Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-08 / 36. szám
1984. szeptember 8. 36. szám XXXV. évfolyam Ara 1,— Kés AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HŕT 1.1 AP)A * Együtt a párttagsággal Nagy és hasznosítható lehetőségeket látunk annak a különbségnek a csökkentésében, amely ma még azonos termőhelyi, közgazdasági adottságú mezőgazdasági nagyüzemek eredményességében megmutatkozik. Mindezt azért hangsúlyozzuk, mert előrehaladásunk üteme^észben összefügg a fentiekben említett gazdaságok tífeírkózásával, részben pedig az irányító munkával, az iizem- és munkaszervezés színvonalával, a közgazdasági és a szakmai munka minőségével. Ggy véljük, hogy elsőrangú feladatunk mindent megtenni azért, hogy a lemaradozó gazdaságok eredményei elérjék az adottságokat, a lehetőségek mértékét. Ilyen helyzetben sok függ altól, hogy milyen feladatok elvégzésére, milyen gondok megoldására fordítják erőfeszítéseiket. Abból indulunk ki, hogy a mezőgazdasági nagyüzemekben meglevő tartalékokat elsősorban a gazdasági és az üzemi pártszervezetek vezetői, dolgozói érzékelhetik a legközvetlenebbül, és ők tudják azt is, milyen módon célszerű és eredményes a tartalékok kiaknázása. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy a lemaradozó nagyüzemek szakmai és pártirányítására nagy feladat vár. A nehezen feloldható ellentmondás viszont az, hogy bár a lemaradozó gazdaságokban lenne szükség sok jó szakemberre, mégis itt vannak a legkevesebben. Különösen a felsőfokú képesítésű műszaki és közgazdasági szakemberek kerülik el ezeket a nagyüzemeket. Az egyszemélyes vezetés árnyékában sajnos az üzemi pártszervezetek sem teljesítik — gyakorlatilag nem is teljesíthetik — azokat a célokat, melyeket a XVI. pártkongresszus, s a Központi Bizottság határozatai tűztek ki. A gondolkodó embert nem kell különösebb módon meggyőzni arról, hogy a politikai vezetés: alkotó jellegű munka, amely nem egyedi müvekben ölt testet. Itt az alkotás tárgya a formálandó anyag, maga a társadalom, a társadalmi viszonyok összessége, maga az ember a szó legtágabb és legmélyebb értelmében. De vajon alkotó jellegű-e az a pártmunka, ahol a központi határozatokat „csak“ lebontják. E kérdés lényegében ott bujkál a végrehajtás rangjának hiánya, alkotó jellegének kimondatlan megkérdőjelezése, ellentmondása, amely a kitűzött társadalmi célokkal, s az azokat szolgáló párthatározatokkal, intézkedésekkel való elvi egyetértés — és a megvalósításhoz szükséges helyi, személyes erőfeszítések hiánya között feszül. Nem is politikai nézet, inkább csak valami torz ízlés, hibás ösztön helyezi a szóban levő gazdaságokban alacsonyabb szintre a végrehajtást, mint ami megilleti. A lemaradozó gazdaságokban tapaszjalható munkafegyelem lazaságai, a hanyagság, amely többnyire a gyenge minőségben vagy a nyersanyag- és energiapazarlásban mutatkozik meg; a munkaidő nem teljes kihasználása, amelynek kára, ha nagy értékű technika és élő anyag ki nem használásával párosul, meghatványozódik. Mindez joggal vált ki ellenérzést mezőgazdaságunk becsületesen és jól dolgozó többségéből. Megoszlik a közgazdászok becslése, hogy mezőgazdaságunk teljesítőképességében mennyi a rejtett, a jelenlegi objektív műszaki és közgazdasági feltételek között is kiaknázható, pusztán a szubjektív tényezők rovására írható tartalék, de valószfnüleg nem kevés. S ha ezzel a mínusszal szemben a mérleg másik serpenyőjébe leszszük a pluszt, azt a hatalmas kollektív erőfeszítést, amelyet a népgazdasági és az üzemi tervek teljesítéséért kell évről évre latbavetnünk, akkor még szembetűnőbb az ellentmodás a jó, az eredményes, a hatékony és a lemaradozóknál gyakran észlelt tessék-lássék munka között. Sajnos ezt az ellentmondást a lemaradozóknál, a lehetségesnél sokkal kevesebb helyen egyenlíti ki a teljesítményhez igazodó, ösztönző, igazságos bérezés. A lemaradozó mezőgazdasági nagyüzemekben működő pártszervezetekre háruló feladatok közül ismételten az alábbit emelnénk ki. Ma már nem elég megismételni, lebontani, leviuni a központi párthatározatokat. Alkotó módon: azaz már a helyi sajátosságokat is figyelembe véve, a határozatok lényegéből semmit el nem hagyva, önállóan kell körvonalazni, s gyakorlatilag megvalósítani a központi és a mnnkahelyi pártszervezetek konkrét feladatait. Mindez természetesen csak az üzemi pártdemokrácia teljes mértékű kibontakoztatásával valósítható meg. Óvjuk és gazdasgítsuk tehát tovább a pártdemokráciát! És nemcsak azért, mert fundamentuma, éltető forrása egész pártéletünknek, hanem mert a szövetkezeti demokrácia kibontakoztatásához is nélkülözhetetlen. Sajnos éppen a lemaradozó gazdaságokban szerzet! rossz tapasztalatok vezettek el bennünket a felismeréshez. Ahol megsértik a pártélet normáit, s jogtalanul keretek közé szorítják a pártdemokráciát, ott nemcsak az üzemi pártszervezet kényszerül politikai tétlenségre, hanem a környezete, a helyi gazdasági szemlélet is eltorzul, némák maradnak a szájak, felüti fejét a politikai közöny és a suttogás, s az elvtelen klikkszellem váltja fel az egészséges, előbbre vivő tét teket. Egyetlen pártelnököt sem szoríthat úgy az idő, hogy sürgős döntés előtt ne tanácskozzék saját pártvezetoségével, vagy ha az úgy szükséges, akkor az alapszervezet taggyűlésével. Fokozottabb figyelmei kell az üzemi pártszervezetek tevékenységére, s munkájuk közvetlen segítségére fordítani. Olyanformán is például, hogy akiknek kell, érthetően megmagyarázzuk: a centralizmust és a demokráciát együtt, egységes elvként és gyakorlatként kell érvényesíteni- S az adódó hibákból — ez különösképpen a lemaradozó gazdaságok üzemi pártszervezeteire érvényes — is tanulni lehet. Sőt: kell is! CSIBA LÁSZLÓ Az SZLKP KB, a Szlovák Nemzeti Front KB, az SZNT és az SZSZK kormánya együttes ülésének elnökségében (balról): Alois Indra, Vasil Bilak, Omitrij Usztyinov, Gustáv Husák, Viliam Šalgovič, Jozef Lenárt, Ľubomír Štron« gal és Miloš Jakes Fotó ČSTK Ai SZNF íraMii IrapiékBíi; Им щ í 40 Banská Bystrica, a Felkelés központja méltó módon felkészült a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójának országos ünnepségeire. Ünnepi dísze is emlékeztetett annak a történelmi eseménynek a jelentőségére, amely legújabb kori történelmünk legdicsőbb fejezeteinek egyike, és amely a cseh és a szlovák nemzet egységének és a Szovjetunióval való szövetségének jelképe lett. Egyúttal kifejezte büszkeségünket a szocialista jelennel kapcsolatban, s dokumentálta azokat a forradalmi változásokat, ^amelyek a közép szlovákiai kerületben a gazdaság, a kultúra, az életszínvonal területén végbementek. Az országos ünnepségeken részt vett a CSKP KB, a Csehszlovák és a Cseh Nemzeti Front KB, a Szövetségi Gyűlés, a Cseh Nemzeti Tanács, valamint a szövetségi és a cseh kormány küldöttsége Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, köztársaságunk elnökének vezetésével. KEGYELETTEL ADÓZTAK A HŐSÖK EMLÉKÉNEK A csehszlovák párt- és állami vezetők, valamint a külföldi vendégek a történelmi Szlovák Nemzeti Felkelés téren gyűltek egybe. Az emberek ezreinek részvételével kegyelettel adóztak azon hős szovjet katonák emlékének, akik életüket áldozták a Szlovák Nemzeti Felkelés megsegítésében és hazánk felszabadításában. Az Elesett forradalmárok indulójának kíséretében a Gustáv Husák vezette küldöttség a szovjet hősök emlékművénél .elhelyezte a CSKP, a köztársasági elnök, a Csehszlovák Nemzeti FFont KB, a Szövetségi Gyűlés és a szövetségi kormány közös koszorúját. Ugyancsak kegyelettel adóztak az elesett szovjet katonák emlékének az SZLKP KB, a Szlovák Nemzeti Front KB, a Szlovák Nemzeti Tanács, a szlovák KB, a Cseh Nemzeti Tanács és a cseh kormány képviselői. Megkoszorúzta az emlékművet a Dmitrtj Usztyinov marsall vezette szovjet párt- és kormányküldöttség išľ Együttes ülést tartott Banská Bystricában Szlovákia Kommunista Pártiénak Központi Bizottsága, a Szlovák Nemzeti Front KB, a Szlovák Nemzeti Tanács és a szlovák kormány a Szlovák Nemzeti Felkelés 40 évfordulója alkalmából. Ünnepi beszédet Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének lagja. a SZLKP KB első titkára mondott. Beszédéből az alábbiakban kivonatot közlünk. A LENINIZMUSHOZ HŰEN A FELKELÉS HAGYATÉKA SZELLEMÉBEN Legőszintébb üdvözletünket küldjük a testvéri Szovjetuniónak, népének és forradalmi élcsapatának, kommunista pártjának. Senki sem kendőzheti el a történelmi igazságot, hogy a második világháború döntő fontosságú frontja a szovjet-német harcvonal volt, és hogy a szovjet nép hozta meg a legnagyobb áldozotokat a győzelem érdekében. Testvéri üdvözleteinket küldjük mindazoknak, akik az európai népek felszabadító harcának frontjain küzdöttek és különösképpen szívélyesen köszöntjük a Felkelés külföldi résztvevőit. 