Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-29 / 39. szám
А я idei siőlőszüret e szokatlanul száraz és hűvös időjárás következtében körülbelül három héttel eltolódik, tehát valamivel több időnk marad a nélkülözhetetlen kellékek és tároló edények beszerzésére, illetve szakszerű előkészítésére. Legtöbb munkát és figyelmet a hordók előkészítése igényel, ezért ajk alábbiakban erről szólunk röviden. A bor tárolására leggyakrabban tölgyfából készült hordót használunk. Ezeknek a hordóknak az üvegből vagy vasbetonból készült tartályokkal szemben az az előnye, hogy az akonanyíláson meg a dongafák pórusain átengedik az erjedéshez, illetve a bor éréséhez nélkülözhetetlen oxigént. Aki új hordót vásárol, ne feledje, hogy az új edényt használatba vétel előtt megfelelően kezelni kell. Erre azért van szükség, hogy a fából kilúgozzuk a nem kívánatos íz- és zamatanyagokat. Ha a kezelést elhanyagoljuk, a fából kioldódó anyagok a fehér bort megbarnítják, a vöröset pedig megfosztják természetes színétől. AZ ÚJ HORDOK KEZELÉSE Vajon milyen lesz az idei termés? Fotó: —ita Az új hordót megtöltjük hideg vízzel és kétnaponkénti vízcserét beiktatva, több napig áztatjuk. A hideg víz kitágítja a fa sejtjeit, tehát megteremti a nemkívánatos festékanyagok tökéletes kioldásának feltételét. A huzamosabb ideig áztatott hordót végül forró, 3 százalékos szódás vízzel addig öblögetjük, amíg tiszta víz nem csorog ki belőle. Ezután tiszta forró vízzel, majd még kétszer vagy háromszor hideg vízzel átöblítjük a hordót. Többen gőzölést használnak áztatás helyett, ez szintén jó módszer. Lényege, hogy az akonanyilással lefelé fordított hordót állványra helyezzük, majd a csapnyíláson gumitömlőn át forró vízgőzt vezetünk a hordóba. A kezelés addig tart, amíg nem kezd tiszta víz csöpögni az akonanyíláshól. Ha ezt elérjük, az öblítést ugyanúgy végézzük, mint a fentebb leírt eljárásnál. A megfelelően előkészített, alaposan kiöblített hordót egykét napra csurgóra állítjuk, majd nem csöpögő kénszelet segítségével bekénezzük. Hektoliterenként egy kénszelet elégetése javasolható. S ami még ide tartozik: a kertészkedők helyenként meszet, konyhasót és ki tudná felsorolni, milyen „csodaszereket“ használnak az új hordók előkészítésére. Természetesen mindenki a saját módszerét dicséri, de az az igazság, hogy ezek az anyagok általában rontják a bor minőségét, használatuk nem javasolható. A HORDÖ KÜLSŰ ÁPOLÁSA A kertészkedők zöme általában megfeledkezik arról, hogy a hordó külső ápolást is igényel. Nem pusztán arról van szó, hogy a hordó a borospince legfontosabb tartozéka, s mint olyan, esztétikai szerepet is betölt, hanem arról is, hogy benne nemes italt tárolunk, tehát illik is, meg ajánlatos is tisztán tartani. A hordó felületét, főleg a dugók környékén legalább hetente töröljük át száraz — és természetesen tiszta — ruhával. A fára csöppenő must vagy bor serkenti a penész és az ecetbaktériumok szaporodását. Ha nem kezeljük rendesen a hordót és ezek a baktériumok bejutnak a borba. sok gondot okozó, kedvezőtlen elváltozásokat okozhatnak. A tisztára törölt dongákat dörzsöljük át szagtalan, tiszta lenolajba mártott rongydarabbal, 'az abroncsokat pedig mázoljuk be míniumfestékkel. Sokan befestik a dongákat is. Helytelenül teszik, mert ezzel megakadályozzák, hogy a tárolt nedű a dongákon át lélegezzen. Előfordul, hogy a korábban vörös bor tárolására használt hordóba is fehér bort ke!) töltenünk. Ilyenkor a hordót hasonlóképpen kiáztatjuk, mint az újonnan vásároltat. Ugyanis a beivódott festékanyag még évek múlva is megfestené a tárolt fehér bort. AZ ÜRES HORDOK KEZELÉSE szintén fontos tennivaló. A megüresedő hordókat legjobb a pincében tárolni, ahol legalább 80—85 százalékos relatív páratartalom uralkodik. A kiöblített és kicsöpögtetett hordót havonta vagy 8 hetenként újrakénezzük (hektoliterenként egy kénszelet). A hónapokig üresen álló hordót szüret előtt alaposan ki kell forrázni és öblíteni. A helytelenül kezelt hordó belseje gyakran penészt fog. Ha kénezéskor a hordóban elalszik a kénszelet, biztosra vehetjük, hogy penészes a hordónk. Ha egyelőre kevés a penész, akkor könnyen boldogulunk: gumicsövön többször belefújunk a hordóba, s ezt követően bizonyára sikerül elégetnünk a kénszeletet. Erősebb penészesedés esetén a hordót előbb hideg, azután forró, végül ismét hideg vízzel átöblítjük. A sorrendet nem szabad összekeverni. A dohos hordókat kifenekeljük és drótkefe meg gyalu segítségével eltávolítjuk a dongákról a penészt. Az ecetes hordók kikezelése nagyon nehéz, többnyire kudarccal jár. Vasas Ferenc Sikeres kiállítás Л Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének Galántai Járási Bizottsága nemrég nagyszabású népszerűsítő kiállítást rendezett a járási székhelyen. A háromnapos rendezvény jól sikerült és az elképzeléseknek megfelelően vonzotta az érdeklődőket. Nem csoda, hiszen az öt városi szervezeten kívül több vidéki szervezet élvonalbeli tenyésztői is jelen voltak kedvenceikkel. A színpompás seregszemle sikeréért elsősorban a szervező bizottságnak mondunk köszönetét, de dicséret illeti a sládkoviőovói alapszervezetet is, amely ketrecek kölcsönzésével járult hozzá a kiállítás megrendezéséhez. És természetesen köszönet jár a legsikeresebb kiállítóknak is, így a matúškovói Varga Lajosnak és Kovács Attilának, a felsőszélt (Horné Saliby) Rusznyák Jánosnak, a pusztafödémesl (Pusté Ülany) Jozef Šišlaknak stb. Kép és szöveg: Nagy Mihály Hiába szóltunk? Az érsekújvári (Nové Zámky járás gyümölcsöseiben, főleg a terjedelmes nagyüzemi almáskertekben augusztus utolsó napjaiban erős lombosfa-febérmoly fertőzést tapasztaltunk. Vagyis bebizonyosodott, hogy a kártevő elszaporodását az idei időjárás megintcsak kedvezően befolyásolta. Tavaly még volt néhány gyümölcsösünk, melyekben ez a kártevő csak elenyésző számban volt jelen. Viszont az idén már ezekben az ültetvényekben is nyár végi lombhullást észleltünk, nem beszélve a már ta, valy komolyan fertőzött gyümölcsösökről. A bázikertekben tavaly csak elvétve találkoztunk lombosfafehérmoly fertőzésre utaló kártétellel. Ezzel szemben az utóbbi hetekben csaknem mindenütt nagy számban megtalálható ez a kártevő. Sok helyütt távolról fehérít a fák törzse a bábok tömegétől. Ha ez a sok lepke kirepül és lerakja az áttelelő nemzedéket megalapozó tojások millióit, rövidesen komoly bajba kerülnek a gyümölcsöseink. Sajnos szomorúan keli tudomásul vennünk, hogy idáig jutottunk. Annak ellenére, hogy személyes találkozások alkalmával és a szaksajtéban — többek között e lap szakrovatának hasábjain is — több ízben felhívtuk a nagyüzemek és a kertészkedők figyelmét a veszélyes kártevő elleni védekezés szükségességére. Cgy tűnik, hiábavaló a figyelmeztetési Persze a sok rossz mellett egy jé példa is akad járásunkban. A Szegyénj (Svodín) Efszrő) van szó, ahol virágzás idején éjszakánként méheket kíAkik év közben nem feledkeztek meg a növényvédelemről, azok most joggal gyönyörködnek az egészséges, gazdag termést kínáló gyümölcsfákban ’ Fotó: —bor Elsősorban az almafákon, de kora tavaszi lemusó permet»sok helyütt a körtefákon is je- zésre, jelentős tojásrakásra kell szá- Szalai László, mítani s ennek megfelelően Agrokémiai Vállalat kell felkészülni a téli, illetve Érsekújvár (Nové Zámky) A jól hasznosított kertben a dísznövények mellett egyre nagyobb jelentősége van a megtermelt zöldségnek, gyümölcsnek. Az adott terület kihasználása szempontjából fontos, hogy a termőföld jó minőségű legyen. A talajt az egyre drágább műtrágyák helyett komposzttal javíthatjuk. A természetes anyagokból keletkező komposzt olcsó, s nemcsak n talaj minőségét, hanem a szerkezetét is Jelentősen javítja. Komposztkészítéshez csaknem minden szerves anyagot (állati, növényi eredetű hulladékot) felhasználhatunk; zöldség, gyümölcs tisztításakor a héjat, szárat, magházat stb., a levágott «füvet, gyomot, gallyakat (ez utóbbiakat aprítás után keverjük a komposzthoz), de a kévézaccot, a tollat, a tojáshéjat, a szerves, állati eredetű trágyát, sőt a papírt is. Az összegyűjtött komposztsl-31óba rétegezett, érlelt hulladékból háromnegyed — egy év alatt morzsalékos, jó minőségű Komposztérlelé fekete humusz képződik, melyet nemcsak vetemények, palánták trágyázására, hanem virágcserepek földjébe keverve Is felhasználhatunk. A komposztérlelőt a kert félreeső sarkéban helyezzük el. A komposztot alkotó hulladékokat szinte bármilyen anyagú, alakú edényben, tar> esztétikusán tályban összegyűjthetjük, érlelhetjük. Megfelel pl. régi, esetleg lyukas, de tisztára mosott olajos hordó is. Vágjunk az alján és a palástján jó néhány nyílást, hogy a benne érlelt anyagok levegőt kapjanak. A megtelt hordót fedjük le néhány lapátnyi földdel. Egyszerűen elkészíthető egy huzalból font siló Is. Ehhez 70—80 cm átmérőjű körben 15—20 cm mélyen ássuk ki a talajt. Egy (vagy több) karót, csövet verjünk a főidbe, majd vastagabb huzalból (esetleg maradék kerítésfonatból) fonjunk henger alakú „kosarat“ a karó mellé. Végül a talajt lapátoljuk vissza a kiásott gödörbe, s kezdjük el ó siló feltöltését. Négy-Öt méternyi gépi kerltésfonatból és négy karóból Ivagy csőoszlopból) is kialakítható kerti komposztsiló. Kerítésfonat helyett négy sarokoszlopra, betonacélból készített rácsot is erősíthetünk. Esztétikusabb, ldőtállóbb a normál méretű falazótéglákból körbefutó, keskeny betonalapra rakott siló. A homlokfal a két oldalsó falba épített síneké be csúsztatható deszkákból áll. Az oldalak és a hátfal a téglák között fél-egybarmad résekkel, hézagokkal falazott. Nagyobb kertben, ahol sok zöldhulladék keletkezik és több komposztra van szükség, kettős silót építsünk. A siló két része azonos méretű (1,5x1, 5x1,5 m-es). Hat darab, földbe ásott faoszlopra szegeljük a 10—12 cm széles, háromnegyed col vastag deszkákat. Az egyik rekesz feltöltése után a komposzt éréséig a másik rekeszben rétegezhetjük az öszszegyűjtött hulladékot. Gömbfából ts építhető siló. A kérgétől megfosztott fahasábokat végüktől 10 cm-nyire megfaragva illesszük egymásra, majd nagyméretű szegekkel is kapcsoljuk össze I Ezermester) mélő Decis készítménnyel per meteztek, virágzás után pedij Ripcord készítményt használ tak. A tenyészidő folyamál több ízben permeteztek Bi-51 készítménnyel is. A körültekin tő munka meghozta a vár eredményt: annak ellenére hogy tavaly ebben a gazdaság ban igen komoly fertőzést ész leltek, az idei kártétel mini málisnak mondható. Tény, hogy az első ávber mindenkit meglepett a lombos fa-fehérmoly, viszont az idér már csak ott van kártétel, ahoi elhanyagolták a növényvédő) met. S ami a legfurcsább, so kan még ma seun akarják el hinni, hogy a kártevő ellen harc lényege a virágzás ide jén végzett egyszeri — elhúzó dó virágzás esetén kétszeri — méhkimélő éjszakai permete zés. Az említett példa meg győzhetné a kétkedőket. Ami a vértetvek előfordulását illeti, a tapasztalt kártétel a műit évi színvonalon maradt, viszont néhány házikertben jelentősen nőtt a fertőzöttség. Megfigyelésem szerint sokan elfelejtik, hogy a sűrű, gyakran egészen a földig lehajié ágak miatt nyár elején vagy nyáron csak úgy lehet pontosan meghatározni a kártevő jelenlétét, ha nem sajnáljuk a fáradságot és bebújunk a koronába, s megvizsgáljuk az idősebb ágak alsó részét. A kártevő ugyanis rendszerint ilyen helyeken bújik meg, mert itt nem érheti permetlé. S végezetül a takácsatkákról. Szaporodásuk a bűvös tavasz hatására lassan indult, viszont nyár végére mégis többszörösen meghaladták a tűrhető fertőzési-károsítási szintet. Szüretre készülünk
