Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-22 / 38. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES. 1984. szeptember 22, VADÄSZAT • VADÄSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT A mezeinyúi állományát még nem is olyan régen ezrével számoltuk, és a társas vadászatokon elért terítékre büszkék voltak vadászaink. S egyszerre mint egy varázsütésre csaknem eltűnt a nyúl a mezőkről. Ha kezünkben volna az a bizonyos varázsvessző, könnyű volna a segítség. Elég volna vele egy suhintás, és a nyulak újra megjelennének. Az okok azonban másutt vannak, és sokkal szövevényesebbek. A kutatók és a gyakorlati szakemberek tapasztalataiból kitűnik, hogy az egymáshoz kapcsolódó tényezők egész soráról van szó. Közülük a szomorú elsőbbség a megrosszabbodott életfeltételeknek és az egyre nehezebb táplálékszerzésnek jut. A mezeinyúi és más mezei vad leromlott, megrosszabbodott életfeltételeiről már sokat írtak és beszéltek. Izeire bontják szét az okokat, aprólékosan tanulmányozzák a nyúl alkalmazkodóképességét, különféle állategészségügyi intézkedéseket foganatosítanak. vadtelepítést realizálnak, ám a nyúlállomány nem növekszik. Olykor az az érzésünk, hogy a gazdálkodási tényezők oly gyorsan fejlődnek és változnak, hogy nem vagyunk képesek követni és vizsgálni mindazokat a tényezőket, amelyek hatással vannak a nyúl életjelenségeire. Ezek néha tőlünk független hatások, mint például a hőmérséklet, a csapadék, a populációs sűrűség, máskor meg előtérbe kerülnek az antropikus tényezők mint pl. a termesztett növények összetétele, a vegyszerezés, a gépesítés és nem szabad megfeledkezni a nyúl természetes. állatvilághoz tartozó ellenségeiről sem. Már a múltban Is volt rá példa, bogy a nyúlállomány hirtelen lecsökkent, majd újra emelkedett. Mivel sok évről volt szó, megszoktuk ezt a jelenséget. Olyan tényezők okozták ezt, amelyeknek rövid idejű hatásuk volt, mint például a klimatikus tényezők. Most azonban olyan tényezőkkel állunk szemben, amelyek folyamatosan és hosszú időn át változnak és hatnak. Az ember azt hinné, hogy a nyúlnak sokkal roszabbul kellene reagálnia a hirtelen, gyors változásokra, és ellenkezőleg, a lassú változások, az alkalmazkodó képesség kifejlődését kellene szorgalmazni. A valóság ezzel szemben az, hogy a rövid idejű hatások nem tettek sok kárt, de a negatív tényezők folyamatos és tartós hatása lényegesen többet ártott. Ez azt jelenti, hogy az alkalmazkodó képességnek is vannak határai és bizonyos, általunk mégnem fasorokat, bokros csalikat kell ültetni. Gyéríteni kell a kóbor ebek és macskák számát, és ezen túl azok tulajdonosait is ki kell oktatni arról, hogy milyen károkat okoznak ezek a különben oly kedves és hasznos háziállatok, ha gondatlanságból szabadon eresztik őket. Megérné a fáradságot, elgondolkozni a mesterséges nyúltenyésztés új és egyben régi problémáin, akár félszabad vadaskertben, akár pedig zárt problémákon buktak meg ezek a kísérletek, mert a túl sűrű populációban hamar terjedtek a veszélyes ragályos betegségek. Az állategészségügy mai fejlettsége mellett ezeknek a betegségeknek elejét lehetne venni. Akárhol lehetne találni elkerítésre alkalmas, másként ki nem használt területet. Persze ugyanúgy, mint a fácánnál, a nyúlnál is ki kell tapasztalni a sikeres tenyésztés alapfeltételeit. Eltűnt a nyúl a mezőkről? ismert törvényszerűségei. A nyúl minden bizonnyal igyekezett alkalmazkodni a megrosszabbodott életfeltételekhez. Ezek azonban változékonyabbak és gyorsabbak voltak mint a szervezőt alkalmazkodása. Az öröklődő tulajdonságok nem tudtak oly sokrétűen és gyorsan megváltozni mint az életfeljételek. A gépesítés és a mezőgazdaság struktúrájának hatására megváltoztak a nyugalmi idő fázisai. A mezőkről eltűntek pl. a trágyarakások, amelyeknek melegébe rakták a nőstények a nyúlfiőkákat. Л vegyszerezés hatására sok növényfóleség eltűnt, és szegényebb lett a nyúl étlapja. Eltűnt sok berek, facsoport, fasor és csalit, amelyek a nyúl szempontjából célszerűen tarkították a mezőket. Elszaporodtak a kóbor ebek és macskák. Ilt-ott felüti fejét a tularémia. Első tekintetre úgy tűnik, hogy túl sok van ezekből a negatív változásokból, de azért vagyunk itt mi, józanul gondolkodó vadászok, mezőgazdászok, emberek, hogy megbirkózzunk a -problémákkal, és úgy alakítsuk a változásokat, hogy a nyúlban tett negatív hatásuk a lehető legkisebb legyen. Hol is kezdjük? Elsősorban a külső tényezőkön. Be kell már fejezni az állandó zöld növényzetet: fák, bokrok meggondolatlan irtását a mezőgazdasági tájakon. Sőt: új facsoportokat. ketrecekben történjék az. A nyúl mesterséges tenyésztését vadaskert jellegű, zárt téren már régen is kipróbálták, és vannak ilyen kísérletek ma is. Hasonlítottak a fácán volieres tenyésztéséhez. A bekerített tér nem nagy, a helyi’ feltételektől függően 0,25—1,0 hektár éppen elég. A múltban többnyire egészségügyi Az élve befogott mezeinyúi fontos devizaforrásunk A nyúltenyésztő ketreceket már nálunk is készítik és több helyütt ki Is próbálták. Ennél a módszernél is be kell tartani minden állategészségügyi intézkedést és a nyulakat az ember jelenlétével csak a legszükségesebb és legkisebb mértékben szabad zavarni. Meg vagyunk győződve, hogy akadnak lelkes és sikeres tenyésztők. Nem szabad előre feladni a reményt, meg kell próbálkozni ezzel is, a mezeinyúi megérdemli. Ezen a téren az érdeklődőknek minden útmutatást megad az SZVSZ Központi Bizottságának bratislavai titkársága. A második legsúlyosabb tényező, amelynek negatív hatása van a nyúlállomány fejlődésére, a vegyileg mérgezett növények fogyasztása és a természetes táplálékalap nagymérvű elszűkülése. A sokféle növényvédelmi szer körül álljon itt csak egy példa. A gabonaféléken élősködő rovarok és némely gyomok ellen alkalmazzák a Nitrosan 25, Nitrosan 50, Ladob, Aretit elnevezésű vegyi készítményeket 1—4 °/o-os oldatban. Ha ezeknek a vegyszereknek a koncentrációja a velük kezelt növényekben eléri a 0,5 g tömeget 1 kg növényi anyagban, akkor már egyszeri táplálkozás is a nyúl elpusztulását okozza. Ilyen mértékű koncentráció pedig egészen általános a repülőgépes permetezés esetében. Elég, ha elképzeljük, hogy Dél-Szlovákia vetésterületének 60—65 százaléka gabonafélékkel van bevetve, * hozzá még akadnak olyan helyek, ahol túllépik a permetlé megengedett vegyszertartalmát, s a mezeinyúi jövője bizony nagyon sötét színben fog feltűnni. Szerencsére a növényvédelmi dolgozók nagy része felelőssége tudatában végzi munkáját. A táplálékalap beszűkülése összefügg a mezőgazdasági termelés intenzifikálásával és koncentrációjával. Ezzel a problémával foglalkozott többek közöt a Csehszlovák Tudományos Akadémia gerinces állatokkal foglalkozó kutatóintézete, ahol érdekes eredményeket értek el. A mezei nyulak előfordulási területén a legtöbb táplálékot áprilistól—júniusig találja a nyúl, az egész szántó terület 70 százalékán. Júliustól—szeptemberig 38, októberben és novemberben 80, decembertől márciusig pedig 27 százalékán. Ez azt jelenti, hogy a nyulak a legtöbbet éheznek az aratás után és abban az időben, amikor az első nyúlgeneráció a világra jön. Márpedig a márciusi nyúlfiókák képezik az állomány legértékesebb részét. Ez a tény arra kényszerít bennünket, hogy tartalék takarmány után nézzünk. Erre sok lehetőség van. A vadréteken, vadföldeken kezdve egészen a kész takarmány adagolásáig. Az általában ismert takarmányokon kívül gondolni kell a gyümölcsfák lemetszett ágaira, amelyekből — hála a sok gyümölcsösnek — van elég. Sokkal nagyobb haszon lesz belőlük, ha a kérgét először lerágatjuk a nyállal, s csak azután égetjük el. Kötelességünknek érezve támogatni kell minden olyan intézkedést, amely a minimumra csökkenti a nyulak menynyiségi és minőségi éhezését. Ezekhez tartozik egyebek közt az állandó és ideiglenes csenderesek létesítése és fenntartása. Soká lehetne még folytatni a mezeinyúi problémáinak felsorolását. Meg vagyunk győződve, hogy nem kell és nem is jó egyszerre sok probléma megoldásával foglalkozni. Jobb, ha csak egynéhánnyal foglalkozunk, és eredményes megoldásuk után térünk át a további kérdések kutatására, keresve az optimális megoldás lehetőségét. Fritz Péter • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT # HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT //Ütífít. Ä M v Az Agrozet n. <v. komárom-gadóci (Komárno-Hadovce) üzemében igen sokan tagjai az SZHSZ komáromi helyi szervezetének. Ezek közül többen rendszeresen kijárnak horgászni a folyók és az állóvizek partjaira. A sporthorgászok többsége kellő tapasztalattal rendelkezik, a kisebbség viszont csak kikapcsolódás céljából keresi fel az említett vizeket. Az utóbbiak közé tartozik Kocsis László sporthorgász is, aki Komáromban, a hetedik lakótelep egyik 12 emeletes toronyházában lakik. Néhány héttel ezelőtt futótűzként terjedt el a hír, hogy Kocsis László egy kapitális — 12 kg-os — pontyot fogott ki a Holt- Vág medréből. A nagy esemény napokon át izgalomban tartotta az üzem sporthorgászait, mivel- mindegyikük vágya egy kapitális hal fogása. A sporthorgászok többségének nincs oka panaszra, mert többségük az idén szép zsákmánnyal tért haza egy-egy kiruccanás után. Való igaz, hogy ilyen kapitális halat csak szerencsével lehet horogra akasztanii. Az említett eseményt követően kerestem fel Kocsis Lászlót, hogy tőle magától tudjam meg a valóságot. — A Vág, Duna és a Zsitva folyók közelségében cseperedtem fel és ez jó alkalom volr arra, hogy korán megismerkedhettem a sporthorgászattal. Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy a szomszédok halászok voltak, akik nem egy alkalommal vittek magukkal, és segítettek megismerni mindazt, amire egy jő sporthorgásznak szüksége van. Így ismertem meg a folyóvizek rejtelmeit, a halak éleszerencse tét, tartózkodásuk helyeit, vonulásuk irányát. A fenti ismeretek ellenére sem vallom magam vérbeli sporthorgásznak, mivel nem horgászok rendszeresen. Azért sem, mert időközben megnősültem, s így négy esztendőre elbúcsúztam a sporthorgászattól, öt évvel ezelőtt folytathattam a horgászatot, amikor már a gyerekek kissé felcseperedtek. Katival, a feleségemmel, akivel ugyanazon a munkarészlegen dolgozom váltott műszakban, megegyezésre jutottunk, hogy kora reggel vagy késő este hódolhassak szákolásra kerül sor, egyet vág, máris oda az ígéretes zsákmány. Csaliként rendszerint kukoricát használ, ami jól bevált. Van egy többrészes teleszkópos és egy kétrészes laminát horgászbotja, melyekhez Rajna és Sexpír orsót, 30—35-ös damilt és 4-es horgot használ. Ezzel fogta meg a 12 kg-os pontyot is. A fárasztás alig 15 percig tartott, de mint később kiderült, az emiftett ponty tele volt ikrával. Legnagyobb meglepetés akkor érte, amikor a ponty már a szákban volt, mert kiderült, hogy a damit szákolás közben elszakadt. Ez évi horgászata sikeres volt, mert zsákmányul ejtett két 6 és kilenc 5 kg-os pontyot. Az eddigi zsákmánya 29 darab ponty volt. Szívesen horgászik süllőre, csukára, harcsára és más halfajtára is. Minden halfajtára másként készül fel. Azonban az sem szegi kedvét, ha zsákmány nélkül tér haza, mert számára a sporthorgászat csupán kikapcsolódást, felüdülést jelent a napi munka után. Kocsis László azon sporthorgászok közé tartozik, akiknek kedvez a halászszerencse. Andriskin József NEM VESZ EL A KISHAL Holtágakban, kisebb természetes tavakon kergetem a rablóhalakat. Ha úszóval dojjom be a kishalat, akkor rendszerint becipelí az úszót a hínárba. Ha pedig .a fenékre dobok, elmerül az iszapban. Ezért egy 50—60 centiméteres zsínórdarabot használok, ennek alsó végére kötöm az ólmot, felső végére egy parafadugót húzok, a kishalas élőkét pedig forgókapocscsal a közepére erősítem. Így viszonylag messzire tudok dobni, az ólom a fenéken fixen ül, a parafadugó, pedig megakadályozza, hogy a kishal az iszapba merüljön. További előnye ennek a szerelésnek; hogy kihúzásnál a parafadugó akad a hínárba, tehát kisebb az esélye, hogy a hal leszakad Ez a szerelés természetesen teljes egészében a víz alatt van. A kapás jelzésére azonban bármilyen karika alkalmas, csak a zsinórnak egy kicsit nagyobb hasat kell hagyni. Csodálatosan jelzi a víz alatti dugó mozgását, még azt is, ha a csalihal ijedtében megugrik. _m. H.—> ebbéli szenvedélyemnek. Számomra másodrendű kérdés a sparthorgászat. Elsődleges feladat a családi béke, a gyermekek harmonikus fejlődése. Azt is megtudtam, hogy az utóbbi időben áttért az állóvizeken folytatott horgászásra, mivel ezeket a vizeket rendszeresen halasítják. A pontyhorgászatot tartja a legférfiasabb sportnak, mivel a ponty minden tekintetben méltó ellenfele az embernek. Gyakran megtörténik, hogy a horogra akadt ponty fárasztás után elfekszik a víz felületén, de amikor be■ Már a vaskorban is horgásztak! Időszámításunk előtt 2000-ben már rendszeresen fogták horoggal, hálóval a halakat. Erről a tevékenységről számos barlangrajz tanúskodik.—többek közt Dél-Frangiaországban. Sőt. Megszámlálhatatlan halszálkából készült használati tárgy bizonyítja, hogy immár négyezer évvel ezelőtt is fontos szerepe volt a halaknak elődeink táplálkozásában. Ez utóbbiakat bar* lángokban végzett ásatásoknál találták. ■4- + ■ Az évszázad csuká|a. Éppen hatvan évvel ezelőtt, 1924-ben a Vág folyó torkolatánál került horogra századunk legnagyobb csukája. Viktor Ovcarenko ejtette el, a súlya kereken 47 kiló volt. + ♦ ■ Táplálék — a tengerből. A' Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a különféle tengeri növényeknek és állatoknak rendkívül nagy népélelmezési jelentőségük van. A legújabb statisztikai adatok szerint, minden tőre, napi 300 grammnyi tengeri alga, kagyló, rák, hal jut a távol-keleti országban. Mivel a közelmúltban a tengert halászflottát 10 és 20 ezer tonnás feldolgozó- és hűtőhajókkal Is felszerelték, ezért a jövőben várhatóan még tovább emelkedik a tengeri növényekből és állatokból készített választék« és fejadagja. ■ Örvendetes szaporulat. Ä Német Demokratikus Köztársaságban emelkedőben van néhány veszélyeztetett és néhány éve védetté nyilvánított állatfaj állománya. A halászsasok mármár a teljes kipusztulás határán voltak, tavaly több mint 100 fészkelő párt sikerült megfigyelni. Ugyancsak emelkedik a hődok állománya, a Magdeburg melletti rezervátumban. + ♦ ■ Kozmonauták segítik a halászokat. Szovjet űrhajósok mindennapi feladataihoz a tengeri halrajok megfigyelése is hozzátartozik. Immár régi hagyományai vannak, hogy a kozmonauták rögzítik a nagykiterjedésű halrajok vonulási irányát — majd erről folyamatosan adnak tájékoztatást a szovjet halászati központoknak. Innen az adatokat — a pontos koordináták meghatározásával — többek között a kubai halászoknak is továbbítják.
