Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-25 / 34. szám

1984. augusztus 25. .SZABAD FÖLDMŰVES RÁC Z OLIVÉR: VOLTUNK Ш // ffl (3 RÉSZ) Tüzér, Napóleon tüzére. Kutuzov tüzérei. Gábor Áron. A szabadságharc tüzérei. Szép foglalkozás. Annak, aki szereti. Én már előre nem szerettem. — Na mtt szól hozzá? Arra a kis szívbillentyűre rá se rántson. Beso­rozzuk tüzérnek. Légvédelmi tüzérnek. Maga úgyis karpaszományos. Tiszti iskolába megy. Mit gondol? Tüzér. Méghozzá légvédelmi. Nem volt rossz afánlat. Az ö részéről. Én mindenesetre visszakérdeztem: — Maga mit gondol? Akkor mondták nekem először éle­temben, hogy ne pofázzak. Pofa bel... Most mondd megI Ezt tehát elpuskáztam. Puskát kap­tam. (Agyút nem: azt egyelőre csak messziről néztük. Tisztelettel.) Bevo­nultattak. Vonultam. Fel-le. Díszlé­pésben is. f-bbb — bal, l-bbb — bal... Ogy vágja oda a tűhát. hogy döngfön az a szerelmetes, kurva .magyar földi Földanyánk. Így tanultam az Isko­lában. Anyaföld. Feküdj! Fölt... Fe­küdjI Föli Akkor már meg is kóstoltam az anyaföldel. — Kúszás! Kúúúszásssl Ez maguk­nak kúszás?! Ide figyeljenek: ne tdét­­lenkedjenek nekem Itt, bugrisok. a kurva édes jó anyjukat, mert ha meg­haragítanak, a taknyukon kúsznak végig! . . . Kúsztunk. Végig A taknyunkon. Egy jó légvédelmi tüzérnek feltétlenül meg kell tanulnia a taknyán kúszni. Ezt beláttam. De aztán megfőttek a papírjaim. Utánam jöttek a papírjaim. A papír­jaim jöttek nekem. Nekem jöttek a tulajdon papírjaim. A légvédelmi tüzérség védeti ala­kulat volt: alaposan áttanulmányoz­ták a papírjaimat, valami nem tet­szett nekik bennük. Én nem tetszet­tem nekik. Nekik — nem tetszettem. Képzeld csak el. ök megmondhatták nekem. Meg is mondták. Isten veled, Munkács. Mert ott vol­tam én légvédelmi tüzér Ogy tudom, azóta már Munkács is elesett, jó len­ne mosi ott lenni. Módjuk, hadifog­ságban. és szépen, szabatosan jelen­teni: Kérem, én nem csináltam sem­mit ... Tessék engem hazaengedni. Jó. ha nem csinált semmit, akkor maga most hazamegy. Akar hideg élelmet Is az útra? Munkács. Szép város. Noha én a laktanyán kívül nem sokat láttam belőle. De hát ezen most már kár tű­nődni. „Mozsd már kár tünöddeni, karpaszomántos.. .* (Erre még otsz­­szat érünk.) Vezényelés. Gyalogosokhoz. Atgya­­logoltam a gyalogosokhoz. Ö, iste­­neml Soha, soha, soha nem lesz ágyúm... A gyalogosoknál akkor még nem nézték meg tüzetesebben a papírjai­mat: a katonaságnál ráérnek. Rám értek. Mindent rám mértek. — Megy a távbeszélőkhöz. Az is védett alakulat "tbit, de ott vol éppen helyük. A katonaságnál rend van: ennyi golyószórós, ennyi aknavetós, ennyi géppuskás, ennyi távbeszélős. A távheszélősOknél volt egy szabad helyük. Mentem a távbeszélösőkhöz. Eleinte még tetszett is. Főképpen, hogy ez otthon volt, kies szülővárosomban. Mama. készíts uzsonnát, nemsokára otthon leszek . . /Aztán valahogy úgy lett, hogy mégsem jártam haza túlságosan gyakran uzsonnára. Van ez így.) Tltitá. táttti, tttitá ... Meg: tttitl, tátátá, tittti... Ezt, ha lefordítottam magamnak — és miért ne fordítottam volna le; voll egy kincstári jegyzet­tömbünk, mindenkinek sajátI és azon kellett megfejtenünk a titítákat-, és ez a tttiti, tátátá. tittti például azt je lentette, hogy S O. S. Mármint, hogy — müveit angol nyelven — Mentsé­tek Meg Lelkeinket. dig lett. Világos. De akkor még nem volt világos. Sötét volt; amikor hajnalban fel­­kurgattak a büdös — drága, jó, me­leg — katonai pokróc alól, még egé­szen sötét volt. Nem szerettem sötét­ben felkelni. De itt nem kérdezték, mit szeretek. Sőt, igyekeztek úgy in­tézni a dolgokat, hogy semmit se szeressek. A dühös katona — jó ka­tona. Sorakozó-ttsztálkodás (na ne nevet tess); sorakozó — reggelihez (na ne röhögtess); sorakozó — szobaszemle. (Hát ez aztán végképp nem volt rö­­högség. — „Mutassa az ágyát! Tize­des! Széthányni! Majd megtanulja rendesen összerakni azt a kurva kincstári takarójátI Elrendezni azt a kurva kincstári szalmazsákjátI Ke­nyérdoboz? Koszos! Tizedes: írja feli Katonaláda?... Tizedes, fordítsa ki. Az egészet. A padlóra. Majd én rend­re tanítom azt a fancsali, csámpás po­fájukat!“) Kivonulás. Blll-jbbb, blll-jbb (dísz­­lépésben is! I, bevonulás, sorakozó’ — ebéd (na ne!), sorakozó, tititá. Hat hét múlva tiszti iskola. Az sem volt rossz: ott még kispárnát is kap tunk — ez különböztetett meg min két, karpaszományosokat a legény­ségtől. jMondták úgy is: a marha pa­rasztoktól.) Aztán újabb két hét múlva elvették a kispárnámat. — Ezt az izét vezényeljétek vissza az alakulatához. A törzsszázadához. Akkor már nem voltam karpaszo­mányos ýr. tiszti iskolás úr — ezt az izét ...az alakulatához. Alakultak a dolgok. Csak bennem nem alakult még ki az összkép. Igaz, akkor már egy kicsit késő volt. Na igen; amikor a zűrök kezdődtek — bécsi döntés, müncheni egyez­mény, Kormányzó Or Fehér Lova — 21 éves voltam. Fölényes, higgadt, mindenttudó. Huszonegy éves korá­ban az ember állati bölcs tud lenni. Egészen a hülyeségig. — Na, ide figyelj, ktsapám — mond­tam egy két évvel később, amikor már nem babra ment a játék (Győze­lem Minden Vonalon!) — ezt a hábo­rút a nácik ennek ellenére elvesztet­ték. El. Tropára. — Mtért vesztették? Te nem? Bámultam ennyi ostobaságon. — Hát persze, hogy én nem. Hülye vagy? Hát persze, hogy ezt a háborút én az első pillanattól kezdve nem tekin­tettem a magaménak. Még mi a fenét nem? Na igen; ott, az idegen város is­meretlen főterén, a csillagtalan sötét­ségben- volt alkalmam nyugodtan vé­giggondolni az egészet; senki sem zavart. Időnként egy-egy katonai pán­célgépkocsin, letompítot, kék, festett üvegű fényszórókkal, SS-ekkel, Wehr­­machttal, tábori csendőrökkel, hébe­­hóba Hltnka-gárdistákkal. De válto­zatlanul rám se bagóztak. Igaz, hogy igyekeztem úgy beleolvadni a sötét­ségbe, mintha a tér valamelyik ház­falának egy piszkos foltja lennék. De ök csak robogtak kevélyen, kemé­nyen, gőgösen előreszegezett, férfias pillantással. Katonai gépkocsin. Stram­mul. Ogy biztonságosabb Noha — fene tudja. Az a sanda gyanúm, hogy katonai gépkocsit is gyöngyén ki le­het nyírni kézigránáttal. De ezen akkor nem sokat töpreng­tem. Azon töprengtem — már emlí­tettem —, mit kellett volna máskép­pen? Mit mulasztottam el? Például bújkálhattam volna. Csakhogy a bújkáláshoz pénz kel­lett. Sok pénz. Nekem nem volt kevés sem. és a végén hova bújsz? Élelmi szerjegyek kellenek — hova bújsz? Bevezették a személyi ellenőrző lapo­kat („Lakása? Munkaviszonya? Maga miért nem katona?") — hova bújsz? Mulassa a személyazonosságiját! Itt kezdődik. Hát majd hamisítasz egyet; más is megtette, jó, és a hamissal hol hamiskodsz? De akkor még nem gyanítottam, Renner Putyt, akivel az érettségiig ez a tittti tátátá tittti — létkérdés, egy padban ültem, a Magas-Tátra— Hogy az én telkemről is szó lesz. Pe- Budapest—Balaton vonalon hamlsko­dott. Gyorsan mozgó, önálló alakulat volt. Mindig szép, szabályos bejelen­tővel (hamissal, a kis hamis), mindig szép, szabályos szállodákban Sok pénze volt a papájának .De nekem - mint már ezt is mondottam volt — se pénzem — és ezt még nem mon­­dotlam volt se papám. Tizenkét éves voltam, amikor meg­halt. ,J1ost majd egy kicsit szűkö­sebben kell élnünk, kisfiam .. .