Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-09-08 / 36. szám

ô SZABAD FÖLDMŰVES 1984. szeptember 8. A kommunista üisagtrok Szeptember nyolcadika az új­ságírók nemzetközi szolidaritá­sának a napja. Július Fučík ki­végzésének a dátuma, a kom­munista újságíró halálának év­fordulója, aki rendíthetetlenül állt ki az elnyomás ellen és a munkásosztály ügye mellett. Fučík a század elején, cseh munkáscsaládban születeti, így korán megismerte az elnyomott proletárok életét A mindent látni, tudni akaró fiatalember egyre jobban rádöbbent, milyen kegyetlenül kizsákmányolják őket. Később, amikor újságíró­ként a dolgozó emberek száz­ezreihez szólhatott, nap mint nap igyekezett éltetni bennük a hitet, hogy a forradalmi mun­kásosztály előbb-utóbb győze­delmeskedik, az elnyomó bur­zsoázia felett. írásaiban példáz ta a kommunista párt szerejjét, a dolgozók élcsapatának a je­lentőségét. Nagyon szerette nemzetét, de az írásait mindig az őszinte internacionalizmus hatotta át. Könyörtelenül le leplezte a nép elnyomóit, a leg­elemibb emberi jogokat sárba tipró német fasizmust. Igazáról százezreket akart meggyőzni, ebben látta élete értelmét. 1929-ben búcsút mondott a Kínén irodalmi folyóiratnak, és belépett a kommunista párt lapjainak (Rudé právo, Rudy večerník) szerkesztőségi kollek­tívájába. Tollát így végleg a kapitalizmus, az elnyomás elle­ni harc szolgálatába állította. A Rudé právo tudósítójaként részt vett az észak-csehországi bányászok harcában, ott volt sztrájkőrségben, csatlakozott a csendőrök elleni kiállókhoz, il­legális röplapokat, folyóirato­kat terjesztett. A harmincas évek elején egy­re jobban kiéleződött az osz­tályharc az elnyomók és a munkásosztály között. A mun­kásokra, a kenyeret és emberi jogokat követelő tömegekre sok helyen sortűz zúdult. Ezek­ről az eseményekről Fučík meg­rázó riportokban számolt be. A kiváló publicista a harmin­cas években két ízben is járt a Szovjetunióban. Bejárta a ha­talmas országot, eljutott még Közép-Azsia vidékeire is. Élmé­nyeit lelkes hangú riportokban írta meg: A szeretet országá­ban, Ahol a holnap tegnapot jelent. Hazatérése után előadások egész sorát tartotta a dolgo­zóknak. értelmiségieknek. Ezer­nyi kérdésre válaszolt a hatal­mas ország népeinek életével kapcsolatban Véleménye miatt a burzsoá rendszer képviselni börtönbe is zárták. A harmincas évek derekától a fasizmus végzetesen előre­tört. A kommunista sajtót 1938. októberében betiltották, s Fučík azt a megbízást kapta, hogy ál­név alatt írjon cikkeket. Nehéz megpróbáltatások ideje követ­kezett. A megszállás után Ho­rák professzor álnév alatt az illegalitásban megjelent lapok­ban, röplapokban tárta föl a kommunista igazságot, s lep­lezte le a fasizmust, a megszál­lással szimpatizáló árulókat. A Gestapo rövidesen letartóz­tatta. A prágai Pankrác börtö­nében sorsának biztos ismere­tében vetette papírra naplóját, amelyet egy lojális börtönőr segítségével csempésztek ki. A kéziratot a második világégés után felesége rendezte sajtó alá. s Riport az akasztófa tö­véből cím alatt ismeri az egész haladó világ. Magyar nyelvű kiadása az Üzenet az élőknek címet viseli. A könyv utolsó mondatai tanúbizonyságot ad­nak Fučíknak az emberiség sor­sa iránt érzett felelősségéről: „Szerettelek benneteket, embe­rek. Legyetek éberek!