Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-08 / 36. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES. 1984. szeptember 8. VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT ® VADÁSZAT • VADASZAT Puska vagy fakanál? A nők, egyenjogúságuknak érvényt szerezve, a társadalmi élet egyre szélesebb régiójában csökkentik az erősebb nem privilegizált helyzetét. Az utóbbi években a vadászat is megszűnt kizárólagos férfi kedvtelés lenni. A „széplelkek“ újfent rácáfoltak az „Adámok“ előítéletekről fütött gunyoros élcelődésére, miszerint: a puska nem fakanál, s egyszerre a kettő nem forgatható. Az alábbi Interjút egyik „nadrág-, vadász“ ismerősömmel készítettem. Kérdéseimre adott válaszaiban majdani — a férfiakkal konkurráló — „oldalborda-társuló tok“ megalakulásának lehetősége is felsejlik. A fiatal és csinos Ambrúzs Istvánná, avagy keresztnevén Valika, férjével együtt, 1976 óta egyedüli nőtagja a bárkái fBőrka) „Csükerész“ vadásztársaságnak. ■ Ez időben hol érhetők tetten a vadásszá formálódásban meghatározó szerepet jelentő természet-élményei? — Vadász apámmal gyermekkoromtól jártam az erdőket. Közben megismertem a vadászok életvitelét, szokásrendjét, s észre sem vettem, hogy egy felelősségteljesen izgalmas kedvtelés szenvedéllyé érlelődik bennem. Szerencsémre a férjem is vadász, s rokonlelkek lévén, azonos érdeklődési körrel bírva, egymást segítve hódolunk a megannyi felejthetetlen élményt nyújtó — munkát adó és szórakoztató ősi foglalkozásnak. ■ Igaz. hogy a „puska nem fakanál?“. .. — A kettő „forgatása“ nem zárja ki egymást. Férfi vadász kollégáim véleménye szerint is jó lövész vagyok, amit a vadászatokon igyekezett bizonyítani. Az első vaddisznómat futtában ejtettem el. Persze, ha (mint nő) elhibázom a célt, a másnemű társaim ezt állandóan bosszantás ürügyéül használják ki ellenem. Pedig egy nő — legalábbis vadászként — szerintem annyit ér, mint egy férfi. ■ Ezt úgy értsem, hogy nincsen elkényeztetve, s egyenrangúságát rátermettségével minden téren bizonyítja is? — Nappal dolgozom, s holdtöltekor képes vagyok éjszakákon át virraszta.ni egv-egy magaslesen. Van olyan nap, hogy 15 — 20 kilométert is gyalogolok a cserkészutakon. Az elejtett vadat magam nyúzom meg. Erre az apáin tanított. A kötelező lőgyakorlatokon nekem is kék a vállam. Ha a vadászházban vagyunk, pluszmunkaként a takarítás Is rám hárul. Ezenkívül cserkészutat tisztitok, szénát gyűjtök az etetőbe, s egy sózót is gondozok. ■ Mit jelent vadásznak lenni? — Életformát. Szabadidőnk nagy részét, szabadságunkat pedig teljes egészében a természetben töltjük el: kilencéves kisfiúnkkal, barátainkkal és kutyáinkkal együtt. Van egy Bavori vérebünk és egy szibériai Lajkánk. A hétvégeken nálunk nincs vita, hová menjünk szórakozni. A zajos városi mulatókat messze elkerüljük. Keveset tévézünk, annál többet olvasunk. Amikor nem dolgozunk és nem vadászunk; gombát, vágy erdei gyümölcsöket szedünk. Télen sízni járunk és „vadásztermékeinket“ dolgozzuk fel lakásberendezési tárgyakká — saját részünkre. Otthon pedig (a városban) prémnyulakat és ezüstrókát tenyésztünk eladásra. A golyóspuska mellett a „fotópuskát“ is gyakran magammal viszem a természetbe. Imádom a fényképezést. Már olyanynyira a hegyekhez nőttünk, hogy kivettünk bérbe egy lakatlan falusi házat, ahová akár napokra, hetekre is elmenekülünk a civilizáció káros jelenségei elől. Az erdei hangok, a zöld, a sok-sok Izgalmas és bájos kaland megszépíti és tartalmassá teszi mindennapjainkat, életünket. ■ Mellesleg hol dolgoznak? — A rozsnyói (Rožňava) vasércbányánál vagyok adminisztratív munkaerő. A férjem a Szlovák Vadászszövetség Rozsnyói Járási Bizottságának hivatásos előadója, s egyben solymász; fiatal ragadozó madarak ídomitója, a természetvédelem megszállottja. ■ Munkahelyén, illetve lakókörnyezetében mennyire „tolerálják“ férfias kedvtelését? — Többnyire megértenek, és elfogadnak olyannak amilyen vagyok, ám a nyárspolgárok népes hada „mindig“ férfiak között van“ alapon előítélkezik. ■ „Főzőkanál-szerepéről is ejtsünk néhány szót. .. — Ebben a nőiesnek mondott háziasszonyszerepben Is olyan egyenrangúak vagyunk a férjemmel, akár a férfias vadűzésben. Szeretek főzőcskézni, de a vadhúst mindig a társam készíti el. ■ Tervek, vágyak, igények?... — Érmes agancsot ejteni, egy farkast puskavégre kapni. Szeretném, ha minél több „sorstársra“ lelnék a va-iászberkekben, hogy kollektív-bizonyságot szolgáltathatnánk a férfiaknak a közhiedelem ellenében: nem faragtak ám minket az ő oldalbordájukból! Korcsináros László Ä szibériai őznek Európába telepítése sikertelen maradt. Ennek okait a közelmúlt kutatásai tárták tel. Kitűnt, hogy a szibériai őz genetikailag lényegesen elüt az európaitól. A szibériai őz kromoszóma állományában különböző számú mikrokomoszómák vannak, amelyek keletről nyugat felé csökkennek. Feltehetően a genotípusokban fennálló különbség az oka az európai és a szibériai őz bizonyos reprodukciós elszigetelődésének. Az NDK-ban a kétféle őz hibridizálására irányuló kísérletek azt mutatták, hogy a legtöbb őzsutának nem lett gidéja, s ha mégis, az európai őzsutának a nagytestű gida miatt ellési nehézségei voltak, s ez a szabad természetben nyilván elhullással jár. A hibrid hímek sterilnek mutatkoztak. Csak a szibériai bak és az európai suta kereszteződéséből származó hibrid suták képesek utód eliésére és felnevelésére, ez az eset azonban igen ritka. Mindezek alapján ma már állítható, hogy a fejlődés során egymástól távol alakult ki az európai és a szibériai őz, ezért különböző fajokról beszélhetünk, amelyek között reprodukciós korlátok állnak fenn. Egyébként a szibériai őz áttelepítése csak ott bizonyult sikeresnek, ahol nem élt európai őz, Így például Sztavropol körzetében. A 70-es években az európai és a szibériai őz élőhelye a Volga jobb partjánál érintkezett. A volgográdl területen, ahová szintén telepítettek szibériai őzet, meg lehetett figyelni az európai őzek csapatában szibériai típusú nagyobb . egyedeket. Itt a terület érintkezési pontjain komoly probléma keletkezik: mind nagyobb mértékű a kevert populáció részleges „önmegsemmisítése“. Mindebből következik, hogy nem lehet nyakló nélkül vadtelepítést végezni. Ha viszont a kétféle populáció í) szibériai és az európai őz ökológiai sajátosságait vizsgáljuk, akkor a következő hasonlatosságot észleljük: 1972—1982 között rádiós megfigyelést végeztek a szibériai őzzel a cseljabinszki területen, az európaival pedig a kurszki és belgorodi területen, s ezek azt mutatták, hogy mindkét őztaj tavasztól őszig meghatározott, viszonylag nem nagy, 0,5—2 kilométer átmérőjű (átlag 76 hektár) területen él. A nyári élőhelyet a suták, a gidák növekedése arányában kiterjesztik, néhány hektártól több tucat hektárig. A napi tápterület különböző , 1-től 70 hektárig terjedhet, átlag 18,6 hektár. A maximumot az üzekedés idején érik el. A felnőtt bakok tavasztól őszig A résztvevők felsorakozva várják a verseny ünnepélyes megnyitását megjelölt és védett élőhelye 7 hektártól 80-ig terjed, átlagban 39 hektár. Ez az élőhely nem fedi át úgy egymást, mint a sutáké. A bak territó-' riumának kiterjedése fordított arányban áll az őzállomány sűrűségével, s az élőhely takarmány-ellátottságával. Az öregebb bakok néhány héttel hamarabb jelölik meg a territóriumokat, mint a fiatalok. Az üzekedés rendszerint a bak territóriumán folyik, s a bak elsősorban az ott élő sutát fedezi be. NSZK-beli kutatók vizsgálatai szerint a gidák elhullása nagymértékben ingadozik, éspedig annak függvényében, milyen a suta állapota az ellés előtti hetekben és az ellés utáni első két hétben. A jól táplált és kedvező élőhelyen élő anya majdnem jninden gidáját felneveli. A rosszul táplált suták gidái részben méhen belül, részben az ellés után hamar igen nagy százalékban (75 százalékig terjedhet) elpusztulnak, éspedig főleg a nőivarúak. ' A szoptató sutának július—augusztusban teljes értékű takarmányra van szüksége a gyorsan növekedő gida táplálására. Ugyanakkor a természetes takarmány változatossága ekkor már jóval kisebb, mint tavasszal. S ha a szoptatási idő (laktáció) elhúzódik, Igen nagy a suta terhelése, az üzekedési időszakban gyenge kondícióba kerül, elhúzódik az üzekedése, késői, gyenge gidát ellik. —APN— A vadászeb nélkülözhetetlen társ a vadászatokon. Képességeit már az ősember is kihasználta az élelmet szolgáló vadelejtésében. Értékes tulajdonságait a mai vadász is hasznosítja. Csakis jól betanított ebbel lehet a sebzett vadat megkeresni és hasznosítani, amely különben elpusztulna és kárba veszne. Az eb a nem sebzett vadat is utánkeresi, figyelmezteti rá a vadászt, ezzel segítségére van a vadászatban. Megbízható eb nélkül ezért nem is volna szabad vadászni. Ennek tudatában vannak a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Dukla vadásztársaság tagjai is, akik nagy figyelmet szentelnek az ebeknek. E- gészségiigyi állapotukról Nyári László állatorvos gondoskodik. Az ebek az év folyamán már megkapták a veszettség, valamint a fertőző májgyulladás elleni védőoltást. Az idén két vizslával képviseltették magukat a nemrég Nitrán megrendezett nemzetközi kiállításon. A kijelölt területen rendszeresen folyik az ebek idomltása — vadászati használhatóságra való felkészítése. A közelmúltban a vizslák részére rendezett speciális vízi versenyben 9 vadászeb, 5 rövidszőrű német vizsla, továbbá egy-egy drótszőrű német vizsla, pufaszakállas cseh vizsla, pudelpainter és angol pointer vett részt. A vizslák mély vízi keresésből, vadelhozásból, valamint az utasításra reagálásból vizsgáztak. Az illésházi (Nový Život) vadásztársaságból érkezett két tagú bíráló bizottság. nagyon jónak értékelte a vizslák munkáját. Kiváló vízi teljesítményért az Ambra névre hallgató pudelpointernek ítélte ada az első díjat (vezetője László Pál). A második helyen a Mátis Iván által vezetett Erik névre hallgató rövidszőrü német vizsla végzett, a harmadik helyre pedig Hodossy Béla Brek névre hallgató angol pointerja került. A győztesnek az értékes dijakat a verseny helyszínén Alföldy László a vadásztársaság elnöke adta át. A sikeres kynológiai rendezvényt Bokor Ferenc, a vadásztársaság „szakácsa“ által készített és tálalt ízletes halászlé követte, majd a résztvevők baráti beszélgetés keretében elevenítették fel vadászélményeiket. Rácz Péter Alföldy László a vadásztársaság elnöke ízlelgeti a Bokor Ferenc által készített halászlét ® HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT ® HORGÁSZÁT ® HORGÁSZAT # HORGÁSZÁT ® HORGÁSZAT ® HORGÁSZAT ® HORGÁSZÁT ® HORGÁSZÁT Blinkerező módszereim Ezeket a dolgokat, amiket leírok, vagy másoktól lestem el, vagy véletlenül fedeztem fel. Azonban minden esetben igyekeztem az ellesett vagy véletlenül felfedezett módszert elemezni, tudatosítani, és utána már célszerűen alkalmazni. Szeretném most tapasztalataimat horgásztársaimmal ts megosztani. BALINRA A lényeg a következő. Először is odáig kell dobni ahol a balinok rabolnak. Ez nem mindig könnyű. Másodszor pedig az elhajított szivaróljTios, műlegyes felszerelést a vízre érés pillanata előtt, az orsó felkapókarjának lecsapásával meg kell állítani. Ez talán még nehezebb. Ugyanis ha az ólom a megállítás pillanatában még húzza a zsinórt, akkor azt el Is fogja szakítani Tehát az a pillanatot kell eltalálni, amikor a zsinór már nem fut, de az ólom még nem ért vizet. Amikor pedig a bajtókar már lecsapott, az ólom a víz felszínéhez közeledik, akkor a bottal nem hirtelen. de elég intenzíven és folyamatosan magunk felé kell húzni a felszerelést. Ekkor a tej fölé vezetett bot búzására az ólom belesiklik a vízbe. Ezt követően * pedig azonnal forgatni kell a kart. A kapások túlnyomó része ebben a pil- - lanatban követke- . zik be, mert az Щ ólom és a légy ekkor utánozza a legtökéletesebben a menekülő kishal mozgását. Ezt a végeredményt viszont már nemcsak a szomszédom botján láttam, de azóta magam is számos alkalommal tapasztaltam. SÜLLŐRE ÉS HARCSARA Csónakból dobáltam egy alkalommal. Három órája csináltam és már untam is egy kicsit. Az az ötletem támadt, hogy megnézem, miként dol- I gozik a kanál a vízben. Maga a viz gyönyörű áttetsző volt, ezért amikor a zsinóron láttam, hogy a kanál már csaknem alattam van, határozott mozdulattal megemeltem a botot, hogy az emelkedő kanalat megfigyelhessem. Az emelést még be sem fejeztem, megpillantottam a bünkért, de alatta egy fehér foltot is, és a következő pillanatban bekövetkezett a kapás. Majdnem kétkilós süllő volt az. Tulajdonképpen itt Is a menekülő kishal mozgásának utánzásáról van szó. A következőképpen csinálom. Eldobom a kanalat a kiszemelt helyre. Lecsaptom a kart, de a vízre érés után egy ideig mozdulatlan kézzel hagyom süllyedni a bünkért. Mikor úgy érzem, hogy már elég mélyen van, a jobb oldalam irányába intenzíven és folyamatosan megemelem a botot. Annyira, hogy a spicc a hátam mögé kerüljön. Ennek hatáséra a kanál kb. 40—50 fokos szögben, határozott irányban a felszín felé közeledik, miközben erősen megdolgozza a vizet. Vibrál. Ekkor — a „pumpáláshoz“ hasonlóan visszaengedem a botot egészen a vízszintes tartás alá, miközben a kart folyamatosan tekerem. Tehát a blinker süllyed, de közben felém is közeledik. Ezt a pumpálást néhányszor megismétlem, majd ismét dobok és süllyedni hagyom a bünkért. Megfigyelésem szerint a ragadozók általában az emelés utolsó harmadában vagy pedig a süllyesztés kezdésének pillanatában rabolnak rá a kanálra. Fogtam már fgy szép süllőt éá harcsát, de egyszer egy termetes márnát is. Süllőre általában a hoszszabb kivitelű, vese alakú, míg harcsára a nehezebb és öblösebb kanalakat használom. CSUKÁRA A csuka nagyon ritkán, vág rá a fenék felől a vízfelszín irányába húzott kanálra. Egyszer viszont csupán gépiesen vontattam a bünkért, és az elakadt egy hínárcsomóban. Oldalirányban, ösztönösen megrántottam a botot, A blinker kiszabadult, hirtelen felgyorsult, szinte ugrott, és ebben a pillanatban jött a másfél kiló körüli csuka. Ettől kezdve már tudatosan alkalmaztam ezl az oldalirányú botmozdulatot, aminek következtében az addig lassan vontatott kanál hirtelen felgyorsul. Nem állítom, hogy ez „a“ módszer, de nekem már többször hevált. Láttam egyszer olyat is, hogy egy hölgy életében először vette kezébe a bünkerrel szerelt botot. A többiek még az autó körül mozogtak, ő pedig bedobott. Tanulatlanul és ügyetlenül mozgatta a botot, forgatta a kart, vagyis gyakorlott horgászok számára hajmeresztőén rángatta a bünkért. Mégis ő fogta meg a csukát. Ha minden szokásos módszer csődöt mond, én is be szoktam mutatni az „aprókat huzigálni, sülíyedni hagyni, újból megemelni“ című előadást. A kanállebegtetés is gyakran beválik. Mindehhez azt is el kell mondani hogy p ragadozók bizonyos idősza kokban egyáltalán nem kapnak bűn kerre. Van úgy, hogy csak élő kis hallal foghatók, vagy azzal sem. Nine: tehát bármikor alkalmazható és min dig eredményes módszer. De talár éppen ez, ez a kiszámíthatatlanság £ szép a horgászatban. M. H
