Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-14 / 28. szám

6

SZABAD FÖLDMŰVES

1984. július 14.

Görgei István Dzsogán Anikó Galambos Albert

Ocsenás Tibor

(Bogoly János felvételei)

A jövő hangja

Végzős diákok között

X Nagykaposi (Veľké Kapušany)

Mezőgazdasági Műszaki Középiskola

végzős diákjaival beszélgettem. Jő volt szót váltani velük, Először is azért, mert kiderült: ebben a korban még fiú és lány — a kérdések többségében — egyetért. Persze hogy vitáztak, és voltak nézetkülönbségek is, de ezek mit sem változtattak az alapigazságon. Jó volt hallgatni őket, mert látszott: előítéletektől mentesen készülnek az életre. És az is öröm, hogy az élet meglehetős ismeretével, közvetlen tapasztalatok birtokában, szép szándékkal eltelve* de mégsem a fellegekben Járva várják a jövőt.

Mi több, áz egyenjogúságot illetően szinte az volt az érzésem, hogy inkább a fiúk védték a lányokat, mint azok önmagukat. Beszéltek a terhek közös viseléséről, az otthoni közös munka öröméről, amikor persze nem a tevékenység a legfőbb jó, hanem közben a meghitt beszélgetések.

A lányok persze tudják, amit tudni nem nehéz, hogy még* sok az indokolatlan megkülönböztetés.. Ennek felszámolásához — ezt is tudják —, az is kell, hogy a fiú ne vélekedjék úgy, hogy születetten különb, mint a lány, a lányok pedig ne törjenek meg az, első kudarcok súlya alatt. De lássuk, mit mondanak ők maguk, hogyan képzelik el az életüket:

Dzsogán Anikó Nagyráskáról (Veľké Raškovce) került az iskolába. A szülei is a mezőgazdaságban dolgoznak.

— Növénytermesztési szakot végeztem. Mind az írásbeli, mind a szóbeli vizsgám nagyon jól sikerült. Az is igaz, hogy a négy éven keresztül becsületesen tanultam, ezért nem érhetett csalódás. v

— Hogyan tovább?

— Mehetnék főiskolára, de férjhez is szeretnék menni, gyereket szülni.

Ügy néz ki, hogy az abarai (Oborín) szövetkezetben fogok dolgozni. Majd meglátom, hogyan fogadnak. Azt szeretném elérni, hogy elfogadjanak.

Görgei Istvánnak határozott elképzelései vannak.

— A főiskolán növénytermesztési szakra jelentkeztem. Nem lenne rossz ágazatvezetőnek lenrti — ábrándozik a jövőről István, de sietve hozzáteszi:

— Persze előbb sikerüljön a felvételi, meg majd a továbbtanulás! t

Dicséri választott szakmáját:

Emlékezetes találkozó

Iskolánk, az Ipolysági (Sahy) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet ebben az évben baráti kapcsolatot létesített a magyarországi váci hasonló iskolával. Az együttműködés első lépéseként mi látogattunk el a festői Duna-kanyarba, hogy sportban és kultúrában összemérjük az erőnket újdonsült magyarországi barátainkkal. A fogadtatás nagyon szívélyes volt, még a versenyek várható izgalmairól Is sikerült megfeledkeznünk. Másnap aztán derült, napfényes reggelre ébredtünk, és siettünk a tornaterembe, ahol elsőként a két iskola asztaliteniszezői mérkőztek meg egymással. Kovács Attila, Habadász Jenő, Gálffy Géza és Jónás Jenő összetételű csapatunk az egyéni és a csapatversenyben is diadalmaskodott. Jól felkészült röplabdacsapatunk viszont sajnos technikai okok miatt nem léphetett pályára, de a fiúk találtak maguknak programot: nyakukba vették a várost, ismerkedtek történelmi nevezetességeivel, és persze költötték forintjaikat az üzletekben. Délelőtt volt még a vers- és próbamondók versenye, amely, jó színvonalán túl

Igazságos „döntetlennél'' végződött; iskolánk részéről a prózamondásban hozta el a pálmát a másodikos Batár Zoltán.