“ TÓTH DEZSŐ Szlovákiában a néprajzgyűjtő munkának komoly múltja van. Ennek keretében kultúrpolitikánk élteti, támogatja a nemze­tiségek azon törekvéseit is, hogy fenntartsák népi kultúrájuk emlékeit. Hogy ezzel egyes járásainkban hogyan élnek az illetéke­sek, milyen a hivatásos és az önkéntes néprajzkutatók hozzáállása az ügyhöz, sok tényezőtől függ. A galántai (Galanta) járás gazdag népliagyományokkal rendelkezik és értékes etnográfiai területként tartják számon. Viszont ha a valóban köz­kinccsé tett tárgyi emlékeken ke­resztül mér]ük ezt a munkát,>azt kell hogy mondjuk: a járásban nem túl sok azoknak a bemutatótermeknek, falumúzeumoknak a száma, melyek nyitva állnak a nagyközönség előtt. A galántai múzeum ínséges állapot­ban levő épületében található állandó néprajzi kiállítás sem olyan, hogy az reális képet nyújthatna az érdeklő­dőknek. A szóban forgó intézmény — teljes nevén a Galántai járási Honismereti Múzeum — a Vágsellye (Šaľa) télé vezető út jobb oldalán lévő kastély­ban található. Amikor Szanyi Máriától, a múzeum etnológusától megkérdez­tem, vajon mégis hol rejlik az a tár­gyi népművészeti hagyaték, amely ebben a járásban f^nn kellett, hogy maradjon, ő csak ennyit mondott: „Jöjjön velem.“ Amikor megálltunk a kastély egyik tágas, raktárként szol­gáló helyisége küszöbén, lehangoló látvány tárolt a szemem elé. Szebb­nél szebb értékes népművészeti tár­gyak hevertek egymás hegyén-hátán, a port mintha maga alá kívánta vol­na temetni elődeink formakincseit. — Az etnográfus szemével nézve valódi kincsesbánya van itt. Ha szak­mabeliek — történetesen magyaror­szági kollégák — tekintették meg lett százával sorakoztak a szebbnél szebb, értékesebbnél értékesebb tár­gyak. Egy másik helyiségben a polco­kon — lámpagyüjtemény. A látvány egyenesen' felháborító. Míg nagy­apáink, nagyanyáink emberöltőkön keresztül megőrizték ezeket a kincse­ket, dédelgették a tényt jelentő, meg­annyi apró remekműveket, addig ma vannak, akik azzal szórakoznak, hogy célba veszik az ablakokat, a kövek aztán már „nem válogatnak“, hogy melyik lámpát verik szét... Lehan­­goltságom csak akkor enyhült vala­melyest, amikor a kastély tetőterében található korszerű raktárhelyiségbe léptünk be. — Ezt az új épületrészt nemrégen alakították ki — mondta kísérőm.- — Amit ftt lát, az már felújítva kata­logizálva, rendszerezve került ide. Örömmel tölt el, hogy mégiscsak Népkincs a van egy hely, ahol biztonságban van­nak ezek az értékek. A faszerkezetű népi tüzcsiholőtól a cserépedények ezernyi fajtájáig található Itt minden. A látvány szép, ámde — kevés em­bernek van rá módja, hogy láthassa is ezeket a tárgyakat. — Természetesen a jövőben sem íme. egy fabicikli elülső része, mely utazó alkalmatosságot egy falusi kerékgyártó mester készítette A népi motívumokkal díszített méhhefogó láda ma is használható (A szerző felvételei) állítjuk majd ki az összes itt található tárgyat, a múzeumban nem Is lesz erre lehetőség Később a legtöbb itt található népművészet) kincs infor­mációhordozóként szolgál majd az etnográfus számára. Nem 'vagyok néprajzos szakember, ám ez az utóbbi mondat, megütötte a fülemet. A régiségek tehát — infor­mációhordozóként — felkerülnek a padlásra. Miért? Hogy itt a teljes gyűjtemény számára nincs hely, az érthető; de akkor miért nem állítják ki másutt ezeket a tárgyakat? Miért nem kerülhet vissza — akár úgy is, mint a múzeum tulájdona — egy fa­lusi tájházba? Miközben továbbhaladunk a folyo­sók labirintusában, magára az épület­re terelődik a szó: ezeket a tárgyakat, akkor nemegyszer elhangzott a megjegyzés: „Ilyet még egyetlen gyűjteményben sem láttam“ vagy „tájjellegű népkincsről van szó", — tájékoztat kísérőm. A fapapucs, melyet nádvágáskor használtak, a kenderfeldolgozó esz­közök, melyekből tematikus kiállítást Is rendeztek, a Békés megyei motívu mokkái díszített rajbefogó ládák mel­— 1918 óta a kastélynak több át­meneti gazdája volt. Ami ezzel jár: egyikük sem invesztált az épületbe, a tulajdonképpeni javítások csak a kastély összedőlését gátolták meg. A vízvezetékhálózat például annyira el­avult, hogy bármikor történhet cső­repedés: Ilyenkor többnyire már el­öntött helyiségekre bukkanunk rá Az épület felújítása folyamatban van ugyan, de az anyagiak miatt elég vontatott ütemben halad. Külön prob-Szanyi Mária szívesen foglalkozik a fiatal néprajzgyííjtökkel raktárban léma, hogy a munkálatok miatt min­den itt raktározott tárgyat ki kell rá­molnunk A galántai kastély a múlt század második felében épült az angol Tu­dor-stílusban. Hozzáértő szakemberek véleménye szerint közép-európai vi­szonylatban is a neogótika legimpo­zánsabb épületei közé tartozik. Min­denképpen megérdemelné hát, hogy tökéletesen helyreállítsák. Galántának különben is ez az egyetlen történelmi jellegű épülete. Továbbhaladva a múzeum restaurá- Ciós műtermébe ts benézünk, ahol a felújításra váró régiségek sorakoztak. Martin Duchoií véleménye szerint a szú a legnagyobb ellenségük. Martin Duchoíiékat egyébként két társával, Viera Szárazovával és Július Palkoviö­­csal együtt szlovákiai viszonylatban is az egyik legjobb múzeumi restaurá torcsoportként emlegetik a szakber­kekben. A kiadós séta után egy tágas iro­dában ültünk le. Szanyi Mária elmond­ta, hogy nemrég járt náluk Csillén Klára, az Európa-szerté ismert ma­gyar néprajzkutató. Miután megnéz­te, nem győzte dicsérni a gyűjte­ményt: olyan tárgyakat is felfedezett, melyek másutt már nem lelhetők. Visszatérve a saját munkájukra, így folytatta: — Habár gondokkal és problémák­kal, de él a néprajzi munka a járás­ban. Aránylag jól működik a galén­­tai magyar tanítási nyelvű gimnázium pártfogásában a néprajzi szakcsoport, amelynek legjobbjai néprajzi pálya­munkákban foglalják össze néprajz­­kutató munkájuk eredményeit. Tán­cos Nóra például a dohánytermesztés történetét dolgozta fel. Angyal Béla pedig a terület hajdani vízgazdálko­dásával foglalkozik. Nem szabad em­lítés nélkül hagyni azoknak az ön­kéntes néprajzgyűjtőknek az ügysze­retetét sem, akik mind a gyűjtőmun­kából, mind az írásos emlékőrzésből kiveszik a részüket. Nehéz viszont elismertetni a munkánkat az illetéke­sekkel: például a bratišlavai néprajzi intézetnek két munkatársa van, akik értenek valamelyest magyarul. Így valóban nehéz értékelni, milyen ered­ményeke érnek el munkájuk során azok a kutatók, gyűjtők, akik a ma­gyarlakta területen végzik nem kóny­­nyű munkájukat. A másik fájó pont: a Trnaval Kerület) Múzeum etnológiai szakcsoportvezetője még nem ts látta a Galántai Honismereti Múzeum nép­rajzi gyűjteményét, s azokat a népi emlékeket — malom, tájház, stb. —, melyek jellemzőek erre a vidékre. — ★ — Teliét öröm is, gond is akad bőven, s hogy az utóbbiból kevesebb legyen — cselekedni kéne. Senki számára — ha csak részben is illetékes — nem lehet közömbös az elődeink életét dokumentáló gazdag tárgyi hagyaték. Megmentésüket közügynek kell tekin­tenünk, amivel az őseinknek és az utánunk jövőknek egyaránt tartozunk. KALITA GABOR Természetbarátok Két évvel ezelőtt alakult meg a palásti (Plášlovce) Družstevník sport­­szervezet turisztikai szakosztálya. Kiss Károly, Karvai Gábor és Bizov Pál voltak az alapító tagok, akik a CSSZTSZ Lévai (Levice) Járási Bizott­ságának felhívására alakították meg a sportszervezet kebelében ezt az új szakosztályt. Már az indulásnál tizen öten léptek be, a szakosztály jelen­leg 32 tagot számlál. Mint elmondot­ták, azért' cselekedtek így, mert sze­retik a friss levegőt, szívesen ismer­kednek meg idegen tájakkal, és a hosszú gyalogtúrák után jól érzik magukat. Több hazai, történelmi ne­vezetességű várat, üdülőközpontot, várromot és hegységet látogattak meg. A SZISZ helyi alapszervezete szívesen adott kölcsön turistafelsze­relést, sátrakat, hálózsákokat és mat­racokat. Nem sokáig szorulnak azon­ban már kölcsönre, mert a lévai járá­si sportszervezet az idén 5000 koro­nát utalt ki nekik turistafelszerelés ahol sok érdekes geológiai leletet le­het találni. Még az ősszel el kíván­nak látogatni Hronská Dúbravára, ahol megtekintik az Ifjúsági Vasút­vonalat, majd elbeszélgetnek az egy­kori építőkkel, hiszen ők ennek az úttörő építkezésnek a történetét leg­feljebb könyvekből Ismerhetik. A palásti természetbarátok kezde­ményező készségét dicséri az a tény is, hogy javaslattal fordultak a járási szervekhez: Gyűgy (Dudince) fürdő­től jelöljenek ki turistaösvényt Palás­­lton keresztül egészen Csábrád váráig. Mindössze harminc kilométerről van szó, és a fürdő nyári vendégei szá­mára szép kirándulás lehetőségét kí­nálná ez a turistaút. Javaslatukat el ts fogadták. Hasonló aktivitással kí­vánnak tevékenykedni a jövőben ts és bíznak abban, hogy a szakosztály egyre több új taggal bővül majd. Belányí János vásárlására. A szükséges többletet : maguk kívánják előteremteni társa­dalmi munkavállalással, hulladék­anyag gyűjtésével; így rövid időn belül teljes lehet a palásti természet­­járó szakosztály lelkes tagjainak tu­ristafelszerelése. Minden akció előtt készítenek térképvázlatot,- és az él­ményekről Kissimonyi Judit készít fényképekkel kiegészített bejegyzése­ket a szakosztály krónikájába. Van is miről, mit írni. Például a Čabraď-i (Csábiad) várat, a mellette fekvő Drieňovo települést és a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járáshoz tartozó Beluja községet egybefogó tanulmányútjuk három napig tartott; gyönyörű tája­kat csodáltak meg, és elbeszélgettek a Szlovák Nemzeti Felkelés egy aktív résztvevőiével. Itt található egyébként Mironov őrnagy, partizánparancsnok emléktáblája is. Sok érdekeset hallot­tak a csábrádl várról és az SZNF-ről. Egy másik sikeres gyalogtúrát Ján Exnár partizánparancsnok nyomában szerveztek Banská Štiavnica környé­kére. Megtekintették a Sitnót és há­rom napon át barangoltak a Bátovce — Deviéany—-Krivín—Titmice útszaka­szon, ahol több emlékmű őrzi a bátor partizánparancsnok hőstetteinek em­lékét. Szép élményekkel tértek haza tavaly Gímes (Jelenec) községből is, ahol három napon át sátoroztak. A gyalogtúrák során eljutottak egészen Nitráig, ahol megtekintették az Agro­komplex kiállítást, majd a szövetke­zeti tagokkal együtt tértek haza. Sző­kébb pátriájuk szép tájai is lenyű­gözték a palásti fiatalokat: tavasszal részt vettek a hagyományos 50 kilo­méteres járási gyalogtúrán is. Az SZNF 40. évfordulójának tiszte­letére gazdag munkatervet állítottak össze. Ennek keretében ismét elláto­gattak Csábrádra, és elvitték maguk­kal a SZISZ-tagokat is, hogy ők is megismerkedhessenek két napon át a gyönyörű tájjal; utána a Zvolen mel­letti Ördögsziklát tekintették meg,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents