Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-15 / 37. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1984. szeptember 15. Mír csaknem egy évtizede annak, hogy a Csermosnya völgyi öregek: Tisza Sándor, Simkó Béla és Hegedűs István — egykori -szénégetők — elbeszélték nekem az életüket, amelyben Jelentős helyet foglalt el a szénégető múlt. Ekkor fogant meg bennem az ötlet, amit tüstént kérdésbe bér, haja fehér, arca halovány, hangja erőtlen, de határozott. Beszéde olyan csöndes, messzi, annyira fakó, mintha nem is méllettem állna. Kezébe veszi a hosszú nyírfarudat, meggyújtja a végéhez erősített száraz nyírfaháncsot, s óvatosan bedugja a mile közepébe vezető nyíláson... Fe-Igy kezdődik a milerakás Is foglaltam! vállalnának-e egy mesterségbeli tetemrehívást? Valamenynyien igent mondtak. Hozzá is láttunk az előkészületekhez. Béla bácsi padlásán még megvoltak a fél évszázada nem használt szerszámok, Sándor bátyó és Pista bácsi szénégetőkor! emlékezetüket adták volna a közös ügyhöz. Igen, „volna“, mert _ •kútba esett a vállalkozás. Nem akadtunk támogatókra, akik vállalták volna az anyagi kiadások terhét... Múltak az évek. Pista és Béla bácsiért közben eljött az Idő: földdé váltak. Tapasztalataik, ismereteik átadatlanul atomokra bomlottak; füvekbe, fákba vándoroltak. Aztán’ — tavaly • telefonáltak a Csehszlovák Televízió kassai (Košice) stúdiójából hogy ők fedezik szándékunk költségeit, s filmre is veszik a múltőrző vállalkozást, e táj legősibb céhszimbólumát. Nem tudtuk, mitévők legyünk.. .Maradt egy Sándor bátyánk, „találtam“ mellé egy Feri bácsit (ő is’ szénégetősködött valamikor) a szomszed faluból — aztán feltárcsáztam a stúdiót. „Jöhetnek“ - mondtam be a kagylóba. XXX Sebtében kidolgoztuk a forgatókönyv megírásához szükséges adalékvázlatot, amelynek alapján dr. Mária PrasliCková elkészítette a forgatóк*,ПуУ^' A PadIás°k. pincék, csűrök félhomályából összegyűjtöttük a korabeli szerszámokat, főzőedényeket és az akkori erdei viselet még fellelhető utolsó darabjait. Elkészült — fából fenyőgallyakból - a szénégetők egykori, korhű lakhelye, a kolyibabelsejében fenyőágakból vetették meg a .ekhelyet, nyitott elejében építették meg a kő-tűzhelyet. Aztán nekifogtak szénhelyet ásni a miiének. XXX A szénégetés egyike a legősibb erdei foglalkozásoknak. Az ember a vaskorszak kezdete óta űzte: a faszén parazsától olvadt ki a vas az ércből, a faszénnek e fontos szerepe Itt századunk közepéig fennmaradt. Évszázadokkal ezelőtt kezdtek ezen a vidéken füstölögni az első milék Is. innen a gömöri vasolvasztókon kívül a Szepességbe is szállították a faszenet. A faszénből puskaport is k,sszftettek, gőzgépeket hajtottak, főleg a malmokban. 5 XXX A táj: keskeny, hosszúkás erdei rét, a völgyben kis patak csörgedez. a miiét - méteres hasábfákból — a rét szélén ásott szénhelyen egy hatalmasra nőtt tölgyfa lombsátrának peremén kezdték el rakni. A hűvös nyárban itt-ott kellemes napsütés tör át a lombokon. Benépesül a rét. A szénégetők faszánon hordják a fát, készítik a száraz gyűjtést, épül a mile. Körberaknak egy réteget, aztán egymásra keílneLa,SZá^Z ny,r‘- tö1^- és bükkfatiasábok. Fűrészelnek, hasogatnak építenek. S mikor elfogy a rengeteg fa, egy hatalmas boglya-alakzatot látunk, amtt a begyújtás után falevéllel meg földdel borítanak be. Persze V8".b®nna egy gondosan kiépített gyújtó-nyílás, amelyen keresztül t_ nyírfaháncs-fáklyával — beiobbantják a miiét. A mile sikeres begyújtása sorsdöntő pillanat Ezért érthető a nagy izgalom: „Elegendő gyújtóst raktunk-e a közepébe? Nem volt-e túlságosan nyers a felhasznált fa? Elvégre már egy fél évszázada mégcsak gondolatban sem foglalkoztak ilyesmivel... Valakinek aztán eszébe jutott, hogy el kellene hívni a szomszéd faluban élő Vanyo János bácsit, akinek pag/ szénégető múltja van. Autóba ülünk és megyünk érte Kovácsiba (Kováčovo). Rossz egészségi állapota ellenére hajlik a kérésre. Velünk jön. Nyolcvanon túli sovány, alacsony emránk világító — miléjüket. Hogy az izzó fahasábok mellett, meg a kolyibában visszaálmodhassák ifjúságuk nehéz körülmények között eltöltött éveit... Belobbant hát a sok-sok fáradozás. Ami ezután következik: különösen szép, maradandó élményekben gazdag őrködés az oxigén nélkül izzó fahasábok fölött. Ki ne gyűljenek, hamuvá ne enyésszenek. XXX fii mile kerek egy hétig lzzott füstölögve. Ez időszak alatt rögzítették a filmesek a szénégetők életformájával kapcsolatos jeleneteket: a kolyibai életet, a vízhoruást, a szabadidőben végzett kosárfonást, gereblyeké: szítást, teknővájást, seprűkötést; érdekesebbnél érdekesebb képeket tápláikozáskultúrájukról, a főzés általam sosem látott formájáról... Külön említést kívánnak a vendégszereplőkkel készített filmkockák. A kassai Csámborgó táncházzenekar és a volt rozsnyói (Rožňava) Kisködmön zenekar tagjaiból verbuválódott népi együttes (ifj. Balog Gyula, Kováts Marci, Klinko Róbert, Strebinsky László, Szabó Gábor), meg Ulman Gábor szólóciterás játszotta, Szvorák Katalin népdalénekes és a kassai Oj Nemzedék há- '■ ;vVf;." rom tagja a Gágyor-testvérek: Zille, Egy ősi mesterség • feltámasztása égetők hagyományvilágát, zene-, tánc-és népdalkultúráját is feldolgozta, egységes egésszé olvasztotta — a környező táj megejtően széj^kullsszájának előterében. A vidék falvainak lakói százával jöttek, hogy emlékező részesei lehessenek a nagy eseménynek. A magyarul beszélő 40 perces megpróbálom legalább részleteiben felidézni ezeknek az éjszakáknak soha többé meg nem ismétlődő élményvilágát, sejtelmesen bűvös hangulatát. Első éjszaka: Árvái Feri bácsival. Időben és térben szabadok vagyunk. S mi jár a fejemben? Ojra visszahófm •t-*.* и«. _______ 4^.l8 szült várakozás ... Már füstöl a fahalom ... Alig néhány perc múlva látjuk: a mile magjában, belsejében lobog a tűz!!! Pillanatok alatt füstbe borul a rét. Ennek láttán mosolyba szelídül Vanyo János bácsi rejtett aggodalma. A szénégetők egymásra mosolyognak. Közel egy évtizede vártunk erre a napra, erre a pillanatra, amikor az egykori szénégetők életük alkonyén még egyszer begyújtják az utolsó — A kész mile, előtérben a fahordó szánké Béda s Ildikó énekelték, Horkay Tünde és Pribék Gábor pedig táncolták a szebbnél-szebb gömöri népdalokat, táncokat, Mindezt a mile mellett, a kolyiba előtt — éjszaka, a lucskai (Lúčka) huszita erődítmény falai közt, s a környék legszebb nyírerdejében és tájain. A néprajzi film narrátora Ropog József színész volt. Így tehát ez a film nemcsak egy ősi foglalkozás kuriózumát, hanem a szénfilmet, amelyet "5 Csehszlovák Televízión kívül a Magyar Televízió is, reméljük, hamarosan bemutat, dr. Prasličková Mária forgatókönyve alapján Kerekes György rendezte. XXX Közben a gőzölgő-füstölgő miiében szenesedtek a fák; teltek múltak a nappalok és az éjszakák. Egy hétre én is a szénégetők s^ilgálatába álltam: hadd ragadjon rám valami, ha Fotó: a szerző (4), Štefan Fábián (1) Árvái Feri bácsi „mileközelben“ A szénégetők, ólban az erdei tisztás felé nem más, füst és korom. Minden éjszaka más é6 más szénégetővel voltam szolgálatban, őrségben. így alkalmam volt őket szénégető-, s emberi mivoltukban is közelebbről megismernem. Közben életreszóló élményekkel gazdagodtam. Az alábbiakban A vastag földréteg alatt levegő nélkül izzanak a fahasábok dítottunk egy darabka történelmet az idő süllyesztőjéből. _Feri bácsi galuskát főz kettőnknek a kolyiba bejáratánál. Közben a sötét erdőkön átszűrődő gyermekkor emlékeit beséli. Borral, kérdésekkel élesztgetem a kedvét. Közben a mile többször is beszakad; aprófával, falevéllel, földdel töltjük ki az izzó tűzgolyó tetején tátongó üregeket. Észre sem vettük a reggel jöttét. Második 'éjszaka: Tisza Sándor bácsival. A lenyugvó nap rózsaszín sugárnyalábot vetett a pöfékelő, csendes „vulkánra“. Fényt lélegeztem. Boldog vagyok a hegyi hűvösségben, ahol csupa ősi zörej ijesztget és andalít: vízcsobogás, lombsusogás, tűzpattogás, bagolyhuhogás. Sándor bácsival is a messze időben barangolunk. Egyik történet a másikat hívja elő az emlékezetéből. Előttünk pattog a tűz, fölöttünk ragyog az időtlen mlndenség. Alattunk pedig a forrás patakocskája, a csendemésztő, ahol még az éjszaka pihen, s ezt a zöld világot a pianó finomságával zengi, érzi át a korán ébredő énekesmadarak hangja. A hajnalra figyelmeztetnek. Harmadik éjszaka: Borsodi Miklós bácsival. A kolyibában kuporgunk, amely egyelőre még őrzi a szárazságot és a meleget. Bent füst van, csípi a szememet, vizes zsebkendővel borogatom. Érezzük a rothadó avar édeskés illatát. Fenyőgazra leterített zsákokon fekszünk. A tartőgerendára akasztott gyertyamécses fénye derengi be a „szobánkat“. Odakint tombolnak az elemek: zivatar van, harsog az ég. A nyitott elejű kolyibába becsapódik az eső. A tűz sietereg. A felettünk nyilazó, halogén fényű villámok nappali fénnyel ragyogják be a füst- és gőzfelhőket ontó „mocskost“ (így becézik a miiét a szénégetők). A robajló menydörgések az ábeli Hargita-hegyi élet félelmeit rezegtetik át idegrendszeremen. A kolyiba nem ázik be, de alulról beszivárog az esővíz, mely ellen magunk alá dugdosott újabb fenyőágakkal védekezünk. Vég. re nagysokára elállt az első. Szikrameteorok cikáznak a földkunyhő boltívén. Az erdő nyirkos, füst-fehér. Negyedik éjszaka: Molnár Józsi bávcsival. A várost, a zajt nem szereti, csak a természetet: a falut meg a kosárfonást, seprükötést; teknőkaparást. Ez az éjszaka szép csendes. A nagy tölgyfa alatt ülünk. A faóriás nem büszkélkedik életkorával, némán figyeli idők változását, és álmélkodik: visszafelé, forog a Nagy Időkerék?... Az éjszaka és a sötétség hatása alatt gyakran másképpen reagálunk és másképpen ítéljük meg a dolgokat. A reggelt Dányí János bácsi hozta meg nekünk, szekérzörgéssel. Jött a faszénért. Az erdővidék csendjében tekintetét átitatta a hely varázsa. Gyerekkorától fuvaros. Fiatal korában sok faszenet szállított az erdőből a vasgyárakba. S lám, még öreg éveire is marad néhány fuvarnyi, amit a lecsendesedett, letisztított miiéből ezen a napon plajszálunk (éles vashoröggal kaparunk ki), s öntözünk széles zsákokba. XXX,Megvártam a zsákokkal megrakott szekér lndufását, s addig néztem utána a hegyi úton, q^g apró barna ponttá zsugorodott a délutáni fényözönben. Egyedül maradtam a feketén üresedő szénhely és az elárvult kolyiba mellett. Az időben messzire látó fák tövében ülök a fakó, nyirkos földön, a bennem nyüzsgő valóság-volt álomképek között, a szürke ég alatt, az emlékezés magányában. KORCSMAROS LASZLÖ 4
