felszere­léssel, 87 darab szarvasmarhája, eb­ből 34 tehene, 155 darab sertése, eb­ből 12 kocája volt. Az első tehéngon­­dozők Horváth György, Horváth Já­nos, Sándor Jolán és Dvorčák Erzsé­bet voltak. — Mintha csak egy hete lenne annak, úgy emlékszem arra, hogy a teheneknek a vizet hordók­ban hordtuk a patakbél lovas foga­tokkal — mondta Imre bácsi. Hát igen, mindez hihetetlen, de a való­ságban a helyzet Ilyen volt. Nagyon nehezen változott az emberek szem­lélete az „enyémről“ a „miénkre". Rengeteg erőfeszítést kellett kifejte­ni, azért, hogy a tagok úgy érezzék magukat, mint a szövetkezeti vagyon társtulajdonosai, hogy kialakuljon bennük a személyi felelősség a közö­sért, hogy minden a miénk és^ aho­gyan fogunk ezen a „miénken“ dol­gozni, úgy fogunk majd élni is. Szük­séges volt foglalkozni az emberek közötti jő kapcsolatok kialakításával, a munka becsületes végzésével, azzal, hogy a sajátjukon dolgoznak. Ez a munka volt a legnehezebb, de rövid időn belül a nehézségeket ezen a te­rületen Is felszámolták. Húsz év eltelte után a Kenyheci Efsz kiváló eredményeiért megkap­ta a Munka Érdemrend állami ki­tüntetést. A járásban mindig az élen­járók közé tartozott. Később egyesült Migléccel és Határfalva néven lett Is­meretes, aztán hozzácsatlakozott az Abaujszlnaí (Sena) Efsz is, s így je­lenleg 3680 hektár mezőgazdasági te­rületen gazdálkodik. E szövetkezet hosszú éveken át a megtisztelő Csehszlovák—Szovjet Ba­rátság cím viselője, mind a 354 tagja egyúttal tagja a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Szövetségnek és baráti kap­csolatot tart fenn a kárpátaljai terü­let verböczi V. I. Lenin kolhozával. A kölcsönös tapasztalatok oemcsak gazdaságilag hasznosak mindkét fél számára, de erősítik a szocialista nemzetköziséget is. Tavaly a határfalvai szövetkezet a gabonafélék termelési tervét 11 szá­zalékkal túlszárnyalta, hektáronkénti átlagban 4,87 tonnát takarított be. Teljesítette termelési és eladási ter­vét szemes kukoricából, őszirepcéből, zöldségből és szőlőből, valamint tej­ből és húsból. A hosszú út és a becsületes munka, a győzni akarás a régi felett meghoz­ta a mezőgazdasági dolgozók bizton­ságérzetét, az eltiport emberek talp­ra álltak, a jövőnk felhőtlen, ré­szesei vagyunk egy jobb és ma még szebb jövő, a szocialista társadalom építésének. IVAN SÄNDOR Annak idején, 1981 tavaszán a komáromi (Komárno) járás mezőgazdasági szakemberei­nek, főleg zootechnikusainak körében gyorsan terjedt a hir, hogy a járási szervek döntése alapján a Hurbano­­vói Efsz állattenyésztési főágazatve­­zetője. Brányik Károly agrármérnök veszi át az Alsépéteri (Dolný Peter) Efsz irányítását. Ez a szövetkezet ab­ban az időben reménytelen, kilátásta­lan mélypontra jutott, ezért barátai, szaktársai egyáltalán nem irigyelték a leendő új elnök helyzetét. Nagyon sokan ironikus megjegyzésekkel illet­ték őt: „Mi rossz fát tettél a tűzre, Karcsi, hogy Alsópéterre helyeztek?“, „Jövőre melyik szövetkezetben kí­vánsz szerencsét próbálni?“, „Ke­mény fába vágod a fejszédet, Kar­csii“. Brányik Károly tudatában volt an­nak, hogy valóban „kemény fába kell vágnia fejszéjét“, hogy nem a mások segítségében, hanem elsősorban saját magában kell bíznia. Ezt a munkát senki más nem végzi majd helyette. Kezdettől erős kézben kell tartania a „gyeplőt“, ez másképpen nem me­het. Nos, három esztendő telt el azóta, hogy átvette a szövetkezet Irányítá­sát. Ez az időszak elegendő arra, hogy megmutatkozzék: sikerült-e megka­paszkodni a lejtőn. — Hát nem állíthatnám, hogy ró­zsás volt a helyzet Alsőpéteren, ami­kor 1981. május 12-én átvettem egy elnök nélkül működő szövetkezet irá­nyítását — mondta Brányik elvtárs. — A gazdasági és termelési problé­mák mellett egy elavult gépparkot vettem át, amellyel képtelenség volt biztosítani a talaj rendes előkészíté­sét, a takarmányok mennyiségbeli és minőségbeli betakarítását, s betarta­ni az agrotechnikai határidőket. Szo­morú kép tárult elém. amikor elvé­geztük a leltározást, ám a kesergésre sum volt idő, mert minden elveszett perc pénzbe került. A legközelebb) munkatársakkal és az üzemi párt­­szervezet vezetőségével a Jobb ered­mények elérésére törekedtünk, főleg a gyengébb eredményeket elérő mun­kaszakaszokon. Fő célunk az volt, hogy a tervben kitűzött feladatokat a lehető legsikeresebben teljesitsük. £1 ISGMffl Hűül Első lépésként bevezettük az ága­zati irányítást. Azokat a vezető dol­gozókat, akikben sem az üzemi párt­­szervezet, sem a szövetkezet vezető­sége nem látott biztosítékot az igé­nyesebb feladatok teljesítésére, fel­mentettük addigi tisztségükből. He­lyettük új, fejlődőképes és megbízha­tó emberekre bíztuk az egyes szaka­szok irányítását. Most, három év elteltével arra a megállapodásra jutottunk, hogy a kádermunka volt a legnehezebb a fellendüléshez vezető úton, viszont nagyon hatékonynak bizonyult. Azért volt a szövetkezet is. Az új vezetés­nek sok gondot okozott a gyomirtó szerek hiánya. A vegyszerek elosztá­sánál a szövetkezetei — mivel a gyen­gék közé tartozott — mostohagyerek­ként kezelték. Az új vezetőségre há­rult a feladat, hogy ezen a helyzeten javítson. Ez nem volt könnyű feladat. Ennek ellenére — hála a kedvező időjárásnak — 1981-ben aránylag si­keres gazdasági évet zárt a szövetke­zet, s ezáltal több sikertelen év után először teljesítette a nyereségi muta­tókat, vagyis haszonnal zárta az évet, sőt tagjainak tudott biztosítani tizen-A fellendülés útján volt a legnehezebb, mert az emberek, főleg az alacsonyabb káderek meg­szokták, hogy kisebb teljesítmény után is megkapják a fizetésüket. Eb­ben viszont nem lehetett hibáztatni a munkák végrehajtóit, a dolgozókat. Nagyon sokat kellett beszélnünk az emberekkel a pártcsopnrtokban, a munkaközösségekben, az egyes rész­legeken. Tagjaink megértették, hogy a szövetkezet fellendítése valameny­­nyiünk érdeke. Az erős lrányítókézre kezdettől fogva nagy szükség volt. Helyesen csak olyan vezető irányíthat, aki alaposan ismeri a helyzetet a munka­helyeken. Ezt pedig csakis követke­zetes ellenőrzéssel lehet elérni. Brá­­nyík Károly ezzel a követelménnyel nagyon Is tisztában volt és tisztában van most is. Az etetők a megmond­hatói, milyen gyakran jelenik meg az istállókban hajnali 4 órákkor. Az éj­jeli műszakban szántókat, öntözőket is rendszeresen ellenőrizte. Ha