Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-10-20 / 42. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1984. október 20. 14 .9 VADÄSZAT • VADÁSZAT 9 VADÁSZAT 9 VADÁSZAT 9 VADÁSZAT 9 VADÁSZAT 9 VADÁSZAT 9 VADÁSZAT 9 VADÁSZAT 9 Ritka vadfajok Kz utóbbi évek folyamán természetvédelmi és vadászati szakkörökben egyre többször találkozunk egy új kifejezéssel: ritka vadfajként emlegetik azokat az őshonos fajokat, amelyek régente hazánk csaknem egész terü­letét benépesítették a nekik megfelelő természeti körülmények között, ma már azonban — jobbára az emberi tevékenység hatására, s ez nem min­dig a vadászat volt — csak elvétve, ritkán találkozunk velük. Szocialista társadalmunk alapvető érdeke, hogy a természetet a maga eredetiségében megőrizzük, s ezért ezeknek a ritka vadfajoknak külön figyelmet szen­telnek a természetvédelmi és vadászati szervek. Szakrovatunkban ismertet­jük e csoportba sorolt vadfajaink mai helyzetét, s szólunk azokról az in­tézkedésekről. amelyeket realizálni kell vagy legalábbis kellene, hogy ezek a fajok ki ne pusztuljanak. A TŰZÖK A hivatalos statisztikai adatok azt mutatják, hogy az 1984. március 31-áó végzett vadszámlálás (becslés) ered­ményeként egész Szlovákiában 175 túzokot tarthatunk számon, ebből a nyugat-szlovákiai kerületben 173 da­rabot. Elterjedési területét nyugodtan le lehet szűkíteni a Duna menti sík­ságra, vagyis hazánk legterméke­nyebb és leggazdagabb mezőgazdasá­gi övezetére. Az összehasonlítás szem­pontjából megemlíthetjük, hogy 1974- ben 472, 1979-ben pedig 279 túzokot mondhattunk magunkénak. Az elmúlt év statisztikai adatai ar­ról is számot adnak, hogy az 1983. év folyamán a vadásztársaságok csak 1 túzok elpusztulásét jelentették. Ta­pasztalataink alapján úgy hisszük, hogy ez az adat nem fedi a valósá­got. Már csak azért sem, mert ilyen kisszámú elhullás nem vezethetett volna 5 vagy 10 év alatt több, mint 100, illetve 200 darabot jelentő lét­számcsökkenéshez — még akkor sem, ha közben semmiféle szaporulat nem lett volna. Ha pedig számba vesszük a fészkelési feltételek rosszabbodá­sát, a legelő és nyugalmi övezetek területének csökkenését, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a pusztulás lényegesen nagyobb volt, mint amit a statisztika kimutat. Nem lényeges azonban, hogy meny­nyi túzok pusztult el, afölött sem akarunk polemizálni, hogy pontosan hány nagy pusztai madarunk ékesíti még a csallóközi földeket. Azzal kell foglalkoznunk, -hogy milyen közös in­tézkedésekkel érhetjük el a létszám­­csökkenés megállítását. Hogy közös erőfeszítésünk ered­ményes lehessen, ahhoz egy pár sor­ban ismertetnünk kell a túzok bioló­giájának néhány részletét. A kifejlett túzok kakas súlya átlagban 15—18 kg, a tojóé 5—6 kg. A túzok populá­cióinak nagy része a nyugat-szlová­kiai síkság déli részén, a Duna menti síkságon telel át. A csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) túzokrezervátum dolgozói több esetben észlelték, hogy egyes túzokcsapatok az MNK-ba re­pültek áttelelésre. Visszatérésük a költölielyekre február végén, március elején kezdődik. A túzok párosodása,} diirgése május elején, ritkábban már április végén kezdődik. Páratlan szépségű a dürgő túzokkakas mozgá­sa, látványa. A dürgés középideje után kezdi a tojó a tojásrakást, amely május elejétől június közepéig Is el­húzódhat. Tojásaikat a földön heve­nyészett, fűvel alig kipárnázott mé­lyedésbe rakják. A tojások száma rendszerint kettő. A tojó csak a má­sodik tojás után