Az ebéd után elsőként lovasbemutatóban gyönyörködhettünk, amelynek során merészebb, diákjaink, sőt tanáraink is nyeregbe pattantak. Ezután kezdődött a nap fénypontja, a kettős „focirangadó“. Első mérkőzésén mi, tanulók fölényes, 4:0 arányú győzelmet arattunk vendéglátóink felett, tanárainknak viszont az álmos kezdés miatt volt mit csinálniuk, hogy a vereség. katasztrofálisnak tűnő arányát végül is 6:7-re mérsékeljék. Végig kitartóan szurkoltunk nekik, elvégre megérdemlik. Г.

Az értékelés és az eredményhirdetés ünnepélyes pillanatait követően szívélyesen megköszöntük barátainknak az itt eltöltött két szép napot és a figyelmes, mindenre kiterjedő vendéglátást. Vezetőnk természetesen nem mulasztotta el az alkalmat a kölcsönmeghívásra, amelyet vendéglátóink örömmel el is fogadtak. A valamennyiünk számára emlékezetes találkozó végére egy kitűnően sikerült esti diszkó tett pontot, amelyen további új arcokkal ismerkedtünk meg, új barátokat szereztünk.

Rási Gyula,

II. évfolyamos tanuló

az osztálytársaktól, a négy év alatt nagyon összeszoktunk. Nyitrára (Nitra) jelentkeztem én is. Mindig szerettem a növénytermesztést. A nyelveket nem annyira, de az utolsó években már minden tantárgy jól ment. Nagyon jól érettségiztem. Ha nem vesznek fel a főiskolára, akkor dolgozni fogok, hogy hol, még egyelőre nem tudom. Közel szeretnék lenni a szülőfalumhoz.

Amikor terveikről faggatom a felnőttség küszöbén álló beszélgetőtársaimat, kiderül, nincsenek nagy igényeik. Beszélgetésünk során kiderül, hogy a tanulók nagy része tudatosan jött érré a szakra, a többiek pedig más iskolába való sikertelen felvételi után próbálkoztak a mezőgazdasággal. S ha kilencven százalékban mindenki a szaktantárgyakat tartja fontosnak, akkor arról is meggyőződhetünk, hogy most már mindenki egyformán megszerette jövendő szakmáját. Arra a kérdésre, hogy ki mit csinál majd az érettségi után, a vélemények megoszlanak. Egyesek felvételizni fognak, mások várják a kihelyezést, de a többség haza, szülőfalujába szeretne kerülni.

Szép tervek, amelyek nagy része— reméljük — meg is valósul. S ha nem is maradéktalanul, annyit mindenképpen elmondhatnak valamennyien, hogy szép szakmát tanultak, amely egész életükben biztos kenyeret jelent Hogy is mondta Dzsogán Anikó?:

— Átlagos életet szeretnék élni. Kiegyensúlyozott, boldog családi életet, átlagos anyagi helyzetben.

Kívánom, sikerüljönl

ILLÉS BERTALAN

A CSEMADOK és a Nőszövetség járási bizottsága a járási könyvtárral, valamint a bratislavai Madách Könyv- és Lapkiadóval közösen rendezte meg a galántai (Galanta) járásban a kortárs költészet és próza napjait. A kéthetes rendezvénysorozat keretében vásárlással egybekötött, gazdag tematikájú könyvkiállítás várta az érdeklődőket a galántai művelődési házban, amely mindvégig nagy látogatottságnak örvendett, és számos könyv talált gazdára. Ezenkívül íróolvasó találkozót rendeztek a járás legtöbb községében, így Nagymácsédon (Veľká Mača), Nádszegen (Trstine), Hidaskürtön (Mostová), Jókán (Jelke), Nagyfödémesen (Veľ. Dľany) és másutt, ahol egyebek között Roncsol Lászlót, Zs, Nagy Lajost, Moyzes Ilonát, Ladislav Balleket, Rácz Olivért, Jozef Puškášt, Vincent Šikulát és Mács Józsefet látták vendégül. A rendezvény során Galántán vendégszerepeit a budapesti Radnóti Színpad, amelynek művészei A hétköznapok titka címmel kortárs szovjet írók és költők műveiből mutattak be irodalmi összeállítást.

