Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-10-06 / 40. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, 1984. október 8. VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT Ф VADÁSZAT • VADÁSZAT • Elmúlt a nyár. A zöld leveleket las­san megfonnyaszt- Ja, színessé teszi az őszi fuvallat. A réteken her­vadó virágok és kókadé fűszálak az elmúlásra emlékeztetnek. Az erdő messziről olyan, mint egy sokszínű jelmezbe öltözött hatalmas óriás.. A halott levelek lassan elborítják a fák alját, de még sok maradt a fá­kon, hogy sok mindent elfedjenek a kíváncsi em­ber szeme elől. Lukovics Lászlóval, a felbári (Horný Bár) va­dásztársaság titkárával az őszi erdőt járjuk, s a vadvédelem és vadászat összefüggéseiről az ered­ményekről és a gondok­ról beszélgetünk. — Ha vadászterületünk mm GAZDÁI tájait járom, akkor egy­szerre találom meg rajta a mezőt és a Duna mente vizek szabdalta síkját. Nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy a ml vadászterületünkben egy kicsit benne van az egész dunatáj. Ebből a táj ad­ta változatosságból ered, hogy itt majdnem minden vadfaj megtalálható, Bmoly ezen % tájegységen él — mond­ja az őszi avart taposó titkár, majd újabb kérdésemre válaszolva hozzá­fűzi: — Az Állami Erdészettől bérelt 890 hektáros vadászterület — ez huszon­hét kisebb-nagyohb szigetet is felölel — nagyvadban gazdag, míg a 729 hektáros mezei rész apróvadas jelle­gű. A vadgazdálkodás és a vadvédel­met Nagy Tibor vadgazda szakértő irányításával negyvennégy vadász biz­tosítja. A sorrendnek megfelelően a va­dásztársaság titkára először a nagy­­vadállományról ad számot. A gím­szarvas legjobb élőhelyei a Duna menti erdők és a szigetek. Az itt élő állomány képviseli az értéket. Innen származnak legjobb szarvasagancsaik, ennek megfelelően itt a legfontosabb feladat az állomány minőségének megőrzése, továbbjavítása. Sajnos ugyanez már nem mondható el az őzállományról. A darabszámot illetően nincs is okuk elégedetlenség­re, a minőség viszont már gondot okoz. Kevés ugyanis a trófeás őz, ami azzal magyarázható, hogy az ártérben eléggé gyakori az őzek májmételyes megbetegedése. Az őzállomány minő­ségi javítását célozza az érmes őzba­kok kilövésének korlátozása és a su­tavad rendszeres selejtezése. A vaddisznóállomány viszonylago­san kötött élőhelye az elmúlt évek­ben itt is fellazult. Ma már ezen a vadászterületen — ahol a múltban csak esetenként akadt egy-egy pél­dány — is egyre jelentősebb létszám­ban található. A mezőgazdságilag mű­velt területeken kárt okoz ás hátrál' A vaddal való törődés meghozza a gyümölcsét Fotó: Kontár Gyula tatja az apróvadállomány gyarapodá­sát. Szerencsére idejében felismerték a vaddisznók káros hatását, s ennek megfelelően az apróvadas területe­ken nem tűrik meg, s gyakorlatilag is gondoskodnak arról, hogy csak reális és problémát kevésbé okozó állomány maradjon meg. összegezve elmondható, hogy a fel­bári vadásztársaság szempontjából a nagyvadállomány képezi az értéket, az elsődleges vadgazdálkodási és va­dászati bázist. Mindez bonyolult, tu­dományos és szakmai munkaigényes­­séget kíván a vadászoktól. Fő tenni­valóikat a szarvas, a vaddisznó és az őzáilomáuy optimális létszámának beállítása, a terület vadeltartóképes­­ségének ésszerű megállapítása és a legmegfelelőbb ivararány kialakítása határozza meg. Ennek megfelelően készül és reali­zálódik a kilövési tervük is, amely huszonhárom szarvas, huszonkét őz, is tizenöt vaddisznó kilövését irá­nyozza elő. Ezt a tervet szeptemberig őzből 67, szarvasból 90, vaddisznóból pedig 90 százalékra teljesítették. A fenti adatok egyrészt átgondo't tervgazdálkodásra, másrészt pedig arra utalnak, hogy számszerűséghen és a minőségi szint megtartásában nehe­zebben irányítható vadfajok kímélési Időszakában a terheket vagy a ter­hek egy részét átmenetileg arra az ágazatra — a nagyvadállományra — helyezték át, amely ezt elbírja, és az átvételre képes. A természetes egyensúly fenntartá­sának szükségszerűségét a fácán, a fogoly és a mezeinyúl viszonya éle­sen tükrözi. Az apróvad csökkenését itt is az élőhely romlása, és számos egyéb negatív tényező okozza. A fog­lyon kívül a fácánállomány csökke­nése is nagy gondot okoz, annak el­lenére, hogy nagy erőfeszítéseket tet­tek és tesznek az állománycsökkenés megakadályozása érdekében. A mezei nyitlak száma szintén csökkent, remélik viszont, hogy be­következik a várva-várt fordulat. Az idén valamivel nagyobb a mezeinyúl törzsállománya, s jobbnak mutatkozik a szaporulat is. A fenntiekben végzett részletes elemzés alapján megállapítható, hogy a három társközség — Felbár, Süly (Šulany), Bodák (Bodíki) — vadászait tömörítő vadásztársaságban elisme­résre méltó a vadgazdálkodós, a pénz­ügyi fegyelem megtartása, a bizony­lati rend betartása, a pénzgazdálko­dás és a vagyonkezelés helyzete. Jó kapcsolatokat tartanak fenn a helyi szövetkezettel és az Állami Erdészet­tel. Az egyesületi életben meghatáro­zott szerepet tölt be a társadalmi munka, amely a Nemzeti Front vá­lasztási programtervének megvalósí­tására, a szövetkezettel való sokol­dalú együtlműködésre, a vadgazdál­kodás színvonalának emelésére, va­lamint a vadászati és vadtenyésztési berendezések korszerűsítésére irá­nyul. A gondos, minden részletre kiter­jedő vadvédelemnek köszönve a va­dászszerencse sem kerüli el a helyi vadászokat. Szeptember 22-én például Lukovics László ejtett el egy kilenc­éves szarvasbikát, amely ritkaszép trófeát viselt. A Kopasznagykő-szige­­ten puskavégre került „vén basa“ el­ejtésére így emlékezik vissza. — A szálerdő egyik hajlata felől tartott a magasles felé. Először csak íz agancs koronáját vettem észre, amely periszkópként emelkedett a magasba. Számomra mindez olyannak tűnt a késő délutáni napsütésben, mintha valaki égő gyertyákat tűzött volna az agancsára. Koronás fejét megrázva indult meg újra, hogy el­múlása felé közeledjen. Olyan érzés kerített hatalmába, amelyet nem lehet sem elmondani, sem leírni, csak érez­ni. A puskát már a váltamnál tartot­tam. és amikor a teste is előtűnt, megállt egy pillanatra. Ekkor hajlí­tottam be ujjamat, és a hatalmas ál­lat mint a kilőtt nyílvessző — ugrott, perdült vissza a hajlatba. A vér és a csülökvágás nyomát követve nem kel­lett sokáig mennem. Az erdő nagy fia ott feküdt mozdulatlanul a téli álomra készülődő erdő színes ravata­lán. Nem hajszolja többé vetélytár­­sait, hangje nem veri fel többé az erdő csendjét. Az elmúlás homályos zsákutcájából egyszerre érkezünk vissza a kézzel­fogható valóságba. Közben tapogat­juk az agancsot, megcsodáljuk a rit­kaszép trófeát, mely Kopasznagykő gazdáinak odaadó munkáját is dicsé­ri, minősíti.» CSIBA LÄSZLÖ • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZAT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф A ÜGSI-országok halászati tanácskozása Tfz szocialista ország részvételével 1979. december 12-én megállapodás született az édesvízi ipari halte­nyésztési technológiák kidolgozására és korszerűsítésé­re. A részt vevő országok a megállapodás alapján — magas szintű megbízással — meghatalmazottakat nevez­tek ki. Az üléseket évente tartják, s mindig más és más tagország a házigazda. Az idei — sorrendben az ötödik — tanácskozásra Budapesten került sor. A meghatalmazottak tanácskozásának feladata, hogy az előző évben végzett munkát értékelje, a felmerülő problémákat megoldja, figyelemmel kísérje a közös ku­tatások menetét. Egyidejűleg tájékoztatót dolgoznak ki e KGST Élelmiszeripari Együttműködési Állandó Bizott­ság részére a megállapodás helyzetéről, elemzést végez­nek az eredmények hasznosítására. Az idei tanácskozáson (Jugoszlávia kivételével) vala­mennyi érdekelt delegáció részt vett. A megbeszélések két fő téma köré csoportosultak. Titkársági kezdeményezésre az ülés foglalkozott a ha­lászati ágazat gépszükségletével; a halbetegségek gyó­gyítására használt készítmények gyártást szakosításá­val; a takarmánykérdéssel; valamint egy nemzetközi halászati gép- és műszerrendszer kidolgozásával. A má­sik fő témacsoport az Általános Egyezmény programja alapján megkötött szerződések teljesítésének áttekin­tése, a munkatervek egyeztetése volt. He valaki szorgalmasan boga­rássza a hazai rekordlistát, és időnként esetleg külföldiek tanulmányozására is lehetősége van, megállapíthatja, hogy a nagy — tíz kilő fölötti — csukákat csak elvétve akasztják villantőval, azok az ese­tek döntő többségében nagytestű csa­lihalakra, vagy más állócsalira kap­nak. A dolog azért érdekes, mert a kisebb példányok igen nagy százalé­kának éppen a villantó a veszte. Mi a magyarázata az időskori ét­vágytalanságnak? Ez is sportunk rej­télyei közé tartozik, a magyarázat nem könnyű, és ehhez vissza kell térnünk a szárazföldre. Vadászleírá­sokból tudjuk, hogy a tigriskölykök vagy más nagyragadqzók fiataljai gondolkodás nélkül rohannak neki a kikötött kecskének, vagy bivalytetem­nek, míg az öregek csak alapos megfontolás — mondhatjuk helyzet­­elemzés — után közelítik meg a Ä meghatalmazottak külön pontban tárgyalták a hal­fajok és -fajták ivadékainak cseréjével kapcsolatos kér­déseket. 1983-ban a megállapodások alapján közel 1,5 millió db értékes halivadék cseréje zajlott le, ami a genetikai kutatásokat segíti. Ezt külön szerződésben egyeztették az érdekeltek, s fontosnak tartották ki­hangsúlyozni, hogy együttműködésüket meg kívánják hoszabbltani az 1986—1990-es évekre is. (Sőt, kibővítik azt azzal, hogy a jövőben ne csak ivadékot, hanem halspermát is cserélhessenek.) A meghatalmazottak kimunkálták az 1990-ig szóló együttműködés- fő irányait, amely anyagtakarékos hal­tenyésztési technológiák kidolgozását; haltakarmá­nyok, nagvhozamú fajták és hibridek előállítását; a hal­betegségek megelőzése és gyógyítása terén a módszerek tökéletesítését és egyéb kérdéseket tartalmaz. Az ösz­­szehangolt munka eredményeként gyorsabb fejlődés vár­ható valamennyi érdekelt tagország haltenyésztésében. Az ülésszak jegyzőkönyv aláírásával zárult, amelyre a Hortobágyi Halgazdaságban került sor. Az aláírás alkal­mával a résztvevők megismerkedtek a Hortobágyi Hal­gazdaság munkájával, sikereivel. A delegációk megte­kintették az angolnanevelőt. A kubai és vietnami dele­gáció kérésére ellátogattak a Százhalombattai Tempe­­ráltvizű Halszaporítő Gzadaságba. A TEHAG munkája, ■redményei elismerést váltottak kL ь-Н,—­esalétket. De hazánkban maradva tudjuk, hogy rókakölykök egymással versengve tépik-marjék a megfogott zsákmányt, ám az öregebbje csak „tudatos“ felderítés ntán közelíti meg a .tanyaudvarok baromfióljait. Miért lenne másképen a vízalatti biroda-Mi a magyarázata? lomban? A gyakorlatban klscsukák megfontolás nélkül száguldanak a csillogó valami után, sok-sok siker­telen kísérlet, megakadás és megme­nekülés, jó esetben visszadobás után jönnRk ré arra, hogy ez veszélyes dolog. Egy amerikai lap az ottani — a miénktől alig eltérő viselkedésű — csukafajta magatartását és megmara­dási lehetőségét vizsgálja. Megállapí­tása, hogy az Exos muskellunge 1008 megjelölt egynyaras példányából a harmadéves kort mindössze 130 da­rab, míg a tíz-tizennégy éves matu­zsálemi kort csupán hét darab éri el. Nyilván a legóvatosabbak, legtapasz­taltabbak. Eléggé űzött vizeinken alig lehet olyan csuka, mely ötéves koráig nem szerzett volna keserű vil­­lantóstaposztalatot. Az első ok tehát a tapasztalat. A másik a nagy csukák lustasága- Kényszerű lustaság ez, hiszen a tíz­kilós vagy afölötti testsúly meglen­­dítése, felgyorsítása nagy energiát igényel. Az öreg ragadozó már tud­ja, hogy csak ritka esetben érheti el a szétspriccelő ujjnyi kishalakat, vagy éppen a mai gyors orsókkal vontatott villantót. Inkább kényelmes kóborlá­sai alkalmával keresi a nagytestű csalit, mellyel hosszabb időre eltud­ja a táplálkozás gondját. A nagy csukák horgászata tehát inkább nagy­testű csalihalakkal indokolt Az ifjú horgász is lehet eredményes Fotö: Adamcsfk Ferenc Barátommal együtt egy holtágban köszöntöttek a Nap elsO sugarai. Szákjatnk akkor már dévérektól da­gadtak, tehát érthetően nagyobb ha­lakra fájt a Jogunk. Reggel egy sport­­társ éppen velünk szemben telepedett le, és kukoricával csalizva vetette be készségeit a meder közepébe. Átki­abált, hogy amúrt akar fogni. Erre mi ts kukoricát tettünk fel. Megszegve az alapszabályt, lehe­­veredtiink a bokrok mögött és el is aludtunk. Egy szarka csörgésére éb­redtünk fel. Félszemmel láttuk, hogy odaát karikára hajlik a bot a horgász kezében. Felpattantunk, hogy meg­nézzük a sajátjainkat. Barátom ka­­pásjelzűje a földön feküdt és a zsi­nór teljesen belazult. Hátha még nem késő, jelszóval hátra csapta a botot, mire neki ts felsírt az orsója. Ёп egy kicsit furcsának találtam, hogy a túloldalt horgász botja ts min­dig ugyanabban az Irányban hajlik, mint a haveromé. Sejtelmem támadt, de nem mertem szólni. Ä valóságra egy hatalmas loccsanás után ébred­tünk rá. Nyílként repült ki a vízhói egy hatalmas amur, amelynek a szá­­jából mindkét irányban zsinór je* szültl Vagyis felvette mind a két sze­­reléknek a horgát, de felénk irama­­dott. Ezért lazult be a mi zsinórunk, ezért kezdett fárasztani először a túl­­oldalt sport, ö saját magát érezte a jogosult helyzetében és ellenkezést nem tű­­röen követelte, hogy ml vágjuk el a zsinórt. Barátom erre rá sem hederi* tett, de az 6 kezében egyszer csak petyhüdten függött a zsinór. Vagyis ez a horog kiszakadt az amur szájd­­bűi. Gúnyoros kacaj hallatszott a túl­­oldalról, ellenfelünk a szák után nyúlt. Ekkor egy csattanást hallot­tunk, amit iszonyú káromkodás köve­tett, és nem feszült már egyik zsinór sem. Mi ebből a tanulság? Az nevet, akt utoljára nevet, vagyis a torkos amúr,

Next

/
Thumbnails
Contents