27 nemzet tagjait, harcostársainkat. oroszokat, ukránokat, beloruszokat. a Szovjetunió más nemzeteinek fiait, lengyeleket, magyarokat, jugoszlávokat, bolgárokat, románokat. franciákat és a többieket. Nemzeteink sorsáért a CSKP magas fokú felelősségvállalásáról és internacionalizmusáról ta núskodott, hogy tagjai ezekben a legnehezebb pillanatokban e harc első soraiban álltak. Büszkeséggel emlékezünk vissza árra, hogy a kommunisták Szlovákiában csakúgy, mint a cseh oszágrészekben, alkotó módon alkalmazták a CSKP vezetőségének irányvonalát, s azt sikeresen megvalósították a szovjet hadsereg győzelmeinek megfelelően alakuló helyzet-1 ben. Büszkeséggél emlékezünk vissza arra, hogy a kommunisták Szlovákiában csakúgy, mint a cseh országrészekben, alkotó módon alkalmazták a CSKP vezetőségének irányvonalát, s azt sikeresen megvalósították a szovjet hadsereg győzelmeinek megfelelően alakuló helyzetben. Természetesen a szlovákiai kommunisták dolga sem volt könnyű az össznemzeti fegyveres fellépés előkészítésében. A kegyetlen üldözés felgöngyölítette Szlovákia Kommunista Pártjának négy illegális vezető ségét. A .párt szívósan építette szervezeteinek illegális hálózazatát és fokozatoson kibontakoztatta a klerikális fasizmus elleni harcát. Az 5. illegális központi vezetőségre, amelynek tagja K. Šmidke, G. Husák és L. Novomeský volt, az a történelmi feladat hárult, hogy közvetlenül előkészítse a nép tömeges méretű fegyveres felke: lését. • A párt vezetősége mindent megtett a feladatok sikeres teljesítése érdekében. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörését követően nyilvánvaló lett, hogy ez valóban tömeges, össznnmzeti fellépés, amelyben részt vesz a hadsereg jelentős hányada és erős partizánkötelékek. A Szlovák Nemzeti Felkelés elsöpörte az ún. szlovák állam rendszerét, és nagy hatással volt a felszabadított területek életének minden szférájára. Em lékezzünk arra a pillanatra, amikor a Szlovák Nemzeti Tanács kifejezésre juttatva a nép akaratát, manifesztációs módon kinyilvánította a Csehszlovák Köztársaság, egy minden tekintetben új. népi demokratikus, igazságos nemzeti és szociális alapokra épülő köztársaság megújítását. Összegezve azt mondhatjuk, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés szociálpolitikai és eszmei erőforrásaival, programjával és a harcban kivívott eredményeivel valósan formálta az új Csehszluvákiát, s így megnyitotta nemzeteink életének új fejezetét. Negyven esztendő elteltével visszatekintve a nemzeteink által megtett útra, és értékelve az elvégzett művet, megállapíthatjuk: a csehszlovák nép élt azokkal a lehetőségekkel, amelyeket számára az aktív nemzeti felszabadító harc és az ország szovjet hadsereg általi felszabadítása teremtett. Igen, a Szovjetunió győzelmének, a hazafiak áldozatainak, u szocializmus útjára térő nép serény munkájának köszönhetően született meg az új Csehszlovákia, a dolgozók tényleges hazája. Szluvákia ma államunk korszerű, sokoldalúan fejlett és egyenértékű része, és mind nagyobb mértékben hozzájárul az egész Csehszlovák Köztársaság fejlődéséhez. Mig 1037-ben 7 százalékban részesedett Csehszlovákia ipari termelésében, addig ma hozz.ávetűleg 30 százalékkal, a mezőgazdaságban pedig 17 százalék helyett egyharmadával. Ezzel arányban növekszik Szlovákia részesedése a nemzeti jövedelem országos gyarapításában is. Buzdítóan hat ránk, hogy a párt szerveinek és szervezeteinek fokozott igyekezetével, a dolgozók serény munkásságával megújítottuk az ipari termelés dinamikus növekedését, és előre léptünk a hatékonyság fokozásában. Az elért eredményekkel lermészetesen nem elégedünk meg, mivel ezek egyelőre nem felelnek meg szükségleteinknek. Ezért rendkívül sürgető az SZLKP kongresszusának követelménye, hogy fordulatot érjünk el a hatékonyság, a minőség és a jövedelmezőség iránti hozzáállásunkban Határozotton le kell küzdenünk az átlagosságnak és a korábbi időszakok mércéihez való ragaszkodásnak tendenciáit. Olyan célokat kell kitűznünk és elérnünk, amelyek méltóak az érett szocializmus fejlődési szakaszához. amelyek megfelelnek Folytatás a 2. oldalon