Nagy Mihály A CSEMADOK illésházi (Nový Život) helyi szervezete ünnepi ülést hívott össze a szövetség megalakulásának 35. évfordulója tiszteletére. A megnyitót követően Fazekas József elnök külön köszöntötte ,a szervezet első elnökét, Holocsy Sándor bácsit, majd Egyenes Gáspár titkár méltatta a harmincöt év során kifejtett munkát, különös tekintettel a dolgozó nép februári győzelmének jelentősé-Ai SZNF hagyatéka f£Ú

szellemében

Néhány hónappal korábban már említést tettünk lapunkban arról, hogy a Honvédelmi Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága a szövetség kerületi és járási bizottságaival, valamint helyi szervezeteivel együttműködve Szlovákia valamennyi járásában megrendezi a honvédelmi aktivitás hetét. Mivel nagy társadalmi jelentőségű eseményről van szó, amely az idén a Szlovák Nemzeti Felkelés, illetve a hazánk felszabadításának kezdetét jelentő kárpát-duklai hadművelet 40. évfordulójának jegyében zajlik — ezt fejezi ki központi jelszava is: „A SZNF hagyatékának szellemében szocialista hazánk védelmi képességének további megerősítéséért" — részletesebben szólunk tartalmáról, céljairól és az egyes konkrét rendezvényekről.

A honvédelmi aktivitás hete lényegében október első napjait foglalja magába, ünnepélyes kicsúcsosodása tehát egybeesik a kárpát-duklai hadművelet 40. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségekkel (október 6), amely, mint köztudott, a Csehszlovák Néphadsereg napja is egyben. A rendezvénysorozat fő célja a honvédelmi nevelés minél szélesebb körben való népszerűsítése, mindenekelőtt a fiatalok körében, amit az imperializmus agresszív politikája következtében kiéleződött nemzetközi helyzet tett szükségessé. Tartalmát tekintve az eszmei-politikai nevelőmunkán lesz a fő hangsúly, amelynek keretében előadásokkal, beszélgetésekkel, filmvetítésekkel illusztrálják majd az imperialista katonapolitika agresszív jellegét, a katonai erőegyensúly megtartásának szükségességét, a szocialista országok elkerülhetetlen védelmi lépéseinek lényegét, a Szovjetunió és a többi szocialista ország béketörekvéseit. Ennek szellemében kerül majd sor az egyes alapszervezetekben:

— előadásokra és beszélgetésekre, amelyeket a Nemzeti Front többi szervezetével, valamint intézményekkel és iskolákkal közösen szerveznek a legszélesebb nyilvánosság, de elsősorban az alap- és középiskolás fiatalok számára;

— tematikus konferenciákra és szemináriumokra, főleg a különböző üzemek és intézmények HSZ-funkcionáriiisai számára. Témáik: A CSKP XVI. kongresszusának katonapolitikai irányvonala, a Csehszlovák Néphadsereg szerepe a Varsói Szerződésben, A honvédelmi nevelés egységes rendszere hazánkban és hasonlók;

— honvédelmi, katonai és polgárvédelmi témájú filmek fesztiváljaira, amelyek keresztmetszetében ábrázolják a Honvédelmi Szövetségben folyó műszaki szakköri tevékenységet, illetgére. Mint nemzetiségünk életében általában, Illésbázán is ez teremtette meg a kulturálts fejlődés lehetőségeit. A beszámolóból megtudhattuk, hogy legrégebbi múltra a színjátszók tekinthetnek vissza, akik a „hőskorban“ Elek János irányításával minden évben új darabbal jatgntkeztek. Szép sikereket könyvelhetett el a citerazenekar is, amelynek tagjai közül néhányan — Mikécz László, Bankó József és Kudoba József — nemcsak megszólaltatói, de készítői is ennek a szép népi hangszernek. Az ünnepi esť során a résztvevők meghallgathatták Püspöki Nagy Péter előadását, majd színvonalas kultúrműsor következett, amelyben a szervezet éneklőcsoportján és a citerazenekaron kívül felléptek a helyi alapiskola pionírjai is. Ravasz László A közelmúltban a morvaországi Veľké MeziHčíben rendezték meg a mezőgazdasági és élelmiszeripari középiskolák, valamint a mezőgazdasági dolgozók H. országos kulturális fesztiválját. fi magas színvonalú, színpompás seregszemlére—- a különböző szintű versenyeken legjobbnak bizonyult éneklőcsoportok, énekes és hangszeres szólisták, szavalók, néptánc- és folklórcsoportok mellett külföldi vendégegyüttesek is részt vettek — a Szőlőskei (Viničky) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet tanulói is eljutottak. A tánccsoport, valamint a több szólamú énekkar méltóképpen képviselte az iskolát, hiszen valóban színvonalas csoportokról van szó: a Fábián Zoltán vezette kórus háromszoros kerületi és egyszeres országos győztes, de Pataki Judit „táncosai“ is értek el már néhány előkelő helyezést a különböző versenyeken. A kétnapos fesztiválról új élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodva tértek haza.

Szlamka Ilona

ve bepillantást nyújtanak a Csehszlovák Néphadsereg életébe;

— nemzedékek találkozóira a forradalmi és munkásmozgalmi harcok színhelyein, forradalmi emlékszobákban, katonai alakulatoknál, beszélgetések a harcok résztvevőivel;

— honvédelmi tematikájú kiállításokra;

— honvédelmi vetélkedőkre, elsősorban az iskolákon és a pionírszervezetekben;

— rendszeres honvédelmi témájú híradásokra és műsorokra a helyi, üzemi és iskolai hangszóróban.

A rendezvénysorozat keretében természetesen tág teret kap a honvédelmi műszaki, illetve a honvédelmi sporttevékenység is. Mivel ezek jelentik a honvédelmi tevékenység kétségkívül legvonzóbb és legnépszerűbb formáit, a helyi szervezeteknek elsősorban itt kell törekedniük a minél nagyobb arányú tömegesség biztosítására. Előreláthatólag nem lesz nehéz dolog, mert olyan akciókról van szó, mint:

— honvédelmi versenyek, játékok, honvédelmi töhbtusa;

— a műszaki bemutatókkal egybekötött honvédelmi, katonai és polgárvédelmi bemutatók;

— „nyitott kapuk napjai“ a Honvédelmi Szövetség kiképzőközpontjaiban, az autóiskolákban, repülőtereken és a Csehszlovák Néphadsereg néhány kiválasztott egységénél;

— a Honvédelmi Szövetség kebelében folyó mőszaki-érdekköri tevékenységet illusztráló rendezvények (Hi-Fi-bemutatók, kynolőgiai és búvárversenyek, elektronikus társasjátékok és egyéb berendezések kipróbálása);

— autós és motoros ügyességi versenyek;

— a versenyeken belül a honvédelmi rátermettségi jelvény különböző fokozatai megszerzésének lehetősége.

Bár a honvédelmi aktivitás hetének kezdetéig még több mint két hónap van hátra, az alapszervezeteknek és a szövetség különböző szintű bizottságainak már most meg kell kezdeniük a felkészülést. A sikeres lebonyolítás érdekében hatékonyan együtt kell működniük a Csehszlovák Néphadsereg, a Népi Milícia és a Közbiztonsági Testület illetékes szerveivel. A társadalmi szervezetek közül elsősorban a SZISZ, a Pionírszervezet, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség, a Csehszlovák Vöröskereszt ás a Csehszlovák Tűzoltószövetség aktív részvételét kell biztosítani, hogy a rendezvénysorozat minden téren elérhesse a kitűzött célokat, és első szlovákiai méretű megrendezése sikeres legyen. VASS GYULA’

A sládkovičovói helyi szervezet Is

megünnepelte a CSEMADOK megalakulásának 35. évfordulóját. Ünnepi beszédet Sipos Béla, a szövetség járási bizottságának elnöke mondott, majd Mézes Rudolf, a jb titkára elismerő oklevelet nyújtott át a helyi szervezet legaktívabb tagjainak. Az ezt követő kultúrműsorban több országszete is ismert együttes és szólista is fellépett, mint például a tešedíkovói Csillag gyerniek-citerazenekar, a Tavaszi szél... legutóbbi évfolyamának „döntősei“, Kratkóczky Katalin és Szládecsek Jarka, a hodosl (Vydrany) citerások, valamint a sládkovičovói Új Hajtás néptánccsoport. Az est fénypontját azonban mindenképpen Príbojszky Mátyás magyarországi citeraművész fellépése jelentette. A művész — aki egyben a Magyar Citerabarátok Körének főtitkára —■ merőben új játékstílust alakított ki, és lényegében ő vezette be azt a patinás népi hangszert a magyar hangversenytermekbe.

—nm—<

Az Érsekújvárt (Nové Žámky) Járási Könyvtár Katarína Fabová vezette ifjúsági részlege színvonalas rendezvényekkel igyekszik kivenni részét az ifjúság neveléséből. Tevékenységüket ebben az évben főleg a szellemileg fogyatékos, illetve a cigány származású gyermekek számára rendezett akciók jellemzik. Ennek keretében együttműködnek a helyi kisegítő iskolával, amelynek tanulóit mesedélutánokra, filmvetítésekre, beszélgetésekre hívják meg a könyvtárba. A tanulók között ezek az akciók nagyon nagy népszerűségnek örvendenek, s hatásuk jól felmérhető a könyvhöz, a kultúrához és általában a széphez való viszony változásában.

Helena Szabóvá

--na ugiuuuiiiuji Miunnti lioiu 05y

hangú. Ha nem sikerül a főiskola, akkor a hosszúszói szövetkezetben csoportvezetőként fogok dolgozni, szép lesz, mert állandóan az emberek között leszek.

Görgei Istvánt társai is szerették, megbíztak benne, osztályelnök volt, sokat segített az osztálytársainak.

Galambos Albert Pcrbenyikből (Pribeník) jött Nagykaposra.

— Lényegében a célomat már elértem, mert sikerült az érettségi. De máris kitűztem a további célt: főiskolára jelentkeztem. Bízom benne, hogy sikerülni fog, mert szorgalmasan tanultam, és igen jól sikerült az érettségi. Ha pedig nem sikerül a főiskolai felvételi, nem dől össze a világ. Dolgozni fogok.

Michal Hirko a szlovák osztályban érettségizett.

— Én nem akartam a mezőgazdasági szakon tanulni, de ahová jelentkeztem nem vettek fel, így kerültem ide.

— Megbánta?

— Egyáltalán nemi A tanáraim megszerettették velem a mezőgazdaságot. Állattenyésztési szakon végeztem. Egyszerűen megszerettem az állatokat, és éppen ezépt jelentkeztem az állattenyésztési szakra főiskolai szinten is.

— Mi lesz, ha nem veszik fel?

— Dolgozni fogok, a Sečovská Polianka-! szövetkezetben. Az első időszak biztosan nehéz lesz, de én nem félek a munkától.

jaroslav Kudla szintén a szlovák osztályban érettségizett.

— A szüleim az iparban dolgoznak. A mezőgazdaságról jóformán semmit sem tudtam. Kiskoromban láttam, hogy a traktorok szántanak és a kombájnok aratnak, de nagyjából ennyi volt az egész. Kényszermegoldásból jelentkeztem az állattenyésztési szakra. Aztán — kellemesen csalódtam. Egyszeriben megszerettem ezt a szakmát, és most már más munkakört el sem tudok magamnak képzelni. Négy éven keresztül jól tanultam, ezért én is főiskolára jelentkeztem. A szüleim is biztattak, hogy tanuljak tovább, mert eszem van hozzá. Hát majd meglátjuk.

Ocsenás Tibor szintén Perbenyikből került az iskolába.

— Rossz lesz egy csapásra elválni