“ Miért, addig nem éltünk szűköseb­ben? Nem: addig csak szüköcskén éltünk, de most már szűkösebben kis­fiam ... Nagy különbség. Igen. Hát aztán beállhattam volna partizánnak is. Ellenállónak. Csak­hogy nem tudtam, hogyan kellene hozzáfogni. Ez az igazság. Otthón pedzették, különösen, amíg az apám éli, de akkor még nem nagyon figyel­tem oda. Az iskolában nem oktatták. Hármasszabályra, az Ohm-törvényre, meg Afrika hegy- és vízrajzára oktat­tak. (Még sok más egyébre is, de azt már elf elejt ettem.) Persze ismertem olyanokat, aktk megértették. Elmentek harcolni Spa­nyolországba, Franco ellen. Voltak, akik vissza is jöttek. Aztán voltak, akik kanyart vettek, és irány: Moszk­va. IKapkó Gózi például gyalogszer­rel vágott neki. Kárpátalján keresztül. Szép, hosszú útja lehetett. De — utóbb tudtam meg — odaért.] Hát ezen most már kár tűnődni, Illetve „tünöddeni", ahogy a 21-esek­­nél Móónár szolgálatvezető őrmester úr mondogatta, aki jó szívvel vót hoz­zám. — Maga nem rossz gyerek, karpa­szomántos, csak gyüge egy csep­pet... Ml a lenének költött magának azokról a föoskolás évetrül mindent kipofázni a főhadnagy úrnak, mi? — Kérdezte, őrmester úr. Igen ba­rátságosan elbeszélgettünk azon az éjszakán. Mert, hogy 6 is ügyeletes volt, laktanyás. Én meg készültség­ben voltam, hát elbeszélgettünk. О is oda járt főiskolára, ahova én. Csak 6 négy évvel előbb végzett. Nagyon kedves volt hozóm a főhadnagy űr. Még konyakkal is kínált. — Konyakkal? — Három csillagossal. Meg ciga­rettával. — Cigarettával. Maga meg csak mondta neki. ügyi? Mondta, mondta, mondta, ahogyan a nyelvire gyütt. Persze, hogy mondtam. Szerettem én Kardos főhadnagy urat. Sokat tár­tam a kis cukrászdájába, dekkolnt. iskola helyett, amikor még nem volt főhadnagy. Alásszolgáját köszönt vissza nekem (még tizennégy éves sem voltam, hát csak képzeld el: Alásszolgáját... Nekeml...), és hoz­ta a forró kakaót vagy a krémest. Aztán évekre eltűnt a cukrászdájából: akkor ment katonának. A Köztársa­ság hadseregében egészen az alhad­nagyig vitte. És csak a katonai szol­gálata letelte után ment főiskolára, oda, ahova később én is. Hát így tör­tént, hogy iá tizenöt évvel idősebb volt nálam, mégis sorra emlegethet­tük a közös professzorainkat. Persze, hogy mondtam. — Beszéli csak, fiacskám. Ülj le. Gyújts rá. Nekem Is szép emlékeim vannak azokból az évekből, amiket ott töltöttem. Nyolc évet... Nyolc év? Négyéves tanulmányt szakon? Egy kicsit soknak találtam. De aztán eszembe jutott, hogy a fő­hadnagyom híres dtákvezér volt a maga idejében; erre ment rá a plusz négy esztendő. f Folytatjuk) BÄBI TIBOR: Partizánok Tizenegyen törtek fel a hegynek, vállán fegyver mind a tizenegynek. Ám ruhájuk furcsa, tarka-barka, Tagjaikat épp hogy eltakarja. Bár nap szállt a ködlő, kék táj felett, a fák között orv szél settenkedett a baktató fiúk friss nyomában: tartott a tél, fagyott még javában. Nem fáztak, s ha fáztak, mégis mentek, rossz bakancsban kúsztak, meneteltek, — lassú libasorban, tizenegyen, s eltűntek a havas rengetegben. i , MILAN LAJpIAK: A partizánok halálára A partizánok halálára A szeretet fehér hajó S a világon csak az igazság eszméje örökké való. Örömre születtél s megenyhülsz, ha becsülettel harcoltál és éltél, Mi a szabadságért haltunk meg Szerettünk — küzdöttünk a népért. Rovatunkban ezúttal — rendhagyó módon — szlovák nyelvfi kiadványt ismertetünk. A PRAVDA kiadó gon­dozásában megjelent ugyanis a Szlo­vák Nemzeti Felkelés ötkötetes en­ciklopédiája Dejiny Slovenského ná­rodného povstania 1944 IA Szlovák Nemzeti Felkelés története 1944) címmel. Mivel méreteiben, részletes­ségében és tudományos igényességé­ben egyaránt egyedülálló műről van szé. amely a felkelést, történelmi előzményeitől kezdve lefolyásáig át­fogó. minden részletre kiterjedő mó­don foglalja össze, e sorozatot biz­­vást ajánlhatjuk minden érdeklődő figyelmébe. Külön kell szólnunk a rendkívül gazdag képanyagról, amely — a magas színvonalú nyomdai kivi­telezésnek köszönhetően — nemcsak korhű tárgyi, hanem ízléses és deko­ratív kiegészítője is a köteteknek. A sorozat darabjai egyébként — messze­menően kedvezményes áron — egyen­ként is megvásárolhatók. EtSÖ KÖTET: A FASISZTAELLENES HARC ÉS AZ SZNF ELŐKÉSZÜLETEI A bevezető kötet 1938-től kezdve komplex módon dolgozza fel a fel kelés előzményeinek politikai hátte­rét, a háborús évek társadalmi vissza tükröződéseit Szlovákiában. Részlete­sen Ismerteti a kommunista párt har­cát. amely a ludákok nyomására Ille­galitásba volt kénytelen vonulni, szé lesebb nemzetközi összefüggésekben vizsgálja a szlovákiai társadalmi-po­litikai változásokat. Mély megértéssel ábrázolja a szabadságra áhítozó egy­szerű szlovák embert, aki később a felkelés hőse lett. (Ara 80 korona) MÁSODIK KÖTET: A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS ÉS ANNAK TÖRTÉNELMI IELENTÖSÉGE A kötet rendkívüli mennyiségű — ismert vagy kevésbé Ismert — eredeti dokumentumra épül, éppen ezért minden sora a tények erejével hat. Lényegében magát a felkelést frja le, 1944. augusztus 29-1 kitörésétől egé­szen a Kassal Kormányprogram kthtr-' detésélg. Bizonyítékok egész sorával illusztrálja, miért sorolható az SZNF európai viszonylatban is a legjelen­tősebb fasisztaellenes megmozdulások közé. Külön kiemeli a felkelés nem­zetközi jellegét, Illetve annak jelen­tőségét; hiszen mint tudjuk, a har­cokba magyar, szovjet, francia és cseh hazafiak Is bekapcsolódtak. (Ara 70 korona) HARMADIK KÖTET: DOKUMENTUMOK A Szlovák Nemzeti Felkelés törté­nelmének elválaszthatatlan részét ké­pezik az eseményeket közvetlenül Illusztráló dokumentumok. Ezeket gyűjti össze ez a kötet, és tárja rend­kívül magas színvonalú reprodukctós technikával az olvasók elé. A doku­mentumok legnagyobb része eddig még nem volt publikálva és csak le­véltárakban, múzeumokban stb. volt megtekinthető. Vannak köztük kora­beli plakátok, folyóiratok (pl. a Hlas ludu) forradalmi számainak repro­dukciói, fényképsorozat a felkelés legnevezetesebb helyeiről, emlékmű­veiről, és még sok egyéb érdekesség. (Ara 85 korona) NEGYEDIK KÖTET: VISSZAEMLÉKEZÉSEK ÉS KRÓNIKÁK A kötet a felkelés legismertebb politikai szervezőinek, partlzánpa­­rancsnokalnak és más aktív résztve­vőinek visszaemlékezéseit, valamint a partizánfalvak krónikáinak legér­dekesebb részleteit tartalmazza. Meg­szólal benne Karol Smldke, Gustáv Husák, M. Hrušovský, A. Ny. Aszmo­­lov, L. J. Berenstein, V. dementis, B. Lastovička; rajtuk kívül szovjet, román, francia és angol partizánok vallanak arról, mi késztette őket a harcokba való bekapcsolódásra. El­olvashatjuk A. Matuška visszaemléke­zéseit, megtudhatjuk, hogyan köszön­tötte a felkelést Hja Ehrenburg, ko­rabeli beszámolókat olvashatunk az A. Bagar vezette Frontszínház műkö­déséről. (Ara 75 korona) ÖTÖDIK KÖTET: AZ SZNF ENCIKLOPÉDIÁJA A kötet több mint 3000 címszót és rendkívül gazdag képanyagot tartal­maz. Lexikonszerűen ismerteti a leg­főbb tudnivalókat a felkelésben részt vett emberekről, de természetesen nemcsak róluk, hanem á legszélesebb összefüggésekben mindenről, ami va­lamilyen módon kapcsolatos a fel­keléssel. Mozaikokból rajzolja monu­mentálissá nemzetink újkori törté­nelmének ezt a dicdß fejezetét. (Ara 100 korona) VASS.GYULA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents