Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-10-13 / 41. szám

2 .SZABAD FÖLDMŰVES 1984. október 13. A mezőgazdaság és a közélelmezést biztosító más ágazatok jelenlegi feladatairól és bosszú távú fejlesztéséről (Folytatás az 1. oldalról) és a tudományos-műszaki haladás ér­vényesítésére irányuló igyekezet a Jellemző. A szocialista mezőgazdaság építésének 35 esztendeje alatt elért kétségtelen sikereink fényes győzel­mét jelentik pártunk politikájának. A lenini szövetkezeti terv alkotó ér­vényesítésével feltételeink között is teljes mértékben igazolódott a kis­üzemi mezőgazdasági termelésről a szocialista nagyüzemi termelésre va­­lft áttérés szükségessége marxista­­leninista elméletének általános érvé­nyessége. Az elmúlt Időszak egyúttal tgazolta, hogy csupán az intenzív, a lejlett korszerű szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés képes kielé­gíteni a fejlett szocialista társadalom növekvő szükségleteit, .biztosítani a lakosság magas színvonalú élelmezé­sét. A CÉLTUDATOS IGYEKEZET KEDVEZŐ EREDMÉNYEI A CSKP politikájának alapvető tö­rekvése, hogy a testvéri szocialista országokkal, élükön a Szovjetunióval szilárd egységben, a jelenlegi bonyo­lult Időszakban megteremtse népünk nyugodt, békés életének a feltételeit, és összhangban a népgazdaság ered­ményeivel megőrizze és fejlessze a nép anyagi és kulturális életének jó színvonalát. Ezért a CSKP Központi Bizottsága és annak Elnöksége, főleg a XVI. kongresszus éta eltelt idő­szakban, rendszeresen figyelemmel kíséri az e téren kitűzött feladatok teljesítését, s ennek érdekében intéz­kedéseket foganatosítanak. Ez a cél­tudatos igyekezet kedvező eredmé­nyeket hoz. A mezőgazdaság a 7. öt­éves tervidőszak három éve alatt több mint 60 százalékra teljesítette az öt­éves tervidőszakra előirányzott brut­tó mezőgazdasági termelés mutatóját. Amint az eddigi eredmények tükrözik, ebben az időszakban a feladat telje­sítése tovább javul. Az előző öt év átlagával szemben a mezőgazdasági termelés az 1981—83-as években 6.3 százalékkal növekedett, vagyis 1,1 ponttal nagyabb mértékben, mint azt a 7. ötéves terv feladatul adta. Eköz­ben az utóbbi két évben a növekedés — aznnns összehasonlításban — 8,В százalékos volt. А XVI. pártkongresszus határozatai­val összhangban gyorsabb ütemben fejlődik a növénytermesztés. Az utób­bi három évben a 6. ötéves tervidő­szak átlagához képest 8,6 százalékkal növekedett az ágazat termelése, ebből az utóbbi két évben 13,7 százalékkal. A kedvező fejlődés az idén is folyta­tódik. Jő eredményeket érnek el az olajnövények, a hüvelyesek termelé­sében és a legfontosabb szakaszon — a gabonatermelésben is. Az Idén vár­hatóan rekordtermést érünk el gabo­nából. Az utóbbi túlnyomórészt a be­takarítási végeredményekkel alátá­masztott becslések szerint az alapvető gabonafélék hektárhozama meghalad­ja a 4,2 tonnőt. Ugyanakkor 27 járás­ban a hektárhozam több mint öt ton­na, hát járásban több mint hat. ás a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban pedig meghaladta в hét ton­nát. Ebben a járásban néhány mező­­gazdságt vállalat hektáronként több mint 8 tonna gabonát takarított be, a Nagymegyeri (Calovo) Efsz pedig 8.86 tonnás rekordtermést ért el hek­táronként. A becsült kukoricatermés sikeres betakarítása esetén a szeme­sek össztermése megközelíti a 12 mil­lió tonnát. A gabonaprogram teljesítésében született kedvező eredményeket to­vább kell stabilizálni és fejleszteni. Az igyekezetét elsősorban arra kell összpontosítani, hogy maradéktalanul teljesítsük az egész ötéves tervidő­szakra kitűzőt gabonatermelési fel­adatokat. Ez lényegében azt jelenti, hogy a jövő évben is biztosítani kell a tervezett termesztési feladatok túl­teljesítését. Azoknál a vállalatoknál és azokban a járásokban, amelyek már behozták az utóbbi években ke­letkezett lemaradást, az összes erőt mozgósítani kell az ötéves terv tel­jesítésére. Ehhez már most, az őszt vetés tdején meg kell tenniük a föld­műveseknek az alapvető lépést. JOBBAN KI KELL HASZNÁLNUNK A LEHETŐSÉGEKET A gabonatermesztés fejlesztésében, a repcetermesztésben és a növényter­mesztés néhány más szakaszán elért sikereket értékelnünk kell. Viszont semmilyen esetben sem vezethetnek önelégültséghez. Ez nem csupán a növénytermesztésre, hanem egész me­zőgazdaságunk teljesítőképességére vonatkozik. Semmiképpen sem válik például a cukorrépa- és a burgonya­­termesztők becsületére az a tény, hogy már huzamosabb ideje stagnál­nak a terméshozamaik, és alacsony színvonalú e termények minűsége. Európai viszonylatban azon 24 ország közé tartozunk, melyek cukorrépa­­termesztéssel foglalkoznak, hektárho­zamok tekintetében a IS. helyen ál­lunk, a hektáronkénti cukortermelés­ben pedig a 24. helyet foglaljuk el. А XVI. pártkongresszus által kitű­zőt célok sikeres elérésének egyik alapvető feltétele, hogy fordulatot érjünk el a földalapról való gondos­kodásban és a földalap kihasználásá­ban. A termőföldről való gondoskodás­ban tapasztalható jelenlegi helyzet azonban az elért haladás ellenére sem felel meg a szükségleteknek. Ezt bizonyította az az ellenőrző jelentés is, melyet az év elején vitatott meg a Központi Bizottság Elnöksége. Szá­mos helyen még nem használják ki teljesen a felaprózott földterületeket. Nem az összes mezőgazdasági üzem védi a földet úgy, ahogy azt a társa­dalmi tulajdon megköveteli. A föld­alapból való gondoskodás és a termő­talaj sokoldalú javítása tartósan alap­vető feladat kell hogy legyen. A me­zőgazdasági irányító szervektől, de a nemzeti bizottságoktól is megkövetel­jük, hogy következetesebben ellen­őrizzék a termőföld hatékony kihasz­nálását. jól fejlődik az állattenyésztés is. Az ötéves tervidőszak három éve alatt az előző öt év átlagához képest 4,6 százalékkal növekedett. Az ötéves tervidőszakra előirányzott áruterme­lési feladatot az állattenyésztés már 62,1 százalékra teljesítette. A felada­tok túlteljesítését várjuk az Idén Is. Pozitívum, hogy ezeket az eredmé­nyeket elsősorban az Intenzitás növe­kedésével, a gazdasági állatok terme­lőképességének növelésével és az új­ratermelési mutatók javításával érjük el. A jó takarmányalapon kívül e té­ren fokozatosan megnyilvánul a törzs­­tenyésztés és az állattartási munka színvonalának emelkedése is. Az ed­digi fejlődéssel tehát megteremtettük az összes feltételét annak, hogy a 7. ötéves terv állattenyésztést felada­tait maradéktalanul teljesítsük. Az állattenyésztésben is sok mág a tartalék. Erről tanúskodnak elsősor­ban a termelőképesség színvonalában, az újratermelésben és a takarmány hasznosításában tapasztalható különb­ségek. Ezek fokozatos felszámolására és az állattenyésztés Intenzitásának és hatékonyságának további növelé­sére kell összpontosítani mind a ter­melési-műszaki intézkedéseket, mind pedig az állattenyésztési dolgozók kezdeményezésének növelésére irá­nyuló, anyagi és erkölcsi ösztönzést, a gondozók körében kifejtett munkát, a meglevő tartalékok és az állatte­nyésztés fejlesztési irányvonalának saját erőforrása alapján történő meg­valósítása reális voltának meggyőző bizonyítékai azok az eredmények, melyeket az abraktakarmány-fogyasz­­tás ésszerűsítésében érnek el. Ezek az eredmények lehetővé tették az állattenyésztési produkció növekedése ellenére, hogy csökkentsük a terme­lés behozataltól való függőségét. Az előző ötéves tervidőszakban évente körülbelül 1,6 millió tonna gabonát importáltunk. Az elmúlt három évben az állattenyésztés növekedése mellett ez ennek a felét sem tette ki. Ebben az időszakban a nem szocialista or­szágokból való behozatal csaknem kétharmaddal csökkent. Hasonló csök­kenés volt a fehérjekomponensek be­hozatalában is. Tavaly például a takar­mánypogácsa és az állati lisztek im­portja a 6. ötéves tervidőszak átlagá­hoz képest 12 százalékkal kisebb volt. A társadalmi érdek megköveteli, hogy az elért megtakarításokat a ter­ven felüli termelés helyett takar­mánytartalékok képzésére haználják fel. Ezt a követelményt azonban a mezőgazdasági vállalatok és a mező­­gazdasági irányító szervek is csak részben értették meg. A termelési és felvásárlást feladatok nagyarányú túl­teljesítése gondot okoz az állatte­nyésztési termékek feldolgozásában és tárolásában, főleg a hús esetében. Nehézségek vannak a vágóállatok fo­lyamatos átvételében Is, ezért az ál­latokat néhány mezőgazdasági válla­latnál a terveztt vágősúly elérése után Is tartant kell még, miközben a takarmányfogyasztás növekszik. A mezőgazdasági vállatok ezt a helyze­tet bírálják, noha közülük számos volt ennek az előidézője. Erre a hely­zetre az irányító mezőgazdasági vál­lalatoknak rugalmasan kell reagál­niuk, következetesen kell Irányítani — összhangban a tervvel — az állat­­tenyésztési termelés volumenének és szerkezetének alakítását. Ez minde­nekelőtt megköveteli, hogy javítsák a minisztériumok, a mezőgazdasági igaz­gatóságok és a vállalatvezetések irá­nyító munkájának színvonalát. A sta­tisztikai szervekkel együtt lényege­sen javítaniuk kell a statisztikai ada­tok pontosságát, és elejét kell venni a lehetséges spekulációknak. Ez az állattenyésztésre és a termésbecslé­sekre egyaránt vonatkozik. Az irányítás minden fokán, a mező­­gazdasági vállalatoktól egészen a mi­nisztériumokig tudatosítaniuk kell a vezetőknek: teljes mértékben felelő­sek azért, hogy az állattenyésztés távlatilag folyamatosan fejlődjön, sa­ját takarmányuk felhasználásával a­­nélkiil, hogy központi segítségre szá­mítanának. A központi takarmány­alappal való gazdálkodásnak és az ezzel kapcsolatos tervezési rendszer­nek is meg kell felelnie ennek a kö­vetelménynek. Olyan rendszert kell bevezetni, amely gazdaságilag is ösz­tönzi a mezőgazdasági vállalatokat a szemestak ármány-önellátás fokozásá­ban — a termelés növelésének és felhasználása magas színvonalának útján. Ennek a rendszernek elő kell segítenie a szükséges takarmánytar­talékok kialakítását Is. Az állattenyésztés helyzete rend­kívüli Igényeket támaszt a húsipar vezetőivel szemben. Megköveteli tő­lük, hogy az egyes mezőgazdasági vállalatok és járások helyzetének és kínálatának megfelelően differenciál­tan vásárolják fel az állatokat, rugal­masabban használják ki a raktárakat, a hűtő- és fagyasztókapacitásokat. Az állandóan növekvő állattenyésztési termelés megköveteli, hogy bővítsék a raktárakat, amelyekből nincs ele­gendő. Ennek érdekében má~ intéz­kedéseket is tettünk. NEM ELÉGEDHETÜNK MEG AZZAL, AMIT ELÉRTÜNK Értékeljük a növénytermesztés és az állattenyésztés dolgozóinak jó eredményeit. Látnunk kell azonban, hogy egyes területeken lemaradás ta­pasztalható, nemcsak a tervhez, ha­nem a reális lehetőségekhez viszo­nyítva Is. Nem elégedhetünk meg az­zal, amit elértünk. Minden vállalat­nál, minden munkahelyen keresni kell a fogyatékosságok kiküszöbölé­sének, a belső tartalékok mozgósítá­sának útjait. A* előrehaladás meggyorsításának egyik módja az egyes mezőgazdasági vállalatok növénytermesztésében és állattenyésztésében mutatkozó indo­kolatlan eltérések okainak követke­zetesebb kiküszöbölése. Már sokszor hangsúlyoztuk, hogy az intenzív fej­lesztés mindenekelőtt a természeti feltételek és az állóeszközök jobb ki­használását, a tudományos-műszaki ismeretek alkalmazását jelenti, kivé­tel nélkül az összes vállalatnál. Eb­ben rejlenek a gazdasági eredmények­ben mutatkozó nagy eltérések gyöke­rei, valamint annak okai, hogy a vál­lalatok különböző mértékben képesek csak saját pénzügyi forrásaikra tá­maszkodva fejleszteni termelésüket. így például a jobb természeti viszo­nyok között gazdálkodó vállalatok fele tavaly a gabonaféléknél több mint 5 tonnás hektárhozamot ért el. Ezzel szemben 11 százalékukban a hozam egy tonnával alacsonyabb volt. A vállalatok nem egész egyharmada a cukorrépa termesztésében a 25 ton­nás hektárhozamot sem érte el, míg azok mintegy egyhatoda több mint 35 tonnás hozamot. Annak ellenére, hogy tavaly országos viszonylatban gyorsan nőtt a tehenek tejhozama a mezőgazdasági vállalatok egynegye­dénél a hozam 3 ezer liter alatt volt. Több mint egyharmaduk a szarvas­­marha hizlalásában nem érte el a 600 grammos súlygyarapodást, mint­egy egynegyede pedig a sertéshízla­­lásban a 450 grammos súlygyarapo­dást. A kedvezőtlen helyzet megoldása érdekében a járást mezőgazdasági igazgatóságok és az illetékes szolgál­tató szervezetek vezetőinek munkáját értékelve alapvető kritériumoknak kell tekinteni hozzájárulásukat e kü­lönbségek kiküszöböléséhez. Az efsz­­ek és az állami gazdaságok vezetői­nek értékelésekor az eddiginél jobban figyelembe kell venni azt, hogy mi­lyen eredményeket érnek el a hozzá­vetőlegesen azonos körülmények kö­zött gazdálkodó vállalatok. Az össze­hasonlítás során a földalap minősé­géből kell kiindulni. Az új besorolás a közeljövőben elkészül és ez alapul szolgál majd a mezőgazdasági válla­latok és járások eltérő eredményei okainak mélyebb elemzéséhez és az indukoiatian eltérések kiküszöbölésé­hez. Az élelmiszeripar az elmúlt három év során lényegében teljesítette öt­éves tervfeladatait. A helyzet eddigi alakulása alapján azt feltételezhet­jük, hogy az idei tervet túlteljesítjük. Az élelmiszeripar egyes területein, így például a lej- és húsiparban erőfe­szítéseket tesznek az alapanyagok jobb kihasználására és hasznosításá­ra, a terven felüli mezőgazdasági ter­mények feldolgozására. A következő időszakban továbbra Is arra kell tö­rekedni, hogy komplexen hasznosít­suk a mezőgazdasági alapanyagokat, gyorsabban innováljuk az élelmiszer­ipari termékeket és javítjuk minősé­güket. Amellett, hogy mennyiségileg ki­elégítjük az élelmezési szükséglete­ket, az élelmiszeriparnak meg kell oldania azt a feladatot is, hogy ru­galmasan reagáljon az ésszerű táp­lálkozás követelményeire és a fo­gyasztók igényeire. A választék bőví­tésével, a legmegfelelőbb élelmiszer­cikkek, mindenekelőtt a tejtermékek, a zöldségfélék és a gyümölcsök kíná­latával, hozzá kei) járulni a kereslet kielégítéséhez, az aránytalanul ma­gas zsiradék-, cukor- és lisztfogyasz­tás csökkentéséhez. Egyúttal csök­kenteni kell az élelmiszerek energia­­tartalmát, jobban ki kell elégíteni a lakosság specifikus igényelt, gondo­lunk itt a cukorbetegekre, gyerme­kekre és betegekre. Elvárjuk, hogy a húsipar jobban kihasználja az előrecsomagolt hús kí­nálatának lehetőségét, és jobban ki­elégíti a mindennapos húskészítmé­nyek Iránti keresletet. A tejipar egyik fontos feladata, hogy egyenletesen több erjesztett tejterméket gyártson, és bővítse a sajtok választékát. A ba­romfiiparnak fokoznia kell a barom­fihúsból készített termékek gyártását, bővítenie kell a konzervek választé­kát, s ugyanakkor javítania kell a baromfi feldolgozását, illetve csoma­golását. A söriparnak növelnie kell a palackozott sör részarányát, a többi tárca termelő szervezeteivel együtt növelnie kell a tartósított üdítő ita­lok, valamint a cukorbetegek számára készülő italok gyártását. A konzerv­ipartól elvárjuk, hogy a hazai alap­anyagok felhasználásával jobban ki­elégítse a befőttek, gyümölcsízek iránti keresletet és több bébiételt szállítson a piacra. Az élelmiszeripar valamennyi ágazatának feladata, hogy javítsa a termékek minőségét, tartós­ságát és nem utolsósorban tetszetős­ségét. A BERUHÁZÁSOK HATÉKONYSÁGÁÉRT A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban az ötéves terv céljai­nak megvalósításához jelentős mér­tékben hozzájárulnak a beruházások. Három év alatt a beruházások értéke 70,5 milliárd korona volt. A 6. ötéves tervidőszak éves átlagához viszonyít­va a beruházások 15,2 százalékkal nö­vekedtek. Beruházásokat mindenek­előtt a növénytermesztésben eszközöl­tünk. főleg a betakarítási veszteségek korlátozására és —■ raktárak építésé­re. Sikerült megvalósítanunk a terve­zett taiajjavltási munkálatokat. Nem kielégítő a helyzet az öntözőberende­zések terén. Ezért elsősorban a beru­házók a felelősek. Három év alatt az ötéves terv feladatait csak 42 száza­lékra teljesítettük. A racionalizáciős intézkedések megvalósítására és a veszteségek korlátozására kifejtett erőfeszítésekhez jelentősen hozzájá­rult a különleges mezőgazdasági be­ruházások bevezetése. Az utóbbi két év alatt ilyen formában több mint B,2 milliárd koronát ruháztunk be, az idén 4,4 milliárd koronát. Az egész mezőgazdasági-élelmiszer­ipari komplexumban arra kell töre­kedni, hogy a befektetett eszközök gyorsan megtérüljenek, a kapacitá­sokat arra kell összpontosítani, hogy az építkezéseket mielőbb befejezzék, főleg az élelmiszeriparban, csökkent­sük a megkezdett építkezések számát, ne lépjék túl a beruházási költsége­ket és következetesen ügyeljenek a tervezett mutatók elérésére. Az utóbbi időben javult a helyzet a mezőgazdasági technika terén. Bő­vült a tehergépkocsipark, egy részét már a mezőgazdaság követelményei­nek megfelelően módosították. Az ed­diginél több, eddig hiányolt gépet, például ekét és vetőgépet, az utóbbi két évben traktort kapott a mező­­gazdaság. Javult a pótalkatrészellátás. Ennek ellenére még határozottabban kell megszüntetni a géppark magas fokú elöregedését. A gépek gyártói­tól megköveteljük, hogy kedvezőbb legyen a szállítmányok összetétele, jobban járuljanak hozzá a technoló­giai gépsorok komplex kialakításá­hoz. A mezőgazdasági termelés intenzi­­fikálásában fontos szerepük van a biológiai és műszaki szolgáltatótevé­kenységet végző szervezeteknek. Te­vékenységükkel azonban nem lehe­tünk teljesen elégedettek. Egyes szol­gáltató vállalatok, köztük az agroké­miai vállalatok is, több olyan tevé­kenységet fejtenek ki, amely lehető­vé teszi a tervmutatók, közöttük a nyereség elérését, figyelmen kívül hagyva a mezőgazdasági vállalatok szükségleteinek kielégitését. Sok me­zőgazdasági vállalatnál még mindig tanúi lehetünk annak, hogy fölöslege­sen saját javító részlegeik bővítésére vagy építésére, növényvédő kapacitá­saik fejlesztésére fordítják pénzüket. Ezekért a fogyatékosságokért a me­zőgazdasági és élelmezésügyi minisz­tériumok, valamint más központi szervek Is felelősek, amelyek nem bontották le a tökéletesített tervsze­rű irányítási rendszer alapelveit a szolgáltató szervezetek feltételeire. A CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány a CSKP 4. ülése után doku­mentumot fogadott el a melléküzem­­ági termelés fejlesztéséről. Tavalyi részesedésük az efsz-ek teljesítmé­nyében csaknem 14 százalék, az álla­mi gazdaságokban pedig 50 százalék volt. A melléküzemági termelés mér­téke nagyon eltérő. 'Egyes szövetke­zetekben azonban jelentős, sőt, lénye­gesen túlhaladja a mezőgazdasági tevékenység mértékét. E vállalatok közül több jelentős szerepet játszik a tudományos-műszaki haladás fej­lesztésében, alkalmazásában és a me­zőgazdasági nagyüzemi termelést elő­készítő szakaszainak befolyásolásá­ban. A gyakorlat azt mutatja, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi mi­nisztériumoknak külön-külön kell fe­lülbírálniuk tevékenységüket és ott, ahol ez összhangban áll a társadalmi érdekekkel és a mezőgazdaság szük­ségleteivel, statútumukat összhangba kell hozni valódi tevékenységükkel. Azoknál a vállalatoknál, ahol a mel­léküzemági termelés magasabb, mint a mezőgazdasági termelés, ezt figye­lembe kell venni az adó összegének meghatározásában. A mezőgazdaság irányító szerveinek és a nemzeti bi­zottságoknak el kell érniük, hogy a melléküzemági termelés fejlesztésé­hen mindenütt megtartsák az érvé­nyes szabályokat. Az intenzív termelés, mindenekelőtt a növénytermesztés gyorsabb fejlesz­téséhez ez utóbbi időben hozzájárul az egyre elmélyülő kooperációs és integrációs folyamat. A minisztériu­moknak a szolgáltató üzemekkel együtt, az anyagi-műszaki ellátás le­hetőségeinek figyelembevételével fe­lelősségteljesen ki kell választaniuk azokat a mezőgazdasági vállalatokat, amelyek szervezetten részt vehetnek az egyes termelési ágazatok komplex technológiai fejlesztésében, más efsz­­ekben és állami gazdaságokban is. Meg kell teremteni a feltételeket ilyen irányú tevékenységükhöz. FOKOZOTT FIGYELMET az Állami gazdasagok munkäjAnak A párt- és állami szervek az elmúlt Időszak megkülönböztetett figyelmet fordítottak az állami gazdaságokra. Ennek az az oka, hogy a központilag irányított állami mezőgazdasági vál­lalatokkal együtt a mezőgazdasági vállalatokkal együtt a mezőgazdasági terület 30 százalékát művelik meg, többnyire nehezebb feltételek között gazdálkodnak, és jelentős részükben hosszabb ideje lemaradás volt tapasz­talható. Az állami gazdaságok problémái­nak elvszerű megoldásában Jelentős lépést jelentettek a Központi Bizott­ság 4. ülésének határozatai. Az el­nökség az állami gazdaságok gazdál­kodásának megvitatása sorén megál­lapította, hogy kedvezőbb gazdasági eredményeikben megnyilvánul a tö­kéletesített Irányítási rendszer érvé­nyesítése, az igényesebb irányítőmun­­ka, valamint a pártszervek és szerve­zetek hatékonyabb munkája. El kell érni, hogy ezek a pozitív irányzatok tartós jellegűek legyenek. Ennek ér­dekében határozottabban kell kikü­szöbölni a fogyatékosságokat, és job­ban ki kell aknázni a gazdálkodá­sukban rejlő jelentős tartalékokat. KÖVETKEZETESEN NÖVELJÜK A TERMELÉS SZÍNVONALAT A párt és gazdasági szervek meg­különböztetett figyelmet szentelnek а lemaradozó efsz-ek és állami gazda­ságok problémái megoldásának. En­nek köszönve az ezelőtt lemaradozó vállalatok mintegy fele, ezek gazdál­kodása az utóbbi időszakban javult. A többiben nem értek el lényegesebb Javulást, sőt 5 százalékukban az eredmények még kedvezőtlenebbek, mint az előző időszakban. A lemaradozó efsz-eket és állami gazdaságokat az intenzív termelés terveivel összhangban előnyben ré­szesítik a műszaki ellátásban. Haté­konyabb segítséget kapnak a mező­­gazdasági és pátrszervaktől. A segft­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents