Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-14 / 28. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1984. július 14. Görgei István Dzsogán Anikó Galambos Albert Ocsenás Tibor (Bogoly János felvételei) A jövő hangja Végzős diákok között X Nagykaposi (Veľké Kapušany) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola végzős diákjaival beszélgettem. Jő volt szót váltani velük, Először is azért, mert kiderült: ebben a korban még fiú és lány — a kérdések több­ségében — egyetért. Persze hogy vi­táztak, és voltak nézetkülönbségek is, de ezek mit sem változtattak az alapigazságon. Jó volt hallgatni őket, mert látszott: előítéletektől mentesen készülnek az életre. És az is öröm, hogy az élet meglehetős ismeretével, közvetlen tapasztalatok birtokában, szép szándékkal eltelve* de mégsem a fellegekben Járva várják a jövőt. Mi több, áz egyenjogúságot illetően szinte az volt az érzésem, hogy in­kább a fiúk védték a lányokat, mint azok önmagukat. Beszéltek a terhek közös viseléséről, az otthoni közös munka öröméről, amikor persze nem a tevékenység a legfőbb jó, hanem közben a meghitt beszélgetések. A lányok persze tudják, amit tudni nem nehéz, hogy még* sok az indoko­latlan megkülönböztetés.. Ennek fel­számolásához — ezt is tudják —, az is kell, hogy a fiú ne vélekedjék úgy, hogy születetten különb, mint a lány, a lányok pedig ne törjenek meg az, első kudarcok súlya alatt. De lássuk, mit mondanak ők maguk, hogyan képzelik el az életüket: Dzsogán Anikó Nagyráskáról (Veľ­ké Raškovce) került az iskolába. A szülei is a mezőgazdaságban dolgoz­nak. — Növénytermesztési szakot vé­geztem. Mind az írásbeli, mind a szó­beli vizsgám nagyon jól sikerült. Az is igaz, hogy a négy éven keresztül becsületesen tanultam, ezért nem ér­hetett csalódás. v — Hogyan tovább? — Mehetnék főiskolára, de férjhez is szeretnék menni, gyereket szülni. Ügy néz ki, hogy az abarai (Oborín) szövetkezetben fogok dolgozni. Majd meglátom, hogyan fogadnak. Azt sze­retném elérni, hogy elfogadjanak. Görgei Istvánnak határozott elkép­zelései vannak. — A főiskolán növénytermesztési szakra jelentkeztem. Nem lenne rossz ágazatvezetőnek lenrti — ábrándozik a jövőről István, de sietve hozzáteszi: — Persze előbb sikerüljön a felvételi, meg majd a továbbtanulás! t Dicséri választott szakmáját: Emlékezetes találkozó Iskolánk, az Ipolysági (Sahy) Kö­zépfokú Mezőgazdasági Szaktaninté­zet ebben az évben baráti kapcsola­tot létesített a magyarországi váci ha­sonló iskolával. Az együttműködés el­ső lépéseként mi látogattunk el a fes­tői Duna-kanyarba, hogy sportban és kultúrában összemérjük az erőnket újdonsült magyarországi barátaink­kal. A fogadtatás nagyon szívélyes volt, még a versenyek várható izgal­mairól Is sikerült megfeledkeznünk. Másnap aztán derült, napfényes reg­gelre ébredtünk, és siettünk a torna­terembe, ahol elsőként a két iskola asztaliteniszezői mérkőztek meg egy­mással. Kovács Attila, Habadász Je­nő, Gálffy Géza és Jónás Jenő össze­tételű csapatunk az egyéni és a csa­patversenyben is diadalmaskodott. Jól felkészült röplabdacsapatunk viszont sajnos technikai okok miatt nem lép­hetett pályára, de a fiúk találtak ma­guknak programot: nyakukba vették a várost, ismerkedtek történelmi ne­vezetességeivel, és persze költötték forintjaikat az üzletekben. Délelőtt volt még a vers- és próbamondók versenye, amely, jó színvonalán túl Igazságos „döntetlennél'' végződött; iskolánk részéről a prózamondásban hozta el a pálmát a másodikos Batár Zoltán. Az ebéd után elsőként lovasbemu­tatóban gyönyörködhettünk, amelynek során merészebb, diákjaink, sőt taná­raink is nyeregbe pattantak. Ezután kezdődött a nap fénypontja, a kettős „focirangadó“. Első mérkőzésén mi, tanulók fölényes, 4:0 arányú győzel­met arattunk vendéglátóink felett, tanárainknak viszont az álmos kezdés miatt volt mit csinálniuk, hogy a ve­reség. katasztrofálisnak tűnő arányát végül is 6:7-re mérsékeljék. Végig ki­tartóan szurkoltunk nekik, elvégre megérdemlik. Г. Az értékelés és az eredményhirde­tés ünnepélyes pillanatait követően szívélyesen megköszöntük barátaink­nak az itt eltöltött két szép napot és a figyelmes, mindenre kiterjedő ven­déglátást. Vezetőnk természetesen nem mulasztotta el az alkalmat a köl­­csönmeghívásra, amelyet vendéglá­tóink örömmel el is fogadtak. A va­lamennyiünk számára emlékezetes találkozó végére egy kitűnően sike­rült esti diszkó tett pontot, amelyen további új arcokkal ismerkedtünk meg, új barátokat szereztünk. Rási Gyula, II. évfolyamos tanuló az osztálytársaktól, a négy év alatt nagyon összeszoktunk. Nyitrára (Nit­ra) jelentkeztem én is. Mindig sze­rettem a növénytermesztést. A nyel­veket nem annyira, de az utolsó években már minden tantárgy jól ment. Nagyon jól érettségiztem. Ha nem vesznek fel a főiskolára, akkor dolgozni fogok, hogy hol, még egy­előre nem tudom. Közel szeretnék lenni a szülőfalumhoz. Amikor terveikről faggatom a fel­nőttség küszöbén álló beszélgetőtár­saimat, kiderül, nincsenek nagy igé­nyeik. Beszélgetésünk során kiderül, hogy a tanulók nagy része tudatosan jött érré a szakra, a többiek pedig más iskolába való sikertelen felvételi után próbálkoztak a mezőgazdaság­gal. S ha kilencven százalékban min­denki a szaktantárgyakat tartja fon­tosnak, akkor arról is meggyőződhe­tünk, hogy most már mindenki egy­formán megszerette jövendő szakmá­ját. Arra a kérdésre, hogy ki mit csi­nál majd az érettségi után, a vélemé­nyek megoszlanak. Egyesek felvéte­lizni fognak, mások várják a kihelye­zést, de a többség haza, szülőfalujába szeretne kerülni. Szép tervek, amelyek nagy része— reméljük — meg is valósul. S ha nem is maradéktalanul, annyit minden­képpen elmondhatnak valamennyien, hogy szép szakmát tanultak, amely egész életükben biztos kenyeret je­lent Hogy is mondta Dzsogán Anikó?: — Átlagos életet szeretnék élni. Kiegyensúlyozott, boldog családi éle­tet, átlagos anyagi helyzetben. Kívánom, sikerüljönl ILLÉS BERTALAN A CSEMADOK és a Nőszövetség já­rási bizottsága a járási könyvtárral, valamint a bratislavai Madách Könyv- és Lapkiadóval közösen rendezte meg a galántai (Galanta) járásban a kor­társ költészet és próza napjait. A kéthetes rendezvénysorozat kereté­ben vásárlással egybekötött, gazdag tematikájú könyvkiállítás várta az érdeklődőket a galántai művelődési házban, amely mindvégig nagy láto­gatottságnak örvendett, és számos könyv talált gazdára. Ezenkívül író­olvasó találkozót rendeztek a járás legtöbb községében, így Nagymácsé­­don (Veľká Mača), Nádszegen (Trsti­ne), Hidaskürtön (Mostová), Jókán (Jelke), Nagyfödémesen (Veľ. Dľany) és másutt, ahol egyebek között Ron­csol Lászlót, Zs, Nagy Lajost, Moyzes Ilonát, Ladislav Balleket, Rácz Oli­vért, Jozef Puškášt, Vincent Šikulát és Mács Józsefet látták vendégül. A rendezvény során Galántán vendég­szerepeit a budapesti Radnóti Szín­pad, amelynek művészei A hétköz­napok titka címmel kortárs szovjet írók és költők műveiből mutattak be irodalmi összeállítást. Nagy Mihály A CSEMADOK illésházi (Nový Ži­vot) helyi szervezete ünnepi ülést hívott össze a szövetség megalaku­lásának 35. évfordulója tiszteletére. A megnyitót követően Fazekas József elnök külön köszöntötte ,a szervezet első elnökét, Holocsy Sándor bácsit, majd Egyenes Gáspár titkár méltatta a harmincöt év során kifejtett mun­kát, különös tekintettel a dolgozó nép februári győzelmének jelentősé-Ai SZNF hagyatéka f£Ú szellemében Néhány hónappal korábban már említést tettünk lapunkban arról, hogy a Honvédelmi Szövetség Szlová­kiai Központi Bizottsága a szövetség kerületi és járási bizottságaival, vala­mint helyi szervezeteivel együttmű­ködve Szlovákia valamennyi járásá­ban megrendezi a honvédelmi aktivi­tás hetét. Mivel nagy társadalmi je­lentőségű eseményről van szó, amely az idén a Szlovák Nemzeti Felkelés, illetve a hazánk felszabadításának kezdetét jelentő kárpát-duklai had­művelet 40. évfordulójának jegyében zajlik — ezt fejezi ki központi jelsza­va is: „A SZNF hagyatékának szelle­mében szocialista hazánk védelmi ké­pességének további megerősítéséért" — részletesebben szólunk tartalmá­ról, céljairól és az egyes konkrét ren­dezvényekről. A honvédelmi aktivitás hete lénye­gében október első napjait foglalja magába, ünnepélyes kicsúcsosodása tehát egybeesik a kárpát-duklai had­művelet 40. évfordulójának tiszteleté­re rendezett ünnepségekkel (október 6), amely, mint köztudott, a Csehszlo­vák Néphadsereg napja is egyben. A rendezvénysorozat fő célja a hon­védelmi nevelés minél szélesebb kör­ben való népszerűsítése, mindenek­előtt a fiatalok körében, amit az im­perializmus agresszív politikája kö­vetkeztében kiéleződött nemzetközi helyzet tett szükségessé. Tartalmát tekintve az eszmei-politikai nevelő­munkán lesz a fő hangsúly, amelynek keretében előadásokkal, beszélgeté­sekkel, filmvetítésekkel illusztrálják majd az imperialista katonapolitika agresszív jellegét, a katonai erő­egyensúly megtartásának szükséges­ségét, a szocialista országok elkerül­hetetlen védelmi lépéseinek lényegét, a Szovjetunió és a többi szocialista ország béketörekvéseit. Ennek szelle­mében kerül majd sor az egyes alap­­szervezetekben: — előadásokra és beszélgetésekre, amelyeket a Nemzeti Front többi szervezetével, valamint intézmények­kel és iskolákkal közösen szerveznek a legszélesebb nyilvánosság, de első­sorban az alap- és középiskolás fia­talok számára; — tematikus konferenciákra és szemináriumokra, főleg a különböző üzemek és intézmények HSZ-funkcio­­náriiisai számára. Témáik: A CSKP XVI. kongresszusának katonapolitikai irányvonala, a Csehszlovák Néphadse­reg szerepe a Varsói Szerződésben, A honvédelmi nevelés egységes rend­szere hazánkban és hasonlók; — honvédelmi, katonai és polgár­védelmi témájú filmek fesztiváljaira, amelyek keresztmetszetében ábrázol­ják a Honvédelmi Szövetségben folyó műszaki szakköri tevékenységet, illet­gére. Mint nemzetiségünk életében általában, Illésbázán is ez teremtette meg a kulturálts fejlődés lehetősé­geit. A beszámolóból megtudhattuk, hogy legrégebbi múltra a színjátszók tekinthetnek vissza, akik a „hőskor­ban“ Elek János irányításával min­den évben új darabbal jatgntkeztek. Szép sikereket könyvelhetett el a citerazenekar is, amelynek tagjai közül néhányan — Mikécz László, Bankó József és Kudoba József — nemcsak megszólaltatói, de készítői is ennek a szép népi hangszernek. Az ünnepi esť során a résztvevők meghallgathatták Püspöki Nagy Péter előadását, majd színvonalas kultúr­műsor következett, amelyben a szer­vezet éneklőcsoportján és a citera­­zenekaron kívül felléptek a helyi alapiskola pionírjai is. Ravasz László A közelmúltban a morvaországi Veľké MeziHčíben rendezték meg a mezőgazdasági és élelmiszeripari kö­zépiskolák, valamint a mezőgazdasági dolgozók H. országos kulturális fesz­tiválját. fi magas színvonalú, szín­pompás seregszemlére—- a különbö­ző szintű versenyeken legjobbnak bi­zonyult éneklőcsoportok, énekes és hangszeres szólisták, szavalók, nép­tánc- és folklórcsoportok mellett kül­földi vendégegyüttesek is részt vet­tek — a Szőlőskei (Viničky) Közép­fokú Mezőgazdasági Szaktanintézet tanulói is eljutottak. A tánccsoport, valamint a több szólamú énekkar méltóképpen képviselte az iskolát, hiszen valóban színvonalas csopor­tokról van szó: a Fábián Zoltán ve­zette kórus háromszoros kerületi és egyszeres országos győztes, de Pata­ki Judit „táncosai“ is értek el már néhány előkelő helyezést a különbö­ző versenyeken. A kétnapos feszti­válról új élményekkel, tapasztalatok­kal gazdagodva tértek haza. Szlamka Ilona ve bepillantást nyújtanak a Csehszlo­vák Néphadsereg életébe; — nemzedékek találkozóira a for­radalmi és munkásmozgalmi harcok színhelyein, forradalmi emlékszobák­ban, katonai alakulatoknál, beszélge­tések a harcok résztvevőivel; — honvédelmi tematikájú kiállítá­sokra; — honvédelmi vetélkedőkre, első­sorban az iskolákon és a pionírszer­vezetekben; — rendszeres honvédelmi témájú híradásokra és műsorokra a helyi, üzemi és iskolai hangszóróban. A rendezvénysorozat keretében ter­mészetesen tág teret kap a honvédel­mi műszaki, illetve a honvédelmi sporttevékenység is. Mivel ezek je­lentik a honvédelmi tevékenység két­ségkívül legvonzóbb és legnépszerűbb formáit, a helyi szervezeteknek első­sorban itt kell törekedniük a minél nagyobb arányú tömegesség biztosítá­sára. Előreláthatólag nem lesz nehéz dolog, mert olyan akciókról van szó, mint: — honvédelmi versenyek, játékok, honvédelmi töhbtusa; — a műszaki bemutatókkal egybe­kötött honvédelmi, katonai és polgár­védelmi bemutatók; — „nyitott kapuk napjai“ a Hon­védelmi Szövetség kiképzőközpontjai­ban, az autóiskolákban, repülőtereken és a Csehszlovák Néphadsereg né­hány kiválasztott egységénél; — a Honvédelmi Szövetség kebelé­ben folyó mőszaki-érdekköri tevé­kenységet illusztráló rendezvények (Hi-Fi-bemutatók, kynolőgiai és bú­várversenyek, elektronikus társasjáté­kok és egyéb berendezések kipróbá­lása); — autós és motoros ügyességi ver­senyek; — a versenyeken belül a honvédel­mi rátermettségi jelvény különböző fokozatai megszerzésének lehetősége. Bár a honvédelmi aktivitás hetének kezdetéig még több mint két hónap van hátra, az alapszervezeteknek és a szövetség különböző szintű bizott­ságainak már most meg kell kezde­niük a felkészülést. A sikeres lebo­nyolítás érdekében hatékonyan együtt kell működniük a Csehszlovák Nép­hadsereg, a Népi Milícia és a Közbiz­tonsági Testület illetékes szerveivel. A társadalmi szervezetek közül első­sorban a SZISZ, a Pionírszervezet, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség, a Csehszlovák Vöröskereszt ás a Csehszlovák Tűzoltószövetség aktív részvételét kell biztosítani, hogy a rendezvénysorozat minden téren el­érhesse a kitűzött célokat, és első szlovákiai méretű megrendezése sike­res legyen. VASS GYULA’ A sládkovičovói helyi szervezet Is megünnepelte a CSEMADOK megala­kulásának 35. évfordulóját. Ünnepi beszédet Sipos Béla, a szövetség já­rási bizottságának elnöke mondott, majd Mézes Rudolf, a jb titkára elis­merő oklevelet nyújtott át a helyi szervezet legaktívabb tagjainak. Az ezt követő kultúrműsorban több or­­szágszete is ismert együttes és szó­lista is fellépett, mint például a teše­­díkovói Csillag gyerniek-citerazene­­kar, a Tavaszi szél... legutóbbi év­folyamának „döntősei“, Kratkóczky Katalin és Szládecsek Jarka, a hodosl (Vydrany) citerások, valamint a slád­kovičovói Új Hajtás néptánccsoport. Az est fénypontját azonban minden­képpen Príbojszky Mátyás magyar­­országi citeraművész fellépése je­lentette. A művész — aki egyben a Magyar Citerabarátok Körének főtit­kára —■ merőben új játékstílust ala­kított ki, és lényegében ő vezette be azt a patinás népi hangszert a ma­gyar hangversenytermekbe. —nm—< Az Érsekújvárt (Nové Žámky) Já­rási Könyvtár Katarína Fabová ve­zette ifjúsági részlege színvonalas rendezvényekkel igyekszik kivenni részét az ifjúság neveléséből. Tevé­kenységüket ebben az évben főleg a szellemileg fogyatékos, illetve a ci­gány származású gyermekek számára rendezett akciók jellemzik. Ennek keretében együttműködnek a helyi kisegítő iskolával, amelynek tanu­lóit mesedélutánokra, filmvetítésekre, beszélgetésekre hívják meg a könyv­tárba. A tanulók között ezek az ak­ciók nagyon nagy népszerűségnek ör­vendenek, s hatásuk jól felmérhető a könyvhöz, a kultúrához és általá­ban a széphez való viszony változá­sában. Helena Szabóvá --na ugiuuuiiiuji Miunnti lioiu 05y hangú. Ha nem sikerül a főiskola, akkor a hosszúszói szövetkezetben csoportvezetőként fogok dolgozni, szép lesz, mert állandóan az emberek között leszek. Görgei Istvánt társai is szerették, megbíztak benne, osztályelnök volt, sokat segített az osztálytársainak. Galambos Albert Pcrbenyikből (Pri­­beník) jött Nagykaposra. — Lényegében a célomat már elér­tem, mert sikerült az érettségi. De máris kitűztem a további célt: főis­kolára jelentkeztem. Bízom benne, hogy sikerülni fog, mert szorgalma­san tanultam, és igen jól sikerült az érettségi. Ha pedig nem sikerül a fő­iskolai felvételi, nem dől össze a vi­lág. Dolgozni fogok. Michal Hirko a szlovák osztályban érettségizett. — Én nem akartam a mezőgazda­­sági szakon tanulni, de ahová jelent­keztem nem vettek fel, így kerültem ide. — Megbánta? — Egyáltalán nemi A tanáraim megszerettették velem a mezőgazda­ságot. Állattenyésztési szakon végez­tem. Egyszerűen megszerettem az ál­latokat, és éppen ezépt jelentkeztem az állattenyésztési szakra főiskolai szinten is. — Mi lesz, ha nem veszik fel? — Dolgozni fogok, a Sečovská Po­lianka-! szövetkezetben. Az első idő­szak biztosan nehéz lesz, de én nem félek a munkától. jaroslav Kudla szintén a szlovák osztályban érettségizett. — A szüleim az iparban dolgoznak. A mezőgazdaságról jóformán semmit sem tudtam. Kiskoromban láttam, hogy a traktorok szántanak és a kom­bájnok aratnak, de nagyjából ennyi volt az egész. Kényszermegoldásból jelentkeztem az állattenyésztési szak­ra. Aztán — kellemesen csalódtam. Egyszeriben megszerettem ezt a szak­mát, és most már más munkakört el sem tudok magamnak képzelni. Négy éven keresztül jól tanultam, ezért én is főiskolára jelentkeztem. A szüleim is biztattak, hogy tanuljak tovább, mert eszem van hozzá. Hát majd meglátjuk. Ocsenás Tibor szintén Perbenyikből került az iskolába. — Rossz lesz egy csapásra elválni

Next

/
Thumbnails
Contents