Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-14 / 28. szám

1984. július 14.

.SZABAD FÖLDMŰVES

3

A SZOCIALIZMUS ORSZÁGAIBÓL

HOSSZÜ TÄVÜ GABONAEGYEZMÉNY A NÉPGAZDASÄGI TERVEK

ÖSSZEHANGOLÁSA

Ä Szovjetunió a legutóbbi kétszázezer tonna után újabb ötszázötven ezer tonna búza szállítására adott megrendelést az Egyesült Államoknak, közölte az amerikai mezőgazdasági minisztérium. A tavaly október elsején életbe lépett új szovjet—amerikai hosszú távú gabonaegyezményben a Szovjetunió kötelezettséget vállalt arra, hogy az elkövetkező öt évben évente legalább kilencmillió tonna gabonát és félmillió tonna szóját vásárol. Ezldeig a Szovjetunió már tizenegymillió százötvenezer tonna gabonát és négyszáztizenhat ezer tonna szójababot kötött le az Egyesült Államokban.

3 KGST ÉS LATIN-AMERIK A

Buenos Airesben július huszonharmadika és huszonötödiké között szemiuáriumot rendeznek Latin-Amerika és a KGST gadasági kapcsolatairól. Á tanácskozáson ipari, infrastrukturális és technológiai fejlesztési terveket vitatnak meg, miután kereskedelempolitikai téren eddig már sikerült eredményeket elérni a latin-amerikai ország KGST-országokkal szemben keletkezett fizetési mérleghiányának csökkentésében. Növekedett a KGST- országokba Irányuló latin-amerikai ipari export, amelynek egy részével a latin-amerikai országok a KGST hiteleit törlesztik.

A KGST-országok együttműködésé,nek nagyon fontos eleme a népgazdasági tervek és a hosszú lejáratú kétoldali szakosítási programok öszszehangolása. 1982 kezdetétől az öt hosszú távú célprogram keretében a tagországok kétszázhárom sokoldalú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési megállapodást írtak alá. A szocialista közösség országai csupán a gépgyártásban több mint tízezer különféle termékre kötöttek szakosítási megállapodást, például a számítógépek, az atomerőművi berendezések, gépkocsik gyártására. A szakosítás keretében gyártott gépipari termékek kölcsönös exportja az 1980- at megelőző tíz évben 1,3 milliárdról 9,1 milliárd rubelre emelkedett, s részesedésük a tagországok közötti gépforgalomban elérte a 34 százalékot. Jelenleg a számítógép-technikai eszközök forgalmában a szakosított termékek aránya már meghaladja a 80 százalékot. A tagországoknak mintegy háromezer tudományos kutató intézete, tervező vállalata és felsőoktatási intézménye vesz részt közös alapkutatásokban és alkalmazott kutatási munkákban, fejlesztésekben. A KGST tudományos-műszaki bizottsága a közös kutatások alapirányairól 1990-ig szóló programot készített, amelyben több mint száznyolcvan megoldandó tudományos problémát sorolt fel.

1

E

:s:

E

M

é:

N

V

E

ľ

к:

M

А

RI

G<

íj

fi

i

M

L

4 .....................—- • -La Paz-i

közjáték

Ä bolíviai köztársaság fővárosa, La Paz zavaró színjáték helye volt július első napjaiban. Híre jött, hogy közelebbről meg nem határozott személyek elrabolták és Ismeretlen helyre hurcolták Hernan Siles Zuazo államelnököt. A közvélemény, mint ez a latin-amerikai viszonyok között magától értetődik, mindjárt katonai puccsra gondolt. Ez azért is logikus, mert Siles Zuazo a mérsékelten baloldali beállítottságú, a szakszervezetekhez közel álló tömegek képviselője volt és többszöri katonai hatalomátvétel, reakciós juntavezérek lemondatása után alkotmányos úton került a legfelső állami posztra. Egykét évvel ezelőtt történt beiktatása után úgy tűnt, hogy a Banzerek és hasonló katonai diktátorok országlása után a béke napjai virradtak a polgárháborús viszonyoktól megpróbáltatott bolíviai népre.

Noha semmi jele sem volt az egyes társadalmi és politikai csoportok elégedetlenségének, úgy látszik az ország békés és haladó irányba terelődő fejlődésével egyes csoportok vagy személyiségek mégsem tudtak megbékélni. Az elnök letartóztatásának és elhurcolásának körülményei ugyan máig sem tisztázottak teljesen; a közvélemény leginkább arra a verzióra hajlik, hogy puccskísérlet történt, de a hatalomátvételt tervezők számításaiba hiba csúszott. Mérvadó körök úgy vélik, hogy a történtek mögött néhány magas rangú tiszt állt, katonák, rendőrök egyaránt, sőt jobboldali Irányzatú polgári személyeknek is részük volt a meghiúsult puccskísérletben. Az elnököt elrabló csoportot egy hadnagy vezette, aki egyébként az elnök személyi biztonságára felügyelő testőrséghez tartozott, de nyilván illetéktelen helyekről vagy személyektől fogadott el parancsokat. A puccskísérlet meghiúsításában nagy szerepe volt talán annak, hogy az elnök nyilatkozatot juttatott el híveihez, józanságra, higgadtságra szólítva fel őket, s az elnök politikáját támogató tömegek valóban szót fogadtak, kitartottak, helytálltak, s ezzel a magatartásukkal kifogták a szelet az ország demokratikus jövője ellen merényletre készülő összeesküvők vitorlájából.

A bolíviai elvetélt puccs megakadályozásában továbbá szerepük volt azoknak a tanulságoknak Is, amelyeket más junták diktatúrájának sorsából vontak le az argentínai hatóságok. A bolíviai puccsot megkísérlő személyek ugyanis valamilyen módon menlevelet kieszközölve a kormány felelős tagjaitól, Argentínában próbáltak menedéket találni. Argentínában a most lezajlott és részben még folyamatban levő tisztogatások azonban eleve figyelmeztetik a bárhol hatalmat puccsal magukhoz ragadni vágyó önjelölt juntavezéreket, hogy a felelősségrevonás akkor sem marad el, ha túl magabiztosan érzik magukat a nyeregben.

A hirtelen támadt vészfellegek pillanatnyilag eloszlottak Bolívia politikai egén. A múltban túl nagy árat fizetett az ország népe a hatalom kapuján ki-be járó kalandorok basáskodásáért. Ideje, hogy végre megnyugodhassék, az ország élete pedig visszatérjen a demokratikus fejlődés medrébe.

LORINCZ LASZLÖ

■ béke kérdése, a világhelyzet Л alakulása mind élénkebben foglalkoztatja az emberiséget. Annál is inkább, mert a stockholmi európai bizalom- és biztonságerősítő konferencia eddigi szakaszai is azt bizonyították, hogy a NATO-hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok, ha a világközvélemény nyomására kénytelenek is a tárgyaló asztalhoz ülni, nem a világbékével összefüggő legkomolyabb kérdések érdemi megoldására törekszenek, hanem mindenképpen keresik a kibúvót, a kiutat, amelyen keresztül elvennék a kérdések élét azzal, hogy a másodrendű problémákat, avagy a fő kérdésekhez csak mellékesen kötődőket szorgalmazzák. Éppen ezért nagy hatást kelt a közvéleményben valahányszor a szovjet vezetők vagy irányító testületek újabb kezdeményező javaslattal állnak elő, mely reményt csillantat a békére vágyó nagytömegekben.

Mint előző számunkban hírt adtunk róla, ilyen lelkesítő megnyilatkozás volt a szovjet kormány legutóbbi nyilatkozata, melyben határozottan felhívta a figyelmet arra, hogy feltétlenül sürgős intézkedéseket kell hozni a világűr militarizálásának megakadályozására. A szovjet kormány egyúttal indítványozta Washingtonnak, hogy e kérdésben külön kinevezett küldöttségek szintjén kezdjenek kétoldalú tárgyalásokat. A szovjet kormány rámutat, hogy e tárgyalások keretében meg kell oldani a műholdelhárító rendszerekről való kölcsönös és teljes lemondás kérdését is.

Ezek a tárgyalások az osztrák kormány hozzájárulása esetén szeptemberben Bécsben kezdődnének.

A szovjet kormány tekintettel a kérdés fontosságára és sürgősségére, gyors és kedvező választ várt az Egyesült Államok kormányától, leszögezve, hogy a jó légkör és a tárgyalások mielőbbi megkezdődésének elősegítése érdekében hasznos lenne, ha a tárgyalások megnyitásának napjától kezdve a felek kölcsönösen moratóriumot hirdetnének a műholdromboló fegyverekkel végzett kísérletekre és e fegyverek telepítésére.

Miután a féktelen fegyverkezés, — az amerikai kormány bűne miatt, — már a világűrbe is betört, s a békeszerető emberiség emiatt a jövőért aggódva hajtja nyugovóra a fejét, érthető, hogy a szovjet javaslatot különféle magas körökben és különböző tárgyalási szinten élénken vitatják.

Az első hivatalos washingtoni válasz akkor érkezett, amikor Robert McFarlape amerikai-, nemzetbiztonsági főtanácsadó közölte, hogy az Egyesült Államok elvben kész találkozni a szovjet képviselőkkel, hogy tárgyal-és re

janak a műholdromboló fegyverekről. A főtanácsadó megjegyezte, hogy az ilyen találkozón meg kell vitatni a hadászati és a középhatótávolságú rakétákról Genfben folytatott tárgyalások felújításának feltételeit is. A főtanácsadó a gyakorlatban egy kapcsolt csomagtervvel válaszol a szovjet kormánynyilatkozatra, különféle feltételeket köt egybe s ezektől teszi függővé a szovjet indítvány megvalósulását. A valóságban ez úgy fest, hogy Washington a múlthoz hasonlóan megismétli manőverét: látszólag igent mond, hogy nyomban elutasítsa vagy kiforgassa az ajánlatot.

A főtanácsadó arról viszont nem nyilatkozott, hogy a tárgyalások megkezdésével egyidőben vezessenek be moratóriumot a műholdelhárító fegyverek fejlesztésére és- hadrendbe állítására.

Washington tehát nyomban feltétellel fogadta Moszkva ajánlatát. Reagan elnök a héten nyilatkozatot adott, amelyben a szóban forgó megbeszélések előzetes feltételéül kötötte ki, hogy a tárgyalások foglalják magukba az európai atomfegyverekre és a stratégiai fegyverekre vonatkozó döntést is s valójában azt fejezte ki, hogy kormánya negatívan viszonyul a szovjet javaslathoz.

E tények ismeretében joggal vetette fel a kérdést a washingtoni politikai megfigyelők csoportja, hogy vajon őszinte amerikai tárgyalási készségről vagy újabb választási manőverről van-e szó. McFarlane reagálásában is első helyre állította azt az amerikai szándékot, hogy a Szovjetunióval a megszakadt genfi tárgyalások újrafelvételéről tárgyaljanak s csak azután említi az ürfegyverekkel és egyéb fegyverzetkorlátozási témákkal kapcsolatos tárgyalási készséget. Weinberger amerikai hadügyminiszter egy tv-nyílatkozatában a szovjet kormányjavaslatot kommentálva kijelentette, hogy az az amerikai követelés, amely szerint a tárgyaláson meg kellene vitatni a hadászati, illetve a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek kérdését is, nem jelent előfeltételt. Hasonlóképpen nyilatkoztak a Fehér Ház és a külügyminisztérium képviselői is.

A nemzetbiztonsági főtanácsadó és más magasrangú tisztviselők megnyilatkozása azonban nem a reális washingtoni helyzetet tükrözi, inkább „szerecsenmosdatásnak“ tűnik a reagani hidegháborús külpolitika értékeAz Óceánon tüli idomító és brit tanítvány*

A latin-amerikai Uruguay, melyet nyilván a régi jő hagyományokat tekintve a földrész Svájcának is neveznek, a közelmúltban polikailag megbolygatott méhkasra emlékeztetett. A tömegek megmozdulásának oka egy politikai személyiség újbóli feltűnése, a fővárosban való megjelenése volt. Wilson Ferreira Aldunate ellenzéki politikus, az ország egyik legális, mérsékelten haladó pártjának, a hagyományos Blanco pártnak vezetője és egyben elnökjelöltje egy argentin hadihajó „díszkíséretével“ érkezett az uruguayi főváros, Montevideo kikötőjébe. Azaz, hogy csak érkezett volna, ha még behajózás előtt fel nem keresi a város reidőrkapitánya és Aldunátet Juan Paul fiával együtt magával nem viszi a közeli Paso de los Torros-i laktanyába.

A Blanco párt vezető politikusa nem véletlenül kapta az argentin hadihajó „díszkíséretét“; az Uruguayban hatalmat gyakorló Gregorio Alvarez tábornokelnök ugyanis tudomást szerezve az ellenzéki politikus hazatérési szándékáról, értésére adta, hogy feltűnése esetén bíróság elé állítják a legsúlyosabb vádakkal.

A Blanco párt vezetője akkor kényszerült hazája elhagyására, amikor Juan Maria Bordaberry, egykori uruguayi államelnök a parlament feloszlatásával önpuccsot hajtott végre, hogy a tupamaro-gerillák terrorja ellen bejelentett erélyes rendszabályok ürügyén átadja helyét a katonáknak. Vagyis valójában jobboldali politikusokból és diktátort hajlamú katonatisztekből félpolgári juntát állított az ország élére, hogy a bolíviai Banzer, a chilei Pinochet modelljét követve sajátos ötvözetű Jobboldali diktatúrát alakítson ki Uruguayban. A földbirtokos származású és kegyetlen természetű Bordaberry az ország egyik hagyományos joboldali pártját, a Colorado pártot juttatta így hatalomra, s ennek segítségével készítette elő a katonai vagy félkátonai junta szállását.

Am az idők változnak, éspedig Latin-Amerikában is. Az uruguayi kormányzat most a halaszthatatlan teendők sürgetésére elérkezettnek 'látta az időt, hogy nevemberre választásokat írjon ki. Természetesen úgy, hogy az új kormányzatot a régi embereikből állítsák össze és Gregoria Alvarez tábornok, az elnökjelölt az ország í^én maradjon. A rendszer a tömegek

lésével kapcsolatban. A hangulatra ugyanis sokkal jellemzőbb az, amit Nixon, volt amerikai elnök a Los Angeles Times-ban megjelent interjújában mondott, amiből kiviláglik, hogy a kormányzat emberei és a honatyák sem rajonganak Reagan űrmilitarizáló terveiért, melyek az amerikaiaknak a jövővel kapcsolatban csak bizonytalanságot jelentenek, pillanatnyilag pedig már okot adnak a kormányzatnak, hogy mélyen a zsebükbe nyúljon. Nixonnak az a véleménye, hogy azok az űrfegyverrendszerek, amelyek kifejlesztéséhez a Reagan kormány hozzálátott, rendkívül destabilizálóak és növelik a nukleáris háború kirobbantásának veszélyét.

Ugyanakkor Walter Mondale volt aleinök, aki eséllyel indul a demokrata párti elnökjelöltségért, pozitívnak minősítette a világűr militarizálásának megakadályozására tett szovjet javaslatot.

Nixon megállapításait az amerikai szenátus döntése is alátámasztja. Például nemrégen törvénymódosító határozatban szólította fel az elnököt, hogy a lehető legrövidebb időn belül újítsa fel a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltására vonatkozó, Washington által egyoldalúan megszakított tárgyalásokat.

A jövő pénzügyi évre vonatkozó katonai költségvetés-tervezet megvitatása után a szenátus kompromisszumos módosítást fogadott el, mely lényegében arra szólította fel a kormányzatot, hogy kezdjen tárgyalásokat a Szovjetunióval a műholdromboló fegyverrendszerek betiltását szorgalmazó megállapodás elérésére. A képviselőház már megszavazta azt a módosítást, amely megtiltja a Pentagonnal a műholdromboló fegyverekkel való kísérleteket mindaddig, amíg érvényben van a Szovjetunió által e téren vállalt moratórium.

A béke igaz hívei örömmel üdvözölték az újra előremutató szovjet javaslatot. Jelentőségére Amerikában is sokan felfigyeltek. Washington magatartására találóan rámutatott az olasz baloldali J,a Repubblica című lap, mely szerint a szovjet lépés stratégiai változást is tükröz; s a Szovjetuniónak továbbra is meggyőződése, hogy Reagan utóbbi időben elhangzott kijelentései mögött választási érdek húzódik meg. Ezt a lap nyilván az elnök hangzatos békeszólamaira, látszólagos „békés szándékaira“, politikai színlelésére vonatkoztatja.

tömegmegmozdulásoktól tartottak, de a montevideól tömeg fegyelmezetten és öntudatosan várta vezetőjét a kikötőben. Igaz, Aldunate fiát, Juan Rault továbbra is fogva tartja a rendőrség.

Aldunate hazatérésével elindult t kampány egy nemzeti kormány hatalomra segítéséért. Kérdés, milyen szabályokhoz fogja tartani magát a junta a novemberi választásokon és hatással lesz-e az qrszág politikai arcélének alakulására az argentin példa. A választási kampányban is kiemelt fő feladat valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátása, hiszen az uruguayi börtönök Bordaberrynek és utódainak kormányzása idején zsúfo-A jelszó marad:

Szabadságot a politikai foglyoknak

.*;vVV"‘

* V . *

Ä Thatcher-kormány ügybuzgón teljesíti a nukleáris rakétafegyver auglia! telepítésére vonatkozó NATO-határoir-atot jKukrinyikszl rajza)

nyomására valamelyest mérséklődött; erre vall az Is, hogy az ellenzéki erőket összefogó Frente Amplio, azaz Széles Front vezéregyéniségét, Liber Seregni, nyugállományú tábornokot kiengedték börtönéből, ám továbbra is gátolják közéleti szereplésében.

Wilson Ferreira Aldunate Blanco párti vezető politikus tizenegy évi száműzetés után azért térhetett haza, mert más latin-amerikai országokban néhány befolyásos politikus, mint például Cantos Andrés Pérez volt venezuelai elnök és utóda, Jaime Lusinchi, továbbá fiául Allonsin, Jelenlegi argentin államelnök felkarolták ügyét és mint már ecseteltük, elősegítették hazatérését. A hatóságok nagyarányú

lásig megteltek és a foglyokat válogatottan kegyetlen módszerekkel kínozzák. A szintén földbirtokos származású, de a haladó, felvilágosult eszmék hívévé vált Aldunate annak idején nagy szolgálatot tett a politikai foglyok szabadon bocsátása ügyének azzal, hogy az amerikai szenátusban tanúvallomást tett az uruguayi börtönviszonyokról, az ott látott borzalmakról. Emiatt a juntánál teljesen elvesztette hitelét, ami az amerikai segélyek megvonásával Járt; Aldunatét így méginkább meggyűlölték az ország kényurai. A novemberi választások kimenetele majd eldönti, merre fog tartani Uruguay, esetleges új vezetéssel. —и_