vala­mi nem ment rendjén, az utoljára történt. Később valamennyien belát­ták, hogy e kellemetlen látogatások, ellenőrzések a közös fellendítése ér­dekében történtek. Ami a legjobban meggyőzte őket: a fizetésnél gazda­gabb lett a boríték tartalma. Az új vezetésnek nem csupán a saját portáján kellett Ijprcot vívnia. „A szegény embert az ág is húzza“ — mondja a közmondás. Valahogy így harmadik fizetést is. Erre már a ta­gok is felfigyeltek és mondogatták magukban: mégis csak érdemes job­ban dolgozni. A sikeres kezdet után sem csök­kentek az elnök és az új vezetőség gondjai, de hála a nagyon aktív párt­­szervezetnek, amely főleg a pártcso­portokon belül fejtett ki hathatós po­litikai tömegmunkát, az emberek fo­kozatosan megértették a célokat, azok jelentőségét és egyre nőtt azok száma, akik odadő munkát végeztek a szövetkezet gazdasági fellendülése érdekében. Leggyorsabb ütemben az állatte­nyésztés szilárdult meg. Ezt az új el­nöktől elvárták a felsőbb szervek is, hiszen előző munkahelyein épp ebben az ágazatban ért el Igazán kiváló eredményeket. Persze, nem ment ez zökkenőmentesen, hiszen az állatte­nyésztésben Is volt probléma elég, főleg a szarvasmarha-tenyésztésben. A járásban talán Itt volt a leggyön­gébb állatsűrűség és a meglévő állo­mány is erősen fertőzött volt. A tehe­nek nagy része fertőző tüdőgyulla­dásban szenvedett, helytelen fejésl technológiát alkalmaztak. — Nagyon sokat törtük a fejünket, hogyan tovább — folytatta az elnök. — Az első variáció az volt, hogy sa­ját utánpótlással biztosítják az állo­mányt, ám volt itt 80 darab 2—3 éves üsző, amelyek élősúlya meghaladta a 300 kilét. Ezektől a lehető leggyor­sabban megszabadultunk. Az állo­mányt vásárait egyedekke! töltöttük fel, tekintette! arra, hagy csak így lehetett biztosítani a szaporodást. Ez a módszerünk bevált, jó eredmények­hez vezetett. A fejési átlagunk évente 300 literrel növekedett, tavaly 3717 literes évi tejelékenységet értünk el tehenenként. Hasonló módszerekkel igyekeztünk fellendíteni az állatte­nyésztés többi részlegét. Utólag el­mondhatom, ezek is sikerhez vezet­tek. A tojástermelésben évi 270 da­rabnál tartunk tojóként, a malacelvá­lasztás 19—20 körül mozog. Az utóbbi időben a minőségi muta­tókat is nagyszerűen teljesítik állat­tenyésztőink. Persze, mindez nem je­lenti azt, hogy elégedettek vagyunk. Tovább kívánjuk növelni a gazdasági állatok termelőképességét. Olyan in­tézkedéseket kívánunk foganatosítani és megvalósítani, hogy a farmon be­tarthassuk az állategészségügyi köve­telményeket. Ezek megvalósításához beruházásokra lesz szükség. A szo­ciális helyiség is hiányzik, az istál­lókban elavult a technológia. Már ki is dolgoztunk egy tervet, amely alap­ján a jövőben az állatállomány növe­lésével és ez emberi munka könnyí­tésével számolunk. Brányik Károly agrármérnök elnök­sége alatt jelentős beruházásokra került sor. A három év alatt felépí­tettek egy új 200 férőhelyes üszőne­veidét és felújítottak egy további épületet is erre a célra. A tehenek számára további 200 férőhelyes Is­tállót építettek. A közeljövőben meg­oldódik a szerves trágya tárolása Is. A szövetkezet növénytermesztése is a fellendülés útján halad. Erre az ágazatra Is az új keresése a jellemző. Ennek érdekében elsősorban a gép­parkot korszerűsítették és gyarapítot­ták. Azonkívül új növénykultúrák ter­mesztésével próbálkoznak. Például bevált a görögdinnye termesztése. Ügy vélem, hogy az Alsópéteri Efsz­­ben megtalálták a helyes kiutat a hullámvölgyből, s ebben rendkívüli érdeme van Brányik Károly agrár­mérnöknek, aki sokszor saját egész­ségét sem kímélve, szinte fanatiku­san odaadó munkát végez. Dr. KOLOZSI • PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT 5 Térülnek, fordulnak a szőlővel megrakott teherkocsik Szüretről,. felvásárlásról A nagykürtösi (Vefký Krtíš) járás déli részén aránylag Jó] hasznosítják a nagyüzemi sző­lőtermesztés adta lehetősége­ket. A legnagyobb területen a lu­­kanényei (Nenince) Vörös Lo­bogó Efsz termeszt szőlőt, ösz­­szesen 296 hektárnyi területen. A termést saját pincegazdasá­gában dolgozza fel és Juttatja ei az ország minden részébe. Termőterület-nagyságban (a sző­lészetről van szó!) az ipolyvar­­bói (Vrbovka) szövetkezet 174 hektárral, majd a plachtincel (161 ha), az ipolybalogi (Balog nad Ipfom) szövetkezet követi 149 hektárral. A szőlőtermés zömét a Nagy­kürtöst Borászati Üzem vásárol­ja Í8l. Más évekhez viszonyít­va, az idén jóval későbben kez­dődött a szőlőszüret (tavaly szeptember első felében!). Ez­zel kapcsolatban Milan T о 1 d y, a borüzem agronómusa megje­gyezte, hogy az átlaghozam is elmarad á múlt évitől, amikor rekordtermést takarítottak be. — Mennyi szőlő felvásárlá­sával számolnak? — érdeklőd­tem a szakembertől. — Tervünkben 5 ezer 730 tonna borszőlő felvásárlása szerepel, de a termelőkkel kö­tött szerződés 6 ezer 794 ton­nára szél. A legutóbbi termés­becslés szerint 7 ezer 100 ton­na körüli termés várható a já­rásban.“ A bőségesebb termés elérését kedvezőtlenül befolyá­solták a tavaszi fagyok, külö­nösen az ipolybalogi, az ipoly­­varbői, a zsélyi (Želovce) szö­vetkezetben és a Szlovákgyar­mati (Slovenské Öarmoty) Mag­termesztő Állami Gazdaságban. A továbbiakban még hozzá­fűzte, hogy a szőlő sziiretelését a terv szerint 29 nap alatt kel­lene elvégezni, ám az esős idő­járás nehezíti, lassítja a beta­karítást, áthúzza a jé elképze­léseket. Még annak ellenére is, hogy körülbelül 1100 fő — jobbára mezőgazdasági dolgo­zók, a védnöküzemek dolgozói, közép-, valamint főiskolások — segíti a szőlő minél gyorsabb és eredményesebb betakarítá­sát. — Az átvételnél milyen idő­ponthoz igazodnak? — Naponta délelőtt 10 órá­tól vesszük át a szőlőt, este 20 óráig. Ez az időbeosztás a múlt­ban is jól bevált. Elősegíti, hogy a szőretelőknek ne kell­jen edényhiány miatt reggel tétlenül várakozniuk. Szomba­ton délután négyig várjuk a szállítmányokat. Kisegítő mun­kaerőként több nyugdíjast szer­ződtettünk — fejezte be vá­laszadását a borüzem agronő­­musa. Ahhoz, hogy a szüret sikere­sen, minél előbb a legkisebb veszteséggel befejeződhessen, nagyon jó munkaszervezésre, időhasznosításra van szükség a termelőüzemek részéről. Remél­hető, ennek nem lesz semmi akadálya. BÖJTÖS J. (Ä szerző felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents