Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-06 / 40. szám
1984. október 6 .SZABAD FÖLDMŰVES 3 fl szovjet-amerikai kapcsolatok a Reagan-beszed előterében Äz ENSZ-közgyölés 39. ülésszaka a múlt hétfőn az általános vitával folytatta munkáját. A mozgalmasnak ígérkező héten elsőként Ronald REAGAN amerikai elnök szólalt fel az általános vitában, mely valószínűleg három héten át folytatódik. Az elnök félórás beszédének egyharmadában a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdését boncolgatta, javaslatot tett arra, hogy a jövőben a két nagyhatalom szakértői, miniszteri szinten rendszeres konzultációkat rendezzenek. Reagan nem zárta ki egy esetleges csúcstalálkozó lehetőségét sem, de hangoztatta, hogy ezt gondosan elő kell készíteni. Reagan elnöke beszéde emellett nem sok újat tartalmazott, ám hangvétele a korábbinál mérsékeltebb volt és kerülte a szovjetellenes szónoki kirohanásokat. Ugyanakkor megmaradt az általánosságoknál, olyan problémakörben, mint például az emberi jogok sokat hangoztatott kérdése, vagy az afganisztáni kérdés, amelyet korábban szovjetellenes támadások ürügyeként használt fel. Az amerikai elnök ez alkalommal hangsúlyozta a tárgyalások fontosságát. Reagan beszéde bevezető részében arról szólt, hogy az Egyesült Államok nemzetközi politikájának középpontjában a gazdasági szabadság és „az emberi haladás“ áll, sürgette a nemzetközi kereskedelem korlátainak lebontását. Arra viszont nem tért ki, hogyan és mely területeken lehetne megszüntetni a nemzetközi kereskedelem korlátáit, amit szorgalmazott. Márpedig ezek a korlátok, amelyek nőm utolsósorban az amerikai intézkedések és a szövetségesekre gyakorolt nyomás következtében jöttek létre. Reagan, áttekintve az egyes világproblémákat, hangsúlyozta, hogy a helyi konfliktusok „kritikusak“, mivel „világméretű összecsapás első szikráját jelenthetik“. Az elnök üdvözölte azokat a fejleményeket, amelyek Afrika déli részében történtek az elmúlt időben. Azt állította, hogy az USA Közép-Ameríkában a diplomáciai erőfeszítések híve. A salvadori választások nyomán kialakult helyzetet a „demokrácia sikerének“ minősítette, s figyelmeztette Nicaraguát, hagyjon fel a „felforgatás és a militarizmus politikájával“: teljesítse ígéretét, hogy odahaza helyreállítja a demokráciát. A Közel-Kelettel kapcsolatban a legjobb megoldásnak a nevéhez kötődő terv megvalósítását pevezte. Tárgyalásokra szólított fel az iraki—iráni háború befejezése végett és megismételte Kambodzsával kapcsolatos álláspontját. A szovjet—amerikai viszony témakörére váltva Reagan olyan Amerika képét vázolta fel, amely erős, amelyet szilárdan vesznek körül szövetségesei, s amely most készen áll a konstruktív tárgyalásokra. Reagan elnök elismerte, hogy a tárgyalásoknak nincs ésszerű alternatívájuk. Lényegében megismételte azt, amit januárban mondott, amikor .a választási kampány kezdetén először ütött meg mérsékeltebb hangot a Szovjetunióval kapcsolatban (de nem tett “érdemi javaslatot). Ezúttal felvetette, hogy rendszeresebbé kellene tenni a szovjet-amerikai konzultációt miniszteri szinten. Megjegyezte, hogy amerikai részről pozitív lépésnek tekintik az idei megállapodásokat a „forró drót“ továbbfejlesztéséről, a halászati jogokról, a gabonaszállításról. A jövő szempontjából a kérdések lépésről lépésre való megközelítését tartotta helyesnek és többször is „új kezdet“, „új megközelítés“ ' lehetőségéről beszélt. Majd a következő lépések mutatják meg, mennyi volt az elnök beszédében a tárgyalási készség és mennyi a választási, taktikai megfontolás. Ülésezett a KGSI Végrehajtó Bizottsága Moszkvában szeptember 19-e és 21-e között megtartotta 111. ülését a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen részt vevő bolgár küldöttséget Andrej Lukanov, a csehszlovákot Rudolf RohlíCek, a kubait Carlos Rafael Rodriguez, a lengyelt Janusz Olbodowski, a magyart Marjai József, a mongolt Mjatavin Peldzse, a Német Demokratikus Köztársaságét Gerhard Weiss, a románt loan Totu, a szovjetet Nyikolaj Talizín miniszterelnök-helyettesek, a tagállamok állandó KGST képviselői vezették. A vietnami küldöttség vezetője Doan Trong Truyen, a Minisztertanács főtitkára, a Minisztertanács Elnökségének tagja volt. Az ülésen részt vett Vjacseszlav Szicsov, a KGST titkára. A KGST és a Jugoszláv kormány között létrejött megállapodással összhangban a Végrehajtó Bizottság mun' kájéban részt vett Mito Pejovszki, a jugoszláv kormány tagja. Jugoszlávia állandó képviselője a KGST mellett. A Végrehajtó Bizottság megvitatta a KGST-tagországok ez év júniusi, felső szintű gazdasági értekezletén hozott határozatok végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket. Áttekintette a KGST 39. ülésszaka elé kerülő anyagokat, köztük az 1986—1990-es népgazdasági tervek koordinációjáról szóló Információt, az energetikai, üzemanyag- és nyersanyag-termelési együttműködés hosszú távú komplex intézkedéseit, a KGST-n. belül folytatott sokoldalú együttműködés és tevékenység szervezeti tökéletesítésének irányait. A Végrehajtó Bizottság megemlékezett annak az egyezménynek a 20. évfordulójáról, amelynek értelmében Jugoszlávia részt vesz a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa szerveinek munkájában. A Végrehajtó Bizottság megállapította, hogy Jugoszlávia és a KGST-tagországok gazdasági és tudományos-műszaki szervei között sikeresen fejlődik a sokoldalú, kölcsönösen előnyös gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés. Hangsúlyozta, hogy ennek az együttműködésnek, amely elősegíti a benne részt vevő országok gazdasági növekedését még széles körű fejlődési lehetőségei vannak. A VB ülésén áttekintették a gazdasági és tudományosműszaki együttműködés és a Tanács munkájának egyéb kérdéseit. A Végrehajtó Bizottság munkáját a barátság és az elvtársi együttműködés légköre jellemezte, állapítja meg a VB üléséről kiadott közlemény. Д ÖpijjB 00РУЖЕНИЕ КУЙЫНйКСЫ-М Washingtoni játék űrleszerelési tárgyalásokra A szovjet alkotó értelmiség fontos szerepéről Vezetőségének jubileumi plenáris ülésével ünnepelte a múlt kedden a Szovjet írószövetség első kongresszusának és egyben fennállásának 50. évfordulóját. A Kreml Kongresszusi Palotájában megtartott rendezvényen jelen voltak a Szovjetunió párt- és állami vezetői, élükön Konsztantyin Csernyenkóval, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével. Részt vettek az ünnepi ülés munkájában a mintegy 9 ezer tagot tömörítő szövetség több mint 140 tagszervezetének képviselői, köztük sok olyan irodalmár, aki öt évtizeddel ezelőtt jelen volt az írószövetség alakuló kongresszusán. A külföldi társszervezetek is képviseltették magukat. A plénumon beszédet mondott Konsztantyin Cser-' nyenko, majd átadta az írószövetségnek a Népek Barátsága érdemrendet, amellyel a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a szovjet Irodalom fejlődéséhez való hozzájárulásáért, a szovjet Íróknak a kommunista építő munkában szerzett érdemeiért tüntette ki a szervezetet. A pártfőtitkár beszédében egyebek között- rámutatott: a szovjet társadalom életét érezhetően befolyásolja a jelenleg igen nyugtalanítóan alakuló nemzetközi helyzet. A nukleáris veszély jelentősen megnőtt, s e fenyegetéssel szemben aktív és céltudatos harcot kell vívni. Elsősorban ez ha. tározza meg a Szovjetuniónak az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolataira vonatkozó álláspontját Is. Ezektől a kapcsolatoktól nagymértékben függ az egész nemzetközi helyzet. Az USA azonban a tényekből ítélve egyelőre vagy nem akarja, vagy nem képes megérteni, hogy nincs más ésszerű lehetőség, mint a szovjetamerikai kapcsolatok normalizálása az egyenlőség, egymás kölcsönös tisztelete és az egymás belügyeibe való kölcsönös be nem avatkozás elvei alapján. A nagy nukleáris potenciál birtoklása korunkban hatalmas er-* kölcsl terhet ró a politikai vezetőkre. Megköveteli tőlük, hogy a legkomolyabban foglalkozzanak a háború és a béke kérdésével a különféle konfliktusok megoldásában. A szovjet vezetés így is tesz. Céljai világosak és változatlanok. A leghatározottabban ellenez mindenfajta katonai kompenzációt. A Szovjetuniónak határozott szándéka, hogy radikálisan mérséklődjék a fegyverkezést hajsza, betiltsák és maradéktalanul megsemmisítsék a nukleáris fegyvereket. Ezekért a célokért ma különböző világnézetű és meggyőződésű emberek milliói küzdenek világszerte. Közös fellépésük jelentős’ hatással van a háborúellenes közhangulat formálódására. Ezen a téren Igen sokat tehetnek az értelmiségiek, akiknek nem egyszerűen a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kell választaniuk, mint azt az antikommunisták gyakran állítják, hanem az emberi civilizáció fennmaradásának vagy pusztulásának a lehetősége között. E választásban a szovjet alkotó értelmiség tagjai sokat segíthetnek külföldi вввав*вввввввввввввваввввваввв1 kollégáiknak. A nyugati vezetők félnek is ettől a lehetőségtől, országaik értelmisége előtt megpróbálják lejáratni a szocializmus eszméit és gyakorlatát, saját értelmiségüket szembeállítani a szocialista országok alkotó. értelmiségével. A továbbiakban Csernyenko elvtárs kifejtette, hogy a művészi alkotások befogadására képes emberek esztétikai nevelése csak akkor lehet eredményes, ha már korán, gyermekkorban elkezdődik. Ezért kell kihasználni a Szovjetunióban most bevezetett Iskolareform nyújtotta lehetőségeket, arra, hogy növekedjen az irodalom és a művészet hatása a személyiség formálásában. . A pártfőtitkár szólt az SZKP közelgő XX.VII. kongresszusáról. Ennek megkülöböztetett jelentőséget ad az a tény, hogy ezen fogják elfogadni a párt újjászerkesztett programját, amely meghatározza a következő évtizedek munkáját. A programnak a realitásokból kell kiindulnia, figyelembe kell vennie mindazt, ami az utóbbi, csaknem negyedszázadban újként jelent meg a társadalmi életben és gyakorlatban, s támaszkodnia kell a tömegek által felhalmozott tapasztalatokra, melyek azt tanúsítják, hogy a kommunizmus építésével kapcsolatos feladatok végrehajtására való áttérés előtt túl kell jutni a fejlett szocializmus hosszú történelmi szakaszán, amelynek kezdetén ma a Szovjetunió tart, mondta Konsztantyin Csernyenko, majd folytatta fejtegetését. Az emberek gyakran felteszik a kérdést, hogy ezzel a megfogalmazással nem toljuk-e ki túlságosan távolra a kommunista jövőt. A válasz egyértelmű: éppen ellenkezőleg. Mindent megteszünk azért, hogy ezt a jövőt minél közelebb hozzuk. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha megoldjuk mindazokat a nagy és bonyolult problémákat, amelyek a kommunista társadalmi rend első szakaszához tartoznak. A fejlett szocializmus szakaszának hosszú volta semmiképpen sem jelentheti azt, hogy megfeledkezhetünk a fejlődési ütem állandó növeléséről, s halogathatjuk az arra megérett problémák megoldását. A fejlett szocializmus megfofogalmazást nem szabad úgy kezelni, mint oValamifajta tanúsítványt, ami Igazolja múltbeli sikereinket és önmagában szavatolja a jövőben születőket. Ez a megfogalmazás éppen arra kötelez, hogy a szovjet társadadalom életét minden területen tükáletes összhangba hozzuk a szocializmusról alkotott legigényesebb és természetesen tudományosan megalapozott elképzelésekkel. A szovjet irodalom, színház és film-' művészet ma gyakran fordul az élet bonyolult, ellentmondásos jelenségei felé. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen az ellentmondások természetesek és elkerülhetetlenek a szocialista társadalom fejlődésében. A pártfőtitkár a továbbiakban leszögezte: Az SZKP és a szovjet állam olyan körülményeket teremt az alkotók számára, ame' lyek elősegítik a tehetség maradéktalan kibontakozását. Határozottan elítéljük a szellemi alkotók fölötti ki-1 csinyes gyámkodást, hiszen az alkotás csak akkor lehet igazi alkotás, ha szabadon folyik — emelte kt Csernyenko. Az alkotói szabadság azonban nem a kiválasztottak privilégiuma. A párt a tehetségben a társadalom értékes kincsét látja, de senki ás semmi sem mentesítheti az egyes embereket a társadalom minden egyes tagjára nézve kötelező követelmények, a társadalom törvényeinek tisztelete alól. Naivitás lenne azt hinni, hogy valaki is szabadon rágalmazhatja a szocialista társadalom erkölcsi-politikai alapelveit, s közben elismerést, jutalmat várhat ettű! a társadalomtól. A nép természetesen azt sem bocsátja meg senkinek, ha a világban jelenleg zajló kiélezett harc körülményei között átáll az eszmei ellenfél oldalára. A pártfőtitkár beszéde végén leszögezte: konkrét tápasztalatok bizonyítják azt is, hogy nem alakulhat ki komoly irodalom, művészet magas szakmai színvonalú, felelősségteljes politikai tevékenység nélkül. A marxista-leninista kritikának nem pusztán értékelnie kell az egyes művészeti alkotásokat, hanem segítenie kell abban is, hogy megfelelő irányban fejlődjék a közösség szellemi élete. Arra van szükség, hogy nyílt párbeszédet folytassanak az alkotó munkát végzőkkel, semmiképpen se térjenek ki a művészeket foglalkoztató vitás kérdések megválaszolása elől, s legyenek képesek meggyőzni beszélgető partnerüket, mondta Konsztantyin Csernyenko, a művészeti élet pártlrányitásáról. Végezetül hangsúlyozta, hogy a szovjet kultúra napjainkban szerves ötvözete mindazoknak a szellemi értékeknek, amelyeket az ország népei és nemzetiségei létrehoztak. A művészi gyakorlat azt bizonyftja hogy az egyes nemzeti kultúrák annál gyorsabban és eredményesebben fejlődnek, minél szorosabban kötődnek más nemzeti kultúrákhoz és minél aktívabban merítenek más testvérnepek szellemi és művészi tapasztalataiból. Minél Inkább így tesznek egyes nemzeti kultúrák képviselői, annál nagyobb mértékben gazdagítják az egész szovjet nép kulturális kincsét. A békés alkotás ünnepe az NDK-ban Az első német munkás-paraszt állam, a Német Demokratikus Köztársaság október 7-én fennállásának 35. évfordulóját ünnepli. 1949. október 7-ike új korszak kezdetét jelentette a német nép életében. Pontosabban, a második világháború utáni években eltérő irányú fejlődés vette kezdetét az addigi Németország keleti országrészében. A munkásosztály pártjának vezetésével megszerveződött haladó erők összefogtak demokratikus Intézkedések megvalósítására, az egész országra kiterjedő demokratikus átalakulás vette kezdetét. Államosították a nagybirtokokat, a bankokat és a nagyvállalatokat, s így a gazdaság fontos ágazatai a dolgozók tulajdonába mentek át. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása a német nép életében fontos szakaszt jelentett, s nagymértékben hozzájárult Európa politikai realitásának kibontakozásához. Az NDK megalakulása szöges ellentétben állt a nyugati megszállási övezet fejlődésével. Itt a hidegháborús erők pártfogásával szóhoz jutottak a múlt militarista erői és egyoldalúan kikiáltották a Német Szövetségi Köztársaságot. A demokratikus német állam létrejötte egy hónappal később válasz volt az NSZK-t létrehozó nyugati lépésre. Az NDK alkotmánya nyomban rögzítette is. hogy politikai és gazdasági céljai a békét szolgálják. Ugyanakkor a nyugat! hatalmak a hidegháborús készülődés jegyében arra törekedtek, hogy Nyugat- Németországot a NATO felvonulási területévé változtassák. Az NDK a két munkáspárt egyesülése folytán létrejött Német Szocialista Egységpárt vezetésével a szocialista építés útjára tért. Az eltelt három és fél évtized meggyőzően bizonyltja, hogy az NDK népe a szocialista társadalomban megtalálta békés fejlődésének és felemelkedésének útját. A KGST tagjaként olyannyira fejlesztette gazdasági potenciálját, hogy az NDK napjainkban a világ tíz legjelentősebb ipari állama közé küzdötte fel magát. Ugyanakkor hozzájárul a szocialista közösség más testvérországainak sokoldalú fejlődéséhez és egységük szilárdításához. Manapság, amikor az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei hibájából elmérgesedett a nemzetközi helyzet, fokozódott a feszültség, különösen fontos tény, hogy Európa szivében az NDK, az első békeszerető német állam határozottan kiáll az enyhülésért, a biztonság erősítéséért, a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás előmozditásáért világszerte. A demokratikus Németország a barátság régi hagyományait totvábbfejlesztve az új internacionalista kapcsolatokat ápolva országaink két nagy személyisége Wilhelm Pick és Klement Gottwald öröké szellemében különösen munkálkodik országaink jószomszédi egymásmelleit élésének szilárdításán. Az NDK a szocialista országok egyeztetett politikájának keretében a békére és a leszerelésre irányuló közös javaslataik alapján az aktív párbeszéd politikáját képviseli mindazon erőkkef, amelyek józan észről és jóakaratról tesznek tanúbizonyságot és hozzájárulnak a béke fenntartásához és biztosításához — hangoztatta a közelmúltban Willi Stoph miniszterelnök. Különösen nagy jelentőségű ez a megállapítás napjainkban, amikor az NSZK-ban egyesek kezdik elfelejt teni a második világháború tanulságait, szabad teret adnak bizonyos revansiszta erőknek a közéleti szereplésben, felvonulásokon, az állampolitika propagálásában, így kellemetlen konfliktusokba sodródik a bonni állam. A revansista erők merészsége odáig fajult, hogy megkérdőjelezték a kormány múltban követett keleti politikáját, mely e német alapszerződés aláírásához, a szomszédokkal való rendezéshez vezetett. így nem véletlenül jelentette ki Andreotti olasz külügyminiszter a német politikával kapcsolatban: valamennyien egyetértünk abban, hogy a két Németország között legyenek jó kapcsolatok; ezt a kérdést azonban nem szabad eltúlozni. A német revansizmiissal le kell számolni, és tudomásul kell venni, hogy két német állam létezik és kettőnek kell maradnia a jövőben is. A jelenlegi európai országhatárok kétségbevonása legalább akkora veszélyt jelent az emberiségre, mint egy nukleáris világháború. Andreotti az első tekintélyes olasz kormánypolitikus, aki ilyen nyíltan és kendőzetlenül szembeszállt egyes nyugatnémet körök revansiszta törekvéseivel, amiért utólag meg kellett követnie a bonni kormányt, de a tényen és Igazságon ez mit sem változtat. Kukrinyikszl rajza LORINCZ LÁSZLÓ