ül le kotlani, költe­ni. Hell megfigyelése szerint a fész­kek 53,7 %-ál gabonavetésekben ta­láljuk, lucernafélékben és hüvelye­sekben 23,9 »/o, kukoricában 11,9, őszi repcében S %, cukorrépában 4,5 °/o. Hell hozzáteszi, hogy a lucernások­ban néha ez a százalék sokkal na­gyobb is lehet. Tapasztalataink is azt igazolják, hogy a mentett tojások túl­nyomó részét lucernásokból szedték fel kaszálás közben. A múlt évben egy fészket találtak szójaföldön. A tojó 25—30 napig ül a tojásokon, a­­melyek ollvazöld árnyalatúak, halvány, szabálytalan barna foltokkal. A tojás a lúdtojásnál nagyobb. A kikelt tú­zokcsibék 80—100 gramm súlyúak, hangos csipogással jelzik világrajöt­­tüket. Az első napokat a fészek köze­lében töltik, később elkísérik anyju­kat élelemszerző útjain. Tíznapos ko­rukig rendkívül érzékenyek a hideg­re, nedvességre és roppant igényesek a táplálék összetételére. Kedvező kö­rülmények között azonban gyorsan nőnek, már kéthónapos koruk előtt repülni kezdenek. Negyedik hónap­jukban már csaknem olyan nagyok, mint anyjuk, és vele együtt csatla­koznak a tojók a fiatal egyedek csa­patához. A túzokcsibék tápláléka fő­leg rovarokból, mezei pockokból és egerekből, csigákból, gyíkokból áll. Közben kevés zöld takarmányt Is fogyasztanak, de 4 hónapos korukig túlsúlyban marad a fehérje összeté­telű, állati eredetű eleség. Ezután már a növényi eleség lesz az ural­kodó, köztük lucerna, borsó, gyermek­láncfű. gabona (szár és mag) és fő­ként télen az őszi repce. A túzok­rezervátumban megfigyeltük a túzok és őz táplálkozási szimbiózisát, ami abból állt, hogy az őz által fekhely­nek kikapart, hómentes teknőkben a túzok kapirgált tovább eleség után. Ebből a rövid biológiai leírásból látható, hogy az egész év folyamán gondoskodnunk kell a túzokról. A legtöbb gondosságot a fészkelés és fiókanevelés idejében igényli. Nyo­matékosan kiemeljük, hogy éppen ekkor kezdődik a mezőkön a zöld takarmányok betakarítása, amely ké­sőbb lassan helyet ad az aratási mun­kának. Amikor a túzok a legnagyobb nyugalmat kívánja, éppen akkor vo­nulnak ki a mezőgazdasági dolgozók, meg a gépek, és bizony sokszor még éjjel sem hagyják pihenni a mezők lakóit. Természetesen tudjuk, hogy nem lehet" leállítani a mezőgazdasági idénymunkákat, de lehet olyan intéz­kedéseket foganatosítani, amelyek se­gítségével csökkenthetjük a túzokok­ban okozott kárt. Elsősorban Ismernünk kell a túzo­kok költő és fészkelő helyeit. Ha a fészek helyét nem lehet úgy körül­kaszálni, hogy körülötte legalább 1 ha nagyságú here vagy fű lábon marad­jon, akkor a tojásokat inkább fel kell szedni. Ezért jó, ha a kaszálást vég­ző traktoros vattával telt dobozt hord magával, amelybe óvatosan behelyezi a tojást. A dobozt a vadásztársaság Is előkészítheti neki. A dobozba rejtett tojást nem szabad egész nap a trak­torban magával hordani, mert nagyoTi árt neki a rázkódás. Jobb, ha egy megjegyzett helyre leteszi és munka végeztével beviszi a faluba és átadja az illetékes vadgazdának vagy bár­melyik vadásznak. A vadgazda gond­ja, hogy késedelem nélkül (még az­nap) eljuttassa a csallóközaranyosi túzokrezervátumba, ahol a tojást mes­terségesen kikeltetik és a túzokcsi­bét szakszerűen felnevelik. Ebből a célból meglehetősen nagy beruházás­sal külön túzoktelepet létesített a Szlo­vákiai Vadászok Szövetségének Köz­ponti Bizottsága. A telep címe: Štátna rezervácia dropa velkého v Zlatnej n/O, Správa rezervácia, — Jednota — Lúky, 94614 Zemianska Oľča. Tele­fón: Zemianska Ol’Ca, 961 22. Külön figyelmet kell szentelni a növénypermetezésnek és ebből is a deszikátorok alkalmazásának. Dr. J. Hintnus írja, hogy 4 ezrelékes oldat­ban (4 g 1 liter vízhez) is igen ve­szélyes a madarak tojásaira a Reglon- Weedol, Gramoxon, Gramonol, Gra­­mnxon S. Veszélyük abban rejlik, hogy a magzatfejlődésben rendelle­nességek lépnek fel: a nemi szervek elkorcsosulnak vagy egyáltalán ki sem fejlődnek. Ez érvényes a. túzok tojásokra illetve a csibékre is. Az ilyen mérgekkel áthatott fiókák vagy terméketlenek vagy elpusztulnak. Hintnus figyelmeztetett arra is, hogy sok vegyszerről még ma sem tudjuk, hogy mi lesz velük a természetben: elbomlanak-e vagy felhalmozódva to­vább hatnak és nem Ismerjük hosszú időn át való hatásuk következményeit sem. Tapasztaltuk, hogy a túzokok fész­kelési körzetében a legjobb segítsé­get a vetésforgó helyes megválasztá­sa jelenti, amely a gabonaféléket, a hüvelyeseket és a fűféléket helyezi élőtérbe. Ezekben a kultúrákban a túzok színesen fészkel s felnevelheti a fiókáit is. A vetésforgóban helyet kell biztosítani az őszi repcének is, amely a túzok legfontosabb téli éle­­sége. Általa helyhez lehet kötni a túzokot Is, nem kell tartani az elván­dorlástól. Álomszerű óhajunk volna, hogy a túzok állandó tartózkodási területén ne végezzenek vízgazdálkodási és re­kultivációs munkákat, ne építsenek gazdasági udvarokat és elektromos távvezetékeket, ne használjanak me­zőgazdasági repülőgépeket és csak kis mértékben öntözzenek. Ha módunk van rá, akkor a téli hónapokban mezőgazdaságilag kevés­bé értékes területeken tolassuk el a hótakarót és itt etessük a túzokot. Erre legalkalmasabbak a szemes ta­karmányok hulladékai. Ezt nemcsak a túzok, hanem a többi mezei vad is szívesen fölveszi. A megértés és a segítőkészség a legtöbb mezőgazdasági dolgozóban megvan. Ezt bizonyítja, hogy minden évben küldenek vagy *hoznak be tú­zoktojásokat a túzoktelepünkre. Ezért ezen az úton is köszönetét mondunk az illetékeseknek. Megvan a megér­tés a vadászokban Is, akik a túzokva­dászat legkisebb reménye nélkül is sok munkát és tetemes anyagi eszkö­zöket áldoznak a túzok megmenté­sére. Fritz Péter és Kimer Károly VADGAZDÁLKODÁS A hrafislavai PRÍRODA Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalatban a kö­zelmúltban jelent meg szlovák nyel­ven a Vadgazdálkodás (Poľovníctvo) című tankönyv, amelyet azonban nem­csak az erdészeti szakközépiskolák tanulói használhatnak, de ajánlható a vadászok népes táborának is. A könyv lényegében hét fő részből áll. Az első a hazai vadgazdálkodás fejlődésével, politikai, gazdasági, hon­védelmi és kulturális jelentőségével, a szlovák elnevezésekkel és a vadá-i szati szokásokkal foglalkozik. A má-< sodík rész hetvenhat oldal terjede­lemben a hasznos és káros vadak biológiai kérdéseinek szentel rendkí­vüli figyelmet, kezdve a szőrmés nagyvadaktól, egészen a káros szár­nyas apróvadakig. A harmadik rész főleg a szarvas, a dámszarvas, az őz, a muflon, a vaddisznó és a zerge, to­vábbá a mezei nyúl, a fogoly, a fácán és a vadréce tenyésztésével, etetésé­vel és egészségvédelmével foglalko­zik. A negyedik rész ismerteti a tu­lajdonképpeni vadászati ismereteket, részletesen kitérje az egyes vadfa­jokra. Ugyanitt olvasható a lőtt vad kezelése és a trófeák kikészítése cí­mű fejezet. Az ötödik rész harminc« hat oldalon, foglalkozik a vadászebek­kel, főleg a vizslákkal, a vérebekkel és a kotorékebekkel kapcsolatos tud­nivalókkal és idomításukkal. A hato­dik rész foglalkozik a vadászfegyve­rekkel, a lőszerrel és a vadászati táv­csövekkel, s nagy teret szentel a lö­vés gyakorlásának, a célzásnak, a va­dászfegyverek tisztításának és kar­bantartásának. A hetedik rész tag­lalja a nyilvántartással és a jogi elő­írásokkal kapcsolatos tudnivalókat, s mellékletként néhány nyomtatvány kitöltésének módját is Ismerteti. A' könyv végén latin és szlovák névmu­tató, valamint cseh—szlovák kisszó­tár található. A könyv számos ábrát, rajzot, fekete-fehér és színes felvé­telt tartalmaz. A könyv (Pavel Forst mérnök és munkaközössége: Poľovníctvo) meg­vásárolható a Slovenská kniha n. v. könyvesboltjaiban vagy megrendel­hető az alábbi címen: PRÍRODA, vydáv, kníh a časopisov n. p. 815 34 Bratislava (bim)' • HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZÁT Л HORGÁSZÁT 9 ...................... ....................................------------------------------—---------------------— ________________________________ Trófeakészítés, egyszerűen, gyors Az általam Javasolt trófeakészítés főleg csuka- és süllőfejek preparálá­sára alkalmas. Evekig próbálkoztam különféle megoldásokkal, míg rá nem jöttem a legegyszerűbb és leggyor­sabb módjára a trófeakészítésnek. A kifogott ragadozót, amit kikészí­tésre szánunk, ne kantározzuk, ne fűzzük szájbilincsre. A fej lehetőleg ne sérüljön, a horogról is óvatosan szabadítsuk meg. A kopoltyú hátsó vonalánál a fejet óvatosan fűrészel­jük le. A mellúszó meghagyását nem javaslom, a vastag hús miatt. A levá­gott fejrészbe hátulról egy műanyag poharat tolok be. Ezzel a fej előké­szítése meg is volna. A fej nagyságá­tól függően olyan fazekat kell elő­venni, amelyben a fej elfér. Tiszta, hideg vízben addig oldok konyhasót, amíg nem telítődik. Az előkészített fejet ebbe a sós lébe helyezzük 48 óra időtartamra, és hűvös helyre rak­juk. Ez az előkészítés 10—15 perc alatt kész. Itt szeretném megjegyezni, hogy a műanyag pohárnak lényeges szerepe van, a ragadozó szájnyílását ezzel rögzítjük a merevedésre számítva. Két nap múlva a fejet kivesszük, majd egy vékony, hegyes késsel óvatosan körülvágjuk, és kiemeljük a szemet. Az fgy előkészített fejet szúnyoghá­lóba tesszük és napos, szellős helyre akasztjuk. Ha jó napos időt fogunk ki, 3—4 nap alatt kogopósra szárad. Esős időben száraz, szellős helyre kell tenni. Az így kiszárított fejet- kivül-beíül két rétegben le kell lakkozni. A szemüreget alabástromgipsszel ki kell tölteni és tetszés szerint megfesteni. A fej nyaki csontjába kis facsavart kell behajtani, amivel a fakorongra lehet rögzíteni. Az előszoba csodála­tos díszei, emlékeink majdhogynem élő példái lesznek ezek a trófeák. Érdekességük, hogy eredeti színüket, fényüket megtartják. Űva intek mindenkit a sós lében áztatás túlzásba vitelétől, mert ké­sőbb a só kiüt a bőrön, kárba vész fáradozásunk. A hal farkának elkészítése még en­nél is egyszerűbb. A levágott farok­részt egyenes deszkalapra fektetjük, majd kitesszük a napra, és gombos­tűvel rögzítjük, hogy a szél el ne vigye. Másnap megfordítjuk, a har­madik napon már lehet lakkozni. Eredeti színüket ezek is megtartják. A garatfog elkészítése sem igényel sok munkát. Az óvatosan kifejtett garatfogat kifőzzük (kb. 20 perc), majd a maradék hűstél megtisztítjuk. A napra kitéve hófehér garatfogsort kapunk. Megjegyzem, hogy a legszebb trófeák az amur garatfogai, és a ka­pitális pontyoké, de sorozatban már 1 kilótól fölfelé érdemes gyűjteni és elkészíteni. Ezeket is fakorongra le­het rögzíteni, vagy funérlemezrs ra­gasztott sötét filcre, esetleg bársony­ra. Gyűjteményünk szép darabjai lesz­nek. f A balin müiegyes norgaszaiat magyar horgász dolgozta ki. Külföldön — még a magasabb hnrgászkultúrával rendelkező orszá­gokban is — a nüílégy csak most kez­di felváltani a kishalas, villantós vagy wobbleres horgászatot. Valóban érdekes, hogy a balinok — bár felszíni vadászatuk alkalmával néha egy-egy vízbehulló bogárral, lepkével is találkoznak — legjobban a víz alatt vontatott nagyobb műlégy­re kapnak. Nem könnyű a magyará­zat, hiszen az évmilliók alatt kifej­lődött ösztön és gyakorlat alapján biztosan jól tudják, hogy bogarak, lepkék sohasem száguldoznak a víz alatt. Nálunk a balin kizárólag kis­hallal találkozik, így teljesen biztos, hogy a legszebb lepkeformára kötött műlégy — mely vízben csapzottá, áramvonalassá válik — kishalnak tű­nik a balin szemében/ Aki sokat hor­gászott ballnra szivarólmos szerszám­mal, megiigyeinette, nogy tarkabarka légyremekei a vízben vontatva a kis­hal formáját veszik fel, maguk után légbuborékokat Is örvényeltetnek. Ez a szerencsénk, hiszen csak így tudjuk megtéveszteni a rablási tébolyban Mi a magyarázata? tobzódó balinokot. Ha ismerjük a ba­lint, tudjuk, hogy rablása közben más halaknál szinte szokatlan sebes­séggel száguld, s hozzászokott ahhoz is, hogy megjelenésére a kishalak eszevezett menekülésbe kezdenek. Ha egy így vadászó balin aztán meglát­ja. hogy míílegyünk éppen az ő köze­lében vonul el, szintén nagy sebes­séggel, kishalnak érzékeli, s szinte fékezni sem tudja lendületét, ösztön­­szerűen rávág. Ä gyakorlottabb — sok egyént ta­pasztalatot szerzett — balinhorgászok ezt jól tudják, s nem is törekednek arra, hogy legyeik szép lepkeformá­júra sikerüljenek. Néha a vízparton talált feliér libatollakból a helyszínen eszkábált „légy“ a legjobb balincsalh Halunk színérzékelése, különösen bo­rús időben, rendkívül korlátozott, így a műlegyek színének szerintem nin­csen túl nagy jelentősége. Elég, ha annyit megjegyzünk, hogy tiszta víz­nél, erős fényben a tompább, barnás, hajnalban, este és borús Időszakban a világosabb konstrukciók a fogósab­­bak. A balinhorgászat szerelmesei a fen­tiek ismeretében igyekeznek nagymé­retű, nyúlánk „hal-legyeket“ felkínál­ni, hiszen ők gyakorlatból tudják, hogy amikor „műléggyel“ horgásznak balinra — akaratuk elllenére „műha­lakat“ kínálnak fel. —H.-i Barátság-verseny Idén a Csehszlovák Horgász Szövetség látta vendégül a szocialista országok ifjúsági hnrgásztáborozásának résztvevőit a Prága melletti, szép fekvésű környezetben lévő Revnicében. A vendéglátók dicséretesen gondoskodtak arról, hogy a táborozás során a horgászástól a labdarúgásig sok minden műsoron legyen, ami a horgészifjóságot érdekli, szórakoztatja. Valamennyi közül azonban legrangosabb az Ifjúsági Barátság Kupa horgászvetélkedő volt. Íme, az eredmények: a fiúk csapatversenyét az NDK-beliek nyerték, mégpedig döntő fölénnyel, 7 helyezési számmal, 2. Bulgária, 3. Csehszlovákia I., 13—13 helyezési szám­mal, pontkülönbséggel. A fiúk egyéni versenyében 1. Babel Thomas (NDK) 4948 ponttal, 2. Christov Miroslav (Bulgária) 2124 pont­tal, 3. Nowaczyk Krzysztof (Lengyelország) 1885 pont­tal. A lányok egyéni versenyét Rimer Noémi (MNK) nyer­­te 1795 ponttal Angelovi keni 1440 p. (Bulgária) és Mi­­chonková Margita 1212 p. (Csehszlovákia) előtt. Valusek Jenő galántai horgász hatalmas csukát akasztott horogra a Vág menti kavicsgödörben Fotő: —K. F.—

Next

/
Thumbnails
Contents